Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-31 / 209. szám, szerda

1955. augusztus ~3Í. UISZ0 Sokan megfordulnak Pelsőcön. A község vasúti gócpont, piaca, több üzlete van és szerteágazó útkereszteződésen fekszik, amelyen Domicára, Betlérre, Murányba és Szlavosra ér az ember. A hét minden napján nagy a forgalom. A környék földművesei, kiránduló munkások, hivatalnokok, jönnek a faluba, mert ez a hely már a barlangokhoz, omló, porló várromokhoz vivő út kapuja. S amilyen látogatott a falu, a nagy nyilvánosság előtt, olyan elhallgatott. Keveset írnak róla. Ha olykor idevetődnek néhányan, akiknek mesterségük lenne egy-egy község életének, lakóinak bemutatása, innen többször igen, mint nem, üres tarsolylyal, élmények, benyomások nélkül térnek haza. Nehezen lehetne kiokoskodni, miért? Hiszen ha üzem kell, EFSZ kell a látogatónak, van! Ha községből mezőgazdasági kisvárosba átfejlödö utcarészekre kíváncsi, az is van! Hiába okoskodom, nem tudom megfejteni, a tollforgató emberek miért kerülik el Pelsőcöt. Ha csak azért nem, mert a falu nagy, nehéz mozogni, helyzetet felismerni benne. Ahol parasztok, bányászok, iparosok, kereskedők férnek meg egy helyen, ott sokféle a foglalkozásból eredő szokás, élet. Könnyen megesik, hogy előbb megrekedsz valahol, mielőtt célt érnél. Akárcsak én. A szövetkezeti parasztok közé indultam, akik a jó időt kihasználva, csépelnek, egyre csak csépelnek. De nem értem oda. Megrekkentem a kopár legelöfoltokkal, bokrokkal, messzekéklő sziklákkal tarkázott, hegy lábához kuporodó mészgyárban. K eskeny sínpár között nyomulok beljebb a mészgyárba és szinte rosszul esik a rámszakadó nagy csend, nyugalom. Figyelek jobbra, balra mégis azt hiszem, nincs itt munka, nincs itt élet. Csak köhalmaz, törmelékanyag és mohos, száraz faépület van, ember sehol. Beljebb, téglaépület ajtaján kopogtatok és iratokra, könyvekre görbülő emberre téved a tekintetem. Az ember ötven év körüli, a haja őszes, az arca meglepően sima, a szeme kék. A mozdulata nyugodt kimért, a hangja csendes. — Kocsárdi Sándor vagyok, az üzem vezetője és négy éve a falusi pártszervezet elnöke. A szoba nagyon egyszerű. Alig bútorozott, csupán egy dolgozó-asztala van és vasútra néző két világos ablaka. Itt éli le napjai nagy részét Kocsárdi Sándor. Itt az üzemben 15 dolgozó munkájáért felelős, a faluban száz és száz emberért. A járási pártbizottság bízta meg e fontos gyár vezetésével. A horkai papírüzem lúgtornyából állította erre a helyre. Negyvenöttől párttag és azóta többször vett részt pártoktatáson. Ha nézem az embert, semmit sem olvashatok le róla. Beszélni kell véle, hogy kitáruljon előttem élete, munkája. KOMOLY Az üzemben a munkások elosztása, az anyag beszerzése, a levelezés, a bérelszámolás, a vagonok megrendelése és a kitermelt mész elszállítása a gondja. Ezt a feladatot látja el három év óta reggel 6-tól délután 2 óráig. Aztán egy másik életbe csöppen, a szövetkezeti parasztok, egyénüeg gazdálkodók bajába, örömébe, panaszába. Mert kihez forduljon az ember aprócseprő ügyeivel, problémáival, ha nem a pártelnökhöz, Kocsárdihoz. Hogy jobban lássuk munkáját, a közelmúlt néhány eseményét idézzük. Berreg a telefon, jelentés jön, hogy a dobsinai vízierőmű vizét a nagy esőzés miatt leeresztik. A Sajó partjáról mentsék, ami menthető. És a szövetkezeti parasztok mennek, hordanák ki a gabonát, ha a Bezzeg András kis parcelláját kikerülhetnék. De nem kerülhetik ki és a gazda haragosan dobban az első szekér élébe. — Erre egy tapodtat sem. Én szántottam ezt a földet, én vetem be, nekem ne vágjátok össze. A szövetkezeti tagok vonogatják a vállukat, pedig a víz jön, cselekedni kell, mégpedig hamar. És a legkritikusabb pillanatban honnan, honnan nem, ott terem Kocsárdi és azonnal intézkedik. — A földjét felszántatjuk mi, engedje a szekereket, száz és száz ember kenyeréről van szó! A gazda hümmög egy kicsit, aztán félreáll. Megindidnak a szekerek, megmentik a termést. De ez csak egy eset, ami után egy egész sereg következik. Nemrégen Styefó István állította meg egy sióra. — Csak azt szeretném tudni, hogy van-e vadászengedélyed? — Nincs. Miért kérded? — Hát azért, mert a vadászok a lesben az én gabonakeresztjeimmel díjaznak. Vadászokra panaszkodók, lakástkereső fiatal házasok, öreg nyugdíjasok, foglalkozást kereső asszonyok fordulnak hozzá, mert a pártelnök a reménység, bizodalom. És ö segít, intézkedik, mert tudja, hogy minden egyes eset megoldása a pártnak, a népnek, ae országnak nyeresége. S ha kilép az üzemből, a helyi nemzeti bizottságra, a szövetkezeti tagokhoz, vagy az egyéni gazdálkodókhoz vezet az útja. Pedig neki is vannak egyéni problémái, neki is van családja, három unokája. De mihelyt az üzemet, vagy a házat elhagyja, már nem vezető, nem Kocsárdi, hanem a párt elnöke, úgy tartják számon az emberek. Most itt ül előttem, iratokat rendez, számolgat, jegyezget és néha-néha beszél is. Sokáig együtt vagyunk, és mégis csak távozásom előtt sikerül megtudnom, hogy el akar menni az üzemtől, másüvé, a falusi EFSZ-be. Nem küldi senki, s megy. Nemrégiben Gál, a járási vezető azt mondta: „Jól gondold meg, Sándor." Igen üyesmit meg kell gondolni, mert nem akármilyen lépés ez. Ha a munkáját veszszük, hosszú ideig, tán öreg napjáig lehetne a mészgyárban vezető. Az irományok kezelése, rendezgetése mégsem jár olyan fáradsággal, mint tűző napon, esőben, sárban, hóban a paraszti munica. Itt nincs semmi baj, a tervet havonta teljesítik, a szövetkezeti földeken viszont egy sereg megoldatlan kérdés vár rá. Baj van a munkafegyelemmel, mert az emberek egy kicsit kényelmesek, aztán rendezni kellene a normákat és a lovakat, ökröket összpontosítani: Azután, őszintén szólva, a háztáji föld se egyformán félhektár mindenkinek. De vajon szükség lenne-e rá, ha minden rendben lenne? így gondolkozik az irodában, a faluban bandukolva, vacsora után a kertben és éjszaka az ágyban. Gond ez neki, probléma, rágódás. Csupa ellentétes gondólatok vívnak harcot benne. S a harcba valami minduntalan beleszól, mégpedig úgy, hogy ö milliós párt elkötelezettje, s a harcot, a feladatot vállalni kell, még ha nehéz is. Ez a valami nem más, mint az öntudata, amely már a felszabadulás pillanatában észrevétette vele az asztalfiók mélyén porosodó atyai. hagyatékot. Ez a levél így szól: „Alulírott ezennel megfogadom, hogy mint a Idejében történő intézkedésekkel csökkentsük a bánya gépi berendezésének üzemzavarait A gépi berendezés üzemzavarai jelentős mértékben fékezik a terv egyenletes teljesítését bányáinkban. Ezért szükséges, hogy kö*lebbről elemezzük azokat az oHokat, amelyek üzemzavarokat idéznek elő a szállítószalagon és villanyberendezésen. A szén felszínre szállítása szállítószalagokkal történik. Világos, hogy a szállítószalag üzemzavarai nagy nehézségeket okoznak, sokszor az egész részleg megbénulását okozzák, különösen, ha valamelyik főbb szállítószalagnál történt az üzemzavar. A szállítószalag leggyakoribb üzemzavarai a szalag elszakadása, elakadása és a szalag csúszása. A Háj-részlegen például a múlt hónapban húszszor kellett a szalagot összevarni. Mi az oka ennek? Elsősorban maga a folyosó és a szállítószalag környezete, amelyet nagyon sok esetben nem tartanak eléggé rendben és megfelelő állapotban, nem tisztítják rendszeresen a szalag körüli részt. így aztán megtörténik, hogy a szalagot és környékét szén és sárhordalék lepi el, aminek következtében azután a szállítószalag csúszni kezd, fokozódik az ellenállás és a szalag elszakad. A részlegen nem foglalkoztak eléggé komolyan a szalagok rendszeres tisztításának és rendbentartásának kérdésével. Ezt a kérdést kevésbé fontosnak tartották mint a többi feladatokat Nem elég csupán megállapítani, hogy a tisztítást nem lehetett sem tegnap sem ma elvégezni és esetleg holnap sem tudnak beosztani a tisztításhoz valakit, úgy hogy a végén azután egyáltalán nem tisztítják a szalagot. Hanem most már valóban kézbe kell venni az ügyet, hogy ne történhessék üzemzavar. A részlegen különösen fontos lenne foglalkozni ezzel az üggyel, már csak azért is, mivel Itt sokkal kedvezőtlenebbek- a feltételek mint a többi részlegeken. Sok nehézségeket okoz itt a nedvesség és sok esetben a nyomás. A fenti nehézségek előfordulnak ugyan más részlegeken is, azonban sokkal kisebb mértékben. Az üzemzavarokat nyilvántartó bejegyzéseket olvasva azt látjuk, hogy azokon a részlegeken, ahol rendszeres intézkedéseket tesznek az üzemzavar megelőzésére és kiküszöbölésésére, ott az üzemzavarok előfordulása lényegesen csökken. A múlt hónapban előfordult Üzemzavarokat figyelve megállapíthatjuk, hogy az üzemzavarok számának csökkenésében legfőbb érdeme a Bukoveri- és Siatlnkay-részlegnek van, ahol idejében történő intézkedésekkel megelőzték az üzemzavarokat. Az üzemzavarok áprilisban 4,3 százalékban, májusban 3,48 százalékban, júniusban 3,22 százalékban, júliusban 2,15 százalékban fordultak elő. A múlt hónapban semmiféle veszteségről sem számolnak be a Slatinkay-részlegről érkezett jelentések, amelyeket a gépi berendezések üzemzavara okozőtt volna. Ebben nagy érdeme van a pártszervezetnek és a műhelytanácsnak, amely idejében intézkedéseket tett a hiányosságok és az üzemzavarok megakadályozására. Pékár Béla,-Kékkői Szénbányák helybeli papi birtok alkalmazottja, mától kezdve a cselédtörvények értelmében a munkámat lelkiismeretesen elvégzem évi nyolcvan forintért és egy pár egész talpért..." Valahányszor kezébe kerül a sárguló papír, arra gondol, hogy ezt a népet, ezt az ezer éve elnyomottai talpra kell állítani, hadd ismerjen örömöt, jót, szépet. Az ehhez vezető út megvan, csak segíteni, támogatni kell őket a szövetkezetben. Miért -J segítene hát szívévél, eszével, legjobb képességével? A maga csendes perceiben döntötte el, hogy ősszel visszamegy a szövetkezetbe. S lám, a pelsőci hegyeknek, bokroknak mintha füle lenne* Felfogták és messzire röpítették a hírt. A parasztok szóba hozzák elhatározását a földeken és bent a kony« ha pipafüstjében is. És megállapításom kat tesznek. Ogy kezdik, hogy kétféle ember Á a földön. Az egyik, aki csak beszél, beszél, a másik meg mondja is, teszi is. Az utóbbi a jobb, arra lehet építeni. Kocsárdi pedig ilyen! Ner%. tartottam elegendőnek a gyári látogatást, Másnap este felkerestem a Vár-utcai lakásán. Á magas, szúette fakapun dörömbölni kellett, mert hátul volt, az udvar mélyében, kedvelt gyümölcsfái között. Miután beeresztett, a fák koronái alatt, az est hűsén meghitten elbeszélgettünk. Felesége, unokája, társaságában tudtam meg, hogy egyik szervezője volt az EFSZ-nek. Akarta, szervezte a szövetkezetet akkor, most meg tovább szeretné vinni. Ezért megy oda. Vagy nem ezért? Másért? Hallgassuk csak az embert. — Már arról szóltam, milyen hibákkal kell majd megbirkózni. Most még arrói beszélnék, mi vonz, csal engem a szövetkezetbe. Valóban mondja, fáradhatatlanul sorolja jövőbe tekintve a lehetőségeket, hogy a bőség kosaráig mi még a teendő. Lecsapolás, talajjavítás, a Sa jó -szabályozása, amely százhektárokat önt el, tesz hasznavehetetlenné egyszerre. Aztán megáll a fennsíkon, s ott időzget a nagy legelőkön, amelyeken még kevés a juh, de ha ezerre szaporítják, több lesz a pénz, jövedelmezőbb a munkaegység! Ránkszakad az est sötétje, mire a Kocsárdi-portáról a Fö utcára érek'. Messze járok, valahol az állomás közelében és azon kapom magam, hogy nem egyedül megyek, nem magam rovom az utat. Velem jön Kocsárdi is. Mit beszélek, nem jön, dehogy jön, csupán néhány szava kísér. Négy éve pártelnök.., Három éve üzemvezető ... ősszel állandó tagja lesz a szövetkezetnek A megtett út szép, felemelő. Egy ember, aki érti, tudja már, hogy a bajok nem örökéletűek. S a kommunistáknak épp ott a helye, ahol sürgősen tenni, orvosolni kell! Mács Józsdf minden évben 700 új típusú gépet szállított a népgazdaságnak, ami fokozatosan elősegítette a gépesítést, a gyártás automatizálását. Ez az 1940es évhez viszonyítva jelentősen fokozta a mű* termelékenységét. Bármennyire is magasak ezek az eredmények, a szovjet állam — mint ez Buiganyin és Hruscsov elvtársak nemrégen megtartott beszédeiből kitűnik — nem elégszik meg ezekkel a sikerekkel. Még sok iparágban, sok üzemben rengeteg rejtett tartalék vár feltárásra. A sztahanovisták csúcsteljesítményei mellett gyakran láthatjuk, hogy sok munkás még a normáját sem teljesíti, sok üzem a terv után kullog. Az élenjáró sztahanovisták és üzemek feladata, hogy a lemaradottakat az élenjárók színvonalára emeljék. A sztahanovista mozgalom eleinte a munkamegosztás különféle kipróbált módszerét alkalmazta a fakitermelésben, építőiparban és másutt. A munkások leleményessége következtében egy munkás több, sokszor különböző típusú gépet is kezel. Majd pedig kialakultak az ismert rendszerek: a szakmák egyesítéséért folyó tömegmozgalom, melynek előfeltételei a dolgozók szakképzettségének fokozása, a terv határidő előtti teljesítéséért folyó verseny, valamint a kollektív sztahanov-mozgalom, melynek kezdeményezője Vaszilij Matroszov és Nyikolaj Rosszijszkij. Ez a mozgalom újabb lépcsőfokot jelentett, amennyiben azt 'eredményezte, hogy egy nagy kollektíva összes munkását felsorakoztatta az élenjárók színvonalára. Matroszov volt a kezdeményezője a termelésitechnikai műhelyterv összeállításának, a kölcsönös munkamódszer-átadásnak. Rosszijszkij a másik Sztálin-díjas kezdeményezte a művezetők mozgalmát és az ő részlegén rövid idő alatt nem volt egy munkás sem, aki ne teljesítette volna normáját. A „Kalibr"-gyár így nyerte el a kollektív sztahanovista munka gyárának címét. Ismeretes továbbá az óraütemterv szerinti munka, mely lehetővé tette a munkások idejének és erejének célszerű felhasználását és a vasesztergályozás terén alkalmazott, gyorsvágási rendszerek. A hazánkban járt Sztálin-díjas Pavel Bikovnak ma már ezer és ezer tanítványa van, akik már további esztergályosokat tanítottak be. Az ún. sztahanov-iskolákban a termelés élenjárói nemcsak összehasonlítják a munkatapasztalatokat, hanem azokat tovább tökéletesítik és fejlesztik. Ezek a törekvések mind bonyolultabb feladatokat állítanak a technikusok elé. Egyre szélesebben és mélyebben terjed el a sztahanovista mozgalom, egyre gyorsabban számolják fel a szellemi és fizikai munka közötti ellentéteket. Említésre méltók még az ipari üzemek teljesítőképességének jobb kihasználásáért, az önköltség csökkentéséért, a forgóeszközök körforgásának meggyorsításáért és a nyersanyag megtakarításábó' származó terven felüli termelésért folyó munkaversenyek is. A jövedelmezőség fokozásáért és a megtakarításért folytatott verseny klasszikus példája a „Szkorohod" cipőgyár. A munkások tudják, hogy az évi tervnek már 1%kal való túlteljesítésének eredménye is egy nagy város lakosságának fejenként egy-egy pár új cipővel való ellátását jelenti. E rendszerrel együtt bevezették az egyéni takarékossági számlákat, melyeknél a dolgozó megkapja a megtakarítás bizonyos százalékát jutalom formájában. A további rendszerek közül a legismertebb a sztahanov felhalmozási terv, a gépek és szerszámok üzemképességének meghosszabbításéért folytatott verseny. Ezek a tervek a munka termelékenységének emelésére, a termelési folyamatok tökéletesítésére, az önköltségek csökkentésére irányulnak. A megtakarításért folyó harc arra sarkallja a dolgozókat, hogy egyre újabb tartalékokat mozgósítsanak, csökkentség a termékek munkaigényességét, alkalmazzák az új technikát. Az újítási és sztahanov-mozgalom felsorolt módszereinek nagy része nálunk és a népi demokrácia államaiban is elterjedt. Így hazánkban csak 1954ben 113 000 újítási javaslatot nyújtottak be, melyek közül 45 000-et realizáltak, a gépiparban pedig 3604 újítási javaslatból 1764-et fogadtak el. Az 1953-as évhez viszonyítva 65%-al emelkedett az újítási javaslatok száma. A szocialista verseny iskola lett, amely a termelési újítók százezreit nevelte ki. A legjobb bizonyíték, hogy a Il-ik és Ill-ik szakszervezeti kongresszus között a dolgozók ezreit tüntették ki; így 118-an a Köztársasági Érdemrendet, 458-an a Munkaérdemrendet kapták, míg 876 dolgozót a szocialista építés körüli érdemeikért és 1323 dolgozót kiváló munkájukért tüntettek ki. Sok üzemben a szovjet tudomány és technika legutóbbi vívmányaira és tapasztalataira támaszkodtak. Kolcov, Bikov, Bortkevios és más híres szovjet sztahanovisták nyomán, akik a fém gyors megmunkálásának módszereit dolgozták ki, ezek nálunk is meghonosodtak már. Svoboda, Doutnács, Bartos, Slabej, Belsán, Dedecius, Adamus, Krchová, Bozsony, Trencsiková és sok száz más kiváló élenjáró dolgozónak köszönhető az üzemekben elért termelékenység, a készítmények minőségének javulása, az önköltségek jelentős csökkenése, a terv egyenletes teljesítése. A szlovákiai élenjáró üzemek közül már többször nyerte el a minisztériumok és szakszervezetek központi vezetőségének vörös zászlait a krompachyi MEZ, a trnavai Kovosmalt, a povazskábystricai Klement Gottwald-üzem, az opatovcei Pol'ana posztógyár, a bosani bőrgyár, a ladcei cementgyár, a trencséni élesztőipari üzem és mások. A sztahanovista mozgalom előreláthatólag a dolgozók kezdeményezése következtében tovább fog fejlődni,' amivel együtt jár a termelékenység állandó emelkedése is. Ennek előfeltételei pedig elsősorban: 1. a helyes normák bevezetése. 2. a modern gépek üzembehelyezése, 3. a szakképzettség állandó fokozás sa, 4. az önálló elszámolás és műhelyszámadás (hozrascsot) bevezetése. Sok tizemben azonban az igazgatók kényelmi szempontból nem akarják az új technikát bevezetni, mert ez tőlük magasabb munkaszervezési képességet, jobb technikai szakképzettséget igényel. Az eddigi „régi és bevált" technika pedig biztosítja nekik a terv „simán" való teljesítését. A minisztériumokban, megbízotti hivatalokban, főosztályokon, trusztokon az új technika kérdését egyedül a technikai osztályokra bízzák, anélkül, hogy azt minden vezető és dolgozó a maga ügyének tekintené. Sokszor a vezető szervek elhanyagolják a mesterek, technikusok, mérnökök anyagi érdekeltségének kérdését, sok esetben a géptervezők fizetései jóval alacsonyabbak, mint a munkások átlagbérei. Joggal kifogásolható, hogy a szocializmus gazdasági alaptörvényének lényeges vonásai és követelményei még nem hatoltak mélyebben a gyakorlatba. További kezdeményezőkre van szükségünk, akik a sztahanov-mozgalom első úttörőinek példáját követve, t-9vább fogják azt fejleszteni. A népgazdaságunk előtt álló hatalmas feladatok azt követelik, hogy egyre újabb és újabb lehetőségeket keressünk a szocialista építés ütemének további gyorsítására. GREK IMRE,