Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-29 / 234. szám, csütörtök

1955. szeptember 29. UISZO 7 Az évi terv következetes teljesítésére törekszenek A gépipari dolgozók országos ér­tekezlete folyamán látogattunk el a bratislavai elektrotechnikai üzembe. Az üzem dolgozói az utóbbi hónapok­ban magasan túlteljesítik feladataikat, hogy behozzák első félévi elmaradá­sukat és megteremtsék az előfeltéte­leket a jövő évi terv teljesítésére is. A jövő évi terv sokkal nagyobb fel­adatokat ró az üzemre, mint az idei. A fokozott feladatok 90 százalékát a munkatermelékenység fokozásával és csak 10 százalékát új munkaerők be­vonásával akarják teljesíteni. Már az utóbbi hónapokban sikerült az egy dolgozó munktermelékenységét 109,8 százalékra fokozni. A munkatermelé­kenység további emelkedése érdeké­ben új gépeket helyeznek üzembe, több újltójavaslatot valósítanak meg és fokozzák a szocialista munkaver­senyt. A szocialista munkaverseny szer­vezésében ez ideije nagy hiányosságok voltak. Hazánk felszabadításának 10. évfordulója tiszteletére kötelezettség­vállalási kampány indult, a munka­verseny fellendült az üzemben, 48 vállalás született az egyes részlege­ken. A vállalások azonban nem vol­tak konkrétak, nem fejezték ki koro­nákban vagy határozott mennyiség­ben a megtakarításokat. így azután nem lehetett ellenőrizni a kötelezett­ségvállalásokat és a verseny lassan elaludt. Júniusban már csak két rész­leg vezetett pontos nyilvántartást a versenyről. A feladatok azonban nem várattak magukra, a külföldi megrendeléseket teljesíteni kellett. A transzformátoro­kat gyártó részleg mesterei megér­tették ezt és felhívást intéztek az üzem többi részlegének mestereihez. A felhíváshoz csatolták vállalásukat is. Ez már konkrét adatokat tartalma­zott: A selejtet tíz százalékkal, a szerszámok megrongálásának százalé­kát pedig 15 százalékkal csökkentik. A 234—235-ös részleg mesterei vál­lalták, hogy legkésőbb három nap alatt leadják a kész gyártmányokat. A fel­hívásban a mesterek kijelentették, hogy munkahelyeiken megteremtik a szocialista munkaverseny előfeltéte­leit. A „trafó" részleg e kezdeményezése nagy jelentőséget nyer, ha a pár; cs tomegszerveZetek részéről ktllő tá­mogatásban részesül, s a felhívás; jól propagálják, A felhívás elfogadása sok eddigi nehézséget segit kiküszöbölni azzal, hogy bevonja a versenybe a részlegek összes dolgozóit. Az ezévi terv teljesítése — ami a legfontosabb része a jövő évi terv előkészítésének — a bratislavai elektrotechnikai üzemben lehetséges. Ezt mutatják az utóbbi hónap ered­ményei is, amikor az árutermelés ter­vét 120,9 százalékra túlteljesítették. V. G. A inofttár e'nláp helyen Ti • —_ V­Szép eredményeket érnek el a sabmovi konzervgyár dolgozói A sabinovi járást sokan ismerik dol" gozóink közül, akik ellátogattak már a Cervená Voda-i kiránduló helyre vagy télen síelni mentek a Pusté Pole-ra. A járásról legtöbbet talán mégis azok a gazdaasszonyok tudnak, akik naponta használják a sabinovi konzerv- és szesz­gyár készítményeit. Az erdei gyümöl­csöt, a zöldséget és a sabinovi járásban levő 64 000 gyümölcsfa termését, a konzervgyár dolgozza fel. A napról napra fejlődő gyárban járva mindenhol rendet, tisztaságot találunk. A fehér munkaköpenyt viselő munká­sok keverik a lekvárt, főzik a szirupot. A következő osztályokon az üvegeket töltik, hogy minél előbb dolgozóinkhoz juthassanak a kész termékek. A sabinovi konzerv- és szeszgyár már május 31-én 122,25 százalékra tel" jesítette az első félévi termelési tervet. A munkatermelékenységben 128,75 szá­zalékos eredményt ért el. A jó ered­ményhez nagyban hozzájárult az üze­men belüli önálló elszámolás és a szo­í cialista verseny. A szocialista verseny keretében a legjobb dolgozók segítenek a gyengéb" beknek. Az önköltségcsökkentésben au­gusztus végéig 120,21 százalékos az eredmény. Az idén két új borfélével, cseresznye és gyümölcsborral bővítet­ték a választékot. Újfajta befőtteket, még pedig áfonya", szeder-, málna-, be­főttet is készítenek. Mindezek a "készít" menyek még ebben az évben piácrá ke­rülnek. Az üzem dolgozói egyenletesen telje­sítik tervüket s egész évi tervüket is határidő előtt akarják megvalósítani. Olga Osifová, Presov. ÜZEMEINK ÉLETÉBŐL Gondoskodás az ipari doigozók egészségéről Az első köztársaság idején csak a legnagyobb üzemekben voltak orvosi rendelők. Könnyen meg lehetett szám­látni, mindössze 15 volt belőlük. Ma már magától értetődő, hogy az üzemekben a dolgozók orvosi kezelés­ben részesülnek. 1700 ipari üzemünkben van orvosi rendelő. Ezenkívül a dolgo­zók rendelkezésére állanak az egész­ségvédelmi intézetek, öt ipari vállala­tunknak üzemi kórháza van. Három üzemben éjjeli szanatóriumot rendez­tek be. Az üzemi orvosok nemcsak gyógyí­tanak, hanem tevékenyen részt vesznek a betegségek megelőzésében is. Rend­szeresen ellenőrzik a dolgozók egész­ségi állapotát, röntgenezik őket, gon­doskodnak róla, hogy a munkahely egészségügyi szempontból kifogástalan legyen. Új műszer a kábelvezetékek mérésére Frantisek Jonásek, a bratislavai el­osztóüzem technikusa műszert szer­kesztett, amely segítségével gyorsan es pontosan mérhetők a városi kábel­vezetékek. Idejében felkészülnek A jövő év elején kezdik meg Nyitrán a híd előtti térségen a lakásépítést. Összesen 504 lakásegység épül fel itt. A magasépítkezési vállalat dolgozói már most felkészülnek e komoly mun­kára. A napokban értekezletet tartottak és határozatot hoztak, hogy az első 130 lakást áramvonalas módszerrel építik fel. így lényegesen lerövidítik az épít­kezés idejét. A nyitrai magasépítkezési vállalat dolgozói ezenkívül megterem­tik a feltételeket arra, hogy az épít­kezésen a jövő évben megkezdhessék a szuterének, a kéményjáratoK építé­sét előregyártott épületanyagból. Janicina Viliam, Nyitra. Takarékos gazdálkodásra törekszenek A novákyi energetikai dolgozók az év* elejétől szeptember 23-ig 25 és félmillió kilowattóra villamosenergiát termeltek terven felül. Emellett az önköltségek csökkentésével 1 200 000 koronát takarítottak meg. A novákyi energetikai dolgozóknak nagy segítségükre lesz a terv telje­sítésében és túlteljesítésében a Nagy Októberi Szcialista Forradalom 38. év­fordulójára vállalt kötelezettségük. Ebben megígérték, hogy az év végéig 20 százalékkal csökkentik az üzem­zavarok számát, a tüzelőanyagszük­ségletet 2500 tonnával, önköltségeiket pedig 0,5 százalékkal csökkentik. Jó munkájukkal megteremtik az üzemen belüli önálló elszámolás 1956. január 1-től tervezett bevezetésének feltéte­leit. A jó munka szép eredménye A místek-i építkezési dolgozók a leg­jobb eredményt érték el az ostravai kerületben. Tervüket 102,2 százalékra teljesítették, a munkatermelékenység­ben pedig 108,7 százalékot értek el. Ezenkívül 287 533 koronát takarítottak meg önköltség csökkentésével. * * * A példás dolgozó címet elnyert al­kalmazottak és családtagjaik részére az Ostrava-Kamenského Sady-i építé­szeti osztály üzemi bizottsága gépkocsi kirándulást tervez Szlovákián