Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-28 / 233. szám, szerda

1955. szeptember 28. UJS1Ö 5 Ahol a tömegek alkotó kezdeményezésére támaszkodnak Sokan szólaltak fel a Podbrezovai Ján Sverma művekben, azon a lelkes hangulatban lefolyt pártaktiván, amelyen az elért eredményekről és a következő évi feladatokról tárgyaltak. A hatalmas kultúrterem zsúfolásig megtelt. Ott voltak az üzem legjobb dolgozói, munkások, tapasztalt olvasztárok, technikusok, gazdasági vezetők, a pártalapszervezetek és műhelybizottságok funkcionáriusai. A felszólalások színvonala, a gyűlés hangulata az egész üzem dolgozóinak bizakodását, akaratát és erejét tükrözte. Vladimír Supka elvtársnak, a vállalat igazgatójának arcáról öröm sugárzott, mikor a termelési és akkumulációs terv teljesítéséről, sőt túlteljesítéséről beszélt. Az üzem vezetősége okulva az elmúlt évek tapasztalataiból, ma a kommunistákra, a műszaki és a legjobb dolgozók kezdeményezéseire támaszkodik; feltárják és kihasználják a termelékenység növelésének forrásait, a nyersanyaggal, fűtőanyaggal, villamosárammal és a pénzzel való takarékosságnak tartalékait. Az eredmény nem maradt el. Több mint 2 millió koronát takarítottak meg a berendezés és az anya^pk gazdaságosabb kihasználásával az év elejétől. A nagymértékben kibontakozó szocialista munkaverseny, az új eljárások bevezetése és a gépesítések eredményeképpen az olvasztók eddig még nem látott ütemben növelik az acélöntvények gyártását. Az olvasztárok megfogadták, hogy av év végéig 5000 tonna jó minőségű acélt csapolnak terven felül. Ez elsősorban az üzemrészleg pártszervezetének érdeme, amely miután tartóssá teszi az elért eredményeket, újabb célok elérésére buzdítja a dolgozókat. Az olvasztárok pártszervezete élénken felfigyelt mindenre, ami új és élenjáró. Az egész kollektívára támaszkodik. Az üzemrészleg vezetőségével együtt bátran küzdi le a terv teljesítése során felmerülő nehézségekei. Felkutatja és iVüasználja a tartalékokat. A pártszervezet nagy kezduményezőképességet tanúsít a termeléssel kapcsolatos ügyekben és következetesen a gazdasági vezetők elé állítja a fontos termelési kérdéseket. Ez arra készteti a művezetőket, a műszaki dolgozókat és a legjobb szakmunkásokat, hogy a termelés fokozására új műszaki megoldásokat találjanak. S ez biztosítja az üzemrészlegen a feladatok sikeres teljesítését. Ebben láiható a pártellenőrzés hatékonysága. A pártszervezet szem előtt tartja az állami tervek teljesítéséért való következetes harcot, az emberek helyes széthelyezésével, olyan munkakörülmények megteremtésével, amelyekben a lehető legjobban megnyilvánul a munkások képessége és tehetsége. Jozef Sanitra, az egyik olvasztócsoport vezetője, azzal kezdte meg a harcot kollektívája munkatermelékenységének fokozásáért, hogy munkatársait szaktudásuk szerint a megfelelő helyekre állította és minden egyes munkásnak •megmondta, milyen feladatot kell teljesítenie havonta és ebből mennyi esik egy műszakra. A munkás nagyobb kedvvel dolgozik, ha ismeri az üzem tervét és közvetlen részt vesz a terv részletes előkészítésében. Az üzem minden egyes munkásának bevonása a terv elemzésébe eredményezte azt is, hogy a műhelyek és személyek önálló elszámolása egyre nagyobb tért hódít a gyárban. A szocialista munkaverseny a dolgozók leleményességének kibontakozását, a munkások és a technikai dolgozók munkájának ésszerűsítését vonja maga után. Ebben világosan kifejezésre jut a tudomány kapcsolata a gyakorlati munkával. Csak egy példát említünk; egy dolgozót, aki az üzem technikai fejlődésénél és a tudományos felfedezéseknek a termelésben való bevezetéséért harcolt. Stefan Vanco gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező vasmunkás arról beszélt nekünk, hogy minden munkás lehet újító. Az a tény azonban, hogy szocialista rendszerünk megteremtette az új keletkezésének feltételeit, nem jelenti azt. hogy az új minden nehézség nélkül születik, vagy nem kell harcolnunk megvalósításáért. így volt ez Vanco elvtárs módosításával is. Sok álmatlan éjszakájába került, sokszor még csak a szemét sem húnyta le. Éjjelnappal azon törte fejét, hogyan lehetne meghosszabbítani a kokilla (10—15 mázsás vasedényt, amelybe a forró nyersvasat öntik) élettartamát. Amíg 6 gyermeke édes álmát aludta, ő ceruzáva'i a kezében osztott, szorzott, összeadott és kivont, hogy megállapítsa az öntött és hengerelt vas hőellenállóképességét. Hogy a kokilla necsak 18, esetleg 20 öntést bírjon ki, hanem háromszor-négyszer annyit. Rajzokat készített, részletes magyarázattal. Az üzemi szakszervezet mellett működő újító- és módosító bizottság azonban visszautasította újítójavaslatát. (Szükséges itt megjegyezni, hogy ez még 1953 végén történt.) De mivel Vanőo elvtárs biztos volt pontos számításaiban, a javaslat megvalósíthatóságában, a Kohóipar és Ércbányaügyi Minisztériumhoz fordult, amely jónak találta a módosítást. Érdemes volt fáradozni, harcolni a javaslat valóraváltásáért. A betéttel ellátott kokilla használati csúcseredménye 130, az átlageredmény pedig 100 öntés. Tehát az új kokilla élettartama ötszöröse a réginek. Éppen egy éve annak, hogy ezt a rióiiosítást alkalmazzák és az üzem 1 342 347 koronát takarított meg. Azonkívül a vitkovicei NHKG kohónak és a többi vasgyáraknak is rövid időn belül százezrekre menő megtakarítást hozott. Vanco elvtárs saját erejében, tudásában való bizalma, kitartása és türelme figyelemre méltó eredménnyel járt egész kohászati iparunk és nemzetgazdaságunk szempontjából. Az üzemben egyre növekszik a módosítók és újítók száma Ebben az évben eddig 35 javaslatot realizáltak, ami az előzetes számítások alapján további 361 613 korona megtakarítást jelent az év végéig. Az eredmények felsorolása után az igazgató a második ötéves terv első évének feladatait ismertette, melyei jóval nagyobbak, mint a mostaniak. Az aktíva részvevői helyeslőleg bólogattak. Például Vojtech Garzik elvtárs, a lemezkészítőosztály vezetője arról beszélt, hogy a következő évi terv mutatószámai reálisak, valóraválthatók. Szükséges azonban, hogy a termelést előkészítő osztály, az olvasztók és a hengerde munkáját összhangba hozza, vagyis a szükséges ingótot (nyersvasat) mindjárt a kokillákba való öntése után, tehát még forró állapotban juttassák az előmelegítő kemencébe és onnan a lemezhengerhez. Ezzsl nemcsak az egyenletes termelést, de munkaerők és tüzelőanyag megtakarítását is elérhetnék. Gajdos elvtárs is arról beszélt, hogy a nagyobb feladatokat teljesíteni lehet, de szükséges, hoyy gyártmányaik készítéséhez meghatározott súlyú ingótot kapjanak, mert a kisebb vagy nagyobb súlyúak a termelés fokozásának rovására mennek. Kr.rol Balcó elvtárs pedig a munkás ik panaszait tolmácsolta, akik a CSAD egyes felelőtlen gépkocsivezetői miatt, mert nem tartják be pontosan a menetrendet, sokszor félórai, sőt egyórai késéssel érkeznek az üzembe. így volt ez szeptember 21-én is, amikor az autóbusz több mint 50 munkást egy órai késéssel hozott Podbrezovára. A többi v'tafelszólaiások is rámutattak azokra a tartalékokra, amelyek segítségével csökkenthető a termékek önköltsége. Ilyen tartalékot jelent pl. a munka termelékenységének további fokozása, a gyártmányok előkészítésére fordított munka megkönnyítése és lerövidítése. . Az üzemi pártszervezet kötelességének tartja, hogy kifejlessze az emberekben azt a türelmetlenséget, amelynek meg kell nyilatkoznia a lassú munkával, a tudomány és technika késedelmes felhasználásával szemben. Továbbá kötelességének tartja, hogy kiálljon az újításoknak és az új módszereknek a termelésbe való mielőbbi bevezetése mellett, ami növeli a munka termelékenységét, javítja a gyártmányok minőségét és csökkenti az önköltséget. Erdősi Ede Zud&Seshúi&l; tt/X. Jfeiúia^/ fct/nső-vf ^ttB^*-^^'' -iZ- 5 (18) Plavec-mama haja már tiszta ősz, több mint tíz unokájának az ajándékairól kell gondoskodnia, nyilván ezért nem nyűgözi le a múlt és munkájával is tevékenyen részt vesz fejlődő életünkben. Mihelyt meghallotta, hogy gyermekei, unokái életéről beszélünk, nem volt rest és leszállt az ágyról, szövetkezet gazdag állatállományának gondozásából. Zsuzsa az irodában dolgozik, Plavec mama egyik menyével pedig a baromfifarmon végzi mindennapi munkáját. Jövedelmükről is némi fogalmat nyerek Plavec mama szavaiból, aki a maga egyszerű módján közli, hogy tavalyi járandóságából 26 mázsa búzát Plavec mama gyorsan ruhát kapott magára, egy-két mozdulattal kontyba csavarta ősz haját és frissen, mosolyogva bejött közénk, hogy hozzászóljon az eseményekhez, mert ki más tudna nála hitelesebben beszámolni, ki más tudna nála meggyőzőbben tanúskodni azokról a gazdag változásokról, amelyeket a felszabadulás, a szövetkezet hozott a család életébe. Amint belép, az az érzésem, hogy egy nagy művésznő lépett most a színpadra. A szoba minden zuga az ő lényével telik meg, a beszéd fonalát magához ragadja, felnőtt fiai olyan tisztelettel figyelnek minden szavára, mint nebulók a tanítómesterükre. Mondanivalóján érezni, hogy nemcsak mint nagymama, hanem mint mama is, ha szükség mutatkozik, aktívan tudja irányítani felnőtt gyermekei életét. Szabatos, világos mondatain érezni, hogy ez az asszony nehéz, mindennapi munkája mellett arra is szakított időt, hogy olvasson és szavait színessé, elevenné varázsolja az anyai hang, amelyet örömteljes felelősségérzet hat át. Keserves munkával nyolc gyermeket nevelt fel, közülük öt fiú megnősült és két lány férjhez ment. Zsuzsi, a legfiatalabb, most vásárolja a kelengyéjét. Egyik lánya Csehországban él a férjével, ott egy állami birtokon dolgoznak és igen jól, kielégítő körülmények közt élnek. Egy fia ugyancsuk Csehországban nősült, és mint kiváló bányász dolgozik. Itt a szövetkezetben négy fia, egy leánya, ő, meg a menye dolgozik. A többi menye részben szülés miatt idén kiesett a szövetkezeti munkából. Fiai a következő beosztásban dolgoznak a szövetkezetben: Ondrej, a legidősebb és Martin a legfiatalabb a borjak nevelésével foglalkozik. Lelkiismeretes munkájukat a Stejman-bódé körül uralkodó rend és tisztaság, meg a borjak ragyogó egészségi állapota igazolja. Mihelyt a borjú a világra jön, a két Plavec fiú veszi kezelésbe, am:g érte nem jön Ján, a harmadik fivér, akire az üszök, növendékállatok gondozását bízták. Amint látjuk, a három fivér méltó módon veszi ki részét a adtak el, amellett persze az egész családnak megmaradt a szükséges fejadagja. Tavaly a családban másfél sertés jutott minden háztartásra, idén azonban úgy gazdálkodnak, hogy kettő jusson, mert kukoricájuk van bőven. Plavec mama arcán felhúzza szemöldökét és határozottan kijelenti, hogy súlyos gondjai és szenvedései közepette sohasem hitte volna, hogy valaha ilyen nyugodtan és gondtalanul fog beszélni gyermekei életéről és munkájáról. Ha tudta volna egykor, hogy ez így lesz, akkor fiatal korában nem gyötrődött volna annyit, reményei táplálták volna, de olyan súlyos körülmények között éltek egykor, mint részaratók, hogy reményeik is elhaltak, még mielőtt kivirágozhattak volna. A fivérek közül Ondrej volt az első, aki 1950-ben csatlakozott a szövetkezethez. Körülbelül negyven éves, és négy gyermek apja. Csendes, fegyelmezett embernek látszik. Szavát alig hallani. Akkor ismerkedtem meg vele, amikor éppen langyos vízben melegítette a tejet a borjaknak. Nagy gonddal végezte munkáját. Az edény tisztaságára épp úgy ügyelt, mint a tej megfelelő hőfokára. Azt mondta, hogy a borjak rendkívül érzékenyek. Amint megjelent a dudlis edényekkel, a borjak jámbor koncertet rendeztek, a kopaszodó Ondrej pedig meghatóan odaadó szeretettel megitatta őket, miközben homlokukat, vagy izmos nyakukat vakargatva csillapította nyugtalanságukat. Martin, a legfiatalabb Plavec fiú éppoly csendes természetű, mint Ondrej bátyja, egyébként két gyermek apja. ö is, mint Jano, 1952 őszén jelentkezett tagnak a szövetkezetbe. Azóta csupán bútorra 10 ezer koronát ado>;t ki. Ján, aki 1953-ban nősült, 13 ezsr koronáért vásárolt bútort, rádiót, de még 5 ezer korona tartozása van. — Emiatt nincs gondom — szóit közbe Plavec mama —, rövidesen kifizetjük. Fiatal koromban, amikor erőm teljes birtokában voltam, nem éreztem magam oly biztonságban, mint most, holott én senkinek sem tartoztam. Kitől is vehetett volna férjem kölcsön^? Ez volt az első eset, hogy' megemlítette férjét, akivel nem él együtt. Az okát nem kérdeztem, mert az élet szövevényes dolgaiban van egy határ, ahol az érdeklődés kíváncsisággá fa-: julna, ha az ember tovább kérdezne, Egy biztos. Ennek az erélyes asszonynak a családi válságban is volt annyi ereje, hogy valamennyi gyerekét maga köré csoportosított* és a családot apa nélkül eggyé tudta kovácsolni. Bámulatos agilitás, akaraterő jellemzi ezt az asszonyt. Amikor szóba került, hogy gyermekei mit vásároltak össze rövid néhány esztendei szövetkezeti jövedelmükből, meg nem állhatja, hogy ne közölje a Zsuzsa lányával vezetett háztartás mérlegét. Csupán tavaly közel 10 ezer koronát adtak ki. Göbös ujjain számlálja az ezreseket. Csupán a ruhák ára, amit Zsuzsi csináltatott, több mint 1200 koronát tesz ki. Ekkor, mintegy végszóra jön haza a szerény, mosolygó Zsuzsa a CSISZ gyűléséről és csendesen kijavítja 1500ra. — Jó, hát ezerötszáz — folytatja a mama zavartalanul. — A gramofonos rádió 2000, a könyvszekrény 1200, a Hviezdoslav-könyvtár nem tudom pontosan mennyibe került, de mindegy, megéri... A kelengye is legalább 5000 koronába került... Csak gondold meg, maga a damaszt... A kelengye és a damaszt szavak különös zamatot és varázst nyernek, amint kiejti őket, szinte világítanak, mint a szobában a csillár lámpái. Amikor a fivéreknek felteszem azt a kérdést, mi ösztönözte őket arra, hogy éppen 1952 őszén lépjenek a szövetkezetbe, Ondrej azt válaszolja, hogy akkor is, abban a válságos helyzetben, minden szövetkezeti tag, aki dolgozott, megkapta járandóságát és ha bőven nem is jutott, de különbül élt, mint a kapitalizmus legbővebb éveiben. Ján azonban részletesebb magyarázatba kezd. Az ő beszéde, kifejezési módja hasonlít leginkább anyja rendszeres és világos mondanivalójához. Először is arról beszélt, hogy a válságba, amelyben akkor az Ifjúsági Fa'u vergődött, előbb-utóbb minden szövetkezet beleesik, mert olyan az, mint a himlő, vagy más gyermekbetegség. Skalnicky vádjairól az első perctől kezdve tudta, hogy szemenszedett hazugságok. Pavol bátyját, aki akkor raktáros volt, vászonlopással, Janovskyt almalopással vádolta. Králik agronómus ellen más vádat nem hozhatott fel, mint azt, hogy kulák, holott mindössze alig hét hektáron gazdálkodott. Zatykót többek között azzal is megrágalmazta, hogy tcbb bun .át juttatott magának, mint amennyi járt. Végül Urbancsok ellen azzal lépett fel, hogy 1948-ban az aszály-segélyből nagy összeget sikkasztott el. — Nos — folytatja Ján meggondoltan — mi, akik ismertük a vádlottakat, határozottan tudtuk, hogy ezek mind rágalmak és hogy ezek az emberek, akik a szövetkezetet szentnek tartották, soha ilyen aljasságot nem követnének el. Azt is tudtuk, hogy Skalnickyt hasonló fellépés miatt zárták ki Nagymácsédon a pártból. Urbancsok tudta, mert jelen volt a kizárásnál, tehát joggal tiltakozott az ellen, hogy felvegyék Skalnickyt a pártba. Vele szemben Skalnickyt a bosszú vezette, a többi esetben részben hasonló aljas érzelmek, részben pedig hagyta magát befolyásolni a szövetkezet ellenségeitől. A vezetőség akkor bámulatos fegyelmezettséget mutatott. Nemcsak azzal rombolta szét a vádakat, hogy hivatalos vizsgálatot kért maga ellen, hanem odahatott, hogy Skalnickyt beválasszák az ellenőrző bizottságba. Ezzel is bebizonyítota, hogy nincs mit takaraatnia, hogy tiszta lelkiismerettel szembenéz mindenfajta ellenőrzéssel. (Folytatása következik.) \