Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-01 / 131. szám, szerda

Í955. június T. U J SZ0 3 A szovjet kormányküldöttség jugoszláviai tartózkodásáról A május 29-re virradó éjjel a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának meghívására N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, A. I. Mikojan és a szovjet kormányküldöttség többi tagjai Belgrádból különvonattal Brioni szigetére utaztak. Ugyanazon a vonaton utazott Josip Broz Tito, Eduard Kardelj, Alekszander Rankovics és a jugoszláv kormányküldöttség többi tagjai. Mindkét küldöttséget tanácsadói, szakemberei, valamint a szovjet és jugoszláv újságírók kísérik. A szovjet kormányküldöttség a jugoszláv kormányküldöttséggel és azokkal a személyekkel, akik a küldöttséget kísérik, Karlovácból autókon Pulja városába utaztak, amely az Adriaitenger partján fekszik és azután hajón Brioni szigetére keltek át. A szovjet vendégeket és Jugoszlávia napján folytatta tanácskozásait a ..Ä JCI. AwS.v, +Ä b-rtt-VMÔrUíVíllHntťcÓŕl/TOl ä kadatlanul esett, a helyi lakosság tapssal, éljenzéssel üdvözölte. Fiumében, a hajó- és kőolajipar központjában, Opatija fürdővárosában, Pazinban; Rasa bányavárosban és az Adriai-tenger többi városaiban és falvaiban a lakosság sorfalat állt azon utak mentén, amelyeken a szovjet vendégek és a jugoszláv közéleti tényezők autói áthaladtak. A lakosság üdvrivalgással fejezte ki szimpátiáját a szovjet nép irányában és ama óhaját, hogy megszilárdítsa a jugoszláv—szovjet barátságot és a világbékét. Brioni-szigeten a küldöttségek folytatták tanácskozásaikat azokról a kérdésekről, amelyek a szovjet—jugoszláv tárgyalások tárgyát képezik. A szovjet kormányküldöttség Brioni szigetén való tartózodása második juvezető tényezőit néhány órán át tartó utazásuk alatt lelkesen üdvözölték a városok és falvak lakosai. A Belgrádtól Karlovácig terjedő útszakasz vasúti állomásain a különvonatot annak ellenére, hogy a kora reggeli órákban robogott át a vonat és az eső szagoszláv kormányküldöttséggel. A küldöttségek tagjai és tanácsadói néhány külön ülést is tartottak. Ezeken az üléseken megtárgyalták a Szovjetuniót és Jugoszláviát érintő konkrét kérdéseket. N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és J. Broz-Tito a „Pogdorka" nevű gyorsjachton az Adriai tengerpart mentén körutazást tettek. Meglátogatták Pulj és Rovinj kikötőket. Május 30-án N. Sz. Hruscsov, a küldöttség vezetője és N. A. Bulganyin, A. I, Mikojan, D. T. Sepilov, A. A. Gromiko, T. N. Kumikin küldöttségi tagok, V. A. Valkov, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete és B. N. Ponomarev, L. F. Iljicsov, F. P. Bisztrov, F. F. Molocskov, a küldöttség tanácsadói részt vettek a J. Broz-Tito jugoszláv elnök által rendezett reggelin. Jugoszláv részről részt vettek E. Kardelj, A. Rankovics, Sz. Vukmanovics-Tempo, K. Popovics, V. Micunovics, M. Todorovics, továbbá D. Vidics, Jugoszlávia Szovjetunióbeli nagykövete, valamint V. Vlaéhovics és M. Popovics, a jugoszláv küldöttség tanácsadói. Ugyanezen a napon a szovjet kormányküldöttség Tito elnöknél ebéden vett részt. Május 31-én a szovjet kormányküldöttség Brioni szigetéről Fiume-kikötőjébe utazott. Ä varsói szerződés a békét szolgálja — a párizsi egyezmények a háborút készítik elő Ez év május 11-e és 14-e között Varsóban nyolc ország értekezletet tartott, amelyen megvitatták Európa békéjének és biztonságának kérdését abban a helyzetben, amely a támadó jellegű párizsi szerződések ratifikálása következtében előállott. Až értekezlet eredménye, — amir.t azt mindnyájan tudjuk, — a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírása a nyolc európai állam között. Az értekezleten jelen volt mint megfigyelő, a hatszázmilliós népi Kína kiküldöttje is, aki hazája szolidaritását nyilvánította ki a szerződést aláíró államokkal azok megtámadása esetére. Amint az hasonló nemzetközi szerződések esetében szokás, a Varsóban aláírt egyezményt még az i*t parafáló államok törvényhozó testületeinek is jóvá kell hagyniok és az így ratifikált szerződés egy példányát a lengyel kormánynál letétbe kell helyezniök. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa, valamint hazánk törvényhozó testülete már jóváhagyták a varsói szerződést, ugyanúgy sorban jóváhagyták a szerződésben részvevő többi államok is, s így Európa nemzetközi életében oly jelentős okmány teljes jogerőre emelkedik. A varsói szerződés teljes szövegét, annak aláírása után a népi demokratikus államokban mindenütt nyilvánosságra hozzák. A szocializmus táborában nyoma sincs a nép félrevezetését szolgáló titkos tárgyalásoknak, még kevésbé a szerződések lényegét tartalmazó titkos záradékoknak és azok szövegezése is olyan, hogy azt minden újságolvasó ember megérti. Világos szavakkal mondják meg és szögezik le a szerződés alapvető cikkelyei az aláíró államok törhetetlen békeakaratát. De a szavukat ebben a szerződésben tények támasztják alá. A szerződő felek nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy szerződésüket szigorúan az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában lefektetett alapelvek szemmeltartásával kötötték meg. Ennek megfelelően nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszakkal való fenyegetőzéstől és az erő alkalmazásától. Hangsúlyozzák, hogy az ENSZ alapokmányának 51. cikkelyében foglaltaknak megfelelően fegyveres támadás esetén haladéktalanul tájékoztatni fogják a Biztonsági Tanácsot. Ugyanakkor a varsói szerződést aláíró államok kimondottan kötelezik magukat arra, hogy mindent megtesznek a fegyverkezés általános csökkentéséle, valamint mindennemű tömegpusztító fegyver feltétlen betiltására. Érdemes megállni ezeknél a határozatoknál és összehasonlítani őket a párizsi egyezmények megfelelő intézkedéseivel. A párizsi egyezmények ugyanis olyan államot és olyan rendszert fegyvereznek fel és látnak el a legmodernebb tömeggyilkoló eszközökkel, amely az elmúlt évszázadban ismételten bebizonyította, hogy lényege az imperiarialista jellegű támadó háború megindítása. Ez az ország, az amerikai monopolisták által dédelgetett adenaueri Nyugat-Németország egyáltalán nem titkolia revansvágyait, azt, hogy a párizsi egyezményeket, a hitleri szellemű és szervezetű új nyugatnémet hadsereg felállítását kizárólag eszköznek, lépcsőfoknak tekinti a békét, a szocializmust építő országok megtámadására, újabb, minden eddiginél pusztítóbb imperialista háború kirobbantására. Ezt az összehasonlítást a varsói és a párizsi szerződések között bárki, nemcsak a szerződések szövege, hanem az abból következő mindennapi események latolgatása alapján is megteheti. A varsói szerződés nem csukja be kapuit a legsúlyosabb európai kérdés, Németország békés egyesítése előtt sem. Nem akadály ebben a tekintetben az a körülmény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a varsói szerződés egyik aláíró hatalma. Ottó Grotewohl elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság kormányelnöke ugyanis kijelentette, hogy a Németország egyesítését tárgyaló minden értekezleten arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy az ország egyesítése alkalmával úgy Kelet-, mint Nyugat-Németországot fel kell menteni minden kötelezettség alól, amelyeket nemzetközi téren a két rész külön vállalt, amelyek bármiképpen is akadályozhatnák az egyesített Németország békés külpolitikáját. Ez a megállapítás is merő ellentétben áll a nyugatnémet állam által a párizsi egyezményekben vállalt kötelezettséggel. Adenauer ugyanis a párizsi tárgyalások folyamán arra kötelezte magát, hogy a párizsi egyezmények érvényét az ország egyesítése után a Német Demokratikus Köztársaság területére is kiterjeszti. Látjuk tehát — és ezt nemcsak a béketábor országai, hanem a kapitalista államok minden gondolkodó polgárának is látnia kell —, hogy míg a varsói szerződés úgy a legsúlyosabb európai kérdés, vagyis a német kérdés, mint az egész világ békéje szempontjából legjelentősebb probléma, az általános lefegyverzés tekintetében a tárgyalásokra, a békét biztosító intézkedések, megegyezések és szerződések megkötésére minden lehetőséget, minden ajtót nyitva hagy, addig a párizsi egyezmények tekintet nélkül Enrópa és a világ békéjére, sőt azokkal kimondottan szöges ellentétben, mindent megtesznek aziránt, hogy az imperialisták támadó szándékait, hódító terveit elősegítsék és biztosítsák. A varsói szerződés igen lényeges •cikkelye a nyolcadik, amely kimondja, hogy a közös védelem kérdésében hozott határozatokon kívül az aláíró országok közötti kölcsönös gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfejlesztése is egyik feladata. Mondanunk sem kell, hogy elsősorban a gazdasági együttműködés további elmélyítése alkalmas jelentős mértékben a béketábor országai életszínvonalának további emelésére, a javak kölcsönös kicserélésére. A varsói i szerződés határozatait hazánk dolgozói megértéssel és lelkesedéssel fogadták. Nem elegendő azonban, ha megelégszünk a szerződés cikkelyeinek magyarázatával és azok lelkes helyeslésével. Feltétlenül szükséges, hogy a varsói szerződés szellemében ne csak kormányunk, hanem hazánk minden egyes dolgozója a párt vezetése mellett a maga munkahelyén építse a békét: tegyen meg mindent az életszínvonal emelésére, hazánk védelmi képességének fokozására és így az egész béketábor erejének növelésére, amely feltétlen biztosíték az imperialisták minden támadó szándéka, minden hódító törekvése ellen. P. J. A norvég parlament válasza a Szovjetunió Legfelső Tanácsa deklarációjára A moszkvai norvég nagykövetség május 28-án átadta a norvég parlament elnöki tanácsának válaszát a Szovjetunió Legfelső Tanácsa 1955. február 9-i deklarációjára a Szovjetunói külügyminisztériumának. A válasz a többi között így szól: Az elnöki tanács tudomásul vette, hogy a Legfelső Tanács hangsúlyozza a különböző országok parlamentjei közötti szoros együttműködés jelentőségét. Az Elnöki Tanács kijelenti, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a különböző országok parlamentjei tagjai közötti kapcsolatok javításának és úgy véli, hogy ez hozzájárulhatna a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A norvég parlament Elnöki Tanácsának válaszáról tájékoztatták a Szovjetunió Legfelső Tanácsát. Krisnamurti Rao nyilatkozata a Szovjetunióról Krisnamurti Rao, az indiai parlalement képviselői küldöttségének vezetője, a parlament államtanácsának elnökhelyettese a Szovjetunióból való elutazása előtt a TASZSZ tudósítójának közvetítésével a sajtó számára a következő nyilatkozatot adta: Az indiai parlament küldöttségének megbízásából távozásunk pillanatában köszönetet mondok a Szovjetunió kormányának és népének azért, hogy meghívtak minket országuk meglátogatására és azért is, hogy lehetőséget nyújtottak nekünk megtekinteni a Szovjetuniót és megismerni népét. Nincs előnyösebb eszköz a kölcsönös megértésre és a barátság megszilárdítására, mint a személyi kapcsolatok és megfigyelések. Mindent láttunk, amit meg akartunk tekinteni. India gazdasági életét sajátos módon építik. Azonban frieggyőzödtünk arról hogy országunk sokat tanulhat Szovjetuniótól. Krisnamurti Rao nyilatkozatában a továbbiakban hangsúlyozza, hogy habár a Szovjetunió két vlágháborút küzdött át, sikerei ennek ellenére kimagaslóak. Örömmel figyeltük a szovjet nép hatalmas béketörekvését. Köszönetet mondunk K. J. Vorosilov elnöknek, V. M. Molotovnak, K. G. Zsukovnak, akik biztosítottak minket, hogy a Nehru miniszterelnök által kitűzött öt elvet a Szovjetunió teljes mértékben támogatni fogja. Látogatásunkról a legszebb emlékekkel térünk vissza. Bárhol is jártunk, mindenütt barátságosan, és szeretettel fogadtak. A Szovjetunió népének kívánunk minden jót és nagy sikert a békéért és a haladásért vívott harcában. Reméljük,_ hogy látogatásunk megszilárdítja az országaink közötti barátságot és hozzájárul a népek még fokozottabb kölcsönös mega : értéséhez és a világbéke megszilárdításához. Külföldi küldöttségek a Szovjetunióban A bolgár kulturális doügozők küldöttsége Ruben Avramov Levin kulturügyi miniszter vezetése alatt a Bolgár Népköztársaság Kultúrügyi Minisztériuma dolgozóinak egy csoportja már három hete a Szovjetunióban tartózkodik. A bolgár vendégek ottlétük alatt megismerkedtek a szovjet színházak és színiiskolák működésével, meglátogattak több múzeumot és kulturális intézményt. A küldöttséget jelentős szovjet kulturális tényezők fogadták. A bolgár küldöttség most Leningrádba utazott, ahol megismerkedik a város kulturális' életével. • * * Az Angol—Szovjet Barátság Társasága küldöttségének tagjai a múlt napokban Sztalinabadba, a Tádzsik SZSZK fővárosába érkeztek. A küldöttség a szovjet „A külfölddel való kulturális kapcsolatok társasága" meghívására érkezfett a Szovjetunióba. A vendégeket Nyegmatulajev, a Tádzsik SZSZK kulturális ügyek miniszterhelyettese, több kulturális, tudományos, művészi tényező, a közélet és a sajtó képviselői fogadták. Az angol küldöttség Sztalinabadban való tartózkodása első napján meglátogatta a sztalinabadi filmstúdiót, ahol megtekintett egy pár filmet a Tádzsik Köztársaság éle-: téről. Gyarmati terror Kenyában Az angol katonaság Kenyában már második hete széleskörű támadó hadműveleteket végez azokban a kerületekben, ahol a népi felszabadító mozgalom gyökeret vert. A kenyai négerek Megalakult Jordánia új kormánya Jordánia új kormánya a következő összetételben alakult meg: Szaid el Mufti miniszterelnök és külügyminiszter, Ali Haszna igazságügyminiszter, Szamaan Daud kereskedelemügyi miniszter, Ali Hindavi mezőgazdasági minisztér, Hamad Farhan gazdasági miniszter és Besara Gaszid pénzügyminiszter. A népi mozgalom hívei Goa egyesítését kívánják Indiával Az indiai információs szolgálat közlése szerint ~Szajed Mahmud, India külügyminisztere Kalkuttában kijelentette, hogy tekintettel a helyzet roszszabbodására Goában, India kormánya a közel jövőben készen lesz megtárgyalni a hinduk Goa területére való belépésének kérdését, mert az összes pártok határozottan kívánják ezen követelések végrehajtását. Az 'Üj Kína sajtóiroda közlése szerint május 28-án Kalkuttában ülést tartott a Goa ügyeit intéző indiai parlamenti bizottság. Ennek a bizottságnak tagjai különféle indiai politikai pártok képviselői. - Sz. R. Thirt, az ülés elnöke kijelentette, hogy az ország összes politikai pártjai és közszervezetei egyöntetűleg Goának Indiával való egyesítését kívánják. A francia közvélemény követeli a békés együttélés politikáját A francia közélet folytatja harcát a lázas fegyverkezés ellen, a tömegpusztító fegyverek betiltásáért, az összes vitás nemzetközi kérdések békés megoldásáért és Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. A „l'Humanité" című lap jelentése szerint a Pu-de-Dome megyei La Baurboule fürdőben befejezték a volt frontharcosok és hadifoglyok nemzeti szövetségének* kongresszusát. A kongresszuson határozati javaslatot fogadtak el a különböző szociális és gazdasági berendezésű országok közötti békés együttélés gondolatának támogatására. A kongreszszus állást foglalt az Indokinára vonatkozó genfi egyezmények lojális teljesítése mellett, Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, az atomenergiának kizárólag békés célokra való felhasználása és a kollektív biztonság rendszerének létesítése mellett. A kongresszus hangsúlyozta, hogy a legjobb eszköz, amely hozzájárulhatna ezen rendszer létesítéséhez, az általános és ellenőrzött leszerelés. A volt elhurcolt és internált' személyek, a nemzeti ellenállási mozgalom részvevői nemzeti szövetségének szövetsége felhívást tett közzé, amelyben állást foglal a londoni és párizsi egyezmények megvalósítása ellen és felhívja az összes volt elhurcolt és internált személyeket, valamint a második világháború azon részvevőinek családtagjait, akik nyomtalanul eltűntek, hogy egyesüljenek az atomfegyver betiltása melletti és a nemzetközi vitás kérdések békés elintézéséért folytatott harcban. A „l'Humanité" egyben közli, hogy a párizsi fizikai, kémiai és ipari főiskola 152 hallgatója közül 117 levelet küldött Edgár Faúrénak, a francia miniszterelnöknek, amelyben követeli, hogy Franciaország minden törekvésével az atonwnergia a kísérletekben csakis a békés célokra való felhasználást tartsa szem előtt. elleni megtorló intézkedéseket a Mao Mao „terrorista" szervezet elleni harc zászlaja alatt hajtják végre. A londoni rádió híreiből kitűnik, hogy a kenyai hivatalok szigorúan büntetik azokat, akiket azzal gyanúsítanak, hogy rokonszenveznek a népi felszabadító mozgalom részvevőivel. Az angol sajtó szervei hangsúlyozzák, hogy az angol közigazgatás megtorlásai, fenyegetései és ígéretei Kenyában a gyarmati hivatalok számára nem hoznak kívánatos „eredményeket". A „New Statesman and Nation" című munkáspárti hetilap megállapítja, hogy a népi felszabadító mozgalom részvevőinek tömeges megadására való remények meghiúsultak. NÉHÁNY SORBAN A GÖTTINGENI EGYETEM több mint 3000 hallgatója tüntetett Schlüter ;asiszta könyvkiadó vállalati tulajdonos alsószászországi kulturális miniszterré való kinevezése ellen. Az egyetemi hallgatók tanáraikkal együtt hatalmas tüntető gyűlést rendeztek. A „HALKCI" című török lap közlése szerint ez év első három hónapjában 88 740 személy kérte a munkahivatalt, hogy munkába ossza be. Az 1954. év első három hónapjával öszszehasonlltva a munkanélküliek száma 32 311 személlyel emelkedett. OLASZORSZÁGBAN kétmillió mezőgazdasági munkás lépett május 30án bérsztrájkba és tiltakozó sztrájkba azért, hogy hiég nem valósították meg az 1949. évi törvényt a munkanélküli segély kifizetésére vonatkozólag. JUAN PERON, Argentína elnöke fogadta N. R. Kuzmin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterhelyettesét, a Szovjetunió küldöttségének vez-nőjét, valamint a küldöttség többi ' rgjait is, akik a Buenos Aires-i ipari kiállításra jöttek. i