Uj Szó, 1955. július (8. évfolyam, 157-183.szám)

1955-07-19 / 172. szám, kedd

2 UJSZO 1955. július 20. % A szovjet kormányküldöttség Berlinben Á Szovjetunió és Jugoszlávia baráti viszonyának fejlődéséért A moszkvai „Pravda" vezércikke Berlin (ČTK) — Szombaton, július 16-án este a Szovjetunió kormányküldöttsége repülőgépen Berlinbe érkezett. A küldöttség részt vesz a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletén. Tagjai: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja és G. K. Zsukov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. A feldíszített repülőtéren a küldöttséget Johannes Dieckmann, az NDK népi kamarájának elnöke, Ottó Grotewohl miniszterelnök, az NDK kormányának tagjai, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagjai üdvözölték. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beszédet mondott: „Drága elvtársak! Barátaim! Berlin városának lakossága! A Szovjetunió kormányküldöttségének megbízásából, amely a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezletére megy, tolmácsolom a szovjet nép és a kormány üdvözletét önöknek, az egész német népnek, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának. (Taps). A Szovjetunió kormányküldöttsége azzal az őszinte óhajjal megy Genfbe, hogy megtalálja a feszültség enyhítésének és az államok közötti kapcsolatokban a bizalom megteremtésének eszközeit, hogy megtalálja az eddig megoldatlan nemzetközi kérdések elintézéséhez vezető utat. Egyike azoknak a kérdéseknek, amelyről az értekezleten ki kell cserélni a nézeteket, Németország egysége megújításának Genfbe érkezett a szovjet kormányküldöttség A moszkvai „Pravda" iúlius 16-i száma Szovjetunió és Jugoszlávia baráti viszonyának fejlődéséért címmel az alábbi vezércikket közölte: Az SZKP Központi Bizottságának a napokban véget ért teljes ülése meghallgatta és megvitatta N. Sz. Hruscsov elvtárs beszámolóját a május végén és június eleién lezajlott szovjet —jugoszláv tárgyalások eredményeiről. Az SZKP Központi Bizottsága, amelyben pártunk kollektív bölcsessége ölt testet, határozatba foglalta, hogy jóváhagyja a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányküldöttségei között lezajlott tárgyalá-í sok eredményeit. A szovjet—jugoszláv tárgyalások döntő fordulatot jelentettek a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság viszonyában. Mind Jugoszlávia, mind a Szovjetunió előtt nyilvánvaló, hogy a két ország ellenségeskedése és idegenkedése csak népeink ellenségeinek malmára hajtja a vizet, csak a béke ellenségeinek előnyös. Köztudomású, hogy az agreszszív nemzetközi körök szeretnék, ha a Balkán ismét Európa „puskaporos hordójává" válnék, ha az európai szárazföld népei között nyílt, vagy leplezett ellenséaeskedés uralkodnék. Eqyes imperialisták szeretnék Európa számos orszáqát fegyveres táborrá átalakítani, amely a támadó Atlanti Tömb parancsnokságának alárendelt „erődítményekre", „frontokra" és „szárnyakra" tagozódik. A Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyában beálló javulás — hangsúlyozta N. Sz. Hruscsov elvtárs a lúnius 3-án Szófiában megtartott gyűlésen — újabb hozzájárulás a nemzetközi feszültséq enyhítéséhez és a béke megszilárdításához. Kétségtelen, hogy a szovjet—jugoszláv tárgyalások minden békeszerető népnek, _ minden ország dolgozóinak érdekeit szolqálják. A dolgozók viláqszerte helyesléssel fogadták a szovjet—iuqoszláv tárqvalások pozitív eredménveiről szóló jelentést. Különös megeléqedást keltettek a megbeszélések eredménvei a Szovjetunió és a népi demokratikus orszáqok népeiben. mivel ezeket a népeket hoszszú éveken át a közös üqvért vívott együttes harc szálai fűzték Jugoszlávia népeihez. Meqszűnt az a rendellenes, eqészséqtelen viszonv. amely 1948 után, Berija és Abakumov provokátor szerepe kapcsán alakult ki Szilárd