Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-28 / 180. szám, csütörtök

1955. július 28. UJSZ0 A fejőstehenek helyes nyári takarmányozása irta : Brauner Iván államdíjas akadémikus A zöldtaka-mány a legtermészetesebb dietetikus és Ízletes tömegtakarmány. Tartalmazza mindazon szerves és szervetlen vegyületeket és biológiai hatóanyagokat, melyek a testállomány fenntartásához, a tejtermeléshez és a nemi szervek zavartalan működéséhez szükségesek. A zöldtakarmányban^"igen fontos hatóanyagok részben a vegetációs víz, részben pedig a nitrcgéntartalmú és nitrogénmentes szerves anyagck, valamint az ásványi eredetű alkotóelemek. A nitrogéntartalmú anyag főképp a fehérjét képviseli s emellett részben még . amidvegyületeket is tartalmaz, bár az amid biológiai szempontból kisebb értékű a fehérjénél, mégis foiftos alkotó része a takarmánynak, mert kérődzőink a' test- és tejfehérje termelésére használják. A nitrogén tápanyagokon kívül nagy mennyiségű szénhidrát is van a zöldtakarmányban. A zöldtakarmány tulajdonképpeni zsírtartalommal nem rendelkezik, hanem a zsírgyantából, viaszból és növényi zöld összetételeiből áll. Ezen közvetlen hajtóanyagokon kívül a zöldtakarmány cellulozerostokat is tartalmaz, melyeknek mennyisége növényenkint, de főképp a takarmány korával változik. Igen fontos alkotórésze továbbá a zöldtakarmánynak a mész, mely főképpen és nagy menynyiségben a pillangós növényekben van jelen. Ellettani szempontból értékes és nélkülözhetetlen része a zöldtakarmánynak a karotín, melyből a szervezet az életműködési folyamathoz szükséges „A" vitamint termeli. Ez a bőséges karotín ellátás nemcsak a mindennapi szükségletet fedezi, hanem • tartalékolódik is. Ebből a tartalékból az állatok a téli, karotinban szegény takarmányozás idején több hónapcn keresztül pótolják e szükségletüket. A zöldtakarmány táplálóértéke A zöldtakarmány táplálóértékét a növényfajtán, a talajminőségen és az időjáráson kívül főképpen a növény kora befolyásolja. A fiatal zöldtakarmány több vizet és nitrogéntartalmú anyagot, de kevesebb szénhydrátot és cellulózét tartalmaz. Minél öregebb a zöldtakarmány, annál nagyobb a száraz anyag és rost tirtalma. és annál kisebb a fehérjetartalma. Az igen fiatal zöldtakarmánynak kisebb a keményítőtartalma és tápértéke, mint a fejlettebbnek, de az elvénült takarmánynak pont a rostok elfásodása következtében tápértéke lényegesen kisebb. Ezért az üde, fiatalon kaszált zöldtakarmány mennyiségileg kevesebb anyagot tartalmaz, de tekintve, hogy fejérjedús és nyersrostok emészthetők, ízletesebb is, ellentétben az elvénült zöldtakarmánynyal, amelynek a nyers rost elfásodása miatt nemcsak tápértéke kisebb, hanem ízletességéből sokat veszít és az állatok nem szívesen fogyasztják. Ezért fontos a kaszálás ld

ajét jól megválasztani, hogy az akkor történjen, amikor a zöldtakirmány a lcgr.agycbb tápértéket tartalmazza. Vannak növények, mint pl. a repcés rozs, zabos bükköny, melyek igen gyorsan vénülő zöldtakarmányok. Zöid takarmányokban a fehérjetartalom 8—10 napon belül a felére csökkenhet, a nyersrost-tartalcm pedig 25—30 százjiékkal szaporodhatik, aminek ter ' rr.