Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-01 / 131. szám, szerda

4 msm 1955. június T. Egy pekingi óvodában a gyermekek vidáman öntözik virágaikat Gyermekeink boldogságáért — a békéért! Ma, június elsején legdrágább kincsük, gyermekeik napját ünnepeljük. (A világ valamennyi gyermekéét.) Ök hordozzák magukban álmainkat, ök a jövö ígéretei. Mikor ezen a rhgyogó első júniusi napon a bölcsődék, óvodák vidám gyermekseregét az utcákon, tereken zsibongó apróságokat nézzük, a szívünket betöltő öröm mellett felébred az aggodalom, a felelősségérzet. Nem fogják-e megismerni ök is az élet legnagyobb, legborzalmasabb csapását: a háborút? Nincs szülő és nincs anya, aki ne várna e kérdésre választ. Minden anyának a világon legmélyebb érzése, milyen körülmények között nevelheti fel gyermekét? A háborúra spekuláló atom- és hidrogénbanditák tönkre akarják tenni gyermekeink jövőjét, az emberiség jövőjét: — mert ez nem az ő jövőjük. Ez a jövö: a miénk! Ezért védjük minden erőnkkel, ezért harcolunk egyesült akarattal a békéért. Valamennyiünk szent akarata, hogy gyermekeinket békében nevelhessük fel, jólétet teremtsünk számukra, felhőtlen, gondtalan gyermekkort biztosítsunk nekik. A gyermeke jövőjéért aggódó anya szíve ott dobog mindenütt, ahol a nemzetközi vitás kérdésekről döntenek, ahol gyermekeik sorsa is eldől. „A békét nem elegendő óhajtani, a békét ki kell harcolni" — s ezt a harcot elsősorban az anyáknak kell a világ minden részében megvívniuk, nekik kell saját érdekükben és elsősorban gyermekeik érdekében győzelemre segíteni. Hazánkban, mint a többi népi demokratikus országban is a gyermekek élete oly verőfényes és oly biztosított, mint amilyen a kapitalizmus alatt elképzelhetetlen. A csecsemő és gyermekvédelem színvonala szabad életünk tíz éve alatt magasra emelkedett, a csecsemő- és gyermekhalandóság hihetetlenül alacsonyra csökkent. Ez szocialista rendszerünk egyik legnagyobb büszkesége! Nézzünk csak körül a játszótereken, az utcákon, nézzük a soksok jól táplált, ápolt, egészséges gyermeket — g fogadjuk meg, mindnyájan, anyák, szülök, felnőttek, sohasem engedjük, hogy gyermekeink boldogságát összezúzzák a háború borzalmai. ígérjük meg, hogy békés, boldog életükért mindvégig harcolni fogunk! P. J. Varsó készül az V. Világifjúsági Találkozóra A varsói utcák, terek, parkok és stadionok a fesztivál napjainak ünnepi külsejét öltik magukra már egy néhány hét óta. A lengyel vendéglátók gondosan készítenek előre mindent, ami szükséges a fesztivál sikeres lefolyásához és a béke és barátság találkozója összes részvevői ottlétének kellemessé tételére. A fő figyelmet a fesztivál stadionjának építésére fordítják. Gyors ütemben folyik a stadion környékének rendbehozatala is. Javítják az utakat, díszítik a parkokat. A Viszla-partján lévő Kultúra Parkjában az utolsó előkészületeket végzik. Ez lesz a fesztivál részvevőinek egyik fő találkozóhelye. Az V. Világifjúsági Találkozóra előkészítik azokat az épületeket, amelyekben a fesztivál részvevői ott-tartózkodásuk alatt laknak. Azonkívül egész Varsót szépítik, díszítik. Varsó feldíszítése a lengyel főváros összes lakóinak szívügye, akik nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy a Világifjúsági Találkozó színhelye éppen Varsó lesz. , \ Visssaszersik jó hírnevüket Tovább bővül a Kelet és Nyugat közötti kereskedelmi forgalom Az amerikai imperialisták indította I „hidegháborúnak" egyik leglényegesebb fegyvere a kapitalista világ és a béketábor országai közötti kereskedelmi forgalom teljes megszüntetése, vagy ahol ez nem lehetséges, annak a lehető legnagyobb mérvű és minden rendelkezésre álló eszközzel folytatott korlátozása. Ismeretes, hogy mint a hidegháború annyi más eszköze, ez sem élte el célját. Ellenkezőleg, a demokratikus országokkal való kereskedelem korlátozása lényegesen fokozta a tőkés országokban lejátszódó válságjelenségeket. Érthető, hogy maguk a tőkés országok