Uj Szó, 1955. szeptember (8. évfolyam, 210-235.szám)

1955-09-02 / 211. szám, péntek

4 UJSZÖ 1955. szeptember 2. Készítik a földet az ősziek alá Nincs rossz föld, csak rossz gazda A somorjai járás egységes földművesszővetkezeteínek tagjai minden figyelmüket arra fordítják, hogy a repcét, őszi árpát idejében elvessék. A járás területén elsőnek az éberhardi, majd a nagypakai szövetkezet tagjai vetették el a repcét. Utánuk a többi szövetkezet tagjai is hozzáláttak a vetéséhez, úgyhogy augusztus 24-ig már minden szövetkezetben elvetették a repcét. A járásban öszszesen 91 hektár földet vetettek be repcével. Ml késztette arra a somorjai járás szövetkezeti tagjait, hogy az agrotechnikai határidőben vessék el a repcét? A múlt évben ugyanis több szövetkezetben nem tartották be az agrotechnikai határidőt s a repcét későn vetették el. Az eredmény az volt, hogy sok helyen ki kellett szántaniok, vagy csak gyenge hekÍgy történt meg a nagy lépés... AZ UTÓBBI IDŐBEN nagyon sok családi értekezlet színhelye volt Somodiban a Simkóék házatája. Naponta foglalkoztak a szövetkezetbe való belépés gondolatával. Mindenféleképpen meghányták-vetették a mezőgazdasági termelés problémáit. — Én már tovább nem küszködöm így — szokta mondani az ilyen beszélgetések alatt a kevés beszédű Simkó gazda. Meg is lehetett öt érteni, hiszen nem volt ö vak. Jól látta, mennyivel jobban élnek a szövetkezetben, S amellett a munkával sem kell ölni magukat, mert ott a gép, amely elvégzi a munkák nehezét. Igen ám, de az asszony, a Gizi néni kezdetben hallani sem akart arról, hogy a szövetkezetbe lépjenek. Érthető volt az asszony makacssága, hiszen Simkóék a középparasztok sorába számítanak. Mit szólnának majd azok, akik még eddig nem gondolnak a szövetkezetbe való belépésre. TELTEK MŰLTAK A NAPOK s mindegyik a másiktól várta a döntő szót. Ez azonban csak nem akart elhangzani. Berci bácsi — mint minden más ügyben — az asszonytól várta a megoldást. Mert azt mindenki tudja, hogy elég csavaros eszű a Gizi néni. Nem ment 6 sohasem tudományért a szomszédba. Most sem igen tárgyalt mással, csak a családdal. Üjabb családi tanácskozások következtek. Számvetés, hogy hát melyik is volna a jobb megoldás. A mérleg most már erősen a közös félé hajlott. S egy szép napon végre új hangon szólalt meg Simkóné. — No mégiscsak jól gondoltam — jelentette be —, rájöttem én erre már régebben is, csak hát tudjátok a falu, meg a szomszédok... — töprengett még mindig. Az elhatározás azonban már megérlelődött benne, is, csak még mindig nehezen szánta el magát arra, hogy aláírják a belépési nyilatkozatot. Még néhány álmatlan éjszaka, újabb tanácskozások, viták s végül döntöttek. Mindezekhez hozzájárult az is, hogy Simkóék kislánya egy belépési nyilatkozatot szerzett a házhoz. Ezek után már Gizi néni sem tétovázott, hanem határozott hangon szólt férjéhez. — JVo, Berci, írd alá, mégiscsak jobb lesz a szövetkezetben. így történt meg a nagy lépés augusztus első hetében. l'GY TERVEZTE EZT MÁR SIMKÓ BÁCSI régebben is, de hát az asszonyt meg kellett előbb győzni, ami bizony nem kis munka a férfiembernek ... Ma már a legnagyobb megértés uralkodik a családban. S valamennyien terveket szőnek a jövőre. '(-ki-) í tárhozamokat értek el. Azokban a szövetkezetekben viszont, ahol az agrotechnikai határidőn belül vetettek, nagyon szép terméseredményeket értek el. A őszi árpánál is ugyanez a helyzet. Ott, ahol a múlt évben idejében vetettek, a talajt jól előkészítették, kereszt- vagy sűrűsorosan vetettek, mint például