keresztül A kirándulást október 8—9-én valósít­ják meg. A példás kőművesek, ácsok és a többiek megtekintik Szlovákia gyönyörű természeti szépségeit. Girásek Ede, Opava. (19) — De ettől eltekintve — jelenti ki némi szünet után —, a szövetkezeti kérdést elméletileg is próbáltam meg­érteni és a kérdés gyökeréig hatoltam. Elolvastam mindazt, amit akkoriban a kolhozgazdálkodásról kaphattam, úgy, hogy egyetlen pillanatig sem kételked­tem a szövetkezeti gazdálkodás győ­zelmében. Mielőtt , elbúcsúznék a családtól, még megkérdem, hogy mi volt a szö­vetkezetben a legnagyobb élményük. Persze a családfő, Plavec mama vá­laszol először: — Az — mondja habozás nélkül —, hogy nincsenek többé kenyérgondjami. Kalácsgondok váltották fel őket! Ondrej csendesen mondja: — Az, hogy a végtelen és remény­telen munkanapok helyébe életbe lé­pett a munkaegység. Egyszóval olyan rendszer, amely az embert elvégzeit munkája szerint értékeli. Zsuzsa viszont nevetve a legnagyobb élményként azt jelöli meg, hogy a szö­vetkezet közös munkája egyesítette, egybeforrasztotta a családot. Ján és Martin mélyen hallgat. Az utóbbi különben is olyan csendes, szűkszavú, hogy néhányórás beszél­getésünk alatt alig lehetett szavát hal­lani. Viselkedésén látni, hogy a fivérek legfiatalabbja és hogy a viharos, nehéz családi életben többnyire az idősebbek­hez igazodott. Befejezésül Plavec mama még egy­szer megszólal és kedves hangon azt mondja, a család szövetkezeti élménye abban van, hogy a hirtelen főtt galus­kalevest végre kiküszöbölték az éle­tükből és helyette igazi ételt, rendes szalonnát, húst és húslevest fogyasz­tanak. Amint látható, Plavec mama követ­kezetes maradt. Első és mostani kije­lentése között hajszálnyi eltérés sincs, az utóbbi állítása kiegészíti és jobban megvilágítja első tömör megállapítá­sán, amely megfelel az igazságnak. Sötét éjszaka volt már, amikor el­hagytam a Plavec családot. Az Ifjúsági Falu lakói mély álomban pihenték ki napi munkájuk fáradalmait. Fent a jú­niusi égen a hunyorgó, szikrázó csil­lagok, mint éber mosolygó szemek, úgy őrizték ezt az álmot, amely egy merőben új, alakuló és forrongó áldott világ születését hordozta magában. Amint végigmentem a Makarenko, majd a Micsurin utca néptelen ház­sorai között, arra gondoltam, hogy az új világot új emberek és gépek szüle­tése előzi meg. Az egyre tökéletesebb gépek már itt vannak, ezt mindenki lát­hatja, senki előtt nem kell bizonyítani. De az új ember ittlétét, aki minden tettével és szíve minden dobbanásával az új,' szocialista világot áhítja es szolgálja, azt fel kell fedeznünk, és mint egy tükröt elébetartanunk: íme, ez a te igazi képed. A gépek külső formájukban is megmutatják az újat, a változást, de az ember változása, fejlődése mélyen bent megy végbe, hogy azután tetteiben megnyilatkozzék. A gépek változása és tökéletesedése is magán viseli már az új ember ittlé­tének nyomait, de azt, hogy mindez az új, szocialista világot szolgálja, csakis a szovjet és a népi demokratikus tár­sadalmi rendben lehet bebizonyítani, ahol minden törekvés arra irányul, hogy a mozgás, változás valamennyi­ünk jólétét szolgálja. A harc, a küzdelem az egyre tö­kéletesebb összhangért folyik, mert csak így teremthetjük meg an­nak előfeltételét, hogy többet és job­bat termeljünk, csak ily módon győz­hetjük le a kapitalizmus harácso'ó törvényét és tehetünk eleget a szo­cializmus alaptörvényének, amely ,'é­lul tűzte kl a dolgozók életszínvo­nalának állandó emelését. Ahhoz, hogy megteremtsük a ter­melés és fogyasztás közötti körforgás összhangját, amit a szocializmus meg­követel, nem elég, ha írtjuk a régi világ csökevényeit, akár a gazt és csupán medret vájunk a dolgozó em­berek millióihoz, a csermelyek, pata­kok, folyók és folyamok medréhez ha­sonlóan, amelyeknek útja a tengerbe visz és onnan vissza. Szükséges az is, hogy ezeket a medredet állandóan szabályozzuk, javítsuk, mélyítsük, hogy elkerüljük az áradás-apadás veszélyét, amely a kapitalizmus kör­forgásában tapasztalható. Mindezt ter­mészetesen csakis a szocialista ha­záját szerető és féltő öntudatos em­berrel teremthetjük meg. Ezek a gondolatok foglalkoztattak azon az éjjelen, amikor elbúcsúztam a Plavec-családtól és később is, ami­kor már lefeküdtem és hosszú ideig még ébren maradtam, mintha az Ifjú­sági Falu szövetkezeteseinek álmát őriztem volna. Hetek óta egyebét sem tettem, mint gyűjtöttem azokat a jelenségeket, amelyek igazolták az új, öntudatos ember ittlétét. Ez az új ember bi­rokra kel az évezredes szokásokkal, amelyek már-már szinte törvénnyé merevednek némelyikünkben és győ­zedelmeskedik felettük. Nem hősi tet­tekről, hanem mindennapi egyszerű eseményekről van szó, amelyek mégis bizonyos távlatból jövőnket tükrözik. Eszembe jutott Kósa Piroska esete, aki a baromfifarm vezetője és azt hiszem, 17—18 esztendős. Naponta kerékpáron érkezik Szimőről. Már ko­ra reggel elfoglalja helyét és végzi a ráháruló feladatokat. Tavasz elején igen meg volt elégedve az eredmény­nyel. Boldogan számlálta a beadásra félretett tojások százait. Ám május elején legnagyobb megdöbbenésére észrevette, hogy a tojások száma ro­hamosan csökken. Egy hét alatt a napi 600 tojás 500-ra, majd 400-ra zsugorodik. Május vége felé azt is észrevette, hogy a tojás nem sima többé, nem egyenletes, hanem gyűrő­dések fedezhetők fel rajta és a héja rendkívül törékeny. A legkisebb érin­tésre behorpad, holott Piroskára iga­zán nem lehet ráfogni, hogy hanyagul vagy hebehurgyán bánna a tojással... Nyilvánvaló, hogy ilyen tojással nem teljesítheti a beadást, mert amíg ren­deltetési helyére jut, egyetlen egy to­jás sem marad épen. Piroska azonnal jelentést tett tapasztalatairól Urban­csoknak, a zootechnikusnak. Urban­csok adott valami port, amely pótol­ja a mésztartalmat, ha az eleségbe keverik. Ettől némileg megerősödött a tojás héja, de a napi „tojástermés" most már 300-ra csökkent. Piroska gyászos arccal járt-kelt. Ta­nácsot kért mindenkitől, aki valaha is baromfival foglalkozott. Otthon az anyjával erről beszélt, udvarlójának is levelet Irt gondjairól, majd Zatykót állította meg a gazdasági udvaron. Kö­ténye zsebéből kihúzott egy apró to­jást és mintegy bizonyítékul megmu­tatta, hogy ez a helyzet már tartha­tatlan. Nemcsak a tojások száma csökken, hanem maga a tojás is egy­re kisebb lesz. Ha ez így tovább megy, akkor a tyúkok lassan galambtojá­sokat fognak tojni. Ilyen 'tojással az Ifjúsági Falu szövetkezete igazán nem dicsekedhet... és mindezért 6 a fe­lelős. » Piroska keservei indokoltak voltak és sürgős segítséget kért. Jövedelme apadását meg se említette. A kérdés most már elvi alapon merült fel. Azon siránkozott, hogy munkáját lelkiis­meretesen végzi, idejekorán érkezik a baromfifarmra, pontosan ügyel arra is, hogy a szárnyasok megkapják az elő­írt eleséget és mégis ... Piroska egész magatartásán látni lehetett, hogy súlyos gondok gyötrik. Máskor bájos, eleven arca most álmat­lan éjszakák vívódását viselte magán. Kicsi, telt szája, amely mindig izzóan piroslott, most vékony, makacs szür­ke vonallá zsugorodott össze. Tekin­tete is fátyolos, szomorú és gond­terhelt volt. Egész lénye sürgős se­gítségért könyörgött. Urbáncsok és Zatykó végül megvi­gasztalták, hogy ilyesmi előfordul az évszakok változásánál és azt java­solták, hogy szerezzen a szárnyasok­nak zöldet. A zöld eleség beszerzése a májusi napokban, amikor hetek óta alig esett, igen nehéz és körülmé­nyes munkával járt. De Piroska nem nyugodott, kiadta mindenkinek az uta­sítást, hogy meg kell szállni a sánco­kat és annyi zöldet kell szakítani, amennyit bírnak. Az asszonyok nem kímélték erejü­ket. Nemcsak a sáncokat lepték el, hanem a töltésig mentek, hogy ele­gendő zöld eleséghez juttassák a ba­romfiakat. A fáradságos munka meg is hozta az eredményt. Napok múlva, amikor újra találkoztam vele, egy új Piroska állt előttem, üde arca csak­úgy sugárzott az örömtől, amikor kö­zölte velem, hogy a tojások száma újra 600-ra szökött. Igaz, hogy neki és munkatársainak munkája megkét­szereződött, de megérte ... Kósa Piroska fájdalma és diadala nem egyedülálló az Ifjúsági Falu szö­vetkezetében. Látni kéne Bozsakinét, aki férjével együtt dolgozik az állat­állomány mellett. Férje a takarmányo­zó csoportban dolgozik, ő pedig fejőnő. Az asszony állapotos, nemsokára le­babázik — lehet, hogy azóta már daj­kálja gyermekét —, mozdulatai már nehézkesek, mégis annyi derűvel és kirobbanó vidámsággal végezte a dol­gát, hogy jelenléte az istállóban han­gos kacagó-koncertet váltott ki. Mi­közben a takarmánnyal zsúfolt csillé­ket a tehenek elé tolta, és a fejőgé­peket a tehenek tőgyéhez kapcsolta, minduntalan csacsogott. Lelkiismere­tes munkája közepette vidám hangja úgy telítette meg a levegőt, akár a röppenő fecske csivitelő hangja, amint fészke körül cikázva újra és újra fel­villan. Egyedüli gondja, hogy túl legyen a szülésen és újra dolgozhasson. De ez a gondja is könnyed vidámságba csap át. Tréfásan mondja, hogy bizony nincs unalmasabb dolog a világon, mint nap­pal az ágyban feküdni. Azt pedig, hogy mások kiszolgálják, tűrhetetlennek tartja. Megszokta és szereti a mun­kát. Egyszerűen és könnyedén mondja ezt, de minden szava szentigaz. A ké­sőbbi napokban nem egyszer láttam őt a tehenek közt forgolódni, holott semmi fontos tennivalója sem volt, de azért csak sürgölődött, tett-vett. Ak­kor sem pihent, amikor június elején a kifutót készítették a teheneknek. Az egyetlen asszony volt, aki segített fa­ágakból összeróni a kerítést. Előre­haladott állapota ellenére fürge moz­dulatokkal hajlongott és nyeste, tisz­togatta a vastag ágakat. E mozdula­tok inkább tornagyakorlatoknak, mint munkának hatottak. Ügy tűnt, mind­ezt azért végzi, hogy gyermeke nőjön, erősödjön a szíve alatt. Néha azonban kissé lihegve megpihent, mosolyogva eltűnődött a csicsergő madarak játé­kos kedvén és mintha valahol messze járna, figyelte szíve hangját, amely már a születendő gyermek lélegzetvé­telével együtt dobbant. A tagság magatartását általában a biztonságból eredő derű, gondtalanság hatja át. Bús embert alig lehet erre látni, ellenben elfoglalt embert annál többet. A tagság ma már ott tart, hogy sok esetben be sem várja a vezetőség döntését, hanem kezdeményező tény­kedésével megelőzi a döntést, mert becsületbeli kötelességének tartja, hogy gondoskodjék munkaszakasza egyre jobb feltételeiről. így például az egyre növekvő szarvasmarha-állomány megkövetelte az új kifutó létesítését. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom