Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-16 / 144. szám, csütörtök

1955. június 16. UISZ0 I 5 Még a nagyapák szava csengett a fülükben. Nem engedtek a negyvennyolcból. Görcsösen ragaszkodtak a régi, beidegződött gondolatokhoz, formákhoz, szokásokhoz. Kinevették az olyan embert, aki újat akart, merészet, — mondjuk szőlőt ültetni közösbe — hogy ezzel példát mutasson a többieknek, s így ők is levessék magukról az ósdiság köntösét. Koričansky Mihály mindezt előző lakhelyén, Gbelyn élte át és már jó ideje. Ha a naptárban a napokat papírlapokon egyenként kellene visszaforgatni, ugyancsak belefáradna a mutatóujjunk. * * * Idestova öt esztendeje, hogy Galántán is megalakult az egységes földművesszövetkezet, s ő. Koričansky Mihály is tagja lett. Az volt az első gondolata, megemlíti a tagságnak a szőlőtelepítést. Szép és nemes gondolat. No, elöljáróban, amikor megmondta, hogy hát: — Emberek, jó lenne szőlőt is telepíteni a szövetkezetben — bizonv csodálkozó tekintetek meredtek rá Egyesek átnéztek a feje fölött, kevéske gúnyos mosoly is előbukkant egy-egy száj csücskében, a kétség gyenge árnyalatával, hogy ugyan nem hiányzik-e nála egy kerék. Akadt olyan is, aki tovább ment a fejcsóválgatásnál, s maga sem tudta miért, de eleresztette a száján: — Szőlőt?! Azt még az öregapám se látott ezen a vidéken. — Domboldal kell annak. Gondolkozott, töprengett magában Koričansky Mihály. — Ej ej, hát mindig, mindenütt egyformák az emberek, mindnyájan, ahányan vannak?! Még az ő lelkébe is belemart a kétség nem egyszer. Éjjelenként azon töprengett, érdemes-e az egészbe belefogni, ha az emberek ilyen keményfejűek, meg nem értők. Beszélgetett egyikükkel, másikukkal, hosszabb-rövidebb ideig és észrevette, hogy nem mindnyájan „fújnak" azért egy követ. Akadtak olyanok is, köztük Knap elvtárs is, akik végighallgatták érvelését, számítgatásait, helyeslően bólintottak, mert hát a javaslathoz többet csakugyan nem is tudhattak hozzászólni, hisz Galánta környékén valóban nem volt szőlő emberemlékezet óta. Dé még a hajlandóságot mutatók ajkáról is kibuggyant egy-egy ellenvetés, hogy hát ki végzi majd el a szőlők körüli szakmunkát. Mert a szőlő nem olyan mint a fű, hogy megadja az isten, esik rá az eső, megnő, aztán lekaszálják. Koričansky Mihály a lelke legrejtettebb zugában ekkor már érezte, hogy félig csatát nyert. Ahogy az emberek beszéltek, újabb bátorságot érzett. Látta, hogy rajta a sor, tőle várják: nyilatkozzék, döntsön olyan kérdésben, amely / a jövőben a szövetkezetben nagy horderejű lesz. Nagy szavakat, nagy ígéreteket nem akart mondani. Kiérezte az emberekből a bennük rejlő erőt, csak fel kell karolni a közösség javára, a munka meghozza gyümölcsét. Megmondta hát nekik röviden: — Attól ne féljenek, én majd elSzőlőtőkék végzem a szakmunkát. Meg aztán — s tekintetével megnyugtatta a vele szemben álló arcokat — beletanulnak abba maguk is. Megtanítom én magukat egyre-másra. Döntő volt ez a pillanat, s ha visszaemlékezik rá Koričánský Mihály most, amikor a több mint 10 hektár szőlőtáblán végigtekint, büszkeség tölti el. Úttörő munkát végzett, s maga is úttörő. Nem a szó szoros értelmében, hisz a kora már három pionírpajtás éveinek számával is vetekedik. De a képzelőereje, találékonysága, rugalmassága. ahogy mozog, magyaráz