Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-16 / 144. szám, csütörtök

á UJSZO 1955. június 16. Dolgosóink m agy alkotása A Szövetségi Vasútvona! építkezé­séről a sajtóból és rádióból gyakran értesült dolgozó népünk. A hatalmas mü nagy érdeklődést váltott ki dol­gozóink körében. Most, amikor az építkezés már a teljes befejezéshez közeledik, szükségesnek tartjuk, hogy röviden beszámoljunk e hatalmas mű­ről. A felszabadulás utáni években a Kassa—Bohumín közötti vasútvonal semmiképpen sem felelt meg az új gazdasági és politikai viszonyoknak. Ezért a régi sínpárt gyors ütemben korszerű kettősvágányú vonallal-- kel­tett helyettesíteni, amely meg tud birkózni a megnövekedett forgalom gyors lebonyolításával és amely emellett megfelel az új viszonyoknak is, amelyek Kelet-Szlovákia iparosí­tásával következtek be. A vonalon a kettős-sínpár építését mindjárt hazánk felszabadítása után megkezdték, úgyhogy 1950-ben már csak 100 kilométer hosszú sínpár le­fektetése volt hátra. Igaz, »z volt építészeti szempontból a legnehezebb szakasz. A szakasz kiépítése céljából egy önálló nemzeti vállalatot létesí­tettek. A Hernád festői völgye nem­sokára a munka zajától volt hangos. Először a lakótelepeket kellett fel­építeni. mivel ilyen hatalmas építke­zésen nemcsak helybeli munkások dolgoztak, hanem egész Kelet-Szlová­kiából a munkások ezrei és egész Szlovákiából, sőt egész köztársasá­gunkból a szakemberek, kőművesek, ácsok, gépészek százai és ezrei A nyári hónapokban, amikor a föld­művesek soraiból kikerülő munkások visszatértek a mezei munkához, a munkaerők létszámát brigádcsokkal egészítették ki. Ma a népi milícia tag­jai és a CSISZ-tagok ezrei hordják a brigádmunkös jelvényt, sőt sokan a Szövetségi Vasútvonal díszjelvényét is, amely becsületesen végzett mun­kájuk szép emléke. Az építkezésen dolgozókat rendesen el kellett szállásolni, gondoskodni kellett ellátásukról és kulturális szükségleteik kielégítéséről. A vonal mentén hatalmas lakótelepek épültek, amelyeket az elszállásoló hei;, isége­ken kívül, korszerű üzemi konyhák­kal. büfékkel, fürdőszobákkal, orvo­si rendelőkkel, és élelmiszer üzletek­kel láttak el. A dolgozók kulturális szükségleteit szolgálták a kultúrott­honok, mozik és amfiteátrumok. Az építkezésen rendezett esztrádmüsorok keretében gyakran felléptek a brati­slavai élenjáró művészek, a kassai és eperjesi színjátszó kollektívák. Itt meg kell említenünk azt, hogy nem­csak színészek,, énekesek és zené­szek jöttek művészetükkel az építke­zés dolgozói körébe, hanem a mü nagyszerűsége műalkotásra ihlette az élenjáró képzőművészeink egész sorát, akik élethűen örökítették meg vásznaikon az építkezés menetét. És most számoljunk be röviden magáról a műről. A régi vasútvonal semmilyen szempontból nem felelt meg a fokozott követelményeknek. Az éles kanyarok nem engedték meg a gyor­saság teljes kifejtését és az egysln­páros vonalon lebonyolított nagy for­galom vasúti kitérők létesítését, a szerelvények várakozását tette szűk-, ségessé. Az új vonal mindezeket a nehézsé­geket megszünteti. De ehhez 700 millió köbméter földet, túlnyomórész­ben köréteget kellett áthelyezni, több százezer méter betont kellett feldolgozni, három alagutat és több hidat kellett felépíteni, nem is be­szélve a kisebb objektumok nagy szá­máról. Ezen a szakaszon építették fel Közép-Európa legnagyobb kétsín­páros alagútját és legnagyobb kétsín­páros vasúti viaduktunkat. Ezt az óriási munkát természete­! sen a régi módszerekkel nem lehetett rövid idő. alatt megvalósítani. Ezért a I Szövetségi Vasútvonalon nemcsak bá­gerek és keskenysinpárú mozdonyok dolgoztak, hanem korszerű gépek, buldózerek, skripperek, g rá de re k . ra­kodógépek, dumperek és számos olyan gép, amit valaha a vasútépítkezések­nél egyáltalán nem használtak. De a hatalmas gépek beállítása nem oldott meg mindent. A gépek kezelőit is ki kellett képezni. Ugyanígy köz­vetlenül az építkezésen keilett felne­velni a többi szakembereket, főleg a robbantókat, alagútköműveseket, ácsokat, sőt a mestereket, technikuso­kat és mérnököket is meg kellett ismertetni az új munkaformákkal, az új munkamódszerekkel, amelyekre az építkezésen szükség van. Az építke­zésen valóban az Iskolázás különböző fokozatain mentek keresztül dolgo­zóink, míg segédmunkásokból szak­emberekké lettek. Az egyes vonal­szakaszokon a közeli falvak la^Oi dol­goztak. ök alkották az építők jelentős részét. A különféle mesterségek elsa­jítítása után az építkezés befejezé­sével az ipar különféle ágaiban he­lyezkedtek el. A Szövetségi Vasútvo­nal az új szlovákiai ipar számára nagyszámú szakembert nevelt ki, kü­lönösen a falvak dolgozói közül, ami­vel nagyban hozzájárult a falu és vá­ros dolgozói közötti szövetség elmé­lyítéséhez. A Szövetségi Vasútvonal építésénél az összes nehézségek legyőzésében, amelyek az építők útjában álltak, a csehek, szlovákok és magyarok pél­dásan összetartottak. Az a közöf tö­rekvés vezette őket, hogy minél ha­marább befejezzék ezt a hatalmas müvet. Hamburský mérnök A bratislavai gyapotüzem dolgozói elfogadták a Jiho!en-üzem felhívását A bratislavai gyapotüzem szövődé­jében még a múlt évben megoldották a teljesítményért és a végzett munká­ért járó jutalmazás problémáját. Most a Jindŕichúv Hradec-i Jiholen nemzeti vállalat felhívása után, amely június elején azzal a kéréssel fordult a köny­nyüipar összes munkásaihoz és tech­nikusaihoz, hogy kövessék példáját és vezessék be az új bérrendszert, mint a terv idejében való teljesítésé­nek és túlteljesítésének, a termékek minősége fokozásának fontos eszközét, — a gyapotüzem dolgozói elhatároz­ták, hogy csatlakoznak a felhíváshoz és a három részleg tapasztalatait ér­vényesítik az egész üzemben. A Jiholen-üzemnek ezeket írták: „Az összes részlegek és műhelyek aktíváján a dolgozók elfogadták a* önök felhívását és kérik az új rend­szer bevezetését és kiterjesztését a» eddigi három részlegről üzemünk osz* szes részlegeire legkésőbb 1955. szep­tember 15-ig. Hisszük, hogy amilyell mértékben bennünket hozzásegített el az új rendszer ahhoz, hogy négyszer nyertük el a vörös zászlót, hogy rek­lamáció nélkül termelünk árut, elmé» lyítjük az üzemen belüli önálló elszá­molást, ugyanúgy hozzásegíti a kőny­nyűipar többi vállalatait is az állami tervfeladatok egyenletes és jó telje­sítéséhez." A gyapotüzem dolgozóinak bére a terv egyenletes teljesítését, a minő­ségi terv teljesítését és a selejt csök­kentését tükrözi. Az árvái vízduzzasztógát Jo :élóráiQ topogtunk itt az árvái vizduzzasztógáton — így írom topog­tunk, mert'itt az Árva folyó északnak szaladó völgye csúcsában még most, a nyár elején is hűvösek a hajnalok. Innen lestiik a ködös párába bur­kolt hegycsúcsok fölött lassan az ég­re kúszó napkorongot é* lenyűgözve alltunk a mindent bíborszínbe öltöz­tető fényözönben. Az ármi tenger — a víztároló élettelenül, mozdulatlan kekes tükre másodpercröl-másodperc­re új színárnyalatokban tündökölt. Amikor az etső napsugár végigsimo­gatta a tó tükrét, a víz sötétlila fénnyel verte vissza az ébredő nap üdvözletét. Egyre melegebbek lettek az egymástváltó színek, a felkelő nap teljesen birtokába vette a tavat. A némán örtálló hegyek is előbukkantak a tó peremén és a lángoló napsuga­rakat táncolva verte vissza a Babia Gora hósapkás csúcsa. S alattunk egyszer csak felmoraj­lott a gát. — Hiszen ez a villanytelep — futott át apyamon a gondolat. A gát, a villanytelep és a tó, az emberi munka győzelmének koronája. A helyén egy évtizede még kopár völgy húzodott, az Árvái Magura,, a Besz­kidek és a Lengyel Tátra ölelésében. S e 'iclgyet szelték keresztül az Árva folyó tavasszal-összel romboló, gyilkos hullámai. Pe az ember ismét győ­zedelmeskedett a természet fölött. Béklyóba verte a háborgó folyót — gátat épített a völgy torkában. S a folyó, mely ősidőktől fogva ellensége volt az embernek — segítőtársa lett. Hullámai villanyáramot termelnek. Nem volt könnyű az út. míg elő­ször felbúgtak a turbinák. A tóvá duzzadt folyó áttépte gátját, az épít­kezésen megszólalt a vörös kakas, — tűzvész hamvasztotta el a műhe­lyeket, raktárakat. Az ember mégis erősebbnek bizonyult az elemeknél. Dzuroška Péter, Krausz mérnök, Zá­hora Anton, a Pingyiák testvérek, Moravcsik György, Krupka Lajos és még sokan mások itt állottak egy hajnalon a gáton, itt, ahol mi most, s levett sapkával nézték a tó tük­rében fürdő napkorongot, ök vará­zsolták ide az óriás gátat, a tavat sok• esztendős kemény munkával. S ma már búgnak a villanytelepek turbinái, itt a gát alatt és lenn a Vá­gón. Amióta elkészült az árvái víz­duzzasztó — Szlovákia falvai, váro­sai háromszor annyi villany áramot kapnak, mint azelőtt, egyre több kii faluban ragyog fel a villanyfény, szó­lal meg a rádió és a Tátra alatt már végigrobogott az első villamos­vonat. Mindezt a halkan duruzsoló vil­lanytelep juttatta eszembe — ezért mondtam el. S amikor elbúcsúztam az árvái tengertol, annak tükrén a reggeli napfényben egy karcsú vitor­láshajó suhant tova. Malinov&ky László Ünnepélyes keretek között nyitják meg a lidicei Béke és barátság parkját „A nemzetek szilárd egységében a világbéke győzelméért" jelszó jegyé­ben ünnepélyes keretek között nyit­ják meg vasárnap, .június 19-ién a li­dicei Béke és barátság parkját, amely­ben csaknem 30 országból küldött ró­zsákat és dísznövényeket ültetnek ki. Az ünnepségen részt vesznek a Szovjetunió, Anglia, Németország és más országok küldöttségei is. Az ün­nepség előtt koszorúkat helyeznek el a lidicei vértanúk sírjára. A lidicei Béke és barátság parkjá­nak megnyitására kedden szovjet kül­döttség érkezett . Prágába, melynek tagjai: Jevgenij Ivanovics Obuchov építész, a sztálingrádi városi szovjet végrehajtó bizottságának elnökhelyet­tese, Michail Alekszandrovics Dugyin, leningrádi költő, a körzeti Békevédők bizottságának tagja és Maria Ivanovna Luhovikovova kievi újságíró, a „Szov­jet nő" című ukrán folyóirat felelős szerkesztője, a Békevédők ukrán bi­zottságának titkára. Kedden a lengyel és a német kor­mányküldöttség is megérkezett Prá­gába. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom küldöttsége elutazott a berlini IV. szakszervezeti kongresszusra Kedden, június 14-én utazott el Prágából Berlinbe a Szabad Német Szakszervezetek Szövetsége IV kong­resszusára a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom küldöttsége. A küldött­séget Gustáv Hnilička, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára vezeti, tagja Mária Radová, az Állami Keres­kedelem Alkalmazottai Szövetségének elnöke. Kultúrküldöttségek kicserélése Cse .szlovó. ia és Franciaország között A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága elfogadta a bre­tagnei kerület kulturális, művészi és folklorisztikus társulatai szövetségé­nek kultúregyüttesek kicserélésére irányuló javaslatát. A csere keretében a távösszeköttetésügyi dolgozók üzemi klubjának dal- és táncegyüttese, a Vycpálek-együttes megy körútra és 14 napot tölt Franciaországban. Július második felében egy francia együttes jön Csehszlovákiába, amely több cseh | és szlovák városban lép fel. Büszkék vagyunk eredményeinkre A villany bevezetése nagy nap egy falu életében. így volt ez Andódon is. Az először kigyúló fényt az összegyűlt polgárok örömujjongással fogadták. Derekas munkával érdemelték ezt ki. Jól működő egységes földművesszö­vetkezetük van, teljesítették" vetési tervüket és beszolgáltatás! köelezett­ségüket. Utcáik, tereik rendezettek. Mi, az érsekújvári Energotrust dol­gozói, akik részt vettünk az andódiak ünnepségén, nagy meghatottságot éreztünk. Az ő örömük a mi örömünk is volt. Hiszen mi is teljes erővel küz­dünk dolgozó népünk életszínvonalának emeléséért, üzemünk kollektívája az első negyedévben teljesítette tervét és most eredményesen harcol a félévi terv teljesítéséért. Andód község eb­ben az évben már a kilencedik, amelyet terven felül kapcsoltunk be a villany­hálózatba. Büszkék vagyunk elért eredményeinkre. Szabó István, Érsekújvár Hasznosítsuk a hulladék-nyersanyagot Hazánk minden dolgozója, sőt már az elemi iskolák tanulói is tudják, milyen jelentős szerepe van iparunk nyersanyagellátásában a hulladékgyűj­tésnek. Az acélgyártáshoz nélkülözhe­tetlen a vashulladék. A hulladékpapír felhasználásával pedig sok hektárnyi erdőterületet mentünk meg a kivágás­tői. A jól szervezett gyűjtéssel mil­liós értékeket nyerünk, nem beszélve arról, hogy jelentősen megkönnyítjük dolgozóink munkáját, elősegítjük a,terv teljesítését azokban az üzemekben, amelyek az így nyert nyersanyagot felhasználják. A hulladék gyűjtését, illetve fel­vásárlását és elszállítását a Sber és Kovošrot nemzeti vállalatok végzik, amelynek a járási székhelyeken fióküzemeik vannak. A vállalatok dol­gozóinak igyekezetétől függ körzetünk­ben a terv teljesítése. Attól függ, ho­gyan tudják mozgósítani a dolgozókat, legfőképpen azonban a fiatalokat, a CSISZ-tagokat és pionírokat e fontos feladat teljesítésére. Az újságokban olvasunk, a rádióban gyakran hallunk egyénekről, akik szép eredményeket érnek el a hulladék­gyűjtésben. Az utcákon, tereken gyak­ran találkozunk papírral vagy lozsdás vassal megrakott, apró kocsikat húzó vidám áyermekcsapattal, akik kelle­mes szóraWozásnak tekintik ezt a hasz­nos tevékenységet. A gyűjtés sikere a jó szervezéstől függ A népi gyűjtés megszervezésé­ben jelentős szerepe van a gyújtőte­lepek dolgozóin kívül a helyi nemze­ti bizottságok tagjainak is. Sok helyen azonban még mindig nem fordítanak kellő gondot e fontos feladat teljesí­tésére A gömörhorkai cellulóz* üzem csomagolópapír gyártó részlegén na­gyon lemaradtak a terv teljesítésében. A lemaradás fő oka a nyersanyaghiány, nevezetesen a hulladékpapír hiány volt. Az üzem vezetősége a kerület járási nemzeti bizottságainak segít­ségét kérte, azonban hónapokon ke­resztül egyetlen lTelyröl sem méltat­ták válaszra az üzem vezetőségének kérését. Pedig a hulladékpapír gyűj­tésére mindenütt tág lehetőség nyí­lik. ' A közelmúltban például Losoncon — amint arról Kertész Imre losonci le­velezőnk beszámol — egyetlen nap alatt 105 métermázsa hulladékpapírt gyűjtöttek össze. Pedig Durcsó Pál, a losonci Sber-üzem vezetője ennekelöt­te mindig azt hangoztatta az igazga­tóságon, hogy a papírgyűjtési tervet lehetetlen teljesíteni. Állítása szerint ő megtett minden tőle telhetőt, mo­torkerékpáron beszaladta az illetékes helyeket, népszerűsíti, szervezi a gyűj­tést, a kívánt eredményt azonban nem tudja elérni. A vállalat egyik alkal­mazottja azonban, aki pedig nem is­merte úgy a helyi viszonyokai mint Durcsó Pál, néhány nap alatt megmu­tatta, hogy helyes szervezéssel még túl is lehet teljesíteni a gyűjtési ter­vet. Felkereste az iskolákat, beszélt a tanítókkal és a diákokkal. Az ered­mény rövid idö alatt több mint 100 mázsa papírhulladék • összegyűjtése lett. Hasonló lehetőség minden város­ban és faluban van. Fontos, hogy jó szervezéssel kiaknázzuk ezeket a le­hetőségeket. A hulladékgyűjtés sikere azonban nemcsak a gyűjtéstől függ. hanem a begyűjtött nyersanyag folyamatos el­szállításának megszervezésétől is. Hányszor látunk falvakban és váro­sokban összegyűjtött ócska vashalmo­kat, amelyek heteken, hónapokon, sőt talán éveken keresztül várnak az el­szállításra. Pedig ezek a halmok lel­kes fiatal gyűjtők munkájának ered­ményei. Ha azonban azt látják, hogy az összegyűjtött any^g elszállításá­val senki sem törődik, elkedvetlened­nek, feleslegesnek éráik munkájukat. Ilyen esetről számol be levélben Pata­si István dunaszerdahelyi levelezőnk, aki elmondja, hogy a Kovošrot duna­szerdahelyi vezetősége nem fordít kellő gondot a hulladékvas gyűjtésé­re. Emiatt az üzem nem teljesíti a tervet A Dunostrov konzervüzem dolgozói még a múlt évben nagymeny­nyiségü kiselejtezett hordóabroncsot gyűjtöttek össze, amit még október­ben el kellett volna szállítani. Az üzem szakszervezeti tanácsa már több ízben kérte Löwinger Fülöpöt, a gyűjtő­telep vezetőjét, gondoskodjék a hulla­dékvas elszállításáról. Ez azonban még a mai napig sem történt meg. — Pedig üzemünk minden dolgozója tud­ja, hogy az acélolvasztóknak szüksé­gük van e fontos nyersanyagra — hangsúlyozza Patasi István. Dunaszer­dahelyi levelezőnk még egy fontos körülményre hívja fel a figyelmet, ami szintén nagyon fontos a hulladék­gyűjtés sikeres teljesítésében. A dunaszerdahelyi iskolák tanulói ver­senyt indítottak a vashulladékgyűj­tésre. Pálffy Miklós, a 11 éves iskola egyik tanulója több mázsa hulladék­vasat gyűjtött össze, amit a gyűjtő­telep vezetősége át is vett. Az átvett hulladékvas eilenértékét azonban mindmáig nem fizették ki, sőt a ta­nulónak még elismervényt sem adtak tevékenységének eredményéről, hogy azt a versenyt értékelő bizottság fi­gyelembe vehesse. Ilyen meg nem ér­tés természetesen nagyon elkedvetlei niti a verseny részvevőit. A hulladék­vasgyűjtés sikere megkívánja a hason­ló hibák megszüntetését. Az illetékes szerveknek a gyűjtés minél szélesebb körben való propagálásával kell töre-* kedniúk a gyűjtési terv teljesítésére. G. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom