Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-16 / 144. szám, csütörtök

A mai Időszakot nem egyszer nevezték az atomerő korszakának, ; tegnap még elképzelhetetlen erő é; gyorsaság korszakának. . Ogy látszil azonban, hogy mindezt az erőt éi gyorsaságot felülmúlja a szovjet diplomácia ereje és gyorsasága. Legalábl is az, amit Nyugat-Némctországho; és Adenauer kormányához intézet legutóbbi jegyzékével elért, a sajá módszereihez görcsösen ragaszkodi nyugati diplomáciára nagyobb hatás tett, mint amilyet a világon bárho ledobott atom. vagy hidrogénbotnb: kelthetett volna. A „Paris Soir" című párizsi lap szerint ez a szovje jegyzék, vagyis inkább az, amit ; jegyzék tartalmazott — a szovjetkor, mány javaslata Adenauer bonni kormányához a Bonn és Moszkva között közvetlen tárgyalásokra — mind i három nyugati nagyhatalom fővárosában, Párizsban, Londonban és Washingtonban — „óriási meglepetést' keltett. „Moszkvától nem politikai, hanem csupán gazdasági javaslatoka vártak" — írta ugyanez a lap. A jegyzék ugyan beszél az ilyen közeledé, gazdasági következményeiről is, és vámutat, hogy ez mily fontos és hasz nos volna mindkét félre, Németországra és a Szovjetunióra egyaránt, de : 'egnagyobb meglepetést azok a nag; politikai kilátások keltették, amelyeket a jegyzék Németország előtt meg nyit. Ez azonban leleplezte a nyugati diplomáciának még egy másik, nem ke vésbé érzékeny oldalát is. „Páriz. csodálkozott — írja ugyanez a lap — hogy mily gyorsan cselekszik a szovjet diplomácia." És valóban, soroljul csak fel: a varsói értekezlet, Ausztria Jugoszlávia, Nyugat-Németország, é mindez nem is egészen egy hóna] alatt, május közepétől június első he tének végéig — rövid három hét alat — olyan gyorsaság ez, amely felett ; régi stílusú nyugati diplomácia jog gal csóválja a fejét értetlenül. É ehhez még: Vjacseszlav Mihajlovic, Molotov, a Szovjetunió külügyminisz tere és mint ilyen különösen exponál személyiség, egész Európán és a ten géren tteresztül Amerikába, SanFran ciscóba utazik az Egyesült Nemzete] Szervezetének megalapítása 10. évfor dulója alkalmából rendezett ünnep ülésre. És amint Párizsban kifejezet ten kijelentette, mint turista utazil A politikai, diplomáciai feladatot bi zonyosan ismét csak a célnál, Sa: Franciscóban veszi át. És bizony e is, a miniszternek ez az egyedüláll nyugalma ebben az egész politikai ka varodásban, kell, hogy csodálatot é elképedést váltson ki afelett, mi min denre és mily gyorsan képes a szov jet diplomácia. S a Szovjetuniónak ez a vezetősze repe nem hullott az ölébe mély okol saját törekvése és találékonysága nél kül. Ha mindezt elemezni akarjul vissza kell térnünk egészen a páriz; egyezményekhez, amelyekre a Nyuga annyi energiát és tevékenységet for dított — és ma már mondhatjuk: pa zárolt —, hogy egyébre már nem so ereje maradt. A nyugati imperialistái akik megszállottként törekednek a évről évre jobban erősödő és virágz Szovjetunió megsemmisítésére, meg feneklettek az úgynevezett erőpoliti kában, ahogy ők nevezik. Az eré azonban ők a hadosztályok, tankok é repülőgépek mennyiségében látták, é számukra mindennek a betetőzése a atom- és hidrogénbomba, amely a embereket és az emberi települések* „nagyban" pusztítja -1. És ami a ka tonaságot illeti, a fő erőt a ném« hitleri hadsereg felújításában láttál nem véve tekintetbe azt a borzalmE vereséget, amit éppen ez a hadsere szenvedett a múlt háborúban. Nyugal Németország remilitarizálása egyem sen rögeszméjükké vált. És