Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)
1955-06-03 / 133. szám, péntek
4 üisicf 1955. -június 3. Lankadatlan kitartással Á munkás-paraszt szövetség megszilárdításáért Dulaj András már fiatal korában megismerkedett a bányamunkával. 1940-et írtak akkor. Furcsa, idegen világban találta magát, amikor először leszállt a bánya mélyébe. Csupa homály, hátborzongató titokzatosság vette körül a salgótarjáni bányában. A munkahely egyáltalán nem volt kedvderítő. Kerekre tágult szemmel barnult^ a félmeztelen emberekel amint ketten, hárman nekifeszülve, káromkodva tolták, taszították előre a szénnel megrakott csilléket. Siheder gyerkőcök szénnel teli talicskákat toltak egészen púposra görnyedve. A bányászlámpa gyér fényénél is látni lehetett, hogy szénportól fekete testük vastagon vizes az izzadságtól. A munka nehéz volt és a barátságtalan légkört is nehéz volt megszoknia. Az öregebbek tapasztalatlansagáért szidták, s ha nem mozgott elég gyorsan, cifrábbnál cifrább káromkodások röpködtek feléje. Alig győzött engedelmeskedni, hogy a sokféle türelmetlen kívánságnak eleget tehessen, hiszen ő csak újonc volt még, zöldfülű kezdő. Mint fiatal kezdő bányásznak tizenkét csákányt nyomtak a vállára műszak előtt, a kezébe p^dig vízzel telt kupát. Ügy kellett lemennie a munkahelyre. Gumicsizsma helyett fatalpú bakancsot kapott, ;iz volt a többi bányászoknak is. Az Öreg bányászok áhítatos mormogással mondották a „Jó szerencsét", amikor leszálltak a bánja mélyébe. Egészen új hang volt ez előtte. Ügy gondolta, hogy ebben a mondatban az is benne van, hogy a bánya nem gyerekjáték. Nagyon nehéz volt akkor a bányászok sorsa és mégis a büszkeség meleg hulláma öntötte el, ha arra gondolt, hogy mától fogva ő is bányász, kenyérkereső embernek számít már a családban. Dolgozik, bányász lesz, mint a többi bányászfiú. A kkor még Duiaj András is, mint abban az időben a legtöbb munkás, parancshoz volt szokva. A szén csak a pattogó rendelkezésekre hullott a csillékbe. Minél tovább dolgozott a bányában, annál jobban meggyőződött arról, hogy bármennyire is fokozná munkateljesítményét, akkor se kapná meg munkájának ellenértékét, csak a bányabárók pénzeszsákjai duzzadnának jobban. Már szinte elviselhetetlen lett számára a bányamunka. De később, ahogy megnősült, az apósa keze alá került, aki már 26 éves szakképzettséggel rendelkezett. Keménykötésű, igazi bányászember volt. Oktatta, jóakaratú aprólékossággal, de ha valamit ügyetlenül csinált, akkor a dorgálás sem maradt el Napról napra többet tudott, mind ot.thonasabb lett mesterségében Teltek, múltak az évek. Öt esztendeig dolgozott a salgótarjáni szénbányában. Az idő múlásával tökéletesen ósszebarátkoztt a bányával. Szövetséget kötött vele örökre. Pedig keservesen küszködtek valamennyien. Verítékezve húzták az igát, a szűkös keresetből csak tengődtek. Sorsával egyre elégedetlenebb lett. Egyformán nyögtek és kínlódtak ott lenn a kegyetlen munka rabságában. A bányászok mind mélyebbre görnyedtek a munka igája alatt és mind többet káromkodtak. Dühödt keserűség borította el agyukat, feszítette belül a mellüket. A néma, izzó feszültség szinte szétáradt a bányában és betöltötte a vágatokat. András néha úgy érezte, hogy ez a lefojtott erő egyik percről a másikra hirtelen szétveti és a levegőbe röpíti az egész bányát. Mennél szorosabbra vették felülről a gyeplót, mennél nehezebb lett a robot, ő annál erösebb és kitartóbb lett. Dulaj András a bányában dolgozta végig a háborút. Nem mintha kímélni akarták volna az életét, korántsem. Az első időkben még fiatalnak találták, s emellett valóban szerencséje is volt, a véres forgatag valahogyan félresodorta és ott felejtette. Az otthon maradottaknak a frontra hurcoltak helyett is dolgozniuk kellett. A felszabadulás után, 1946-ban a handlovai szénbányába került. A szétdúlt gyárak és üzemek szén után kiáltottak. Szén kellett a háború szörnyűségeitől elkínzott családok épen maradt tűzhelyeibe is. Pártunk hívó szavára a bányászok megkezdték a csatát a szénért, az életért. Dulaj András akkor már képzett vájár volt. Megértette, hogy ebben a harcban a szerszám a legjobb fegyver. Azzal üthetnek legnagyobbat az ellenségen. Akkorát, hogy soha többé ki ne heverje. Erősebben markolta meg a csákánynyelet. Égett a keze alatt a munka. Dulaj András vájár neve népszerűvé vált a bányászok körében. Erős akaratát, vasszorgalmát már nagyon sokan ismerték. Nevét mindig az elsők között lehetett látni. Ereiben igazi bányászvér csörgedez. Cjarcú emberré kovácsolódott, mert látta és napról napra egyre jobban érezte, hogy hazánkban a bányász munkáját nagyon megbecsülik. A handlovai szénbányában öt évig dolgozott. 1951-től pedig a pótori szénbányában dolgozik. Pótoron ő volt az első, aki a falfejtést megkezdte. Ott ismerkedett meg először a réselő géppel. Később aztán megtanulta a szénfejtö kombájn kezelését is. Azóta még nem telt el olyan hónap, hogy ne kapcsolódott volna bele a szocialista munkaversenybe. Szívügyének tekintette, hogy minél több szén kerüljön a fejszínre. A tavasszal meghívást kapott Prievidzára. A gyűlésen a bányászok legjobbjai vettek részt. Ezen az értekezleten Dulaj András figyelmét leginkább az kötötte le, amikor a handlovai bányában dolgozó Vollant Pál vájár szólásra emelkedett és kijelentette az összes bányász előtt, hogy aki erősnek érzi magát, az jelentkezzen versenyre. Dulaj András legszívesebben Vollant Pál tenyerébe csapott volna, hogy bármikor kész versenyezni, de nem tehette. Az a gondolat villant át az agyán, hogy egyedül mégsem határoz, mert a kollektíva az mégiscsak kollektíva, velük is meg kell beszélni a dolgot. Amikor Handlováról hazatért, legelső dolga az volt, hogy megismertesse velük Vollant Pál versenyfelhívását. Alaposan megbeszélték a dolgot, s aztán úgy döntöttek, hogy a versenyfelhívást elfogadják. A csoport minden dolgozóját egy cél, egy érdek fűtötte: a győzelem megszerzése, mert szégyent nem akartak vallani. Nagy gondot fordítottak a szerszámok, gépek karbantartására, a munka jó megszervezésére. A kombájn acélfogai ütemesen harapták a szénfalat. Komoly arcukban szemük néha egymásra villant és titkon összemosolyogtak. A verseny két hónapig tartott. A verseny eredményéről mindennap jelentést adtak és kaptak. Mint a maratoni versenyzők, egy ideig fej fej mellett haladtak és aztán Dulaj András kollektívája ütemesebben, nagyobb lendülettel tört előre. Nem lankadtak mindaddig, amíg a kitűzött célhoz nem értek. Május elsején a versenytáblára kövér betűkkel ezeket írták: Dulaj András kollektívíja győztesen került ki a versenyből. Több mint 1500 tonna szenet tarmeltek terven felül. Kertész Imre A bratislavai stavomontáž dolgozói derék emberek. Szavuk egyenlő a tettel. ígéretüket minden esetben teljesítik, — mondja Bachrati János, a páldi HNB elnöke. Bizony egy évvel ezelőtt még úgy tartották számon až ottani egységes földmüvesszövetkezetet, mint a szenei járás egyik leggyengébb szövetkezetét. Ma meg már úgy beszélnek róla, hogy fejlődő, sokat ígérő közösség. Pedig csupán 8 hónapja annak, hogy az építővállalat védnökséget vállalt az EFSZ felett és máris mennyivel jobban és könnyebben megy a munka. A patronálás eredményeképpen végezték el idejében és fennakadás nélkül az őszi munkát. Egy krumpli sem maradt a földben. A cukorrépát az üzem teherautói hordták a diószegi cukorgyárba. Nem maradt egy talpalatnyi föld sem szántatlanul. Természetes, hogy a védnökségi vállalat dolgozói mindig a legsürgősebb munkák elvégzésére