is igyekeznek megszabadulni az amerikai monopolisták diktálta kereskedelmi korlátozásoktól és amennyire csak amerikai zsoldban álló kormányaik engedik, minden alkalmat megragadnak a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésére. Ennek a törekvésnek még ott is megmutatkoznak az eredményei, ahol az amerikai imperializmus nyomása a legnagyobb és legerősebb, vagyis a nyugat-eurójja tőkés államokban. Ezt a fejlődést bizonyítja az Európai Gazdasági Bizottság (ECE) legújabb jelentése a kelet-nyugati kereskedelem legújabb fejlődéséről. A jelentés számadatai azt bizonyítják, hogy a Szovjetunió, valamint az európai népi demokratikus országok és a nyugat-európai tőkés országok között lebonyolított kereskedelemi forgalom a háború befejezése óta 1954-ben volt a legnagyobb. Ebben az esztendőben ugyanis a fenti. keletről nyugat felé irányuló áruforgalom egymilliárd 34 millió dollárt tett ki, míg ellenkező irányban az áruforgalom értéke 974 millió dollárt ért el. Ennek a forgalomnak közel felét maga a Szovjetunió bonyolította le, míg a kapitalista országok közül Anglia és Finnország állanak az első helyen. Az 1955. esztendő eddigi eredményei azt rfiutatják, hogy ez a fejlődés tovább tart és hogy 1955-ben a Kelet-Nyugat közötti kereskedelmi kapcsolatok az amerikai imperialisták minden mesterkedése ellenére tovább fokozódnak. —P— A FÜLEKI Kovosmaltban a zománcozó a gyár szíve, termelésének alapja. Ha itt nincs valami rendjén, megérzi' az egész üzem, különösen a készárúraktár, mely most is tömve van árú" val. Ez nem is volna olyan nagy hiba, ha az árúcikkek egy része nem lenne selejt. Hallani is itt, hogy ha száz kitűnő minőségű fazekat akarnak előállítani, akkor jóval többet kell gyártaniok, hogy legyen miből kiválogatni azt a százat. így aztán persze, hogy emelkedik az önköltség. A hibák gyökere visszanyúlik kéthárom évre. A zománcozóban gyakran cserélték az osztályvezetőt. Azt gondolták, hogy ezzel mindent rendbehoznak, hogy ezzel meg tudják állítani a minőségben mutatkozó hanyatlást. Tavaly már odajutottak, hogy a selejtárúból, amennyit csak tudtak, mind a raktárba nyomták és még az is megtörtént, hogy a zománcozó egyik mestere titokban maga csempészett be a raktárba selejtárút, csakhogy a tervteljesítésben minél jobb eredményt tudjanak kimutatná. Ogy látszik akkoriban elvakultak a százalékhajhászásban és megfeledkeztek az emberről, a szakmabeli tudás fejlesztéséről, az utánpótlás neveléséről. De ez az elvakultság nem volt mindenkire jellemző. Különösen azokra nem, akiknek lelkét nem lepte el az a penészvirág, melyet maguk között a „jó ember" politikájának neveznek. Mert akadtak bizony olyanok, akik tetszelegni akartak a többiek előtt, saját „jóhírnevükre" vigyáztak, de azt nem bánták, hogy a hibák elnézésével csorbát ejtenek az üzem jóhírnevén. Ezeknek a tetszelgő embereknek egy ideig sikerült is az igazságos kritikával élő elvtársaknak kedvét szegni, igyekeztek őket elnémítani, aminek aztán nagy volt az ára. Romlett a munkaerkölcs és a fegyelem. De a kommunisták nem nézték ezt tétlenül. Mindjobban kezdték felismerni a hibákat és élni kezdtek azzal a jogukkal, mellyel pártunk felruházta őket, az ellenőrzés jogával. És az üzem munkája, különösen azóta, amióta új igazgató került az élére, sokat változott. Ez újév napjától számítódik. Teltek, múltak a hetek és hónapok. Mokosényi Gyula igazgató is felismerte a nehézségeket. Egyedül nem gyűrheti le őket. Törekvésében hű támaszt talált a kommunistákban. És most, amikor látták, hogy elérkezett annak az ideje, hogy végre felvegyék a döntő harcot a hanyag munka, a selejt ellen, először maguk között tárgyaltak. így van ez rendjén, mert aki vezetésre hivatott, az előbb jól fontolja meg cselekedetelt. És náluk nagy tétről van szó — az üzem jó hírnevének megőrzéséről. NE GONDOLJUK, hogy simán folyt le köztük a tárgyalás. A kis tanácsteremben gyűlt össze a zománcozóosztály kommunista mestergárdája, a pártszervezet elnöke és az igazgató. A minőségről folyt a szó. — Nem nézhetjük tovább karbatett kézzel, hogyan dolgozunk — mondta Mokosényi elvtárs, kemény erőteljes hangon. — Meg kell javítanunk a munkát. Hivatkozhatnánk objektív nehézségekre, a rossz anyagra, a régi berendezésre, de ezzel nem jutnánk előbbre. A hibák gyökerét az üzemben, az emberekben kell keresni. Nem tartjuk be az égetési időt, a technológiai előírásokat. Erről tárgyaljunk most. Minden percért kár, nem várhatunk holnapig. Kommunisták vagyunk, mondjuk meg egymás szemébe az igazat és határozzuk el, hogy ezt és ezt fogjuk csinálni és ebből egy tapodtat sem engedünk! Pillanatnyi néma csend fogadta az igazgató szívait. Nem voltak ilyen hanghoz szokva. A tetszelgő emberek a bátor szókimondás helyett inkább szépítették a helyzetet. De ami a becsületes emberek lelke mélyén forrt, azt nem fojthatták el. Az elfojtott szavak és szándékok kitörnek, mint a láva és erős akarattá forrnak egybe. Ez van most náluk is kialakulóban. Valamennyien, akik csak jelen vannak, régi jó szakzománcozők közül kerültek a vezető helyekre. Ismerik a munka fortélyait. Senki sem tételezheti fel róluk, hogy rosszat akarnak az üzemnek, hogy védjegyük jó hírnevének ellenségei lennének. Épp fordítva, nagyon is bántja őket az utóbbi időben észlelhető hanyatlás. Az igazgató megmutatta a kivezető utat. Az emberekben és elsősorban saját magukban kell a hibát keresni. A hibákat be is ismerik. Nem eléggé erélyesek. Sokan feleselnek velük, kimaradoznak a munkából, nem tartják be utasításaikat és ők nem találtak módot arra, hogy az egész kollektíva előtt megszégyenltsék azokat az embereket, akik vétenek a közérdek ellen, akik nem végzik becsületesen munkájukat. És nem szégyenlik azt is bevallani, hogy kevés gondot fordítottak eddig a kemencések munkájára, mintha arra nem is telt volna idejükből. Ha ezt megteszik, akkor a kemencések nenrfognak „csára-bűra" húzni, mint mondotta Trenka József. Többen panaszképpen hozták fel, hogy női munkaerőkkel vannak tele és ezek egy része hanyagul végzi munkáját. Hogy könnyebben, gyorsabban vonhassák be zománccal az edényt, a keveréket vízzel felhígítják. így aztán persze, hogy növekszik a selejt. De arról megfeledkeznek, hogy vannak és voltak kiváló női zománcozóik is, mint mondjuk Borosné, és sokan mások lehetnének ilyenek, csak azzá kellene őket nevelni. Tóth Arpád felhozza, hogy a tűzhelyrészek zománcozásánál Is sok a selejt, vagy vastagon zománcozzák, vagy megégetik, vagy nyersen adják tovább a darabokat. A műszaki ellenőr meg erre kijelenti, hogy nem felel azért a munkáért, amit éjszaka csinálnak, mert ő csak nappal van szolgálatban. Szóval az éjjeli ellenőrzést is be kell vezetni. Urbancsok elvtárs, az üzem egyik legrégibb dolgozója is jobb ellenőrzést követel, különösen az alapzománcozásnál, ahol olyan szigorúságot kellene alkalmazni, mint a készárunál, mert ezzel sok hibát el lehetne kerülni. S ITT JOGOSAN felvetődik az a kérdés, nem látták-e eddjg is a hibákat? Látták, ismerték őket, csak nem irányították a mestereket arra, hogy kommunista módra felfedjék és kezderrfényezően saját maguk hozzák rendbe dolgaikat. Ez kitűnik a következő két esetből is. Valaki közülük megemlítette, hogy Barna József, az osztályvezető helyettese, kiváló szakember, de nem tud elég erélyesen fellépni, s ha néha dühösen ki is fakad, az emberek csak elmosolyodnak és ezzel az ügy el van intézve. — Mondd csak, Barna elvtárs — szólt akkor hozzá az igazgató — a, feleséged ugye a zománcozóban dolgozik? — Igen. — Még nem történt meg, hogy odahaza megkérdezte volna, hogyan tűrheted a zománcozóban a rendetlenséget? — Mondott ilyesmit... — ismerte be Barna, s mintha csak átérezte volna, hogy mire is célzott az igazgató, . leggondoltan így folytatta: — Bizony itt az ideje annak, hogy ne csak beszéljünk, hanem cselekedjünk is! A másik epizód Szikcra Istvánnal, az osztályvezetővel történt. Az űj munkamódszerek átvételéről volt szó. Arra hivatkozott, hogy az nem lehetséges, mert nincs szakirodalmuk. Az igazgató erre így szólt: — Ugye voltál a brünni meg a fridiandi üzemben? Ott sok mindent láttál, tapasztaltál; jobbak nálunk. Miért nem vezetsz be az ott látottakból valami újat? — Nem adtál rá parancsot, — fele'i Szikora. — Hát erre várni kell?! — hangzik erre az igazgató jogos válasza. Ha pénzre, befektetésre is lett volna szükségük, elsősorban is a mesterek kötelessége, hogy utánajárjanak, beszerezzék, vagy kiharcolják azt, hogy végre az osztályukon is érvényesülhessenek a haladó módszerek. HOGY SIKERÜL-E rövid időn belül javítani a helyzeten, nem tudjuk előre. De annyi bizonyos, hogy minden lehetőségük megvan arra, hogy a minőséget rohamosan javítsák. El is határozták, hogy a kommunistákat egyes műszakok szerint osztják be munkába, az üzemi tanács tíznaponként termelési értekezletet fog tartani a zománcozóban és a munkamenet nagymértékű javítását elsősorban is az alapnál, a savazásnál és az alapzománcozásnál kezdik meg. Törekvésüket csak siker koronázhatja. Jó hírnevüket így biztosan, hamarosan vissza is szerzik. Petrőci Bálint Üj iskola épül Poprádon Napró-. napra változik Poprád képe. Nemrégen építettek, itt egy gyönyörű komfortos épületet, a felső gazdasági iskolát, mely az egész járás díszére vélik. 560 fiú és leány tanul benne olyan feltételek mellett, amilyenekről az öreg poprádiak valaha nem is álmodtak. Poprád déli részén pedig, ahol nemrég még széles pusztaság volt, kétemeletes hatalmas háztömböt építenek. Az új nyolcéves középiskola lesz ez, melyet még ez évben használatva adnak át. A poprádi építőipari dolgozók sok szép eredményt értek már el. De a felszabadulás jubileumi évében még nagyobb sikereket akarnak elérni. Az iskola építését múlt év június 29-én kezdték meg. Már maga a talaj sok gondot okozott az építőmunkásoknak. Az alapot nem lehetett kotrógéppel kiásni, ahogyan azt eredetileg tervezték, mivel könnyen ásható földréteg helyett szilárd kőrétegre bukkantak. Ezért kézi erővel kellett mintegy 1000 köbméter földet kiásni. November közepétől munkaerőhiány miatt az építkezést átmenetileg beszüntették. Ez év januárjában indult meg újból az építkezés. Az első negyedévben az anyagutánpótlás jó megszervezésével 130 százalékra teljesítették az építési tervet. Áprilisban azonban zökkenők álltak be az anyagellátásban és a tervet csak 74 százalékra teljesítették. Az anyagellátási nehézségek mellett az építkezést a müszakmulasztók is fékezik. Az építkezésen dolgozók zöme szorgalmas igyekezettel teljesíti feladatát. Matoch elvtárs kőműves-csoportja például hónapról hónapra 150 százalékra teljesíti normáját. A csoport tagjai nem ismerik a műszakmulasztast. A lelkiismeretes munka és példás munkafegyelem alapja sikereiknek. Példás munkát végez František Michalik 4 tagú vasmunkás-csoportja is. A munkaidő jó kihasználásával tervüket magasan túlteljesítik. Jól dolgoznak a kőműves- és ácstanulók csoportjai is. Az építkezési munkák irányítása tapasztalt mestereket és csoportvezetőket követel meg. Ilyen mesterek közé tartozik Anton Ďurmek is. Csoportjának tagjai az alapozásoknál kötelezettségvállalásuk határidejénél egy dekáddal előbb fejezték be a munkát. Ďurmek mester büszkesége a gépesítés. A munkába teljes mértékben bekapcsolták a gépeket. A gépek segítségét igyekeznek a legjobban kihasználni. A gépesítés, a javuló munkaszervezés és az építőmunkások jó munkájának eredménye visszatükröződik az építkezés fokozódó ütemén. A falak kétharmad része már készen áll. Az építkezési szerelők már a szerelés: munkákat végzik. Michalik, Francek, Jurčo, Hurkala és a többi kiváló építőmunkások azt akarják, hogy gyermekeik és a többi poprádi szülök gyermekei a jövő iskolaévben már az új iskolában tanulhassanak, amely a tátraaljai építőipari dolgozók szorgalmas munkáját dicséri. Ladislav Lipták