Uj Szó, 1955. augusztus (8. évfolyam, 184-209.szám)

1955-08-20 / 200. szám, szombat

/ UISZ0 1955. augusztus 20. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^ c _ 2 = Ma, augusztus 20-án ünnepli Magyarország | dolgozó népe az alkotmány ünnepét | I Úi város születik Magyarországon | 5 = I ]\7 em messze onmn, ahol a Dráva beleszalad a Dunába, terül el a g | \ kincses Mecsek-hegység. Északi oldalán, ahol már lassan dom- g 1 * bókká szelídülnek ágaskodó vonulatai, szinte a hegyoldal hónai- | 1 jában húzódik meg Komló. Lent a völgyben a pályaudvar; apró csillék § | hosszú sora gördül ki a hegybevágott alagútból, színültig rakva csillogó | fekete szénnel s a magas szürkefalú szénosztályozó túlsó oldaláról nagy | i vagonok szállítják az ország minden részébe a komlói kincset: a szenet. g I A pályaudvar mellett kezdődik a város: új, emeletes épületek, s régi, | 1 földhöz lapuló falusi házak. Az új házak sora mintha szűknek érezné a i I völgyet, felkapaszkodott a környező dombokra is. Fehér, sárga, rózsaszín | | házak, földszintjükön neonfényes modern üzlethelyiségek. A házak kö- ? 1 zött pázsitos parkok, ápolt utak. Teherautók, személykocsik suhannak g " egymás után, emberek sietnek .^jXyen a mai Komló. ­I S hogy milyen volt a régi? Megfakult pergament tanúsítja, hogy már | = a Xl-ik században is megvolt a falu. Lakosai akkor és még évszázadokig | | nyomorogtak, mert a köves talaj jóformán semmit sem adott. A múlt = I században egy élelmes üzletember bányát nyitott itt. Ezt néhány év g I múlva eladta az államnak. A kis Komló falunak ez idötájt nem egészen f 1 másfélezer lakosa volt. Az új bányatulajdonos, az állam nem fejlesztet- Z g te megelőzően sem a bányát, sem a falut. Mindössze néhány bányász- ­1 házat építettek a domboldalon, egy általános iskolát is felhúztak, de töb- § " bet semmit. I § így volt 1945-ig. A háború után a népi demokratikus Magyarország | = tudósai felfedezték, hogy Komlón kokszolható szén van. A párt és a ­1 kormány elhatározta, hogy korszerűsítik a bányát. g - kcrrszerű bányához modern bányászvárost is építeftek. 25 000 építő- | | munkás ment Komlóra. Ők építették fel a környező dombokon, szinte g a a régi falu köré az új városrészek falait: a kétemeletes modern házakat, | | belül két-háromszobás, fürdőszobás lakásokkal Öt új általános iskolát és \ | gyönyörű vájártanuló-iskolát építettek a komlói fiataloknak. A főtéren az | 1 építészetileg is értékes tanácsháza, nem messze töie a kétemeletes or- § | vosi rendélő. Épültek kultúrházak, üzletházak — a két régi szatócsbolt g 1 helyett ma több mint 70 modern üzlet van — szálloda, négy zenés ét- | 1 terem, sportpálya, bölcsődék, napközi otthonok. Egyszóval minden, amire • | egy városnak szüksége van. Mert Komló már város. Több, mint húsz- | g ezer lakosa van. i S mégis helytálló a cím: ez az új város még csak születik. Koránt sincs | I készen. Még mindig épül. Ügy tervezik, hogy alig tíz esztendő múlva ­1 már 50 000 lakosú lesz. Ahol most még a régi falu földszintes házai | = húzódnak, ott lesz az üzletházsor. Üj kultúrház is épül a mostani ket- g g tő mellé, gimnázium, kórház és zeneiskola is lesz Komlón. Már kész g p a város parkosítási terve is. | | íme: a kis falu helyén így születik az új város: Komló! | Garai György | A világhírű magyar autóbuszok gyárában i A magyar főváros északkeleti peremén, Mátyásföld kertes kis házai \ i közül messze kiemelkednek az IKARUS-gyár modern szerelőcsarnokainak g 1 roppant falai. A gyár a magyar autóipar büszkesége, dolgozói ez évben ­i ünneplik a magyar automobilgyártás félévszázados jubileumát. Az g | IKÁRUS-gyárban ma tizenhatszor annyi gépkocsi készül, mint 1938-ban | | egész Magyarországon együttvéve. E fejlődéssel együtt rohamosan meg- ­I növekedett a gyár exportja is. Az elsők között Németország, Csehszlo- g 1 vákia, Bulgária, Románia, Albánia és Lengyelország adtak nagyobb meg­| rendeléseket, majd Kairó és Helsinki utcáin jelentek meg az IKARUS- g I autóbuszok. Az IKARUS-kocsik jó híre eljutott Keletre is, nemsokára i 1 IKARUS-autöbuszok száguldoznak Kína nagyvárosaiban, Törökországban és g | Irán országútjain. | w — 'uiutajiaiiBiiaJtaiiaiiaiiaiiaiiBiiBiiaiiaii'nBiiBiisiiaiiaitBiiBiiBiTaiiBiiaMmiiBiiaiiaiiaMaiiBiiiriHitaiiaiiaitaitBiiaiiaiiaiiBiiBiiBiiBiiBiiBiiBiTBiiBii A sajtó közölte a hírt, hogy Koppenhágában megnyílt a VI. nemzetközi űrhajózási kongresszus, amelyen tizenhat ország több mint száz tu­dósa vett részt. A kongresszuson megfigyelőként részt vett Szedov szovjet akadémikus is, aki beszámolt a szovjet tudósoknak a bolygóközi köz­lekedés területén folytatott munkájáról. A Szovjetunió Tudományos Akadé­miája mellett bizottság működik a bolygóközi közlekedés terén folytatott ku­tatómunkák egybehangolására. Szedov akadémikus elmondotta, hogy vélemé­nye szerint a legközelebbi néhány évben felbocsátható lesz a föld körül ke­ringő „mesterséges bolygó" A különböző méretű és súlyú „mesterséges boly­gó" létrehozására minden technikai lehetőség rendelkezésre áll. A szovjet tervezet megvalósítása viszonylag a közeljövőben várható. Szedov akadémi­kus végül arról beszélt, hogy beköszöntött az az idő, amikor minden erőfe­szítést a „mesterséges bolygó" létrehozását célzó együttműködésre irányit­hatunk és a rakéta-technikában katonai téren elért eredményeket a kozmi­kus repülés fejlesztésének békés és nemes céljaira állithatjuk át. Ugyanakkor az amerikai sajtóban jelentések láttak napvilágot arról, hogy tudományos megfigyelések céljából rendkívül nagy gyorsasággal repülő ra­kétákat szándékoznak felbocsátani a Föld légkörének felső rétegeibe. Ezek a rakéták 350—500 kilométer magasban több napig keringenek majd a Föld körül. A „mesterséges bolygó" meglehetősen kicsiny (30—40 centiméter át­mérőjű gömb) lesz. A rakétába helyezett műszerek segítségével tudományos megfigyeléseket végeznek. A hír valóban eléggé érdekes ahhoz, hogy tudományos szempontból köze­lebbről foglalkozzunk vele. Milyen előfeltételeknek kell teljesülniük, milyen tudományos feladatok megoldásában várhatunk tőlük eredményt? Mi a feltétele annak, hogy egy test a föld körül keringésben maradjon? Jól ismert példára hivatkozunk. Zsi­negre kötött, vízzel telt poharat füg­gőleges sikban körforgathatunk anélkül, hogy kiömlenék a víz a szájával le­felé forduló pohárból. Érezzük, hogy a körben forgó pohár röpítő ereje húz­za a kezünket. Ha olyan gyorsan forgatjuk a poharat, hogy ez a röpítő erő éppen akkora legyen, mint a po­hár víz súlya, akkor a víz nem ömlik |<i a pohárból. Hajítsunk el egy követ vízszintes irányban. Bizonyos idő múlva a kő sú­lyánál fogva leesik. Ha egyre nagyobb sebességgel hajítjuk el a követ, egyre messzebb száll. Elképzelhető, hogy vé­gül is sikerül akkora sebességgel elha­jítani, hogy egy körpályán megkerüli az' egész Földet és visszatér oda, ahonnan elhajítottuk. Ez akkor történ­nék meg, ha a Föld körül haladó kör­re ható röpítőerő éppen akkora len­ne, mint a kő súlya. Mekkora sebes­ség esetén következnék ez be? Kiszámítható, hogy ha valamely tes­tet vízszintes irányban másodpercen­ként 7,9 km sebességgel hajítunk el, akkor keringeni fog a Föld körül. Ha a test sebessége kisebb, akkor súlyánál fogva leesik. Ha sebessége nagyobb, mint a 7,9 km/mp, az alsó határsebesség, akkor a test ellipszis alakú pályán mozog a Föld körül. A sebesség növekedésével egyre elnyúl­tabb lesz az elipszis." Végül, ha sike­rül egy testet 11,4 kilométer másod­percenkénti sebességgel kilőni (felső határsebesség), akkor a test többé so­sasem tér vissza, végleg eltávozik a Földről. Elméletileg tehát egyszerű a feladat Ha azt akarjuk, hogy valamely test örökre keringjen a Föld körül, 7,9 ki­lométeres másodpercenkénti sebesség­gel kell kilőni vízszintes irányban. A valóságban azonban nehézségek merülnek fel. Előző számításunk csak légüres tér­re nézve érvényes. A Földet pedig mintegy 1000 kilométer vastag leve­gőburok veszi körül. A fevegő hatal­mas ellenállást gördít a sebesen mozgó testek elé. Hiába lőnék ki a testet 7,9 km/mp sebességgel, sebessége olyan gyorsan csökkennék a levegő el­lenállása miatt, hogy néhány másod­perc múlva leesnék. Ha a tervezett „mesterséges boly­gó" 40 cm átmérőjű gömb lesz és ez a gömb 7,9 km/mp sebességgel a le­vegőben mozogna, akkor körülbelül 500 000 kilogrammsúlynyi ellenállással találkoznék. Szó sem lehet tehát arról, hogy kis égitestünket a levegőben in­dítsuk el, vagy ott röpítsük. A „mesterséges bolygót" csak lég­üres térben indíthatjuk el és légüres térben kell keringenie, vagy legalább­is olyan ritkának kell ebben a térben lennie a levegőnek, hogy ne akadá­lyozza számottevő mértékben a moz­gó testet. Ha felfelé emelkedünk a légkörben, akkor körülbelül 5600 méterenként felére csökken a levegő sűrűsége, el­lenállása is. Ezért 56 km magasban a levegő sűrűsége 1000-szer kisebb, mint a tenger szintjén, 112 kilométer magasságban milliószor, 224 km ma­gasban pedig billiószor kisebb. — Ha gömbünk ilyen magasban szállana, ak­kor nem 500 000 kilogrammsúlynyi akadályozó erővel találkoznék, hanem csak félmilligrammsúlynyi ellenállás­sal. De még a fél milligrammnál ls billiószor kisebb lenne az ellenállás 450 km magasban. Ezért tervezik, hogy 350—500 km magasságban indítják útjára a „mes­terséges bolygót". De bármilyen parányi is ott a ma­gasban az ellenállás, mégis csak van egy kicsiny. Ez fokozatosan csökken­ti a repülő gömb sebességét, a gömb lassan közeledni kezd a Föld felé és néhány nap múlva már tekintélyes ellenállású levegőrétegbe jut, leesik. Kis bolygónkat tehát előbb fel kell vinni 400 kilométer magasra és ott kell 7,9 km másodpercenkénti vízszin­tes irányú sebességet adni neki. Nézzük csak meg közelebbről ezt a két feladatot. i Mór 1949 februárjában 403 km magasra emelkedett eiy úgynevezett lépcsős rakéta Két rakétát építettek egymás mögé. Először az alsó rakéta gyulladt be és 30 km magasra emelte az egész szer­kezetet. Itt a kiégett rakéta tartálya levált, begyulladt a második rakéta és jóval kisebb súlyt, a jóval kisebb sűrűségű levegőben 403 km magasra emelte. Egy másik esetben pedig lép­csős rakétával 600 km magasságot ér­tek el. A „mesterséges bolygót" szállító rakéta három fokozatú lesz. Két foko­zat a szerkezet magasba emelésére szolgál, a harmadik fokozat pedig ma­ga a kis bolygó rakétája lesz. Ez majd csak a 350—500 km magasság elérése után jön működésbe. Miért nem tervezik nagyobbra a „mesterséges bolygót"' Könnyű meg­találni erre is a magyarázatot. Tegyük fel, hogy a 40 cm átmérőjű gömb a benne levő műszerekkel együtt csak 50 kg-ot nyom. Ezt az 50 kg súlyú testet kell 7,9 mp sebes­ségre felgyorsítani ott, a több száz kilométer magasban. Kiszámítható, hogy 160 millió méterkilogramm mun­kavégzés szükséges ahhoz, hogy 50 kg tömegnek 7,9 km/mp sebességet adjunk. Ennyi energiával ezer tonnás különvonatot lehetne 160 méter ma­gasra emelni. A műbolygónak szintén rakétaszer­kezet adja meg a kellő sebességet. Hogy ez megtörténhessék, ebben a harmadik kis rakétában legalább 5 métermázsányi üzemanyagnak leli len­nie. A tervezők előtt tehát az a feladat áll, hogy olyan emelőrakétát szerkesz­szenek, amely saját súlyán kívül még legalább 5,5 métermázsa súlyt visz fel 350—400 km magasra. Nem szá­mítottuk a mübolygó rakétaszerkeze­tének bizonyára nem elhanyagolható súlyát. A rekordmagasságot elért eddigi rakétáknak magasba jutó részei olyan kis térfogatúak voltak, hogy műsze­reket nem építettek beléjük. A „mes­terséges bolygót" akkorára tervezték, hogy a műszerek éppen beleférjenek. Ha nagyobbat akarnának útjára bo­csátani, akkor még több üzemanyagot kellene a magasba vinni, még inkább növekednének a nehézségek. Nem kis feladat lesz szigorúan víz­szintes irányban elindítani a „mester­séges bolygót" ott, a magasban. Bi­zonyára még igen kok probléma vár megoldásra és ez az oka annak, hogy csak 2—3 év múlva tervezik az indí­tást. Mielőtt az igazit útjára bocsá­tanék, előbb próbát tesznek egy mű­szerek nélkülivel is. Milyen tudományos megfigyeléseket terveznek a „mesterséges bolygó" műszereivel? Most nyílik először alkalom arra, hogy a légkör határán végezzenek megfi­/ gyeléseket. A rakéta gyakorlatilag vé­ve a légkörön kívül kering és köz­vetlenül érik a világtérből érkező su­gárzások, így ezek eredeti formájuk­ban figyelhetők meg, anélkül, hogy a légkörben változást szenvednének. El­sősorban a kozmikus sugárzás és a napsugárzás terén várnak új eredmé­nyeket. Megtudjuk, hogy miből áll az eredeti kozmikus sugárzás és új ada­tokat nyerünk a napsugárzás összeté­telére nézve is. A műszerek által jelzett adatokat rövidhullámú rádiókészülék továbbítja azonnal a Földre. Ma már ilyen ké­szülékek gyufadoboz nagyságban is ké­szíthetők. A „mesterséges bolygó" földkörüli keringését 29 000 kilométer óránkénti sebességgel végzi. Egy nap alatt 16­szor kerüli meg a Földet. Látható lesz-e szabad szemmel? Üitni tudunk-e 400 kilométer távol­ságból egy 40 cm átmérőjű gömböt? Semmi esetre sem! Mert 40 cm = 400 milliméter átmérőjű gömböt 400 km messziről meglátni annyit jelent, mint 1 milliméter átmérőjű gömböt (egy nagyobb mákszemet) 1 kilométer tá­volságból látni. Ez lehetetlen. De le­hetséges, hogy a jószemű ember 10 méter távolságról már észreveheti ezt a mákszemet. Százszcfos nagyítású messzelátón át ugyanekkorának látná a „mesterséges bolygót", amikor az legközelebb van hozzánk. Bár ez a ra­kétabolygó még messzelátókon át is csak kevéssé látható, pillanatnyi hely­zetét a kisugárzott rádióhullámok se­gítségével mindig pontosan megállapít­hatjuk. A terv sikeres megvalósítása a tu­domány és a technika diadala. A szak­értők azt jósolják, hogy 10—15 év múlva már a Holdra is indíthatnak ra­kétát. öveges József, (A budapesti Magyar Nemzet-bői)

Next

/
Oldalképek
Tartalom