irányítják figyelmüket. De jutott idő arra is, hogy a szövetkezet összes villanymotorjait átvizsgálják, kijavítsák. Nem kell kannákkal vizet hordani az istállókba. A gémeskútakat villanymotorral hajtott szivattyúk váltották fel. Segítenek akkor is, ha a szövetkezetnek anyagbeszerzési nehézségei vannak. Mérleghiány miatt például a sertésgondozókat nem jutalmazhatták a súlygyarapodás szerint. A védnökségi üzem beszerezte számukra a nélkülözhetetlen mérleget. Örömmel újságolja nekünk Zmajkovics József elvtárs, hogy márciusban 44 drb 16 kilogrammos malacot vett át és elhatározta, hogy június végéig lelkiismeretes gondozással 120 kg-ra neveli fel őket. Nem sajnálja a fáradságot, minden hónapban a mázsára hajtja őket és pontosan jelenti a gyarapodást, hiszen ez az ő érdeke is. János bácsi sem járja már az utcákat a dobjával, hogy a nemzeti bizottság határozatait tolmácsolja. A védnökségi üzem dolgozói minden utcasarokra hangszórót szereltek fel és az elnök, a titkár elvtárs közvetlenül mondhatja el mindennap a legújabb híreket vagy jelentéseket. Amikor benyitottunk a földművesszövetkezet csinos, új fényezett bútorral berendezett irodájába, éppen ott találtuk Vajda bácsit, a szövetkezet kovácsát. S ahogy a beszélgetés a védnökségi üzem tevékenységére terelődött, már -nem találta helyét, nyugtalanul ült a széken. Alig tudta kivárni, hogy szóhoz jusson. Hogyisne, hiszen Vajda bácsi részére legértékesebb az, amit az üzemtől kaptak — a hegesztő berendezés. Nem kell fújtatni, kalapálni, egy-kettőre összeragasztja a vasat. — Két munkaerőt helyettesít — dicsekszik Vajda bácsi, De ez még nem minden. A kisebb szerszámokon kívül nagyrabecsüli a villanyfúrót is, melynek segítségével jobban és gyorsabban megy a gazdasági gépek megjavítása. Nincs olyan hét, hogy a védnökségi üzemből ne jönne szakember a szövetkezetbe hol ezt, hol azt megcsinálni. Mert igaz a közmondás, ki minek nem mestere, sintére az annak. A szövetkezeti tagok tudják, hol, melyik részen mi terem meg jobban, esetleg egy pár malacnak vagy tyúknak össze is tákolnak megfelelő ólat. De 500 tyúknak férőhelyet csinálni hatalmas ablakokkal, ahhoz már mégis szaktudásra, gyakorlatra van szükség. Az üzem ácsai nem sokat teketóriáztak, minden vágásuk, fogásuk biztos és pontos. Alig 3 nap telt be-: le, készen volt a tyúkól. Nem is olyari régen még telefonösszeköttetésük sem volt. Az üzem dolgozói gondoskodtak róla, hogy telefon is legyen a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezeti elnök íróasztalán, aminek segítségével sok-sok értékes percet, órát takarítanak meg. Kérdésünkre, hogy még miben segítenek a patronáló elvtársak, Helenka, a szövetkezet könyvelőnöje szólalt meg. — Miben? Hát sok mindenben. Az elmondottakon kívül az üzem kultúresoportja is járt már két ízben nálunk. Lett volna csak itt az I elvtárs, látta volna, hogyan csillogott a falu dolgozóinak szeme az előadás alatt. Az üzem képviselője, Marcinkovics elvtárs pedig minden héten legkevesebb két napot a szövetkezetben tölt és segít a különféle problémák megoldásában. Ha a védnökségi üzem dolgozóinak segítőkészsége megmarad és karöltve a szövetkezeti parasztokkal meg fog mindent tenni a hektárhozamok növelése érdekében, a páldi EFSZ valóban a járás egyik legjobb szövetkezete lesz. A kemény akaraton kívül ehhez még tervszerűbb elvtársi segítségre van szükség. Erdősi Ede. A választókkal való szoros kapcsolat — a nemzeti bizottságok jó munkájának alapja A rimaszombati járási nemzeti bizottság tagjai küldetésük felelősségének tudatában teljesítik feladataikat. Jól tudják, hogy a nemzeti bizottságok jó munkájának alapja elsősorban is a nemzeti bizottságok tagjainak a választókkal való szoros kapcsolatától függ. Ezért el is követnek mindent, hogy legszorosabb kapcsolatot tartsanak fenn a választópolgárokkal és a legrugalmasabban irányítsák a helyi nemzeti bizottságok működését. Az SZLKP kongresszusa azonban feltárta a munkájukban is észlelhető fogyatékosságokat. A rimaszombati járásban túlnyomórészt mezőgazdasággal foglalkoznak. Tevékenységüket ezért a mezőgazdasági termelés fejlesztésére összpontosítják. Az SZĽKP kongresszusán elhangzott beszámolókban kiemelték, hogy a mezőgazdasági termelésünkben fennálló nehézségek elhárításában, s különösen az EFSZek termelési színvonalának fejlesztésében igen sokat tehetnek a nemzeti bizottságok. Az elmúlt időszakban a rimaszombati járási nemzeti bizottság bizonyos tekintetben mulasztást követett el ezen a téren. Nem törődtek eléggé a meglévő szövetkezetek megszilárdításával, s még inkább elhanyagolták gazdaságilag való megerősödésüket. Néhány szövetkezetükben nem érték el a kívánt jövedelmezőséget, ami természetesen a munkaerkölcs ( rovására is ment. Az bizonyos, hogy 38 szövetkezetet megfelelő számú szakember hiányában nehéz irányítani. Különösen akkor, amikor magán a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági ügyosztályán is dolgoznak olyan elvtársak, akik azelőtt nem igen foglalkoztak mezőgazdasági kérdésekkel. A szakemberek gárdáját egyik napról a másikra nem nevelhetik ki maguknak. A JNB ezzel a kérdéssel állandóan foglalkozik és minden lehetőt elkövet, hogy iskoláztatással, a meglévő mezőgazdasági szakemberek továbbképzésével gyarapítsa a mezőgazdasági téren dolgozók szaktudását. A mezőgazdasági termelés fejlesztése azonban nem tűrhet halasztást. Mit tesznek ennek érdekében a rimaszombati járásban? Az SZLKP kongresszusának anyagát, — mely magába foglalja a CSKP X. kongresszusa határozataiból reánk háruló feladatokat, — közösen áttanulmányozták a JNB tanácsának, plénumának, s a pártcsoportoknak gyűlésein, s most a járási pártbizottság irányításával és a kommunisták legmesszebbmenő segítségével mind a JNB, mind a helyi nemzeti bizottságok legfőbb célkitűzése lett: tovább szilárdítani, gazdaságilag erősíteni a szövetkezeteket és taglétszámukat bővíteni s ahol megvannak rá az előfeltételek, mint például Gesztetén, Ispánmezőn, Dobócán, Darnyán, új EFSZ-eket alakítani. A legszorosabb együttműködésben a járási pártbizottsággal szétosztották maguk között a konkrét feladatokat, s már hozzá is láttak felelősségteljes munkájukhoz. Igy segíti őket országépítő munkájukban az SZLKP iránymutató és feladatokat megszabó kongresszusa. — A szovjetek módszerét is érvényesítjük munkánkban, — mondja Éliás József elvtárs, a JNB elnöke, — Mi is bevezettük a körzeti rendszert. Ez abból áll, hogy a járást körzetekre osztottuk fel és a JNB megbízott funkcionáriusai a körzet központjából irányítják a helyi nemzeti bizottságokat a mezőgazdasági termelés fejlesztésére. Még sok szakembert kell kiiskoláztatnunk, hogy úgy legyen nálunk is, mint a Szovjetunióban, hogy ez az irányító és szervező munkát végző szakember ott is éljen a maga körzetében. E módszer bevezetésének hatása már most is megmutatkozik a járási nemzeti bizottság és a helyi nemzeti bizottságok munkájának javulásában. A hét-nyolc falut összefogó körzetben kéthetenként tartanak gyűléseket, melyeken a JNB funkcionáriusain kívül részt vesznek a helyi nemzeti bizottságok, az EFSZ-ek elnökei, az agronómusok, zootechnikusok, a begyűjtési megbízottak, a gépállomás brigádközpontjának vezetője és a Nemzeti Front tagozatainak helyi funkcionáriusai. A járási küldöttek megismertetik velük a feladatokat és közösen megvitatják a legsürgősebb teendőket. Ennek nemcsak az a jó oldala, hogy a JNB így könnyebben tudja átvinni a feladatokat a falvakra, amellett, hogy to. vábbra is szoros kapcsolatot tart fenn velük az egyes falvakhoz beosztott oktatók révén, hanem ezzel a módszerrel még érdekeltebbé és kezdeményezőbbé tudják tenni munkájukban a falvak vezetéséért felelős funkcionáriusokat és egymás között széleskörű tapasztalatcserét is tudnak folytatni. A tavaszi munkáknál pl., melyeket idejére 100%-ban elvégeztek, ez a körzeti rendszer nagyban hozzájárult a mezőgazdasági gépek szükséglet szerinti elosztásához, hogy odahelyezzék őket. ahol épp a legsürgősebben volt rájuk szükség. Ez a rendszer igen jó alapot nyújt a falvak egymás közötti versenyének elmélyítéséhez, valamint a haladó módszerek falvainkon való terjesztéséhez. _ t Igy történt ez Bátkán, ahol az egyik ilyen körzeti gyűlésen Púi István, a gépállomás brigádközpontjának vezetője, a burgonya négyzetes-fészkes ültetését népszerűsítette és az ültetőgép munkáját a gyakorlatban is bemutatta. Az uzapanyitiak akkor meg is fogadták, hogy a burgonyát maguk is e szerint a módszer szerint fogják ültetni. Ez a körzeti rendszer nemcsak a nemzeti bizottságok munkájának megjavítását szolgálja, hanem a tapasztalatcsere és az ezzel járó egyéni kezdeményezés felkeltése hozzájárul ahhoz is, hogy a helyi nemzeti bizottságok tagjai tovább szélesítsék és bővítsék a választóikkal való kapcsolatukat, mert csakis így tudják a reájuk bízott feladatokat végrehajtani. A járási nemzeti bizottság ennek érdekében nem is feledkezik meg a jobban működő helyi nemzeti bizottságok érdemeit kiemelni a többiek előtt és tapasztalataikat népszerűsíteni. Ezek közé tartozik a nagybalogi HNB, mely a járás egyik legpéldásabb helyi nemzeti bizottsága. A nagybalogiak példájából nemcsak a járás falvai, hanem más járások helyi nemzeti bizottságai is meríthetnének tanulságot. Sok helyen, mint például a szomszédos járási székhelyen, Füleken sem találtak eddig módot arra, hogy a helyi nemzeti bizottság tagjai a maguk körzetében gyűléseket tartanának választóikkal. Nagybalogon ezt követésreméltóan szervezték meg. A HNB tagjai az egyes választó körzetek polgáraival rendszeresen tartanak összejövetelt az iskolában, a HNB épületében, vagy a kultúrházban. Hogy ennek a feladatnak is következetesen eleget tudnak tenni, az elsősorban is a falusi pártszervezet alapos irányító munkájának köszönhető. Kitűnik ebből, hogy ahol a kommunisták kitartóan harcolnak pártfeladataik teljesítéséért, ott nemcsak a HNB, hanem az EFSZ is jól működik. Szólnunk kell még a járási nemzeti bizottság pártszervezetének munkájáról is. A járási nemzeti bizottság eredményesebb tevékenységet fejthetne ki, ha az alapszervezet és maga a pártbizottság kevesebbet foglalkozna személyi dolgok intézésével, és nagyobb segítséget nyújtana a járási nemzeti bizottság dolgozóinak feladatai teljesítésében. A pártbizottság sem a bizottsági, sem a taggyűléseken, nem összpontosítja eléggé erre a párttagok figyelmét. Pedig az lenne a feladata, hogy a nemzeti bizottságon dolgozó kommunistákat a kritika és önkritika gyakorlásának szellemében vezetné és irányítaná munkájuk megjavítására, a felmerUlő nehézségek felszámolására. Az egyes ügyosztályok pártcsoportjai annál jobb munkát végeznek. Különösen a mezőgazdasági ügyosztály pártcsoportja fejt ki eredményes tevékenységet, konkrétan' foglalkozva % fennálló feladatokkal. A rimaszombati járási nemzeti bizottság munkája csak akkor javulhat tovább és lehet még jobb szervező és irányító hatású, ha a pártszervezet még jobban tudja mozgósítani a kommunistákat e feladatokra, s a JNB plénumának pártcsoportját is ebben a szellemben serkenti eredményesebb tevékenységre, hogy a járási nemzeti bizottság tagjai még nagyobb lelkesedéssel láthassák el feladataikat és tovább szélesíthessék választóikkal való kapcsolatukat. Petrőci Bálint.