Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-02 / 132. szám, csütörtök

4 Ül S10 1955. június 2. uiiiiiiiaHiiiiiiiiiatiiiiailinaiiiiiiiiiitiiiiKaiiiiiaitiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiHi ii'iiiii 1 • ibiibübmbiiiiibiibi • juanaiiBiiBiiajiaiiaiiBiianaiiaiit E napokban aligha foglalkoztatja a világ közvéleményét bármi is jobban, mint a Szovjetunió kormányküldöttsé­gének belgrádi látogatása. S ennél mi sem természetesebb. Hiszen a szovjet—-jugoszláv tárgyalások nemcsak a két ország kapcsolatait, hanem a világbéke megszilárdításáért folytatott harc ügyét is érintik. A szovjet küldöttség vezetője, N. Sz. Hruscsov már a belgrádi repülő­téren elmondott üdvözlő beszédében hangsúlyozta: „A szovjet küldöttség azért érkezett az Önök országába, hogy a jugoszláv kormányküldöttség­gel együtt meghatározza népeink ba­rátsága és együttműködése továbbfej­lesztésének és megszilárdításának út­jait, megtárgyalja közös feladatain­kat az országaink felvirágoztatásáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért és az egyetemes békének és a népek biztonságának megszilárdításáért ví­vott harcban." , Mint a moszkvai „Pravda" munka­társai, J. Zsukov és V. Majevszkij Belgrádból jelentik, a szovjet-jugo­szláv tárgyalások a kölcsönös, teljes megértés szellemében folynak. A ta­nácskozások első szakasza sikeresen lezárult, s most a jugoszláv kormány­küldöttség kezdeményezésére a szov­jet küldöttek beutazzák az országot. A jugoszláv sajtó behatóan értékeli a tárgyalások kedvező menetét és feltételezi, hogy a tanácskozások vé­gén közös szovjet-jugoszláv dokumen­tum szögezi majd le a tárgyaló fe­leknek a legfontosabb nemzetközi kér­désekre és a szovjet-jugoszláv kap­csolatokra vonatkozó nézeteit Ami a két ország kölcsönös viszo­nyának távlatát Illeti, belgrádi poli­tikai körök azon kívánságuknak ad­nak kifejezést, hogy a múltat fi­gyelmen kívül hagyva, mindkét fél az együttműködés és barátság to­vábbi megszilárdításának értelmében f eji„..<-~ kölcsönös kapcsolatait. Ma még korai volna az elért ered­ményeket értékelni, hiszen a megbe­szélések még nem értek véget, de az eddigi véleménycsere Is igazolta az ilyen összejövetelek hasznosságát és célszerűségét. A „Pravda" munkatársai beszámol­nak arról a szívélyes és barátságos légkörről, amely a Tito államelnök ál­tal rendezett fogadáson uralkodott. Csak az amerikai sajtó képviselői vol­tak letörtek. Szájukíze keserű. Sehogy­sem valósultak meg ugyanis a tanácskozások kimenetelét illető sötét jóslataik. Jugoszlávia népe meleg érdeklő­déssel és mély rokonszenvvel kö­veti a tanácskozások menetét. Min­den faluban, melyet a szovjet kül­döttség az adriai tengerpart felé vivő útjában érint, forró fogadta­tásban van része, mindenütt öröm­mel üdvözlik a szovjet-jugoszláv kapcsolatok további javításának hí­rét. Ezzel lényegesen nyer a békepolitika. A Szovjetuniónak a négyhatalmi érte­kezlet összehívására irányuló régebbi kezdeményezése lassan, de biztosan ér­leli gyümölcsét. A Szovjetunió már két évvel ezelőtt felvetette egy ilyen értekezlet gon­dolatát, de akkor nagy volt a nyugati hatalmak ellenállása. Tavaly a berlini és genfi konferencia után már bizta­tóbbnak látszott a helyzet, de az Egyesült Államok kormányának ma­gatartása meghiúsította a Szovjetunió újabb kezdeményezését, amely a vi­lág békeszerető népeinek .mind erőtel­jesebb támogatásával találkozik. Eb­ben leli jórészt magyarázatát, hogy végre megtörtént az első közeledés. Franciaország kormánya 1955. május 10-i jegyzékével kifejezésre juttatta, mind a saját véleménye, mind az USA és Nagy-Britannia kormányának fel­fogása szerint is „elérkezett az ideje, hogy újabb erőfeszítések történjenek az előttünk álló nagy problémák meg­. oldására." A jegyzék javasolja, hogy a négyhatalmi értekezlet a külügymi­niszterek részvételével. a négy nagyhataiom kormányfőinek értekező tével kezdődjék. Ennek az értekezletnek az volna a célja, hogy meghatározza a tanulmá­nyozásra szoruló problémákat és meg­szabja azokat a módszereket, melyek­hez a problémák megoldása végett fo­lyamodni kell. A Szovjetunió kormánya május 26-i válaszjegyzékében eddigi álláspontjá hoz híven kedvezően fogadja a négy nagyhatalom kormányfői értekezlete összehívásának javaslatát. Kifejezi azt a véleményét, hogy a vezető államfér­fiak találkozása hozzájárulhat a meg oldatlan nemzetközi problémák ren­dezéséhez elengedhetetlenül szüksé­ges feltételek megteremtéséhez, ha valamennyi érdekelt fél törekszik erre. Az Egyesült Államok említett ál­lami érfiai nem átallották kijelente­ni, hogy be kell avatkozni más ál lamok belügyeibe. Különféle kiro hanásokat és támadásokat intéztek a szabadságukat és függetlenségü­ket védelmező népi demokratikus országok ellen. A Szovjetunió kormányának jegyzé­ke elutasítja ezeket a kísérleteket, melyek összeegyeztethetetlenek az ENSZ elveivel és csak a „hidegháború" folytatását, és nem a nemzetközi fe szültség enyhítését jelentik. Ugyanak kor a jegyzék azt is megállapítja, hogy ezek a kísérletek csak a négy­hatalmi tanácskozás gondolatának le­járatására irányuló törekvésként ér­tékelhetők. így a tanácskozások nemcsak a né­pek által annyira várt pozitív ered­ményeket hiúsítanák meg, hanem még tovább elmérgesítenék a helyzetet. Ezért a szovjet jegyzék ismétel­ten hangoztatja, hogy a négyha­talmi kormányfői értekezlet csak ak­kor érheti el célját, ha a nemzet­közi feszültség enyhítését, az álla­mok közti bizalom megszilárdítását tűzi ki feladatául. Egyébként' a jegyzék egyetért az­zal, hogy a kormányfők maguk álla­pítsák meg a megtárgyalandó kérdé­sek körét, azok tárgyalási módját és hogy ahhoz képest adják meg az uta­sításokat a külügyminisztereknek. Mint a TASZSZ közli, az Egyesült Államok külügyminisztériumának szó­vivője kijelentette: „Az Egyesült Ál­lamok pozitív módon értékeli", hogy a Szovjetunió beleegyezően válaszolt a három nyugati hatalom jegyzékére. Priddle, a Reuter hírügynökség szemleírója jelenti, hogy Nagy-Britan­nia hivatalos körei örömmel üdvözlik a Szovjetunió hivatalos hozzájárulását Ugyancsak megelégedéssel fogadták a szovjet válaszjegyzék hírét az ENSZ köreiben is. A Szovjetunió válaszjegyzéke a leg­nagyobb rokonszenvet kétségtelenül a béketábor országaiban váltja ki. Ezen országok dolgozói üdvözölnek a nem­zetközi feszültség enyhítésére irányu­ló minden lépést Ugyanakkor tudatá­ban vannak annak, hogy befolyásos imperialista körök igyekeznek min­dent elkövetni, hogy elgáncsolják a négyhatalmi értekezletet, s ezért a béke erői fokozott éberséggel fognak küzdeni a négyhatalmi értekezlet si­keréért. A 360 milliós Indiai Köztársaság egyre jobban növekvő nemzetközi te­kintélyét aligha kell részletesebben jellemezni. Elég .rámutatni arra a se­gítségre, amit India kormánya, főleg pedig annak elnöke, Nehru a koreai fegyverszünet megkötése érdekében és az indokínai béke ügyében nyúj­tott, jóllehet a genfi tárgyalásokon nem vehetett részt. Mint a bandungi értekezlet egyik fő kezdeményezője, Nehru a népi demokratikus Kína kül­ügyminiszterével, Csou En-lajjal együtt nagy mértékben szabta meg a tanácskozások irányát. A két ország­nak az ismert öt elv alapján történő ( együttműködése buzdító és termékeny példa Ázsia népeinek összefogására, békepolitikájuk eredményes megvalő­tására. S. J. Az egyszemélyes vezetés elve a gazdaságban A szocialista gazdaság vezetésének egyik fontos alapelve az egyszemé­lyes vezetés elve. Ezen alapi Ív leg­fontosabb követelménye, hogy minden munkakollektíva élén. a műhelyben, üzemben, vállalatban, főosztályon, megbízotti hivatalban, stb. egyetlen személy álljon az élen, aki teljes mértékben és közvetlenül felelős fe­lettesének, vagy felettes szervének a rábízott kollektíva és részleg gazda­sági-politikai és termelési tevékeny­ségéért. Az egyszemélyes vezetés elvének helyes és következetes érvényesítése a gazdaságban a dolgozók közötti köl­csönös viszony és irányítás megte­remtését jelenti, amelyeknél a kollek­tíva alárendeli magát egy személy, vagyis egy vezető rendeleteinek, aka­ratának és határozatának, akinek meg­van minden joga, hogy a rábízott részleget irányítsa és egyidejűleg fe­lel érte. Ezzel a gyakorlatban kikü­szöbölték a munka anonimitását, vagy­is azt, hogy senki sem felelős vala­melyik munkahely, műhely, üzem, osz­tály, vállalat, megbízotti hivatal tevé­kenységéért. A felelős vezető számára ponto­san ki kell jelölni hatáskörét, illeté­kességét és ezzel felelősségi körét is. Ennek olyan mélyrehatónak kell len­nie, hogy minden dolgozó felelősséget érezzen pl. a gép, a munkahely, a mű­hely, az iroda tevékenységéért. Csakis így küszöbölhetjük ki a felelőtlenséget. Az egyszemélyes vezetés elvét gaz­daságunk majdnem minden helyén ér­vényesítjük, sok helyen azonban csak formálisan vagy helytelenül. így pl. a műhely vezetésénél még mindig mel­lőzik a főmestereket, különösen a fő­mérnökök és a termelési vezetők. Szükséges ezért, hogy az egyszemé­lyes vezetés elvét mindenhol érvénye­sítsük, kezdve a munkacsoporttól egész a legfelső szervekig. Ez azt je­lenti, hogy vállalataink legfontosabb részlegeiben, a műhelyekben is érvé­nyesíteni kell ezt az elvet. Ahogy a vállalatért az igazgató felelős, a mű­helyért a műhelyvezetőnek felelősnek kell lennie, aki egyedül jogos a mű­hely közvetlen vezetésére és aki a mühelykollektíva tagjait irányítja. Nem helyes, hogy a műhely dolgozói a főmérnöktől, a termelési vezetőtől kapják munkafeladataikat, ahogy ez még sok vállalatban megvan. A mű­hely dolgozóinak közvetlenül csak a főmester jelölheti ki a feladatokat, még pedig a műszakmesterek közve­títésével. Ezen elv be nem tartásá­nak esetén gyakran megtörténik, hogy a műhely dolgozói több vezető­től kapnak utasítást, ami a terme­lésben rendetlenséget, felelőtlenséget okoz. Az egyszemélyes vezetés elvé­nek következetes érvényesítése alap­ján közvetlen feladatokat csak a fe­lelős vezetők adhatnak éspedig a rájuk bízott részleg keretében, ame­lyért felelnek. így pl. ^z élvájár fe­lelős munkacsoportja eredményéért, a mester a műszakban dolgozó kol­lektíváért, a főmester az egész mű­helyért, az üzem igazgatója az üze­mért, a vállalatigazgató pedig a válla­latért. Ezeknek a vezetőknek ponto­san ki kell jelölni részlegüket, ha­táskörüket, jogaikat és kötelességei­ket és csakis ezek keretében tűzhet­nek ki feladatokat. Az egyszemélyes vezetés elve el­lentétben áll a gyakorlattal, amikor pl. egy három műszakban dolgozó műhelyben minden műszaknak meg­van a mestere, az egész műhelyért azonban senki sem, felelős. Az ilyen körülmények között az első műszak hiányosságait a másodikra hárítják és fordítva, ami azt jelenti, hogy a fo­gyatékosságok okainak megállapítása nehéz, a műhely munkájában rend és együttműködés helyett fegyelmezet­lenség, rendetlenség tapasztalható, és a gépekért, eszközökért, a munkáért, a gazdasági tevékenységért felelősség helyett pedig felelőtlenség és az aló­la való kibúvás található. Sok esetben maguk az igazgatók sértik meg az egyszemélyes vezetés elvét. Ez abban nyilvánul meg, hogy nem ők irányítják a termelést, ha­nem a főmérnökökre, termelési veze­tőkre bízzák azt. Ezt főleg az okozza, hogy az igazgatók nincsenek tisztá­ban a szervezéssel, irányítással, ter­vezéssel, pénzügyi rendezéssel, tech­nológiával és általában a szocialista vállalat üzemtanával. Nem tudatosí­tották magukban még teljes mérték­ben, hogy a szocialista vállalat üzem­tanának alapos ismerete nélkül nem irányíthatja egyetlen személy a vállalatot, vagyis nem érvényesíthe­tő az egyszemélyes vezetés elve. Nem elég tehát csak hangsúlyozni, hogy igazgatóink következetesen érvénye­sítsék az egyszemélyes vezetés elvét, hanem elsősorban gondoskodni kell szakképzettségük fejlesztéséről, mert enélkül a legjobb akarat mellett sem lehet ezt az elvet érvényesíteni. Az egyszerftélyes vezetés szocialista elvét semmi esetre nem hasonlíthat­juk össze a kapitalista vállalat veze­tőjének önkényuralmával, mert a ka­pitalisták kizárólag diktátori irányí­tást ismernek, amely alapján növeke­dik^ a kizsákmányolás és a nyereség utáni hajsza. Az egész kapitalista üzemvezetés ellenséges a dolgozókkal szemben és kizárja a dolgozók rész­vételét a vezetésből. Amellett a ka­pitalista termelésben anarchia ural­kodik, ami lehetetlenné teszi, hogy a termelés a dolgozók érdekeit szolgál­ja. Egészen más a jellege, lényege, tartalma és célja az egyszemélyes vezetés elvének a szocialista gaz­daságban. A kollektíva alárendeltsége egy vezető akaratának a szocialista gazdaságban nem jelenti azt, hogy a vezető korlátlan diktátor. Hiszen ezt az elvet csakis a dolgozók kollektív részvételével érvényesíthetjük a leg­fontosabb technikai, termelési-köz­gazdasági és szervezési kérdésekben. Emellett ezen elv következetes érvé­nyesítésének feltétele a dolgozók mindennapi részvétele a vezető uta­sításainak, határozatainak teljesítésé­ben, valamint a gazdasági vezetés mindennapi ellenőrzésében a pártszer­vezet által. A dolgozók széles rétegei részvé­tele helyes érvényesítése (gazdaságunk irányításában nagyon fontos köteles­ségeket ró a vezetőkre. A felelős ve­zetőnek ugyanis a tömegek kezde­ményezésének élére kell állnia, ide­jében fel kell karolnia és fejlesz tenie mindazon értékeket, melyek e kezdeményezésekből erednek. A fele­lős vezető csakis alapos, odaadó, jó és felelősségteljes munkával érdemel­heti ki a kollektíva bizalmát és támo­gatását. E feltételek nélkül nem is gondolhatunk az egyszemélyes veze­tés elvének érvényesítésére, nemcsak a vállalatok gazdasági szerveiben, a műhelyekben, az osztályokon, de a munkacsoportokban és a munkahelye­ken sem. Gazdasági szerveink felelős vezetői — ha a magasabb szervek nevezik is ki őket — minden eset­ben részlegük kollektívájától függnek és munkájukat a kollektív ellenőrzés alatt végzik. Ez azt jelenti tehát, hogy vállalataink vezetősége állandó kettős ellenőrzés alatt áll. Az egyik a felülről jövő ellenőrzés (a felsőbb szervek), a másik az alulról jövö el­lenőrzés, a dolgozók összvállalati kollektívája által. A felülről, az illetékes miniszté­rium által történő ellenőrzés a gaz­dasági tevékenység elemzésével a je­lentések, beszámolók, a kidolgozott kimutatások rendszeres felülvizsgálá­sával, az állami tervből eredő fel­adatok teljesítésének ellenőrzésével történik. Az alulról jövő ellenőrzést az üzem kollektívája, maguk a dolgozók, a mérnökök, a technikusok és 'a hiva­talnokok végzik, termelési értekez­letek, termelési aktívák formájában az építő bírálat és önbírálat követ­kezetes- érvényesítésének módszerei­vel. Ez nem ássa alá az egyszemélyes vezetés elvének érvényességét és a vezető tekintélyét, ellenkezőleg, szi­lárdítja ezt. Nem helyes, sőt népgaz­daságunk szempontjából veszélyes, ha a gazdasági vezető az egyszemélyes vezetés elvének érvényesítését úgy értelmezi, hogy magáV teljesen sza­badnak, ellenőrzéstől, bírálattól men­tesnek tartja. Az ilyen vezetők nem hallgatnak és nem reagálnak a dol­gozók széles tömegeinek intelmeire, nem használják fel kezdeményezé­süket, gyakorlati tapasztalataikat, nem támaszkodnak részlegük dolgo­zóinak kollektívájára, elszakadnak tő­lük. Ez megfosztja őket támaszuktól a kérdések megoldásában, a hiányos­ságok okainak leleplezésében és eltá­v jlítasában. Az alulról jövő ellenőrzés egyik for­mája a pártszervezet ellenőrzési joga a vállalat igazgatósagána^ gazdasági tevékenysége felett. Az ellenőrzési jog he!y»s érvényesítése nem csök­kenti és nem is csökkentheti egyetlen esetben sem a vezető felelősségét, nem áshatja alá tekintélyét. Ellen­kezőleg, éppen az ellenőrzési jog az, amely az alapszervezetekre azt a fel­adatot rója, hogy még jobban meg­szilárdítsák a gazdasági vezető tekin­télyét és segítsenek neki a hiányos­ságok kiküszöbölésében. Az ellenőr­zési jog arra kötelezi a pártszerve­zeteket, hogy nagy gondot fordít­sanak a helyes vezetésre, a gaz­dálkodásra, a terv teljesítésére. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a párt­szervezetek a felsőbb pártszervezetek előtt felelősek minden tevékenysé­gért hatáskörükben. Ezért állandó .kapcsolatot kell fenntartaniuk az üzem vezetőségével, felelősséget kell érezniük a feladatok teljesítéséért és anélkül, hogy a gazdasági vezetést helyettesítenék, figyelmeztetniük kell a hiányosságokra, bírálni kell ezeket és a kommunisták segítségével min­den részlegen ki kell küszöbölni őket. Az ellenőrzési jog alapján a párt­szervezetnek ellenőriznie kell az üzem igazgatóságának munkáját és tevé­kenyen segíteni a gazdasági vezető­ség minden helyes intézkedésit. A pártszervezet tekintélye ezzel megerő­síti az egyszemélyes vezetés tekinté­lyét és az egész pártkollektíva be­kapcsolásával a gazdaság, politikái és termelési problémák megoldásába, lehe­tővé teszi a munkásosztály legjobbjai, a kommunisták gazdag tapasztalatai­nak teljes felhasználását a széles tö­megek mozgósítására, a nehézségek leküzdésének és eltávolításának har­cában. A pártszervezet ellenőrzési jo­gának érvényesítése nem gyengíti te­hát az egyszemélyes vezetés elvét, el­lenkezőleg, erősíti azt, mert a párt­szervezetre és a vállalat egész mun­káskollektívájára támaszkodva segíti a gazdasági vezetőket a feladatok teljesítésében. Az egyszemélyes vezetés elve je­lenti a kérdések tudajdonképpeni megoldását, a felelősséget a reá bí­zott részlegért. Ezért szükséges, hogy az egyes vezetők tökéletesen tisztá­ban legyenek a gazdasági, technikai és adminisztratív irányítással és a közgazdaságtannal. Az egyszemélyes vezetés elve megköveteli tehát a ve­zetés szervezésének, a tervezésnek, szocialista- gazdaságunknak ismeretét, mert e tényezők alapos ismerete nél­kül nem biztosítható a helyes és jó vezetés, amit az egyszemélyes vezetés elve megkövetel. Vitathatatlan, hogy gazdaságunk ve­zetése fokozatosan javul. Nem elé­gedhetünk meg azonban az eredmé­nyekkel, amelyek az állandó javu­lást mutatják. A javulás ütemének sokkal gyorsabbnak kell lennie, hogy arányban álljon feladatainkai, ame­lyeket a szocializmus további építése ró ránk. Končír Ján, az SZLKP KB titkársá­gának dolgozója. Űjítójavaslatial a gazdaságosság fokozásáért Azok közé, akik a keletszlovákiai gépüzem kassai Szovjet Hadsereg­üzemében segítenek a termelés szá­mos problémájának megoldásában, tartoznak Gömöri István és Karol Ko­valcik fémesztergályosok. A technoló­gia tökéletesítésére irányuló kezde­ményezésüket legújabban a speciális alátétek termelésénél érvényesítették. Az első munkadarabok megmunkálásá­nál megállapították, hogy ez a terme­lési menet aránylag nehéz, nagymér­tékben megterheli a gépi berendezése­ket és emellett nem biztosítja a gyárt­mány előírt minőségét. Ezért elhatá­rozták, hogy nem préselt anyagból fogják gyártani az alátéteket, hanem gömbvasból. Ezáltal lehetővé vált egyes munkafolyamatok megszünte­tése, ami a termelési idő lényeges megrövidítését eredményezte. Egy da­rab alátét elkészítésének árát 2.80 ko­ronával csökkentették. iiiiiitiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiauiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiii iiiiiiiiiiaiiii!i>;iiiiiiiiiiiiiiii!;iiiiiiiiiinii> { IDŐSZERŰ KÜLPOiITiKAI KÉRDÉSEK j

Next

/
Oldalképek
Tartalom