és szakismerete, mind-mind arról tanúskodik, hogy éveinek a száma, s ezzel a tapasztalata, a munkája nagy hasznára van a szövetkezetnek. Erről bárki meggyőződhet. Kint a szőlőben is. * * * Az igazat megvallva, amikor a szőlőtábla szélén, ä „lugasban" beszédbe elegyedtem egy ott dolgozó szövetkezeti taggal a tavalyi munkáról, munkaegységekről, — s utána az ideiről, és bátran, szemrebbenés nélkül mondta: — Most negyven korona a tervezett munkaegység — magam is meglepődtem. Hirtelennek gondoltam ezt az ugrásszerű emelkedést, s talán egy pillanatra elmélkedtém is a különbség titkán, keresve annak okát. És ez válthatta ki belőle az ajka csücskében bujkáló kis mosolyt? hogy utána rámnézzen és megmondja, amit gondol. — Talán sokallja az elvtárs?! Hát csak nézzen körül — s karjával félkört ír le a levegőben. — Látja, ez mind a mi szőlőnk. Meg kell annak lenni, annak a negyven koronának. Mert megdolgozzuk mi ám — s a nyeső ollót hozzáveri a szőlőkaróhoz, hogy az élére tapadt háncsfoszlányokat leverje. Utána a másik szőlőtőkéhez lép, megigazítja a karókat, majd az olyan ember nyugalmával, aki érzi, hogy rendben van a szénája, azt mondja: — Nézze meg az egész táblát. — Érdemes, higyje el! A tábla felső részén, a dűlőúton ballagva Koričansky Mihály elmagyarázza a szőlő és borkezelés szakmai oldalát, az egyes fajták tulajdonságait. A gyümölcstermesztés jelentőségét sem felejti ki, mert közben észrevette, hogy nézegetem a szőlőtábla szélére ültetett fasor egészséges facsemetéit. — Azt olvastam többször az újságban, hogy egy talpalatnyi földet sem hagyjunk megműveletlenül. Persze ezt a földdarabkát nem lehet felszántani, ezért beültettük gyümölcsfákkal; spanyolmeggy, barack, alma, szilva, meg más egyéb is van itt. Amott, az út másik oldalán meg nagyobbára almafák vannak. Kell a gyümölcs nekünk is, meg — s itt megáll egy pillanatra,. egyik kezét zsebre teszi, jobblábára nehezedik, szembefordulva velem, azzal a már nem először hallott tartalmas hangsúllyal megtoldja: — No meg az utódoknak is. Igy beszélt, míg végighaladtunk aszőlőtábla egyik szélén, majd a közepén, s megnéztük még a permetező-berendezést is, amelyről büszkén mondta, hogy egyszerre hat ember permetezhet vele egy-egy szőlősort. Aprólékos, mindenre kiterjedő figyelem és gondoskodás jellemzi munkáját, ezt vettem észre, amikor egy gyümölcsfáról még a pókhálószálakat is leszedte, s rátekerte a lenyesett szőlővenyigére, majd egy kisebb gyűjtőhalomra dobta, ahol apróbb , gallyak, levágott szőlővessző, giz-gaz várt sorsára, a megemésztő tűzre, amely kettős hasznot is szolgál itt: elpusztítja a kártevőket, kukacokat és a füst megóvja a szőlőt az éjjeli fagyoktól. * * » A nem szakembereknek, avatatlanoknak megragadják figyelmét a két sor szőlőtőke közé földbeszúrt pálcikák. Felsővégük köralakúra, karikába hajtva, amelybe két oldalról belehúzták a szőlővenyigét, egybe-egybe két szárat. Ilyen módon már nem kell külön kötözni. Összeér két oldalról a szőlővessző, mintha kezet akarnának fogni, barátkozni. Koričansky Mihály lehajol egy venyigepár fölé, a levélkékről leveri a esőfelverte apró, megcsillanó homokszemcséket, ujjaival óvatosan végigsimogatja a bimbókat. Gyönyörködik bennük, mutatja nekem is: — Nézze! Az új szőlővesszők! Gérecz Árpád Egyre többen mennek a mezőgazdaságba Az SZLKP kongresszusa után sok dolgozó tért vissza a mezőgazdaságba. A késmárki járásban is új munkaerőkkel gyarapodott a mezőgazdaság. Bicsan János elvtárs például mint sertésápoló dolgozik a huneovct'i szövetkezetben. Nadepská Mária nemrégen még a Tatral'an-üzemnek volt példás dolgozója. A párt és kormány felhívására most ő is Holumnicen választott új munkahelyet. Miskovics Ferenc az erdészeti iparból jött a toporci állami gazdaságba, Kšiažeková Mária pedig dohánygyári munka után lett a szepesbélai szövetkezet egyik legjobb dolgozója. Gemza Ferenc szintén e L jen a szövetkezeti gazdaságban talált munkát. Az említett dolgozók megértették, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítése most a legfontosabb feladatunk, s ezért mentek át a mezőgazdaságba. dolgozni Mató Pál, Bodrogvendég. Lesz mit etetni a madérétieknek A madéreti állami gazdaságban befejezték a nyári silózást. Nyolcvan vagon rizsbükköny silótakarmányt biztosítottak állataiknak. A 260 hektár lucernát is lekaszálták és betakarították. Ebből a munkából az asszonyok is lelkiismeretesen kivették részüket. Mikos Dezsőné, Fűry Józsefné és Marcel Istvánná elejétől végig részt vettek a betakarítási munkában. A növényápolási munkák is jól haladnak a gazdaságban. A 75 hektár cukorrépát és 25 hektár takarmányrépát 3 nappal a tervezett határidő előtt kiegyelték. A gazdaság dolgozói tudják, hogy jólétüket csak becsületes munkájukkal tudják biztosítani. K. I. Silóznak a perbenyíkiek A perbenyíki szövetkezetesek nagy gondot fordítanak marhaállományuk hasznosságának növelésére. Mivel azonban a szövetkezet nem rendelkeröt készítenek az idén. Az építőcsoport vállalta, hogy az egyik 200 köbméteres silógödröt június 15-re elkészítik. Ennek a kötelezettségnek hét zik elegendő réttel és legelővel, úgy knappal a határidő előtt tettek eleget. határoztak, hogy a takarmányalapot silóval bővítik. A szövetkezeti tagok elhatározták, hogy nem 400 köbmé- | takarmánnyal teres, hanem 600 köbméteres silógödMár meg is kezdték a silózást, s az idén bőven ellátják állataikat silóZelenák István Hegedűsék házatáján Sok fáradságába kerül a paraszti embernek, amíg a szántástól és a vetéstől eljut a betakarításig. Össze', amikor a vetéshez készül azon töri a fejét, hogyan tudna jó magágyat készíteni az ősziek alá, tavasszal alig várja, hogy ráléphessen a földre, máris veti a tavasziakat. Mikor már mindezen túljutott... várja a langyos tavaszi esőket, korántól-későig a határt figyeli, gondozza, ápolja a gabonavetéseket, kapásnövényeket. Csupa bizakodás, s néha bizony csalódás az élete. Munkája eredményét sok veszély fenyegeti. Jöhet a jégesp, kárt okozhat a fagy, pusztíthat a tűzvész. S mindezek ellenére mégis milyen szép, változatos, örömteli a paraszti ember élete. Feje felett a pacsirta énekel, mikor veti a tavasziakat, a mocsár közül a gólya madár figyeli munkáját, a magasból pedig az éltető napsugarak becézgetik. Hegedűs Lajos, füleki dolgozó paraszt is így vélekedik erről. Most jött meg a határból. Felesége is vele volt. Pej lovait leszerszámolja, istállóba vezeti őket és illatos szénát lök eléjük. Beszélgetésbe elegyedünk. — Sokat dolgoztunk a mai napon. A kukoricát is, a krumplit is, meg a répát is eléggé felverte a gyom. Hát mondom az