Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-23 / 229. szám, péntek

1955. szeptember 23. UJSZO Csehszlovákia Kommunista Párttá Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársaság kormányának tézisei a csehszlovák ipar műszaki színvonalának továbbfejlesztéséről Az új technika alapvető jelentősége a szocialista közgazdaságban abban áll,-hogy az új, legfejlettebb technika a szocializmus gazdasági alaptörvényének értelmében a termelés szüntelen növelésének és tökéletesítésének alapja, amely eszközül szolgál a szocialista termelés előtt álló cél eléréséhez — a dolgozók szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximalis kielégítéséhez. Az új technika, amelynek fejlődését a szocialista rend korlátlan mértékben biztosítja, a legfőbb tényező a munkatermelékenység állandó növeléséért folyó harcban, amelynek sikere döntó jelentőségű a szocializmus végső győzelmének szempontjából. A technika szüntelen fejlesztése a szocialista gazdaság objektív szükségszerűsége. Népünk Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével, hála a Szovjetunió segítségének és a béketábor többi országaival való testvéri együttműködésünknek, kiváló sikereket ért el a szocialista gazdaság építésében, a népi demokratikus rend megszilárdításában, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelésében. Népünk egysége és iparunk rohamos fejlődése tovább szilárdította hazánk védelmi képességét. Az által, hogy elsősorban a termelőeszközök termelését fejlesztjük, ami a termelőerők gyarapodásának és a műszaki fellendülésnek az alapja, Csehszlovákia ipara az elmúlt 10 esztendőben jelentős sikereket ért el mindenekelőtt a termelés fejlesztésének iramában és mennyisége fokozásában. Az ipar műszaki színvonalának emelésében is értékes eredményekre vezetett a munkások és műszaki dolgozók kezdeményezése, a kiterjedt beruházási építkezések és a Szovjetunió testvéri segítsége. Üj iparágakat építettünk, száz meg száz új gép, gyártmány készítését fejlesztettük ki és oldottuk meg termeléstechnikailag, számos új, nagytermelékenységű gyártási módszert dolgoztunk ki. Csehszlovákia gazdasága nem függ többé a kapitalista külföldtől. E sikerek ellenére sem leplezhetjük el, hogy az új technika és a haladó technológia alkalmazása mind ez ideig nem tett szert döntő befolyásra, a termelés, a termelékenység és a gazdaságosság növelésében, noha éppen a technika fejlesztésének az a feladata, hogy biztosítsa a társadalmi munka növekvő termelékenységét és végeredményben csökkentse a munkaidőt, a nyersanyagok, segédanyagok, üzemanyagok és az energia szükségletét. Bár iparunk egyes ágazataiban eléri a világszínvonalat, egészben véve műszaki fejlődésének irama nem kielégítő és egyes szakaszokon elmarad az eiért világszínvonaltól. A műszaki fejlődés jelenlegi üteme nem felel meg népgazdaságunk szükségleteinek és lehetőségeinek, valamint a második ötéves terv feladatainak, amelyek teljesítését elsősorban azzal kell biztosítanunk, hogy kihasználjuk az új technika és technológia bevezetésében rejlő nagy tartalékokat. Hazánkban a szocializmus építésének jelenlegi időszakában ezért az a sürgető feladat áll előttünk, hogy lényegesen meggyorsítsuk a műszaki fejlődés ütemét. Ez az irányelv annál sürgetőbb, mivel a tudomány és a technika fejlődése rohamos iramban megy végbe: ,Ma új tudományos-műszaki és ipari forradalom küszöbén állunk, amely jelentőségében messze túltesz azon az ipari forradalmon, amely a gőzgép és az elektromosság felfedezésével függ össze". (N. A. Bulganyin). I. Az ipar jelenlegi helyzete és míiszaki fejlődésériek fő irányvonalai A