Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-10 / 191. szám, szerda

1955. augu/sztus 10. UJSZ0 A MEZŐGAZDASÁG HÍR KI A Szepsi Gép- és Traktor­állomás 12 brigádközpontjának traktorosai az esőzések és a talajvíz ellenére vasárnapig 1487 hektárt arattak le. A járás területén jelenleg 14 kom­bájn, 65 kévekötő aratógép, 10 len­tépő és 2 lenkombájn dolgozik. Az elkövetkező napokban a mezőgaz­dasági gépek számbeli aránya még nagyobb lesz. A gépek üzemzavar nélkül dolgoznak. Különösen bevál­tak a lenkombájnok. A járás terüle­tén 84 hektárral végeztek. Csécsen már befejezték a len aratását s most Bodolón dolgoznak. A lenkombájnok és lentépők za­varmentes, jóminőségű munkájára különösen nagy súlyt helyeznek a GTÁ dolgozói. A szepsi járásban van a kerület len-vetésterületének több mint fele. Gyors egymásután­ban kerül sor a len nyúvésére, a kombájnokat és lentépőgépeket oda irányítják, ahol azokra éppen a leg­nagyobb szükség van. Krisztián és Domon!*os elvtársak jó munkájuk­kal mindenütt, ahol eddig megfor­dultak, kiérdemelték a szövetkezeti tagok dicséretét. Szép eredményekkel dicsekedhetnek az állatenyésztés­ben a Fejszési Állami Gazdaság dolgozói. Megyesi Erzsébet és Dió­szegi Olga fejők 12 literes napi át­lagot érnek el, míg Hornyák Mária 17 liter tejet fej egy-egy tehéntől. Chmour András feleségével a bor­júknál dolgozik és riciegneveléssel kiváló eredményeket mutatnak fel. A gondjaira bízott 58 borjúnál napi 81 dekás a súlygyarapodás, a ter­vezett 70 dekával szemben. A bor­júk kéthónapos korukban elérték a 128 kg-ot. Jó munkájukért tisz­tességes fizetést kapnak. Havonta 2500 koronát keresnek. Mató Pál, Bodvavendégi Az aratókombájnok magtisztító szerkezete a szemek­nek a cséplőgépekre fúvóberende­zéssel történő felszállításával a tisztításon kívül ,a szárítást is el­végzi. A szepsi, jászói s a többj szövetkezet dolgozóinak munkáját ez az újítás igen megkönnyíti. Pé­ter József eddig 42 hektár, Bencsák János több mint 48 hektár terület termését csépelte ki. A szepsi járás állami gazdaságaiban eddig 11 kom­bájn aratott. Az eddigi jelentések szerint a tavaszi árpánál a legma­gasabb hektárhozamot az állami birtok somodi gazdaságában érték el. Huszonöt hektár területen, me­lyet kombájnnal arattak le, az átla­gos hektárhozam 30 mázsa. A kom­bájntól elszállított termény szárí­tására egyszerű, de a célnak meg­felelő módszert alkalmaznak a so­modiak. A föld egy bizonyos darab­ját lehengerelték, szalmával fedték be, majd ponyvákkal takarták le. A kombájnoktól elszállított ter­ményt ezekre a ponyvákra szórják ki. A szárításnál két lány dolgozik, akik a terményt gereblyé&kel állan­dóan forgatják, hogy minél hama­rabb száradjon. Ha szép, napos az idő, a termény 3—4 óra alatt úgy megszárad, hogy alkalmas az el­raktározásra. Martin Belan, a szepsi JNB dolgozója. * * * A múlt években gyakran fordultunk községünk la­kosaihoz, hogy a szövetkezetnek segítséget nyújtsanak a kapálás­ban, szénabegyűjtésben, aratásban és a cséplésben. Ebben az évben már nem kell a lakosságot kérnünk, hogy a zöldség, cukorrépa stb^ ka­pálásában segítsenek, s nem kell a munkabrigádok támogatása sem az aratásnál. Mindezt a gépek segít­ségének, a szövetkezetben folyó munkaszervezésnek köszönhetjük. Bátran dicsekedhetünk ez évben a magángazdák előtt a szövetkezetben elért eredményekkel, főleg a nö­vénytermesztésben. A szövetkezet gabonaföldjein a termés sokkal szebb, tisztább és magasabb, mint az önállóan gazdálkodó földművese­ké. Magángazdáink ezt jól látják, és meg is vannak győződve róla, hogy a közös gazdálkodás sokkal előnyösebb. A tornai EFSZ július 20-án is példát mutatott az egyénileg gaz­dálkodó földműveseknek, amikor a járásban elsőnek adta át a 6 hek­tárról kombájnnal learatott 112 mázsa árpát, hogy az állammal szemben fennálló kötelezettségének eleget tegyen. A szövetkezeti ta­gok már most számítanak arra, hogy terven felül nagyobb mennyi­ségű gabonát szolgáltatnak be, ami­vel saját jövedelmüket is emelik. Spilka János, a tornai HNB titkára Mindannyiunk nagy ügye Pártunk X. kongresszusának hatá­rozata alapján a füleki járás nagy feladatok megvalósítását tűzte ki cé­lul, melyek a meglévő szövetkezetek kiszélesítésére és megerősítésére irá­nyulnak. Tervbe vették, hogy január 1-től június 30-ig 25 olyan tagot nyernek meg a közös gazdálkodásnak, akik falun élnek és van valameny­nyi földjük, de az iparban dolgoznak. Éhben az esetben nem az iparban dolgozók visszatérésére kell gondol­nunk, hanem az iparban dolgozók fe­leségeire. A járási pártbizottság e tervet a járási nemzeti bizottság, a helyi párt­szervek és a helyi nemzeti bizottsá­gok segítségével sikeresen megvaló­sította, sőt a tervezett számot túl is szárnyalta. A tervezett 25 helyett 29 iparban dolgozó, de valamennyi föld­del rendelkező egyén feleségét meg­nyerték a szövetkezeti gazdálkodás­nak. Második feladatként azt tűzték ma­guk elé a járási szervek, hogy a szövetkezetben mutatkozó munkaerő­hiányt először is a helyi forrásokból próbálják pótolni. Különösen a falusi ifjúság nagymérvű bevonásával. Tervbe vették, hogy az év első felé­ben legalább 55 fiatal munkaerőt nyernek meg a szövetkezeti gazdál­kodásnak. A CSISZ-szervezetek ak­tív támogatása mellett a kitűzött célt magasan túllépték. A tervezett 55 fiatal helyett 109 fiút és lányt nyer­tek meg a szövetkezetnek. Az asszonyok soraiból is sokan be­kapcsolódtak a szövetkezeti munká­ba. Nyolcvanegy azoknak az asszo­nyoknak a száma, akik bár nem szö­vetkezeti tagok, de a csúcsmunkák idején derekasan kiveszik részüket a közös munkából. Járási méretben ezen a téren a sídiek vezetnek. A helyi nemzeti bizottság mellett működő nő­bizottság felvilágosító munkája nyo­mán több mint 30 asszony kapcsoló­dott be a szövetkezeti munkába. Nagy részük van ezeknek az asszonyok­nak abban, hogy a szövetkezet kapás­növényeit az idén nem eszi meg a gyom és hogy az aratással egyidőben a dohánytörést Is elvégezték. Az aranyat érő asszonyi kezek munkájá­nak az eredménye az is, hogy a még egyénileg gazdálkodó sídi földműve­sek is egy lépéssel közelebb kerültek a szövetkezethez. Nagy jelentőséggel bír az is, hogy a füleki járásban a CSKP KB júniu­si határozata alapján eddig 26 ipari dolgozó tért vissza az üzemekből a mezőgazdaságba és ami a leglényege­sebb, járási méretben eddig 36 föld­műves döntött a szövetkezeti gaz­dálkodás mellett. A mezőgazdasági termelés növelése terén fontos szerepet játszik az is, hogy az egyes termelési ágazatokban szakemberek irányítják a munkát. E cél érdekében a fiatalok soraiból a legalkalmasabbakat iparkodtak meg­nyerni a mezőgazdasági szakiskolákra. A füleki járás fiataljai megértették, milyen nagy szükség van új szakem­berekre a mezőgazdaságban, ezért ed­dig 36 fiatal jelentkezett a külön­féle képzettséget adó gazdasági is­kolákra. Az itt felsorolt eredményekből vi­lágosan lehet látni, hogy a szövetke­zeti mozgalom már igen mély gyöke­ret eresztett a fUleki járásban. A me zőgazdasági termelés fellendítésének ügye ma már közös Ugnvé vált. Szarka István. tizennégy nap a (_C0»K5'«><, <>fe MOUSiM» Moszkva — Szovjet-tér Jurij Dolgurob bronzszobrával A lighogy pirkadni kezdett, a nap sugarai még gyengén világítottak át a vonat ablakán, de mi már mindannyian talpon vagyunk. Nagy az izgalom, hisz a menetrend szerint 10 óra­kor megérkezik vonatunk Moszk­vába, a Kijevszkaja pályaudvarra, Kilenc óra után már senki sem ül nyugodtan a helyén. Az abla­kok előtt állunk csoportosan, a szemek kíváncsian kémlelik a tá­jat. Már csak eqv állomás. Már csak félóra — mondják többen. Egyszer csak valaki nagyot kiált: „Moszkva!" A távolban látom már a magas épületek tornyait. Min­denki a vonat egyik oldalára sza­lad. S ahogy közelebb érkezünk, egyre inkább kibontakoznak a Le­nin-heqi/en épült Moszkvai Álla­mi Egyetem körvonalai. A vonat kanyarba ér. Eltűnt az épület a szem látószögéből. Gyerünk a má­sik oldalra — mondja valaki, és mind a harmincan szinte parancs­szóra a másik oldalon lévő ablak­hoz szaladunk. Ellenkező kanyar. Újra vissza erre az oldalra. De az­tán végeszakad a nagy szaladgá­lásnak, mert mindkét oldalról jól látni Moszkva gyárépületeinek ég­benyúló kéményeit és a pompás, magas épületek aranyozott tor­nyait. líözelqünk a,, városhoz,, s .lassan újra eltűnnek a magas épületek, tornyai, mert a szerelvény már bent áll a fedett pályaudvaron. Bőröndjével a kezében készenlét­ben áll mindenki. Kissé tolako­dunk is az elsőségért, mindenki el­sőnek szeretne Moszkva állomásó­nak a peronjára lépni. Mert ez is nagy dolog ám! No de aztán mégis csak megnyugszunk, hisz az a lé­nyeg, hogy már itt vagyunk a legszebb városban, Moszkvában. A pályaudvaron a Földműve­jTi lésügyi Minisztérium és a csehszlovák nagykövetség képviselői fogadnak. Toícarev Va­szilij Matevjevics, aki moszkvai tartózkodásunk alatt vezetőnk, pár szóval üdvözli a küldöttség taq­jait, majd elindulunk szállodánk­ba, a pályaudvartól nem messze lévő Hotel Kijevszkája ötemeletes épületébe, öreg ez az épület, de amint belépsz és végigsétálsz a folyosó süppedő szőnyegén, kelle­mes érzés fog el. Bármerre te­kintesz, mindenütt a legnagyobb rend, tisztaság fogad. A szobák­ban vezetékes rádiót találsz, eqy­szóval minden meqvan ahhoz, hogy kellemesen töltsd el a sza­bad idődet és az éjszakát. A háromnapos út után most ál­talános tisztálkodás, fürdés követ­kezik, majd ebéd után, ahogyan ilyenkor szokás, üdvözlőlapokat Ifüldünk szeretteinknek, jóbaráta­inknak, ismerőseinknek. Délután 5 óra tájban két „ZIM" gyártmányú, kényelmes bőrülések kel ellátott autóbusz állt meg szál­lodánk előtt. Megjöttek tolmácsa­ink is, két bájos fiatal elvtársnő és Vaszilij Matevjevics, a veze­tőül-' 7T'lső , utunk Moszkvában. fy Ahoqy a város szépségeit nézem, sok-sok aondolat suhan át agyamon. Pillanatra eszembe jut az Októberi Forrada­lom naqy eseménye, a munkásság nagy győzelme, majd további küz­delmei a szebb jövő megvalósítá­sáért, azután a Naqy Honvédő Há­ború és mindaz, amit a szovjet nép ereje, határtalan szorqalma ebben az országban, de legkivált a fővá­rosban megalkotott. Mert úgyszól­ván leírhatatlan az a változás, amely a cári rendszer óta végbe­NEGYEDIK NAP ment ebben az országban, mely­nek népe oly maqasra emelkedett. Az autóbuszból elnézem Moszkva utcáinak nagy forgalmát, az élel­miszerekkel meqrakott üzletek, szebbnél szebb kirakatait, az új munkásházakat, a Szmolenszk-téri magas épületet, a Moszkvai Nagy Színházat (Bolsoj Tyeatr) és a Kreml csillagos tornyait. És min­den egyes épület, minden egyes mozzanat újabb és újabb gondo­latokra késztet. A sok látvány, a szépség oly hatással volt rám, Hogy egy pillanatra elláqyúl­tam és meqint csak azokra a szov­jet hősökre gondoltam, akik a há­ború iszonyú viszontagsáqai köze­pette hősiesen küzdöttek hazájuk szabadságáért. Szinte magam előtt láttam a képekről is annyira is­mert Vörös teret, rajta a felsora­kozott, elszánt, keményakaratú ka­tonákkal, s az emelvényen megje­lenik Sztálin elvtárs ... Beszél lassan, értelmesen, minden szavá­nak súlya van, s talán be sem fejezheti mondanivalóját, már fel­zúg a tömeg: Moszkvát nem ad­juk. Moszkva nem lesz a fasiszták hadszintere, Moszkvának élni kell! És ezek a katonák páratlan hő­• siesséagel bizonyították be hazasze­' retetüket és ha közülük sokan éle­dtükkel fizettek is,, de nem enged­ték meg a fasiszta hóhéroknak, hogy feldúlják, elpusztítsák a vá­. rost... S nedves lett a szemem, mikor arra qondoltam. hogy ezek a hősök már nem láthatják meq az emberi arcokon az örömöt, a boldogságot, s nem láthatják Moszkva győzelem után épült . szépséqeit, a vidám fiatalokat, a kommunizmus éoítésének jövő ae­neráriójái-... A hazáért, a békéért, a szabadságért, hullatták el vérü­ket. Tisztelet és becsület emlékük­nek. És kétszeres hála illeti őket, mert legyőzték a világot meghódí­tani akaró fasiszta hordákat• és elhozták a szabadsáq fényét ne­künk is, a mi népünknek, a mi országunknak. Idősebb katonatiszteket pillan­tok meg az utcán, Jókedvűen ne­vetgélve beszélgetnek. Lehet, hogy ők is harcoltak a mi szabadsá­gunkért és azért, hogy a mi or­szágunkban sem kell már száz­ezerre rugó szegényparasztnak a kulák földjén görnyednie és em­berséges életet élhet. l\Tézd azt a széles utcát, — ± V zavar meg gondolataim­ban szomszédom, Pelikán Karéi. — Tyű, ennyi autó, — kiáltok fel, — hisz ez olyan sok, hogy ennyit Bratislavában talán egy hét alatt sem lát az ember. Itt meq ez mindennapi doloq, s ahoqy vezetőnktől meqtudjuk, ez a Gor­kij utca, melyen óránként 16 ezer autó szalad át. Óriásit alkotott a Szovjetunió. Moszkva régi faházai lassan eltűnnek már a föld színé­ről, s helyüket a 30—40 emeletes magas épületek, 10 emeletes mun­kás lakóházak, 60—-70 méter szé­les utcák, sugárutak foglalják el. A Gorkij utcába torkoló téren egy művészi alkotású bronzszobor mellett állunk meq. Kiszállunk az autónkból. Azt sem tudom hirte­len, merre fordítsam a fejemet. Jobbra-e vagy balra, mert ha . jobbra nézek, arra is szép. ha bal­ra nézek, az is lenyűgöző és ha egyenesbe tartok, ott is sok érde­keset találok. Szemben vegünk a moszkvai városi szovjet évWete (innen a tér neve Szovjetszkája xttov-x ex?