főleg közben már megbukott Churchill vo az, aki a nyugati diplomáciának mir den erőfeszítését erre a tervre öss; pontosította, nem törődve azzal, hoc az emberiség túlnyomó többségén* nyilvánvalóan nincs kedvére ez a ter A vaknak is látnia kellett, hogy e pc litika eredménye szükségszerűen ej harmadik és még borzalmasabb vilác háború lett volna. De ezt senki se akarja, még maguknak a kapitalis aHamoknak a lakossága sem, Amer kát sem kivéve, nem beszélve a néj szocialista és ennélfogva békés ko: mányzatú országokról. És az erőpol tika szempontjából is mily fejetlenség ez, hisz ez országok saját népei sem támogatják ezeket a számukra idegen kormányokat. Ezzel szemben a szocialista tábor az igazi erő tábora, már csak a hozzátartozó emberek mennyiségénél fogva is. A Nyugatnak a támadó párizsi egyezményekhez való ragaszkodására az első válasz ezért a varsói értekezlet volt. Hányszor óvta a Szovjetunió a nyugati hatalmakat a pírizsi egyezmények elfogadásától és később azok ratifikálásától! Az imperialisták azonban nyilvánvalóan nem képesek megérteni, hogy valaki a béke érdekében járjon Így el, és a Szovjetunió intelmében a Szovjetunió félelmét látták a párizsi egyezményektől, amelyek állítólag a Szovjetunió agresszív imperialista céljait akadályozzák. És elkezdték ezt a meghatározást alkalmazni a szovjet békepolitikára. Azonban ezt csak saját kárukra tették, mert a vaknak is látnia kellett, hogy ez csak ürügy arra, hogy gyengítsék a szovjet békepolitika befolyását a saját imperialista uralmuk alatt álló országok lakosságára, amelyre szintén nagy hatással van a szovjet békepolitika. Továbbá sajátmagukat akarták azzal leplezni, hogy az általuk előkészített és az egész világ valamennyi békeszerető embere által elítélt háború veszélyét a béketábor számlájára írták. Ez a játék azonban nem tarthatott sokáig. A népi demokratikus áljamok, élükön a Szovjetunióval és /L hatalmas Kína tevékeny részvételével mérhetetlenül fontos választ adtak a párizsi egyezmények ratifikálására. A népi demokratikus államok még szorosabban / egybetömörültek amint ezt a Varsóban aláírt baráti együttműködési és , kölcsönös segélynyújtási szerződés bizonyítja és ezenfelül még jobban megerősíti őket es államok védelmi erői közös parancsnokságának megteremtése a szocialista tábor bármilyen agresszióval szemben való megvédésére. Ezért oly nagy az ereje a nyolc békés állam varsó: szerződésének, mely azonban nyitvs áll mindenki előtt, aki csatlakozn akar a béketáborhoz. Ezért ezt í szerződést ezeknek az államoknak nemcsak kormányai, hanem népei ií örömmel üdvözlik. A párizsi egyezményeket még mindig — tehát egy évvel aláírásuk után — nem ratifikálták a szerződés összes részvevői. A varsó szerződést a részvevő államok legfelső népi képviseletei alig egy hónapor belül sorban jóváhagyták, úgyhogy m? ez; a szerződés teljesen érvénybe lépett. A Szovjetunió azonban nem habozott további lépéseket tenni a bék< ügyének érdekében. Nyugaton ugyar sokat mérlegeltek, írtak és bej szeltek arról, vajon a párizs egyezményeknek a Szovjetunió figyelmeztetése ellenére való elfogadás; megakadályozza-e azt, hogy a Szovjetunióval bármilyen tárgyalásokat folytassanak azok az államok, amelyei elfogadták és ratifikálták a párizs szerződéseket. Itt felesleges volt azonban az okoskodás. A szovjet politikusol nem vaskalaposok, hanem valódi politikusok, akik politikailag fel tudjál becsülni, hogy mi a jó és mi a rossz Itt is úgy volt. A varsói szerződés amint