Uj Szó, 1955. október (8. évfolyam, 236-261.szám)

1955-10-20 / 252. szám, csütörtök

1955. október 20 m sio A Szlovák Nemzeti Tanács ülése Á szocializmus építésének felléfele a ftép műveltségének emelkedése Dr. František SCahuda iskolaügyi miniszter beszédéből Elvtársak, tisztelt barátaim! Azok a rendkívüli feladatok, amelyek dolgozóink előtt állanak és amelyeket népünk teljesíteni akar a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában, a szocialista közgazdaságnak, mint a társadalom új élste alapjának felépítése, a vele összefüggő bonyolult kérdések ahhoz vezetnek, hogy általánosan érvényes igazságnak ismerjük el, hogy a szocializmus építése feltételezi a néptömeg műveltségének és kulturális színvonalának emelkedését. Ismert előttünk, hogy a szocializmus é-í a művelődés elválaszthatatlanul összefügg. Ezért a közgazdasági felépítéssel párhuzamosan megvalósítjuk a kulturális forradalmat. A kulturális forradalom megvalósításához. a szocialista kultúra megteremtéséhez természetesen hosszú időre van szükség. Ellentétben a burzsoá kultúrával, amely nem törekedett a kizsákmányoló kultúra megszüntetésére, hanem csupán egyik formájának más, fejlettebb formává való változtatására szorítkozott, és amely ezért már az előző, tehát a feudális társadalom keretében létrejöhetett — a dolgozó nép, a tőkés kizsákmányolás feltételei között, a szocialista kultúrát egészében nem teremthette meg. Ez a proletariátus harcát rendkívül hiegnehezítette, de nem tette lehetetlenné — ahogy ezt állítanj kí sérelték a jobboldali szocialisták, akik a néptömegek iránti bizalmatlanságukat és a népi hatalomtól való félelmüket elavult frázisok mögé rejtették, melyek szerint: „A népnek nem szabad előbb kezébe vennie a hatalmat, míg erre rá nem nevelték." A kommunisták a marxizmusból és annak lenini kidolgozásából okulva, keresztülláttak ezen a farizeus moralizáláson és a népet harcra vezették a politikai hatalomért, hogy így rávezessék annak lehetőségére is, hogy elsajátíthassanak minden kulturális vívmányt és felhasználják őket a szocialista és kommunista társadalom felépítésének javára. Így a népi demokratikus hatalom, amelynek állami ideológiája a marxilenini tanítás, alkotó kezdeményezést ébreszt a.néptömegekben. A néptömegek részvétele az ország társadalmipolitikai életében jelentősen növekszik. Az iskolaügy Szlovákiában nagy változásokon ment át. Azelőtt Szlovákiában egyetlen főiskola volt, amelyet állandóan leépítettek, úgy, hogy alig 2000 hallgató tanult itt. Ma Szlovákiának 12 főiskolája van, 33 tanszékkel és 15 000 hallgatóval, s ezekhez számíthatjuk még azt a többezer dolgozót, akik Dekapcsolódtak a tanulás rendkívüli formáiba. Ma 1000 szlovákiai lakosra 40 főiskolai műveltségű lakos esik, ez olyan részarány, amellyel buszkon dicsekedhetünk bármely nyugat-európai fejlett ország előtt is. Azelőtt teljes 8 évfolyamos művelődésben csuk minden negyedik szlovák gyermek részesü't. Ma a nyolcéves középiskolai tanulmányokat tanulóink négyötöde elveczi. Ez bizonyára nem csekély siker, azonban ezt a 81 százalékot sem tartjuk kielégítő számnak, és szorgalmas harcunk arra irányul, hogy ezt a százalékarányt még emeljük. Ma Szlovákiában összesen 6 és fél ezer iskola, 3/4 millió diák és főiskolás van. Ez kétségtelenül örvendetes és ígéretteljes szám! Ebben az időszakban, amely az embert annyira felpezsdíti, — mérhetetlenül növekszik az emberek nevelésének jelentősége. Mérhetetlenül emelkedik annak fontossága is, ki tudja és kinek kell ösztökélnie a munkát, ébresztenie a gondolkodást, harcolnia a csökevények ellen, a tudományos, vagy igazi ismeretekért, megvilágítania az élet és a társadalmi fejlődés nagy és kis kérdéseit. És ez a tanító jelenlegi hivatása! Hogy valaki jó tanító legyen, természetesen kell, hogy szüntelenül jó tanuló is legyen. Marx azt mondotta: _ „Ami nem tökéletes, annak nevelés- i re van szüksége. De vajon a nevelés " r.em emberi mű-e és ennélfogva nem tökéletlen-e? Vajon a nevelés maga nem követel-e szintén nevelést?" És ha a mostani iskoláinkban működő tanítók szakképzettségét tekintjük, ezzel a követelménnyel mindjárt egyet értünk. Ez ma iskolaügyünk, iskoláink minősége megjavításának kulcsfontosságú irányelve. A nem szakképzett tanítók százalékaránya főleg a szlovákiai iskolákban fájdalmasan magas, a tanítók továbbképzése feltétlenül szükséges. Tanulásuk nem valamilyen magánérdek, hanem az állam érdeke. A tanítók továbbképzésének rendszere, amelyről ma tárgyaiunk, elsősorban azokra a tanítókra vonatkozik, akik már elérték az előírt alapfokú műveltséget. De az átmeneti időben ez az új rendszer segítségére lesz valamennyi nem szakképzett tanítónak is, főleg pedagógiai-módszertani téren. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban felszámolják a nem szakképzett tanítók kategóriáját az iskolákon, amint azt a CSKP X. kongresszusa feladatunkká tette. A tanítók továbbképzését szolgáló intézetek hálózata gondoskodni fog arról, hogy a tanítók alkotó módon elsajátítsák a marxi-lenini tanítás alapjait és így megértsék építő tevékenységük politikai hatását és gyakorlati, újító következtetéseket tudjanak levonni. A marxi-lenini tanítások elsajátítása akkor a legsikeresebb, ha a beható szakismeretek alapjául szolgál. Aki dialektikus módszert akar alkalmazni, annak tökéletesen el kell sajátítania szakmájának ismereteit. Ha a marxizmust alkalmazni akarod a természettudományokban, jól kell ismerned a természettudományokat! A dolgok megismerése azonban a tanító számára még nem jelent mindent. Neki tudnia kell az ismereteket átadni is. A tanítói munka tehát legmagasabb pedagógiai tökéletességében nemcsak tudomány, hanem művészet is. És mi azt akarjuk, hogy tanítóinkról joggal mondhassuk, hogy nemcsak tudósok, hanem művészek is. Mi ezt a távlati célt, mint reális célt már ma kitűzzük. Vannak olyanok — amint mondják —, akik tanítónak születtek, nagy pedagógiai tehetségük van. De a legtehetségesebb tanítónak is el kell sajátítania mesterségét éppúgy, mint a tehetséges zenésznek, vagy orvosnak. A pedagógiai mesterséget a tanítási, valamint a nevelési folyamat tudományos megszervezéséből levont tapasztalatokból sajátítják el. Ezért e téren nem engedhetjük meg a félmúveltséget, még kevésbé engedhetjük meg azt a nézetet, hogy a tanító tanulságának forrásai azok a hibák, amelyeket elkövet. Az ilyen „kísérletezések és hibák módszere" — így nevezte Makarenko, nem engedhető meg, mivel ártalmas. A szülők legfőbb kívánsága, hogy a tanító jól tanítson. Mi ennek az óhajnak kell, hogy eleget tegyünk. Tanítóink tudatában vannak, hogy a haza legértékesebb kincsét, élő jövőjét bízza rájuk. Ezért munkájukat nagy felelősséggel fogják fel. Ma már valóban kivétel az olyan tanító, aki hivatását mesterségszerúen, kereseti tevékenységként űzi. Ezért már ma a tanítóra bízhatjuk azt a feladatot, hogy lelkesítsék a tehetségeket, a munkába megfelelő lendületet vigyenek, tettrekész és becsületes ifjúságot neveljenek. Ezért a tanítótól megköveteljük, hogy sajátítsa el a tanítás tudományát, a pedagógia logikáját, a tapintatot. Ez felel meg a tanuló és a tanító közötti szükséges új kapcsolat megteremtésének. Ez a kapcsolat azelőtt néha veszélyesen hasonlított a régi hadsereg katonájának és tisztjének viszonyához. Ez az új kapcsolat megnyilvánul a tanulmányi eredményekben is. Ezért már most elszántan és kitartással meg kell kezdeni a feladat megvalósítását. A CSKP KB júniusi határozata az általános műveltséget adó iskolákról új javaslatokat tett iskoláink jellegének megjavítására. Ilyen pl. a politechnikai nevelés. Arról van szó azonban — és ezt hangsúlyozni kell —, hogy ennek bevezetésével kapcsolatban ne történjék meg az, amit évekkel ezelőtt Kalinin elvtárs már bírált, vagyis ne kelljen megállapítanunk, hogy megtanítottuk a gyermekeket kísérleti földecskéken pompás gabona termesztésére, de arra, hogy a „gabona" szót helyesen leírják, arra nem tanítottuk meg őket. Éppen ezekbén az alapvető ismeretekben mutatkoznak hiányok!" Ezért a politechnikai nevelés első követelménye, hogy valamennyi gyermeket megtanítsa a tudomány alapjaira. És természetesen nemcsak a politechnikai nevelésről van szó; az a fontos, hogy minden téren javítsuk az iskola munkájának minőségét, tehát a tanítók szakképzettségét is. Ezért üdvözöljük a tanítók továbbképzési rendszerének törvénybe iktatását, amiről a Szlovák Nemzeti Tanács ma tárgyalt. Tisztelt barátaim, elvtársak, ezért beszédemet valamennyi tanítóhoz — a szlovák, cseh és más nemzetiségű tanítókhoz, a fiatal és nem öregedő úttörőkhöz, elvtársakhoz intézett felhívással fejezem be: — „Előre, harcra fel a beható, pontos és biztos tudásért, a tanítók munkájának magas eszmei, szakmai és pedagógiai színvonaláért"! A vegyiipar technikai színvonalának gyors fellendítéséért Ľudmila Jankovcová miniszterelnökhelyettes beszéde a vegyiipari dolgozók országos értekezletén Púčik miniszter elvtárs beszámolójában ismertette az elért sikereket, teljes nyíltsággal beszélt a vegyiipar eddigi munkájában előforduló fogyatékosságokról és világosan kitűzte azokat a feladatokat, amelyeket haladéktalanul meg kell oldanunk. Engedjék meg, elvtársaim, hogy e feladatok közül kiemeljem azokat, amelyek a vegyiipar fejlődése és egész gazdaságunk szempontjából döntő jelentőségűek. I. 4 Ha silkerrel akarjuk fejleszteni vegyi| iparunkat, elsősorban saját nyersanyagalapunkból kell kiindulnunk, a nyersanyagokat komplex módon kell feldolgozni és emellett fel kell használni a szegényes nyersanyagok természeti forrásait is. Ebben az irányban a geológiai kutatással és a kitermelőiparral való Cjiyütműködésünk még mindig nem kielégítő. A termelés fejlődési lehetőségeinek és az ebből ésszerűen következő kutatási feladatoknak nem kielégítő közgazdasági értékelése akadályozza nyersanyagforrásaink gyors&t-b és gazdaságosabb ökonómiai kihasználását. Például a földgáz földtanilag feltárt készletei megteremtik az összes feltételeket a feldolgozását szolgáló üzem építésére. Annak ellenére, hogy a metángáz kitermelését már hat évvel ezelőtt megkezdték, csak most jutottunk el oda, hegy egyes üzemrészlegeket készítenek elő annak feldolgozására. A világtapasztalatok alapján a kokszipar a legfontosabb nyersanyagalapok egyikét szolgáltatja. Annak í ellenére, hogy klasszikus nyersanyagról van szó, amelyet a világiparban végleges termékek termelésére használnak fel, vegyileg ezt az értékes nyersanyagot csupán hat százalékban használjuk ki, még csak nem is komplex módon. Ugyancsak nem komplex módon használjuk fel a kőszénkátrányt. Eddig nem fogtuk fel a barna- és kőszén feldolgozásánál nyerhető fenol és kén egész mennyiségét. Évente a viszkozagyártásnál keletkezett hulladéklúgokból nagyon sokat kiengedünk, amelyekből több ezer tonna szódaszulfátot állíthatnánk elő, amit nagy nehézségek árán hozunk be. •A nyersanyag közgazdasági értékelése szempontjából szomorú bizonyítvány, hogy a termelt benzolnak csupán néhány százalékát dolgozzuk fel vegyileg annak ellenére, hegy kísérleti szempontból meg van oldva feldolgozása fenollá, aminek hiánya a plasztikus anyagok termelésének egyik legnagyobb akadálya. Mégis az új üzem építése nincsen előkészítve és a második ötéves tervben sem számítunk rá. A vegyiipar világfejlődése ma az ércben szegény nyersanyagok kihasználására is figyelmet fordít, mivel az ércben gazdag nyersanyagok lelőhelyei gyorsan kimerülnek. Ez a szempont annál is inkább érvényes számunkra, mivel szegényes nyers anyaglelohelyeiiik nagy számban vannak. n. S

A második fő irány, amihez avegyiipair fejlődésének a második ötéves tervben igazodnia kell, az épülő termelőberendezések intenzívvé tétele nagyobb beruházások nélkül, kiterjedtebb építkezési munkalatok nélkül. Ez azt jelenti, hogy szüntelenül tökéletesíteni és érvényesíteni kell a termelésben a haladó technológiát. A nyerstermelés gyarapodásának több rriint egyharmad részét a második ötéves terv végén ezért az eddigi berendezés felhasználásával és a dolgozók számának csökkentésével kell elérni. E feladat teljesíthetőségét igazolja üzemeinknek a Szovjetunió hasonló üzemeivel és egyes kapitalista államok üzemeivel való összehasonlítása, mely összehasonlítás szerint üzemeink eddigi kihasználása lényegesen alacsonyabb. Számos termelésvezető nem harcol következetesen a rábízott termelőberendezések intenzívvé tételéért, nem törődik a termelési menetek pontos betartásával és ellenőrzésével, I úgy, hogy a termelést rendszeresen növelhesse, a termelési menetet egyszerűsíthesse és ezzel a termelést olcsóbbá tegye. Annak ellenére, hogy szakosított termelő üzemeinkben kiváló technikusaink és technológusaink vannak, meglepő, mily nehézségek árán valósítják meg évről évre a technikai és szervezési intézkedéseket. amelyek biztosítanák a termelési berendezések intenzívvé tételét. Ezeket az intézkedéseket felülről az üzem vezetősége, .a főosztályok léptetik életbe a kutatóintézetek segítségével, ahelyett, hogy az üzem összes dolgozóinak érdeklődéséből és kezdeményezéséből indulnának ki. És mégis technikusaink a vegyiiparban megmutatták, hogy képesek sikerrel legyőzni a nagv feladatokat. Elsajátították a technológiát és a munka irányítását számos olyan üzemben, ahol ezelőtt nem dolgoztak. Hiszen a háború előtt és a háború folyamán vegyészmérnökeink túlnyomó része csupán az élelmiszeriparban dolgozott, vagy pedig mint analitikus. Ha valamelyik döntő jelentőségű vegyiüzemben dolgoztak, akkor csupán alárendelt állást töltöttek be. A párt és a kormány ezért technikusainktól joggal elvárja, hogy a mostani termelőüzemekben. magasabb technikai színvonalat érjenek el, hogy bevezessék az új technikai ágazatokat a külföldi tapasztalatok és saját tapasztalataink érvényesítésével, saját technikai erőinkkel. m. Szükséges, hogy a n.yersanyagalap kibővítésére és a vegyi termelés behatóbbá tételére fordított igyekezet élén a vegyi kutatóintézetek dolgozói álljanak. Vegyi kutatásunk, amelynek keletkezése közvetlenül összefügg a vegyiipar szocialista építésével, rövid léte alatt figyelemre méltó eredményeket ért el. De a kutatásnak nem szabad csupán a már ismert technológia javításánál megmerevednie, vagy pedig a már ismert anyagok termeléséhez vezető eredeti utak keresésénél, hanem új anyagokat kell íéltárnia és kutatnia kell ezek alkalmazásának lehetőségeit, technológiai szempontból biztosítani kell az összes nyersanyagok komplex felhasználását és a kevésbé értékes anyagok felhasználását is. Ha gyors ütemben akarjuk bevezetni az új technikát és vegyiiparunkat világszínvonalra akarjuk emelni, akkor nem szabad megengednünk azt, hogy a kutatás problémáinak ipari szempontból való realizálása a kutatás kezdetétől — amint állítják — nyolc évig tartson. A kutatással járó problémák realizálása egész sor részlegproblémát képvisel, amelyek kölcsönösen függnek a tudományos dolgozók elméletileg alátámasztott fantáziájától, a laboratóriumi technikusok tevékenységének egzaktan bebizonyított eredményeitől, a technológusok ezen eredményeinek qvakorlati igazolásától és értékelésétől, a tervezők és szerelők munkájától, az új termelési menet elsajátításától, a termelés részvevőitől, a munkástól kezdve egészen az üzem igazgatójáig. Ha ebből a munkaláncból csak egyetlen láncszem kiesik, a lánc elszakad és a kollektív munkaeredmény veszélyeztetve van. Ogy vélem, hogy munkaláncunkban gyakran hiányoznak a technológusok, mint a laboratóriumok és a munkarészlegek közötti összekötökapocs. Nem építünk egyáltalán vagy kellő gyorsasággal üzemrészeket, amelyek megbízható alapot szolgáltatnak a nagyüzemek tervezéséhez. A kutatómunkák gazdaságos megvalósításának gyors eléréséhez ezenkívül hiányzik még a behatóbb együttműködés a vegyiipar tervezési és szerelési szervezeteivel és más szektorok kutatóintézeteivel, valamint a Csehszlovák Tudományos Akadémiával. IV. És most néhány megjegyzést a beruházásokról. A vegyi termelés nagy fejlődését a második ötéves tervben kétharmadrészben új beruházások fogják biztosítani. Tehát kb. háromszor nagyobbak lesznek ezek a beruházások, mint az első ötéves tervben. A konkrét beruházási problémák megoldásánál nagyon sok pótolhatatlan időt vesztünk azzal, hogy a gazdasági-technikai mérlegelés nem oly alapos, hogy a következtetések vitán felül állhatnának. A vegyiiparban már sokszor előfordult, hogy alapjaiban meaváltozott az építkezés koncepciója. Akkor fordult ez gyakran elő, amikor a tervek már ki voltak dolgozva. Közben a koncepció változása sokszor semmivel sem volt jobban megokolva, mint ez eredeti javaslat. A csekély elővigyázatosság következményei ezek az új technika irányának meghatározásában és a nyersanyagok, valamint a helyi lehetőségek és gazdasági szükségletek megítélésében. Egy másik súlyos hiányosság, hogy az építés folyamán rendszeres eltolódások vannak, a meghatározott határidőket nem tartják be és ígv a termelés nagy késéssel kezdi meg működését. Ezzel nemcsak a vegyiiparban, hanem a többi gazdasági ágazatokban is nagy károk keletkeznek. Az építés menetének és befejezésének határideiét a legmagasabb helyeken, rendszerint a miniszterek közötti felelős megegyezések eredményeképpen határozzák meg. Az így megtárgyalt beruházásoknál tehát megvan minden feltétel arra, hogy idejében és rendesen megvalósuljanak. Mégis a beruházások biztosításának szakaszán a vegyiipar dolgozói nem harcolnak elég erélyesen a határozott határidők betartásáért, sőt sokszor előfordul, hogy partnereiket kötelezettségeik alól teljesen felmentik. Szükséges, hogy a minisztériumokon, a főosztályokon és a vállalatokban kiépítsék a rendszeres és megalkuvást nem ismerő ellenőrzés hathatós rendszerét a beruházások előkészítésének ellenőrzésére, kezdve a kutatás problémáival, folytatva a tervezési munkákkal, a munkák menetével és az építkezés befejezésével egészen a termelés sikeres megvalósításáig. At eddiginél nagvobb mértékben kell érvényesülnie a beruházási építkezés biztosításában a konkrét személyi felelősség elvének. Annak alapvető oka, hogy a fontos vegyi termelőüzemeik építésében miért fordulnak elő ilyen káros késések, a vegyiipar további fejlődésében mutatkozó tisztánlátás hiánya a fő irányzatokban. Hogy a jövőben ilyen hiányosságok ne következzenek be. szükséges elsősorban, hogy a tudományos dolgozók világosan lássák a vegyiipar fejlődésének összetételét nemcsak egy ötéves tervre kiterjedően, hanem lényegesen nagyobb távlatokra is. V. Az emberi munka az emberi társadalom fejlődésének minden időszakában a termelőerők alapvető része. Az emberi munka a legnagyobb mértékben és legbecsületesebben a szocialista és kommunista társadalomban érvényesül. Olyan gazdasági dolgozóink egyre növekvő száma, akiket a legmagasabb érdemrendekkel és kitüntetésekkel jutalmaznak, ennek legjobb bizonyítéka. Ezt az elismerést érdeme szerint megkapja a sikerrel dolgozó fiatal technikus éppúgy, mint az idősebb nemzedékhez tartozó technikai dolgozó, aki hosszúéves gyakorlattal szerzett gazdag tapasztalatait készségesen adja át az úi társadalom előnyére és önzetlenül átadja a fiatalabb munkatársaknak is. Ma, amikor figyelmünket az új technikára és a haladó munkamódszerek elsajátítására és széles mértékben való életbeléptetésére összpontosítjuk, a technikusok munkája rendkívüli módon előtérbe kerül, mivel fő és döntő tényező a technikus, akinek az új technika kérdéseit meg kell oldania. Ha azt akarjuk, hogy a technikus olyan tényezővé váljék, aki a termelés lemaradását kiküszöböli — és kell hogy ilyenné váljék — akkor szükséges, hoqy a következő alapfeltételeket teljesítse: először: lenven jó, politikailag fejlett szakember, aki érti a munkája és a politikai feladatok és célok közötti összefüggést: másodszor: tudatában kell lennie annak, hogy a munkások és a többi dolgozók kollektívájának tagja és hogy csupán tudása és szervezői képessége folytán bízták rá e kollektíva irányítását; harmadszor: nem szabad megfeledkeznie arról, hogv kötelessége e kollektíva összes tag jait a magasabb technikai tudás elérésére, az önálló és felelős munka végzésére irányítani úgy, hogy az új technika bevezetése és a tervfeladatok teljesítése az egész munkakollektlva ügyévé váljék. Ezek azok a feladatok, amelyek technikai értelmiségünk előtt állanak. Ezek teljesítése hozzájárul hazánkban a szocializmus építése ütemének meggyorsulásához. Hisszük, hogy az új technikáért és az új dolgozók neveléséért folytatott harc élére, mint legöntudatosabb dolgozók, Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szervezeteinek tagjai és funkcionáriusai állnak. Szükséges, hogy pártunk alapszervezetei és a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi csoportjai legyenek színhelyei az új technika és a haladó technológia bevezetéséért folytatott harcnak az egyes munkahelyeken és kell. hogy itt valósuljon meg az öszszes fogyatékosságok nyílt bolsevik kritikája. A párt és kormány tézisei a csehszlovák ipar további technikai fejlődéséről, valamint ezen értekezlet eredménye megadják a vegyiipar dolgozóinak azt az alapirányelvet, amely megszabja, milyen fő cikkekben és milyen módon kell biztosítani a vegyiiparban gazdaságunk további fejlődését. Legyünk büszkék arra, hogy megvan a lehetőségünk, hoqy munkánkkal, kezdeményezésünkkel és lelkesedésünkkel az új, jobb és igazságosabb társadalmi rend építőivé válhatunk.