íW" A' - i-s - MHRi' í* i Moszkva egyik legszebb állomása a Belorusz pályaudvar Plosa). Jellegzetes, régi orosz épí­tészeti stílusban építették a XVIII. század végén ezt a négy emeletes épületet. Akkoriban csak két emeletet számolhattál volna meg rajta, kettőt azóta a szovjet hatalom évei alatt emeltek rá. Ezenkívül még eqy érdekesséqe van ennek az épületnek. Amikor a Gorkij utcát szélesítették, ponto­san az útba esett ez az épület. Értékes művészi stílusa miatt nem akarták lebontani. És hogy az utca is széles legyen, az épület is megmaradjon, a szovjet tudo­mány és technika segítségével megoldották ezt a kérdést is úgy, hogy a házat — anélkül hogy le­bontották volna — odébb tolták.­Neqyvenkét perc alatt 12 méterrel tolták odébb az épületet és ez alatt az idő alatt az irodákban eqy per­ciq sem szünetelt a munka. És nem ez az eqyetlen épület Moszkvában, ' amely erre a sorsra jutott. Sok-sok naqy épületet toltak ide-oda, előre­oldalra, aszerint, ahoqy a városszé­pítés tervei megkívánták. A Pus­kin téren eqy hétemeletes épüle­tömböt 100 m-rel kellett az utcá­val párhuzamos irányban hátra­tolni és 90 fokos szögben 20 métert oldalra. Ahogy így elnézem ezeket a rendezett utcákat, a sbk­sok új épületet, el kell j gondolkozzam eqy kissé azon, hogy aliq 10 év vet a Kfigy háború útán milyen sokat épített a szov­jet nép, pedig sok hősies munka kellett ám ahhoz, hogy Moszkm ennyire megszépüljön, újjáépül­jön. És mennyi méq a teendő ezentúl: 1950-től 1960-ig Moszk­vában 10 millió négyzetméter te­rületet kell beépíteni a legmoder­nebb lakóházakkal. Micsoda óriási terület ez! A Szovjet-tér lovasszobrát a szovjet nép a hős iránti tisztelete jeléül emelte Jurij Dolgurobnák. A szobrot Moszkva megalapításá­nak 800. évfordulóján, 1947-ben leplezték le. A hagyományok sze­rint Dolgurob 1147-ben seregeivel a Moszkva-folyón átkelve pontosan ott, ahol a Kreml épületei, naqy tornyai merednek a magasba, megállt, széttekintett a négy vi­lágtáj felé, karjával maga köré mutatott, mondván: „Itt lesz oz ország fővárosa, Moszkva!" Év­századokon keresztül itt volt az­tán az orosz cárok székhelye, egé­szen I. Péter orosz cár uralkodásá­ig, mert később az ország központ­ja Pétervár, a mostani Leningrád jett egészen a Naqy Októberi For­' 'radalomig, majd újra Moszkva lett a Szovjetunió szíve, ütőere. O't órától este 10-ig nem is igen hosszú idő, de azt a sok szépet, amit ma láttam, úgy hiszem sok is egyszerre el­raktározni az ember agytekervé­nyeinek. És ismét eszembe jut­nak uqyanazok a qondolatok, me­lyeket naplóm első bekezdéseiben is vázoltam, hoov milyen nehéz is a sok jeqyzetböl és különösen a moszkvai jegyzetekből úgy írni, hogy abban mindent röviden meg­írhasson az ember. Mert nem túl­zás^ ha azt mondom, hogy minden lépésed eqy élmény, egy örökös emlék. Hisz külön-külön lehetne írni a Kremlről, a földalatti vas­úton, a Metróban szerzett élmé­nyekről, a kidtúra és pihenés parkjában eltöltött estéről. No. de a mai napra elég, remélem, hogy a továbbiakban sor kerül arra is, hogy Moszkva ezernyi színbeli rtomvázó éleiének eav-eqy részecs­kéjét papírra, vessem. MÉRY FERENC. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom