Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-29 / 260. szám, szombat

1955. október 29. • ül Sw 7 A szocialista ölt Alig hallja az ember saját szavát, úgy csattognak az ütőkarok, szíjak, vetélök a kézsmárki Tatral'an szövődéjében. A szövőnők feszült figyelemmel végzik munkájukat, összekötik az elszakadt szálakat, javítják a hibákat, cserélik az üres vetélöket. A hatalmas teremben példás rend uralkodig, a gépeket gondos kezek tisztogatják. Jobb hírt aligha kaphattak volna a gyár dolgozói, -mint azt, hogy a textilüzemek közötti versenyben a harmadik negyedévben is elnyerték a Könnyűipari Minisztérium vörös zászlaját. Tehát egymás után két ízben lettek az elsők. Ebben az üzemben ugyanis, amióta Jozef Veselý elvtárs lett a vállalat igazgatója, tudják, hogy nem elegendő a terv egyenletes teljesítéséhez, az önköltség csökkentéséhez és a minőség javításához csak a buzdító szép dekoráció, meg az értekezleteken azelőtt gyakran hangoztatott általános jelszavak, hanem alapos nevelő és szervező munkára, a feladatok pontos és részletes meghatározására, s mindenekelőtt a dolgozók anyagi érdekeltségének megszervezésére van szükség. Az első félévben a munkások részvétetével részletes intézkedési tervet dolgoztak kii, amelyben üzemrészlegenként felsorolták a tennivalókat. Például a féllenszövet készítői elhatározták, hogy a tervezett elsőosztályú szövetek gyártását 92 százalékról 99 százalékra, a bútorszövetkészítők pedig 96 százalékról 100 százalékra növelik az elsőosztályú szövetek gyártását. így vált a terv egyenletes teljesítése, a minőség javítása a vállalat minden dolgozójának szilárd elhatározásává, és így gyűlt össze 36 kollektív és 830 egyéni kötelezettségvállalás Stefan Pjatek elvtársnál, az üzemi szakszervezeti bizottság elnökénél. Elhatározták továbbá, hogy a munkák jobb megszervezésével, a termelés egyenletes munkamenetével 15 százalékkal emelik a munka termelékenységét. Az üzem dolgozóinak elhatározásával annak idején a kerületi, sőt a központi lapok is foglalkoztak. Az elhatározás után sorba vették a tennivalókat; a szervezési és nevelő intézkedéseket. Megvizsgáltak mi okozza a munkaverseny új formákat

j a Tatraľan-han KULTÚRHIREK i gépállásokat. A munka alacsony termelékenységének elemzése után arra a megállapításra jutottak, hogy a hibás gyártmányok legnagyobb részét a szövőgépek nem kielégítő állapota, elégtelen védelme és rossz karbantartása okozta. Ezek után a mesterektől megkövetelték a berendezések karbantartásának szigorúbb ellenőrzését, a hibák gyorsabb és jobb megjavítását és a gépek pontos beállítását. Ha pontatlan a gép beállítása, állandóan szakadnak a fonalak, a szövetben csomók keletkeznek, az anyag sűrűsége eltér az előírt követelményektől. Most minden hónap végén vizsgálják a szövőgépek állapotát, s a mesterek kölcsönösen ellenőrzik egymást. A gépek karbantartása megjavult s ez hamarosan meghozta a kívánt eredményt, a szövetek minősége jobb. A kommunista és a pártonkívüli népnevelők pedig az üzemi pártbizottság irányításával minden szabad idejüket kihasználták és elbeszélgettek munkatársaikkal a termelés problémáiról. Megmagyarázták nekik, milyen káros következményei lehetnek annak, ha nincs meg a helyes arány a munkatermelékenység é's a munkabérek között. A beszélgetések nem voltak eredménytelenek. Ez a harmadik negyedévben mutatkozott meg a legjobban, amikor a dolgozók keresete 2,1 százalékkal, a munkatermelékenység pedig 7.8 százalékkal emelkedett. Az eredmények elé:őséhez jelentősen hozzájárult a Jiholen nemzeti vállalat dolgozóinak felhívása szerint alkalmazott új bérrendszer is. ,.A munka mennyisége és minősége szerinti bérezés arra serkent minden dolgozót, hogy megjavítsa munkamódszeréi, jól használja fel a munkanapot, ne tűrje a gépállásokat, jobban kihasználja a gépi berendezést, szerszámokat és fokozza, szakképzetségét" — sorolja fel nekünk saját gyakorlati tapasztalatait Kulomerné. Kulomer elvtársnő három gyermek anyja. Tudja hogyan lehet takarékossággal a család életszínvonalát emelni a háztartásban. Az üzemben sem cselekszik másképp; számon tart minden szövési hibát, mert minden hibáért 10 cm szövettel többet kell adni a rendelőnek és ez nemcsak a vállalat kára, hanem az övé is. így gondolkozott, mikor versenyre hívta fel a szövőnőket, hogy a legalacsonyabbra csökkentsék a 24 engedélyezett hibát | 100 m szövetnél. — Majd elválik —mondja Marta j Liptáková és harciasan igazgatja fejkendőjét. ,,Elfogadjuk Kulomerné versenyfelhívását, nem hagyjuk magunkat ..." Már hónapok óta folyik a verseny az üzem szövőnői között. A legutóbbi értékeléskor kiderült, hogy már csak 4—5 szövési hiba esik 100 m szövetre. A jutalom sem marad el. Liptáková büszkén mondja el nekünk, hogy hiba nélkül dolgozik, s megkeresi havonta az 1500 koronát. Helena Berezná fiatalos lelkesedéssel mondja: „316 korona prémiumot is kapok havonta:" Az üzemben egyre nő azoknak a száma, akik selejt nélkül dolgoznak, ezért egy újabb úgynevezett „százasmozgalom" indult: Aki 100 vég elsőosztályú szövetet készít, az igazgatói alapból külön prémiumot kap. A szövődé kijáratánál nagy versenytábla tűnik szemünkbe, ahol a nevek, az eredmények naponta váltakoznak. A tábla egyik oldalán vörös zászló leng a következő felirattal „A műhelybizottság jó munkájáért", a másik oldalon ugyanolyan nagy vörös zászló „A legjobb üzemrészlegnek", a tábla alsó szélén gondosan elrendezve a mesterek személyi számlái. — „Érdemes beletekinteni a kis könyvecskébe — figyelmeztetett kísérőnk Pavel Hacek elvtárs, a szövődé vezetője. Igaza volt. Jozef Mazurek például, akinek keze alatt több mint 50 szövőnő dolgozik, 2463 koronát takarított meg ebben az évben a szövőgépekhez szükséges csavarkákon, szíjakon és egyéb apróságokon, sokszor igazán csak filléres darabokon, Ján Ochlán 1039 koronát és hasonlóan a többi mesterek is. Ahogy már fent mondtuk, apróságokon és mégis 177 000 koronát tesz ki a minőség javításával nyert megtakarításokkal együtt. A Tatral'an-üzemben a verseny a dolgozók személyes ügyévé vált. Alaposan fel kell készülniök versenytársaiknak, ha a Könnyűipari Minisztérium vörös zászlaját el akarják venni tőlük. Erdősi Ede. A DEFA berlini műtermeiben Bert Brecht „Courage anya" című drámájából színes film készül. A film törtéI nete a 30 éves háború idején játszódik le és művészi erejű tiltakozás minden háborús erőszak ellen. Az új német filmet a nemzeti díjas Wolfgang Staudte rendezi, a főszerepet pedig a költő felesége, Weigel Helén, a nagynevű német dráma! színésznő játssza, aki Courage anya szerepét a színpadon is megtestesítette és nagy sikerre vitte. A párizsi Chaillot-palotában a Mojj szejev-együttes nagy sikerrel mutatta • be a Szovjetunió különböző vidékeinek ! népi táncait. A Combat azt írta, hogv j a táncosok estéről estére elbűvölték a I párizsi közönséget. A francia lapok egyöntetű véleménye szerint a most lezajlott párizsi színház fesztiválon a legnagyobb sikert a lengyel fnűvészek aratták Iwaszkiewicz „Nohanti nyár" című darabjával. A lengyel szerző színjátéka Chopin és Georg Sand szerelmét festi nagy költceséggel és jelentős drámai I erővel, j * * * ! Hollywoodban Shakespeare ,,MacI beth"-jét készülnek megfilmesíteni. | Természetesen az „elavult" alkotást [egy kicsit felfrissítik. így a szerepek [ is megváltoztak. Lady Macbethböl Lil• l.v, Macbethböl Joe, Duncanfcól pedig ! Big lesz. Szovjet operaénekesek vendégszere! pelnek november folyamán Hollandiá[ ban. Csajkovszkij „Onyegin" című [ operájában lépnek fel. A címszerepet I Pável Liszician, Tatjánát Lebanova, i Lenszkijt pedig Bogajov énekli. Á A moszkvai szatíra színházban haJ-talmas sikerrel játszák Majakovszkij fi! „Gőzfürdő" és „Poloska" című szatíráéit. Ugyancsak nagy sikere van az Áljjlami bábszínház műsorának, ahol Szepjjtanszkij „Válás" című komédiáját játsz- j szák. A szatíra, amelyet Obrazcov iendezett, a nyárspokjárokat állítja pellengére. A bukaresti Hadsereg Színház Dumitriu és Sonia Flip „Hat órakor" című diarabjával nyitotta meg kapuit. A színház legközelebbi újdonsága N. Tantu „Éjjeli repülés" című drámája lesz. * * * A Szovjetunióban, a Lenin-filmgyárban elkészült az „Andrusz boldogsága" című játékfilm. A film egy észt parftsz t fiúról szól, aki egy gyárba megy dolgozni, ahol megtalálja élete célját és tartalmát. * * * A szovjet hadsereg által megmentett r'.rezdai festmények első szállítmánya megérkezett Berlinbe. Olasz filmművészeti szakemberek Rómában megvitatták Olaszország és a Szovjetunió filmcseréinek kérdéseit. Az értekezlet valamennyi felszólalója megegyezett abban, hogy nagyobb arányban és szabadabban kell filmcserét biztosítani Olaszország és a Szovjetunió között. Az Unesco jelentése szerint a világ legolvasottabb írója Verne Gyt/la. A Szovjetunióban is nagyon népszerű: öí.szes műveinek új kiadása most készül. Verne Gyula neve alatt tartja meg ebben az évben a francia írón nemzeti szövetsége hagyományossá vált könyvvásárát. „20 000 mérföld a tenger alatt" című munkájából pedig új filmet készítenek Walt Disney közreműködésével. * * * Bartók emlékhangversenyt rendezett az amerikai Columbia egyetem akadémiai színháza. A hangversenyen Szigeti József a világhírű magyar származású hegedűművész is fellépett. * * * Lope de Vega „Hős falu" (Fuente Ovejuna) című drámájából. Csicsinadze, a fiatal szövet balettmester balettet írt, amelyhez Glier, a neves szovjet zeneszerző alkotott kísérőzenét. Az új balettet a moszkvai Sztanydszlavszkij-Színház mutatja be. ——————————— döntése a legforróbb s legigazságosabb kívánatok közé tartozik: nézetem szerint ez a szőnyegen levő örökváltság ügye; s ha van nálunk ügy, mely a törvényhozó testnek legnagyobb figyelmét igényli, az bizonyosan a szegény adózó nép emancipációja. Mindenki előtt ismeretes, hogy micsoda állapotban találtatik a szegény adózó nép országunkban; mindenki tudja, mert látja, Hogy elnyomva és lealázva van." A továbbiakban vitába száll azokkal, akik a nép elnyomatásában „sorsszerűséget" láttak és lelkesedéssel mutatott rá arra, hogy „... elérkeztek azon napok, melyek a szabadság jótékony eredményeit a szegény elnyomott népre is kiárasztják, melyek a hosszú századok során könnyebbülésre várakozó és sorsa javítása után sóvárgó milliókat a kivívott emberi szabadság jótéteményeiben részesíti." Álláspontját történelmi tényekkel támasztva alá így folytatta beszédét: ,Ezen állapot, melyben a szegény nép sínylődik, nem fátum szülte helyzet, de szabad rendelkezés következménye, nevezetesen pedig a boldogtalan emlékezetű Dózsa lázadásának szüleménye, mely után a szegény nép, büntetés gyanánt és ezzel párosult bosszúból az ország rendjei által utódjaival együtt még boldogtalanabb helyzetbe süllyesztetett le, mint azelőtt volt; s ezen büntetésnek s az ezzel párosult bosszúnak következményei nehéz átok gyanánt feküsznek a szegény népen — sőt az egész hazán már több mint három század óta." ta kizsákmányolók burzsoá-nacionalizmusára is. „Van-e az olyan embernek, kinek nincs semmi sajátja, ki egész életén át csaknem mindig mások javára robotol, és jutalom helyett még mindenkitől megvettetik és félrehányatik, van-e — mondom — az ilyen embernek hazája? És mi következik viszont ebből? Nem válhatik-e az új ember rossz eszközzé a hazában kifejlődött szabadság ellen? Ragaszkodik-e az ilyen ember s viseltethetik-e szeretettel a hon iránt? Amije nincs, amit nem ismer, azt nem szeretheti, ahhoz nem ragaszkodhatik; s az elnyomott a természeti törvénynél fogva soha sem szerethette azt a helyei ahol elnyomatását érezte. Az ilyen embernek csak szülőföldje van, de hazája nincs ... Könnyű annak hazaszeretetről beszélni, kinek számára s gyönyörködtetésére az országban minden készen áll; ki terjedelmes birtokain legeltetheti szemeit; kinek szolgálatára egész csoport szolga készen áll; ki semmit sem ad, csak gyűjt, — ki semmit sem szenved, csak élvez; ez valóban szeretheti hónát, mert honszeretetében csak önmagát szereti." A mély érzésektől fűtött kifakadás után higgadt érveket sorakoztat fel és rámutat arra, hogy a kapitalista termelés előfeltétele a feudális viszonyok eltávolítása: „Akarjuk továbbá kifejleszteni az ipart, — és bizony igen nagy szükségünk van reá, de az ipar kifejlesztése ilyen körülmények közt csaknem lehetetlen. A szegény Jiépn°k nem ru

:ajdjna a föld, ;.ieiyeí véres verítékkel szánt; de a földesúr sem mondhatja földjeit s fekvő vagyonait szabad birtokának, mert még fennáll az ősiség: s az ilyen földön és birtokon miként virulhasson Ipar?" E

llenállhatatlan érveléssel fejezi be fejtegetéseit: „Szoros igazság kívánja, hogy a kötelességhez jog is csatoltassék; mert másképp legnagyobb igaztalanság és zsarnokság fog támadni, ha ez elmellőztetik; s ícjy hazánk szegény adózó népe is — melynek részén még eddig mindig csak kötelesség s a másik részén a jog vala — legnagyobb igazságtalanság alatt görnyedez. Mert vegyük fel, mit tett eddig a szegény adózó nép hazánkban? ö fizette a hadiadót és maga katonáskodott, ő — amint mondom — állított újoncokat s ezek felállítása alkalmával ő fedezte a szükséges költségeket, ő szenvedett a deperditáknál; ő fizette a házadót s maga tette meg a közmunkákat s mind emellett egyedül ő maga a zsidókkal és mezővárosok lakosaival fizette a vámot, a révet; azonkívül ő viselte az úrbéri terheket, robotozván, dézsmát és úrbéri adót fizetvén és ez még rá nézve a legsúlyosabb teher vala; s mindezt tette a szegény nép 13 240 974 hold földtől, mely azonkívül nem is sajátja — s a nemesség, mely 32 000 000 hold földet bír, mindettől a roppant jószágtól csak mai időben tett parányi valamit." A reformok megvalósításának lehetősége az ellenzék ingadozása folytán — mint már mondottuk — a hónapokig tartó tárgyalások után majdnem holtpontra jutott. Ekkor Štúr, kilenc nappal a forradalom kitörése előtt és közvetlenül Kossuth híres március 3-i beszéde kapcsán 1848. március 6án ismét felszólalt a kerületi ülésen. Beszéde a Slovenské Národné Novi- ny 1848. március 14-i számában jelent meg. így szólt: „Én főleg arra kérem a Karokat és Rendeket, hogy éz az ügy, már mint a népnek az úrbéri viszonyok alól való felszabadítása, minél előbb és a leggyorsabban megoldassék, mert az idő szigorú arca reánk is tekint és bennünket is figyelmeztet. ... Én mindazt, amit a nép az úrbér címén tesz és leró, kiszámítottam és csodálkozva láttam, hogy az 21 000 000 aranyforintot tesz ki, míg a hadiadó a házival együtt csak egynéhány millió forintra rúg A népet tehát sem a házadó, sem a hadiadó nem nyomja, de nyomja őt az úrbér, az terheli legsúlyosabban." Az örökváltság problémájához is újból hozzászólt és habár maga sem kívánta az; úrbér váltságmentes Megszüntetését, követeléseiben érezhető a Párizsban már kitört és Európában már gyorsan terjedő forradalom szele. A sslovák parasztság különösen súlyos helyzetét ecsetelve így szólt: „Az adózó nép hazánkban főleg Magyarország hegyvidékén a múlt évi éhinség után, az egyre uralkodó nyomorban, szegénységben és különböző betegségekben szenved, önmaga tehát nincs abban a helyzetben, hogy megváltsa magát és ha az örökváltság ügye csak őrá lenne bízva, ez annyit jelentene, mintha mit sem kapna. Honnan vegyen az adózó nép annyi pénzt, amely a megváltáshoz szükséges? Maga az igazság kívánja, hogy a nép az ország közbenjöttével a legméltányosabb vételi feltételekhez jusson, mert hiszen főleg az utolsó évszázadokban nem a nép viselte-e az ország majd minden terhét?" - Utolsó felhívását az országgyűlésen e szavakkal végezte: „De ha az úrbér megszűnik, akkor úgy vélem, az úriszékeknek is meg kell szűnniök, mert különben a jobbágy egyrészről ugyan szabad lenne, de más tekintetből továbbra is az úri fennhatóság alatt maradna, ami nem volna helyén való és az egyik tény a másikkal ellenkezne ... A Karok és Rendek figyelmét erre fordítva, még egyszer bátorkodom a Karok és Rendeknek ezen ügy leggyorsabb elintézését melegen ajánlani" * * * ^^ é hány nap múlva kitört a forradalom és a parasztlázadás fenyegető veszélye döntőeh befolyásolta az ingadozó nemesség magatartását. Kossuth, aki tisztában volt i népi forradalom erejével, nem habozott e veszedelemmel az ellenzék ellenállását leszerelni. Egyidejűleg megmozdult az akkor már alakulóban levő ipari munkásság és a bányamunkásság is. E megmozdulások ugyan elszigeteltek és számbelileg gyengék voltak, de a forradalomnak újabb lökőerőt adtak és hatásuk az országgyűlésen is megmutatkozott. A forradalom nyomása alatt kikényszerített 1848-as pozsonyi törvények gyökeresen megváltoztatták a parasztság jogi helyzetét, de nem rendezték megfelelően gazdasági helyzetét. Ez az alapvető ellentmondás lényegesen befolyásolta a forradalmi megmozdulások irányát és erejét. A nép örömmel fogadta a régen várt törvényeket és a Slovenské Národné Noviny híven ecsetelte folytatólagos cikkekben mind a parasztság hangulatát, mind a rövidesen beállott kiábrándulást és újabb elkeseredést is, mert a kisparaszt- és zsellértömegek számára a reformtörvények a feudális termelési viszonyokat lényegükben nem szüntették meg. A szabadságharc, melynek folyamán a magyar és szlovák forradalmi erók szembekerültek egymással, elbukott és a nagybirtokosok az osztrák pénzés ipari tőkével szövetkezve még jobban elmélyítették a kizsákmányolást és a nemzeti elnyomást. Ezzel Ľudovít Štúr célkitűzései is hosszú időre elbuktak. De látnoki erejű szavai nem vesztek el. 1847. december 21-én, válaszolva a forradalomtól rettegő nemességnek, mondotta az országgyűlésen: „Legjobb ellenszere minden lázadásnak a szabadság... adassék tehát a szegény népnek is szabadság ... mert az olyan ország, hol szabadság és jogegyenlőség létezik, külső ellenség ellen is — amennyiben az összes erejében fekszik — biztosítva van és ennek nincs ebbe bemenetele. Ne bízzunk sokat minmagunkban; de bízzunk hazánk összerejében s egvetemes kifejlődésében." Száz évvel később, 1948 februárjában ez az álom valóra vált. VIETOR MARTON A „haza" említése szándékos átmenetet képez beszédének leqdrámaibb részéhez, melyben megrázó szavakkal ecseteli az úri röghöz láncolt, kisemmizett nincstelenek helyzetét és egyben lerántja a leplet az uralkodó osztály hamis „hazaszeretetéről". A tükör, melyet Štúr a feudális nemesség elé állított, hogy meglássa benne igazi arcát, ráillik a későbbi kapitalis-