Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-26 / 153. szám, vasárnap

1955. június 26. ül SZÖ 5 Az I. Országos Spartakiád második napja A spartakiád második napján a strahovi stadion már jóval a délutáni mű­sor előtt megtelt. A díszpáholyban a csehszlovák kormány tagjai, dr. V. Skoda, a miniszterelnök helyettese, dr. E. Šlechta, O. Beran, J. Duríš, V. Nősek, J. Púčik és dr. Fr. Vlasák miniszterek foglaltak helyet. Jelen voltak a szovjet tornászok és a közélet kiváló képviselői. Jelen volt a kínai, a magyar és az albán küldöttség, valamint a lengyel, magyar, bol­gár, román, albán, mongol, koreai, vietnami katonai küldöttség és az I. Országos Spartakiád többi külföldi vendége. A spartakiád második napját a fiúk és leányok 40 000-es hatalmas töme­gének fellépésével nyitották meg. A strahovi stadion zöld gyepére a fő­bejáraton át egyenes sorokban jöttek 5 leányok és fiúk tarka sportöltözék­ben és fehér cipőben. A felsorakozás után az egész terület káprázatos szí­nes szőnyegként hatott, A zöld ala­pon a sárga, piros, és kék szín válto­gatta egymást. A szavalat elhangzása után, amely köszönetünket nyilvání­totta a Szovjetuniónak felszabadítá­sunkért, a gyakorlótér közepén 10 000 diáklány színes zászlókkal a gyakor­lók tömegének feje felett plasztikusan a következő betűket alakította ki: ČSR frSSR és ez évszámokat: 1945— 1955. A többi gyakorlatozó tapsolt, a katonák viharos hurrá kiáltással üd­vözölték a mutatványt és a nézők, akiket elragadott a mutatvány nagy­szerűsége, a fiatal gyakorlatozókat szűnni nem akaró tapsviharral jutal­mazták. Ezekben a felejthetetlen pil­lanatokban a zenekar a haladó ifjú­ság himnuszát játszotta, amely első ízben nyolc évvel ezelőtt éppen itt, a strahovi stadionban, az ifjúság fesz­tiválján hangzott el. Az ünnepélyes felvonulás részvevői 4 testnevelési szak tagjai voltak, mégpedig 31995 iskolai növendék, 2700 munkaerótar­talékok iskoláinak tagjai, 3333 szak­szervezeti és Sokol ÖSSZ 1512 ifja és leánya. A spartakiád^második napjának első közös gyakorlatára iskoláink 6—8. év­folyamának tanulói, 16 200 fiú és le­ány sorakozott fel. Megismételték J. Zerovnická és A. Král talajtornagya­korlatát, J. Seehák zeneszerző müve kíséretében, mely bemutató éppúgy, mint az előző napon, ismét lelkes tapsra ragadtatta a strahovi stadion nézőit. Megható szeretettel fogadták a nézők a megismételt Arany-kaput is, amelyhez további 5444 gyakorlato­zó sorakozott fel, a prágai iskolák 1—2. évfolyamának fiú és leány tanu­lói. A 8—9. éves fiúk és lányok gya­korlatát a nézők viharos tapssal ju­talmazták. A program további során a Hadse­reggel Együttműködők Szövetségének motorosai, fiúk és lányok motorkerék­páron mutatták be kiképzésük egyes számait, valamint akrobata mutatvá­nyokat. Utánuk a 11 éves iskola 9— 10. évfolyamának és a szakiskolák első három évfolyamának 16 000 tanulója sorakozott fel, akik dr. Šterc talajtor­nagyakorlatát mutatták be. A gyakor­lat ismét elragadtatta a nézőket. Alig halkult el az iskolák tanulóinak mutatványát jutalmazó tapsvihar, a főkapuban megjelent a munkaerőtar­talékok tanulóinak arcvonala. Bemu­tatták M. Reinohová és J. Sáršeová sok tudást igénylő gyakorlatát V. Kas­lik zenéjére* A gyakorlat bemutatja a tanulók életét és munkáját az is­kolában és a műhelyekben, ahol fel­készülnek a szocializmus építése fel­adataira. A műsorszám befejezése a munka hatalmas ünneplésével ért vé­get. A második nap műsorát ismét „A nép boldogságáért" ünnepi jeleneté­val fejezték be .Ugyanúgy, mint az elő­ző napon, a nézók határtalan lelke­sedéssel fogadták a záróképet. A Myslbek'pavillonban Több tájékoztató iroda működik szerte a városban, ahol mindenki min­denre választ kap. A legnagyobb és leglátogatottabb a Prága központjában, a Mylsbelk-pavillonban elhelyezett tá­jékoztató iroda. Reggel 7 órától éjjel 11 óráig egyfolytában nyitva van. Ér­deklődtünk a vezetőjénél, Rajmund Theimernél, hány kérdést intéznek el naponta. Azt válaszolta, hogy ez az első kérdés, amelyre nem tud felelni, mivel óránként körülbelül 800—1000 ember megfordul náluk. A legtöbb kérdés az egyes iskolák elszállásolásá­ra vonatkozik. Beszélgetés Csukarinnal és Rozeanuval A Párizs szálló, valamint a Palace, Alcron, Esplanade, Ambassador, Julis szállók a külföldi vendégek számáru vannak fenntartva. Ellátogattunk a Pá­rizs szállóba, hogy beszélgetést foly­tathassunk néhány külföldi sportoló­val. Számos tolmács áll itt az érdek­lődők segítségére, akik készségesen közvetítik a beszélgetéseket az idege­nekkel. A szovjet sporttornászok küldöttsé­gében érkezett Qalina Rudkova, Viktor Csukarin és Albert Azarjan is. Ők is fellépnek majd a külföldi sportolók kö­zös tornabemutat óján a strahovi Csehszlovák Hadsereg stadionjában. Csukarin ruhában nem is látszik olyan izmosnak és senki sem mondaná róla, hogy a világ legjobb sporttornásza. A legutóbbi szerepléséről az Európa-baj­nokságokon elmondja, hogy néhány igen jó képességű tornásszal kellett megküzdenie. Véleménye szerint az ilyen nagyszabású bajnoki küzdelmeket úgy kellene megrendezni, hogy jobb és gyengébb csoportokat szerveznének, mert a gyengébb képességű indulók fékezik a versenyszámok gyors leper­gését. Nagyon elismerően nyilatkozott tornászainkról, Bosákováról, Prokeíröl és másokról. Nagyra becsüli Keleti Ág • nes képességeit, aki szerinte a mel­bournei olimpián még hallathat magá­ról. A román Rozeanu, asztalitenisz vi­lágbajnoknő szintén nagy örömmel jött országunkba az l. Országos Spartakiád megtekintésére. Az Utrechtben meg­rendezett asztalitenisz - világbajnokság ­r ól beszélve megjegyzi, hogy leírhatat­lan volt boldogsága akkor, amikor si­került legyőznie a japán nőket és az angol női csapat legjobbjait. Romá­niában az asztalitenisz-sport remény­teljes jövő elé néz, amit a jól fejlődő utánpótlás is bizonyít. H. T. A stadion nyugati felén találjuk a bratislavai Borértékesitő Szövetkezet pavillonját. A meleg - ellenére is nagy az érdeklődés a termelői borok iránt. Erről tanúskodik a hatalmas papirpo­hérhegy is a pavillon előtti gyűjtő­helyen. Múčková Helena kedves előzé­kenységgel szolgálja ki vendégeinek a hűtött, ízletes bort. PRÁGAI A strahovi stadion környékén egész kis város létesült. Elárusítóhelyek s egyéb intézmények veszik körül minden oldalról a hatalmas építményt. Több cukorka-, papír-, illatszer-, ruha­anyag-, fehérnemű-, hangszer-, vas­árú-, sportfelszerelés-, emléktárgy-, játék-, élelmiszer-, készruha-, gyü­mölcs-, — s ki győzné még felso­rolni, — milyen elárusító pavillonok állnak a részvevők és vendégek ren­delkezésére. Egyes elárusítóhelyeken újdonságokat is találunk. A dohány­árudákban például Spartakiáda és Stra­hov nevű, ez alkalomból gyártott ciga­rettákat vehetünk. A sportfelszerelést árusító pavillonok többek között spar­takiádjelvérmyel díszített kis dobozba csomagolható törhetetlen kirándulópo­harakkal kedveskednek a vevőknek. A könyvkereskedésekben ott találjuk Ha­šek Švejkjének legújabb kiadását Josef Lada rajzaival. Idegennyelvű könyvek között is válogathatunk. Ha valaki nem akarja magával vinni a vásárolt könyveket, postán küldik el a címére. Utunk most egy különleges pavillon mellett visz el. Előtte egy szék, bent bőrvarrógép és cipészszerszámok. Ha valakinek elszakad a cipője, perceken belül megjavítják. Az illető leülhet és megvárhatja. Nagy látogatottságnak örvendenek a frissítőket árusító pavillonok is. A fényképészek annak örülnek, hogy fényképészeti kellékeket is árusítanak kinn a stadionnál. Ha elfogy a film­jük, kapnak helyben utánpótlást. Más jellegű pavillanokat is találunk. A „Turista" nemzeti vállalat jegyszol­gálata is kint van. Az „Aerolínie" pavíllonjában Prága fölötti sétarepü­lésre is válthatók jegyek. * * * Az elárusítóhelyeken kívül azonban más intézmények is találhatók itten: postahivatalok, takarékpénztár, talált tárgyak pavillonja, stb. Mi most egy sokkal érdekesebb helyre lépünk be: az eltévedt gyermekek részére be­rendezett gyermekszobába. Nemzetbiz­tonsági szerveinknek erre is gondjuk volt, hogy a stadion mellett ilyen in­tézményt is létesítsenek. Hogy ez mennyire bevált, azt már az első napi „lelet" bizonyítja: több, mint negyven, főként 8—10 év körüli gyermeknek volt szüksége segítségre, akik elté­vedtek szüleiktől vagy .tanítóiktól. A gyermekazobéban gyermekorvos, ápo­lónők és higienikusok ügyelnek a gyermekekre. Most, a bemutató megkezdése előtt még üresek a szobák. Főként a sport­ünnepség végén érkeznek a „vendé­gek". Néhány nő várakozik az előszo­bában. Gyermekükre váró szülőknek nézzük őket, de egy kedves rendőr­tisztnő felvilágosít: — Ezek pedagógusok, ők foglalkoz­nak a behozott gyermekekkel, hogy ne unatkozzanak. — S hogy juttatják haza az eltévedt gyermekeket? — kérdezzük. — Sok gyermekért eljönnek a szü­lők, vagy a tanítók — mondja. — Az első napon azorsbm körülbelül húsz gyermek maradt itt, akiért senki sem jelentkezett. Ezeket biztonsági szer­veink szállították haza, ami nem volt csekélység, mert némelyik még la­káscímét sem tudta. Az egyik például csak annyit tudott mondani — jegyzi meg mosolyogva — hogy a házukban egy trafik is \wn. Mi azonban kitű­nően ismerjük a várost, s így sikerült mindegyiket hazavlnnünk. így gondoskodnak nemzetbiztonsági szerveink a spartakiád legkisebbjeiről * » » A büfféknek és vendéglőknek egész telepük van a stadion környékén. A szabadtéren elhelyezett asztaloknál kellemes a falatozás. Egy bogársze­mű, fekete fiúcska vonja magára fi­gyelmünket, amint pillanatok alatt jó­ízűen tünteti el a virslit tányérjáról. Azt hittük, most ebédel, de mint ké­sőbb kisült, ez már a második ebédje. Otthon rendesen megebédelt, kijött a Prága­strašnicei 11 éves iskolával a stadionba, s már fél kettőkor meg­duplázza az ebédet. Egyébként Petr Sucháneknek hívják, s ötödikbe jár. Bepillantást enged táskájába ls, ahonnan még egy nagy csomó cseres­nye is mosolyog ránk. Csakhamar körülvesznek minket a többiek is. — Tegnap szerepeltünk a bemuta­tón, ma már mint vendégek vagyunk itt — mondja Petr büszkén, s lát­hatólag örül, hopy egyszerre ö lett a társaság középpontja. * * * Közeledik a fél három. A nézők megtöltik a stadiont. Mire a bemutató kezdését jelző ágyúdörgés elhangzik, alaposan lecsökken a stra­hovi sportvároska forgalma. A vendé­gek már bent ülnek és várják a szebb­nél szebb gyakorlatokat. Jakab István. GALINA NYIKOLAJ EVA : Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról a főagronómusról meg (2) Késő éjszaka, éjfél után, a hát vá­ratlanul életjelt adott magáról. A szomszéd először halkan felnyö­gött, sóhajtott néhányat, aztán tisztán, kivehetően ezt suttogta: — De rossz ez! öh, de rossz. — Néhány pillanat múlva ellentmondott saját magának: — De nem... Jól van ez így... — Majd végül ugyanígy suttogva, levonta a végkövetkeztetést: — Nagyon jó is, meg nagyon rossz is... Köhintettem egyet és felgyújtottam a villanyt. Útitársam megfordult és hirtelen közvetlenül magam előtt meg­láttam az ügyefogyott szónok áttet­szően kék szemét, pelyhes szempilláit. Nagyot sóhajtott és felült. Az arcán tükröződő érzelmek furcsa keveréke mindjárt meglepett. Öröm­teli határozottság s az olyan ember reménytelen elkeseredettsége, aki már mindenre legyintett, keveredett az Őszinte szenvedéssel, meg ugyanennek a szenvedésnek valami félig meddig humoros szemléletével. Még egy jel­legzetessége volt szembeszökő: arcá­nak egész felső része, nagy elmélázó szeme, lányos szempillái túlságosan lágy. nőies benyomást keltettek. De ízt mintegy egyensúlyba hozta arcá­nak alsó része: a határozott áll, telt ajkainak kemény vonala. Rendkívül meghyerő volt a mosolya, az a fajta vidám, hirtelentámadó, kicsit iro­nikus mosoly, amivel csak élesszemű, vidám bátorsággal rendelkező embe­rek tudnak mosolyogni önmagukon és helyzetük nehézségein ... Megesik olykor, hogy a véletlen úti­társnak azt is elmondjuk, amit a leg­jobb barátnak se mesélnénk el. Az úton töltött éjszdka csendje késztet­te-e szólásra útitársamat, vagy az ér­zelmek feszítették úgy, hogy maguk­tól is „kicsapódtak" beléle szavakba öntve, ahogy a só is kicsapódik a tö­mény oldatból? Nem tudom, mi volt az indítóok, mindenesetre ezen az éjszakán elvo­nult előttem néhány ember bonyolult története. — Most már mindent tisztán látok, de véglegesen mindez csak nemrégi­ben világosodott meg előttem... — kezdte útitársam. — Ott... az emel­vényen ... egyszerre csak minden fel­idéződött előttem, a szálak mind egy csomóba futottak össze... A maga egészében láttam meg a dolgokat... de megérteni... csak később értet­tem meg ... De most úgy fogom ma­gának / elmesélni a történetet, ahogy én azt akkoriban láttam ... Bizonyára attól tartott, hogy sza­vaim, mozdulataim megzavarják még forró visszaemlékezésének áradatát, félig elfordulva tőlem, az ablak felé beszélt, mintha nem is nekem mesél­né a történetét, hanem a hol feketén csillogó, hol az állomások, indóházak mellettünk elrepülő fényeitőt kigyúló ablaküvegnek.,. — Mezőgazdasági gépipari techniku*­mot végeztem... Mint éltanulót és volt traktorost, gépállomás-igazgató­nak neveztek ki,.. Mig iskolába jár­tam, minden úgy volt, ahogy lennie kell: Majakovszkijt szavaltam: „Nagy­rabecsült elvtársak, utódok!", meg énekeltem, hogy: „Miért is nem va­gyok én sólyommadár", és baifedeze­tet játszottam a város válogatott csa­patában. És ami a legfontosabb, meg voltam győződve róla, hogy amint be­fejezem az iskolát, azonnal minden­féle munkahőstettet, meg egyéb hő­sies cselekedeteket fogok véghez vin­ni!... De a zsuravinói gépállomáson — ahová kineveztek — nem volt szük­ség semmiféle hősiességre. A sztyep­pénk gabonatermő. A gépállomások a kerületben tágasan helyezkednek el a sztyeppén, mind elég rendesen dol­gozik, „fej-fej mellett" haladnak. A miénk sem maradt el a többitől. Év­ről évre teljesítettük a szerződéseket, minden esztendőben megtakarítottunk valami üzemanyagot, jő hírünk volt a területen ... Egyszóval sammi lehető­ség nem adódott a hősiességre — mondta némi gúnyoros mosollyal az útitárs. — Voltak nehézségeink is, persze, no meg elmaradt kolhozaink is, no de hót hol nincsenek ilyenek? Ezeknek a nehézségeknek a leküzdé­sében az első esztendőben sokat se­gítettek a munkatársaim. Érdekes em­berek kerültek ösSze nálunk. A párt­vezetést a velem egykorú Fegya gyako­rolta. öt esztendővel ezelőtt még trak­toros volt, de úgy m eS nö tt ezekben az években, mint ahogy a napraforgó felhyúlik a palánk fölé, Elvégezte a pártiskolát, és olyan szenvedélyes ér­deklődés van benne a pártmunka iránt, mintha vele született Volna, Mikor Fegya Zsuravinöba jött dol­gozni, a gépállomás elmaradt a szom­szédosoktól. Gyenge ember volt az igazgató. Fegya a főmérnökkel együtt elérte, hogy a gépállomás felzárkózott a szomszédokhoz. Ami meg az elmé­let' kérdésekre vonatkozó előadásokat Illeti, hat Fegya a legjobb előadó az egész kerületben. Csak fiatalsága, meg szerencsétlen külseje keserítette el. Jobban mondva, nagyon is szerencsés külseje: olyan, mint egy igazi „orosz dalia", rózsás­képű, szőkefürtös. Előfordult, hogy előadást tart, nagy igyekezettel és hévvel a nemzetközi helyzetről és előadás után a trakto­ros lányok kérdések helyett halkan ezt mondják: ,,Ez a legény ifjú még, kék ingében jaj be szép." Komoly, megfontolt ember, hogyne keserítené, bántaná az ilyesmi. Az ördög tudja, miért nézek én így ki! — mondja, — mint valami mézes-kalács huszár. Megesik az em­berrel ilyen ellentmondás forma és tartalom között... Hát ecetet igyak a pirosság ellen? A főagronómusunk, Ignat Ignatovics régi gyakorlati ember. Még az ukraj­nai áttelepülők közül való. Valamikor réges-régen települtek át hozzánk a mi vidékünkre ukrán szegényemberek. Ignat Ignatovics még kis legényke volt. amikor a mi sztyeppénken első sárkunyhóját tapasztotta, most meg már az egész kerületben híre jár a kertjének. Egy fészekalja gyereke meg unokája van. Gömbölyű, rózsásarcú ember, felesége, Domasa szintén göm­bölyű és rózsásképű, és a körülötte futkosó tucatnyi unoka is mind egy­től-egyig kerekfejű, kerekképü kis gyerek. Nem is hívja őket másként, csak úgy együtt mindet: „kisdiny­nyék"-nek. No, de a legérdekesebb ember a gépállomáson Arkagyij Petrovics Far­zanov, aki a főmérnök munkakörét tölti be. Szakképzettsége nincs, de a maga idején dolgozott már művezetőként és gyárigazgatóként is! Mindenfajta gép­hez ért, akármilyen szállítóeszközről van szó, elvezeti, repülőgépet és moz­donyt egyaránt. A fegyvert úgy ke­zeli, mint egy mesterlövész! Egy lö­véssel úgy leszedi a madarat a felhők magasságából, mirjt a csészét a polc­ról! A háború alatt fizikailag nagyon tönkrement, megbetegedett, meg va­lami kellemetlenséget is szerzett ma­gának. Az orvosok sztyeppi levegőt és nyugalmas életet rendeltek neki. Hát így került hozzánk. Mikor megkaptam a kinevezésemet Zsuravinóba, mondták U a területi állomáson! — Nagy szerencséje, hogy ilyen ember, ilyen főmérnök dolgozik a gép­állomásán! Amint megláttam a szikár, magas, beesett mellű alakját, kissé hajlott­orrú profilját, törtívelésü, bozontos szemöldöke alól rámvilland tekintetét és kis fekete pipáját, azt gondoltam: „Hű, micsoda sas rakott itt fészket i zsuravinói gépállomáson!" Arkagyij Petrovics sokat mesélt ne­künk az életéből. — Két nagy bajom van nekem — mondja —, az egyik a betegségem, a másik, a főnökök... Ez a két nagy bajom űzött ide életem végére ebbe a sztyeppei üdülőbe! Hogy kell a szív­nek sez a sztyeppéi szabad levegő. Es százkilométeres körzeten belül egye­dül csak te vagy a főnököm, Aljósa. Nagyón nyugtalanul vártam az OJ igazgatót: vajon mifélét küldenek? De ahogy rádnéztem, rögtön tudtam: rendes fickó! Jól megleszünk együtt! Meg kell hagyni, dolgozni nagyon tudott, de élni ls. A felesége valódi szépség, nagyszerű otthon, két remek vadászpuska, a kutyája díjnyertes szu­ka. Otthon minden a legnagyobb rend­ben van. A munkájában nemkülönben. A javítási munkálatokat, ha csak bá­róm nappal is, de mindig a szomszé­dok előtt fejezi be. A szerkezeti egy­ségek javítási módszerét tó 6 vezette be a kerületben elsőnek, tgaz, högy ez nem is egész pontosan az volt... No, de hát a ml körülményeink kö­zött, ugye ... ahogy Arkagyij Petro­vics mondta: „Nem a részletek az ér­dekesek, hanem az irány..." (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom