Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-14 / 168. szám, csütörtök

6 1955. július 14. Három fiatal költő verseskötete m. » Veres János: Ifjú szívem szerelmével Veres János az új szlovákiai magyar köitőnemzedék egyik tehetséges tagja. Versel gyakran jelennek meg az Oj Szó valamint a Fáklya hasábjain, de szerepelt már antológiákban is. Ez az első önálló kötete. A kötet kilenc ciklusa több mint száz költeményt tartalmaz, ami már önmagában véve is szép teljesítmény. A versek tárgya: a szülőföld és a ha­za szeretete, az új élet szépségei, a szerelem, az édes anyanyelv, meg a haladó hagyományok, és a betegség komor árnyán, a szörnyű kóron győ­zedelmeskedő fiatal élet. Különösen megkapó a betegség cik­lusa: Halál, makacs vendég. A sorozat első és utolsó verse között (Szana­tóriumban — Lesz már erőm) anna.1; a rettenetes harcnak a szemérmesen szerény és é- pen ezért megrázó törté­nete rejlik, amely Veres János kora előtt a Veies Jánosokra nézve min­dig végzetesen egyoldalú volt: Veres Jánosok, munkások, fiatalok kegyetlen gyilkosa, a tüdőbaj. Néhány kurta év­vel ezelőtt még ítéletszámba ment, ha munkást, szegény embert, dolgozót ragadt karmai közé. Üj Vere^ Jáno­sok boldog korának kellett elérkeznie, hogy a költő ilyen sorokkal hagyhas­sa e! az újtátrafüredi szanatóriumot: A halál, ez a csúf magán ügy egyelőre nincs napirenden. Munka, csók, nyár, kárpótoljatok a vesztett évekért engem. Természetes, hogy a beteg költő legmélyebben átélt élménye maga a betegség, s azokban a versekben, ame­lyekben ezzej a fájdalmasan hozzáta­padt élménnyel foglalkozik, gyakran valóban mesterkéletlenül formálódik verssé gondolat, szó, ütem, rím. Ez alól talán csak a sorozat első verse kirívó kivétel. Veres itt egyik gyakori hibájába esik: tetszetős zenei ritmus foglalkoztatja és a fülbemászó dallam készt'-'ti versírásra — a gondolat hát­térbe szorul. Pattognak a sorok: nyol­cas, hatos, nyolcas, hatos: az olvasó mélyen együttérző szívvel hallja mö­göttük a beteg lázas szívverését — a dallam' hullámzik, árad, tizenöt versszakon át lüktet a lázas játék, és talán még tovább is folytatódna, de —, a szavak nem idomulnak az érverés­hez, együgyű sorok, sorokba kénysze­rített. rendszertelen szófűzések, gyön­ge rímek egy makacsul zümmögött dallam vakszövegévé teszik a verset: Igen, egyszer visszatérek • beléd, édes élet, madártávlatból most, akit sóváran szemlélek. Segít a nép! Ideküldött a gyógyintézetbe, lesi szavam az orvosok ifja és öregje. Különös vonás Véres költészetén, hogy ő, aki versei tanúsága szerint a régi magyar költészet legszebben rí­melő. és ütemező költőiben mélyedt el a legjobban, a legnagyobb akadá­lyokba mégis mindig a rím és ütem terén ütközik. Vagy teljesen a rit­mus hatása alá kerül, m'mt fent idé­zett versében — ilyenkor szórend­del, rímmel sem törődik: Felettem vidám csillagsereg, alattam csobban a Sajó, kedvesem arca lebben elém," a dalos csillagokban lakó. — vagy fenntartás nélkül gyönge rí­mekre pazarolja magát: Csoďáld a tájat, merengj, dúdolj, teheted, mert egész nap hősin álltad a sarat géped mellett. Időzz el álmok mezőin. Emellett azonban enyhén szólva ért­hetetlen, mit csinált a lektor, mikor például ez a négy sor átfutott a ce­r"-íája alatt! Nem tartotta volna ér­demesnek figyelmeztetni azt a, költőt, aki egyik ciklusának az „Őrizd nyel­ved tisztaságát" címet adta, hogy ezek a rossz rímek nem érik meg nyelvünk rontását? De az sem egészen világos, hogyan hagyhatott benn a lektor ! egyes, különben meglehetősen sikerült költeményekben ilyen kifejezéseket: „Miiven kellem!" (Tavasz nevet a télu­tóba), vagy Bízd rám, kedves, .mind­örökre tavaszbájú életed." (Sátor néni kisszobája). tovább: „De szerencsés is az, aki erős, egészséges, építheti boldogságát. s hajnala remé­nye.?. ." Szégyelte volna a lektor megmondani ennek a csupa-igyekvés. csupa tanulni-vágyás költőnek, aki verseinek tanúsága szerint úgy issza Csokonait, Fazekast, Berzsenyit, Him­fyt, Petőfit, mint száraz szűzföld a forrásvizet, hogy ezek a kifejezések már Szabolcska és a Petőfi-epigonok idejében is ósdiak és elavultak voltak? Hasonlóképpen nem ártott volna a költőt még a kötet megjelentetése előtt felvilágosítani arról, hogy a ver­seiben olyan gyakran szereplő „lány­ka" — / én is látlak, lányka, téged tavasztól szebb kedvességed és tudom, hogy te szeretsz (A tavasz nyitánya) már nagyanyá­ink lánykorában is időske néni volt, és hogy az olyan fajtájú lírát, amilyet a Mint két csillag, meg a Szerelem című verseiben szólaltatott meg, már a szekfűillat-emlékű, kényes kis Far­kas Imre is hasztalanul próbálta meg f t frissíteni. Általában az egész kötetből kitűnik, hogy Veres még távolról sincs tisz­tában önmagával, nincs tér- és táv­szemlélete versei felett. Ezzel ma­gyarázható, hogy a költő, aki ilyen szép sorokat tud leírni:' A hajad puha, illatos kicsim, mint a nyáreleji csöndes éj. Mosolyogj, — mondom úgy, mint régen anyámnak mondtam bús estéken vágyva: ó, anya, még mesélj! ^ (Olgának) — ugyanezt a témát ilyen semmit­mondóvá kéDes variálni: Fekszünk a puha, meleg gyepen, párom mellettem alszik mélysn, fejecskéje a balkezemen, kis mosoly ajka szegletében. (Aludj csak, kedvesem.) Talán az előbb említett rím- és ütem-bizonytalanság okozza, hogy Ve­res igazán jó versei majdnem kivétel nélkül szabad, vagy félszabad versek. A „Sötét van" ^rosszul sikerült, gyen­ge népdal-utánzata után megkapó szépségű szabadvers (Papucsod min­dig) mondja el mindazt, amit Veres szerelmi lírájának többi verse együtt­véve sem képes kifejezni, s a „Mun­kába mentél" naiv rímpergetése után ismét olyan szabadvers következik (Ősz), amelynek egyes sorai szinte Babits formamüvészetére emlékeztet­nek, míg a sorok tartalma helyenkint az új szlovákiai magyar líra legtisz­tább magaslataira emelkedik. Igazságtalanság lenne azonban azt állítani, hogy Veres kötött versei mind gyöngék. Vannak ezekben is szép so­rok és gondolatok, mint amilyen pél­dául a „Különös" című vers egyik szakasza: Lehet, hogy csípőd épp így ringott és én még nem is ismertelek? S talán közeli illatoddal voltak teli a nyári szelek. A szerelem különben is gyakran ad rwgkapóan kedves sorokat Veres aj­kára : , Ültél a széken, ágyam mellett s mint virágot a méh tavasszal, körülzümmögtem mosolyodat szépet-tevö, boldog szavakkal. (Megismerkedésünk emlékére) A szerelemnél még gyakrabban és erősebben szólal meg Veres költésze­tében a szocializmus, az országépítés, a párt szeretete. Kár, hogy ezekben a versekben is sokszor idő előtt kiful­lad: két-három ügyes versszak után semmitmondó befejezés következik (Szerencse), olcsó aranyszabállyá la­posodik az eszme (Ha tudnám), vagy döcögőssé válik a nyelv (Gyárépítők dala). Ezek közül a versek közül