Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-16 / 144. szám, csütörtök

/ UISZÖ 1955. június 11. BARÁTAINKRÓL ÉS SZÖVETSÉGESEINKRŐL A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG A

Balkán félsziget-keleti részén fekszik a Bolgár Népköztársaság. Délkelet-Európát Ázsiával köti össze. Északi határán a Román Népköztársasággal, északnyugaton Jugoszláviával, délen Görögországgal és Törökország európai részével határos. Bulgária kiterjedése 110 842 négyzetkilométer és lakosainak száma 7 millió. A második világháború befejezése óta, amikor az országot a szovjet hadsereg felszabadította a német fasizmus járma alól, Bulgária gazdasági és kulturális téren óriási- utat tett meg. A bolgár ipar termelése 1953-ban az 1939-es évi termeléssel összehasonlítva csaknem ötszörösére növekedett. Ez alatt az idő alatt a gépipar huszonhétszer, az üvegipar hatszor többet termelt, minta há'ború előtt. Az utolsó tíz évben egész sor olyan ipari ágazat létesült, amellyel addig Bulgária nem rendelkezett. 1954-ben kezdték meg a kőolaj feltárását. Ugyanebben az évben penácillingyárat, több vegyi gyárat építettek és megkezdték a különféle kombájnok sorozatgyártását. Az első ötéves terv 13 milliárd leva beruházást szabott meg. De a második ötéves tervben a beruházásokra már 22 milliárd levát fordítanak. A bolgár földművelésben is óriási változások történtek. A szövetkezeti gazdálkodás egyre inkább tért hódít és mindjobban megszilárdul. Ez év februárjáig Bulgáriában 2723 földművesszövtkezet működött, amelyben 590 ezer egyéni gazdaság, vagyis az ország egyéni gazdaságainak több mint fele olvadt be. A földművesszövetkezetek az ország egész földterületének 60 százalékán gazdálkodnak. Az 1950-es évhez hasonlítva 1954-ben a szövetkezeti vagyon csaknem két és félszeresére emelkedett. Bulgáriában ez évben 16 további gép- és traktorállomást építenek. A mezőgazdaság ez évben 2206 új traktort, 871 kombájnt kap. A mezőgazdasági termelés ez évben, a tavalyihoz viszonyítva 21,7 százalékkal emelkedik. A népi kormányzat nagy gondot fordít a dolgozók művelődésére. Az 1953i— 54-es iskolaévben ötször több népiskola működött, mint 1944'ben és hatszor több gyerek járt az iskolába. 1944-hez viszonyítva Bulgáriában megkétszereződött a középiskolák száma. Bulgária 20 főiskolájában 1953— 54-es iskolai évben 33 ezer főiskolás tanult, vagyis négyszer több, mint 1944-ben. A Bolgár Népköztársaság dolgozói bátran haladnak a szocializmus útján és a történelem folyamán sok-sok évszázadon át idegen rabságban szenvedő nép végre szabadon és magának alkot. Dimitrovgrád ugyanúgy született, mint a szovjet Komszomolszk Magnitka. A párt és az ifjúsági szövetség felhívására ezrével indultak el a bolgár ifjak és leányok, hogy felépítsék az ifjúság szocialista városát. Sok munkábalépőnek nem volt még mestersége, de szívük égett a munkavágytól. És itt különféle munkahelyeken tanulni kezdtek, elsajátították a kőműves, ács, vagy a szobafestő mesterséget. — Természetes, hogy nekünk már sokkal könnl/ebb volt a város és az üzem építése, mint annak idején a Szovjetunióban, — mondja Georgij Pavlov, a dimitrovgrádi vegyi üzemek igazgatója. — Mi már kitaposott úton jártunk. Azért nehézség volt sok, nagyon sok, különösen elejével. — Az építkezés első hónapjaiban jártunk. A felépítendő tömbök betonlapjai fölött metsző januári szél süvített, szinte égette az ember kezét és arcát. Egyik reggel a környező falvakból való legények egy csoportja mindenki szemeláttára otthagyta az építkezést és hazament. A hideg egyre fokozódott. Napról napra romlott a helyzet. Georgij Pavlov ekkor összehívta a kommunistákat és az ifjúsági szövetség tagjait. Nem hangzottak el hangoskodó szónoklatok és felhívások, de a fejüket sem vesztették el. — A kommunistáknak kötelességük megszilárdítani a kollektívát, az emberekbe bizalmat és erőt öntsenek és a legfontosabb — lelkesítsék a többieket személyes példájukkal. A legnehezebb építkezési helyeken a párt és az ifjúsági szövetség tagjaiból brigádokat szerveztek. A gyár kéményét például volt partizánok rakták, olyan emberek, akik annak idején a harcokban sokkal magasabb helyeken „dolgoztak", mint ez a kémény — a balkáni hegyek csúcsain. Egy héttel később a pártbizottságra bejött Mitko Gancsev, a legrosszabb brigád vezetője. — Bocsáss meg, Georgij elvtárs, a fiúk küldtek. Helytelennek látjuk, hogy a kommunisták fent fagyoskodnak a kéményen, mi meg bent üldögélünk ... folytaüa — küldj minket is- a kémény építőkhöz. Belépünk a kénsavgyárba. Itt táláljuk a kombinát iervosztályának vezetőjét, Mihnyi Mihnyev elvtársat. Fiatal szakember. Ugyanezt elmondhatnánk a kombinát szakembereinek legalább háromnegyed részéről is. A kombinát állandóan növeli teljesítőképességét. A múlt évben 75 százalékkal többet termeltünk, mint 1953-ban. A tervek ezt a termelési színvonalat csak a második ötéves terv végére, 1957-re írták elő. A Georgi Dimitrov nevét viselő város — egyré növekvő ipari központ. A város északi részén emelkednek a magasba a „Vulkán" cementgyár kéményei. Nem messze innen, a Maricafolyón túl, mészkődombok húzódnak. Itt gazdag bányákat nyitottak. A mészkőbányától drótkötélpálya vezet a gyárhoz. A folyó kék vize és a zöldségeskertek fölött szakadatlan sorban haladnak a fehér kővel megrakott csillék. Az üzemet naponként hagyják el a cementet szállító szerelvények. Minden nap más a rendeltetési hely: Bulgária épül. A „Vulkán" mellett helyezkednek el az eternitgyár épületei. A Marica-völgy szénbányái olcsó fűtőanyaggal látják el a vegyikombinátot, a két hőerőművet, a cementgyárat, a közlekedést és sokezer tonna barnaszenet adnak a népgazdaságnak. A bányászok hét év alatt hét és félszeresére emelték a széntermelést, amit annak köszönhetnek, hogy gépesítették a munkafolyamatokat és átvették a szovjet gyorsfejtési módszereket. ... Hét évvel ezelőtt, 1948 decemberében rakták le a Dimitrov-gyárban az alapokat. J Most ott fekszik a zöldelő szántóföldek között a hatalmas város, Dimitrovgrád, a valóra vált gyönyörű álom, kilométeres körútjain, sugárútjain és utcáin lakóházak, iskolák, kórházak, áruházak állnak. Dimitrovgrád — szocialista város, ahol terv szerint folyik az építés, ahol minden egyes városnegyed építészeti egységet alkot. Dimitrovgrád — az ifjúság városa. A város lakóinak több mint kétharmada fiatal munkái és szakember, akik itt találtak otthont, hivatást, itt találták meg boldogságukat. V, Zsurajevszkij i: • II! III I I I l|ll|l!ini!<l{irill<lll>IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIILIIIIIIIIII!llillill::illll I I I 1 I I I I I I 1 I I l l|_ IDŐSZERŰ KÜLPOLITIKAI KÉRDÉSEK i !llllll!!l![ll!lílllll!lll!llllnl!ll iiiiiir illi lüiiiiiiüniiiiniiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiüiiiiiiiiniiii i.ii A Szov.etunió új kezdeményezése Már régóta nem volt a nemzetközi élet oly mozgalmas, mint az utóbbi időkben. Rövid néhány hét leforgása alatt több nagyhorderejű eseménynek lehettünk tanúi: az osztrák államszer. dés megkötése, a varsói tanácskozásokat betetéző nyolchatalmi szerződés, majd pedig az eredményesen befejezett szovjet—jugoszláv tárgyalás. Mindezekkel a jelentős eseményekkel azonban még korántsem ért véget az a hatalmas kezdeményezés, melyet a béketábor élén haladó Szovjetunió a nemzetközi feszültség enyhítésének és a nemzetek békés együttélésének érdekében kifejt. Nem szólva a Szovjetunió széleskörű érdeklődést kiváltó leszerelési javaslatáról, mely az ENSZ-ben vár megvitatásra, s a július 18—21-re tervezett négyhatalmi értekezletről, a Szovjetunió a múlt héten újabb jelentős Hzdeményező lépést tett. Jegyzéket intézett a Német Szövetségi Köztársaság kormányához, melyben javasolja, hogy a két ország között közvetlen diplomáciai, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok létesüljenek. Mint a jegyzék leszögezi, a Szovjetunió kormánya kívánatosnak tartja, hogy személyes kapcsolat jöjjön létre a két ország államférfiai közt s ezért örömmel üdvözölné, ha Adenauer kancellár a Német Szövetségi Köztársaság más megbizottaival Moszkvába látogatna. A világ békeszerető népei s így a német dolgozók is nagy örömmel fogadták a szovjet kormány újabb lépését, melynek hordereje szinte beláthatatlan. Ügy Kelet-, mint Nyugat-Németország népe azonnal megértette, hogy a szovjet kezdeményezés a béke ügyét szolgálja és Németország egységét a leghathatósabban elősegíti. Nemcsak Nyugat-Németország dolgozói, hanem a burzsoázia bizonyos körei is nyomban kifejezték ama kívánságukat, hogy Adenauer kancellár a két ország közti viszony normalizálása érdekében fogadja el a meghívást. A „Spandauer Volksblatt" vezéreik" kében rámutat arra, hogy Adenauer kancellár moszkvai útja „különleges távlatokat nyújt". A „Der Tag" című lap szerint bonni hivatalos köröknek az a véleményük, hogy a Szovjetunióval való kapcsolat elősegítené Németország egyesítését. A „Hamburger Morgenpost" köntörfalazás nélkül írja: „Ütazni kell!" A „Neues Deutschland" lelkesen üdvözli a Szovjetunió újabb kezdeményezését. Számos más német lap is kedvezően fogadja a jegyzéket. A Német Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokrata Párt és az Áttelepültek Pártja amellett nyilatkozott, hogy Adenauernek el kell fogadnia a szovjet kormány javaslatát. Sőt maga Gerstenmaier, Adenauer' pártjának vezetője is erre az álláspontra helyezkedett. Külön figyelmet érdemel a Német Demokratikus Köztársaság miniszter* elnökének, Ottó Grotewohlnak sajtónyilatkozata, amely szerint az NDK kormánya teljes mértékben támogatja a szovjet kormány lépését. A bonni kormány szükségesnek tartotta, hogy üdvözölje a Szovjetunió kormánya jegyzékében tett javaslatot, de közleményében ugyanakkor hangoztatja, hogy „az eszmecsere előtt számos mellékkérdést kell még megvizsgálni", ami már meg is kezdődött ... Adenauer kancellár Washingtonba utazott, ahol Dulles külügyminisz• terrel és Eisenhowerrel > tárgyal, később pedig Mac Millan angol és Pinay francia külügyminiszterrel folytat eszmecserét, melynek középpontjában természetesen a szovjet jegyzék áll. Bonn tehát csak e tanácskozások után küldi el válaszjegyzékét Moszkvának. A jelek szerint Washingtontól aligha lehet elvárni, hogy sietteti Adenauer moszkvai utazását... Az ,erő-politika" hívei a „Nyugat egységének" felbomlásától tartva, rémü"tt» g ir.ak arra, hogy ». •>. í»r — bármennyire is hű szövetségeseihez — nem fog tudni ellentállni a német nép követeléseinek. A „Wall Street Journal", a nagyburzsoázia lapja azt ajánlja a nyugati diplomatáknak, ne bizakodjanak abban, hogy Adenauer „szilárdsága" megakadályozza a Szovjetunió és Nyugat-Németország közti viszony normalizálását. „Szükséges — írja a lap —, hogy azok a nyugati diplomaták, akik sötéten látják a szovjet meghívást, necsak Adenauer „tántoríthatatlanságát" latolgassák, hanem azokat a széles nyugatnémet néprétegekben támasztott követeléseket is, ^melyek az ország egyesítésére, kereskedelmének fejlesztésére és a Szovjetunióval való szorosabb diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkoznak." Hasonló szellemben ír a „New York World Telegram and Son" is. Bármekkora is legyen a fegyvergyárosok érdekeit képviselő kormánykörök hajlandósága, hogy a szovjet javaslat érdemleges moszkvai megtárgyalását elodázzák, és a Szovjetunió meg a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának normalizálását elgáncsolják, a német nép keresztülhúzza e számításokat. A világ békeszerető népei nagy várakozással tekintenek a négyhatalmi tárgyalások elé, melyekre vonatkozóan a Szovjetunió elfogadta a nyugati hatalmak javaslatát: egyetért azzal, hogy e tárgyalások július 18-án kezdődjenek Genfben, viszont hiányolja a program kitűzését. Az angol lapok szerint a kormányfők találkozója csak nyitánya lesz' egy sor értekezletnek, melyek azután alacsonyabb szinten folytatódnak. Eisenhower elnök mindenesetre Igen óvatos. Ügy véli, „nem lehet túl sokat várni az első értekezlettől, de remélhető, hogy ez az -értekezlet elősegíti majd egy olyan légkör kialakulását, amelyben a munka gyümölcsöző lesz". Mint ismeretes, június 20-án kezdődik San Franciscóban az ENSZ jubiláris közgyűlése, amely alkalmul szolgál, hogy a rajta részvevő külügyminiszterek folytathassák a négyhatalmi tárgyalások előkészítésére vonatkozó megbeszéléseiket. India miniszterelnöke Dzsavaharlal Nehru június 7-e óta a Szovjetunió kormányának vendége. A szovjet nép mindenütt örömmel és barátsággal fogadja India vezető államférfiát. A lapok hangsúlyozzák, hogy bár India és a Szovjetunió politikai és társadalmi rendszere különböző, a két ország között az utóbbi években a béke megszilárdítása céljából barátságos együttműködés alakult ki. Ez az együttműködés gyümölcsöző volt. A Szovjetunió és India egyetértett a koreai és az indokínai háború mielőbbi befejezésére irányuló erőfeszítésekkel. Mindkét ország kormánya követeli az atomfegyver betiltását, a leszerelés megvalósítását és Kína területi épségének, rjemzeti függetlenségének tiszteletbentartását és a gyarmatosítás felszámolását. A Szovjetuniónak barátsága Indiával szálka az imperialisták szemében. Különösen bizonyos angol kormányköröket idegesít Nehru útja, akinek szovjetunióbeli látogatása — mint a moszkvai Pravda írja — elősegíti a baráti kapcsolatok további megszilárdulását, az egyetemes béke ügyét szolgálja és hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhítéséhez.' Helsinki június 22-én hatalmas béke-világtalálkozó színhelye lesz. Több mint 80 ország 2000 békekövete találkozik a finn fővárosban, hogy megtárgyalja korunk legégetőbb problémáit és hogy határozzon arról, miképpen kell a háborús gyújtogatok ellen tovább harcolni. A helsinki békeparlament napirendjén szerepel: az atomfegyver eltiltása és a leszerelés, a katonai tömbök, az egyetemes biztonság és a népek együttműködése, a nemzeti függetlenség és a béke fenntartása. A békeszerető emberiség bizalommal és reménnyel tekint Helsinki felé, amely minden eddiginél hatalmasabb találkozó színhelye lesz, és tanúságot tesz amellett, hogy a béke erői, a világ népeinek békeakarata legyőzhetetlenek. S. J.