Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-15 / 143. szám, szerda

1955. június 15. UISZ0 5 A négy nagyhatalom kormányelnökeinek értekezlete július 18-án kezdődik Jegyzékváltás a Szovjetunió ós Franciaország között Amint már jelentettük, a szovjet kormány május 26-án a francia kor­mányhoz jegyzéket intézett a négy hatalom' kormányelnökeinek értekezle­tével kapcsolatban. Hasonló jegyzéke­ket intézett a szovjet kormány az USA és Nagy-Britannia kormányaihoz is. Június 6-án megérkeztek Franciaor­szág, az USA és Nagy-Britannia kor­mányainak válaszjegyzékei. A francia kormány júniii. 6- jegyzéke ,.Franciaország nagykövetsége tisz­teletét fejezi ki a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége külügymi­nisztériumának és a következő beje­jentést teszi: Franciaország, az Egyesült Király­ság és az Egyesült Államok kormá­nyai hivatkoznak a ; szovjet kormány­hoz intézett 1955. május 10-i jegyzé­keikre, amelyek azt a javaslatot tar­talmazták, hogy a legközelebbi idő­ben üljön össae a négy kormányfő. Ernlékeztetnek arra, hogy a négy kül­ügyminiszter a május 14-i és 15-i Bécsben megtartott nem hivatalos tárgyalásokon megegyezett, hogy a kormányfőknek ez az összejövetele kívánatos és megelégedéssel állapítják meg, hogy ezt a nézetet megerősíti a Szovjetunió külügyminisztériumának május 26-i jegyzéke. Ami a kormányfők összejövetelének helyét illeti, meg kell említeni, hogy Bécsben a három kormány külügymi­niszterei Lausannet javasolták, míg a szovjet külügyminiszter Bécset java­solta és ezt a javaslatot megerősítet­te a szovjet kormány május 26-i jegyzékében. Tekintettel az összejö­vetel helyét illető eltérő néžeiekre, Franciaország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kormányai most azt javasolják, hogy a négy kor­mányfő Genfben találkozzék, abban a városban, amelynek nagyon jó lehetőségei vannak az ilyen fontos értekezlet megtartására. A három, kormány tehát azt javasolja, hogy a négy kormányfő Genfben július 18— 21-ig bezárólag tartson összejövetelt. Nagyon örülnénk, ha minél előbb választ kapnánk, hogy megegyezhes­sünk a svájci kormánnyal, amely a három kormánynak kijelentette, hogy a.: értekezlet megtartása Genfben az említett időben megfelel neki. Moszkva, 1955. június 6." A szov;et kormány június 13-i jegyzéke A szovjet kormány június 13-án Franciaország kormányához a követ­kező jegyzéket intézte: „A S/evjetunió külügyminisztériu­ma tiszteletét fejezi ki Franciaország nagykövetségének és a nagykövetség június 6-i jegyzékével kapcsolatban a következőket jelenti ki: A szovjet kormány már május 26-i jegyzékében, amelyben válaszolt Fran­ciaország kormányának május 10-i jegyzékére, kifejezte pozitív állás­pontját Franciaország, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfői értekezle­tének összehívásával kapcsolatban, tekintettel arra, hogy az említett ér­tekezlet célja a nemzetközi feszültség enyhítése és az államok közötti kap­csolatokban a kölcsönös bizalom meg­szilárdítása. A szovjet kormány egyetért azzal, hogy a négy hatalom kormányfőinek értekezlete július 18-án Genfben kez­dődjék. A szovjet kormánynak emel­lett rá kell mutatnia arra, hogy a francia kormány június 6-i jegyzéké­ben azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy az értekezlet három-négy napig tart­son és egyben elkerüli az említett ér­tekezlet feladatainak fontos kérdését, amit a szovjet kormány május 26-i jegyzékében felvetett. A jelenlegi helyzetben az értekezleten részvevő valamennyi négy hatalom kormányai­nak elsősorban arra kell törekedniök, hogy biztosítsák az értekezlet fő fel­adatának teljesítését, — a nemzetközi kapcsolatokban fennálló feszültség enyhítését. A szovjet kormány megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a svájci kor­mány egyetértését fejezte ki az em­iitett értekezletnek Genfben való megtartásával. Hasonló jegyzékeket intéztek Nagy­Britannia és az USA kormányaihoz is. Moszkva, 1955. június 13." Dulles a négyhatalmi értekezlet munkájának megnehezítésén mesterkedik Dulles úr, az Amerikai Egyesült Államok államtitkára e napokban a sajtó képviselői előtt nyilatkozatot tett a Szovjetunió, USA, Nagy-Bri­tannia és Franciaország kormányfői­nek küszöbön álló értekezletéről. E nyilatkozatában azt állította, hogy az értekezlet sikere attól fog függni, hogy a Szovjetunió kész lesz-e „új konstruktív szellemet" tanúsítani, a nemzetközi problémák megoldásában. Dulles úr emellett megkísérelte két­ségbe vonni a szovjet kormány ez értekezlettel kapcsolatos szándékai­nak komolyságát. Dulles úr nyilatko­zatában arról ls beszélt, hogy az Amerikai Egyesült Államok az érte­kezlet elé megtárgyalás céljából olyan kérdéseket akarnak terjeszteni, mint a „keleteurópai országok problémája" és a „nemzetközi kommunizmus te­vékenysége." Illetékes szovjet körök ezzel kap­csolatban kijelentették: Dulles úr nyilatkozata ugyanannak a vonalnak folytatása, amelyet az USA vezető ténye­zői már előző nyilatkozataikban is követtek és amelynek tarthatatlansá­gára a szovjet kormány már az USA kormányához 1955. május 26-án in­tézett jegyzékében rámutatott. Dulles úr épp úgy, mint az USA néhány -más államférfia, akik a kor­mányfők jövő értekezletéhez a hír­hedt „eröpolitika" szempontjából kö­zelednek és akik a dolgokat igye­keznek úgy beállítani, mintha az ér­tekezlet sikere elsosorban a Szovjet­unió állásfoglalásától függne, ezzel megmutatják, hogy nem az a fontos nekik, hogy megkönnyítsék az érte­kezlet munkáját, hanem arra töreked­nek, hogy bonyolultabbá tegyék a helyzetet az értekezlet előtt és meg­nehezítsék annak munkáját. Bármely nemzetközi értekezlet sikere azonban valamennyi részvevőjének készségétől függ, amellyel hozzá akar járulni a megoldatlan kérdések rendezéséhez megfelelő tekintettel a tárgyalások valamennyi részvevőjének érdekeire. Annak kikötése, hogy az egyik fész­ről bármilyen előfeltételhez kšssék a tárgyalásokat, értelmetlen. Semmi­lyen esetben sem szabad megfeled­kezni arról, hogy az ilyen módszerek a Szovjetunióval szemben nem jár­hatnak sikerrel, épp úgy, ahogy az­előtt sem jártak. Azoknak az elgondolásoknak, hogy az értekezlet olyan kérdésekről tár­gyaljon, mint a „keleteurópai orszá­gok problémája", vagy a „nemzetközi A TASZSZ nyilatkozata • kommunizmus tevékenysége" nem le­het semmi közük ahhoz az óhajhoz, hogy az értekezleten pozitív eredmé­nyeket érjenek el. Mindenki előtt vi­lágosnak kell lennie, hogy nem léte­zik semmilyen „keleteurópai országok problémája", mert ezen országok nem­zetei, amelyek megdöntötték a kizsák­mányolók uralmát, országaikban fel­állították a népi demokratikus hatalmat és nem engedik, hogy bárki is be­avatkozzék belügyeikbe. Ami „a nemzetközi kommunizmus tevékenységét" illeti, engedjék meg d kérdést, mit szólna Dulles úr ahhpz, ha a négyhatalmi értekezleten felhoz­nák „a nemzetközi kapitalizmus te­vékenységének kérdését"? Vájjon nem világos-e, hogy Dulles úrnak mindezeket az elgondolásait nem lehet másnak tekinteni, mint kí­sérletnek a közvélemény figyelmének eltérítésére a nemzetközi élet oly va­lóban időszerű kérdéseiről, mint az államok fegyverzetének csökkentése és az atomfegyverek eltiltása, az eu­rópai kollektív biztonsági rendszer megteremtése, valamint az ázsiai és távolkeleti biztonság biztosítása, a Kínai Népköztársaság törvényes jogai­nak felújítása az ENSZ-ben stb? A Szovjetuniónak a nemzetközi fe­szültség enyhítésére tett új lépései nagy befolyással voltak a nemzetközi helyzetre, Ezek a lépések a követke­zők: Az osztrák államszerződés meg­kötése, a Szovjetunió kormányának a fegyverzetek csökkentésére, az atom­fegyverek eltiltására és az új hábo­rú veszélyének elhárítására tett ja­vaslata. A szovjet-jugoszláv tárgyalások, amelyek a Szovjetunió és Jugoszlávia közötti ícapcsolatok normalizálására és megjavítására vezettek, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai és kereskedelmi kapcsola­tainak felvételére tett javaslat, a Ja­pánnal kezdett tárgyalások és mások, mind ez a Szovjetunió nagy hozzájá­rulása volt az államok közötti köl­csönös bizalom megerősítéséhez és a béke megszilárdításához. Ha a vezető amerikai tényezők ilyen körülmények között azt hiszik, hogy nekik hangsúlyozniok kell azt, hogy az USA a kormányfők értekez­letére nem szándékszik konstruktív javaslatokkal menni, amelyek a nem­zet-közi feszültség enyhítésére irá­nyulnának, hanem ellenkezőleg, min­denféle „engedményeket" várnak a Szovjetunió részéről, akkor ez csupán arról tanúskodik, hogy a nemzetközi kapcsolatok feszültségének enyhítése, amely a szovjet kormány törekvései­nek következtében indult meg, nincs mindenkinek ínyére. Sőt ellenkezőleg, vannak olyanok, akik ezt a feszült­séget fenn akarják tartani és tovább szítani a lázas fegyverkezést, amely oly súlyos terhet ró a nemzetekre. A szovjet kormány, mint már nem egyszer kijelentette, úgy véli, hogy a négy hatalom kormányfői értekezle­tének az a feladata, hogy enyhítse a nemzetközi feszültséget és megszi­lárdítsa az államok közötti bizalmat. Az értekezleten csak akkor lehet po­zitív eredményeket elérni, ha erre valamennyi érdekelt állam nemcsak szavakkal, de tettekkel fog töreked­ni. Berlinben véget ért az imperialista ügynökök elleni bünper Hétfőn, június 13-án az NDK leg­felső Bíróságának büntető tanácsa előtt véget ért a NATO kémszolgálat, Geh­l^n volt hitleri tábornok kémszerveze­tének és a C1C amerikai kémszerve­zetnek hét ügynöke elleni bünper, A Legfelső Bíróság a következő íté­leteket hozta: Wilhelm Lehmann és Hans Joachim Koch vádlottakat halálra, Wilhelm van Ackern és Erieh Eich vádlottakat életfogytiglani és a többieket 12—15 évig terjedő börtön­büntetésre ítélte. A Legfelső Bíróság elnökének he­lyettese az ítélet megindokolásában hangsúlyozta, hogy a vádlottak gaz­tettei közvetlenül a támadó háború előkészítését szolgálták. Ezen impe­rialista ügynökök tevékenysége nem­csak a Német Demokratikus Köztár­saság, hanem valamennyi békeszerető állam, elsősorban pedig a szomszédos államok, a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság ellen is irá­nyult. Hangsúlyozta továbbá, hogy eb­ben a bűnperben leplezték le első íz­ben a támadó Északatlanti Tömb kém­szervezetét. Ez a szervezet az NDK­ban hírszerző központot létesített, amelynek feladata volt, hogy háború esetén kémhíreket szolgáltasson köz­vetlenül a NATO parancsnokságának. K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke fogadta a svéd parlamenti küldöttség tagjait K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnöke fo­gadta a svéd parlamenti küldöttség tagjait, amely a Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására a Szovjet­unióban tartózkodik. K. J. Vorosilov a svéd parlament képviselőit a Szovjetunió egyik legkö­zelebbi szomszédjának, a svéd nép­nek képviselőiként üdvözölte és kije­lentette: „Meg vagyok győződve róla, hogy az önök látogatása a Szovjetunióban még jobban megszilárdítja a nemze­teink közötti baráti kötelékeket és hozzájárul a béke megőrzéséhez. A küldöttségek látogatása épp úgy, mint a kereskedelmi és kulturális kapcso­latok bővítése nagy fontosságú e ba­rátság fejlesztésére." A svéd küldöttség vezetője, G. Niis­son, a svéd parlament második házá­nak elnöke K. J. Vorosilovnak adott válaszában a következőket jelentette ki: „Az önök országában mindenütt na­gyon szívélyesen fogadtak bennünket. Nagy hatással volt ránk az az alkotó munka, amely országszerte folyik. A svéd parlament azzal a tudattal ha­tározta el küldöttség kiküldését a Szovjetunióba, hogy ez a látogatás le­hetővé teszi a két ország közeledését és megszilárdítja nemzeteink között * kölcsönös bizalmat." Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke Tbilisziben Dzsavaharlal Nehru, az Indiai Köz­társaság miniszterelnöke június 13­án leánya, Indira Gandhi asszony, va­lamint kísérete társaságában Tbili­szibe érkezett. D. Nehru miniszterel­nököt továbbá elkísérte B. V. Kuz­nyecov, a Szovjetunió külügyminisz­terének első heilyettese, M. A. Men ší­kov, a Szovjetunió indiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. F. F. Molocskov, a Szovjetunió Külügymi­nisztériumának protokollfőnöke. A tbiliszi repülőteret az Indiai Köz­társaság, a Szovjetunió és a Grúz SZSZK állami lobogói díszítették. Vö­rös transzparenseken hindu, orosz és grúz nyelven a következő feliratok voltak olvashatók: „Üdvözöljük Nehru miniszterelnököt!" „Éljen a békesze­rető indiai nép!", „Éljen a Szovjet­unió és India népeinek barátsága!" A repülőtéren a Grúz .főváros kép­viselői gyűltek össze a vendégek fo­gadtatására. A vendégeket G. D. Dzsavahisvili, a Grúz SZSZK Minisz­tertanácsának elnöke, valamint a Grúzia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára és más köz­életi tényezők üdvözölték. Dzsavaharlal Nehru köszönetet mondott a meleg fogadtatásért. — Mindenütt, ahová a Szovjet­unióban ellátogattam, szivélyes és meleg fogadtatásban részesültem. — Ez a találkozó bennem a rokonság érzését kelti nemzeteink és a Szovjetunió nemzetei között. Ügy vélem, — folytatta Nehru, — hogy a béke mindig alapvető fontosságú volt és főleg ma, a jelenlegi időben az. A jelenlevők Džsavaharlaä Nehr-ut hosszantartó tapssal köszöntötték. A repülőtérről a városba vezető útján az Indiai Köztársaság miniszterelnö­kének üdvözlésére- sok ezer ember jelent meg. D. -Nehruval együtt Tbiliszibe érke­zett az indiai újságírók csoportja is, amely a Szovjetunióban tesz lótoga­tást. Az indiai sajtó Nehru látogatásáról a Szovjetunióban Nehru Indiai miniszterelnök látoga­tása a Szovjetunióban továbbra is az indiai lapok figyelmének középpont­jában áll. Valamennyi indiai lap rész­letes híreket közöl Nehru tartózkodá­sáról a Szovjetunióban. A „Dzsugantar" című lap arról a rendkívül szívélyes fogadtatásról ír, amelyben Nehru a Szovjetunióban ré­szesült és a következőket írja: „Az oroszok igyekeznek megvalósítani a gyakorlatban azt a gondolatot, bofly a nemzetek együttműködése és együtt­élése lehetséges tekintet nélkül a népek ideológiájára, állásfoglalásári és cselekvésének módszereire. A „ Szvadhinata" című lap azt ír­ja, hogy minden indiai hazafi nagy örömet érez afelett, hogy Nehru lá­togatása a Szovjetunióban m^g jobban hozzájárult az India és a Szovjetunió közötti barátság és együttműködés megszilárdításához." A „Dzsajpurban" megjelenő „Lok­vani" című lap rámutat, hogy Nehru látogatása a Szovjetunióban nagy hoz­zájárulás a nemzetközi feszültség eny­hítéséhez. A francia általános szakszervezeti szövetség 30. kongresszusa Párizsban e napokban nyílt meg a Francia Általános Szakszervezeti Szö­vetség (CGT) 30.^ kongresszusa. A kongresszuson több, mint kétezer küldött vesz részt Franciaország va­lamennyi részeiből. A kongresszus a CGT új program­járól tárgyal, valamint megbeszéli a dolgozók követelményeiért folytatott harc, a békeharc kérdéseit, továbbá szervezési kérdésekről tárgyal és megválasztja a CGT új Központi Bi­zottságát. A kongresszus küldöttei viharos tapssal fogadták azt a hírt, hogy a kongresszuson mint' vendégek részt vesznek a szovjet dolgozók képviselői, élükön L. N. Szolovjovval, az Össz­szövetségi Központi Szakszervezeti Tanács elnökének helyettesével* Ugyancsak nagy lelkesedéssel üdvö­zölték a Kínai Népköztársaságtól, a Vietnami Demokratikus Köztársaság­ból, Lengyelországból, Csehszlovákiá­ból, Magyarországból, Romániából, Bul­gáriából, a Német Demokratikus Köz­társaságból, Olaszországból, Belgium­ból és más országokból érkezett szak, szervezeti küldöttségeket. A CGT 30. kongresszusa a francia munkásosztály akcióegységéért foly­tatott harc jegyében folyik. Az üzemi tanácsok tagjainak választásai, ame­lyek nemrégen folytak le a különféle iparágazatok üzemeiben, megmutatták a CGT befolyásának szüntelen növe­kedését a munkások és hivatalnokok körében. Az imperialista hatalmak mesterkedései Indonéziában Sajtójelentések szerint az imperia­lista hatalmak fokozzák felforgató te­vékenységüket az Indonéz Köztársa­ság ellen. Jáva nyugati részeiben, Észak-Szumatrán és Celebesz déli részében a „Darul-Islam" bandák garázdálkodnak. A medáni lapok "rá­mutatnak, hogy az Észak-Szumatrán garázdálkodó bandák angol gyártmá­nyú lőszert használnak. Más jelenté­sek szerint a bandáknak nemrégiben fegyvereket küldtek Singaporeból. A gyarmatosítók folytatják mester­kedéseiket a Molukki-szigeteken is. Az Antara hírügynökség jelenti, hogy Hollandiából a Molukki-sžigetekre ér­kezett Westerling kapitány, akiről is­meretes, hogy azelőtt a „Dar-ul-Is­lam"-banda vezetője volt s a Moluk­ki-szigetek úgynevezett „köztársasá­ga" fegyveres akciójának élére akar állani. A sajtó figyelmezteti a köztár­saságot erre a veszélyre. Rámutat arra, hogy Westerling a Masjumi párt támogatásában bízik. Az Antara hírügynökség jelenti, hogy Sukarno elnök június 12-én a miniszterek egy csoportjával Jáva nyugati részébe utazott, ahoi a „Dar­ulTlslam"-bandák garázdálkodnak,'*"

Next

/
Oldalképek
Tartalom