háború előtti színvonalhoz képest Csehszlovákia ipari termelése több, mint megkétszereződött, a termelőeszközök termelésének aránya az égés-- ipari termelésben a háború előtti £ százalékról^ 1955-ben 60 százalékra emelkedett és 1960-ig tovább emelkedik. A csehszlovákiai gazdaság a népi demokratikus rendszerben és a szocializmus építésének útján lényegesen gyorsabban fejlődött, mint a tőkés országok gazdasága. A termelőerők hatalmas arányú fellendülésének alapja a gépipar volt, amelynek része az egész ipari termelésben az 1950. évi 20 százalékról 1955-ben 30 százalékra nőtt, 1960-ig pedig a gépipari termelés mennyisége legalább további 80 százalékkal emelkedik és ennek megfelelően nagyobbodik részesedése az egész ipari termelésben. Az elmúlt időszakban lényegében helyrehoztuk a kapitalista iparosítás kedvezőtlen következményeit. A meszszemenő beruházási építkezések számos új géppel és berendezéssel látták el elsősorban energetikai, kohó- és vegyiiparunkat. Nem pótoltuk azonban kielégítően a feldolgozó iparágak gépi berendezéseit. Üj üzemek mellett minden iparágban olyan gyárak is működnek, amelyek 50 vagy még több évvel ezelőtt felszerelt gépeket használnak. A második ötéves tervben továbbra is elsősorban a nehézipart, mindenekelőtt a gépipart fejlesztjük, hogy biztosítsuk népgazdaságunk valamennyi •igazatának ellátását a legkorszerűbb gépi berendezésekkel. Az ipari munkások, mérnökök és műszaki dolgozók szakképzettsége állandóan magas színvonalú, bár az utóbbi évek során nem emelkedett olyan iramban, mint ahogy növekvő igényeink megkívánják. A munkatermelékenység az elmúlt időszakban elsősorban azáltal emelkedett, hogy kihasználtuk a könnyen mozgósítható tartalékokat. Egyáltalában nem kielégítő a haladó technika és technológia része a munkatermelékenység emelésében. Ez arról tanúskodik, hogy a jövőben nagy lehetőségeink nyílnak a munkatermelékenység növelésére azzal, hogy messzemenően bevezetjük és alkalmazzuk az új technikát és technológiát. A második ötéves terv során a munkatermelékenység emelésében előttünk álló feladatok nagysága kb. megfelel a*mak a színvonalemelésnek, amelyet 1950 és 1955 között értünk el. A feladatok teljesítésének feltételei azonban egészen mások. Sikeres megoldásuk megköveteli, hogy sokkal nagyobb mértékben kihasználjuk a meglevő technikában rejlő tartalékokat, mindenekelőtt pedig merészen fejleszszük és alkalmazzuk az új technikát. Az iparban mindenekelőtt egyének vagy kis munkaközösségek érdeméből, valamint alulról jövő kezdeményezések eredményeképpen igen jelentős sikereket értünk el új termelési ágazatok és új termelési módszerek bevezetésével. Az elért eredmények azonban nem vonatkoznak a termékek zömére, azonfelül elérésükben nem vesznek részt az üzemek dolgozói teljes számban. A vezető gazdasági dolgozók gyakorlatban nem ismerik fel, nem értékelik kellően a műszaki fejlődés jelentőségét és feladatát és nem fordítanak kellő figyelmet e kérdésekre. Az iparban működő pártszervezetek, szakszervezetek és gazdasági szervezetek legfontosabb feladatának tehát azt kell tekintenünk, hogy teljesítsük a tervet és ugyanakkor minden tekintetben emeljük a termelés műszaki színvonalát; a műszaki fejlesztés elhanyagolása felelőtlenséget jelent a gondunkra bízott gazdasági szakaszon; harcolnunk kell azért, hogy a felelős szervek szívükön viseljék az üzem jövő termelési tervének ügyét, nem szabad engednünk, hogy kényelmi okokból ragaszkodjanak a „bevált" termelési technikához és technológiához, mivel ez az eljárás árt államunk érdekeinek. Népgazdaságunk egész műszaki fejlődésének alapja a gépipar technikai fellendülése. Ennek múlhatatlan előfeltétele, hogy kellő előnyre tegyünk szert a villamosenergia termelésében. A csehszlovákiai ipar műszaki fejlesztésének fő irányvonalát a gyártási folyamatok gépesítésében és automatizálásában, új nagyteljesítőképességű gépek üzembehelyezésében, a villamosításában, kemizálásában, és az atomerő békés felhasználásának fejlesztésében kell látnunk. Ezzel egyidejűleg szüntelenül tökéletesítenünk kel! a technológiai szín-, vonalat, arra koll törekednünk, hogy a munka és a termelés egyre jobb megszervezésével minél nagyobb mértékben kihasználjuk a meglévő gépi berendezéseket. 1. A gépipar műszaki színvonalának emelése — népgazdaságunk műszaki fellendülésének alapja A gépipar látja el népgazdaságunk valamennyi ágazatát új technikával, döntő része van országunk védelmi készségének biztosításában és ugyanakkor az egész csehszlovákiai kivitelnek mintegy felét fedezi. A gépipar feladatának teljesítésével és az ipar! termelésben vitt döntő szerepében lényegesen befolyásolja a munkatermelékenység általános alakulását, emelkedését egész népgazdaságunkban. Gépiparunk fejlettsége és színvonala, dolgozóinak szakképzettsége megteremti annak előfeltételeit, hogy megoldja a népgazdaságunk érdekében szükséges legnehezebb feladatokat is és fontos szerepet játsszon a béketábor országainak további iparosításában is. Kétségtelen, sikereink ellenére azonban az új gépek és gépi berendezések fejlesztésében, elsajátításában és gyártásuk bevezetésében /ennálló helyzet távolról sem kielégítő. 1954-ben pl. az új péptípusc.k fejlesztésének állami tervét csupár. 40 százalékra teljesítették. Népgazdaságunk egyes fontos szükségletei továbbra is kielégítetlenek maradnak. Jelentős késedelem tapasztalható a szerkesztési és fejlesztési munkákban is. A fejlesztési vnur.kák aránytalanul hosszú időtartama arra vezet, hogy az elkészítet' prototípusok gyakran elmaradnak a technika világszinvonalátólEgyes gépgyáraink jelenleg olyan gépeket és gépi berendezéseket állítanak elő, ameiyek műszakilag már elavullak és az elért világszínvonalhoz képest elmaradnak teljesítményben, súlyban, gazdaságosságban, stb. A szállított gépek minösőye gyakran szintén nem kielégítő. E gépek szerkezeti és egyéb fogyatékosságai fékezik műszaki fejlődésünket, valamint beruházási építkezéseink ütemét és korlátozzák külkereskedelmünk lehetőségeit is. Az új gépek gyorsabb fejlesztésének, műszaki tökéletesítésének legfőbb akadálya hiányos konstrukciós és fejlesztési kapacitásunk, bár ugyanakkor a meglévő kapacitások kihasználása és a végzett munka minősége gyakran nem kielégítő. Egyes gépipari gyártmányok elégtelen minősége, elsősorban kisebb teljesítőképessége és nagyobb súlya annak tudható be, hogy a kohászat és a vegyiipar nem gyárt és nem szállít a gépiparnak kellő mennyiségben kiváló minőségű acélt és más olyan anyagokat amelyek a'apvető előfeltételei u gépipar technikai fejlődésének. A gépgyártás műszaki fellendülésének múlhatatlan előfeltétele továbbá, hogy biztosítsuk ellátását széles bádoglemezszalagokkal. A szocialista rend fölénye a tőkés renddel szemben abból következik, hogy a szocializmus megszünteti a társadalmi termelés és a magántulajdon közötti ellentéteket. Ezt a fölényt még hatványozza az a körülmény, hogy a béketábor országai között létrejött újtípusu gazdasági kapcsolatok lehetővé teszik a tervszerű nemzetközi munkamegosztást, a termelési tervek célszerű megosztásával. E lehetőségek kihasználása a gépipari termelés egyes ágazatainak kiválasztásával, — ezekre összpontosítjuk majd elsősorban erőfeszítéseinket — lehetővé teszi, hogy lényegesen meggyorsítsuk technikai fejlődésünk iramát. A gépipari termelés színvonalát a gépi felszerelés, az alkalmazott technológia színvonala, a minőség ellenőrzése, a termelés és a munka megszervezése, a termelésben, tervezésben, fejlesztésben és kutatásban dolgozók szakképzettsége és tapasztalatai határozzák fheg. A megmunkáló gépek összetétele és átlagos kora nem felel meg az egyre növekvő műszaki követelményeknek. A gépipari termelésben alkalmazott technológia haladó jellegét elsősorban a forgácsoló és forgácsmentes megmunkálás aránya, továbbá a gépidő és az egyes munkadarabok elkészítéséhez szükséges összes munkaidő aránya határozza meg és ezek az arányszámok nálunk mindeddig kedvezőtlenek. A forgácsoló és forgácsmentes gépek aránya néhány esztendő sorftn nem javult. A gépiparban a megmunkáló gépeket még nem korszerűsítjük megfelelően, a gépek fő javítását sem végzik kielégítően. Fő javítás során a gyakorlatban nem fordítanak gondot a gépek korszerűsítésére. A gépipari termelés terjedelme 1950 és 1955 között több, mint kétszeresére emelkedett, 1960-ig pedig az 1950. év színvonalához képest több mint megnégyszereződik. Ugyanakkor a gyártott géptípusok száma gyakorlatilag nem emelkedett és ha számbavesszük az egyes gépi berendezések egyre fokozódó tipizálását, megállapíthatjuk, hogy ma már megvannak annak előfeltételei, hogy áttérjünk a haladóbb, folyamatos munkamódszerekre, de ennek ellenére a termelés technológiája 195C-hez képest egészben véve nem változott. A sorozatgyártások arányszámának további lényeges növelése lehetővé válik, ha biztosítjuk a célszerű munkamegosztást a gépipar keretében, tovább szakosítjuk a termelést, biztosítjuk a kooperációs kapcsolatokat, és tovább fejlesztjük a munkamegosztást a tervgazdálkodással bíró országok között. A gépipari technológiát mindmáig az jellemzi, hogy aránytalanul nagy a kézi és kisipari jellegű munkák aránya. A gépiparban mindeddig átlag csupán a munka 40 százalékát végzik gépek, bár a termelés mai szerkezete alapján a gépidő legalább 50—60 százalékot tehetne ki. Ha áttérünk a folyamatos módszerű gyártásra, akkor nagyobb mértékben alkalmazhatunk szakosított gépeket, szerszámokat, és gyártási segédeszközöket, ami másfelől szükségessé teszi e berendezések számosabb előállítását. Nem kielégítő az az arány sem, amely a megmunkáló műhelyek és a szerszámműhelyek gépei között fennáll, bár a szerszámmühelyekben még mindig kicsi a műszakok száma. A gépipar műszaki színvonalának további emelése érdekében szükséges, hogy teljesítsük a következő feladatokat: 1. Fejlesztenünk kell a haladó technikát, elsősorban azokban a gépipari ágazatokban, amelyek alapvető jelentőségűek gazdaságunk felvirágoztatásában, vagy ahol megvannak e fejlesztés legkedvezőbb előfeltételei: energetikai berendezések és Diesel-motorok, bánya- és kohóberendezések, vegyiipari berendezések, egyes élelmiszeripari berendezések, hajók, mozdonyok, különleges vagonok, útépítő berendezések és más építőipari gépek, különféle gépesítési berendezések, erősáramú elektrotechnika, cipő- és textilipari gépek, mezőgazdasági gépek, traktorok és motorkerékpárok, számoló- és statisztikai gépek, ipari elektrotechnikai, önműködő gépi berendezések, mérőműszerek, laboratóriumi műszerek. 2. Elsőrendű feladatként kell biztosítani jó minőségű, a világszínvonalnak megfelelő megmunkáló, formázó és öntödei gépek fejlesztését és gyártását, amelyek múlhatatlanul szükségesek ahhoz, hogy gépiparunkban bevezessük a folyamatos gyártási módszerek haladó formáit. 3. Rendszeresen gondoskodni kell a gépipar elavult gépi berendézeseinek felújításáról és korszerűsítéséről legújabb típusú, a világszínvonalnak megfelelő gépek üzembehelyezésével, a beruházási terv keretében messzemenő építkezések elkerülésével. A minisztérium és az üzemek tervező irodáiban elő kell készíteni egész üzemek komplex korszerűsítését technológiai tervek alapján; a géppark korszerűsítése és a gépipari kísérleti laboratóriumok felszerelése érdekében gondoskodni kell a szükséges különleges gépek és műszerek beszerzéséről, behozatal útján is; felül kell vizsgálni a leggyakrabban használt géptípusok gyártási koncepcióját, különleges egycélzatú, összeállítható és más nagy teljesítőképességű gépek szerkezetét kell megoldani, felszerelni őket különleges tartozékokkal, biztosítani önműködő munkamenetüket, és egyben gondoskodni kell arról, hogy minél előbb meginduljon e gépek gyártása. 4. Emelni kell a gépipari termelés technológiájának színvonalát azáltal, hogy áttérünk a folyamatos gyártás haladó módszereire, elsősorban azáltal, hogy a munkahelyeket az anyag mozgásának iránya szerint rendezzük el, zárt termelési ciklusú műhelyeket szervezünk és kiküszöböljük a termelés szűk keresztmetszeteit. E gyártási módszerek bevezetését azáltal kell biztosítani, hogy gondoskodunk a műhelyek megfelelő- ellátásáról, elsősorban kü'önleges szerszámokkal, mérőeszközökkel és munkadarabokkal. 5. Az öntödékben és kovácsműhelyekben ki kell bővíteni a fáradságos munkák gépesítését, valamint a félkészáruk előállításának haladó módszereit, amilyenek pl. a szabatos öntés, a nyersöntés, a nagyöntvények gépi megmunkálása, finomkovácsolás, rotációskovácsolás, sajtolás, stb. 2. Az energetika és villamosítás gyors fejleszte.se — az ipar műszaki színvonala emelésének alapvető feltétele Az energetika, elsősorban a villamosenergia termelésének fejlesztése alapvető feltétele annak, hogy műszakilag magasabb színvonalra emeljük termelésünket. A villanyáram termelése azonban még mindig elmarad népgazdaságunk szükségletei mögött. Ahhoz, hogy biztosítsuk a műszaki színvonal szükséges emelkedését és egyben növeljük a piaci fogyasztást, 1960-ig kereken 75 százalékkal kell gyarapítanunk a villanyáram termelését. Emellett készenléti kapacitásban is kellő tartalékokat kell teremtenünk. Az energetikát tovább kell fejlesztenünk elsősorban azzal, hogy nagy kondenzációs villamosmüveket építünk. Azt a, feladatot azonban, hogy biztosítsuk a központi hőellátást, csupán 1960 után kezdhetjük megoldani. Az energia alapvető forrása a második ötéves terv folyamán is a szén lesz. Csehszlovákia ma már a világon vezetőhelyet foglal el az egy lakosra esö tüzelőanyag termelésben. Szénkészletünkkel azonban nem gazdálkodunk takarékosan. Hőerőmű-telepeink hőfogyasztása egy kilowattóra átlagában 25 százalékkal nagyobb az európai átlagnál. A fejlett ipari országokhoz hasonlítva államunkban a villamosítás lassan halad előre. Ez elsősorban a vasúti közlekedés villamosítására érvényes, amelynek jelentőségét mind ez ideig nem becsüljük kellően. Vonatkozik ez továbbá a szén- és ércbányák villamosítására is. A villamosítás továbbfejlesztése érdekében lényegesen fokozni kell az egyes munkafolyamatok villamosítását és áramellátását, mivel ez iparunk további gépesítésének, automatizálásának, kemizálásának feltétele. A villamosítást a második ötéves terv során, elsősorban azokra a kérdésekre kell irányítani, amelyekben a népgazdaság továbbfejlesztésével kapcsolatos elvi problémák megoldása elsődleges energiát takarít meg. Ezzel az irányelvvel egybehangzóan sürgősen villamosítani kell a vasútvonalakat, és nyersolaj (Folytatás a 4. oldalon)