Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-29 / 155. szám, szerda

2 Ül S

zo 1955. június 24. Jugoszlávia a békés építés útján A Szovjetunió és a jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kapcsolatainak normalizálása, a két ország őszinte törekvése a békés együttélésre és a legintenzívebb gazdasági és kulturális együttműködésre újabb lépést jelent a nemzetközi feszültség enyhítésében, a vitás kérdések tárgyalások útján való megoldásában. Jugoszlávia 257 ezer négyzetkilométernyi területével és 16 milliónyi lakosával Délkelet-Európa legnagyobb állama. 1918-ban alakult meg az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után, mint a „Szerbek, horvátok és szlovének egyesült királysága". A második világháború kezdetén Jugoszlávia az elsó országok között esett a fasiszta hitleri megszállás áldozatává. Az országot szétdarabolták: a hitleri Németország bekebelezte Szlovéniát, és Horvátországot bábállamává alakította. Olaszország megszállta az Adriai kikötőket és szigeteket. A Horthy-Magyarország megkapta Bácska, Bánát egy részét és a fasiszta Bulgária Kelet-Macedoniát. Szerbiát Hitler ügynökei kormányozták. A jugoszláv lakósok ezreit hurcolták el kényszermunkára Németországba, ahol beDörtonözték, elpusztították őket. Kragujevác községet — a Jugoszláv Lidicét — i&41 nyarán felperzselték és hár-mezer lakosát a legállatibb módon lemészárolták. Jugoszlávia népei azonban nem tűrték tétlenül a fasiszta megszállók garázdálkodását. A nép legjobb fiai a hegyekbe és erdőségekbe húzódtak, élet-halál harcot indítottak a sokszoros túlerőben levő ellenséggel szemben. Már 1941 júniusában a kommunista párt vezetésével, mely Jugoszláviában már 1921-től illegalitásban működött, megalakultak az első ellenállási csoportok. A jugoszláv partizánoknak hősi harcukban mérhetetlen segítséget nyújtott a Szovjetunió. Repülőgépeken fegyvert és lőszert szállított a szabadságharcosoknak. A szovjet hadsereg hősi harcától fellelkesítve az egész országban erősödött az ellenállási mozgalom. 1942 végén Tito marsall vezetésével a partizán hadsereg már 250 ezer főből állott és 40 német hadosztályt kötött le harci akcióival. 1943 novemberéljen Olaszország kapitulációja után a német fasiszták egymás után vesztették el állásaikat Jugoszláviában. A felszabadított területeken megalakult „Jugoszlávia Nemzeti Felszabadító Frontjának" első ideiglenes kormánya. A szovjet hadsereg csapatai előre nyomultak a Balkánon és a jugoszláv partizáncsoportokkal együtt kiűzték az ellenséget az ország fővárosából, Belgrádból és egész Jugoszláviából. 1945. november 29-én Belgrádban kikiáltották a Jugoszláv S/ovetségi Népköztársaságot. A Szövetségi Köztársaságot 6 Inálló auíonom köztársaság alkotja; Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Montenegro és Macedónia. Az állam legfelsőbb szerve a Nemzetgyűlés, amely a Nemzet: Tanácsból és a Nemzetiségi Tanácsból áll. A Nemzeti Tanácsban nrnden 50 ezer polgárt egy kepvjselc képvisel és a N^m-.etisóg: Tanácsban az egyes kőztá.soságok és au'.v.. i-m területek képviselő! foglal-ia* helyet. Jugoszláviának hatalmas vasérc, réz, ón, bauxit, mangán- és szénlelőhelyei vannak. Jelentős a gabona, dohány, gyapot és más ipari növény termelése. Mindezen természeti kincsek és gazdagság ellenére Jugoszlávia egészen felszabadulásáig elmaradt, iparilag fejletlen agrárállam volt. Vasipari és mezógazdasagának hektárhozamai majdnem a legalacsonyabb színvonalon állottak üunpíban. Az o;srág gaza-sáyát és pénzügyeit kü'iöldi tőkések ellenőrizték. Az újonnan megalakult jugoszláv állam egyik első tette a földreform végrehajtása volt. A földet a dolgozó Parasztoknak adták és ezzel párouzamostn államosították az Ipáit is. A felszabadított országban gyors ütemben indult meg az ipar, elsősorban a nehézipar kiépítése. Jugoszlávia már 1951-ben 16,5 millió tonna szenet, 400 ezer tonna kőolajat, 760 ozer to'mj acéit ás 4,5 milliárd kilowattóra villanyáramot termelt. Az 1946— 1954 közötti években Jugoszláviában mintegy 250 új üzemet építettek és helyeztek üzembe, köztük 55 villanyerőművet, 53 gépipari üzemet, 23 vegyigyárat, 4 kohászati üzemet, 2 koksz és vegyikombinátot, stb. A beruházások több, mint 60 százaléka az iparra esett, amellett a nehéziparba fektetett beruházások évről-évre növekedtek Juaoszlc vióben a termelő eszközök társadalmi tulajdont képeznek a nehéz- és középiparban és a közlekedésien. A bank és hitelrendszer az állam kezében van. A volt külföldi tulajdont államosították. A magánszektor t jugoszláv ipa ban és kereskedelmien nem egész 10 százalékot tesz ki. Az ország gazdasági fejlődését azonban 1954-óta nagyon hátráltatják a külföldi adósságok, melyek a kapitalista kölcsönök és amerikai ,.segélyek" következtében az utóbbi években 400 millió dollárra növekedtek. E téren az ország gazdasági életében előnyös gazdasági változást fog jelenteni a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok bővítése, melyeknek széleskörű alapjait a belgrádi szovjet-jugoszláv tárgyalások vetették meg. Jugoszlávia és a Szovjetunió népeinek barátsága évszázados hagyományokon alapul. Jugoszlávia népe, melynek legjobb fiai együtt ontották vérüket a hős szovjet katonákkal a fasizmus elleňi harcban, sohasem engedik, hogy hazájuk területét a külföldi imperialisták felvonulási támaszpontként használják fel a béke és a demokrácia táborának országai ellen. A széleskörű, kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági, technikai es kulturális együttműködés pedig nemcsak a két ország, a Szovjetunió és Jugoszlávia számára jelent nyereséget, hanem erősíti az egész béketábort és így ujabb hatalmas lépést jelent az egyetemes béke kivívása felé. Ezért nemcsak a szovjet és a jugoszRv nép, nemcsnk a béke és demokrácia országainak népei, hanem a vilád valamennyi békeszerető emoere /jrömmel üdvöz)! a — Szovjetunió és Jugoszlávia baráti kan 'c.i'atainak helyreáll.tá vit. Protics Jolán. Jugoszlávia külügyi államtitkárának válaszai egy amerikai rádiótársaság hírmagyarázójának kérdéseire Belgrád, június 27. (TASZSZ) A Tanjug hírügynökség tudósítója jelenti San Franciseóból: Kocsa Popovics, jugoszláv külügyi államtitkár válaszolt William Wlnternek, az „American Broadcasting Company" amerikai rádiótársaság hírmagyarázójának több kérdésére. Kérdés : Előreláthatók-e valamilyen változások Jugoszlávia külpolitikájában a szovjet képviselőknek az önök országában tett látogatása után? Válasz: Semmilyen változást nem kell eszközölnünk. Ami bennünket illet, a belgrádi értekezlet a béke-megszilárdítására és valamennyi ezt óhajtó országgal való jó kapcsolatok kifejlesztésére irányuló külpolitikánk elveinek valóra váltása volt. A szovjet —jugoszláv tárgyalások éppúgy, mint a zárónyilatkozat, kétségtelenül fontos hozzájárulás az egész világ békéjének megszilárdításához. Kérdés: A szovjet politika az általános nézet szerint semleges államok kialakítására irányul Közép-Európában. Azt várják, hogy Adenauer kancellárnak, ha Moszkvába megy, •semlegességet ajánlanak fel cserében Németország egyesítéséért. Vajon Jugoszlávia nem érzi-e majd kevésbé biztonságban magát, ha ezt a javaslatot elfogadják és az amerikai csapatoknak azt ajánlják, hogy hagyják el Németország területét? Válasz: Inkább saját országom politikájáról adok felvilágosítást és nem beszélek más országok politikájáról, különösen az ilyen hipotétikus kérdésben adott válaszban. Nem hiszem azonban, hogy ezt a hipotétikus javaslatot elfogadnák és még kevésbé hiszem, hogy ezt a tervet teljesítenék. Nézetem szerint azonban Jugoszlávia éppúgy, mint a többi országok is, nagyobb biztonságbah fogja érezni magát, ha a kölcsönös erőfeszítések következtében megjavulnak az országok közötti kapcsolatok és biztosítják a békét. MENT MARTON UTJA Csitáron járok, nagy, terebélyes iák árnyékában hűsülő házak között. Köves erre az út, a legelőoldal, köves az udvar is, a vidék is. A falu felett kellemes illatot lehelő erdő nyújtózkodik, alatta a qerencsériekkel, koloniakkal határos mező terül el. Akármerre nézzen is az ember, mindenütt a kéklő hegyek derekába ütközik a tekintet. Az idegen legjobban teszi, ha nem néz sem az égre, sem a földre, hanem a kétablakos házikók lakóira figyel. Ámbár ezzel sem megy sokra. Mert mi különös dolog kínálkozik itt az idegennek, hogy nesze, foqj meg és vigyél maaaddal. A csitári parasztok nem sokban különböznek más falvak lakóitól a helyi szokásokat leszámítva. De akkor mi itt az érdekes, a megírni való? Ha ezt keresed, ne nézz a porosodó krónikába, ahol a nép történetével. évszázados örömével, bánatával találkozol a sárguló papírlapokon. ne nézd azt se, hoay a falu időtlen időkiq nagybirtokokkal volt körülzárva, amelyek renaeteq bajt, nyomort, szenvedést zúdítottak a parasztokra, ne tekintsd azt. se, hoqv valamikor az lROO-as évek derekán kolerajárvány tizedelte meg ezt. a népet, hanem csnk a felszabadulás utáni életére léav tekintettel. Azt írd m,°o mert ez méq hiányzik a krónikából. Ezerkilencszázötveneqvvél kez'diiik az események leírását. Ez az év fordnlóvontot jelent a falu életéhen. történetében. Ekkor kellett, választani az embereknek a letűnöben lévő réoi és a könnyebb, ncmd+alanabb életet kínáló úi vilán között. De most nem. részletezzük ri fnldművesszöne+Vezet, men"1 nkHásňt. nmelv először csak 12 tnant számlált Eav ember sorsát, életét fiaveljük meq. Ment Mórfőnét. nki iá a r) ját ól 3 hektár földet örökölt, és kis aazdasáoát nenvvenöt. éves koráin nem. tudta fejleszteni, avarapítoni. Pedin m.áscik.nňl korábban kelt. később feIrvdt. ekéjét nond.osav eresztette a föirihp. eausrňvnl lengőbb belátási íroWnf r?r>l?kedett, honv ezrol fel. •iohb lérthessen a avarnvodás fárasztó lévcsőién. Az évek. azonban nem kedvelek. Az űi élet küszöbén is rsnk ott tartott, ahol elkezdte. Érthető hát. honv azok felé kacsingatott, akik közös erővel akarnak más életet, kezdeni. Bár agaasztotta az a körülmény. hoay a tizenkét család naav többsége zsellér, béres, napszámos. Ezek közé kellene állni neki, a földdel, szekérrel, inásállattal rendelkező kisparasztnak. Az ezzel járó gond gyakran leültette a kertek alján a ayiimölcsfák árnyékába, de akárhogyan csűrte-csavarta a. dolgot, csak odajutott, hogy a régi módon gazdálkodni értelmetlenség. Mennyi tétovázó óra, mennyi álmatlan éjszaka előzte meg a belépést! Mit szólnak majd az ő szándékához a qazdák? És főleg mit szólnak ahhoz, hogy nem velük kezdi ezt a másik életet, hanem hajdani zsellérekkel, napszámosokkal. Nehéz, naqyon nehéz volt a belenyuqvás. Mert amióta él, rríindiq a szebbet, jobbat akarta magának és a három gyerekének, de az apjától, anyjától tanult módon — a föld és a marhaállomány szaporításával. Eqy küzdelmes életet szánt rá. hoqy földjén, marháján qazdaqodjék. de ez csak szándék, törekvés maradt. És most a szövetkezetbe lép, a közösbe adja mindenét. Mi lesz, hogy lesz, méq csak nem is sejti. Ha a határt járja, ha szánt, vet, boronál, ez a gondolat nem hagyja nyugton. Már nyújtaná a kezét a szövetkezetnek, viszont ha eszébe villan, hoqv feladja eddigi gazdaságát, ami méqis csak az övé, a sa játja volt, elernyed a kai ja ies!,ik a keze. S íi.y köszönt rá az i sz, a szövetkezeti qazdálkodís kezdete bizonytalanságában, reménytelenségében. Öreg édesanyja csak. azt hajtogatja: — Ha nem lesz jó ott neked, visszaqyere! Felesége pedig, az egyszerű aszszony folyvást azon siránkozik: — Csak a qazdák ne látnák, hoqy o szövetkezettel közösködsz! Igen. ha ők nem látnák, nem szólnák meg — rezdül meg benne a gondolat. De mit legyen, hogy m lássák? Láthatatlanul nem járhat-kelhet a szövetkezeti földeken. Nemcsak a szövetkezeti gazdálkodás bizonytalansága már a gondja, hanem a szövetkezetiekkel való összefogás is: Maga se tudja miért, de széqyelni kezdi, hogy velük közösködik. Eqyik verőfényes őszi reggel szekér qördül a háza elé. Maga János. Benqyák Mátyás és még egynéhányan a szövetkezetiek közül sziláján, jókedvűen kiáltanak he hozzá: Gyere mán, Márton. A traktor szántott, és most vetni megyünk .. Lassan, komótosan bújik ki a konyhából felesége és öreqanyja kíséretében. Álmosan néz a portára, az istállóra, olyan formán, mintha méq munkája lenne, aztán megáll a kapuban. Érzi, hogy a falu szeme rajta, és kábultsáqában hallja is, amint a szomszédok súgnak-búqnak. — Ment Márton a szövetkezetiekkel kezd! Azért felcsimvaszkodik a szekér farára, hoay mások ne lássák, hoqy már a szövetkezetben van, a szövetkezetiekkel a határba megyen. elnyújtózik a szekérderékban. A szemét is lehúnyja, hogy senkit észre ne vegyen és ne kelljen a lenéző pillantásokat éreznie. A szövetkezet tagjai persze értik a magatartását és összemosolyognak. De nem szólnak neki a szekéren sem, a határban sem, csak maquk közt mondogatják: „Majd rájön idővel, hoqy nem tett jót, amikor a szekérderékba bújt a világ szeme elől." És Márton valóban hamar belátta, hoqy nincs annak semmi értelme, ha reggelenként befekszik a szekérderékba, annak sem, ha a határból hazatérőben kerülő úton közelíti meq a portát. Hiszen egy olyan kis faluban, mint az öüé, nem lehet eltitkolni semmit. Azt meg különösen nem, hogy szövetkezeti tag és dolgozni jár a szövetkezeti földekre. De hoqy megértsük, hogyan oszlatták el a napok, hónapok arcáról a széqyen virulását, el kell mondanunk röviden, hoqyan lett több. különb a szövetkezetben, mint a kívül álló egyénileg dolgozó parasztok. A szövetkezeti föld kevés, mindössze kilencven hektár. De untig eléq arra. hoqy tizenkét család megéljen belőle. Itt félqond a vetés, ültetés, betakarítás, mert a soronlévő munkák oroszlánrészét a qép véqzi. Ment Mártonnak és társainak nem kell izzadniok. vereitékezniök. Aztán a szövetkezetnek mészégetője van. Félvaaón meszet termel navonta véavszáz koronás jövedelemmel. Miből volt neki régebben ennyi jövedelme? Akármerre megy, számítgat és különbséget tesz. S ha olykor az erdő aljáig ér, Csupaj Ádámmal, az Árva környéki juhásszal ismerkedik. Nem értik jól egymást, hümmögnek, mutogatnak, ha öszszekerülnek. Mégis, ha a szemébe fúródik a tekintete, kiolvashatja onnan, hoqy a juhász a szövetkezet 292 juháért él-hal. Jó ezt tudni, látni Csupajnak nincs semmije, csak az esze és az aranyat érő két dolqos keze. Ezt adta, ezt hozta a szövetkezetbe. Ezzel a dolgos kézzel juttat ezer és ezer koronákat a közös pénztárba. Ment Márton eqy kicsit szégyenkezve távozik a juhásztól... így ismerkedett tavaly a szövetkezet taqjaival, külön-külön megállapítva róluk, hoqy jó emberek, hasznos emberek, ott ahol tudásukat, tapasztalatukat a maquk és a köz javára gyümölcsöztethetik. Az év elején a sertésistállóba is behúzódott. Bengyák Mátyás ott a teljhatalmú úr. Eqy kicsit kemény szavú, hirtelen természetű ember. Sok helyen megfordult az országban is, a nagyvilágban is. Vadabbnál-vadab

b nagygazdákkal hozta össze az élet. Most ö is a szövetkezetben keresi jövőjét. Azért nyit be hozzá, mert látni akarja, milyen kezekben van a sertésállomány. Az öreg ember széttart karokkal fogadja: — A becsület mindennél többet ér! — mondja és ez annyit jelent, hoqy ide bármikor jöhet, mindig rendet talál. A maga jövőjén munkálkodik, hogyne dolgozna hát szívvel, lélekkel. És egy év puhatolódzás, tájékozódás közben telik el. Egyre nyugodtabbak lesznek a nappalok, édes álomba szenderítőek az éjszakák. Mert Márton nem bujkál már a kertek alatt, nem rejtőzik el a szekér derekába. Mer a házak között járni, mer az egyénileg dolgozó parasztok szemébe nézni. Kitartóan, szorgalmasan dolgozott tavaly. A zárszámadáskor nem érhette meglepetés. Huszonnégy mázsa kenyérgabonát és huszonkétkoronás munkaegység fejében ropogós százasokat kapott. Ennyi élet tisztán nem termett az ő földjén soha, ennyi szem nem jutott hízójának és apró jószáqjának soha. Ennyi jóban, fölös terményben részesítette öt a szövetkezet. A csitári krónika még azt sem jegyezte fel, hoqy amikor Ment Márton feleségével elindult a terményért, hát mvqszokásból a szekér fenekébe akart ülni. Az aszszonv azonban nem engedte ezt. Parancsolo szavaiban némi pajkosság vegyült, amikor az emberét okosítqatta: — Állj fel, Márton! Húzd ki magad! S én, aki a festői szép csitári hegyek alatt járok, mindenttudó és látó asszonyok sopánkodására hallgatok. Az egyik ajkára bigygyesztett újjal beszéli, magyarázza nekem: — Jól van, jól, meggazdagodott a szövetkezet. Ezresekben számolnak az emberek. De nem furcsa az magának, hoqy az a Ment Márton. aki eleinte széqyenkezett, a szekér derekába bújt, most feszíti a mellét, kihúzza maqát és azt vallja, hoqy qazdaqabb. biztosabb az élete a szövetkezetben, mint valaha ? Sokáiq tétovázok, mondjam-e az asszonynak, hoqy ez éppenséggel nem furcsaság, hanem a mi új életünk komoly eredménye. MÁCS JÓZSEFHazánk felszabadulásának 10. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalásaikat példásan teljesítették Június 14-én nagy volt a sürgés-forgás Tardoskedden. Ugyanis ezen a napon tartották meg a községben a vágómarha felvásárlását. A begyűjtési adatok azt bizonyítják, hogy a felvásárlás jól sikerült. Ezen a napon 72 hízósertést, 91 választott borjút és 24 vágómarhát adtak el a földművesek. Ezek a számok azért is figyelemreméltók, mert tavaly a község még nem dicsekedhetett ilyen eredménnyel. S hogy a felvásárlás körül semmi hiba nem volt. az a helyi nemzeti bizottság tagjainak és személyesen Varga József begyűjtési dolgozónak köszönhető. Házi agitációt végeztek és meglátogatták azokat az egyénileg gazdálkodó földműveseket is, akik felszabadulásunk Í0. évfordulójára kötelezettségvállalásokat tettek. Vacula P. Kuruc F. és Kuruc K. mind sertés, mind marhahúsból túlteljesítették kötelezettségvállalásukat. Biróczi Béla, Pintér Béla. Tóth Vince és Boros Vince szintén valóra váltották adott szavukat. Példájukat bátran követhetik az egyénileg gazdálkodó parasztok valamenynyien. A felvásárlás eredményei mellett nem szabad elhallgatnunk a szervezési hibákat sem. Az érsekújvári felvásárló üzqm későn küldött Tardoskeddre felvásárolni, így a begyűjtés nem volt folyamatos, sokáig kellett várni az átadásra a földműveseknek. Nem árt. ha az érsekújvári begyűjtési üzem foglalkozik a tardoskeddi esettel és a jövőben szervezettebben, pontosabban hajtja végre a vágómarhák felvásárlását. 1 Szombat Ambrus Nyitra