már említettem, nem kagylóhéj, amibe a szerződés részvevői visz. szahúzódnának, és semmi többet nen akarnának, vagy nem akarhatnának Ellenkezőleg, alig hogy létrejött ; szerződés, a Szovjetunió mindjárt to vábbi lehetőséget keresett a béketábor megerősítésére. És már elqzőlei előkészítve azzal az Ausztriával vali megegyezést, amely tehetetlenül ver gődött két tábor, a Nyugat és Kele között, késznek mutatkozott a rég Osztrák-Magyar Monarchiának ezt maradvánvát kivezetni ebből a lehe tetlen helvzetből. és lehetővé tettszámára. hogy valódi államként élje: és cselekedjék. Ezt ugyan bizonýo feltételekhez kötötte, ahhoz, hog Ausztria nem fogja megnehezíteni, ha nem inkább megkönnyíti a középeu rópai helyzetet azzal, hogy nem csat lakozik sem az egyik, sem a mási csoporthoz a mai Európában, haner semleges marad. És tisztelet az oszt rák politikusoknak, hogy megértettél milyen ió és értékes ez az osztrá nép számára, és nem valamilyen nyo más alatt, hanem örömmel aláfrtá az államszerződést, ami Ausztria szá mára tulajdonképpen most jelenti a háború végét és már a teljes béke kezdetét. Ezt az osztrák nép is megértette es örömmel üdvözölte. Ausztria már megtalálta államának programját, illetve értelmét is. A gazdasági felvirágzás mellett újból a nagy zenekultúra klasszikus földje akar lenni, mint ahogy két évszázadon keresztül az volt, és aránytalanul több babért aratott vele, mint a hadi dicsőség terén a monarchia idején. Röviddel ezután Jugoszláviára került sor. A Szovjetunió megtalálta a hozzá vezető utat is, nagy bosszúságára azoknak, akik Jugoszláviára zavaró elemként számítottak. De a Szovjetunió ebben is mindennél nagyobbra becsüli a béke ügyét. És nézzük csak Nyugat-Németország képviselőjének és magának Adenauer kancellárnak meghívását Moszkvába! Bizonyára mindnyájan egyetértenek velem abban, hogy erről a két dologról, amire ma már nem jut időm, a legközelebbi alkalommal beszéljek részletesen. És ma már úgyis azzal az örömteli tudattal fejezem be beszámolómat, hogy a Szovjetunió helyzetének megszilárdulása következtében még közelebb kerültünk a béke biztosításához, ami számunkra a legdrágább és legkívánatosabb dolog. A szovjet békepolitika újabb győzelmei {Vasárnapi rádióbeszéd) Kétszáz éve lesz 1956. január 27én, hogy megszületett Wolfgang Amadeus Mozart (1756—1791), a nagy zenei géniusz. Ennek a jelentős évfordulónak megünneplésére nagyban készül az egész zenei világ. Mozart többször és igen szívesen tartózkodott Prágában, ahol zenéjét már életében megértették. Fővárosunk komoly részt kér a jubileumi ünnepségekből, A Mozart-évforduló méltó elökészíté'sé érdekében már most különbizottság létesült, amelynek elnöke Dr. Václav Holziknecht, az állami konzervatórium igazgatója. A XVIII. század Mozart előtti cseh zeneszerzői nagy hatással voltak a bécsi klasszikusra, viszont Mozart életműve ma is szerves része zenekultúránknak, követendő példa, amiből zenészeink, zenekedvelőink állandóan meríthetnek. Nincs olyan zenei intézmény köztársaságunkban, amely ne óhajtana szerepelni az országos ünnepségeken. Az 1956 januárjában kezdődő ünnepségek a jövő évi Prágai Tavasz folyamán érik el tetőpontjukat. Természetesen Mozart zenéje Prágában állandóan műsoron szerepel. A Prága—Smíchov kerület kertes részének erdőövezte végében, a Mozart utca egyik idillikus részén áll az ódon, kopott épület sárga falaival, zöld zsalugátereivel, a világhírű Bertrámka-lak. Mozart szívesen vendégeskedett itt és 1787-ben itt komponálta halhatatlan operáját, a Don Jüant. A Bertrámka eredetileg František X. Dušek cseh zeneszerzőnek és feleségének, az annakidején ünnepelt énekesnőnek a tulajdona volt. Mozart prágai tartózkodásai idején többször volt vendége a művészházaspárnak. A Betrámkát később Popclka prágai kereskedő vásárolta meg, kinek özvegye a Bertrámkát és a Mozartra vonatkozó emlékeket a salzburgi Mozart Múzeumnak juttatta azzal a kikötéssel, hogy egyik nőrokona élethossziglan benne lakhatik. A salzburgi Mozart Múzeum 1925-ben vette tulajdonába a Bertrámkát. Addigra már eltűnt a Mozartra vonatkozó emléktárgyak egész sora. Csodálatosképpen eltűntek azok a bútorok is, amelyeket Mozart használt. Az épület négy évig maradt a salzburgiak -kezén. 1929-ben megvásárolta a prágai Mozart Egyesület és 100.000 koronát áldozott renoválására. A lyukas tetőzet, a leváló vakolat, a btomJással fenyegető részek megjavítására ez az összeg kevésnek bizonyult. A sors a Bertrámkához elég mostoha volt. Amikor Mozart idejében a zene „.felszentelt csarnoka volt, boldogabb napokat is látott. Az évek hosszú során át meglehetősen elhanyagolták és csak most látnak hozzá jSeArámka írta: Jó Sándor alapos rendbehozatalához. A népi demokrácia költségvetése biztosítja a Bertrámka időtálló átépítését és régi fényében való felújítását. A zene géniuszához méltó kegyeletes cselekedet a Bertrámka átépítése, amely ma lényegében a régi cseh zene múzeuma. Ezenfelül itt összpontosítják Prágában a Mozart-irodalmat, a Mozart prágai tartózkodására és korára vonatkozó emlékeket a korabeli zongorákat, aranyozotl spinéteket, amelyeken valaha magé Mozart játszott, és az átalakításmunkálatok befejezése után ott kerülnek kiállításra Mozart szerzeményeinek nagy értéket képviselő kéziratai, első kiadásai, az első színlapok, az <Üső kritikák. Ott fognak ellenállni az idő vasfogának. A munkálatok során rendbehozzák azt a hatalmas regényes kertet is, amelyber tekézés közben megszületett az operák operája, a Don Juan. Egyébkénl a kertnek azon a helyén, ahol Mozarl legszívesebben tartózkodott, állítottál fel hatalmas mellszobrát. A mú Tomáš Seidan szobrászművész alkotása A létesítendő hangversenytertmber kamarazeneszámokat fognak bemutatni. Mozart rajongóinak száma ninc: apadóban. Prága Különben is egy kicsit magáénak tekinti Mozartot, f Prágai Tavasz idején fővárosuinkibi sereglett idegenek szintén érdeklődtek a Bertrámka iránt, amelynek egyil helyiségében eljátszották a Don Juar híres nyitányát. Ez az a világhírt nyitány, amelyről azt beszélik, hog; Mozart közvetlenül a bemutató előtt a legnagyobb sietségben írta. Állítólag a premier napján elszaladt Mozarthoz, a Bertrámkába, a Rendi Színház hangversenymestere a nyitányért és amikor látta, hogy Mozart méj egy hangjegyet sem írt le, erélyesei ráparancsolt, hogy írja meg „marstempóban". Mozart aztán így is cselekedett — az anekdota szerint. A; igazság az, hogy Mozart a Don Juai áriát nagyrészt a fentebb már említett kertben komponálta és komponálás közben, amikor rákerült a sor mindig odaszaladt a közeli kuglizóba Mozartnak egyik megmaradt eredet levele hitelesen bizonyítja, hogy a; opera a nyitánnyal együtt idejébei elkészült és az említett színházbai óriási sikert aratott. 1787. októbei 29-én maga a szerző vezényelte. Érdekes, hogy a Don Jüant először olaszul azután németül és csehül énekelték A fényűzően berendezett szobában i amelyben Mozart, ha nem mehetett ki a kertbe, a Don Jüanon dolgozott, — csak néhány maradék bútordarab van, egykori képek Prágáról. Salzburgról, a Bertrámkáróil, nagy zenészekről és a volt villatuiajdonosokról. De az antik motívumú freskókat ábrázoló falak, az intarzia-berakásos padló, a szüreti hangulatra emlékeztető famennyezet így is, valami édesbús mozarti levegőt ) áraszt. A látogatók, ahogy belépnek, különös varázsnak esnek foglyul, és sokan vannak, akik könnyekre fakadnak a Mester volt prágai otthonában. Itt is, ott is Mozart képe, a kandallón áll mellszobra. Állítólag leghűbb képmása ez Mozartnak, aki éppenséggel nem volt a legszebb férfiú. A szobor komoly arckifejezéssel ábrázolja a halhatatlan művészt, de ha a látogató az aitó mellől a tükörben veszi szemügyre a szobrot, az a leküzdhetetlen benyomása, hogy Mozart mosolyog. Leoš Janáček (1854—1928) világhírű cseh zeneszerző életében különös szerepet játszott a Bertrámka. Amikor 1928-ban felkereste a Bertrámkát és belépett a Mozart-szobába, a helyiség egyik sarkában egy régi kis harangot vett észre. A kis harang a személyzetnek szólt és a szobacse-ngöt helyettesítette. Janáček nem tudott ellentállni és megrántotta a kis harangra Szerelt ócska madzagot. A Bertťámika csöndjében megszólalt a harang, — de ahogy mesélik — valahogy sírva — jajgatva. Hirtelen megszakadt a hangja, megrepedt. Utolsót dobbant a harang szíve és leesett a szoba padlózatára. E látogatás után a 74 éves Janácsek lángoló cikket írt a Bertrámká-ról, amely befutotta az európai sajtót és az egész világon nagy érdeklődést váltott ki Mozart prágai emlékei iránt. A cikk motívumát — a. riasztó harang jajongva megtörő hangját — hangjegyekben örökítette meg a Bertrámka emlékkönyvében. Ludvik Boháček zenetörténész, a Bertrámka igazgatója, Mozart életműveinek öreg szerelmese biztosra veszi, hogy a jubileum közeledtével a Mozart prágai tartózkodására emlékeztető múzeum látogatóinak száma egyre növekedni fog. Valóban szép környezetben vendégeskedett Mozart Prágában. Vendéglátói, a Dušek-házaspár, - Prága zenekedvelő közönsége nagyon megbecsülték, szerettél?. A fiatalon meghalt Mester élete legszebb napjait töltötte Prágában, és itt aratta legnagyobb sikereit. Nem hiába mondta Mozart, hogy Prága az ő legkedveltebb városa. Lehet, hogy éppen ez hatott rá, hogy a száztornyú városban olyan maradandót alkotott. A Mozartra emlékeztető Bertrámka méltán kelti fel Prága látogatóinak komoly érdeklődését. iWMBiiBiiaitatiaMaiiui*iiBiiaii>iiBitaiiBii9iiaiiBiiBUBiiaiiaiiaii>iianatiaiiBiiafiiiianaiiaiiaiiaiiBiiBiiBiiBifaiiaiiBiiBiisijBiiBiiatiaiiBijaiiai<Biti m 5 í ^De cl {Aviip... i | Ragyogj tegnapi éjszakák Ragyogj, óh gondolat fénye, s Sötétjén fogant gondolat, Tegnap kapott sebeinket | | Csókoljon homlokon a szád Gyógyítsd meg, hajolj föléje: ľ S lelkemben új akkordokat Ápolj és úgy szeress biinket, | Szólaltass meg, hogy szebb legyen. Mint édes gyermekeidet, | 1 S a végtelen Akiknek s | Időbe zengjen énekem ... Győzelmi zászlaját viszed ... | Ragyogj, és ölelje fényed Ragyogj, s ahol még emberek § | A rád csodálok seregét, A rabság láncát csörgetik; | Sugározd a messzeségek Szakítsa szét erős kezed, = Felé menőkre melegét... S szabadságot te adj nekik! | S virágoddal sors-fánk hegye v Te légy a fény s a végtelen 1 Legyen tele, Idő legyen Z = S gyümölcsét e nép szedje le... Bátor hordozód: értelem! | CSONTOS VILMOS | 5 M • I!H(!B1fHtVlIBIIBIHIIBIHTIBI!HtH!HIBHVIIB!IBtHIIB ((• llBllBllBIIBt!BnBTIHIIBIfVIISI(BIIVIIBf!HlBlI8I1SlfVIIBflBfIMIHMBl TV tfVIIBMSIIVIIVII I B^R