Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-02 / 132. szám, csütörtök

1955. június 2. III %w 5 Tündérálom — ma valóság * Szép itt minden, öröm itt az élet... Nézzen csak szét. — Ezekei a szavakat Hrancsok Mária mondja, a hanqyási állami qazdaság kitüntetett állatgondozója. Valóban gyönyörű itt minden. A gazdaságqt körülölelő hegyoldalakon virágba borullak a fák. Olyan édes, olyan kellemes a virágzó fák illata, mint a szerelmes lány csókja. Az embernek kitágul a tüdeje, gyorsabb lesz a vérkeringése egy mély lélegzés után. Valóban gyönyörű itt minden. A virágdíszbe öltözött fák mindmegannyi esküvőre készülő menyaszszonyok. A fák alatt lévő selymes pázsit hivogatólag int az ember felé. — Gyere, pihenj meg egy kicsitA gyümölcsösökön túl — de ezt ykár az, aki a gazdaságban időzik nem láthatja, mert a látóhatár csak a dombok nyergéig terjed — bő termést ígérő búza és rozstáblák terülnek el. A szinte ünnepélyes, felséges csendbe nélva-néha belecsilingel a közelben legelésző juhnyáj rézcsengőjének hangja. Ha valaki az alig 500 méterre kanyargó országúton végighalad, vajmi keveset lát az egészből. A természet zöld köntöséből csak a piros tetejű házak villannak ki, mint óriási pipacsok a búzatengerből. Ezek a pipacsok azonban még nagyon élénkszínűek] a bimbó még nemrégen feslett virágba. A ri ezelőtt eqy évvel járt erre, az országútról még keveset látott. A múlt évben, amikor a természet új ruhát öltött, hiányoztak még a pipacsok. Kopott, kifakult színek, ha valaki ugyan felfigyelt rájuk. A piros tetejű házak helyén még a régi világ maradványai, a régi, roggyant cselédházak pislogtak álmos szemeikkel. A gazdaság kicsi, mindössze hat csalóid lakik benne. Hat családnak illatozik a virág, hat család viruló boldog életéről adnak számot a piros cserépfedelü házak. Olyan ott minden, mint egy mesebeli tündérkertben, amilyenről a nagyszülők szoktak mesélni hosszú téli estéken. A hangyási birtok cselédgyerekei is szívesen hallqatták az ilyen meséket. Mint minden qyerm?lcnek, Hrancsok Máriának is az volt a vágya, hogy egyszer eljusson a mesebeli tündérkertbe, ahol aranyalmák lógnak a fákon, mézben fürösztött körték integetnek csábítóan a fákról és a tündérkert palotájában csillogó bútorok, titokzatos földöntúli zene fogadja a belépőt. A palota falából egy gombnyomásra kristálytiszta vxz fakad, hogy a szomjazó szomját olthassa. Ez az álomkép ma már valóság. Valamikor mese volt, ma mind igaz. Hrancsok Mária is vágyott rá, ma benne él. Megvalósult a mesebeli tündérkert, ma már nemcsak a múzsa szárnyán lehet ide eljutni, hanem közönséges halandók részére épített úton is. Az aram/almák is ott teremnek a domboldalakon, a körtékről meg szinte csöpög a méz. ^ Itt, az egyik „tüköráblakú palota" ajtajában találkoztam a tündérkert lakójával. Hrancsok Máriával. Arca piros, gömbölyű mint a domboldalon termett alma, fekete szempillája alól huncutul ragyog ^nagy, fekete szeme. Most jön haza a munkából. Megetette kedves állatait, most „palotájában" csinál rendet. Ei a irsuncut tekintetű, csupaélet lány még alig múlt el 17 éves és máris azzal dicsekedhetett, hogy két éve gondozza a gazdaság növendékállatait. Kezdetben csak apjának segített, később már önóillóan gondozta a bocikat. Ma 31 növendékállatot gondoz. — Aztán vigyázz az állatokra kislányom. — Ezzel a szóval adta át az öreg Hrancsok lányának -e növendékállatokat. — Ne féljen, nem fog velem szégyent vallani — v&laszolta önérzetesen Mária. Büszkeség töltötte el, önálló lehetett. Minden idejét az istállóban töltötte. Mindig talált valami tennivalót az állatok körül, ha azonban végképp kifogyott a munkából, az állatok leheveredtek a friss, tiszta szalmára, maga is közéjük telepedett. Engedte, hogy egy-egy jóllakott üsző érdes nyelvével végignyalja kezét vaqy meztelen lábaszárát. Sokszor hosszú ideig elgyönyörködött az állatok szelíd, barna szemében. Az egyik alkalommal éppen kedvenc bociját becézgette, amikor apja belépett az istállóba. Megfordult és sietett apjához. Az öreg Hrancsok megfogta lánya kezét és a jászol széléhez vezette. Leültek. Az apa homlokát mély ráncok szántják keresztül-kasul. Szeme mélyén mintha valami tűz égne. Mária kíváncsian függesztette tekintetét apja arcára. Várta, hogy /mikor nyílik meg a keményvonalú száj és mit fog mondani. Az apa beszélni kezdett. Beszélt a múltról, hogyan kellett harcolni valamikor a nagyurak kizsákmányolása ellen, milyen volt az ő gyerekkora, hogyan lett tagja a pártnak, hogyan üldözték a múltban a kommunistákat és még sók mindenről. Mária éppen olyan érdeklődéssel hallgatta apja szavait, mint ötéves korában, amikor apja térdén lovagolva hallgatta a tündérekről és gonosz boszorkányokról szóló meséket. Bizony úgy kisicnyorri, sokat szenvedtünk mi, te azt már nem tudod, mi volt az ispán. Éppen csak hegy belekóstoltál egy kicsit a múltba. Na. de nem is erről akartam most beszélni, hanem arról, hogy te már nagylány vagy. Önállóan is tudsz dolgozni, Örülnék, ha téged is ott látnálak a fiatalok soraiban. Tudod, az ifjúsági szövetségre gondolok. Amit mi öregek kiharcoltunk, megvalósítottunk, nektek kell megvédeni és tovább vinni. Nekünk öregeknek azt tanította a párt, hogy a közösségben az erő. Szeretném, ho te is egy láncszeme lennél ennek a közösségnek. ' Mária komolyan hallgatta apja fejtegetéseit, csak szeme sarkában bujkáltvalami rejtett mosoly. Amikor úgy látta, hogy apja befejezte mondanivalóját, szelíden megfogta a kérges kezét és mosolyogva válaszolt. — Elkésett, apám. Már tagja vagyok a CSISZ-nek. Az apa meglepetten nézett a lányra. Mária azonban tovább folytatta: — A múltkor voltam az igazgatóságon. Sokáig beszélgettem az ifjúsági szövetség titkárával. Be is léptem. — Gyűlésen is voltál már? — kérdezte az apa. — Még nem. Féltem odamenni. Az apa csodálkozva nézett lányára, s a csodálkozó tekintet mögött valami megrovásféle is lappangott. Tekintetéből azt lehetett kiolvasni: tagja vagy a szervezetnek és nem jársz gyűlésre. Ez bizony nincs rendjén. — A gyűlésekre járni kell, kislányom — mondta komolyan. Majd felkelt, megsimogatta lánya hollófekete haját, megcsípte telt piros arcát és indult az ajtó felé, A leáldozó nap bágyadt sugarai búcsúcsókot leheltek a hangyási gazdaságot körülölelő dombok alma, és körtefákkal koronázott homlokára. Mária szorosabbra kötötte könnyű selyemkendőjét az álla alatt: Indult az igazgatóság felé. Ment a CSISZ-gyűlésre. Amikor odaért, a fiatalok már százalékra teljesítettük, s még 71 mázsát adunk be szabad áron. Marhahúsból is 17 mázsával túlléptük beadási kötelezettségünket, s ezenkívül 161 kg baromfihúst juttattunk (Jolgozóink asztalára. Még a tejnél és tojásnál van némi lemaradás, de év véegyütt voltak. Melegen fogadták, úgy, mintha mindig közöttük lett volna. A titkár beszámolója előtt még külön üdvözölte. A gyűlésen mindenről szó volt. Többek között róla, Hrancsok Máriáról is. A titkár Hrancsok elvtársnőnek nevezte. Ügy beszélt róla, mint a gazdaság példás dolgozójáról, aki erdemes tagja a szervezetnek, csak eqy dologról nem szabad neki megfeledkezni. Máriának a torkában dobogott a szíve. Vajon mit is mond majd most a titkár. — Hrancsok elvtársnő szereti a munkáját — folytatja a titkár. — Jól bánik az állatokkal, szereti őket,

( de hát ez nem elég ahhoz, hogy kiváló eredményeket érjen el. Hrancsok elvtársnőnek tanulnia kell. Szakkönyveket kell olvasnia, hogy olyan eredményeket tudjon felmutatni, amilyeneket a szovjet komszomolisták, olyant, hogy büszke légijén rá szervezetünk. Mór jó későre járt az idő, amikor Mária hazatért a gyűlésről. Társai el is kísérték, hogy ne féljen. Kísérői útközben a szervezet munkájáról beszéltek, hogy mit csináltak eddiq. hogy dolgoznak, hogyan szórakoznak. Mária hallgatott. Mindig csak a titkár szavait hallotta. Tanulni, kiváló eredményt elérni, hogy büszkék lehessenek rá. Amikor hazatért> apja már az ágyban volt, de még nem aludt. — No, kislányom, mit szóltak a gyűlésen? — érdeklődött. — Azt. hoqv tanulni kell sókat és nagy eredményeket kell elérni, hogy... — tovább nem folytatta. — Igazat mondtak, kislányom, — válaszolt az apa. — Tudás nélkül nincs eredmény. Mária megfogadta a tanácsot. Szabad idejében könyveket olvasott. A legfontosabbakat' az apja hozta az igazgatóságról. Ezekből tanulta meq, hogyan kell nevelni az állatokat. A tanulásnak nem is maradt el az eredménye. A titkát szava beteljesedett. Egy év leforgása alatt Hrancsok Márián keresztül nagy megtiszteltetés érte az egész szervezetet. A fiatalok büszkék Hrancsok elvtársnőre. Büszkék is lehetnek, mert győztesen kerültek ki az állatgondozók kerületi versenyéből. A gondjaira bízott állatok napi • súlygyarapodása átlagosan 18 dekával emelkedett a tervben előírt mennyiség fölé. Büszke rá a Hrancsok-család is. Büszke az egész gazdaság. Büszke az elért eredményre maaa Hrancsok Mária is, mert tudja, hoqy neki is van kis része abban, hogy a hajdani nvomortanna helyén *ma ..tündérkert" virul, hasonló ahhoz, amiről valamikor csak meséltek. A szalmatetős viskók helyén új, modern lakások állnak. A konyha 'falából csakugyan friss víz fakad. Vízvazeték v

an a házakban. Zene is van. Iqaz, nem tündérek pengetik a hárfát, hanem a rádió szól minden házban. A közös konyha, amely átok volt a múltban és sok veszekedésnek az okozója, ma már a múlté. Hrancsokék ..palotája" két szobából, egy konyhából, eay éléskamrából, egy fürdőszobából áll. Meq kell azonban jegyezni azt is, hoay mind a hat család ilven lakásban lakik. Hrancsokék lakásában új. modern bútorok vannak. Vehették, mert tehették. A Hrancsok-család havfi jövedelme meahaladja a 4000 koronát. A szorqalmas munkáskezek nyomán a boldoqság tanyájává ,változott a hanavási aazdasáq. A szabadsáa bűvös ereiének fuvallatjára. a mese valósáaqá vált. firnves^k Mária is eljutott a tündérkertbe. SZARKA ISTVÁN. forrása géig ezt is behozzuk, mert 5 000 csirkét hozattunk éz idáig, ami garancia arra, hogy tojásbeadásunkat teljesítetni tudjuk. Gyapjúból 117 százalékra tettünk eleget első félévi beadási kötelezettségünknek. Máriássy László, Marcellháza. Kétféle világ Márton János 1929-től egészen a felszabadulásig urasági kocsis volt a Rózsa-tanyán. Most 51 éves, fejét ezüstösen fényló haj díszíti és az arcán mély barázdákat szántott a múlt mostoha sorsa. Nem tudja egykönnyen elfelejteni a cselédélet, a kommenciós kenyér keserű ízét. — Hajnalhasadáskor már az istállóban'kellett lennem — mondja Márton János. — A lovakat megitattam, megtettem, s aztán* úgy négy óra tájban útnak indultam vagy az erdőre fáért, vagy pedig a mezőre szántani-vetni. Késő estig dolgoztunk, sokszor már olyan sötét volt, hogy a vetőgépet sem láttuk, egyenesen vagy ferdén vet-e. Havas bérlő pedig nem olyan ember volt, hogy ilyesmit szó nélkül hagyott volna. Dühösen kiabált: „A szemetek ugorjon ki, hát nem láttok?" Késő éjszakába nyúlt már az idő, amikor hazavergődtem. Mit te. Járásunkra, mint mezőgazdasági járásra döntő szerep hárul dolgozóink élelmiszerekkel való ellátásában. Fontos napi problémánk ma, hogy a dolgozók asztalára elegendő hús, tej, tojás kerüljön. A begyűjtési apparátus dolgozói ezért mindent elkövetnek, hogy a beadást minden r;gyes dolgozó paraszt teljesítse. Apparátusunk dolgozói a helyi nemzeti bizottságokkal együttműködve politikai meggyőző munkát végeznek a földművesek közptt. Megmagyarázzák nekik a beadási kötelezettság teljesítésének nagy fontosságát. El kell azonban ismernünk, hogy még mindig nem tudjuk feladatunkat a legtökéletesebben megvalósítani.' A begyűjtés időtervét az év elejétől számítva sertéshúsból csak 87,6 százalékra, marhahúsból pedig 88 százalékra teljesítették. Szép eredményeket érnek el a szövetkezetek. Majdnem mindenből túlteljesítik beadási kötelezettségüket. Ilyen szövetkezetek például Ipolyvisk, Magyarad, Sződó és Ipolynyék. Az említett szövetkezetek beadási tervüket magasan túlteljesítik. Vannak olyan községek is, ahol az egyénileg gazdálkodók is kiváfffan eleget tesznek hazafias kötelességüknek. Ezek közé tartozik Ipolyság, Kistúr, Középtúr és még több más község. Nem szabad azonban arról sem hallgatnunk, hogy egyes községekben nagyon rosszul áll a beadási kötelezettség teljesítése. Ezek közé tartozik Felsőtúr, Palást. Alsószemeréd, Keldnye, Hrusov. Ezeknek a községeknek a lemaradását legnagyobb részben az — kétféle élet hettem mást, tűrni kellett a goromba szavakat,, mert három éhes száj várt arra a kis kommencióra. Egy negyedévre 2 mázsa rozsot, 1 mázsa búzát és 150 koronát kaptam. Ebből élni és ruházkodni kellett. A Rózsa-tanya ma a losonci álla- mi gazdaság tulajdonába tartozik. Havas bérlő helyett ma azok az embSrek vezetik a gazdaságot akik valamikor nem számítottak embernek. Márton János ma örömmel végzi v munkáját. Jelenleg 100 kocát gondoz. Minden erejével, arra törekszik, hogy az állatok szapo- ' rodási tervét necsak teljesítse, hanem túl lis szárnyalja. Munkája jó elvégzését hazafias kötelességének tartja. Hogy munkáját jól elvégzi, azt a legjobban bizonyítja, hogy eredményes munkájáért pár héttel ezelőtt kitüntették. Kertész Imre, Losonc, ŕ okozzh, hogy az ott élo kulákok a Deadást szaijotáljaK. A kis- es kózépp_rasztok ma már rajuk mutogatnak és sem a dolinkai Nagy Imrék, sem a feisótúri Hypskyk, sem peüig Pereszlényben a Sebenek nem kerülik el a nép törvényének kemény öklét. Nézzük most meg, hogyan is állunk a tejbeadássál. Igaz, járási méretben a tejbegyűjtés tervét száz százalékra teljesítjük, de ez csak úgy vált lehetségessé, hogy a becsületes földművesek jóval több tejet adnak be, mint amennyit a tervük előír. Vegyük csak példának Ipolynyéket. A községben összesen 253 egyén van, akinek tejbeadási kötelezettség van előírva. Ebből a számból i azonban a tejbeadási kötelezettség teljesítését eddig csak 79 egyén kezdte meg. Ezen a téren Frungács Gregor mutat jó példát. Tejbeadási kötelezettségét már eddig 290 literrel szárnyalta túl és a ^többi állati termékekből is kiválóan teljesíti beadási kötelezettségét. Nem így tesz azonban Kelemen Aron, Dobos József, Tóth Károly. Schrankó János és Pétrezsán Ferenc. Ók inkább feketéznek, mintsem beadási kötelezettségüket teljesítenék. Szükséges, hogy a tejbeadási kötelezettség teljesítésében hátul kullogó községek példát vegyenek azoktól a községéktől, melyek a beadási kötelezettséget példásan teljesítik. Ilyen példás községek Százd, Kistúr, Pereszlény, Gyerk, Magyarad és Ipolyság Sztudva László, Ipolyság, a Begyűjtési Minisztérium járási- meghatalmazottja. hösös jövedelmünk fő Szövetkezetünk fő pénzforrását az állattenyésztés képezi. Nagy súlyt helyezünk tehát az állatállomány továbbfejlesztésére, s hasznossága emelésére. Meg is látszik a jó munka eredménye a marcellházai EFSZ-ben. Sertéshúsból beadási tervünket száz A bodrogszerdahelyi rizsföldeken A Bodrog mentén egymást őrzik a jól megművelt rizsparcellák. A rizs némely parcellán már csírázásban van, némely helyen pedig az el' múlt napokban került a földbe. Rossz volt az időjárás,... állapítja meg Urbancsik Viktor, a bedrogszerdahelyi szövetkezet elnöke s elmondja, hogy nemcsak ő, hanem az egész tagság is jobban szerette volna, ha a rizst (.még április végén elvethették volna. Az időj árásnak azonban nem lehet parancsolni mondja jókedvűen,- de szavaiból kiérezni, hogy a késés ellenére is bízik a szép termésben. A múlt évben is ilyen időtájban fejeztük be a vetést, s az eredméiiy: a 70 hektáros rizstelepen 31 mázsa termett hektáronként. Persze, több is lehetett volna ... teszi hozzá, de a múlt évben még többfajta rizzsel kísérleteztünk. — S piit ered ményezett a kísérletezés ? ... vetem közbe. Rájöttünk — folytatjá az elnök, — hogy nálunk 'a Kenze és a Bodrogközi rizsfajta a legmegfelelőbb. A Dunhaj-Sali rizsfajta nem szereti a mi éghajlatunkat. Ez a fajta gyenge termést 'hozott. Az idén már 82 hektáron termesztünk rizst. Most már csak jól bevált fajtákat vetettünk. A rizstelep egy részét még az ősszel felszántottuk, ott ahol . az őszi szántást nem tudtuk elvégezni, tavasszal pótoltuk. A vétés előtt a rizsparcellákat műtrágyával szórtuk meg. Hektáronként négy mázsa különféle műtrágyát adtunk. — Nem akarunk szégyenben maradni— mosolyodik el az elnök és elúiságolja; hogy elfogadták az Ifjúsági Falu szövetkezeteseinek versenyfelhívását, mely szerint az'idén minden egyes hektárról 46.5 mázsa rizst takarítanak be. A múlt évi rizstermés közepes volt, s mégis szép jövedelmet nyújtott a tagságnak. Kedvezően befolyásolta a munkaegységek értékét. A bodrogszerdahelyi szövetkezet a múlt évben a természetbenieken kívül 21 koronát fizetett ki munkaegységenként. Sok olyan család volt, mint például Pógyor Józsefék, akik az évvégi zárszámadáskor az előlegen kívül 14 010 koronát kaptak kézhez. Bo& Béláék is szépen részesedtek. Ez a család 13 420 koronát kapott. Mindkét család most új ház építésébe kezdett. A rizstelepet az idén kacsatenyésztésre is felhasználják. A napokban 500 kis kacsa érkezését várjik. Beszélg : lés ünkbe most már Lukács Mihály, a tapasztalt rizstermelő is bekapcsolódik. — Pár évvel ezelőtt még csak nem is álmodtunk volna arról, hogy itt a-Bodrogmentén rizst is lehet termeszteni. Ezt csak a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés tette lehetővé. Elmondja, hogy a Bodrogból a vizet négy szivattyúgép segítségével hajtják a rizstelepre. Ezek a gépek percenként 20 000 liter vizet juttatnak a rizstelepre. Majd ő is annak a reményének adott kifejezést, hogy az Ifjúsági Falu rizstermelőivel szemben is jól megállják majd a sarat. Farkas Kálmán \ rŕ':,

:'' r ú a begyűjtési munkában 0