Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-04 / 238. szám, kedd

1955. október 4. IIISZÖ t Az új technika érvényesítése a szénipar gyorsabb fejlődésének feltétele Dr. J. Dolanskýnak, a miniszterelnök első helyettesének felszólalásából a szénipari dolgozók országos értekezletén Prágában Dr. Janjmír Dolanský, a miniszterel­nök első nel.vettese melegen üdvözöl­te a szénipar élenjáró dolgozóit, a mérnököket, technikusokat, kutatókat, újítókat és éimurtkésokat és tolmá­csolta nekik Csehszlovákia Kommunis­ta Pártia Központi Bizottsáaának. vala­mint a Nemzeti Front kormányának elvtársi üdvözletét. Az önök értekezlete — mondotta — azokban a napokban ült össze, amikor a pártnak és kormánynak a techni­kai fejlődésről szóló tézisei minden dolgozó figyelmét az új technika kér­déseire, a technikai fejlődés gyorsabb megvalósítására összpontosítják. Legfontosabb feladatunk a tézisek alapelveit konkretizálni minden ága­zatban és minden üzemben, ezekhez kell^igazodnunk a folyó feladatok biz­tosításában az 1956-ik évi terv előké­szítésében és az ötéves terv előkészí­tésében is. továbbá ezek szellemében kell megszervezni mindenütt az öt­éves terv megkezdését. Olyan feladatról van szó, melyet csak akkor győzünk, ha a dolgozók alkotó kezdeményezését legszélesebb mértékben- kifejlesztjük, ha ez a fel­adat a munkások, technikusok és tu­dósok közös szívügyévé válik. Marx gyönyörűen beszél a gépek csodálatos erejéről, amely megköny­nyíti az emberi munkát és egyúttal gyümölcsözőbbé teszi. Elvtársak, hasz­náljuk ki ezt a csodálatos erőt és ál­lítsuk második ötéves tervünk nagy feladatai teljesítésének szolgálatába. Az új és legújabb technika célja a termelés legnagyobb növekedésének, a legjobb minőséqnek elérése, a maxi­mális megtakarítás és az emberi mun­ka megkönnyítése mellett. Ebben van széniparunk problémájának magva is. Az új technika bevezetése nem csu­pán a tüzelöanyagipar belső és szoros értelemben vett technikai ügye. Kiter­jedt közgazdasági kapcsolataiban mesz­szeható jelentősége van a termelóerők egész további fejlődésére és az egész népgazdaság fellendülésére, méqpedig: 1. a kiegyenlített tüzelőanyagmér­leg biztosítása és a tüzelőanyagalap megszilárdítása tekintetében: 2. a népgazdaságban az önköltségek, általános csökkentésének szempontjá­ból; 3. a munkaerőink mérlegének szem­pontjából. Elvtársak, éppen ezeket az össze­füaqéseket kell tudatosítanunk. Hiszen második ötéves tervünknek minőségi szempontbői új vonása lesz, hogy igé­nyes feladataink megoldása érdeké­ben az új technika bevezetésének és fejlődésének meg kell teremteniök az ehhez szükséges döntő feltételeket. A párt és kormány' a szénipar fej­lődésére mindig a legnagyobb gondot és figyelmet fordították. Fejlődésében nagy szerepet játszott a Szovjetunió nagymérétű állandó segítsége a kiváió bánvászszakemberek soraiból, a szovjet újítók tápasztalatai, a haladó szovjet fejtési módszerek és bányatechnika érvényesítése. Különösen nagy munkát végeztünk a párt és kormány 1954. januárban kelt, a szénipar halasztha­tatlan feladatairól szóló határozatának kiadása óta. 1954-ben elértük a szér.­fejtés lényeqesen gyorsabb ütemét, es ami különösen fontos, a fejtést lénye­gesen fokoztuk az ostravai-karvini körzetben is. Míg az eaész első ötévé; •terv folyamán Csehszlovákiáiban a szénfejtés kb. 13,5 millió tonnával fo­kozódott. eddig egyedül 1954-ben 5.7 millió tonna gyarapodást értünk el; ebből az ostrava-karvini. körzetre két­millió tonna jut. Ezen sikerek ellenére, amelyek kö­vetkeztében a Csehszlovák Köztársa­ság az egy lakosra eső szénfejtésben világviszonylatban az első helyek egyikén áll — tüzelőanyagmérlegünk továbbra sincs egyensúlyban. Ennek okai abban vannak, hogy energetikai forrásaink összmérlegében a szén tel­jes 96 százalékot tesz ki, továbbá ab­ban. hoqv az első ötéves terv évei­ben a fejtés növekedésének üteme nem felelt meg a népgazdaság többi ágazataiban a növekedés ütemének és végül abban, hogy a közvetlen szén­foqvasztás és normája az energetiká­ban és a többi ágazatokban a fogyasz­tási agreqátok alacsony színyonala és a qazdaságosság rendszerére fordított csekélv gondoskodás miatt aránytala­nul magas, a tüzelőanyag kiha.sznáIá­nak foka pedig alacsony. Ezért tüze­lőany.igqlapunk és a fopvasztás közötti aránytalanság továbbra is fennáll, an­nak ellenére, hoqy sikerült ezt az aránytalanságot enyhíteni. Ezért to­vábbra is fennáll a jelentős szénbeho­zatal. a szigorú takarékoskodás és a fogvasztás egyes korlátozásainak szükségessége. A jövő ötéves tervben az összes ágazatok termelésének tovább növe­kedése, az enerqetika rohamos fejlő­dése, flnint a technikai színvonal eme­lésének és a qazdasáq villamosítása fokozásának feltétele, a kohászati ter­melés továbbfejlesztése, a közlekedés fejlődése, a veqyészet fejlesztése, a népgazdaságban az állami tartalékok és készletek növelésének szükséges­sége a tüzelőanyag szakaszán és a la­kosságnak a tüzelőanyaggal való el­látásául a jegyrendszer kiküszöbölé­séhez szükséges feltételek megterem­tése — mindez megköveteli a második ötéves tervben a szénfejtés további növelésének szükségességét, méqpe­dig gyorsabb ütemben, mint az első ötéves tervben. Ezért az 1960. évi ha­talmas technikai fejlődés és beruházá­si építés alapján, azt a merész célt tűzzük magunk elé, hogy az idei 62 millió tonna évi szénfejtéshez viszo­nyítva, évente 85 millió tonna szenet fejtünk. Használjuk ki gazdaságosabban a tüzelőanyagot Tüzelőanvagmérlegünk kiegyenlítésé­hez nem elegendő, és közgazda­sáqilag sem helyes csupán |a fej­tés fokozására korlátozódni. Fél úton megállnánk, ha a technikát csupán a fejtés növelésére használnánk fel és nem arra, hogy országunkban a tüzelő­anyaggal és a szénnel ökonomikusán gazdálkodjunk. Ezért a fejtés növe­kedésével együtt a tüzelőanyaggal és a hőenergiával való ésszerű gazdálko­dásra is kell törekednünk; ugyanez áll a különböző hőenergiát szolgáltató hulladékokra, amelyek sok helyen kár­ba vesznek anélkül, hogy komolyan törődnének felhasználásukkal. Rendsze­resen és energikusan törekednünk kell a tüzelőanyag fogyasztási normáinak tar­tós csökkentésére és ^ a kevésbé ér­tékes tüzelőanyag felhasználására. Mindez a másodil: eddig nem kielégí­tően kihasznált út, mely tüzelőanyag mérlegünk megoldásához vezet; ez az út annak ellenére sincs kihasználva, hogy a X. pártkongresszus irányelvei nagy sú'yt fektetnek rá. A technika fejlődése és a termelés vegyialapokra való helyezése további utakat nyit a szén magasabb öko­nómiai formáinak kihasználásához, mert a szén a vegyiipar alapvető nyersanyaga. Tüzelőanyag és energetikai problé­máink megoldásához hozzá kell járul­nia a tüzelőanyag és energetika más forrásai fokozottabb kihasználásának is. A vízierőművek széles alapokra fek­tetett építése mellett feltétlenül szükséges kihasználni a naftafejtés fo­kozásának összes lehetőségeit is. méq­pedig az által, hogv határozottan meg keii kezdeni jelentős földgázkész­leteink feltárását és kihasználását. Végül nem várt, de most már reális távlatokat nyit a i atomenergia békés felhasználása, amely a jövőben fejlett iparunk hatalmas energetikai alap­jává válik. Ds az összes többi lehetőségek tel­jes kihasználása mellett is, a szén döntő téte'e lesz a második ötéves tervben energetikai mérlegünk­nek és épnen ezért a tézisekben kifej­tett technikai problémák a szénipar szempontjából rendkívül nagy jelen­tőségűek. Az új technika döntő jelentősége £s most térjünk azokra az utakra, amelyeken haladva a második ötéves terv feladatait a fejtés szakaszán 1, biz­tosíthatjuk. A távlatterv a munka­erők számának körülbelül 6 százalék­kal való növelésére számít. Nemcsak arról van szó, hogy munkaerőforrá­saink korlátozottak, hanem főleg ar­ról, hafly a szénipar is hozzájáruljon a munkatermelékenység általános növe­léséhez. Ezért szükséges, hogy a fel­tételezett fejtési gyarapodás teljes néqvötöd részét a munkatermelékeny­ség fokozásával érjük el. A munkater­melékenység növekedésének 1960-ig 31 százalékosnak kell lennie. Ez te­hát a második ötéves tervben az önök feladatainak súlypontja. Ha kizárjuk a munka intenzifiká­lását, mely számunkra alapvető okok­ból elfogadhatatlan (ez természetesen nem jelenti azt, hogy térjük a meg nem okolt alacsony normákat, a mun­kiadő ki nem használását), akkor az egyedüli út, amelyen haladva bá­nyáinkban elérhetjük a munkaterme­lékenység ilyméretű növekedését, az, hogy be kell vezetnünk és teljes mér­tékben ki kell használnunk az új technikát és technológiát. E tapasztalatok ellenére a fejtés számos esetben egyik napról a másik­ra volt biztosítva, vasárnapi műsza­kokkal, hajrámunkával, a bányák hosz­szúlejáratú előkészítésének kárára stb. De ez az út nem biztosítja a fejtés tartós növekedését, sőt ellenkezőleg, a jövőre vonatkozóan veszélyes kilen­géseket rejt magában. A minisztérium, a kombinátok, trösztök és üzemek számos felelős dolgozója nem értékelte kellőképpen az új technika jelentőségét, nem ér­tette meg a szénipar gépesítésének döntő közgazdasági és politikai jelen­lőséqét méqpediq nemcsak az áqa­zat belső feltételeire, hanem közgaz­dasáqunkban az általános változások szempontjából, s a dolgozók általános kulturális technikai színvonalának emelkedésével kapcsolatban támasztott igények szemoontjából sem. A gépesítés kellőképpen nem ér­téket jelentőségének visszatükröződé­se főleg az, hogy távlatai nincse­nek tisztázva, és a minisztérium kö­vetkezetlen technikai politikája. Lehe­tetlen azt mondani, hogy a gépesítés­ről keveset beszéltünk — most arról v»n szó, hogy ennek fejlődését való­ban kezünkbe vegyük. A mostani nem -kielégítő állapotért a felelősség egyréiít a gépiparra és kohászatra is "hárul, amelyek gyakran nem veszik át készségesen a bányák megrendeléseit, s késedelmesen és rosszul teljesítik őket. A széniparban a gépesítés fejlesz­tésének biztosítására teljes mértékben ki kell használnunk elsősorban mindent, amink van; és ez nem kevés, elvtár­sak! Elsősorban ezen a szakaszon kell megnyilvánulnia a fordulatnak az új technikával szembeni állásfoglalásban. Már ez is nagy lépés lesz előre. De a- szénipari technika maga­sabb színvonalra való emelése szem­pontjából, amely elkerülhetetlen a má­sodik ötéves terv feladatainak bizto­sításához, még többre van szükség, lényeges haladást kell tennünk c'.őre a gépesítés színvonalának megjavítá­sában. A gépesítés kompEex megoldása Elvtársak! A nem komplex gépesítés olyan nézet, amely kapitalista szem­szögből szemléli a gépesítés fejlődését. A kapitalizmus antagonisztikus ellen­tétei fékezik a qépek felhasználását, és a technika fejlődésében az eqyes ágazatokban és az egyes termelési menetekben eqyenlőtlenségekhez ve­zetnek. A kapitalista a qép üzembehe­lyezésével csupán a nyereséqet tart­1a szem előtt. Számára nem fontos a társadalmi munka megtakarítása, sem a munkás munkájának megkönnyítése, hanem a bérmegtakarítás. Ezért az olyan munkafolyamatok vannak a leg­kevésbé gépesítve, ahol a kapitalista kihasználja a szakképzettség nélküli munkások olcsó munkáját, tehát túl­nyomó részben a kisegítő munkát, ahol a gépesítés, tekintetbe véve az éhbé­reket. nem fizetődik, .ki. A szocialista qazdasáqban ez egészen másképp van. Nekünk nemcsak az a fontos, hogy a kiválasztott termelési meneteket qé­pesítsük, hanem az is. hoqy az egész munkát gépesítsük, az alapmunkát és a segédmunkát is. a bányában és a felszínen, az a célunk, hoqv meqva­lósítsuk a komplex qépesítést. A fejtési munkák gépesítésének és a többi munkák qépesítésének foka közötti különbség a bányaszállítás nem qazdasóqos formáival és a fejtés idejét múlta módszeioivei együtt azt eredményezi. hogv eddig álta­lában véve még sok a kézzel végzett munka és ez eqyik fő tényezője eb­ben az áqazatban a munkatermelé­ken.vséq kedvezőtlen fejlődésének. Eb­ben az irányban az orvoslás nagy tar­talékokat biztosít a munkatermelé­kenyséq növekedésében és belső tar­talékokat biztosít a széniparban a munkaerők kérdésének megoldásában is. Ezért elkerülhetetlen, hogy a fej­tési munkák térfogatának további qyors növelésével egyidejűleg elvégez­zük a többi munkák komplex qépesíté­sét, beleszámítva a fejtési szakaszon a segédmunkákat is. A qépesítés naqvmérvű fejlesztése és a komplex qépesítésre való átté­rés bizonyos mértékiq a bánvák vil­lamosításától füqq. mely irányban bát­rabban kell előrehaladnunk, mivel a technikai színvonal emelkedésével együtt ez jelentős meqtakarítást biz­tosít az energiában és a költségekben. A villamosítás és a qépesítés a szén­iparban megnyitja az automatizálás útját, amely a munkaerők számának lényeges megtakarítása mellett biz­tosítja a fokozottabb termelési biz­tonságot. A gépesítés bevezetésénél nem sza­bad megfeledkeznünk a felszíni gépe­sítésről sem, mert eddig még sok a kézzel véozett munka a faraktá­raivban, a meddőkőzet hányókon, az átrakodóknál. az osztályozókban stb. A szénipar technikai fejlesztésének sza­kaszán ennek a programnak a meg­valósítása nagy igényeket támaszt a széhipar tudományos kutatóintézetei­nek munkájával szemben, valamint a qépipar, a kohászat és a veqyipar munkájával szemben is. A tüzelö­anvaqipar dolqozóinak feladata, meg­viláqítani a fejlődés és a követelmé­nyek irányát a gépiparral és a kohá­szattal való együttműködésben, amit meg kell javítani; meg kell állapíta­ni, hogy milyen gép- és berendezéstí­pusokat fogunk sajátmagunk termel­ni és tovább fejleszteni, milyen gé­peket fogunk a külföldi dokumentációk alapján termelni és végül, milyeneket kell és célszerű, behozatallal biztosí­tani. Az új módszerek jobb szervezést követelnek A fejtés technológiai színvonalának általános fejlődése szempontjából dön'ő jelentőségű a haladó fejtési módszereknek, főleg a falfejtésnek fejlesztése. Annak ellenére, hogy ma már általánosan ismert ennek jelen­tősége a gépesítés érvényesítése, a biztonság fokozása, a fejtés koncent­rálása szempontjából és ezzel a köz­lekedés és a karbantartás szakaszán a takarékoskodás szempontjából is, a dolgozók 'célszerű' széthelyezése és főleg a szén- készletek rendes ki­használása szempontjából, bevezetése főleg Most és Kladno vidékén még mindig hihetetlenül lassan folyik. De ott. aho: már bevezették a falfejtést, lehetséges és szükséges sok mindent megjavítani, és már a tervezés szét­írásákor meg kell teremteni a gépe­sítés és villamosítás előfeltételeit. Az új. magasabb fokú technika be­vezetése lehetetlen a munkaszervezés magasabb színvonala nélkül. Slovik elvtárs fején találta a szöget, amikor itt teqrtap este kijelentette, hoqy amíg a bányász lapáttal dolgozott, maga szervezte a munkát, de a kombájnnal való munka megköveteli a munkaszer­vezés magasabb színvonalát, mely a technikusok feladata. Eddig a munkaszervezés azonban le van maradva és fékezi a gépesítés fej­lődését. egyben oka a qépek és beren­dezések alacsonyfokú kihasználásának. Ma már senki sem meri tagadni a ciklusos grafikon alapján végzett munkaszervezés előnyeit. Ennek nagy lehetőségei azonban eddig még nin­csenek kihasználva. Például az ostra­vai-karvini körzetben a ciklusos mun­kára átállított fejtési szakaszok 40 százaléka nem teljesíti a normát, el­sősorban a munkaszervezés, az irányí­tás és szállítás szervezésében előfor­duló hiányosságok miatt. Nem hiába szállóige a karvini bányászok között: „Ha nincs cérnám nem tudok varrni, és hiába van cérnám, ha nincs mit varrni." Emellett az sem lehet mind­egv számunkra, ami er-es bányákban előfordul, hoqv a ciklust a munkaidő meqhosszabbításával hozzák be, ahe­lyett. hogy jobban megszerveznék a munkát. A munkaszervezés színvonalának emelése többezer tonna szenet jelént számunkra terven felül és lényegesen hozzájárul a tervezett kapacitások eléréséhez és túlszárnyalásához. A káderek tartós megnyerésének kérdése A gépesítés fejlesztése, a szénipar technikai fellendülése szoros kapcso­latban van a szénipar egyik alapvető problémájával — a káderek állandósí­tásának kérdésével. A technika beve­zetése gyökereiben megváltoztatja az eddig még túlnvomórészfcen kézzel végzett vájármunka jellegét, s maqa­sabb színvonalra emeli azt. Befolyásá­val kevesebb lesz a kézzel végzett munka és nagyobb arányú les'z a gépi munka, csökken a segédmunkások szá­ma és feladata, nő az alapszakmában dolgozó munkások feladata, csökken a szakképzetlen, s növekedik a szakkép­zett munkások száma. A technika be­vezetése kiküszöböli a réqi megeről­tető váiármunkát, megteremti a bá­nyamunka kulturális-technikai emel­kedésének feltételeit. A qépesítés fej­lesztése eqvré^zt állandóan szakkép­zett kádereket követel meq. másrészt megteremti meqnyerésük feltételeit. A vájárokról lakás juttatás, kulturális és más téren való fokozott gondosko­dás mellett a munkafeltételek meg­javítása a szénipari munka vonzóere­je növelésének fő útja. Nem merész távlatok-e ezek, ame­lyeket a technika fejlesztése megnyit a szénipar előtt? Nem méltó munka-e az technikusaink, mérnökeink és tu­dósaink számára, hogy teljesítsék a gottwaldi jelszót: a gép dolgozzon, az ember gondolkozzék? A szénipar gépesítése nem öncélú dolog, mélyen visszatükröződik önkölt­ségeink színvonalán és a gazdálkodás eredményein országos méretben. A szénipar önköltségeinek, a felszín' fej­tés kivételével, összetételére tipikusan jellemző a bérek nagy részesedése az önköltségekben, amiben az eddiq nagyrészt kézzel véqzett fejtési mun­ka tükröződik. Az emberi munka ré­szesedésének csökkentése a terv­egyenletes teljesítésével eqvütt az cn­költséq csökkentésre és ezzel a szén­ipar termlékenyséqére vezető üt. A termelékenység eléréséért vívott harc ezért időszerűvé vált és ahoqy az osztrava-karvini körzet Gottwald el­nök bányájának esete bizonyítja, reá­lis feladat. E bánya vájárai szintén bi­zonyítják, hoqy a technika a munka­tarmelékenyséq alapos kihasználása, és a bánya termelékenysége képezi ma­qas keresetük biztos alapját. Gyorsabb ütemben építsük bányáinkat Kitartó törekvésünk mellett, és az eddigi bányák tervezett kapacitásának elérése mellett, amelyeknek a második ötéves tervben feltételezett széntöbb­let nagy részét adniok kell, meg kell alapvetően változtatni a beruházási építkezéshez való viszonyt, ahol a fel­adatok legalább olyan fokozottak lesz­nek, mint a fejtésben. Hogy mennyire érezzük ennek súlyát, bizonyítja az is, hogy tegnap több vitafelszőlalő foglalkozott e kérdéssel. Elsősorban az építés koncepciójá­nak megvilágításáról, ütemének meg­gyorsításáról és gazdaságossá tételé­ről van szó. A beruházási építkezés a széniparban lényegében két vonalon halad. Elsősorban a bányák újjáépítése útján, főként élettartamuk megőrzése végett. A lényeges széntöbblet elérése szemoontjából döntő fontosságú azon­ban az új bányák feltárása. A bányaépítés meggyorsításéhoz ve­zető út már a geológiai-kutatómunkák­kal kezdődik. Azt hiszem, fontos lesz kitűzni feladatul, különösen a fúrás gyorsaságának legalább 50 százalékos növelését, a geológiai dokumentáció biztosítását, a geológiai kutatómunkák lelet-ioérő területekre való összpon­tosítását ugyanúgy, mint a tervező munka meggyorsítását, az ismételt és típustervek használatával lerövidíteni a kutató-tervmunkák idejét legalább egyharmadával. A tervezés szírivonalá­nak olyan magas fokra kell emelked­nie, hogv biztosíthassuk a bánya- és felszíni munkák qépesítésének magas fokát és megszüntethessük a beruhá­zási eszközökkel való gyakori pazar­lást. * * * A szénipar fejlesztésének minden feladatát a napi feladatok teljesítésé­vel együtt kell biztosítani, s egy pillanatra sem szabad lankadnia a bá­nvák szervezése és rendje megszilárdít tására, a fejtés irányítása magasabb színvonalára, a gépi eszközök jobb ki­használására irányuló törekvéseknek, a munkamulasz.tás és a fluktuáció elleni harcnak, a feavelem megszilárdításáért és a minősítés növeléséért vívott harc­nak. Elsősorban nem szabad előfordulnia annak, hogy az új ötéves tervet ma­gas íelaaatawjl az áhammal szem­uen íenmuió adóssággal kezdjük. Ez megköveteli, hogy a lehető leggyorsab­ban es mindenütt íeuzamoljuK a terv nemteljesitését. Vonatkozik ez főleg az ostia«a-karvini körzetre, amelynek az eddigi kiesésben legnagyobb része van. A párt és a kormány elkerülhetet­lennek tartják, hogy a szénipar mind egészeben, mind a kőszénfejtésben az iáén is teljesítse a tervet. Júniusi ta­pasztalataink mutatják, hogyan érhető el a terv egyenletes teljesítései Ma ezekre a tapasztalatokra kell támasz­kodnunk. Ha az ügyet szilárdan ke­zünkbe vesszük, ha hatékonyan meg­kezdjük a hiányosságok kiküszöbölését, 1 elvégezzük a' napi, műszaki és órán­kénti ellenőrzést, fellendítjük a szo­cialista versenyt és mozgósítjuk a vá­járokat, technikusokat és bányáink többi dolgozóit: felszámolhatjuk «z elmaradást, s teljesíthetjük a tervet! Ugyanúgy elvárjuk azt is, hogy min­den ágazat teljesíti a szénipar meg­segítésére irányuló kötelezettségválla­lását, főleg ami a munkaerőkérdést illeti. A haladó tapasztalatok kiszélesítése és az új technika bevezetése tervsze­rűen és céltudatosan csak akkor való­sítható meg, ha a politikai munka megnyitja az új technika útját. Ma az kell, hogy a vájár forradalmi ereje és hagyománya teljes mértékben meg­mutatkozzék az új technikáért és a fejtés megszervezéséért folytatott harcban. Hiszen új körülmények és formák között ez ugyanaz a harc. me­lvet á munka felszabadításáért, a dol­qozók ügyéért vívtak, amelyben a vá­iárok a múltban becsületet és dicsősé­qet szereztek maquknak! A párt és a kormány a jövőben is minden téren gondoskodik szénipa­rurtkról és támogatja további fellen­dülését! Meg vagyunk gvőződve, hogy a vájárok, akik mindig szilárdan a szocializmus, az emberi haladás ügye mellett foglaltak állást, a fejtés nö­velésével és a távlati terv merész fel­adatainak teljesítésével elénséqes tű­zelöinvagot biztosítanak népgazdasá­gunk számárai

Next

/
Oldalképek
Tartalom