Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-16 / 144. szám, csütörtök

/ UISZÖ 1955. június 11. BARÁTAINKRÓL ÉS SZÖVETSÉGESEINKRŐL A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG A Balkán félsziget-keleti részén fekszik a Bol­gár Népköztársaság. Délkelet-Európát Ázsiá­val köti össze. Északi határán a Román Nép­köztársasággal, északnyugaton Jugoszláviával, dé­len Görögországgal és Törökország európai részével határos. Bulgária kiterjedése 110 842 négyzetkilo­méter és lakosainak száma 7 millió. A második világháború befejezése óta, amikor az országot a szovjet hadsereg felszabadította a német fasizmus járma alól, Bulgária gazdasági és kulturális téren óriási- utat tett meg. A bolgár ipar termelése 1953-ban az 1939-es évi termeléssel összehasonlítva csaknem ötszörösére növekedett. Ez alatt az idő alatt a gépipar huszon­hétszer, az üvegipar hatszor többet termelt, minta há'ború előtt. Az utolsó tíz évben egész sor olyan ipari ágazat létesült, amellyel addig Bulgária nem rendelkezett. 1954-ben kezdték meg a kőolaj fel­tárását. Ugyanebben az évben penácillingyárat, több vegyi gyárat építettek és megkezdték a külön­féle kombájnok sorozatgyártását. Az első ötéves terv 13 milliárd leva beruházást szabott meg. De a második ötéves tervben a beruházásokra már 22 milliárd levát fordítanak. A bolgár földművelésben is óriási változások történtek. A szövetkezeti gazdálkodás egyre inkább tért hódít és mindjobban megszilárdul. Ez év feb­ruárjáig Bulgáriában 2723 földművesszövtkezet működött, amelyben 590 ezer egyéni gazdaság, vagyis az ország egyéni gazdaságainak több mint fele olvadt be. A földművesszövetkezetek az ország egész földterületének 60 százalékán gazdálkodnak. Az 1950-es évhez hasonlítva 1954-ben a szövet­kezeti vagyon csaknem két és félszeresére emelke­dett. Bulgáriában ez évben 16 további gép- és trak­torállomást építenek. A mezőgazdaság ez évben 2206 új traktort, 871 kombájnt kap. A mezőgazda­sági termelés ez évben, a tavalyihoz viszonyítva 21,7 százalékkal emelkedik. A népi kormányzat nagy gondot fordít a dolgo­zók művelődésére. Az 1953i— 54-es iskolaévben öt­ször több népiskola működött, mint 1944'ben és hatszor több gyerek járt az iskolába. 1944-hez vi­szonyítva Bulgáriában megkétszereződött a közép­iskolák száma. Bulgária 20 főiskolájában 1953— 54-es iskolai évben 33 ezer főiskolás tanult, vagyis négyszer több, mint 1944-ben. A Bolgár Népköztársaság dolgozói bátran halad­nak a szocializmus útján és a történelem folyamán sok-sok évszázadon át idegen rabságban szenvedő nép végre szabadon és magának alkot. Dimitrovgrád ugyanúgy szüle­tett, mint a szovjet Komszomolszk Magnitka. A párt és az ifjúsági szövetség felhívására ezrével indultak el a bolgár ifjak és leányok, hogy felépítsék az ifjúság szocialista váro­sát. Sok munkábalépőnek nem volt még mestersége, de szívük égett a munkavágytól. És itt különféle mun­kahelyeken tanulni kezdtek, elsajá­tították a kőműves, ács, vagy a szo­bafestő mesterséget. — Természetes, hogy nekünk már sokkal könnl/ebb volt a város és az üzem építése, mint annak idején a Szovjetunióban, — mondja Georgij Pavlov, a dimitrovgrádi vegyi üzemek igazgatója. — Mi már kitaposott úton jártunk. Azért nehézség volt sok, nagyon sok, különösen elejével. — Az építkezés első hónapjaiban jártunk. A felépítendő tömbök be­tonlapjai fölött metsző januári szél süvített, szinte égette az ember kezét és arcát. Egyik reggel a környező fal­vakból való legények egy csoportja mindenki szemeláttára otthagyta az építkezést és hazament. A hideg egy­re