a Szeke­rek sorban. Hallod, Nyár, Sőzösön, vagy szamárháton. Nyári levél egyes vers­szakai, sorai a legsikerültebbek, s a mondanivaló legtisztább összefoglalása az Egy vezetőhöz című versből csen­dül ki a legpontosabban: A párt nevelt fel emberré, hát tudd azt, amire ő oktatott. Élj, halj, a népért s igazságért, légv méltó a dicső csillaghoz, mely a gyár homlokán ragyog! Sikerültek Veresnek azok a versei is, amelyeket a múlt szemléletéből merített, a múlt nagyjairól írt (az őrizd nyelve,! tisztaságát című soro­zat néhány szép verse), valamint azok is. amelyeket a- ellenség olthatatlan gyűlölete adott, tollára. (A „Meghalt a püspök'V^ímy sorozat egyes költe­ményei, kivéve a címadó verset, amely rém-históriás műballadává laposult.) A kötetben szerepel néhány ügyes és ötletes alkalmi vers (Nyomozás, Jampec, Bál, Különös fogadtatás, Zá­por, Az öreg suba), amelyek azonban pillanatnyi időszerűségük miatt feltét­lenül folyóiratba, újságba — némelyik bök-lapba — kívánkoznak — kötet­ben elvesztik friss színeiket. Veres a falu szülötte, természetes tehát, hogy szereti a természeti ké­peket, a természetből kölcsönzött ha­sonlatokat. Ez szép és szükséges szí­ne a költészetnek — de csak akkor, ha a kép elcsépeletlen, új, friss. (Vi­rágok nyírnak, kint a réten, s gyöngy­virág a te kedves arcod stb. — ezt a képet már az unalomig ismerjük.) Ép­pé:! ezért szabad legyen Veres János figyelmét felhívnunk a szovjet iroda­lom egyik legnagyobb lírikusára, Tyi­honovra, aki így tudja versébe olvasz­tani természetet: S oly izgató a szél is, a szirt oly furcsa rőt, mint katonai szemlén, hajnalban, harc előtt. .. (Kardos László ford.) Vagy egy másik kép: Tyihonov le­írja azt a- pillanatot, amelyben egy ví­ziéi őmű Villanyáram-szolgáltatásának mtgindítására ad jelt a vízierőmű fő­mérnöke: így szólt: Most jelt adok, — s hunyorított szemével: Arany lóesorda robog, száll át a vezetéken. Vidámabb lesz az ember tüzes sörén"ük láttán. Nézik színiátszó szemmel mezőkön és a pusztán. (Rubin Szilárd ford.) Ez a két idézet természetesen nem ak-.r. összehasonlítást kierőszakolni Ver^s és a szovjet líra egyik legna­gyobb költője, tehát világviszonylat­ban is a legelőkelőbb helyek egyikén álló Tyihonov között, mindössze új távlatokat, új utakat szeretne meg­nyitni ezí előtt a rokonszenves és igyekvő fiatal költő előtt, annál is in­kább, mert Veres számtalan verse mohó tanulási, vágyról tanúskodik. Út­mutatásul és bíztatásul tehát bíráló nem adhatott többet és szebbet, mint ezt az útmutatót, amely az idézett szépségű versek felé vezethet. Rácz Olivér. .t^l[BilBllB(lSII0llBllBllBriHI[HriMMHIIKflHf[B [ (• (!• II 1 1ÄI I 1 !• J! • ÍTSIIBI1H1I Bil BlTHlIBlt Si i VIIBII Bil HilB 1 II Ok m egei ?ríed­e mar í . . . ? Öh, megérted-e még a telt kalászok forró sóhaját? Az alkonyati ég vörössel átszőtt felhő-fátyolát meglát.ia-e hunyorgó szemed? Óh, ismerős-e még a kis Perec-patak csobogása, a nagy parasztcsizmák dobogása télen a pitvar előtt? • v Öh, megérted-e már, a nép csodákat bíró erejét? A kormos arcú gyár este kigyúló sok ablakszemét ha látod, tudod-e mit üzen? Öh, meghallod-e már a zengő kalapács győztes énekét, ha szikráit jajongva szórja szét az izzó vas az éjbe*? .... Ozsvald Árpád. ílllllüllll' I IIÜIIIIMIIll I I III • Illlliriiiiniiijnii Henri de Jouiouse-Lautrec képei között / A múlt század utolsó évtizedeinek hangulatos és mégis valóságos at­moszférája tárul a látogató elé Henri de Toulouse-Lautrec grafikájának és litográfiájának kiállításán a bratisla­vai Hviezdoslav téren. A zseniális könnyedséggel odavetett vonalak hí­ven tükrözik a környezetet — Pá­rizst, a Montmartre éjjeli világát —, amelyben.a művész fájdalmakkal telt, tragikus ellentétekkel átszőtt élete folyt le. Sajnos, nagyon kevés a ki­állított anyag, ToiHpuse életművének elenyészően csekély része, mégis tisz­ta képet nyújt alkotója emberi és j művészi nagyságáról. Néhány vonal, egy kis árnyékolás, találóan elhelyezeft pont és előttünk áll Lucien Guitry, a zeneszerző és karmester, korának ismert világfia, vagy az „Ők" című sorozat egyes képei, női arcok, alakok különböző helvzetekben, fényben és árnyékban, reggel, vagy öltözködés közben, bá­gyadtan pihenve, vagy mozdulatok harmóniájában. Majdnem minden ké­pen — ábrázolja az Napoleont, vagy May Belfortot, a híres énekesnőt, avagy egy ugrásban lévő ló feszülő iz­mait — szembetűnő az ábrázolás tö­mörsége, a jellegzetesnek kiemelése. Ha Henri de Toulouse-Lautrec-ről beszélünk, figyelmet kell szentelnünk derűs humorának, forró életszereteté­nek, amelyről több képe ad számot. Annál is jobban értékeljük Toulouse művészetének e két jellemző voná­sát, mivel tudjuk, hogy sorsa in­kább tragikumok felé hajló. Ifjúkori sérülések következtében lába nem nőtt meg, és így élete végéig nyo­morék maradt. Ez a szerencsétlenség késztette arra, hogy életét a művé­szetnek szentelje. Annak ellenére, hogy előkelő nemesi származású és vitat­hatatlan "tehetsége révén korának hi­vatalos festői között is első helyen állt volna, kivonta magát a társadal­mi előítéletek béklyóiból, és önálló, független életet élt. így lett a Mont­martre világának névtelen krónikása, apró, döcögő alakja hol itt, hol ott bukkant fel, rajzblokkjaival belevetet­te magát egy-egy mulató sarká­ba és zseniális művészkeze odaajándé­kozta a halhatatlanságot egy kánkán táncosnőnek, boldogságról éneklő chanson-éneíKsnek, artistanőnek, vagy a Moulin Rouge boszorkányos ügyes­séggel közlekedő pincérének. A bratislavai közönség nagy érdek­lődéssel szemléli ezt a kiállítást. Meg kell említenünk azt is, hogy eddig minden kiállítás katalógusában közöl­tek a kiállított művekből néhány, rep­rodukciót a képek jegyzéke, esetleg a művész életrajza, méltatása mellett. Itt azonban hiába keressük a repro­dukciókat, mindössze Toulouse élet­rajzát és a képek jegyzékét találjuk meg. Ez a hiányosság a látogatókban egy kis csalódást kelt. Láng Éva. V-L A prágai villamosok közül a 11-es­nek van a leghosszabb útvonala. 62 perc alatt 17104 métert tesz meg Strasnicétől, az egyik végállomástól a másikig, Sárkáig. Közben végigmegy az egész városon, a Vinohradyn, a Vencel téren, a Pŕíkopyn, a Letnán, míg elérkezik Dejvicébe. Dejvice vé­gén, a város határában, elég közel a ruziny repülőtérhez, egy kis ka­nyar után megáll. Az utas boldogan száll ki a kocsiból és mély lélegze­tet véve megáll, hogy pár percig gyönyörködjön az eléje táruló festői látványban. A šárkai völgykatlan ta­lán a legszébb része s kirándulóhelye Prágának. Kora tavasztól késő őszig valóságos népvándorlás indul oda. Egész családok plédekkel, bőséges elemózsiával, könyvekkel, kártyával, társasjátékokkal, a gyermekek lab­dával felszerelve á legnagyobb ké­nyelemben töltik itt szabad idejüket. A 880 hektáron elterülő šárkai völgy természeti .szépsége, közeli fekvése vasárnaponként több tízezer városból kimenekülő kirándulót lát vendégül. Aki az árnyékot szereti, a vadul kiug­ró sziklák alatt talál menedéket, a tisztásokon heverészőket a nap ara­nyos sugarai. égővörösre és csokolá­débarnára festik, aki sétára vágyik, a romantikus utakon órákig menetel­het. És ebben a csodálatosan szép, elvarázsolt völgykatlanban még strand is van. Egy kis fantáziával tenger­szemnek leli; tne nevezni, mert körös­körül fákkal sűrűn beültetett magas domb övezi. Rengeteg itt a nép egy szép nyári napon. Azt csak a városi ember tudja S á r k a Irta: Kis Éva megérteni, milyen áldás, hogyha va­sárnap különösebb fáradság és költ­ség nélkül kikapcsolódhat a forrósá­got sugárzó bérházak, tapadó aszfalt, csilingelő villamosok rengetegéből és legalább egy pár órára friss levegővel telítheti meg tüdejét. A šárkai völgy régészeti és termé­szettudományi szempontból Prága egyik legérdekesebb területe. Két részből áll. A Felső, illetve Vad Sár­kából és az Alsó, illetve Csendes Šár­kából. Mindkettőt egy kicsi patakocs­ka szeli át, a Sárka, amelynek őse valaha ezt a ritkaszépségű sziklákkal szegélyezett völgyet kivájta. Földta­ni múzeumnak is beillene, annyifé­le kőzetet és ásványt találunk össze­tételében. A kov^-palás szilafajták i szakadozott agyagos • kőzetének ellen­téte teszi a Vad Sárkát olyan roman­tikussá. Kevesen tudják, hogy kova­palás sziklakőzete aranyat és ezüs­töt is tartalmaz. A múlt század végén egy gyönyörű kristálybarlangot is fel­fedeztek itt. A kalcedon, rézkő, gipsz­kő, kaolin, vörösvaskő ásványok egé­szítik ki ezt a természeti földtani múzeumot. A természet még másképp is gon­doskodott Prágának erről a regényes részéről. Valaha hatalmas tölgy-, hárs-, gyertyán-, jávorfákból álló pompás erdők borították, amelyeket fokozatosan felváltottak a mestersé­gesen beültetett akácok és fenyők. Miután ez a völgykatlan bizton­ságosból védett, elegendő vízzel el­látott terület, már a kőkorszakban voltak lakói. Később jelentős katonai és kereskedelmi központ lett. A bronz­korszakban különösen dicső időket élt meg. Nagyban gyártottak itt bronz­tárgyakat és szállítottak mindenfelé. Amikor a cseh törzs a prágai völgy­be telepedett át, a Sárikában meg­szűnt a forgalom. Az uralkodók és a nemesség csak vadászterület céljaira használták. A művészettörténelem iránt érdek­lődő šárkai kirándulóknak alkalmuk van gyönyörködni a Csendes Sárkát ékesítő, barokk stílusban épült Má­tyás-templomban, amelyet valaha a mészárosok, ácsok és kovácsok védő­szentjük tiszteletére emeltek. Már a XVI. században nagy búcsújárási köz­pont volt, és ez a szokás máig is megmaradt. A legnagyobb prágai bú­csún Mátyás napjával köszönti a la­kosság a tavaszt a templom közelé­ben lévő nagy térségen. Kirándulásunk végére értünk. Végig­mentünk a Vad Sárkától egészen a Csendes Sárkáig. Papíron az utat e'.ég gyorsan tettük meg, de a valóság­ban majdnem egy napot vesz igény­be ez a séta. A Mátyás-templomtól nem megyünk vissza a 11-es vég­állomásához, ahonnan elindultunk, ha­nem a gyors trolibusszal a központ­hoz közel kötünk ki. Nyáron, ha szép az idő, Prága kirándulóhelyeit is érde­mes megismerni. Ebben az ősrégi vá­rosban mindenütt egy darab történe­lemre bukkanunk. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom