Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-12 / 141. szám, vasárnap

"1955

, júnim j

2. UISZO 5 GORKIJ, A FORRADALMÁR A

moszkvai Állami Központi Történelmi Levéltár nem régen tárta g nyilvínossSg elé azokat az okmányokat, amelyek megvilágítják Makszim Gorkijnak, a nagy orosz írónak, a szocialista realizmus atyjának az 1905-ös forradalmi évben kifejtett tevékenységit. A Gorkij életének erre az időszakára vonatkozó okmányok azt bizonyítják, hogy az író már az első nagy forradalom idején öntudatos forradalmár volt, A cári titkos rendőrség — az öchrana levéltárában talált feljegyzések, amelyeket most dolgoznak fel kiadás céljából, hü képet adnak az 1905-ös eseményekről és Gorkij forradalmi tevékenységéről. A rendőri feljegyzések szerint Gorkij 1905 januárjának elején Pétervárra érkezett. A Putyilov-művek munkásainak január 7-én bejelentett sztrájkja ekkor már általános sztrájkká fejlődött. Gorkij értesülve Gapon pópa terveiről a cárhoz menesztett küldöttséggel kapcsolatban, a „Ňasi dnyi" című szabadelvű lap szerkesztőinek értekezletén indítványozta, hogy az slőrelátható vérontás megakadalyozása végett menesszenek küldöttséget a belügyminiszterhez. Witte miniszterelnök és Szvjatopluk-Mirszkij belügyminiszter azonban nem fogadták a küldöttséget, sőt Ridzenszkij tábornok, a belügyminiszter helyettese kijelentette, hogy „az Ugy nem tartozik rá és képtelen bármit Is tenni sz ügyben." Január 9-én Gorkij már reggel 6 órakor járta Pétervár utcáit, Szemtanúja volt ezen a napon a védtelen munkástömegek állatias mészárlásának. Látta a Troekij-hídnál és a Téli palotánál leadott sortüzeket. A látottakon mélyen felindulva, hazasietett, s nyomban íróasztalához ült — „felhívást intézett minden orosz polgárhoz és az európai országok közvéleményéhez." A felhívásban előre megfontolt szándékos gyilkossággal vádolta a minisztereket, tábornokokat, sőt magát a cárt is. A felhívás azzal végződött, hogy szolidárisán és elszántan harcolni kell a cári önkényuralom ellen. Gorkij január 9-én este a felhívás kéziratát magával vitte a Szabad Közgazdasági Egyesület gyűlésére. A gyűlésen nemcsak átadta a jelenlevőknek a felhívás szövegét, hanem aláírta a gyűjtőívet is, amellyel az összetűzés során elesett, vagypedig súlyosan sebesült munkások hozzátartozóinak megsegítésére gyűjtöttek adományokat. A kormány január 11-én elrendelte a belügyminiszternél járt küldöttség tagjainak, köztük Gorkijnak is letartóztatását, Ebben sserepe volt a „Franee militaire'

1 című francia lapnak is, amely egyik cikkében „Oroszország jövő ideiglenes kormányának" nevezte a küldöttséget. Így került Gorkij a Péter-Pál erőd Pruberkov tornyának kazamatájába. A

z országban és külföldön is nagyméretű mozgalom indult Gorkij kiszabadítására, Ez egyben az önkényuralom megszüntetésének követelésével járt. „Mentsétek meg Gorkijt I" volt a jelszó, s folytatása: „Le az önkényuralommal." 1905, február 14-én nagy pénzösszeg lefizetése ellenében szabadlábra helyezték Gorkijt, azzal az ajánlattal, hogy költözzék el Pétsrvérról Rigába. Gorkij rövid rigai tartózkodás utín ölhatrU'ozzB, hogy a Krimre utazik, Ott tovább folytatja forradalmi tevékenységét és „A kaukázusi eseményekről" című Írásában szolidáris harcra szólítja fel Kaukázus népeit az önkényuralom ellen. 1905 nyarán külföldön „Demos" elnevezéssel könyvkladövállBlntot léte. sit. Mint a „Krasznyija'

1 könyvkiadó vezetője, nagy pénzösszeget fordít a „Vperjod" (Előre) olmü lap és más illegális sajtótermék megjelentetésére. 1905 októberétől decemberig tevékenyen részt vesz a moszkvai fegyveres felkelés előkészítésében. Minden pénzét a munkásoknak adja, hogy fegyvert szerezzenek. A párt utasítására Gorkij 1906 november második felében Pétervárra utazik. November 27. nagy nap volt Gorkij életében, mert a pétervári „Novaja zsizny" (Oj élet) szerkesztőségében ezen a napon találkozott először Leninnel. Gorkij lakásán, melyet hónapokon át erő* diákoaztagok őriztek, értekezletet tartott a párt központi bizottsága, amelyen többek kö-. zött megvitatták a „Borba" (Harc) e. lap kiadásának kérdését, A moszkvai felkelés letörése után a pírt vezetősége Finnországba küldte. Gorkij így ír a moszkvai felkelés végéről: „A proletariátust nem győíték le, noha nagy veszteségek érték. Oj remények fűtik a forradalmat, melynek káderei megsokasodtak." G

orkijt Finnországban rendőri megfigyelés alá helyezték. A haladó erők képviselői 1906. január 19-én zenés irodalmi estet rendeztek a cári kormány pribékjeitől üldözöttek megsegítésére. A helsinki rendőrfőnök a következőképpen számolt be az tst lefolyásáról: Az est részvevői Makszim Gorkij, Szkitalec és agy bizonyos Marija Andrejeva nevű szamélyiaég voltak, Az előbbi két egyén forradalmi tárgyú írásműveket olvasott fel, az utóbbi személyiség pedig ugyanilyen hangnemű beszédet mondott, Makszim Gorkij, a neves orosz író és forradalmár kapcsolatot tart fenn » finn forradalmi bizottsággal, és irányítja az orosz forradalmárok gyűléseit Naponta szervezi a menekült lettek gyűléseit. Gorkij a párt utasítására 1906 februárjában illegálisan Svédországba, majd innen Németországba utazik. Németországból Franciaországon ke4 resztül Amerikába érkezik. Európai és amerikai utazásának célja anyagiak szerzése a forradalmi munka céljaira. Noha Amerika dolgozói lelkesedéssel vették körül Gorkijt, és tetszésüket nyilvánították beszédei alkalmával, a burzsoá sajtó a eárl kormány hatására zaklatni kezdte a nagy írét, s az ország elhagyására késztette. Az 1005-ös forradalom izzó lelkesedést öntött Gorkijba, aki íréi tehetségét kifejtve, a nép szabadságtörekvéseinek élére állott, A Moszkvai Állami Központi Történelmi Levéltár kiadásában megjelent, Gorkijnak 1908-ös tevékenységére vonatkozó adatok nagy segítséget nyújtanak mindazoknak, akik irodalomtörténettel foglalkoznak, és segítségükre lesznek az olvasóknak is, az író élete e korszakénak szélesebbkörű megvilágításával. Oroszbél fordítatta: Lőrinez László mnekáícun Pimpó-pampó, gyermekálom, sárgulj, sárgulj szép virágom, feledtesd el éveim! Gyertek álmák, gyermekálmok, viruljátok szép virágok! Zsengekori színeim. Láncot füave, láncot kötve, öntudatlan örömökbe, J szemem boldogan ragyog, f Hajamon a láncfűzérrel j versenyt kacagok a széllel, | újra csak gyjrmek vagyok. I i Enyém a rét, erdő, liget, minden fűszál úgy integet, mint egy kedves, Jó barát. Az egész táj tündérálom, s bejárom e kis világom: lankás dombok oldalát. És ha reám száll az este, fejem hű ölébe rejtve álomba ringat az anyám .,, Jó is volna az ölében álmodni, mint akkor régen, gyermekvágyak tavaszán, Dénes György Ügyeljünk dolgozóink étrendjére A

z utóbbi időben egészségügyi intézeteinket mind több dolgozó keresi fel, akik gyomrukra panaszkodnak. Számuk nem egyszer meghaladja, sőt néha felül is múlja a reumás és légzőszervi megbetegedésben szenvedőkét. Ez a jelenség pedig igen nagy terhet jelent az államra, egyrészt a munkaképtelenné vált dolgozók segélyezése miatt, másrészt azért, mert a betegállomány növekedése akadályozza az előirányzott, időhö* kötött munkatervek teljesítését, A gyomorbántalmak egyik indító oka a helytelen táplálkozás. A táplálék rendetlen időközben kerül az emésztöpsatornéba, vagy a felvett táplálék olyan, hogy vegyi összetétele károsan befolyásolja a gyomor működését. Ha kikérdezzük a gyomorpanasszal jelentkező betegeket étkezésük mikántjéről, gyakran azt a feleletet kapjuk, hogy munkahelyükön sietve, habzsolva, szinte pillanatok alatt fogyasztják el ebédjüket — vagy egyáltalában nem vesjnek meleg ós megfelelő kalóriájú táplálékot magukhoz, hanem korgó gyomorral dolgoznak záróráig, hogy aztán otthonukba térve — mely nem egyszer több kilométer távolságra fekszik munkahelyüktől — kettőzött szorgalommal kebelezzék be vacsorájukat s telt gyomorral kerüljenek ágyba . .. Mi a következménye az ilyen helytelen étkezésnek? Akik -gyorsan és rendszertelenül táplálkoznak, többnyire nagy falatokban nyelik le az ételt. Fogaikkal csak széttépik, de nem rágják apróra, nem őr,lik meg a falatokat, mely így darabos állapotban jut a gyomor belsejébe, Így aztán a gyomornak kai

1 voltaképpen a fogsor munkáját is elvégezni. Egészséges egyénnél ez különösebb következményekkel egyideig nem jár, gyomorbetegeknél azonban A hároméról titkári bestámolé utolsó mondata is elhangzott. Nyomában felcsattant a taps, mely hálásan köszönte meg a szónoknak, hogy végre befejezte. O pedig elégedetten meszelte szét tenyerével az izzadtságot homlokán, és szerényen mosolygott. Sőt kissé mintha meg is hajolt volna. Valószínűleg ilyen gondolatok futkároztak okos homloka mögött: Hát igen, no is még ha jobban elkészültem volna! Ajaj! Aztán leült. Utána az elnök emelkedett szólásra. Megköszönte persze a rendkívül értékes beszámolót is magabiztosan kijelentette, hogy most pedig megnyitja a vitát. — Azt a vitát — mondotta — amely majd lelkes hozzászólások alakjában felszínre hozza a hallgatóságban rejtőző igazgyöngyöket. Mert ezek az értékek igenis léteznek — állította határozottan — igenis elő kell bányászni őket, hogy csillogásukkal utat mutassanak a vezetőségnek, mintegy vezérlő csillagai legyenek annak. Tehát elvtársak, rajta! Szóljatok hozzá a problémához — fejezte be bíztatóan. A hallgatóság szemeit a messzeségbe meresztette és elmélázott. Ügy látszott, mindenki megfeszített erővel gondolkodik, rendezi a mondanivalóját és keresi a legmegfelelőbb kifejezéseket, hogy felszólalása annál átütőbb sikerű legyen. Ám a vita csak nem akart megkezdődni. Az emberek tagadhatatlanul -Qgy vita margójára töprengtek, de felszólalásra senki sem mutatott hajlandóságot. Végre is az elnök, hogy kissé meggyorsítsa az eseményeket, megszólalt: — Csak bátran elvtársak, szeretettel várjuk hangotokat, észrevételeitekét. ís bátorítóan nézett szét a teremben, kutatva valaki után, aki végre megtöri a csendet. Ekkor egy érdekes és megdöbbentő felfedezist tett. Akire ránézett, zavartan összerezzent is mint egy sanda bűnös, földresütötte a szemét. A vitü pedig csak nem indult. Elnökünk határozottan zavarba jött és kissé meg is szeppent. — Tyűha, — gondolta ijedten — mi lesz ha ezek nem szólalnak meg? Olyan még nem volt a történelemben, hogy egy gyűlés vita nélkül fejeződött volna be. Hiszen a vita mindennek a koronája, A felszólalások még ha nem is helytállóak, még ha nem is a tárgyhoz szólnak, elengedhetetlenül szükségesek, mert bizonyítékai annak, hogy a hallgatóság érdeklődött a gyűlés tárgya iránt és az egész nem volt hiábavalóVégső kétségbeesésében megpróbált szuggerálni valakit. Kiválasztott egy robusztus középkorú polgárt és merően rászegzi szemét. Az először elvörösödik, zavartan krákog, majd felhőnyi zsebkendőt húr elő a zsebéből, b^lérejti arcát és trombitálni keid, mint egy elefánt. De nem szólal meg. A helyzet már-már v&ságosra fordul. Botrányszag terjeng a levegőben, ránehezedik a tüdőkre is fokozza a csendet. Mindenki nagyon-nagyon kényelmetlenül éret magát. Egyszer csak o« egyik sarokból artikulálatlan, de kétségtelenül emberi hangok kelnek szárnyra és jutnak el az elnök füléig. — Ki volt a

z se pattan fel ő, mint akit vipera csípett meg — hangosabban elvtársam és főleg érthetően. No, mondjad barátom, mondjad már — könyörög könnybelábadt szemekkel. Mindenki hátrafordul és keresi a hőst, aki mégiscsak megszólalt. A hős pedig szánalmasan vergődik a tekintetek kereszttüzében, és dadog, hogy dehogy akar ő miamit mondani, hogy jönne ő ahhoz. 6 csak köhögött. Erre már az elnök optimizmusa is megtörik. Percek alatt éveket öregszik, nincs már szava, csak a, szemei árulják el mély lelki megrázkódtatását. .— Drága barátaim — mon-, ezek a bánattól • terhes szemek — kegyelmezzetek és beszéljetík már! Lega'ább rám legyetek tekintettel, látjátok ősz hajamat, felőrölt idegeimet. Nézzétek a füleimet, hogy kitárultak, milyen szomjasak egy hangra, igen, egy ici-pici kis hangocskára, mely a ti sorotokból hangzik el és megtöri ezt a borzalmas kriptái csendet. Szegény! Sajnos, megvigasztatasának legyőzhetetlen akadályai vannak. Ugyanis mindenki úgy érzi, hogy ha gőzkalapáccsal törnék lepényalakúra a fejét, akkor sem tudna hozzászólni a tárgyhoz. Mit lehet csinálni? És ekkor .., No végre, székzörgés ás szuszogás közben szólásra emelkedik valaki. Egy bajnok a harmadik sorból. — Polgártársak — kezdi habozva — hogy szorosan a tárgynál maradjak, úgy gondolom, hogy a viszonyainkra alkalmazva, télen azért rossz, mert kissé hideg van, míg nyáron a meleg okoz apróbb kellemetlenségeket Agitációs beszédnek, szónoklatnak még ilyen sikere nem volt. — Ügy van, igaza van —- zúgtak a helyeslések és dübörgött a taps. A bajnok fellelkesült és csendet int. Tud ő még mást is mondani. — Azonkívül a tavaszt és az őszt is kifogásolom, mert olyankor nagy a sár és megbízhatatlan az időjárás — állapítja meg hallatlan éleslátással és logikával. Mindenki tombol. Az elnök is lelkesen tapsol és boldogan motyogja: — Csakhogy megszólaltatok. DUBA GYULA, rendkívül káros, mert kímélés helyett felesleges munkával terhelik meg az amúgy is érzékeny gyomrot, Ne felejtsük el azt sem, hogy gyors, kapkodó evésnél elmarad az ízlelő s szaglószervünk szerepe is, ami a gyomornedv kiválasztását gátolja s az így, kevesebb savval rendelkező gyomor a meg nem rágott falatokkal megterhtlten a teltség kellemetlen érzésével fog jelentkezni. Ha pedig ez az állapot gyakran ismétlődik, a nyomasztó érzés fájdalommá fajul, naponként erőseb-b lesz, a rosszul megemésztett táplálék erjedésnek indul s kifejlődik a gyomorhurut jellegzetes képe. A gyomorpanaszok másik nagy csoportját azok az emésztési zavarok okozzák, melyek következtében vagy túl sok, vagy igen kevés gyomorsav termelődik ki. Már mcst, ha azok az egyének, akik savhiányban szenvednek (anaciditás) olyan ételeket kapnak asztalukra, melyek feldolgozásához sok sav használódik fel — a gyomor erőlködik, görcsösen összehúzódik, hogy a szükséges mennyiséget kipréselhesse magából s ez kellemetlen fá

1

1 •> lomérzéssel jár, amely nem egysz tűrhetetlenségig fokozódik. Enn-. . az állapotnak az ellenkezője a savfölösleg (hyperaclditás). A savtúltengésben szenvedőknek állandóan ég, fáj a gyomruk. Ezeknél az egyéneknél rendkívül fontos, hogy csak igen kevés savanyúság kerüljön az amúgy is sok savat termelő gyomorürbe, különben a szinte állandó fájdalomérzet elkessríti életüket s előbb-utóbb rövidebb-hosszabb időre munkaképtelenekké válnak. Mind a savhiányban szenvedőknél, mind az igen sok gyomorsavat kiválasztó egyéneknél legfontosabb tényező a diétás étrend, annál is inkább, mert mind az anaciditás, mind a hyperaciditás gyomorfekély képződéséhez vezethet. Azt pedig iiTíiOden laikus tudja, hogy a fekély - (ulcus) milyen súlyos következményeket vonhat maga után. Nem tekintve azt, hogy a be nem gyógyult fekély súlyos vérzést okozhat, át is fúrodhatik és rákos daganatt á fajulhat. íme, az étrendi hibák milyen súlyos, sőt életveszélyes betegséggé fajulhatnak, holott ha idejében megtesszük a szükséges intézkedéseket,kevés fáradsággal, s egy kis körültekintéssel sok esetben elejét vehetjük a bajnak. A legtöbb dolgozónk manapság üzemi kionyhákon étkeák, melyek legtöbbje azonban, sajnos, még nem rendelkezik diétás konyhával, melyekre pedig a dolgozók nem kis száma tartana igényt. Elég lenne egy, legfeljebb két személynek az alkalmazása, akik felügyelnének arra, hogy az emésztöszervek betegségeiben szenvedők ne kapjanak fűszeres, ecetes ételeket, hogy a felszolgált húsétel puhán, vagy megdarálva kerüljön az asztalra, hogy a kevés savval rendelkezők ne egyenek olyan ételeket, melyek megemésztéséhez nagyobb mennyiségű sav szükséges. A tiszta abrosszal, vagy üveglapokkal leterített asztalon párolgó, ízletesen elkészített és ízletesen tálalt ételeknek már a megpillantása is fokozza az étvágyat. Pavlov tanításaiból tudjuk, hogy a kellemes szagok, ízek mily serkentően hatnak emésztőszerveink helyes működésére. Szeretettel és gondossággal végzett munkával nemcsak növeljük az üzemi konyhákon étkező dolgozóink étvágyát, hanem elérhetjük betegségük lényeges javulását, munkaképességük' fokozását s nem egyszer élettartamuk meghosszabbítását. L. dr. Kiss Ibolya