fokozódott. Napról napra romlott a helyzet. Georgij Pavlov ekkor összehívta a kommunistákat és az ifjúsági szövet­ség tagjait. Nem hangzottak el han­goskodó szónoklatok és felhívások, de a fejüket sem vesztették el. — A kommunistáknak kötelességük megszilárdítani a kollektívát, az em­berekbe bizalmat és erőt öntsenek és a legfontosabb — lelkesítsék a többie­ket személyes példájukkal. A legnehezebb építkezési helyeken a párt és az ifjúsági szövetség tagjaiból brigádokat szer­veztek. A gyár kéményét például volt partizánok rakták, olyan emberek, akik annak idején a harcokban sok­kal magasabb helyeken „dolgoztak", mint ez a kémény — a balkáni he­gyek csúcsain. Egy héttel később a pártbizottságra bejött Mitko Gancsev, a legrosszabb brigád vezetője. — Bocsáss meg, Georgij elvtárs, a fiúk küldtek. Helytelennek látjuk, hogy a kommunisták fent fagyoskod­nak a kéményen, mi meg bent üldö­gélünk ... folytaüa — küldj minket is- a kémény építőkhöz. Belépünk a kénsavgyárba. Itt táláljuk a kombinát iervosztályá­nak vezetőjét, Mihnyi Mihnyev elv­társat. Fiatal szakember. Ugyanezt elmondhatnánk a kombinát szakembe­reinek legalább háromnegyed részé­ről is. A kombinát állandóan növeli telje­sítőképességét. A múlt évben 75 szá­zalékkal többet termeltünk, mint 1953-ban. A tervek ezt a termelési színvonalat csak a második ötéves terv végére, 1957-re írták elő. A Georgi Dimitrov nevét viselő város — egyré növekvő ipari központ. A város északi részén emelkednek a magasba a „Vulkán" cementgyár ké­ményei. Nem messze innen, a Marica­folyón túl, mészkődombok húzódnak. Itt gazdag bányákat nyitottak. A mész­kőbányától drótkötélpálya vezet a gyárhoz. A folyó kék vize és a zöld­ségeskertek fölött szakadatlan sorban haladnak a fehér kővel megrakott csillék. Az üzemet naponként hagy­ják el a cementet szállító szerelvé­nyek. Minden nap más a rendeltetési hely: Bulgária épül. A „Vulkán" mellett helyezkednek el az eternit­gyár épületei. A Marica-völgy szénbányái olcsó fűtőanyaggal látják el a vegyi­kombinátot, a két hőerőművet, a ce­mentgyárat, a közlekedést és sokezer tonna barnaszenet adnak a népgaz­daságnak. A bányászok hét év alatt hét és félszeresére emelték a szén­termelést, amit annak köszönhetnek, hogy gépesítették a munkafolyamato­kat és átvették a szovjet gyorsfejtési módszereket. ... Hét évvel ezelőtt, 1948 decem­berében rakták le a Dimitrov-gyárban az alapokat. J Most ott fekszik a zöldelő szántó­földek között a hatalmas város, Di­mitrovgrád, a valóra vált gyönyörű álom, kilométeres körútjain, sugárút­jain és utcáin lakóházak, iskolák, kór­házak, áruházak állnak. Dimitrovgrád — szocialista vá­ros, ahol terv szerint folyik az építés, ahol minden egyes városnegyed épí­tészeti egységet alkot. Dimitrovgrád — az ifjúság városa. A város lakói­nak több mint kétharmada fiatal mun­kái és szakember, akik itt találtak otthont, hivatást, itt találták meg bol­dogságukat. V, Zsurajevszkij i: • II! III I I I l|ll|l!ini!<l{irill<lll>IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIILIIIIIIIIII!llillill::illll I I I 1 I I I I I I 1 I I l l|_ IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK i !llllll!!l![ll!lílllll!lll!llllnl!ll iiiiiir illi lüiiiiiiüniiiiniiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiüiiiiiiiiniiii i.ii A Szov.etunió új kezdeményezése Már régóta nem volt a nemzetközi élet oly mozgalmas, mint az utóbbi időkben. Rövid néhány hét leforgása alatt több nagyhorderejű eseménynek lehettünk tanúi: az osztrák államszer. dés megkötése, a varsói tanácskozá­sokat betetéző nyolchatalmi szerző­dés, majd pedig az eredményesen be­fejezett szovjet—jugoszláv tárgyalás. Mindezekkel a jelentős eseményekkel azonban még korántsem ért véget az a hatalmas kezdeményezés, melyet a béketábor élén haladó Szovjetunió a nemzetközi feszültség enyhítésének és a nemzetek békés együttélésének ér­dekében kifejt. Nem szólva a Szovjetunió széleskö­rű érdeklődést kiváltó leszerelési ja­vaslatáról, mely az ENSZ-ben vár megvitatásra, s a július 18—21-re tervezett négyhatalmi értekezletről, a Szovjetunió a múlt héten újabb jelentős Hzdeményező lépést tett. Jegyzéket intézett a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányához, melyben javasolja, hogy a két or­szág között közvetlen diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcso­latok létesüljenek. Mint a jegyzék leszögezi, a Szovjet­unió kormánya kívánatosnak tartja, hogy személyes kapcsolat jöjjön létre a két ország államférfiai közt s ezért örömmel üdvözölné, ha Adenauer kan­cellár a Német Szövetségi Köztársa­ság más megbizottaival Moszkvába lá­togatna. A világ békeszerető népei s így a német dolgozók is nagy örömmel fogadták a szovjet kormány újabb lépését, melynek hordereje szinte beláthatatlan. Ügy Kelet-, mint Nyu­gat-Németország népe azonnal meg­értette, hogy a szovjet kezdeménye­zés a béke ügyét szolgálja és Né­metország egységét a leghatható­sabban elősegíti. Nemcsak Nyugat-Németország dolgo­zói, hanem a burzsoázia bizonyos kö­rei is nyomban kifejezték ama kíván­ságukat, hogy Adenauer kancellár a két ország közti viszony normalizálá­sa érdekében fogadja el a meghívást. A „Spandauer Volksblatt" vezéreik" kében rámutat arra, hogy Adenauer kancellár moszkvai útja „különleges távlatokat nyújt". A „Der Tag" című lap szerint bonni hivatalos köröknek az a véleményük, hogy a Szovjet­unióval való kapcsolat elősegítené Né­metország egyesítését. A „Hamburger Morgenpost" köntörfalazás nélkül írja: „Ütazni kell!" A „Neues Deutschland" lelkesen üdvözli a Szovjetunió újabb kezdeményezését. Számos más német lap is kedvezően fogadja a jegyzéket. A Német Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokrata Párt és az Áttele­pültek Pártja amellett nyilatkozott, hogy Adenauernek el kell fogadnia a szovjet kormány javaslatát. Sőt maga Gerstenmaier, Adenauer' pártjának vezetője is erre az álláspontra helyez­kedett. Külön figyelmet érdemel a Német Demokratikus Köztársaság miniszter* elnökének, Ottó Grotewohlnak sajtó­nyilatkozata, amely szerint az NDK kormánya teljes mértékben támogatja a szovjet kormány lépését. A bonni kormány szükségesnek tar­totta, hogy üdvözölje a Szovjetunió kormánya jegyzékében tett javas­latot, de közleményében ugyanakkor hangoztatja, hogy „az eszmecsere előtt számos mellékkérdést kell még meg­vizsgálni", ami már meg is kezdő­dött ... Adenauer kancellár Washingtonba utazott, ahol Dulles külügyminisz­• terrel és Eisenhowerrel > tárgyal, ké­sőbb pedig Mac Millan angol és Pi­nay francia külügyminiszterrel foly­tat eszmecserét, melynek közép­pontjában természetesen a szovjet jegyzék áll. Bonn tehát csak e tanácskozások után küldi el válaszjegyzékét Moszk­vának. A jelek szerint Washingtontól aligha lehet elvárni, hogy sietteti Adenauer moszkvai utazását... Az ,erő-politika" hívei a „Nyugat egy­ségének" felbomlásától tartva, rémü­"tt» g ir.ak arra, hogy ». •>. í»r — bármennyire is hű szövetségesei­hez — nem fog tudni ellentállni a német nép követeléseinek. A „Wall Street Journal", a nagy­burzsoázia lapja azt ajánlja a nyu­gati diplomatáknak, ne bizakodjanak abban, hogy Adenauer „szilárdsága" megakadályozza a