alap van a Szovjetunió és a Juqoszláv Szövetséqi Népköztársasáq baráti viszonyának és minden területre kiterjedő együttműködésének fejlesztésére. Ez összhanqban áll mindkét állam népeinek érdekeivel és uqvanakkor az európai népek biztonsáoa és az egyetemes béke megszilárdításának feladataival. A szoviet—iuqoszláv tárqvalások eredményeképpen elfogadott nyilatkozat naqy, nemzetközi jelentöséqű. Meqeqyezés jött létre számos fontos nemzetközi kérdésben. A szoviet—iuqoszláv meqbeszélések menetében és eredménveiben viláqosan kifejezésre jutott az a külpolitikai iránvvona!. amelvet pártunk dolqozott ki. s r.melv a leninizmus meqdönthetetlen elvein, minden naqv és kis nép szuverenitásának és egyenjogúságának tiszteletbentartásán alapul. „Tapasztalataink azt a meqinqathatatlan meqqvőződést alakították ki bennünk — tanította V. I. Lenin —, hoqv csakis a különböző nemzetek érdekei iránt tanúsított odaadó fiqvelmesséq fosztja meq talajától az öszszeütközéseket, zárja ki a kölcsönös bizalmatlansáqot, azt, hogv. kölcsönösen bizonyos cselszövésektől tartsanak. teremti meq azt a bizalmat, különösen a különböző nvelven beszélő munkásokban és parasztokban, amely nélkül nem lehetséqes sem békés viszony a népek között, sem valamenynyire is eredménves fejlesztése mindannak, ami értékes a mai civilizációban." Éppen a különböző nemzetek érdekei iránt tanúsított odaadó fiqyelmesspq az eqyik legfontosabb vonása a szocialista internacionalizmusnak, amelytől merőben ideqen a burzsoá ideológia minden megnyilvánulása, íqy a nacionalizmus is. A szoviet kommunisták szent kötelesséqüknek tartiák példát mutatni a szocialista internacionalizmus elveinek meqvalósításában, ahoqv ez eqy olvan soknemzetiséqű szocialista orszáq képviselő'hez illik. ímelvben következetesen. a marxista-leninista elmélet alapján oldották meg a nemzetiségi kérdést. A szocialista internacionalizmus qránittalapzatán *pült tel a Szovietuniónak a néni demokratikus orszáqokhoz fű?ődő kapcsolata. A Szovietunió K - t "lista Partia szívesen meoosztotta és meqosztia qazd^o tapasztalatait minden test vérpárttal, u.qyanakkor a szovjet kommunisták hivatottak figyelmesen tanulmányozni és átvenni mindazt, ami élenjáró a népi demokratikus orszáqokban a népgazdasáq vezetése, a tudomány, a technika eredményei stb. területén. „Minden nemzet eljut a szocializmushoz — mutatott rá Lenin — ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán foqnak eljutni, mindeqyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen vagy olyan formájának a proletárdiktatúra ilyen vaqy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein' véqrehajtott szocialista átalakítások ilyen vagy olyan ütemének." A Szovjetunió és a népi demokratikus országok történelmi tapasztalatai azt mutatják, hoqy a szocializmus qvőzelme biztosításának leqfőbb és alapvető kérdésében megnyilatkozó egvség mellett, a történelmi és nemzeti .sajátossáqoktól füqqően, alkalmazhatók különböző formák és módszerek a szocialista építés konkrét problémáinak meqoldására. A Szovjetunió és a Juqoszláv Szövetséqi Népköztársasáq őszinte, baráti viszonyának fejlesztése és erősítése szempontjából naqy jelentőséqü az a tény, hoqv Jugoszláviában az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdona uralkodik a naqy és közéjflbar. a közlekedés, a bankrendszer. a naqykereskedelem területén és a kiskereskedelem túlnyomó részében. Juqoszlávia alapvető osztályai a munkásosztály és a dolqozó parasztsáq. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársasáq államrendszerét az határozza meg. hogy a munkásosztály és a parasztsáq van hatalmon. Juqoszlávia meqőrizte nemzeti füqqetlenséqét és szembeszállt a külföldi tőkének azokkal a próbálkozásaival, hoqy behatoljon a qazdasáqi életbe. A meqfelelő szocialista kül- és belpolitika folytatása, Juqoszlávia Szovjetunióhoz čs a népi demokratikus orszáqokhoz fűződő politikai és qazdasáqi kapcsolatainak. valamint eqyüttmüködésének kibővítése és meqerősítése naqv jelentőséggel bír abból a szempontból, hoqv Juqoszlávia tovább fejlődjék a szocialista építés útián. A reakciós imperialista körök most tombolnak a szovjet—jugoszláv viszony erősödése láttán, mert ezek a körök ellenzik bármely orszáqnak, íqy .Tuooszláviának a szocialista úton haladó fejlődését is, mert zászlóikra írták a kapitalizmus visszaállítását azokban az orszáqokban. ahol a dolqozók a Szovjetunió nyomán lerázták vállukról a bérrahszolqaság iqáját. A Szovietunió Kommunista Pártja kívánatosnak tartja a marxizmus-leninizmus elvei alapján az érintkezés felvételét és a közeledést a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Juqoszláv Kommunisták Szövetséqe között. Meqszülettek az első eredmények és létrejöttek az előfeltételek ilven érintkezés felvételéhez és ilyen közeledéshez. Remélhető, hoqv ez a közeledés a Juqoszláv Kommunisták Szövetséqével folytatódni és fejlődni foq a marxizmus-leninizmus elvei alapján. Ez meqfelel a Szovjetunió és Jugoszlávia népei érdekeinek. A juqoszláv dolqozók meqértik. hoqy a Szovietunió részéről semmi sem veszélyezteti és semmi sem veszélyeztetheti a iuqoszláv népet és Jugoszlávia nemzeti füqqetlenséqét. Sőt. mi több. meqértik, maid a későbbiekben, kapcsolataink kiszélesedése eredményeképpen méq jobban belátják, hoqy a Szovjetunió, mint szocialista állam érdekelt abban, hoqv Juqoszláviában erősödjék az úi társadalmi rendszer, erősöd iék a dolqozók hatalma. Másfelől. Jugoszlávia hatalmas dolqozó tömeqei meqértjk. hoqv az Imperialisták célja visszaállítani a kapitalizmust Juqoszláviában és meqfosztani Juqoszláviát nemzeti füqqetlenséqétől. Ezeknek az imperialista elgondolásoknak a meqvalósításával szembeszállnak Juqoszlávia dolgozói, akik nem azért vették a hatalmat kezükbe, hoqv ismét kiszolgáltassák a nép minden qazdaqsáqát a belső és külső elnvomóknak. A szovjet emberek teljes mértékben osztják és lelkesen támoqatiák a kommunista párt és a szoviet kormánv békeszerető külpolitikáját, helyeslik a szoviet—iuqoszláv tárqyalások eredménveit. A Szovietunió dolqozói jól emlékeznek a szovjet és Iuqoszláv nép, valamint a két orszáq kommunista pártjának történelmileq kialakult és eqészen 1948-iq egyre erősödött baráti kapcsolataira. A szovjet nép eqv emberként törekszik arra, hoqy fejlődjenek és erősödjenek a baráti kaprsolatok a Szovjetunió és Jugoszlávia között, mindkét orszáq javára, a viláq békéje érdekében, a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom, valamint véqső célja elérésének érdekében. Genf (TASZSZ) — Július 17-én közép-európai időszámítás szerint reggel 9 órakor megérkezett Genfbe a szovjet kormányküldöttség, amely részt ve^z a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezletén. A szovjet kormányküldöttség vezetője N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, tagjai: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja és G. K. Zsukov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. A cointrini repülőtéren a küldöttséget Max Petitpierre, a Svájci Szövetségi Köztársaság elnöke, A. Dominico, a svájci politikai departement protokollfőnöke, a genfi kanton kormányának elnöka, Genf város polgármestere és más hivatalos személyiségek fogadták. Udvöz^jjte továbbá a szovjet küldöttséget P. Wilkins, a négy nagyhatalom kormányfői értekezlete közös titkárságának főtitkára. N. A. Bulganyint, N. Sz. Hruscsovot és G. K. Zsukovot üdvözölték még a szovjet kormányküldöttség tagjai, akik már előbb megérkeztek Genfbe, V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere, A. A. Gromiko, Berlin (ČTK) — Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke július 16-án rádióbeszédet mondott a genfi értekezlettel kapcsolatban. Beszédében kijelentette, hogy a német nép üdvözli a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezletét és forrón óhajtja, hogy megvalósítsa a nemzetek közötti tartós, békés együttélésre irányuló megegyezést. Ha sikerül Genfben kiküszöbölni a kölcsönös bizalmatlanságot — mondotta O. Grotewohl —, akkor remélhetjük, hogy haladást érünk el a nemzetek közötti kölcsönös megértésben. A német nép fő óhaja volt, az ma is és lesz mindig, hazájának demokratikus alapon való békés egyesítése — folytatta O. Grotewohl. Állásfoglalásunk hazánk újbóli egyesítésének kérdésével kapcsolatban — mondotta a továbbiakban Grotewohl — világos és egyöntetű: Németország újbóli egyesítéséhez a legfőbb hozzájárulást egyedül a német nép valósíthatja meg. Az újbóli egyesítést csupán a Kelet- és Nyugat-Németország közötti egyezménnyel lehet elérni. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem egyszer terjesztettük elő, javaslatainkat a nyugat-németországi illetékes helyeknek. E javaslatok mellett továbbra is kitartunk. Bonn ezekre a javaslatokra a Wehrmachtjának megteremtéséről szóló első törvényekkel válaszolt. Ezzel az egység elérését eltávolítani és megnehezíteni lehet, de megakadályozni nem. Elvárjuk a nagyhatalmaktól, hogy nem gördítenek akadályokat népünk nemes béke- és egységtörekvéseinek útjába és hogy minden lehető támogatásban részesítik azokat. Ha a genfi értekezlet jóváhagyná a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának javaslatait és határozatott fogadna el arról, hogy a megszálló hatalmak visszahívják hadseregeiket Németországból, felszámolják az ösza Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese. Jelen voltak a repülőtéri fogadáson továbbá a Svájcban akkreditált országok képviseleti hivatalainak vezetői, az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának ülésén részvevő küldöttségek vezetői, a svájci és külföldi sajtó számos képviselője. A szovjet és svájci államzászlókkal feldíszített repülőtéren díszőrség állt, a zenékar a szovjet és svájci himnuszokat játszotta. Max Petitpierre beszédében kijelentette, megtiszteltetés számára, hogy üdvözölheti N. A. Bulganyint, aki először jött el Svájcba és kifejezte azt a reményét, hogy az értekezlet sikeres lesz. N. A. Bulganyin beszéddel válaszolt: „Elnök úr, uraim! A szovjet kormány és a szovjet nép nevében szívélyesen üdvözlöm a békeszerető svájci népet és Genf lakosságát. A szovjet küldöttséget, amely ebbe a gyönyörű városba jött, hogy részt vegyen a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezletén, az a vágy tölti el, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország küldöttségével együtt utat és módot találjon a nemzetközi feszültség enyhítésére és az államok O. Grotewohl rádióbeszéde szes külföldi katonai támpontokat Németország területén, visszautasítják a revansista és militarista körök bármilyen támogatását és felmentik Nyugat-Németországot az egyoldalú katonai és politikai kötelezettségek alól, ezt teljes szívéből üdvözölné az egész német nép. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya meg van győződve arról, hogy az európai kollektív biztonság rendszerének megteremtése, amelyben részt vennének az összes európai államok, köztük Németország is, mégha ebben a rendszerben az elején a két német állam által lenne is képviselve, komoly és hathatós lépés lenne | London, (TASZSZ). — A Reuter hírügynökség jelentése szerint A. Eden brit miniszterelnök július 16-án repülőgépen Genfbe utazott. Utazása előtt nyilatkozatot tett, amelyben kijelentette, hogy „egyes tényezők" a genfi értekezleten „segítségünkre kell, hogy legyenek, hogy most az egyszer jó határozatokat fogadjunk el és bizonyos haladást érjünk el." Ez az első értekezlet 1945 óta, amely a