és/.etesen a tehenek tejtiozamára lénveges befolj ása van, mert a rejti'nnelés alapalkotóeleme a fehérje A helyes takarmányadag összeállítása A fejőstehenek takarmányadagjának összeállítása akkor helyes, ha keményítőértéke és fehérjetartalma megfelelő arányban van. Éppen ezt a helyes arányt biztosítják a jól megválasztott zöldtakarmányok. így pl. ha kizárólag pillangós zöldtakarmányt etetnénk, a tehenek fölös mennyiségű fehérjét kapnának, amit a nitrogénmentes táplálóanyagok hiánya miatt tejtermelésre nem tudnának tökéletesen kihasználni, és fordítva a fehérjeszegény takarmányok kizárólagos etetése esetén a tejmirigy nem tudja a nitrogénmentes táplálőanyagokat tejképzésre fordítani. Az első esetben felesleges fehérjepazarlást végzünk, a második esetben pedig fordítva, a tehenek fehérje ellátása lesz hiányos. Csak a frissen kaszált zöldtakarmányt etessük, mert a nagy tömegben felhalmozott és különösen a megázott zöldtakarmány könnyen befülled, s a fülledt takarmány nemcsak hogy nem ízleťes, de igen könnyen felfúvódást és emésztési zavarokat is okozhat. Ezért csak egy pár napra való takarmányt kaszáljunk és hordjunk be, és gondoskodjunk annak helyes tárolásáról. 'Árnyas helyen, vékony rétegekben, lehetőleg szellős, huzatos helyen hagyjuk és naponta egyszer-kétszer forgassuk meg. Etessünk bőséges mennyiségben zöldtakarmányt, mely nemcsak emeli a tejhozamot, hanem lehetővé teszi az abrak pótlását is. Vita tárgyát szokta képezni, hogy a zöld takarmányt szálasán, vagy szecskázva etessük-e? A szecskázás csak akkor indokolt, ha a zöldetetésre való áttéréskor a zsenge, vízttús takarmányt felfúvódás és hasmenés elleni védekezés céljából szalmaszecskával keverjük. Amint állataink már megszokták a zöldetetést, a szecskázás csak felesleges munkát jelent és ezenkívül a szecskázott takarmány sokkal gyorsabban fülled. Az ízletes zöldtakarmányt a tehenek sokkal szívesebben eszik szálasan. Sok esetben az elvénült takarmányt szecskázzák, pedig ez a szecskázás úgy sem segít, mert az elvénült zöldtakarmány szecskázva is csak ugyanolyan értéktelen ballaszt, mint szálasan. Ma már az állami birtokok és fejlettebb szövetkezetek is bevezették az úgynevezett „zöld futószalagot", minek az az előnye, hogy megszakítás nélkül a lehető leghosszabb ideig tudjuk állatainkat jó minőségű zöldtakarmánnyal etetni. Ennek megszűntével és a jól megszervezett silózással szinte megszakítás nélkül az egész év folyamán biztosítani tudjuk á'latainknak a biológiailag nagyértékű zöldtakarmányt, vagy a silózott állapotban adagolt nedvdús, bő tejelést biztosító takarmányt. Ott, ahol a tehenészet legelővel is rendelkezik, a legeltetést zöldtakarmány etetésével kell összekapcsolni, mert főképp közép- és drl-szlcvákiai legelőink már a nyár derekán inkább csak jó legelőn való sétálást, mint az elégséges takarmányozást biztosítják. Ezért a legelőkről való hazatérés után az istállóban zöldtakarmányt is kell etetni. A jól megszervezett és idejében kaszált zöldtakarmány magas biológiai tápértékével egyrészt biztosítja a magas tejhozamot, másrészt pedig nagy mennyiségű abrak megtakarítását jelenti, amire a hosszú téli hónapokban úgyis igen nagy szükség lesz. Az I. Országos Spartakiád lelkesítő, hívó szavát nemcsak nálunk hallották meg, még a legeldugottabb falvakban is, hanem a világ minden táján szétszórva élő honfitársak fÄébe is eljutott. Ütra kerekedtek olyanok, mint a Dániából érkezett Sudovsky bácsi, aki már biztosan túl van a hetvenen, vagy az Argentínából 17 000 km-t utazó Klobás, a chilei Kocian, aki 32 éve nem látta szülőföldjét és még sokan, sokan mások. 2500 honfitárs látogatta meg hosszú idő után, forrón szeretett hazáját, szülőfaluját, rokonait és a városok anyját, Prágát. A honfitársak a spartakiád-ünnepségek után bejárták az egész országot, meglátogatták ismerőseiket s elutazásuk előtt összegyűltek több mint negyvenen, hogy elmeséljék élményeiket az újságíróknak. Szeretném hűen visszaadni, amit ezen a szokásostól lényegesen eltérő sajtóértekezleten hallottam, csak félő, hogy állandóan ismétlésekbe kell bocsátkoznom, mert honfitársaink is — akarva, nem akarva, majdnem ugyanazt mondták. Ahogy ott ültünk egymás mellett a Szláv Ház egyik nagy termében, azt hittem, hogy kedves vendégeink csak szűkszavúan, rövid mondatokban fognak válaszolni a feltett kérdésekre. Nem így történt. Egyik a másik után állt fel és kérdés nélkül, mély meghatottsággal és lelkes szavakkal hosszan ecsetelte benyomásait. Látszott rajtuk, mennyire örülnek, hrgy kifejezésre juttathatják, szavakba foglalhatják a sok felgyülemlett érzést, gondolatot, amely foglalkoztatja okét. Ez a valóban őszinte, baráti beszélgetés igen tanulságos volt számunkra. Sokszor bizony ámulva hallgattuk őket, hiszen olyan dolgokra hívták fel figyelmünket, amelyeket mi már egészen természetesnek tartunk és ame-. lyeket talán jneg sem említettünk volna. De adjuk át a szót nekik, mondják el ők az olvasóknak, hogy voltak megelégedve rég nem látott hazájukkal. — A legjobban azon csodálkoztarrt — szólalt meg a Kanadából érkezett Ďuriančík, — hogy boldog, elégedett embereket találtam itthon. Nálunk — főleg a Csehszlovákiából illegálisan megszökött emberek — olyan híreket terjesztettek, hogy itt éhségben, nyomorban, elviselhetetlen szenvedések között él a lakosság. Könnyű volt meggyőződni ennek az ellenkezőjéről. Megállapítottam, hogy Csehszlovákiában többet esznek az emberek, jobban öltözködnek, mint Kanadában. Bejártam egész Szlovákiát, de senkit sem láttam mezítláb, senki nem panaszkodott, Viszontlátás írta: Kis Éva hogy kevés az ennivalója. Könnyekig meghatott az a forró fogadtatás, amelyet, bárhova mentem, tapasztaltam. Szlovákiában nőttem fel, jól ismerem a régi viszonyokat és most a saját szememnek nem akartam hinni, micsoda változások történtek a háború utáni tíz esztendő alatt. Láttam az új gyárakat, az oravai vízierömüvet, az új lakóházakat, beszéltem a Tátrában az üdülőkkel. Meggyőződtem róla, hogy Csehszlovákia dolgozói olyan előnyöket élveznek, amelyekről a kanadaiak még álmodni sem mernek. És az emberek még szebb, még jobb életre törekednek. Munkájukkal ezt biztosan el is érik. Visszatérésem után elmesélem a kinn élő honfitársaknak és a kanadaiaknak, akik mind nagy érdeklődéssel várnak vissza, hogy mit láttam és tapasztaltam — mondotta végül Ďuriančík. — Nincs szükség arra, amit a kanadai lapok szüntelenül hangoztatnak, hogy Csehszlovákia népét fel kell szabadítani. Csehszlovákia népe a szó legszorosabb értelmében szabad. František Pakosta az osztrák honfitársak üdvözletét hozta. — Minden lépésnél meglepetések értek. Az ostravai óriási építkezések, Szlovákia új arca, a korszerű gyárak meggyőzőbben beszéltek, mint a nálunk folytatott ellenséges propaganda. A világhírű Pöstyén fürdőben például, ahol azelőtt kizárólag gazdag emberek gyógyíttatták magukat, vagy szórakoztak benne, ma a dolgozók gondos orvosi felügyelet alatt nyerik vissza egészségüket. Jól emlékszem, hogy régen egyetlen egy betegsegélyző orvos sem volt ott, most pedig 17 orvos működik a modern gyógyközpontban. Hát honfitársaim — emelte fel a hangját —, ez a kapitalista országokban ismeretlen A Belgiumban lakó Koloč ostravai születésű. Három bátyját jött meglátogatni. — Nem is azjn csodálkoztam, hogy új, modern lakások épültek Ostravában, hanem hogy ezekben a lakásokban munkások laknak. Én aránylag szépen keresek, de ilyen gyönyörű lakást, mint bátyáimnak van, nem engedhetek meg magamnak. Azt is észrevettem, hogy azok a bányák, amelyeket annak idején bezártak, ismét működnek és munkanélküliség helyett munkaerőhiány tapasztalható. Véleményem szerint' Csehszlovákiában magasabb az életszínvonal, mint a nyugati államokban. Bláha honfitárs Bécsben lakik. Az 6 asztalosműhelyében tanult 30 évvel ezelőtt Klement Gottwald elvtárs. Ugyanolyan becsben tartja első munkás köztársasági alnökünk emlékét, mint mi. Odaajándékozta a Gottwald-múzeum céljaira azt a gyalút és szerszámokat, amelyekekkel Gottwald elvtárs valaha dolgozott. Padovský szintén ausztriai. — Megnéztem az Eladott menyasszonyt, a Rusalkát és a Husz János című filmet. Ha semmi mást nem láttam volna, csak ezt, az is elég lett volna. Nem beszélve az operák és a film pazar kiállításáról, a nézőtér zsúfoltsága bizo-< nyitja, hogy mindenki egyformán szakíthat a kultúra gazdag gyümölcséből. Argentínából utazott ide Klobas. Otthon azt hallotta, hogy nálunk minden parancsra történik. — A felvonulás alatt tízezer torok harsogta „fiijen a béke". A járdán az asszonyok az örömkönnyüket törölték. — Kizártnak tartom — mondotta, — hogy parancsszóra lehetne örülni. Aki nem hiszi el, hogy milyen a valódi helyzet Csehszlovákiában, az nem akarja elhinni. Argentína népé is békében akar élni. Azt kívánom, hanfitársak, hogy maradjatok olyanok, amilyenek vagytok! Hassman honfitárs Ausztriából, szintén azt mondta, náluk az a hír terjedt el, hogy a spartakiádon való részvételre erőszakolták az embereket. — Azt velem senki se hiteti el, hogy 200 000 ujjongó embert erőszakkal cipeltek a stadionra. És aki ezt állítja, annak úgy sem hiszi el senki. Megható volt az öreg Sudovsky honfitársat hallani. Régi kommunista harcos, aki nyugaton is mindig az elnyomottak, nem pedig az elnyomók oldalán állt. — Sok mindent láttunk ez alatt a rövid idő alatt. Lidicén is voltunk. Ökölbe szorult a kezünk e mérhetetlen pusztítás láttára. Elvtársak, szeressétek hazátokat utolsó leheletetekig. így beszéltek valamennyien, akár Winkler, Kocián, Gregor, Abrahám, Horák, Pandeličová, Repicky, Novotný volt a nevük, akár Belgiumból, Franciaorszagból, vagy Chiléből jöttek. Már mindegyikük visszatért otthonába. Elhintik majd honfitársaik és polgártársaik között régi hazájuk minden lakosának forró óhaját, a békében, megértésben és egyetértésben való együttélés vágyát. Még erósebben mint eddig, segítik és támogatják majd a béke megőrzéséért folytatott harcot És ilyen körülmények között, még ha tízezer kilométer is választ el bennünket, szorosan fogjuk valamennyi békeszerető ember kezét. Közös úton haladunk. GALINA NYIKOLAJEVA; Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a főagronómusról (28) — Egy esztendővel ezelőtt — folytatta — néha elfogott az elkeseredés, hogy elmúlik fiatal életem és még nem voltak fiatalos érzelmeim, sem izgató, nagy élményeim.! De most!... Ha más nem, annyi a különböző érzelem és izgalom, hogy elég lenne akár ezer embernek is! Azt se tudom, hova legyek tőlük! Döntse el maga. Először is el kell érnem, hogy eredményeink esztendőkre állandósuljanak. Hogy örökre megszűnjenek a mi gépállomásunkon az elmaradt kolhozok. Izgalom-e ez vagy nem? Másodszor: el kell érnem, hogy egy esztendő múlva újra meghívjanak a Kremlbe az értekezletre, s hogy tiszta lelkiismerettel szólalhassak fel a dolog lényegéről. Izgatott vagyok-e ezért vagy sem, mit gondol? De hiszen ha én ezt nem tudom elérni, akkor jobb is, ha meghalok! Szégyenbe maradnék önmagam előtt és Nasztya előtt is! Harmadszor: el kell érnem, hogy Nasztya, amint kiérdemelte, elmenjen erre az értekezletre. Izgat-e vagy sem? Negyedszer: kell, hogy teljes egészében tisztázzam Nasztya érzelmeit! Hogy úgy megszeressen, ahogy én szeretem öt. Ötödször: egy félóra múlva át kell neki adnom a parfömös-dobozt s el kell érnem, hogy ne utasítsa vissza, hanem fogadja el. Megint újabb izgalom! Hogyha ezelőtt sztyeppei életemben csak alig-alig tipegtem, most úgy rohanok az életben, akár ez a vonat. Arra sincs időm, hogy felismerjem a városokat s a falvakat! Úgy tűnik, ha az előző langyos életem visszajönne, már ki se bírnám, megfulladnék benne, a régi korlátaim között. Végre feltűnt a távolban a kis sztyeppei megállóhely. Kikísértem útitársamat. Megálltunk a kocsi ajtajában. Minden olyan volt, ahogy Alekszej Alekszejevics leírta. A vörös nap lehanyatlóban volt a vörhenyes sztyeppén. Egymás mellett sorban álltak a kis agyagházikók. A magas kerítés mögül melankolikusan nézett ránk egy teve, fejét valóban mintha csak agyagból mintázták volna. A teveszőrszínű kutya türelmetlenségében felkapva lábát, pofáját égnek emelve ott állt a sörös bódénál. És e fölött a vörhenyes színű agyagvilág fölött hol elfulladva, hol az ég felé törve zengett az erős, a perron zaját túlharsogó, remegő, el-elakadó hang, amely mintha valami elviselhetetlen érzéstől fuldokolna: Bukkantam rád s a titokra ... Mely födte vonásaid ... Se a hang, se a dal nem tűnt nekem idegennek, vagy nem idevalónak ... Útitársamat figyeltem. Nem várta meg, míg megáll a vonat, türelmetlenül lelépett a lépcsőre, a korlátba kapaszkodva feszülten figyelt valahová előre. Az arckifejezése szünet nélkül változott. Először szinte megkövesedett a feszült várakozástól és az élet minden ereje figyelő tekintetében összpontosult. S egyszerre hirtelen mindez valahogy felolvadt, megenyhült a várt öröm áradatától és gyenge, önfeledt, boldog kifejezés jelent meg zavart mosolyában, tekintetének nedves csillogásában. Ebben a pillanatban mindenről megfeledkezett. Arról is, hogy a kocsi lépcsőjén áll, hogy idegen emberek nézik, még önmagáról is ... Ellágyult vörös arca nevetséges lett volna, ha nem lett volna olyan boldog. Aztán talán eszébe jutott a szoknya, amit egyszer fölajánlottak neki, körülpillantott, összeszedte magát, egy lépést visszalépett, elűzte arcaról a mosolyt, kihúzta magát s minden erővel igyekezett független, férfias külsőt ölteni. De ekkor megint rögtön elmosolyodott önmagán, különös, kicsit ironikus, megnyerő mosolyával. És most egyszerre egy pillanat alatt eltűnt minden gúnyos férfiassága! Tekintete ijedtséget tükrözött, vékony nyakát kinyújtotta, mintha valakit elvesztett volna a peronon és most lélekzetvisszafojtva keresné tekintetével. Majd kitört belőle a megkönnyebbülés sóhaja, melle szabadon lélegzett, kezefejével, kisimította haját a homlokáról. Leugrott a peronra és megindult előre ... Végre megláttam azokat, akik felé sietett. Kerekképú, vidám, kövér férfi integetett feléje. Körülötte három pufók gyerek nyüzsgött. Bizonyára Ignat Ignatovics volt a „kisdinnyékkel". Jól megtermett, barnaképű fiatalember jött feléje tempósan. Talán Gosa Csumak? Ráncos, feketeképű öreg apó bólogatott feléje és fogatlan csecsarr.ó szájjal ránevetett. Erről az örömtől túláradó mosolyról ráismertem a nyughatatlan Szilantyij apóra. Mellete fiatal lány lépegetett. Szemét a portól védve, mélyen arcába húzta kis kék kendőjét. Megismertem fehér bőrű, kiálló pofacsorttú kis arcocskájáról, mély görfröcskés kis illáról... Útitársam feléjük sietett,' s a vonat a pillanatnyi megállás után újra nekilendült ... Szerettem volna leugrani, ittmaradni ezen a kis megállóhelyen, megtudni mindent ezekről az emberekről. MegI tartják-e jövőre is azt, amit ilyen ne1 hezen értek el ebben az esztendőben? Elmennek-e még egyszer a Kremlbe í az értekezletre? S hogy fog felszólalni ott legközelebb Alekszej Alekszejevics? Átadja-e ajándékát a lánynak, s mint fogadja majd az? Örül-e annak, hogy újra látja Alekszejt? S vajon megszereti-e őt? A lépcsőn állva elmerülten néztem a kendövei félig letakart csöppnyi, egyszerű leányarcot, de semmit sem tudtam leolvasni róla ... (Vége.)