Szovjetunió és Nyu­gat-Németország közti viszony norma­lizálását. „Szükséges — írja a lap —, hogy azok a nyugati diplomaták, akik sötéten látják a szovjet meghívást, necsak Adenauer „tántoríthatatlansá­gát" latolgassák, hanem azokat a szé­les nyugatnémet néprétegekben tá­masztott követeléseket is, ^melyek az ország egyesítésére, kereskedelmének fejlesztésére és a Szovjetunióval való szorosabb diplomáciai kapcsolatok fel­vételére vonatkoznak." Hasonló szel­lemben ír a „New York World Te­legram and Son" is. Bármekkora is legyen a fegyver­gyárosok érdekeit képviselő kormány­körök hajlandósága, hogy a szovjet javaslat érdemleges moszkvai meg­tárgyalását elodázzák, és a Szovjet­unió meg a Német Szövetségi Köz­társaság viszonyának normalizálását elgáncsolják, a német nép keresztül­húzza e számításokat. A világ békeszerető népei nagy vá­rakozással tekintenek a négyhatalmi tárgyalások elé, melyekre vonatkozóan a Szov­jetunió elfogadta a nyugati hatal­mak javaslatát: egyetért azzal, hogy e tárgyalások július 18-án kezdőd­jenek Genfben, viszont hiányolja a program kitűzé­sét. Az angol lapok szerint a kor­mányfők találkozója csak nyitánya lesz' egy sor értekezletnek, melyek azután alacsonyabb szinten folytatódnak. Eisenhower elnök mindenesetre Igen óvatos. Ügy véli, „nem lehet túl so­kat várni az első értekezlettől, de re­mélhető, hogy ez az -értekezlet előse­gíti majd egy olyan légkör kialakulá­sát, amelyben a munka gyümölcsöző lesz". Mint ismeretes, június 20-án kezdődik San Franciscóban az ENSZ jubiláris közgyűlése, amely alkalmul szolgál, hogy a rajta részvevő külügy­miniszterek folytathassák a négyha­talmi tárgyalások előkészítésére vo­natkozó megbeszéléseiket. India miniszterelnöke Dzsavaharlal Nehru június 7-e óta a Szovjetunió kormányának vendége. A szovjet nép mindenütt örömmel és barátsággal fogadja India vezető államférfiát. A lapok hangsúlyozzák, hogy bár India és a Szovjetunió po­litikai és társadalmi rendszere kü­lönböző, a két ország között az utóbbi években a béke megszilárdí­tása céljából barátságos együttmű­ködés alakult ki. Ez az együttműködés gyümölcsöző volt. A Szovjetunió és India egyetér­tett a koreai és az indokínai háború mielőbbi befejezésére irányuló erőfe­szítésekkel. Mindkét ország kormá­nya követeli az atomfegyver betiltá­sát, a leszerelés megvalósítását és Kí­na területi épségének, rjemzeti füg­getlenségének tiszteletbentartását és a gyarmatosítás felszámolását. A Szovjetuniónak barátsága Indiá­val szálka az imperialisták szemében. Különösen bizonyos angol kormánykö­röket idegesít Nehru útja, akinek szovjetunióbeli látogatása — mint a moszkvai Pravda írja — elősegíti a baráti kapcsolatok további megszi­lárdulását, az egyetemes béke ügyét szolgálja és hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez.' Helsinki június 22-én hatalmas béke-világtalálkozó színhelye lesz. Több mint 80 ország 2000 békekövete találkozik a finn fő­városban, hogy megtárgyalja korunk legégetőbb problémáit és hogy hatá­rozzon arról, miképpen kell a hábo­rús gyújtogatok ellen tovább harcolni. A helsinki békeparlament napirend­jén szerepel: az atomfegyver eltil­tása és a leszerelés, a katonai töm­bök, az egyetemes biztonság és a népek együttműködése, a nemzeti függetlenség és a béke fenntartása. A békeszerető emberiség bizalom­mal és reménnyel tekint Helsinki fe­lé, amely minden eddiginél hatalma­sabb találkozó színhelye lesz, és ta­núságot tesz amellett, hogy a béke erői, a világ népeinek békeakarata le­győzhetetlenek. S. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom