Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-20 / 252. szám, csütörtök

2 U J STO 1955. október 20. A SZLOVÁK NEMZETI TANÁCS ÜLÉSE Az iskolák fejlesztésében nagy felelősség hárul a nemzeti bizottságokra Oskar Jeleň belügyi megbízott beszéde Tisztelt Szlovák Nemzeti Tanács! i. Engedjék meg, hogy a tanítók és íz iskolai dolgozók továbbképzéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalásakor néhány megjegyzést tegyek a tanítók helyzetéről és küldetéséről társadalmunkban, és ezzel kapcsolatban szóljak a nemzeti bizottságok feladatairól is. A nemzeti bizottságok feladata, hogy megteremtsék a kedvező feltételeket ifjúságunk nevelőinek sikeres munkájához. A tanítók alkotják a dolgozó értelmiség jelentős részét és fontos feladat hárul rájuk: minden erejüket és képességüket a munkásosztály és a dolgozó parasztság segítségének szolgálatába kel! állítaniok társadalmunk szocialista átépítésében, a dolgozók jólétének rendszeres emelésében. A tanító helyzete népi demokratikus köztársaságunkban gyökeresen megváltozott. A tőkés rendszerben az iskola a burzsoázia hatalma megszilárdításának eszköze volt a dolgozó nép felett. A kizsákmányolók céljaiknak megfelelően alacsony színvonalon tartották az iskolákat csupán azért, hogy a műveletlenség homályába süllyedt néptömegeket minél tovább uralmuk alatt tarthassák. Az egész iskolai rendszer lehetetlenné tette a munkások és parasztok gyermekeinek, hogy magasabb műveltségre tegyenek szert. Az uralkodó burzsoázia lebecsülte a tanító munkáját, lebecsülte a tanítót mint értelmiségi embert, és a falvakon a központi személy a jegyző volt, aki az államhatalmat és az uralkodó kizsákmányoló osztályt képviselte. A tanítókat egyenesen arra kényszerítették, hogy az ifjúságba népellenes világnézeteket oltsanak. Az iskolák igazgatóságaiban vezető helyen csak olyan tanító érvényesülhetett, aki rabszolga módon szolgálta az uralkodó-kizsákmányoíó rendszert. Még nem felejtettük el azokat az időket, amikor a tanító megélhetése közvetlenül a különféle egyházi hatóságok és kuratóriumok döntéseitől függött, amelyekben többnyire a falusi gazdagok határoztak, akik az iskolaügy iránt egyáltalán nem voltak jószándékkal és lenézték a tanítókat. A tanító nem egyszer kénytelen volt az amúgy is hihetetlenül kis fizetését bíróságilag behajtani — majdnem mindig eredménytelenül. Az uralkodó burzsoárendszer nem tudta a tanítóknak biztosítani még a létminimumot sem, és számos olyan tanító volt, akinek családja a lakosok könyöradományaira volt utalva, melyeket különféle természetbeni adományok formájában kapott. Az idősebb tanítók még nem felejthették el, mily szánalmas állapotban voltak az iskolaépületek, különösen a falvakon. Ezek az iskolák egyosztályos iskolák voltak, amelyekben 8 évfolyam- tanult és a tanulók száma néha meghaladta a százat is. Emlékezzünk a kántortanítókra. Az iskolák taneszközökkel való ellátása egyenesen nyomorúságos volt, és az iskola csak annyi tudást adott a tanulóknak, amennyi nélkülözhetetlenül szükséges volt a durva napszámos munkához, az űri birtokokon, vagy a szegényes földecskéken végzett munkához. Nemritkán láthattunk a munkanélküliek soraiban tanítókat ís. De különösen nagy megaláztatásban volt részük a szlovákiai tanítóknak az ún. szlovák állam idején, amikor a klerofasiszták arra kényszerítették őket, hogy a rendszer önkényes képviselőinek ministránsai legyenek. Dicséretére válik számos hazafias érzésű tanítónak, hogy ezt a megalázó és a dolgozó nép legsajátabb érdekei ellen irányuló feladatot minden háborgatás és üldöztetés ellenére sem volt hajlandó teljesíteni. Mennyivel méltóbb és örömtelibb a tanító helyzete ma, népi demokratikus társadalmunkban! A párt és a kormány képviselői nem egyszer hangsúlyozták és értékelték a művelődés, nevelés, a kultúra, valamint a tanítók helyzetének fontosságát az iskolában és a közéletben. Munkásosztályunk a kommunista párt vezetésével nagyra becsüli a tanító hivatását, mint az egyik legmegtisztelő'Db és legfontosabb hivatást. A tanítóban az Meológiai front harcosét, az új életért, az öntudatos emberért, a szocializmus lelkes építéséért folytatott harc dolgozóját, értelmiségi embert, nevelőt lát, akire legdrágább kincsét, az ifjúságot bízza. A tanítók munkájának magas erkölcsi megbecsülése mellett pártunk és kormányunk nagy gondot fordít arra is, hogy kedvező anyagi feltételeket teremtsen iskoláink további sokoldalú fejlődésére. Rendezték és rendezik a tanítók fizetését, évente óriási összegeket fordítanak új, gyönyörű iskolaépületek építésére, az iskolákat segédeszközökkel egészítik ki, új osztályokat létesítenek, hogy az egy tanítóra eső tanulók száma csökkenjen. Az a törvény is, amelyről ma tárgyalunk, nagyban elősegíti majd a tanítókáderek szakképzettségének emelését és végső eredményben ifjúságunk jobb felkészültségét is az országépítésben rá váró feladatokra. , Az új, szocialista iskolában tanítóinknak minden lehetőségük megvan arra, hogy ifjúságunkat új, kommunista erkölcsű emberekké neveljék, akiket magasfokú eszmeiség, céltudatosság, szocialista hazafiság, proletár nemzetköziség, öntudatos fegyelem, a munkához és a közös tulajdonhoz való szocialista viszony jellemez. Minden lehetőségük megvan arra, hogy olyan embereket neveljenek, akiket a gyakorlati tudás minden kincsével felfegyvereznek. A tanítók ifjúságunkból minden téren fejlett embereket nevelhetnek, akiknek széles és mély általános műveltségük, tudományos, szocialista világnézetük van. Az ilyen új, szocialista emberek már erősítik országépítésünk különféle szakaszait, és a családi és egyéb kedvező nevelési hatások mellett ez elsősorban tanítóink szorgalmas íui'nkájának eredménye. Mindezeket a nagy és felelős feladatokat a tanítók csupán akkor teljesítik, ha magas eszmei-politikai és szakmai színvonalon állanak. Csak akkor teljesítik, ha lelkesedés tölti el őket a rájuk bízott tanulók nevelésében és műveltségük fejlesztésében, ha szeretettel foglalkoznak a gyermekekkel, ha hűek a szocializmus ügyéhez. Csak az olyan tanító öntheti az ifjúság szívébe az alkotó, szocialista hazafiság érzéseit, aki munkáját szeretettel, áldozatkészen és lelkesen végzi. A tanító rendelkezzék bár akármilyen nagy elméleti ismeretekkel, ha ezeket az ismereteket nem támasztja alá az igazi meggyőződés és a lángoló harci lendület, akkor nem tudja ifjúságunkat nevelni, meggyőzni. Az ifjúság hamar észreveszi, ha a tanító magyarázatai és igazi gondolkozása között ellentét van. Fontos helyzete van a tanítónak a kultúrnépnevelési munka szervezésében, a dolgozók kulturális színvonalának emelésében és egyre növekvő kulturális érdeklődésük és szükségleteik kielégítésében, A tanító ezzel a tevékenységével segíti az iskolát és az ifjúságot is közvetlenül azzal, hogy a szervező-népnevelői tevékenységével kiküszöböli a otthoni, maradi befolyásokat a diákok környezetéből. Ezek a maradi hatások még eléggé gyakran komolyan fékezik a tanító nevelői munkáját. Számos olyan tanítónk van, akik megértették hivatásukat az iskolában és az iskolán kívül s akik tanítói és nevelői munkájuk eredményeit az iskolában megszilárdítják és az iskolánkívüli népnevelői tevékenységgel tovább fejlesztik. Az idén negyven ilyen tanítót kormányunk „Érdemes tanító címmel" és harmincnyolcat „példás tanító címmel" tüntetett ki. Az egyik kitüntetett példás tanító Ján Kanka. Ján Kanka példás tanító a rimaszombati járásban a čerencanyi egyosztályos nemzeti iskolában tanít. Szovjet példára a járásban elsőnek bővítette saját tanítási idejét heti 10 órával, s ez lehetővé teszi neki, hogy tökéletesen és métyen átvegye a tanulókkal a tananyagot. Szorgalmasan tanulmányozza a hazai és a szovjet politikai és szakirodalmat, és az így szerzett ismereteket alkotóan érvényesíti iskolai és iskolán kívüli munkájában. Ismereteit a metodikai munkaközösség, a járási pedagógiai testület értekezletei és aktívái keretében átadja a járás többi tanítójának. Az iskolában jó munkát végez a pionirszervezet. A szülők a tanító vezetésével a szülői munkaközösség és az iskolabarátok szövetsége munkájának keretében tevékenyen bekapcsolódtak az iskola munkájába. A szülőknél tett látogatásait a tanulók napirendjének megszilárdítására használja fel. Már 1946ban kísérleti telepet rendezett be az iskola mellett, amely — főleg 1952 után — a község EFSZ-ének kísérleti telepévé vált az új mezőgazdasági munkamódszerek érvényesítésében. Kanka elvtárs figyelemre méltó munkát végez kulturális téren is. A község állandó agitációs központja egyre jobban fellendíti tevékenységét, a kultúrotthon pedig számos értékes előadást rendezett azzal a céllal, hogy minden téren erősítse a muokás-paraszt szövetséget, s hogy a szövetkezeti tagokat egyre növekvő aktivitásra nevelje közös feladataik teljesítésében. Kanka elvtárs tanulóinak szerves kapcsolata a község életével, a tanulóknak sokoldalú tudományosan alátámasztott előkészítése az-életre, valamint az a tény, hogy Kanka elvtárs iskolája a falubeli szövetkezeti tagok iskolájává s így a község lakosai szocialista öntudatosításának igazi központjává vált, — mindez tiszteletet és megbecsülést keltett e szorgalmas tanító iránt, s ez önfeláldozó munkájának a legszebb jutalma. Olyan tanítóról van szó, aki egyosztályos iskolában tanít. Szép eredményeit tekintve azt hihetnénk, hogy ennek a tanítónak egy percnyi ideje sincsen családja számára. Pedig egészen más a helyzet Kanka elvtárs esetében. A falun végzett munka számára nem elbírhatatlan teher s nem köti le minden szabad idejét. Kanka elvtárs helyesen fogta fel a feladatát: elsősorban jó tanítónak, másodszor mindig jó tanácsadónak és szervezőnek kell lennie s nemcsak végrehajtó szervnek a népnevelési munka terén. Ebbe a munkába sikerült bekapcsolnia a község majdnem minden szervezetét, különösen a fiatalokat. így vezetésével jó káderek nevelődnek a községben, s magának is jut ideje tanulásra, az iskolai előkészületre és jut idő családja számára is. Kanka elvtárs példája figyelemreméltó és tanulságos. Ez»n az úton kell haladnia a többi tanítóknak is, hogy teljesíthessék felelősségteljes feladataikat. Iskolaügyünk sokoldalú fejlesztéséért nagy felelősséggel tartoznak a nemzeti bizottságok minden fokon, mint államhatalmi szervek. Rendszerünk széleskörű demokratizálása anynyira előrehaladt, hogy az iskolák és a tanítók sorsa a nemzeti bizottságok kezében van. A tapasztalatok azt mutatják, hogy néhány jó példától eltekintve a nemzeti bizottságok ahelyett, hogy segítenének, sokszor zavarólag avatkoznak be az iskola munkájába. Az utóbbi hónapokban például a tanítóktól többszáz panasz érkezett, hogy a járási nemzeti bizottságok iskolai osztályai nem tartják be a tanítók elosztására vonatkozó irányelveket. A tanítókat közvetlenül az új iskolaév megkezdése előtt előzetes megbeszélés és megokolás nélkül helyezik át. Nem érthetünk egyet azzal az eljárással például, amelyet a Galántai Járási Nemzeti Bizottság választott, amikor meghagyta az iskolai szakosztály vezetőjének, hogy helyezze át a nyolcéves középiskola igazgatóját és a tízenagyéves középiskola igazgatóhelyettesét. Nem tudta megokolni az áthelyezést, hanem az iskolaügyi osztály vezetőjének meghagyta, hogy „találjon" okot az áthelyezésre. Hozzá kel! még tennünk, hogy a fenti esetben jó tanítókról van szó. .Nem érthetünk egyet a piešťanyi járási szervek egyes funkcionáriusainak eljárásával sem, akik miután megállapították a járásban az iskolai munka általános fogyatékosságait, Pištanyból kihelyezték a tanítók egyhatodát — anélkül, hogy erre szükség lett volna — azžal a megokolással, hogy így majd javul a helyzet. Más járásokban is előfordultak olyan esetek, hogy a CSKP KB irányelveivel ellentétben olyan tanítókat is elbocsátottak az iskolai szolgálatból, akik politikai szempontból cs szaktudás szempontjából feladataik magaslatán álltak, s akiket a járási nemzeti bizottságok iskolai szakosztályai nemrégen jutalmaztak meg kiváló működésükért. Ezek az esetek mind arról tanúskodnak, hogy még sok nemzeti bizottság nem értette meg, mi a feladata a CSKP KB-nak az általános njűveltséget nyújtó iskolák fejlesztésére vonatkozó irányelvei teljesítésében. A nyitrai járásban szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nemzeti bizottságok iskoláknak nyújtott segítsége jelentős mértékben hozzájárul a tanítók, különösen a falusi tanító sikeres munkája feltételeinek megteremtéséhez. A Nitrai Járási Nemzeti Bizottság gondoskodásának eredményeként egyre állandósulnak az iskolai káderek. Gondoskodtak a járás sok tanítójának megfelelő lakásról. A járási nemzeti bizottság minden téren segítséget nyújt az iskolai szakosztálynak, s nem tesz egyetlenegy intézkedést sem anélkül, hogy az iskolai szakosztály vezetőjével előzetesen meg ne beszélné, és meg ne hallgatná véleményét. A járási nemzeti bizottság több tanító számára lehetővé tette, hogy megtekinthesse a brnói gépipari kiállítást és az oravai duzzasztógátat. A helyi nemzeti bizottságok teljesítik az iskola iránti kötelezettségeiket, a járási nemzeti bizottság pedig hatékonyan segít az iskoláknak a cseh iskolákkal való baráti kapcsolatok megteremtésében. A levočai járásban szintén sokat segítenek a nemzeti bizottságok az iskoláknak. Nagyon szép együttműködés fejlődött ki — hála Novák elvtárs agilis iskolaigazgató munkájának — a Kocuricei Helyi Nemzeti Bizottság és a helybeli iskola között. Az iskola és a helyi nemzeti bizottság közösen kidolgozta a község rendezésének tervét, amelynek keretében a falu dolgozói segítettek az iskola tatarozásában, a tanulók pedig a község rendbehozásában. A nemzeti bizottságok nagy segítséget nyújthatnak az iskolának az iskolaépületek karbantartásában és a beruházási építkezések terén. Itt a dolgozók segítségének megszervezésére akarok rámutatni a lemaradó építkezéseknél. E téren szép eredményeket érnek el például Oravské Veselén, ahol az iskola építése, hála a dolgozók segítségének, jól halad. Hasonló a helyzet Nižná Slanán is, ahol a szülők és a többi dolgozók kötelezettséget vállaltak, hogy 2282 órát dolgoznak le az iskola építésében. Jó munkát végeznek ezen a téren Skallcán, Ligetfalun és egész sor más községben. Az iskolai beruházási építkezések tervének teljesítésében jó munkát -végeznek a Bratislavai és a Žilinai Kerületi Nemzeti Bizottságok. Komoly lemaradás tapasztalható azonban ezen a téren a kassai, prešovi és banská bystricai kerület nemzeti bizottságainál. Jelentős hibák fordulnak elő az iskolák anyagi ellátásában és berendezésében. Sok helyi nemzeti bizottság nem nyújt idejében és kielégítő mértékben előleget a szükséges taneszközök biztosítására. Így aztán nem ritka az olyan eset, hogy az iskolai segédeszközöket a tanítók a saját és a szülők apró hozzájárulásaiból vásárolják meg. Nem mutatnak jó példát a Partizánskéi, Prievidzai, Bardejovi és Šuranyi Járási Nemzeti Bizottságok pénzügyi osztályai, ahol az iskolai segédeszközökre előirányzott pénzt a járási nemzeti bizottságok alkalmazottjainak béralapjára, családi pótlékaira, utazási és más költségeire használják fel. Nagyon gyenge a nemzeti bizottságok iskoláknak nyújtott segítsége az iskolaköteles gyermekek iskolába járásának ellenőrzésében. Nem kielégítően gondoskodnak a nemzeti bizottságok a tanítók anyagi biztosításáról. Különösen a rendes lakásra és ellátásra gondolok itt. Sok tanítónak nem megfelelő a lakása. Emellett vannak olyan helyi nemzeti bizottságok is, mint például a trebišovi járásban lévő Lastovce községben, ahol a helyi tényezők a tanítót csupán azért akarták áthelyeztetni, hogy azt a lakást, amely a tanító áthelyezése után felszabadul, más állami alkalmazottnak adhassák. A tanítók több mint 15 százaléka naponta máshonnan jár be munkahelyére. Ennek oka a lakás és a megfelelő ellátás hiánya. Érthető hát, hogy ha a tanító más községből jár be az iskolába, ez a lelkiismeretes előkészület és a tanítás rovására megy, kimeríti a tanítót, s egyenesen lehetetlenné teszi, hogy a község népművelési munkájába bekapcsolódjék. Még következetesebben kell harcolnunk az olyan egészségtelen tünetek ellen, amikor a nemzeti bizottságok funkcionáriusai elvonják a tanítót az iskolai és népművelési munkától, s különféle adminisztratív munkával, állatok összeírásával, a beadási kötelezettségek szétírásával, begyűjtéssel és hasonló feladatokkal bízzák meg, amelyeket mások is elvégezhetnének. Ezt a munkát az erre kijelölt funkcionáriusoknak kell elvégezniök. El kell ítélnünk a prešovi kerület egyes járási nemzeti bizottságai funkcionáriusainak eljárását, akik a napokban nemcsak a járási tanfelügyelőket, hanem az iskolai szakosztályok dolgozóit is kiküldték burgonyabegyűjtési munkára, a hivatalokat pedig bezárták. Hangsúlyozni kell, hogy az iskola és a nemzeti bizottságok helyes viszonyának megteremtése nemcsak a nemzeti bizottságok funkcionáriusainak, hanem maguknak a tanítóknak ügye is. A nemzeti bizottságok funkcionáriusainak az iskola iránt tanúsított kevés megértése sok esetben abból ered, hogy sok tanító nem mutatott még őszinte szándékot arra, hogy tevékenyen dojgozzék az iskolában és az iskolán kívül. A tanítók így gyakran maguk az okai, hogy nem kapnak meg minden segítséget a helyi államhatalmi szervtől. A falusi tanító tekentélyét nem emelheti a felettes szerv rendelete. Ennek egyetlen útja van csupán: lelkiismeretes munkával megszerezni a tekintélyt, mégpedig nemcsak az iskolai, hanem az iskolán kívüli munkával is. A tanító tekintélye akkor nő, ha az iskolában végzett munkájában megmutatja mesteri pedagógiai tudását, és a község népművelési munkájának szervezőjévé válik. Elvtársak! A CSKP KB-nak až általános műveltséget nyújtó iskolák továbbfejlesztéséről szóló dokumentuma az öszszes vezető szervnek, kezdve a megbízotti hivataltól a helyi nemzeti bizottságokig és a tantestületekig, világosan kitűzi a feladatokat, amelyek-' nek teljesítése iskoláink felemelkedését fogja jelenteni, hogy teljesíthessék történelmi küldetésüket. Mindazon felelős szervek címére, amelyek befolyással lehetnek a tanító munkájának eredményeire, hangsúlyoznunk kell Novotný elvtárs szavait, aki 1953-ban a CSKP KB decemberi ülésén ezt mondotta: „Teremtsük meg a tanító és munkája iránti tisztelet és megbecsülés légkörét. Tartsuk szem előtt mindig Gottwald elvtárs szavait, hogy a tanító döntő fontosságú helyet foglal el az új iskoláért vívott harcban, hogy a tanító kezében van ifjúságunk lelke és fejlődése. Tanítóink nagy felelősséggel tartoznak népünk iránt, nagyok a feladataik! Teremtsük meg tehát a feltételeket és segítsünk a tanítóknak, hogy állandóan emelhessék politikai színvonalukat, bővíthessék szaktudásukat, hogy jó pedagógusokká válhassanak. A tanítói munka súlypontja az iskolában van. A tanító közéleti tevékenységét pedig irányítsuk népművelési munkára." Tisztelt Szlovák Nemzeti Tanács! Csak örömmel fogadhatjuk állami szerveink gondoskodását tanítóink politikai és szakmai továbbképzéséről, amelyet az éppen most tárgyalt törvény hangsúlyoz. E törvény végrehajtása végkövetkezményeiben jelentős lépést fog jelenteni nevelőink eszmei és szakmai felkészültségének fejlesztésében. Javasolom tehát a törvényjavaslat elfogadását