potsdami értekezlethez hasonló. Valamennyien érezzük azt az alternatívát, amely ma a világ előtt áll. Vagy a legnagyobb mértékben kezet adunk egymásnak és kérdése. A Szovjetunió állásfoglalása ebben a kérdésben mindenki előtt jól Ismert, e napokban közölte a sajtó. A Szovjetunió Németország békeszerető és demokratikus alapon való megújítását mindig támogatta és ma is támogatja. (Taps). A Szovjetunió kormányküldöttsége reméli, hogy a négy nagyhatalom kormányfőinek elkövetkező értekezlete, amelynek fő célját a nemzetközi feszültség enyhítésében és az államok közötti kapcsolatokhoz szükséges bizalom megteremtésében látjuk, jelentős lépés lesz a független, békeszerető és demokratikus Németország egységének megújítása felé. Küldöttségünk el van szánva megtenni mindent, ami hatalmában van ennek a célnak elérésére. (Hatalmas taps). közötti kapcsolatokban a bizalom megteremtésére. Az itteni értekezletre összpontosul az egész emberiség figyelme. Nem csoda. A béke utáni vágy, az összes országokban a nemzetek legerősebb kívánsága, mivel még él emlékezetükben az a sok-sok szenvedés, amit a múlt háború okozott. Ezért ez az értekezlet nagy reményeket ébresztett. Az egész világ nemzetei forrón óhajtják, hogy ez az értekezlet a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és az államok közötti együttműködés és bizdlom légkörének megteremtéséhez vezessen. Nem kételkedünk benne, ha az értekezlet összes részvevőit jóakarat és az az őszinte törekvés vezeti, hogy megvalósuljon ez a nemes cél, akkor a genfi értekezlet sikerrel fejezi be munkáját és az egész világon az emberek százmilliói megkönnyebbülten lélegzenek fel. A szovjet küldöttség kötelességének tartja teljes mértékben kihasználni a mostani kedvező körülményeket és megtesz mindent, ami módjában áll, hogy a négy nagyhatalom kormányfőinek értekezlete valóraváltsa azokat a reményeket, amelyeket az egész világon az emberek milliói beléhelyeztek. az európai béke megszilárdításához. A kollektív biztonság rendszere biztosítaná a biztonságot a külföldi fenyegetésekkel szemben is, amely biztonság a német nép óhaja. Ezért örömmel üdvözölnénk, ha a nagyhatalmak Genfben határozatot fogadnának el a kollektív biztonság ilyen rendszerének megteremtéséről. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya úgy, mint ezelőtt, a genfi értekezlet ideje alatt is, kicseréli nézeteit a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányával a Németországot érintő minden kérdésben — mondotta Grotewohl beszédéI nek befejező részében. haladást, eredményeket érünk el az összes nemzetek érdekében, vagy lesz egy olyan hatalmas erő, amellyel senki sem veheti fel a versenyt és amelyet az országok pusztításra használhatnak fel." Eden kijelentette, azt várni, hogy csupán ezen az egy értekezleten elérik a megegyezést, azt jelentené, hogy túl sokat várunk. De megvan a remény, hogy Németország egységesítésének kérdésében haladást érjenek el. Németország egységesítése nélkül — tette hozzá Eden — nem lesz igazi béke és egység Európában. A nagyhatalmaknak hozzá kell járulniok a német kérdés megoldásához Y. M. Molotov beszélgetése A. Pinayvel, MacMiílannal és J. F. DuHessel V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere július 17-én beszélgetésre ült össze A. Pínay francia külügyminiszterrel. A beszélgetésen részt vett S. A. Vinogradov, a Szovjetunió franciaországi nagykövete is. Ugyanaznap tárgyalt H. MacMilannal, Nagy-Britannia külügyminiszterével. A beszélgetésen jelen volt J. A. Malik, a Szovjetunió nagy-britanniai nagykövete is. V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere július 17-én beszélgetést folytatott J. F. Dulles-szel, az USA államtitkárával. A beszélgetésen jelen volt J. N. Zarubin, a Szovjetunió amerikai nagykövete is. Eden nyilatkozata genfi útja előtt