Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-30 / 182. szám, szombat

6 III SZ0 1955. július'' 30. A sért, hogy m indem gazda már most ismerje meg jövő évi feladatait A termelésnek és a beadásnak egyik fontos alappillére a beadási tervek idejében valö szétírása. Ha paraszt­ságunk az emiitett terveket idejében kapja kézhez, akkor agrotechnikai ha­táridőben hozzáfoghat a földek előké­szítéséhez és pontosan kiszámíthatja, hogy miből mennyi a beadási köte­lezettsége és ennek megfelelően vet­heti el terményeit. Az pedig minden­ki előtt világos, hogy az agrotech­nikai határidőben végzett munka alap­ja a magasabb terméshozamok eléré­sének. A beadási tervek idején való szét­írása tehát nagyban hozzájárul dol­gozó népünk életszínvonalának folyto­nos emelkedéséhez is. A vágsellyei járás e fontos tény tu­datában már régebben hozzáfogott a beadási tervek szétírásához. A kerülettől ideiében megkapták a já­rási normákat, s azonnal hozzá is láttak azok szétdolgozásához. A ter­veket a parasztokkal megbeszélve dolgozták ki. A begyűjtési dolgozóknak nagy segít­séget nyújtottak még a tanítók és a JNB dolgozói a tervek szétírásában. Mielőtt azonban hozzáfogtak volna a tervek szétírásához, első dolguk volt a járást körzetekre felosztani, mivel a földek nem minden faluban egyfor­ma minőségűek. A járás tizenhárom faluját két ilyen körzftre osztották fel. Mindkét körzetben más és más a beadási norma. A tervek tehát reá­lisak, aminek legjobban örülnek a já­rás egyénileg dolgozó parasztjai. A járás minden falujában végeztek mar a feketén művelt földek meg­keresésével, s hozzáfoghatnak a be­adási tervek szétírásához. Vágtornó­con, Vecsén és még egy pár falu­ban, ahol már rendezték a földeket, meg is kezdték a tervek szétírását. A begyűjtési dolgozókon kívül a JNB instruktora és az ottani kis- és közép­parasztok csinálják a tervek szétírá­sát. Megelégedettek és örülnek a föld­művesek, mert most már egyiknek sincs 25—30 vagy 50 ár földdel töb­besítve a területe, mert a „fekete" földeket megtalálták. Az első körzetbe tartozó faluknál, ahol a földek a legjobbak, a 15 hek­táron felüli gazdálkodóknál a gabona­neműekből 631 kg a beadási norma hektáronként, s a sertéshús 57 kg, míg a marhahúsbeadási norma 52 kg minden egyes hektárra. Tejből 232 li­tert, tojásból pedig 188 darabot írtak elő hektáronként. A második körzet­ben a 15 hektáron felülieknél a beadá­si norma gabonaneműekből 625 kg, ku­koricából 185 kg, sertéshúsbői 56 kg, marhahúsból 51 kg, tojásból 185 da­rab. tejből pedig 230 liter minden egyes hektárra. Amint látjuk, a terv­szétírás Igazságos, mert azokban a falvakban, ahol a földek gyengébb mi­nőségűek, mindenfajta terményből kevesebb a beadási norma. A falvak parasztjai szintén igazsá­gosnak találták a terveket és meg vannak elégedve az igazságosan előírt beadási kötelezettségekkel. Az egyénileg dolgozó földműveseket minden faluban földterületük nagy­sága szerint csoportokra osztották. Hét ilyen nagysági csoportot létesí­tettek. Az elsőbf azokat a gazdálkodó­kat sorozták, akiknek 15 hektáron fe­lül van földjük, a másodikba tartoz­nak a 10—15 hektárig, a harmadikba az 5—10, a negyedikbe a 3,5—5, az ötödikbe a 2—3,5, a hatodikba a 0.5—2 a hetedikbe pedig azok a szövetkezeti tagok és apró földművesek, akiknek 1 ártól 50 árig terjedő földterületük van. Most pedig nézzük meg, hogy igaz­ságosan bántak-e a vágsellyei járás parasztjaival a beadási normák szét­írásánál. Egynek sem lehet panasza e téren. Tekintsük csak meg, hogyan változnak a Deadási normák az egyes csoportokban a főbb terményekből. A táblázat hektáronként mutatja a kö­telező beadási normát: sertés marha tej tojás búza rozs árpa kukorica Csoportok kg kg 1. drb. kg kg kg kg I. 15 hektáron felül 57 52 232 188 311 48 272 136 II 10—15 hektárig 53 51 232 188 253 42 250 101 III. 5—10 52 49 212 188 223 38 215 90 IV. 3,5—5 " 50 48 212 188 200 30 180 65 V. 2—3,5 47 46 212 188 135 15 120 50 A fél hektártól két hektárig terjedő tották: Hektáronként 175 liter, de földterülettel rendelkező gazdálkodók­nál már csak a sertés- és marhahúsból kell megszabni, hogy mennyit kell be­adniok. A sertéshúsból 36 kg, marha­húsból 34 kg a beadási norma egy hektárra. A tojás ezeknél a földmű­veseknél 185 darab egy hektárra, tejet azonban csak olyan gazdálkodóknak írtak elő (250 liter), akik tehenet tar­tanak. Akinek tehene nincs, tejet nem ad Se. A normát náluk is megállapí­ezt a mennyiséget akár árpával, bú­zával vagy kukoricával is kiegyen­líthetik. Azok a dolgozók pedig, akik egy ár­tól 50 árig terjedő földterületen gaz­dálkodnak, csupán 20 kg marhahúst és 100 darah tojást kötelesek beadni. Sem gabonát, sem kukoricát nem kö­telesek beszolgáltatni. Államunknak ez a további gondos­kodása a parasztokról nagy előnyt jelent minden egyes földművesnek. Halász Ambrus Bőséges takarmányt biztosítottak A miglécpataki szövetkezetesek az elmúlt évek fogyatékosságaiból tanul­va ebben az évben jól felkészültek a takarmányok begyűjtésére. A múlt évben a szervezetlen munka és a rossz felkészültség következtében ta­karmányuk nagy része az árvíz és az esőzések miatt kárbaveszett. Ebben az évben mindezt elkerülték. Bartók János a szövetkezet elnöke és Medve János, a pártelnök min­dent megtettek a takarmányok veszteség nélküli betakarítására. Törekvé­süket siker koronázta. A kaszálást két traktoros és négy fogatos kaszá­lógéppel tizenkét, nap alatt elvégezték. A 600 mázsa jóminöségű szálas­takarmány esőt nem kapott. A behordást még június végére befejezték. Nem elhallgatni való az sem, hogy a tagság a szénagyüjtés idején nem nézte, hogy mikor van este és mikor van ünnep, hanem még vasárnap is a réteken dolgozott. Most nyugodtak a miglécpataki szövetkezeti tagok. Nem lesz a télen baj az állatok átteleltetésével. Mindezek mellett elsők voltak a nagyrőcei járásban, akik eleget tettek szénabeadási kötelezett­ségüknek. —ki— Senkinek sem lehet kifogása a kombájn munkája ellen A szenei járásban kb. 100 kom­bájn és csaknem ugyanannyi ké­vekötő-aratógép arat. A falvakban kisebb ünnepsének előzték meg az aratást. A qurabi szövetkezet földjeire pionírok sorfala közt vo­nult ki 11 kombájnos és 20 trak­toros. A kombájnosok már a kez­det kezdetén olyan munkát végez­tek. hogy senkinek se lehetett ki­fogása munkájuk ellen. Mégis akadt olyan szövetkezeti vezető­ség. amely nem engedte a kom­bájnokat a gabonába. — Mert ak­kor nincs elég szalma, sok szem marad a kalászokban, vagy a föl­dön — mondották. Tavaly többé­kevésbé ez volt a helyzet, de az idén már nem. A kombájnok nem hagynak magas tarlót. Nem hagy­nak szemet a kalászokban. így történt aztán, hogy a dunasápi és az egyházfai szövetkezet tagjai, akik aratás előtt hallani sem akar­tak a kombájnról, most futnak fúhöz-fához, hogy szerezhessenek néhányat Természetesen eső után késő a köpönyeg, ha nekik nem kellett a kombájn, a traktorállo­más vezetői elosztották más he­lyekre. más területekre. így már csak akkor kerülhet sor a duna­sápi és az egyházfai határban kombájnnal való aratásra, ha a többi EFSZ-ben elvégzik az aratást. Mindenesetre tanulhat az esetből mindkét EFSZ tagsága. Jövőre idejében kérjék a gépe­ket. ne féljenek azok munkájától. A hegysúriak bizony nem félnek a kombájnok munkájától. Gaboná­jukat kombátiosok aratják, csé­pelik. Andrási agronómus azt mondja, hogy míg le nem aratnak a kambájnosok. addig egy gépet se enged el onnan. A magas tarlón kívül a gabona­szárítás is probléma volt a szö­vetkezet tagjai számára. Nos, a szenei gépállomás mechanikusai meglep atésben részesítették a szö­vetkezeti tagokat. Önműködő ga­bonatisztítókat készítettek. Milyen az önműködő gabona tiszti tó? A szekérről egy négyszögalakú pin­cehelyiségbe csorog a gabona, ahol megszárad, majd gépek segítségé­vel két cséplőgépbe kerül s innét ismét gép segítségével egy má­sik kocsira, amelyik már csak a begyűjtőhelyen áll meg. Ennél a folyamatnál alig van szükség em­beri erőre. Éppen csak ellenőrizni kell a gépeket. Ilyen szárítógépek Szencen és Sárfőn vannak üzem­ben. Csandal István, Szene Teljesítették rozs- és búzabeadási kötelezettségüket A nyitranagykéri szövetkezet az idén kiváló eredményeket ért el mind a növénytermelésben, mind az állatte­nyésztésben. Nem hiába alkalmazták a haladó módszereket, munkájukat gazdagon jutalmazta a föld. Nem okoz gondot a beadási kötelezettség telje­sítése sem, sőt egyes mezőgazdasági termékekből még terven felül is tud­nak adni az államnak. A szövetkezet az idén 32 mázsás rozstermést, 28 mázsás búza, 29 mázsás őszi árpa, 23 mázsás tavaszi árpa, 18 mázsás zab, 24 mázsás repce, 19 mázsás bor­só és 5 mázsás kömény terméshoza­mokat ért el. A szövetkezet rizsföldje is gazdag termést ígér. Egy régebbi 12 hektáros rizstábláról 30—35 mázsás átlagter­mést várnak. Az újonnan bevetett 11 hektáros rizsföldről pedig 60—70 má­zsás átlagtermést várnak. A múlt évben a szövetkezet a su­rányi járás összes szövetkezetei kö­zött a legmagasabb hektárhozamot ér­te el cukorrépából. Most is úgy szá­mítanak, hogy az ő cukorrépaföldjük ad legtöbb termést járási méretben. Még alig fejelték be az aratást, de a rozs és búza beadási kötelezettsé­güket már száz százalékra teljesítet­ték. A többi mezőgazdasági termékek beadásával is igen jól állnak. Az egész évi tojásbeadási kötelezettségüknek már 82 százalékra eleget tettek. Mar­hahúsból félévi beadási kötelezettsé­güket 130 százalékra teljesítették. Tejből pedig félévi beadási kötelezett­ségüket száz százalékra teljesítették és 20 000 litert adtak terven felül. Trelay Géza, Nyitranagykér Minél előbb magtárba a kenyérnek valót A komáromi járásban lévő örs­újfalu magángazdálkodó kis- é§ középparasztjai: Tóth Károly, Tóth István, Szabó Rozália, Szabó Fe­renc és a többiek hazánk felszaba­dítása 10 éves évfordulójának al­kalmából felajánlották, hogy az aratási munkálatok határidejét 10 nappal lerövidítik. Az őnsújfalusi dolgozó parasztok minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy minél hamarább csűrbe ke-, rüljön a gabona. Határjárás a tornaijai szövetkezet földjein LEFELÉ HALAD a nap izzó korong­ja égi pályáján. Nemsokára „leáldo­zik" — ahogy errefelé mondják a gömöri szólóhegy gerince mögött. Az alkony érezhetően ereszkedik le a tájra. A széles tornaijai határ azonban az est közeledte ellenére is népes. Ilyenkor, nyár derekán, aratás idején így is van ez rendjén. A beérett ka­lász kasza alá kívánkozik, nehogy ki­peregjen a szem, a tarlónak meg úgy jó, ha rögtön lefordítja az eke. Van is dolguk a kombájnoknak, meg az aratógépeknek, hogy mielőbb zsákba kerüljön a bőséges termés. A tornaijai szövetkezet tagjai har­madik éve aratnak közösen. Három év kitartó munkájával átlábalták a kezdet nehézségeit és ma már el lehet mondani, hogy a szövetkezet nagy léptekkel megindult a fejlődés útján. „Minden kezdet nehéz" — tart­ja a közmondás. így volt ez náluk is. A legnagyobb nehézség a munka­fegyelem körül volt. Régebben a leg­több tag többet törődött a háztáji­val, mint a .szövetkezet földjeinek megművelésével. így aztán nem volt csoda, ha a múltban a kapálással is, de még a termés betakarításával is elmaradtak, elegendő takarmányt sem biztosítottak az állatoknak. Alacsony volt a hektárhozam és az állattenyész­tés sem jövedelmezett úgy, ahogy kellett volna. Így még tavaly is ne­hézségekbe ütközött a munkaegység értékének teljes kifizetése. A TORNALJAI EFSZ tagjai azon­ban nem nyugodtak bele a kezdet si­kertelenségeibe és nem vesztették el a közös munka nagyobb eredményes­ségébe vetett hitüket. Keresték és meg is találták a hibák forrását, és ami a legfontosabb: nemcsak megta­lálták, hanem együttes erőfeszítéssel mindent megtettek megszüntetésük­re. Hogy igyekezetük máris meghozta gyümölcsét, arról mindenki saját sze­mével meggyőződhet, aki végigtekint a szövetkezet földjein. A traktorállomás irányából vezető nyílegyenes mezei út baloldalán szé­les, frissen szántott hathektáros föld­darab terül el. Néhány nappal ezelőtt még őszi árpa érett kalászait ringat­ta ezen a táblán a szél. De milyen árpa volt ez? Idősebb emberek is meggyőződéssel mondták, hogy ilyen árpatermést még nem láttak a tor­naijai határban. A kombájnnal végzett aratás után dicsekszenek is vele a szövetkezet tagjai. Nekünk Radnóti bácsi, a szövetkezet csősze mondta, de másoktól is hallottuk, — hogy 40 mázsát adott hektáronként. A szö­vetkezet egész évi árpabeadási köte­lezettségét fedezték belőle, a tagok­nak is osztottak a munkaegységre és még így is maradt belőle. Pedig ezen a hat hektáron kívül még 45 hektár kitűnő árpavetése van a szö­vetkezetnek. Búzából is legkevesebb 25—30 mázsás átlagtermés ígérkezik. A 60 hektárnyi búzát kombájnnal aratják. Az idén összesen 150 hektá­ron vetettek kalászosokat. Minden tábla olyan szépen fejlődött, hogy öröm volt ránézni és még nagyobb öröm most betakarítani. KEVESET MONDANÁNK azonban, ha csak a kalászosokról beszélnénk. Ezen­kívül még sok büszkesége van a szö­vetkezetnek. Hatalmasan megrakott szekér tart befelé a mezőről, rajta két-három asszony meg Krokovay elvtárs, az el­nök helyettese. Dohányt szállítanak a szárítóba. 15 mázsát törtek le ma. Magyar Istvánné dohánytermesztő — kiváló a maga szakmájában, no meg a szervezési munkában is megállja a helyét, egyike a leglelkesebb ta­goknak — örömmel mondja, hogy a mostani termés várakozáson felül si­került. De meg is adták a módját neki. Háromszor kapálták. Egy szál gyomot sem hagytak meg benne. Most aztán olyanra megnőtt, hogy aki beleáll, csak az eget látja belőle. Sokfelé jártam már, sokfajta földet, termést megnéztem, de olyan cukor­meg takarmányrépát aratás idején még keveset láttam, mint most a tornaijai határban. Bementem a táb­la közepébe, csaknem derékig ért a levele. A répatáblán tűi a tízhektáros do­hányföld másik vége felé idős bácsi kapál. A széles szalmakalap alól ba­rátságos pillantással tekint fel kö­szönésünkre. A barázda vége felé jár már, egy pillantás a hegy mögött le­nyugodni készülő nap felé megnyug­tatja, hogy a hátralévő néhány do­hánytövet megkapálja még akkor is, ha közben párperces pihenőt enge­délyez magának. — Ez a „tag" itt később palántált arany virginia-fajta — magyarázza Mogyoródi bácsi, a 78 éves fáradha­tatlan szövetkezeti tag. — A többi már régen meg van kapálva — mond­ja. — Én is befejeztem már régen a magam részét. Ez a pár sor is csak azért maradt eddig kapálatlan, mert a „gazdája" (az a szövetkezeti tag, aki­nek gondozására kiosztották) megbe­tegedett. Ma reggel eztán azt mond­ja az elnök, hogy kapáljam meg ezt a darabot is, ne csúfítsa a többit. Hát megkapáltam — néz végig elé­gedetten a hosszú gyommentesített sorokon. A SZÖVETKEZET közgyűlésének az a határozata, hogy a növényápo­lási munkát .az eddigi gyakorlattól eltérően soronként felosztják a tagok között, jelentős eredményt hozott. Mindenki idejében és jól végezte a kapálást. Mogyoródi bácsi elmondta, hogy minden tagra 12 sor dohány, 8 sor cukorrépa, 5 sor takarmányrépa, ugyanannyi krumpli és kukorica ju­tott. A jó gondozás megmutatkozik a kapásnövényeken. A kukorica is olyan magas már, hogy az ember fülét bizony megcsiklandozza a vége, ha közébe megy és még le sem kell hajolni hozzá. A szövetkezet kertészetében is voltunk. A kertészet vezetője, Takács And­rás, középkorú ember. Az a hír jár­ja róla, hogy olyan dinnyét, meg pap­rikát senki sem tud termelni a kör­nyéken, mint ő. Hogy e hír megfelel a valóságnak, magam is bizonyítha­tom — természetesen nem az idei dinnyetermést kóstoltam meg, hanem az azelőttit. Lehet, hogy a híres ker­tész éjjel titokban megcukrozza a dínnyetöveket, tény azonban, hogy az általa termelt dinnye olyan édes volt, mint a méz. De ezenkívül minden zöldségfajta termesztésének is iga­zi mestere. A kertészet a múlt év­ben is 100 000 koronán felüli hasz­not hajtott a szövetkezetnek. Sétánk közben megtudjuk, hogy a szövetkezetben a munkafegyelem ez évben nagyiban megszilárdult. A me­zőn látottak is erre engednek követ­keztetni. A beszolgiltatási kötelezett­ség teljesítésével jól állnak. Az egész évi tojásbeadást teljesítették, a fél­évi sertéshúst pedig 120 százalékra adták be. Ez évben még 100 hízott sertés beadását tervezik terven felül. A marhahúsbeadást is 150 százalékra sikerült teljesíteni. Elmaradtak azon­ban a tejbeadással, mert még nincs meg a tervezett marhaállomány, he­lyette sajtot és ipjút adtak be. A szövetkezet állatállománya szé­pen gyarapodüc. Nemrégen több új fejőstehenet vásároltak, több száz ser­tés, 40 anyakoca röfög az ólakban, 600 tyúk, 1000 csirke csipog, kotkodá­csol _ tyúkfarmon. Különösen dicséri az elnök a szövetkezet juhászának, Szojka Józsefnek példás munkáját, aki f lesty _ vei a 200 juhból álló állományt kiváló, n gondozza. A IvAi'ALJAI szövetkezeti tagok ez évben helyesen indultak el a szö­vetkezet megszilárdításának útján. Most arra törekedjenek, hogy az ara­tás gyors elvégzésével biztosítsák a kalászosok veszteségnélküli betakarítá­sát és a más dnővények elvetésével a takarmányalap kibővítését. Gál Eta

Next

/
Oldalképek
Tartalom