Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-29 / 260. szám, szombat

4 ül $70 1955. október 25. L

eštinyn szakadt ránk az este. A sötétség pedig olyan sűrii, hogy a kanál is megállna benne. Ha egyedül lennék, nem is tudnám, merre vegyem az irányt, Bár a falu kicsi, eltévedni nem lehet benne. Mindössze nyolcvan a házszám, a lakók sem lehetnek többen kétszázötvennél. A házak többnyire fenyőből épültek. Most minden díszítés sötétlik rajtuk, csak az ablakok világolnak mint arcban a szem. Elena Síkovával, a járási pártbizottság dolgozójával kopogunk a házakat széjjelbontó műúton jeljelé és hallgatunk a jaházikókból kiszűrődő rádiózenére, a szanaszét csapódó zajra, a szomszédoló asszonyok susorászására. A zaj, a nesz úgy hallik, hogy szinte robban a csöndben. A kis szlovák jalu éli a maga életét. Juraj Bušaéknál éppen vacsorához ülnek. Csörög a tányér, a kanál, a gazda ül az asztalnál nekivetkőzve, a felesége psdig matat körülötte. Istenem, vajon mikor ül az ura mellé tstebédnél a falusi aszszony? Mert tán mióta világ a világ, mindig felszolgál előbb, s csak aztán fogja térdére a levesesfazekat . . . De a tányér sem csöröghet soká, mert szállást kérő vendég lépi át a küszöböt. Ilyenkor meg mellékes, hogy az ember eleget evett-e. Az asszony kifordul az ajtón és vezet a szobába, megmutatni az ágyat. Jön a gazda is utána. Körülrepdes szemem a helyiségen és a tekintet megáll a falon függő mellképen, a sarokban szomorkodó zongorán, és a kosarakból rám mosolygó gyümölcsökön. Szinte meghasad az asszony szája, annyira figyeli, milyen hatást vált ki bennem ez a jómódra valló szobácska. S mikor mosolyogva bólintok, ö örömmel visszabólint. — Éldegélünk lassacskán — mondja ravaszan hunyorítva és mocorog el a konyhába, mert Juraj Buša, a férj, asztalhoz ült. Az asszony hát ne lábatlankodjék, ha az ura beszélgetésbe kezd, azt. látom, ilyen itt a szokás... Ketten maradunk a szobában. Füsteregetés közben nyiy T A ORAVA ••••••••••••iiiiiai[BiiatiaiiBi!i:iaiiaiiBfiBMa>iaMaiiaiiiimiiaiiaiiaiiB<iaiiBiiaiiaiiaiiaiiaiuii>iiai:Biiaiiaiiaijaiiai:i:iaiiaiiBiiaiiB)iBiiai:aiiaiii •••••••iiaitatiaiiaiianaiiaitiiiaiiatiaiiaiiitiaiisimiiaitaiiaiiBMiiraiiBiiatiiiisiiBiiaiiBiiaiiiiiBiiBiiaitai M

ondja veszi tóin ladozik lassan a gazda szíve. A szót szűrve ereszti, mint az olyan ember, aki már megette kenyere nagyobbik felét. Beszél az életéről, iparos munkájáról, de legtöbbet azért a paraszti életről mond. Az esze is, akárcsak a parasztoké, lassan őröl. Hiszen benne él a faluban, mint ahogy a falu is öbenné. A Meškalovciak kastélyának árnyékából is éppen annyi hullott rá, mint a második vagy a harmadik szomszédjára. Mert a parasztok ragadtak a röghöz, testükkel nehezedtek az ekére, tízszer, százszor megmásztak a meredeken lejtő hegyoldalakat, de bírtak-e élni rendesen a földesúri kastély mellett ? az ember és én azt veszem észre, öreg mesélő fa koronája alatt ülök. De ez a mesélő fa szándékosan kihagy, rosszul hullatja levelét. Elmúlt időkről nem akar szólani. Valahogy úgy formálja meg a nézetét a világról, hogy éppen a tizedik évét éli. A felszabadulásra céloz, mondván, hogy onnan kezdődik a hegyek kis falujában az élet. De onnan kezdődik a parasztoké is. Hiszen eltűnt a nagybirtok, széjjelhullott az ő javukra. Eltűnőben van az egyéni hajsza, a százfelé ágazó mellékutak keresése is. Az emberek közös gondban élnek, öszszevetették vállukat, hogy a köves, hatujjnyi mélyen sem szántható földből megéljenek. — Ők a szövetkezetben rendezgetik életüket, én meg a traktorállomáson segédkezek, hogy jobban menjen nekik. Az óra mutatója gyorsan mozog, éjfélre jár, aludni térünk. Reggel aztán nézném a vidéket. Azért mondom, hogy nézném,' mert messze nem igen látok. A hegyeket mintha pipázó vénemberek ülnék körül. Fejükre vastag ködfátyol csavarodik és csak délfelé mutatják magukat. A nagy hegyhátak úgy fogják a határt, mintha menekülne valamerre. S a mer eEMBEREK, ERRE TARTSATOK! dek oldalakon erdőtől-legelőtől védetten nyújtózkodnak a párás földek. Ez hát a zord-mord legelővidék, ahol már a búza nem szívesen ereszt gyökeret, ahol csak burgonya, árpa, zab terem. Ez az a föld, amelyen a gazda erejével együtt apad el a jármas tehén teje. Szigorú ez a föld, emberhez, géphez egyaránt, vízmosásos helyein még a traktort is felborítja. Ezen a meredeken fogtak össze a parasztok, hogy közös erőfeszítéssel kényszerítsék térdre a természetet. ... A kastély alatt krumpli szedő asszonyok gyülekeznek. Kocognak már le-fel a hegyi szekér elé fogott lovak is. De az ablak is csapódik, a kút ostor is nyikorog, s a kapun ki s bejárnak, mert cselekvő reggel van. És ha szemügyre veszed a tájat, s benne az embereket, hát azt látod, hogy a szövetkezet háromszázhuszonnégy hektárjából az a kilencvenegy szántó csupán mellékér, amelyen kevés éltető elem csordogál. A.z állattenyésztés a szövetkezet fő ütőere, szarvasmarha, sertés, juh pénzeli a tagokat. A tehenek adaptált istállókban szénáznak a falu végén. Négyen gondozzák az állatokat: Ondrej Klocok, Ján Konečný, Ján Murína és Juraj Zvara. Egynek sem volt többje három hektárnál, különben az istállóban tizenhat darabot gondoznak. L

egelő, legelő a vidék, amerre csak nézel, s rajta apró foltok az állatok. De ha közelükbe merészkedsz, rájuk csodálkozol. A tehenek hátán, hasán, mellső lábán és a hátsón is a csülök fölött fehér sáv vonul végig. Termetre sem nagyok az állatok. Milyen tehenek ezek — morfondírozol magadban, míg Ondrej Klocok hozzád nem lép. Mert ő ilyenkor nagy nyomatékkal kijelenti: — Pincgavi fajták. Jó tejelók. Háromezret is ki lehet szorítani belőlük. Pásztorbotjára tehát tenyészállatok mozdulnak. Borjújáért, tejéért tartják őket. Jól élnek a tehenek, őrzőjük sem panaszkodhat. Mert ez a tegnapi kisgazda havonta nyolcvan-nyolcvanöt munkaegységet szerez a szövetkezetben, számolja hát ki valaki, hogy tízkoronás előleg mellett mennyire jön ki. De dolgozik is eleget. Tizenhat tehenet gondoz és még Elena Osadská télen-nyáron kint teleltetett borjait is ő vállalja el négyhónapos korukban. A tenyészbikáknak megfelelőeket ő választja ki, s készíti elő a tény észmintavásárra. — Évente húsz tenyészbikát adok el. A topolčanky vásáron díszoklevelet is kaptunk. Sokáig pislogok lopva erre a jövőben bízó szövetkezeti tagra. Egy panasz, annyit sem hallottam a szájából. Pedig tegnap még százfelé ágazó parcelláin szidta mesterségét, most meg egyszerre belecseppent a jóba és nem is akar többet. Vajon sejti-e, megérzie, hogy ez még csak a kezdet, hogy még kétszer-háromszor akkora bevételhez kell majd igazítania életét? ... A három éve épült száz férőhelyes sertésistállót sem nehéz megtalálni. A hozzáértő szem mindjárt észreveszi, hogy a százharminc sertés nagy része nemesített szlovák, nemesített cseh és nemesített német keverék. Tavaly egy importált tenyészkan került az istállóba Németországból és nagyon szép Utódok vannak tőle. A sertések mindenkori ápolója Ján Michna és felesége. Ez a harminc év körüli gazda tíz malacot választ el egy anyától. S ha így halad tovább, évvégéig eléri a tizenkilencet is. M iehna mint ember egyenes ellentéte Klocoknak. Szűkszavú. A munkájáról még csak mond egyet és mást, de a keresetéről már nehezebben lehet a szót kisegíteni belőle. Hosszú időmbe telik, míg őszinteségre bírom. Mert ez a derék ember abból indul ki, hogy az emberek irigyek. Ő meg nem szeret fát rakni az irigység tüzére. Márpedig, ha az 1600 koronás havi keresetéről beszél, igazán megirigyelni való szép összeg. Inkább nem szól hát róla, nem dicsekszik. Akinek szeme van, úgyis látja, hogy nagyon öreg faháza helyén szépet, kényelmeset épít. Tele van már azzal is a falu, hogy személyautóra pénzt helyezett letétbe. Ö lesz az első, aki az autót a faluba behozza, az első jövőbe mutató tábla: emberek, erre tartsatok és elvész tegnapi gondjaitok ránca! Ján Michnával a közös istálló mellől nézünk a falura. Az utcán alig látni embereket. Csendesek az udvarok is, a kertek is. Nagyon vonzók ezek a faházikók, szeretnék elüldögélni fedelük alatt, hallgatni egyegy parasztember vallomását. De nem tehetem, mert csoda-e, ha űz, kerget tovább a kíváncsiság? Szeretném az ősi foglalkozási ágat, a juhászatot is megismerni. G

abriel Meskót és még öt társát kell keresnem. Ök a nappalok, éjszakák fiai itt a hegyekben, ók mernek dacolni esővel, viharral, széllel. Senki se gondolja, hogy Mesko és öt társa csak a terepnek, az erdei madaraknak és a szikláknak jó ismerőse. Eljut hozzájuk az állattenyésztésről szóló párthatározat is. Meg is felelnek rá. Amint mondják, az állatállományt ötven anyajuhval szaporítják. Ezen felül még a Racka és a Tekszel-fajta keresztezésével tesznek szert finomabb gyapjúra. Gabriel Meško ötvenkétéves forma. Szívesen juhászkodik a szövetkezetben. Kedélyes, jóbeszédű ember, olyan, aki félszemét állandóan a juhokon tartja. És izmos is, mint aki sokat mozog. Mert menni kell itt a juhok után, az akolba vagy a kifutóba kell terelni őket. Es még a sajt elkészítésével is törődni kell. Van hát munka bőven, de van eredmény is. Májustól szeptemberig tizennyolc kiló sajtot és két kiló gyapjút vettek el egy-egy juhtól. A juhászoktól távozóban már nem ejt bámulatba Kollár könyvelő, aki arról beszél, hogy főként állati termékekből hatszáz«'. egynéhányezer korona volt a 'tavalyi bevétel. Idén hatvanezer koronával lesz több. Az sem, hogy húszezer koronán felül fizetnek havonként a huszonkét szövetkezeti tagnak. Más foglalkoztat engem a búcsú perceiben. Juraj Buša vendéglátó kedvessége és Ján Michna „pénzeszsákja". Mert jó tudni, hogy Orava egyik kicsi falujában nem mindennapi téma már többé a „nincs". égen elmaradtak mögöttem a leštini hegyek, a szűk völgyben összebújó faházikók, de én még mindig nem tudok a benyomásaimtól szabadulni. Az emberek irigységére sokat adó Michna fogja a képzeletemet. Mert az ő néhányéves szövetkezeti élete Leštinyn az útjelző tábla és nekem azt kell lemásolni, ami azon olvasható: emberek, erre tartsatok! MÄCS JÓZSEF í/tutí (i R' A % 1848-as márciusi országgyűlés a Slovenské Národné Noviny tükrében Ma van 140. esztendeje, hogy Ludovit Štúr, a szlovák nemzeti mozgalom vezéralakja Uhrovecen megszületett. A

szlovák nemzeti megújhodás kezdetétől fogva csaknem teljesen a nem nemesi körök alulról jövő mozgalmából eredt. Ennélfogva az adott magyar feudális rendszerben, mely a nemesség előjogait védte, nyílt politikai formát nem ölthetett és lényeges külső támogatásra szorult. Ezért a szlovák nemzeti megújhodás vezető személyiségei a múlt század 40-es éveiben nemcsak a cseh liberális köröknél és azok nemesi szövetségeseinél kerestek segítséget, hanem a magyar liberális oppozíció nyomásának elhárítására közvetlenül a bécsi kormányhoz is fordultak. E taktikának gyümölcseként Ľudovít Stúr 1845ben engedélyt kapott a kormánytól a Slovenské Národné Noviny kiadására. Száztíz évvel ezelőtt, 1845. augusztus 1-én jelent meg a Slovenské Národné Noviny első száma, mely sajtószerv segítségével Štúr — elvetve a nemességgel való szövetkezés gondolatát — a szlovák nemzeti mozgalom széles tömegbázisának szervezéséhez kezdett. A lap hasábjain ma is nagy figyelmet érdemlő cikkek jelentek meg Štúr és Kellner-Hostinský tollából, melyek a jobbágyság és azzal egybekötött úrbéri terhek (robot, dézsma) megszüntetésének szükségességét . tudatosították és terjesztették azt a helyes nézetet, hogy a polgári szabadságjogok megvalósítása az agrár kérdés megoldásával van szorosan egybekötve. A szlovák nemzeti mozgalom és a magyar liberális ellenzék között fennálló elvi ellentétektől eltekintve a Slovenské Národné Noviny e ténykedése Kossuthnak a jobbágyság felszabadítására irányuló célkitűzéseit határozottan támogatta s ezzel az 1848-as burzsoá-demokratikus forradalmat előkészítő^ ideológia egyik fontos hordozója lett. Ľudovít Štúr és az általa szerkesztett Slovenské Národné Noviny e fontos kérdésben elfoglalt álláspontjának megértéséhez szükséges, hogy bevezetésül röviden rámutassunk az 1848as forradalmat megelőzq. évek gazdasági és politikai helyzetére. A múlt század negyvenes éveinek vége felé Magyarországon is megérlelődtek a polgári forradalom objektív és szubjektív feltételei, mely forradalomnak gazdasági alapját az elévült termelési viszonyok és az új termelőerők közötti mély ellentét képezte. Az ipari burzsoázia ugyan még gyengén volt képviselve, de a forradalom legfőbb feladata éppen abban állott, hogy lehetővé tegye a polgári osztály kifejlődését és a kapitalista termelést. Az adott helyzetben a liberális középnemesség, mely legtöbbet szenvedett a feudális válságban, volt e politikai harc vezetésére hivatva. Ez a réteg, a nemesi értelmiséggel az élen, képviselhette a csak gyengén fejlett burzsoázia érdekeit és el volt szánva arra, hogy szembeszálljon a bécsi abszolutizmussal és a hazai főúri reakcióval és olyan helyzetet teremtsen, melyben a termelőviszonyok és termelőerők jellege összhangba kerülhet legalább is oly mértékben, amennyiben az anyagi érdekeinek megfelel. Az ország gazdasági fejlődésének legfőbb akadálya tehát a bécsi abszolutizmus és annak gyarmati politikája volt. Ennek eltávolítása biztosítja a piacot a mezőgazdasági termékek számára és az úrbéri terheknek pénzbeli megváltása árán való megszüntetése tőkét biztosít a földbirtoknak, mely továbbra is a liberális nemesi ellenzék tulajdonában marad: ez volt röviden a program. De a végrehajtás módját illetően az ellenzéknek sem volt egységes véleménye. Ezért a negyvenes évek végén a nemesi reform-mozgalom válságba került. A kiszipolyozott dolgozó tömegek ** bizonyos reményekkel tekintettek az 1847. év végére Pozsonyban egybehívott rendi országgyűlés elébe, melynek napirendjén az agrár reformok is szerepeltek. Ugyanakkor az aszály, drágaság, és az európai gazdasági válság hatása elmélyítette az elégedetlenséget és türelmetlenséget is. A szlovák parasztság — habár a nemzeti és politikai mozgalomnak a kettős elnyomás miatt nem sikerült országos méretekben megszervezni a tömegeket — a vidéki értelmiséggel szoros kapcsolatban sok helyütt aktivizálódott. A szlovák parasztság kívánságait Ľudovít Štúr a Slovenské Národné Noviny hasábjain foglalta írásba. így az 1845—1847. években kikristályosodott nézetek az országgyűlés megnyitása előtt Štúr híres „Reményeink és kívánságaink az elkövetkezendő országgyűlésen" című, 1847 októberben folytatásokban megjelent cikkében lettek összefoglalva. „Az országgyűlés — írta Štúr a cikk bevezetésében — a nemzetek életében új évet jelent; ami a nemzetek életében elévült, érvényét vesztette, ami gátol és visszatart, annak ilyenkor változnia vagy megszűnnie kell; ami a jóból megérett, kívánatosnak, szükségesnek elismertetett, annak életbe kell lépnie; és ezért minden szem e nemzeti ünnepek felé fordul, jobb jövőt várva tőlük. Nálunk is minden szem az elkövetkezendő országgyűlés felé fordul, mert sok olyasmi van, amit változtatni vagy megszüntetni, sok amit életbeléptetni kell. Bizony a mi szemünk is az országgyűlés felé fordul, mert ha valakinek, úgy biztosan nekünk van ilyen újévre szükségünk." A kívánságok között első helyen természetesen a jobbágyság megszüntetése szerepel. Hivatkozva a Slovenské Národné Noviny előző cikkeire, így ír Štúr: „Mindenki ott kezdi, ahol a legjobban szorít, kezdjük hát mi is ott, kezdjük azzal, amit a bennünket legjobban nyomasztó tehernek, mindennemű fejlődésünk legnagyobb akadályának neveztünk, s aminek eltávolítását a legszükségesebbnek tartunk és általában elismerünk, és ez: a köznépeinket terhelő úrbéri szolgalom. Cikkeinkben többször szóltunk erről a köznépet lenyűgöző teherről és mint hisszük, annak mindent akadályozó következményeit nyíltan bebizonyítottuk ; ... Igazságot mindenkinek, tehát igazságot a népnek, is, mely nálunk eddig minden munkát elvégzett, de kevés öröme volt, és ezt az igazságosságot kiérdemli, ha az eljövendő országgyűlésen kimondatik a népnek az úrbéri terhek alól való általános és örök megváltása éspedig maga az ország által vállalt módon, a legkönnyebb, a köznép számára a legkisebb terhet jelentő módon." A szlovák nemzeti mozgalom egyik sikerének számítható, hogy Ľudovít Štúr mint Zólyom város követe az 1347/48-as pozsonyi rendi országgyűlésen a szlovák nemzet jogos követeléseit érvényesíthette; országgyűlési I bsszédsi tanúsítják, hogy a jobbágyság megszüntetésének kérdésében a leghaladóbb szónokokhoz tartozott és felszólalásaival Kossuth célkitűzéseit támogatta. * * * X/" ossuthnak nem volt könnyű helyzete az országgyűlésen. Ö maga tisztán látta a paraszt szövetség fontosságát s már 1846-ban írta: „Egyesülnünk kell érdekében a néppel, hogy erősebbek legyünk... A feudalizmus romjainak buknia kell... Arra gondolni többé, hogy tetszik-e valami a nemességnek vagy nem, nincs idő, főbb ttekintet a népet megnyugtatni és vele egyesülni..." De a liberális ellenzék maga is többségében földbirtokosokból állott, akik a reformokat a legkisebb áldozatok árán akarták nyélbeütni. Ez az ellenzék — mint mondottuk — ezért nem volt nézeteiben egységes és a jobbágyszolgáltatások ellenértékét illetően gyakran a konzervatív reakció befolyása alatt állva, frontális támadásra nem tudta magát elhatározni. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az országgyűlésen a forradalom kitörése előtt az ingadozó ellenzéki nemesség nehezen tudta áttörni a reakció frontját és ezért az országgyűlési tanácskozások első hónapjaiban a reformok ügye alig haladt előre. A forradalom kitörése előtt gyakran az volt a helyzet, hogy Kossuth is elveszti pártja bizalmát és az országgyűlés eredménytelen marad. • * * 1 A haladó hagyományok szemszögéből is nagy fontosságú az a tény, hegy azon kevesek között, akik az úrtér kérdésében a parasztság érdekeiért szállottak síkra és közvetve vagy közvetlenül Kossuthot támogatták, első helyen a szlovák nemzeti mozgalom vezéralakját, Ľudovít Štúrt látjuk. 1847. december 21-én megtartott híres beszédét, melyet a Slovenské Národné Noviny 1848. januárjában közölt le szlovák nyelven, így kezdte: „Ha van fontos ügy országunkban, melynek szerencsés megoldása és el-