Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-14 / 168. szám, csütörtök

1955. július 14. SJJSZÜ yj T KEZDŐDÖTT T ent délen, a kaplicei járásban, a Šumava lejtős rétjein, a romantikusnak színezett határvidéken nem indult meg egykönnyen a felszabadult köztársaságban a munka. Az emberek kényelmeskedtek, nem szívesen mentek az új tájra, szokatlan környezetbe. Akik mentek, 'azok közül is néhányan inkább egyéni törtetésből. Kevés munkával akartak lát- • szateredményekhez jutni. Akadt kalandortermészetű, aki csak a pillanatnyi előnyöket, kedvezményeket nézte, aztán kereket oldott. Bizony vigasztalan látványt nyújtott még az idén kora tavasszal is a természeti szépségekben gazdag kuklíkyi határ. Pár hú-a elhanyagolt, félig leégett állapi ban. A takarmánvtermesztésre alkalmas réteken inkább gaz nőtt az utóbbi években, mint élet. Szű'dhen v 'tak ezen a"tájon a becsületes munkáskéznek. Mindez persze nem maradhatott tartósan. A párt felszólítására a CSISZ megfújta a riadót. Sorba szólította fntaljait, köztük Szlovákia fiataljait is, hogy ^menjenek brigádmunkára Kuklíkyba és mindenhová, ahol a határvidéken lelkesen építő fiatalokra van szükség. Az eperjesi, kassai, prágai kerületekben a fiatalok meghallották a kürt szavát. Fogták kis felszerelésüket' és ( kora tavasszal, amikor ugyan a természet már éled, de a sártenger még nem nyújt valami bíztató képét, megjelentek a skoronicei állami birtok kuklíkyi gazdaságában. A szállás készen várta őket, fiúkat, lányokat külön-külön. örültek a rendbehozott házacskáknak, tisztára meszelt szobáknak, az odakészített bútornak, felszerelésnek. De azért a szobákat kissé átrendezték, otthonosabbá, barátságosabbá tették és hozzáfogtak nagy, merész munkaterveik megvalósításához. A z már olyan öreg élettapasztalat, hogy minden csoportban akad egy-egy egészen kiváló szervező. Kuklíkyba az eperjesi járásból és a Prága-kerületi benešovi járásból mentek a brigádosok. A csoport legidősebb tagja 30 éves, legfiatalabbja 19 éves. Nem kellett ahhoz semmi vita, magától értetődött, hogy a tapasztalt CSISZ-funkcionáriust, Tidor Bandit, az eperjesi péküzem volt dolgozóját elismerjék vezetőjüknek. Bandi öt éve nős, komoly megfontolt ember, alkalmasnak bizonyult a vezetésre. A kassaiak Drochovra, a szomszéd gazdaságba kerültek. Valljuk be, hogy nem olyan egyszerű ezekkel a fiatalokkal. Többnyire még nem voltak el a szülői háztól, hiányzik egyszerre a meleg családi otthon, pótolni kell mással, baráti, elvtársi szeretettel. Tidor Bandi ért ehhez. Társainak beszélt a munka örömeiről a CSISZ-tagok erkölcsi, hazafias kötelességéről. A tavaszi munka m>.nt és ezzel egyidejűleg megteremtették a kultúráiét lehetőségeinek feltételeit is. Könyveket is kaptak — Fagyejev, Fučík, Pujmanová — a járási Nemzeti bizottság ajándéka. Többen az Ifjú gárda olvasásába kezdtek. Megalakult a 7 énekkar, kiderült, hogy vannak jóhangú énekeseik és máris készültek első fellépésükre. Május elseje, május kilencedike volt erre a legjobb alkalom. A bemutatkozó sikerült. Egyre többen akartak énekelni, táncolni. Ahogy a fiatalokkal; a gazdaság embereivel beszélgetek, látom, nincs itt semmi baj. Az eredmények jók. Mikor április 20-án felvették a munkát, elsősorban a parlagon maradt földek rendbehozatalával kezdtek foglalkozni. A természeti adottságok arra kényszefítették őket, hogy taknrmánytermeléssel foglalkozzanak. A 19 fiúból és 10 lányból álló csoportból 3 csoportot szerveztek. Az epeťjesi Jozef Starchoň növénytermesztési csoportja m.'r májusban díszoklevelet kapott. T/"ét dolog bántja a fiatalokat, főleg az eperjesieket. Az egyik, hogy Eperjesről nem kaptak semmilyen segítséget. Nem járt itt április óta Eperjesről senki. Se az üzemtől, se a CSISZ-től, se a nemzeti bizottságtól. Pedig mily.en nagy ígéretek hapg^ottak el. Hátha éppen ez a pár sor bírja rá őket egy elvtársi látogatásra, vagy legalább levélírásra, érdeklődésre. Nincs okuk szégyenkezni, büszkék lehetnek fiataljaikra. • Akarva nem akarva a legjobbkor érkeztem a kuklikyi gazdaságba. Amikor este közösen, jó étvággyal elfogyasztottuk az ízletes vacsorát, vendéglátóim egyhangúiig"" kijelentették, már pedig vacsora után nem mehetek el. Felmegyünk a legközelebbi hegyi tisztásra, ahol az igazgatóság képviselőinek jelenlétében átkeresztelik majd Kuklikyt — az eperjesiek kívánságára Nový Životra — Oj életre. Ilyen nagy eseményről, ha már ott van az ember, valóban nem illik lemaradni. Felbaktatunk az ürfnepség színhelyére. Csehszlovák, szovjet és CSISZ lobogókkal díszített kis színpad vár. Mellette megrakva a hatalmas máglya. Csak meg kell gyújtani. Letelepszünk és én valahogy azok közé a kassakörnyékiek közé keveredtem, akiket a szomszédos drachovi gazdaságból hívtak meg. Hadd menjen híre az eperjesiek sikereinek, ú<)yis ősidők óta vetélkednek a kassaiakkal. Nagy itt az öröm, mindenki mosolyog. A fiatalok többségén az elmaradhatatlan kékszínű CSISZ-ing, új nadrág, új szoknya, új cipő, többnyire már az itteni keresetből. És arcukról, ezekről a derűs arcokról lerí, hogy az öröm állandó vendég mostani életükben. Meggyújtják a máglyát. Kezdetben a tábortűz friss fája nehezen ég, mint ahogy a munka is nehezen indult. De aztán serceg, ropog hatalmas erővel, hiszen a munka is egyre nagyobb lendületet vesz. Az ünnepi beszédet követő kultúrműsorban cseh. szlovák, orosz, magyar, lengyel népdalok váltják egy mást. Magyarul a 23 éves Iván Medzihradsky villanyszerelő énekelt. Legnagyobb sikerük a sárosi svihák nótáknak voltak. Szavaltak Majakovszkij verseket, előadtak rövid szatirikus je'

n

rv>teket a bürokratizmus kigúnyo1' -a. "\7ége van a műsornak, rázendít a muzsika, táncra perdülnek a párok. Javában táncolnak, amikor Michal Vangor, a kenyheci EFSZ egyik alapító tagja, most a drochovi gazdaságban a kassaiak csoportjának vezetője, a kassaiak nevében a jelenlévőket a betakarítási munkák gyors és veszteségnélküli elvégzésére hívja ki. Valaki azt javasolja, hogy másnap üljenek össze és részleteiben is dolgozzák ki a nemes vetélkedés feltételeit. A javaslatot elfogadják,- a versenyt megvívják. Akár a volt kuklikyi gazdaság, akár a drachovi gazdaság fiataljai nyerik meg a versenyt, közösen fognak örülni az eredménynek. Akik most így együtt vannak, bátor kiállásukkal megmutatták, hogyan kell a fiatalok iobb jövője, a szocializmus építése érdekében, a proletár nemzetköziség szellemében határozottan, harcosan, önfeláldozóan, példamutatóan cselekedni. Ezek a fiatalok hűséggel vannak népünkhöz, haladnak is rohamléptekkel az új sikerek, új győzelmek felé. Jó Sándor. Újabb kimagasló eredmény • A múlt napokban, Kovács Györggyel, az ipolyviski szövetkezet agronómusával jártam a határt. Ballagtunk a poros mezei úton, sárguló gabonatáblák, a természet mosolyát csillogtató répa, kukoricaföldek mellett. -A cukorrépa levelein könnyű harmat csillogott, a teli bokrok kövér termést ígértek. Később nagy tag őszi árpához értünk, a kalászok már meghajtották fejüket és belebókoltak a fénybe. Az agronómus gyönyörködve nézte, szemlélte a kalásztengert, és tsak a szemével kérdezte: ugy-* seép? Bizony szép volt az egyenletesen tovafutó árpatábla, meglátszott rajta, hogy gondosan szántották vetették a földet, hogy szakértelemmel trágyázták. A föld meghálálta azt a szinte becéző szeretetet, amellyel az ipolyviskiek elhalmozták. — Nyolc hektár egy tagban — kanyarított karjával az árpa felé Kovács György. — Ezenkívül még hét hektárnyit vetettünk be őszi árpával a határ másik végében. Ilyen szép az is. — Jobb lesz a termés, mint tavaly? — Meghiszem azt. Tavaly óta okultunk ám és gondosabban bántunk a földdel. — Mégis mennyire számítanak hektáronként? — Harminckét, harmincöt mázsára. Kétszer annyira, mint tavaly termett, Látom>, csodálkozik — mosolyodott el az agronómus. — Megmagyarázom hát, mi a nagy különbség oka. Elsősorban, okosabban dolgoztunk, mint < tavaly. Időt, erőt nem sajnáltunk. Egyenletesen szórtuk el a műtrágyát és ami a legfontosabb idejében vetettünk. Bizony, a vetésnél a legkisebb késés is kárt okozhat. Vigyáztunk hát az időpontra. De mondok még egyet, azt hiszem ebből aztán mindent megért. Sűrűsorosan vetettünk. Első ízben. A sűrűsoros vetés aztán megtette a magáét, meg bizony. Tovább ballagtunk és még megjegyezte: — A jövö héten nekiugrathatjuk a kombájnt. Akkor már többet mondhatok. Mélyet lélegzett a friss levegőből és tekintetével szinte magába kortyolta a növény szép színét. A napok tovább gyalogoltak. Ipolyvisken beköszöntött a várvavárt hajnal, az aratás hajnala. Bartal Gyula kombájnos bele állt az árpába. Búgott, zenélt a gép, szinte falta a termést és a zsákok egyre-másra teltek, híztak kövérre. De milyen nagy volt az öröm, mikor végére értek az őszi árpa aratásának. Szinte hinni sem akarták a páratlan eredményt, A hét hektáros tagon 273 mázsát fizetett az őszi árpa, ami hektáronként 39 mázsás hozamot jelent. — A nyolchektáros árpatenger még nagyobb meglepetést okozott Itt 405 mázsát fizetett a kalász, ami szinte országos viszonylatban is egyedülálló, hiszen 50 mázsát mutat a hektárátlag. Ez a terméshozam a legvérmesebb reményeket is felülmúlta. Nincs ember Ipolyvisken, aki ilyen hozamra emlékezne. A szövetkezetetek jó munkája meghozta méltó gyümölcsét. D. Gy. Nem hiába fáradoztak A mocsonoki szövetkezetesek egy kombájnnal és három aratógéopeí láttak hozzá az őszi árpa aratásához. Sűrű rendet vágott a kombájn a tömött kalászú gabonában, s a kanalak alig bírták felfogni a magot. Teltek a zsákok, örültek a szövetkezetesek. A járásban a leggyengébb határ az övék, s csak álmodni mertek olyan hektárhozamokról, amilyen a valóságban lesz. A kombájnnal learatott árpa legalább 32 mázsás átlaghektárhozamot ígér. A szövetkezetesek jó munkája tehát nem volt hiába. ömlik a mag A Vág folyótól nem messze cséplőgép búgása hallatszik a csendes esti alkonyatban. Hatalmas 1200-as garnitúra nyeli az őszi árpa kévéket a felsőjatói gazdaságban. Ömlik a mag, izzadnak a gép faránál a zsákszedők. Alig győzik kötözni, mázsára rakni, meg a szekerekre dobni, pedig négyen is végzik a munkát. Nem csoda 220 mázsát naponta felmérni, kocsikra rakni nem gyerekjáték. A cséplési eredmény bárhogyan számlálják is, 37 mázsát mutat hektáronként. A gazdaság dolgozói már előre őrülnek a gazdag pótjutalmaknak, amit megurdemelt jó munkájukért fognak kapni. Gazdag lesz a zárszámadás A vágsellyei határban is megérett az őszi árpa. Közvetlen a Vág mentén kombájnok vágják a szőkére érett gabonát. A dús kalászok kipróbálják a kombájnok bíróképességét. Nem csoda ha néha-néha meg is, állnak, hiszen óránként így is 25 mázsán felül csépelnek. Örül az agronómus, Hlavatý elvtárs, mert úgy érzi, hogy neki is nagy része van abban, hogy ilyen Szép az árpa. Fejlődik a kistárkányi szövetkezet A kistárkányi szövetkezet az 1954es évhez viszonyítva örvendetes fejlődést mutat. A szövetkezet kiváló agronómusa mér a múlt őszön gondoskodott arról, hogy silózás céljára megfelelő mennyiségű őszi bükkönyt vessenek. A bükköny vetése'agrotechnikai időben történi. így a korai kaszálás után a bükköny helyére még lóherét vethettek. Számításuk jó! bevált. 30 hektár bükkönyből 300 köbméter silótakarmányt készítettek a téli időszakra. A növényápolást munkákat úgy oldotta meg a szövetkezet vezetősége, hogy ninden család egész . éven át ugyanazt a földterületet múveli. Őszszel azután, amikor kiértékelik a terméshozamot, az egyes családoknak kiosztott földterület termése után könynyü lesz megállapítani, ki milyen munkát végzett, ki mennyire tartotta szem előtt a szövetkezet érdekeit. A HNB arról sem feledkezett meg, hogy kiépítsék a községi utat. Most úgy a tejet, mint a többi terméket esős időben is zavartalanul szállíthatják. Az útépítésben az egész község nagy lelkesedéssel vett részt. Az útépítéssel a község egészségi és községszépítési szempontból is sokat nyert. A község közepén terült el az úgynevezett libaúsztató, melynek bűzhödt vize nyáron állandóan fertőzte a levegőt. A csatornázás következtében eltűnt a község szívéből ez az egészségtelen mocsár. Ennek mindenki örül. A szövetkezet tagsága hálával gondol a traktorosokra, akik szüntelenül azon fáradoztak, hogy a mezőgazdasági munkákat idejében elvégezzék. A burgonyát és kukoricát négyzetesfészkesen ültették el, hogy a kapálást is géppel végezhessék. A növényápolási munkákat két kultivációs traktorral végezték el. Külön dicséretet érdemelnek a szövetkezetben dolgozó fiatalok, akiknek igyekezete meglátszik az egész köz-i ségen. Az ifjúsági szervezet és a szövetkezetben dolgozó fiatalok jó munkájukért első helyre kerültek a járásban és elnyerték a járási vándorzászlót. Fülep Sándor / HNB titkár, Kistárkány. A komáromi járás példásan teljesíti a beadást Júniusban lényegesen javult a mezőgazdasági termények begyűjtése a nyitrai kerületben. A sertéshúsbegyüjtés havi tervét 134 százalékra, a marhahúsét 117 százalékra, a borjúhúsét 102,6 százalékra, a tejét pedig 107,3 százalékra teljesítik. Némi lemaradás tapasztalható a tojásbeadásban, június folyamán csak 75,9 százalékra teljesítették a tervet. A nyitrai kerületben elért legnagyobb eredmény a marhahús begyűjtési tervének 100,9 százalékos teljesítése az első félévben. A tejbeadás teljesítéséhez még 4 százalék szükséges, de megvannak a feltételek, hogy július végéig e fontos mezőgazdasági termékekből is 100 százalékra teljesítik a tervet. A kerület a gyapjúbegyüjtés tervét -111,5 százalékra teljesítette az első félévben. Anton Vrabec Beszélő számok A tanyi III. típusú EFSZ 604 hektár szántóföldön gazdálkodik. Beadási kötelezettségét az 1954. évre az állattenyésztési termékekből a következőképpen teljesítette: Tejbeadási előírás 92158 liter — beadott 249 846 litert. A napi átlagos tejhozam 8,4 liter. Marhahúsból az előírás 210 mázsa volt, beadtak 332 mázsát, a szabad piacon eladtak 82 mázsát. Az EFSZ sertéshúsbeadását túlteljesítette, 275 mázsa helyett beadtak 320 mázsát, a szabadpiacon pedig 90 mázsát adtak el. A gabona, burgonya és cukorrépa beadási kötelezettségének teljesítess 1954-ben: Előírás: búza 1067 mázsa, beadva 2103 mázsa, 197%, rozs előírás 113 mázsa, beadva 341 mázsa, 300%, cukorrépa előírás 4165 mázsa, beadva 9850 mázsa, 236%, burgonya előírás 236 mázsa, beadva 370 mázsa, 158%. Takarmány-gabona: Srpa, zab, kukorica beadását csak 100 százalékban teljesítették. Az összbevétel mind a növényi, mind az állattenyésztési termelésből 1952től 1954-ig a következőképpen emelkedett: 1952-ben a teljes bevétel Kčs 1 985 622, amelyből 1 hektár mezőgecdasági területre esik Kčs 2912, 1953ban Kčs 2 985 168, egy hektár területre Kčs 4378. 1954-ben Kčs 3 359 456 egy hektár területre Kčs 4926. Az oszthatatlan alapok, amelyek 1952-ben 459 460 koronát tettek ki, 1954-ben 1,300.283 koronára emelkedtek. Az alapeszközök, melyek 1952ben 2134 467 koronát tettek ki, 3 176 520 koronára emelkedtek. Az állattenyésztési termelés tervteljesítése 1955. január 1-től május 31ígTej: előírás 40 000 liter, beszolgáltatás 138132 liter, 345%, marhahús: előírás 94,35 mázsa, beszolgáltatás 124 mázsa, 132%, sertéshús: előírás 109,60 mázsa, beszolgáltatás 122 mázsa, 111% A szabad /piacon 36 mázsa sertéshúst adtak el, jobbára fiatal malacot. Egy tehén napi átlagos tejhozama január 1-től május 31-ig 9,9 liter. A terven felül vállalt 92 000 litert még 240 000 'literrel megtoldják. Jól fizet az árpa Reggel 8 óra felé járhatott az idő, amikor a deákiak megkezdték az aratást. Nótaszóval indultak neki a végeláthatatlan árpatábláknak, s alig pár perc alatt megtelt a nagy magtartály szemmel. Lázban égő arcok, sóvár szemek lesték az eredményt. És lám, nem'csalódtak a szövetkezetesek. A jó szántásnak, gondos munkájuknak megmutatkozott az eredménye. Amit a két kombájnnal, július 12-én arattak, magas hektárhozamot mutatott. Kétszer is átmérték a learatott árpa helyét és meggyőződhettek, hogy ,jó volt a számvetésük. Több mint 37 mázsa jutott egy-egy hektárra. Pedig helyenként még jobb őszi árpájuk is van és úgy számítanak, hogy átlagoasn meglesz a 38 mázsa is hektáronként. Legyőzték a nehézségeket A kanyargós Ipoly mentén fekszik Vrbovka község. A múltban nem is nagyon hallatott magáról. Megváltozott azonban 1949 óta sok minden a faluban. Megalakult a szövetkezet, amely évről évre nagyobb sikereket ér el. Már évek óta a szövetkezetben dolgozik Lajtos Sándor sertésgondozó, s becsületes munkájának köszönhető, hogy a szövetkezet egyik évben sem maradt sertéshússal adósa az államnak. Nagy bajok voltak azonban a községben, ha esett az eső. Nem kötötte össze országút a közeli faluval, s így terményeiket csak fáradságos munkával tudták beszállítani az elég meszszefekvő vasútállomásra. A járás vezetősége azonban megoldotta a kérdést. Ma már müűtja van a községnek. Az út építésénél különösen szép rňunkát végeztek Márton József, Balázs László, Bacsa János és Nagy László traktorosok. Emellett a tavaszi munkák tervét is magasan 100 százalékon felül teljesítették. Kanyo László. I