asszonynak ... nem várhatunk egy percet sem... kapáljunk amíg nem késő. Igy is tettünk. No de most már kicsit nyugodt vagyok, mert tiszták földjeink. Sok munkát ad ilyenkor a nyolchektár föld megművelése. A szénakaszálás is itt van a nyakamon. Azzal sem késlekedhetek. Holnap már azt is vágni akarom. Jó minőségű szénát szeretnénk betakarítani, mert hiába, a jóból kevés is elég ... de megvan az eredménye!... mondja határozottan Lajos bácsi, felvidul néhány percre. Valahanytzor a határt járom elgyönyörködöm vetéseimen. A rossz időjárás ellenére is szýpek, dúsak, jó termést ígérnek. Persze ez nem véletlen. Most újra meggyőződtem róla, hogy a jó termés• A balázsfaiak nem elégednek meg az eddigi eredményekkel A balázsfai szövetkezet jól halad a kapálási munkákkal. Úgy tervezték, hogy aratásig semmilyen munkával sem maradnak el. A cukorrépa egyelését és kétszeri megkapálását már részben elvégezték, s befejezték a négyzetes fészkesen ültetett kukorica kétszeri kapálását is. A dohánypalántákat is megkapálták és begyűjtötték az első kaszálási herét. Ezek mellett nagy gondot fordítanak a másodnövények vetésére is és i zöldtakarmányok földjét mindjárt a kaszálás után felszántották és előkészítették vetés alá. A növényápolási munkák mellett nem feledkeznek meg az állattenyésztésről sem. Az állatgondozók jó munkáját mi sem bizonyítja jobban mini az, hogy egész évi marhahúsbeadásu kat teljesítették és 70 mázsát adtak be az első félévben terven felül. Sertéshúsbeadási tervüket is rendesen teljesítik és 180 mázsát adnak be az előírt mennyiségen felül. Szép eredményeket érnek el a fejősteheneknél is azóta, hogy bevezették a napi háromszori fejést és etetést. Tejből is teljesítették már beadási »kötelezettségüket és az év végéig még 20 000 litert adnak el a szabadpiacon. A tojásbeadással is rendben vannak egé z évre. . A szövetkezeti tagok azonban nem állnak meg ezeknél az eredményeknél. Állatállományuk hasznosságát tovább fokozzák és ennek érdekébe t idejében gondoskodnak jó minőségű takarmányról. Különösen silót készítenek sokat, hogy bővítsék a téli takarmányalapot. Megkezdték egy 500 köbméteres silógödör építését, amit ősszel répafejből, napraforgótányérokból és kertészeti hulladékokból készült silótakarmánnnyal töltenek meg. Patasi István, Dunaszerdahely. Kiválóan halad a szénabegyűjtés a haraszti állami gazdaságban A haraszti állami gazdaság dolgozói minién szakaszon harcolnak pártunk X. kongresszusa határozatainak megvalósításáért. Ügy a mezei munkában, mint az állattenyésztésben szép eredményeket érnek el jó munkájuk révén. A dohány kiültetésénél csupa fiatal lányok dolgoznak és különösen kitűnnek Benyo Ilonka és Fazekas Erzsike kiváló munkájukkal. A jó minőség mellett napi normájukat 134 százalékra teljesítik. A cukorrépa kapálásánál pedig 148 százalékra teljesítik normájukat és naponta 23 árat kapáltak be. Az 50 éves Berec József sem marad mögöttük. Ö a legjobb munkás valamennyi között. Űgy az egyelésben, mint a cukorrépa kapálásában a legnagyobb teljesítményt éri el. Naponta 28 ár cukorrépát is megkapál. A heregyűjtésből is kiveszik részüket a gazdaság dolgozói. Iparkodnak, hogy minden száraztakarmány mihamarább kazlakba kerüljön. Már idáig 28 vagont kazaloztak be. A begyűjtésnél legjobban dolgoznak Izsák Miklós, Pálinkás Béla, Nagy József és Hegedűs József, akik már kora hajnalban a heretáblákon szorgoskodnak. Napi normájukat átlagosan 238 százalékra teljesítik A traktorosok, különösen a szénakaszálásnál tűnnek ki. Odaadással végzik munkájukat és nekik köszönhető, hogy az összes száraztakarmány begyűjtése időben el lesz végezve. Zsibó István és Gogola István traktorosok kora reggeltől vágják a szénát és kaszálnak addig ameddig látnak Naponta 10 hektár szénát kaszálnak le és normájukat 230 százalékra teljesítik. Mozán István pedig Škoda 30-as gépével 458 százalékot ér el a széna kaszálásában. Poór, a CSSZBSZ ógyallai titkára eredmények szülőanyja a gondos munka. Meg hát a trágyát sem sajnáltam a földtől. Lajos bácsi portája valósággal ragyog a tisztaságtól. Ügylátszik nemcsak a határban szereti a rendet, de a ház körül is. Az istállóban is tisztaság, rend mindenfelé. Gyönyörű vöröstarka tehén kérődzik csendesen a lovak mellett. Áldott egy jószág ez. a mi kis tehenünk... szólal meg. ismét Lajos bácsi. Még februárban leborjadzott, azóta jól tejel. Nem is aggódom, hogyan teszek eleget tejbeadási kötelességemnek. — Tojásból már az egész évi kötelezettségünknek eleget tettünk — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Hegedüsné — már 80 U darabot vittem a tojásbegyüjtőbe. De még többet is akarok adni. Nem sajnálom én az államtól! Az állam sem sajnálta tőlünk azt a sok jót, amit már a tíz év során adott. Békét, új iskolákat, kultúrházakat, vasútvonalakat és soksok mindent, amibe a régi világban nem részesedtünk. A békét említette első szavában Hegedüsné. Ezt mindennél jobban szereti, mindennél, többre értékeli, S van rá olca. Hat szép unokája van. Közülük hármat gondoz, iskoláztat. Derék, hazájukat szerető, becsületes embereket akar belőlük nevelni. A sertésistállók mellett haladunk el. — Sertéshússal sem tartozunk — mondja boldogan. Itt ez a két sertés, ezeket most terven felül akarjuk beadni. Csak még várunk pár hetet, hogy jobban kihízzanak, Mi is többet kapunk értük, meg az áUam is jobban jár. Eleségük bőven van. Magunknak is maradt még kukorica, meg az államtól is kaptunk legutóbb négy mázsát. j[Jegedűsné hűséges segítőtársa férjének. Mindenütt ott van, ahol segítségre van szüksége Lajos bácsinak. Ha későn jön haza a mezőről, szecskát vág helyette, az „Ibolyát" is megfeji, a sertéseket is megeteti, meg a lakásában is példás rendet tart. Férjét még jó tanáccsal is ellátja, mikor gyűlésre megy a nemzeti bizottságba. Mert hát Lajos bácsi nem akármilyen dolgozó paraszt. Azok közül való, akik már a húszas években felismerték, hogy a kis- és középparasztok helye a munkásosztály mellett van. S ez a felismerés készteti őt nap mint nap egyre jobb munkára, feladata becsületes teljesítésére. Annak is tudatában van Lajos bácsi, hogy munkájuk még könnyebb, még szebb lehetne, ha a lovak helyett traktorok szántanák a földet, az aratásban pedig a kévekötök, és a kombájnok segítkeznének. Bizony így lenne ez rendjén!... állapítja meg nyugodtan s gondolatai a jövőbe szállnak. Talán már látja, amint a füleki határban is eltűnnek az átkos barázdák ... ledőlnek a válaszfalak, s a dolgozó parasztok mint egy nagy család közösen művelik a földeket, még szorosabbra fűzik kapcsolataikat a munkásosztállyal. Farkas Kálmán %