a jánosíkovói, vagy a szarvai szövetkezetben — ott az egyikben 46 és fél, a másikban 39 mázsás hektárhozamot értek el. Köztudomású, hogy az idén általában mindenhol szép termést hozott az őszi árpa. Azonban mégiscsak nagy különbség az, amikor az egyik szövetkezetben 46 és fél mázsát, míg a másikban csak 28 vagy 30 mázsát érnek el hektáronként. Ilyenkor aztán gondolkodóba esik az ember és önkéntelenül is azt kérdi: miért tudtak azok 46 és fél mázsát kihozni egy hektár földből s miért tudunk mi csak 28 mázsát? Régi szólás-mondás, hogy rossz föld nincs, csak hagyag gazda. Ebben van valami igazság. Mert hiába kapkod akkor már a gazda, mikor már elkésett a vetéssel. A késést már nem tudja behozni, s hanyagsága a termés betakarításakor jelentkezik, amikor azt látja, hogy jő pár mázsával megrövidítette magát és az országot. A jó gazda mindig előre néz, előre tervez. A somorjai járás szövetkezeti tagjai jó gazdák akarnak lenni szövetkezeteikben. Jó hírnevüket az őszi munkálatok során is meg akarják tartani, s minden erejükkel és tudásukkal igyekeznek, hogy az ószi munkálatokat is idejében rendesen elvégezzék, teljesítsék azokat a feladatokat, melyeket pártunk X. kongresszusa tűzött ki. Bartos Mihály járási agronómus szavai szerint a járás szövetkezeti tagjainak 250 hektáron kellene őszi árpát vetni a jövő gazdasági évre. Ezt a tervet azonban túl akarják teljesíteni, mivel meggyőződtek róla, hogy az öszi árpa termesztése nagyon kifizetődik. S ami a legfontosabb — mondja az agronómus —, valamennyi szövetkezetünkben jól halad a talajelőkészítés az őszi árpa alá és szeptember 5-ig valamennyi szövetkezetünkben a földbe akarjuk termi az őszi árpa magját. Farkas Kálmán. A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG TÍZ ÉVES FENNÁLLÁSÁT ÜNNEPLI A szabad Vietnamban A taksonyi szövetkezét a legnagyobbak közé tartozik a galántai járásban. Határa 892 hektár. Csupán 20 hektár a rét és legelő, a többi szántó. A faluban még 200 hektár szántó van az egyénileg dolgozó parasztok tulajdonában, a többi a szövetkezet vagyona. Taksonyban 1950-ben alakították meg a szövetkezetet, s bizony mindig a leggyengébbek közé tartozott a járásban. A vezetők nem voltak elég szakképzettek, nem tudták jól megszervezni a munkát, s a tagok között sem volt meg az egyetértés, s a muníák jutalmazását is helytelenül végezték. így azután a tagok inkább a Jiáztáji gazdaságaikban dolgoztak, a szövetkezetben csak anynyi munkaegységet szereztek, hogy a fél hektár háztáji földet megtarthassák. Sokszor megtörtént, hogy a szövetkezet terményeit a gyom lepte el. Emiatt aztán nem volt ami a tagokat a közös gazdálkodáshoz kötötte volna. így volt ez még tavalyelőtt is. A múlt esztendőben azonban gyökerestől megváltozott minden. Bevezették a pótjutalmazást. A tagok sokkal lelkiismeretesebben láttak munkához. Azóta egyre erősödik, gazdagodik a szövetkezet. A tagok idejében és jól végezték el már tavaly is a munkálatokat, s az eredmény sem maradt el. Három mázsa gabonával termeltek többet minden hektáron, mint 1953-ban. Idejében elvégezték a tavaszi, nyári és az őszi munkákat is, s már a múlt év végéig a közepes szövetkezetek közé kerültek. Az idén egy szál gyomot sem lehetne találni a kapások földjén. Szép a cukorrépájuk, gyönyörű a kukoricájuk is. Elsők között végezték el a cséplést is. Gabonafélékből majdnem 27 mázsás átlagtermésük volt hektáronként. Mindezt jórészben a pótjutalmazás és a közös munkához való jó viszony eredményezte. Az elért szép eredmények még nagyobb sikerek elérésére ösztönzik a szövetkezet tagjait. Tisztán látja most már valamennyi tag, csak akkor érhetnek el sikereket, ha összejen Szon falu Bak Zsiang tartományban, Haiphongtól hatvanöt kilométernyire terül el. E nagy falu fekvése festő ecsetjére méltó. Buján tenyésző bokrok, dús, zöld lombú bambuszligetek, magas, terebélyes fák árnyékában bújik meg. Itt húzódott a „fehér övezet" határa, s így a lakosság segíthette a partizánokat és a néphadsereget. A faluban nyolcszáz család, háromezer-száztizenhat ember él. A falunak kilencszázhatvannégy mau hét szao és két tholc nagyságú rizsföldje van, Bao elvtárssál az egykori földesúri ház nagy szobájában ülök. A ház vastag kőfalai védenek a nap ellen. A nagy asztal mellett parasztok és parasztasszonyok. Köztük a községi bizottság tagjai és titkára. Az asztal közepén agyag teáskanna és két csésze. A teáskannában a vietnami falvak népének kedvelt teapótló kesernyés itala sárgállik. Az agrárreformról folyik a szó. Jen Szonban harmincöt földesúri család élt; a családtagok száma százharminchét volt. Ezek a családok nyolcszáznegyvenkét mau harmincnyolc szao hat thok nagyságú földön gazdálkodtak. Hatszázkilencven parasztcsaládnak, vagyis kétezer-hatszázharminchét embernek ellenben csak százhuszonkét mau és két szao rizsföld jutott. A földesurak bérbeadták földjüket, átlag a termés kétharmadáért. De aszály idején, amikor rossz volt a termés ... Minden hajszálra egyezett Tan élvtárs tegnapi közlésével... Ingyenes robot, jobbágyi ajándékok ... — Mikor fizettek utoljára haszonbért a földesúrnak? Tru, egy sovány, középkorú paraszt emlékezik. Elmondja, hogy 1951-ben csupán a termés egyharmadát szolgáltatta be a földesúrnak, mert a termés rossz volt. Akkor már olyan idők jártak, hogy a földesúr nem mert követelőzni. 1952 óta senki sem fizetett haszonbért. fognak és szorgalmasan dolgoznak. Az idén meggyőződhettek róla, hogy a szövetkezetben is el lehet érni olyan jövedelmet, mint az üzemekben, vagy más ipari munkában. Szakkönyveket tanulmányoznak, s a szövetkezeti munkaiskolákon is részt vesznek a tagok. Itt rájöttek, hogy mindennél fontosabb a munkák agrotechnikai határidőben való elvégzése, a talaj jó előkészítése. Ennek tudatában még az aratás folyamán elkezdték a tarlóhántást, s ma már egy darabka szántani való tarló sincs a határban. De nemcsak a tarlóhántással végeztek, a többi munkát'is mind egyszerre végzik, s az öszi munkákra is megtették már az előkészületeket. Mi több, már hozzá is láttak azok elvégzéséhez. Hatvan ember, két mezei csoport dolgozik a földeken egymással versenyezve. Hudák János az első, Matejdesz Pál a második csoport vezetője. Értik munkájukat, szakszerűen vezetik a csoport tagjait. Mindketten iskolázáson vettek részt. Az egyik csoport a szalma összehordásánál dolgozik, a másik csoport a trágyaszórásnál szorgoskodik. Már az őszi vetések alá készítik elő a földeket. A csoportok közösen végeznek minden munkát. Most három táblán dolgoznak egyszerre. Egyiken a szalmát hordják kazlakba, amit még a kombájn aratott, két 30 hektáros táblán mint említettem, a trágyát Szórják széjjel. A csoportok figyelik egymást, mindegyik első akar lenni a versenyben. 60 hektárt trágyáznak meg az ősziek alá, később majd meg a kukorica és a cukorrépa alá trágyáznak. Alighogy szétszórták a trágyát, a tábla végén megjelentek az ekék. Az egyik DT—54-es lánctalpas nehéz gép, a másik Zetor 25-ös traktor. A lánctalpas nyergében Erdőssy Sándor ül, a Zetoron Kárász János dolgozik. Biztosan ülnek a nyeregben, s ügyes kézzel forgatják a kormánykereket. A traktorosbrigád a szövetkezet jobb keze. Nagy segítségükre vannak minden munkájukban. A traktorosbrigádnak köszönhetik, hogy élre törnek a munkában. ElvéTru öttagú család feje. Középparaszt: négy szao saját földjén és két mau bérelt területen gazdálkodott. A reform Tru családjának is adott földet: két maut és két szat. Szóba kerül a földesurak, köztük egy Ujen Van Ma nevű földbirtokos ügyének bírósági tárgyalása. Ez az Ujen Van Ma elkobozta a parasztok földjét. Ágyasságra kényszerítette a fiatál lányokat. A parasztok kiszámították, hogy negyvenöt évi munkabérrel tartozik nekik. Tizenegy meggyükolt paraszt vére szárad a lelkén. A jelenlevők fölelevenítik a közelmúltat. Éjjeli őrök megölték a földesúr veszettnek hitt kutyáját, erre a földesúr megölte a két őrt.. Egy koldus betért a földesúr udvarára, de ugyancsak megjárta: Van Ma kegyetlenül nekiesett. Egy arra vetődött paraszt a koldus védelmére kélt. Természetesen maga sem úszta meg szárazon. Miközben a földesúr a parasztot ütlegelte, a koldus meghalt. A földesúr rendőrért rohant, s gyilkossággal vádolta a parasztot. A paraszt börtönbe került. Van Ma félt, hogy az igazság végül mégis csak kiderül: megvesztegetett egy börtönőrt, s ez megölte a foglyot... Csupán a pipázás szertartása szakítja félbe a zabolátlan önkényről szóló egyszerű, őszinte elbeszéléseket. Vízzel töltött, két talpra erősített hatalmas bambuszpipa van az asztal közepén: hossza legalább fél méter, átmérője mintegy tizenöt centiméter. Olyan, mint valami játékágyú. Mindenki szépen sorban fölveszi, beletesz dohányzacskójából egy csipetnyi dohányt, s szippant belőle egy hosszút... A bíróság március 16-án az iskola mögött meghúzódó tisztáson ítélkegezték a tarlóhántást, s már másodszor szántják a földeket, készítik a talajt az őszi árpa, a búza és a rozs alá. Az öszi repce földjét még a múlt hét derekán felszántották, s a hét végére el is vetették mind a 7 hektárt A taksonyiak azonban nemcsak a földeken, de a magtárban is szorgalmasan végzik munkájukat. Lányok, asszonyok tisztítják a vetőmagot, egymás után telnek a zsákok a szép acélos búzával. Eddig majdnem két vagonnal kitisztítottak. Pár nap még és elkészülnek az egésszel. Nagy lelkesedéssel fogtak munkához. Megvan minden feltétel ahhoz, hogy a jövő esztendőben még nagyobb eredményekkel dicsekedhetnek, mint az idén. Halász Ambrus N. Szergejeva riportjából • zett az elvetemült földbirtokosról. Az egész falu ott volt. A bíróság három helybeli parasztból és a tartományi hatóság képviselőiből alakult meg. Van Ma a~ tárgyaláson konokul tagadott. Csak akkor ismerte be bűneit, amikor áldozatai tanúskodtak ellene. Az ítélet: tíz évi börtön. A parasztok helyeslően mondják el mindezt, de legszívesebben nem a múltról, hanem a jelenről beszélnek. A agrárreform végrehajtása néhány hónapja fejeződött be. A földesúri földeket elkobozták. A szegényparasztok és a földnélküliek családtagonkint átlag három szao és tíz thok földet kaptak. A földesurak családjainak körülbelül negyvenöt mau rizsföldet hagytak meg. Házukba szegényparasztok költöztek. Hat földesúr kegyetlenkedés miatt hosszabb-rövidebb börtönbüntetést kapott. Jen Szonban évente kétszer aratnak. Rizsen kívül megterem itt a kukorica, a manioka, a bab, a batáta. Most éppen az ötödik havi termés betakarítása folyik, s a falu népe már a tizedik havi termésre gondol. Bao elvtárs elmondja, hogy itt'hőldhónapokban számítanak, s a tizedik hónapi aratás augusztusra esik. A kerület az idén különösen megsínylette az aszályt, úgyhogy a termés nem Valami jó. A termés itt csak azért nem pusztult el, mert az öntözőrendszer megmaradt. A hadműveletek idején a kerület összes parasztjai védték a gátat; minden bombázás után kijavították és álcázták, s a bombavetők félrevezetésére álgátat építettek melléje. Tavaly rossz volt az ötödik havi termés, de a tizedik havi annál jobb. Tru például ezernégyszáz kilogramm rizst takarított be. Egy részét meghagyta vetőmagnak, befizette adóját, hé/száz kilogrammot családostul elfogyasztott. A többit, körülbelül háromszáz kilogrammot, eladta. A falu még nagyon szegény, csak most tápászkodik föl. De földhöz jutott. S ez a legfontosabb. A legközelebbi feladatok: a termelöcsoportok megszilárdítása, az öntözőrendszer megjavítása, a hitelek megszervezd se. Az idő már tizenegyre jár. A szobában tűrhetetlen fülledt a levegő. Kilépünk az utcára. De a nap. kíméletlenül perzsel, a parasztkunyhók szinte hívogatnak, hogy födelük alatt pihenjünk meg. Járjuk a falut. A földesurak háza előtt téglával kirakott kőkerítés, tágas udvarok. Rendszerint ezeken az udvarokon szárítják a rizst. A parasztok agyagfalú, pálmalevél födte kunyhókban laknak. Itt a házakon az éghajlat miatt fölösleges az ablak. A lakosság jobban szereti az árnyékot, mint a fényt és a napot. A bejárati nyílás széles, de ajtó nincs. A házak belseje tiszta, réndes. A bútorzat: bambuszgyékénnyel letakart heverő, aszta'; a háztartási eszköz és a ruha nagyon kevés. Az emberek nagyon szerényen, de tisztán öltöznek. Alig látunk szarvasmarhát, de tyúkok széltében kapirgálnak. Szívesen időzünk egy-egy vendégszerető fedél alatt. Ha a hűvösség nem is nagy, legalább föllélegezhetünk, mert ajtó és ablak híján kellemes huzat csap be. Egy kunyhóban egy fiatal legényke a gazda, tgy mondta el. rövid élettörténetét: A szegényparaszt nem tudta táplálni gyermekeit. A földesúr megvette a paraszt hároméves kisfiát. Négy-ötéves „szolgák" legeltették a földesúr jószágát. Amikor a fiú tizenöt éves lett, a földesúr szerzett neki feleséget, egy rablányt: — Hadd szaporodjunk, hogy több legyen a szolgája! A fiatáloknak nem volt gyerekük. Ezért a földesúr kegyetlenül verte őket. De a földesurak hatalma megszűnt. Történetünk hőse az elsők közt jutott földhöz. A földesúr házának egy része is az övé. S másodmagájzil kapott egy bivalyt is. Most már a maga gazdája. Amikor befejezi elbeszélését, váratlanul megkér: nézzem meg bivalyát. Megnéztem. Az állat a ház mellett egy gondosan kitakarított, tiszta fészerben állt. A faluban három elemi iskola van. Megnéztük az egyiket. Az épület csak három falú. Padok sorakoznak benne. A fehéringes, kék nadrágos tanító sovány fiatalember. A gyerekek ruhácskája tiszta. Arcuk értelmes, vidám. Megmutatják a legjobb tanulót. A kicsik szeretnének énekelni. Nagyon boldogok, hogy saját szemükkel látnak egy „lien szo"-ot. A faluban még soha senki nem találkozott szovjet emberrel. Minden háznál vendégszeretőén fogadnak, mindenki hív bennünket, mindenki szeretne szóba elegyedni a szovjet újságírókkal. De .sak kevesen kérdezősködnek; inkább maguk beszélnek. Teljesen elfoglalja, teljesen elragadja az embereket az élet új ize és lendülete. Nem tudnak hallgatni' El kell mondaniuk, hogy földet kaptak, hogy a kormány gondoskodik a parasztokról, hogy a falu a Vietnami Dolgozók Pártja vezetésévél az új, a gazdag élet széles útjára lép. — Most minden tőlünk függ! Növeljük a rizstermelést! Jobban dolgozunk! S beköszönt a bőség...