Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-25 / 152. szám, szombat

195?. június 25. U1SZ0 Tegyük hasznossá és jövedelmezővé a baromfitenyésztést A szövetkezetesek eddig még nem használtak ki minden lehetőséget a termelésben. Vannak például olyan tenyésztési ágaink, amelyeket egyenesen elhanyagoltak. A baromfitenyésztésre gondolok. A helyzet nem kielégítő sem a kaparok, se a viziszátnyasok tenyésztésében. Ennek hátrányait több szövetkezet érzi, bár minden lehetősége megvan e tenyésztési ág fejlesztésére, eddig keveset tettek azért, hogy ezt a jövedelmező ágat megfelelően hasznossá tegyék és népszerűsítsék. A helyzet az, hogy a párkányi járásban. — néhány szövetkezetet kivéve - nem rendelkeznek kellő számú baromfival. Az egyes EFSZ-ekben már több ezer kis csirkét hozattak, a tervezett állomány elérése azonban még sem sikerült, mert az eléggé igényes csirkék neveléséhez nem teremtették meg a szükséges előfeltételeket. A rossz elhelyezés és a lelkiismeretlen gondozás következtében nagy részük elhullott Nem vettük figyelembe a megfelelő elhelyezés szükségszerű követelményeit és nem rendelkeztünk olyan gondozókkal sem, akik ebben a munkában hivatást látnának. Elhanyagoltuk azt is, hogy a dolgozók iskolázáson vegyenek részt Több szövetkezetben úgy gondolták, hogy elegendő egy személyt megbízni a baromfitenyésztéssel, s főleg olyan személyt, akinek családi körülményei megengedik, hogy egész napos munkát vállaljon. A baromfitenyésztésben tehát két fő hibát követtünk el. Egyiket a nem megfelelő elhelyezésnél, a másikat pedig ott, hogy nem iskoláztattuk a megfelelő személyeket, szövetkezeti tagokat. Az ebből eredő káros jelenségek eddig még minden évben éreztették hatásukat és csak az 1954-es évben következett be némi javulás Köbööcúton, Bátorkeszin, Búcson és Karván és az idén Szőgyénben. Ezeknek a szövetkezeteknek ma már megfelelő baromfiállományuk van és tojásbeadási kötelezettségüknek példásan eleget tesznek. De tegyük csak fel a kérdést, hogy vajon mit tettek a szövetkezetekben azért, hogy a baromfitenyésztésben lényeges javulás következzék be? Megfelelő baromfifarm kiépítéséről és lelkiismeretes gondozók iskoláztatásáról, alkalmazásáról gondoskodtak. Igy történt Búcson is, ahol Lajos Ilona érdeméből a baromfitenyésztés egyik jól jövedelmező ága a szövetkezetnek. 1953-ban kéthónapos tanfolyamra küldte a vezetőség, ahol becsületesen megállta helyét és a tanfolyamot kitűnő eredménnyel végezte. Most ő a baromfifarm vezetője. Elmondhatjuk róla, hogy mestere ennek a tenyésztési ágnak. Eredményes munkája nyomán a baromfitenyésztés további jövedelmezőségének hatalmas távlatai nyíltak meg. Az elmúlt évben 3000 kiscsirkét nevelt fel, melyeket a szövetkezet 1954. áprilisában kapott. A .kakasok különválasztása után 1400 jércével szaporította fel a tyúícállományt és ezzel megteremtette a baromfitenyésztés alapját. A járási nemzeti bizottságon szaporítótenyészetnek ismerték el az összállományt. A Rhode-Izland tyúkfajtát tenyésztik, amely leginkább megfelel a követelményeknek. A tavaly áprilisban hozott csirkék már az ősz folyamán kezdtek tojni. A szövetkezet az idén 54 300 tojást adott a közellátásnak, ebből 12 690 tojást szabadpiaci áron értékesített, 49 640 darabot pedig a keltető-központnak adott át. Az összjövedelem május 20ig 111134 korona volt tojásból. Ez annak tudható be, hogy Lajos Ilona, a farm vezetője nemcsak a szakszerű gondozással, hanem további baromfitenyésztők nevelésével is törődik. A szövetkezet vezetősége elhatározta a baromfifarm további kiszélesítését, mert az elhullás minimális. (2—3 százalék). Ez azt igazolja, hogy a szövetkezet baromfiállománya jó kezekben van. A farmon példás a rend és a tisztaság. A takarmányozás nem véletlenül, hanem a szó szoros értelmében szakszerűen történik. A takarmányadagokat maga a baromíifarm vezetője állítja össze és készíti el. Ez a mindennapos munkája. Tapasztalatait átadja a többieknek is. A baromfifarm dolgozóinak kezéből nem hiányozhat a könyv sem. Lajos Ilonáék rendszeresen tanulmányozzák is a szakkönyveket. Állandóan fejlesztik tudásukat. A vezetőség irányítása mellett olyan kollektíva alakul, amely már eddig is nagyban hozzájárult az EFSZ gyarapodásához. Csekes Andrásné, Vasasné, Karéné és Bajkainé megértették, hogy sok minden függ az ő munkájuktól. A szövetkezet vezetősége tervbe vette nagyobbszámú vizászárnyas-állomány létesítését is. Eddig már több mint 500 kacsát keltettek, amelyekbői a legkorábbi példányok eddig elérték a 2 kg-os étlapsúlyt. Ez a szövetkezet részére nagy hasznot jelent, mert e beadott 133 kacsa 272 kg-ot tesz ki és ezt a hivatalos szervek egyenlő értékűnek veszik 1010 kg marhahússal. A leadott kacsákért 3769 koronát kapott a szövetkezet. A búcsi és még néhány szövetkezet eredményén felbuzdulva feltehetjük a kérdést, miért nem követik a többiek a jó példát? Talán nincsenek meg ehhez máshol a szükséges feltételek? Megvannak. Csak még nem találták meg azokat az embereket, akik e tenyésztési ágat jövedelmezővé tennék. A párkányi járás néhány EFSZ-ében ezen a téren még sok a tennivaló. A kaparó baromfi tartása mellett nem használjuk ki a természatadta lehetőségeket sem a víziszárnyasok tenyésztésére. Pedig a Duna, Garam, Ipoly és a halastavak rendelkezésünkre állnak. A folyók közelében virágzó baromfitelepeket létesíthetnének. Sajnos, ez irányban kevés kezdeményezés történt. Jó lenne, ha a bényi, kéméndi, köhídgyarmati, bélai, libádi, sárkányi és a többi EFSZ-ek tagjai meglátogatnák a búcsi, köbölkúti, szőgyéni és karvai EFSZ-ek baromfifarmjait és azok mintájára sürgősen építenének baromfitelepeket. Ha ezt megtennék, ezzel maguknak is és a köznek is használnának. Soóky Lajos, a párkányi JNB alelnöke A nagykaposi járás fordítsanak nagyobb A dolgozók élelmiszercikkekkel való ellátásának egyenletes biztosítása nem kis feladatot tűz közigazgatási szerveink. de különösképpen a felvásárló szervek elé. Hogy ezt a fontos feladatot sikeresen megvalósithassar:, al'andóan kapcsolatban kell leníuók * földművesekkel Ezen a téren komoly munka vár a HNB tagjaira, akik mpcnta érintkeznek a falu dolgozóival. Az eddigi tapasztalatok azt brtnnyítják. hogy ott, ahol a HNB tagjai ismerik küldetésük fontosságát, a beadások akadálytalanul folynak. Ahol ez nincs meg, ott a beadások gyenge teljesítése hű képet ad a HNB-Ok fogyatékos munkájáról, "Nézzük meg közelebbről, htgyan tel. jesítik a nagykaposi járásban ezt a fontos feladatot! Az első félévből már csak néhány nap van hátra, ugyanakkor az el lő félévi beadások teljesítése az egyes termékekből a'ig éri el az 50 százalékot. Sőt a tejbeadás ennél is kevesebb. Ha figyelemme'. kísérjük a szocialista és magánszektorr, azt látjuk, hogy a szövetkezetek jóval magasabban teljesítik bea-lási feladatukat, mint az egveriies? yazdűlk dök, bár ők sem teljesítették ezt 100%ra. Ott van például a tejbeadás. Míg a szövetkezetek az első félévre előírt tejbeadási feladatukat már május végén 121 százalékra teljesítették, addig az egyénileg gazdálkodók csak 28 százalékra. Ez a lemaradás világosan mutatja, hogy a közös gazdálkodás és a szövetkezeti közös istállókban elhelyezett állatállomány az egyedüli biztosíték arra, hogy tejbeadási kötelezettségüknek pontosan eleget tesznek. Szövetkezeteink ezt könnyen teljesítették, sőt túl is teljesítik. Hasonló a helyzet a tojásbeadásnál is, amelyet a járás szövetkezetei 68 százalékra, a magángazdálkodók pedig 54 százaí lékra teljesítették. A sertéshúsbeadást 5_ nemzeti bizottságai gondot a begyűjtésre a szövetkezetek 48 százalékra, a magángazdálkodók 40 százalékra teljesítették. Csupán a marhahúsban teljesítették a szövetkezetek a húsbeadást 56 százalékra, míg a magángazdálkodók 69 százalékra. Kaposvajkóc az egyedüli község, ahol a magángazdálkodók példásan teljesítették a beadásokát, a szövetkezetek közül pedig a mokcsakerészi és deregnyői. Bírálólag kell megemlékezni a kaposkelecsényi, nagyráskai és szennai egyénileg gazdálkodó földművesekről, akik nagyon elmaradnak a beadások teljesítésében. Kaposkelecsényben például a 14 hektáron gazdálkodó Lékő Bertalan az ez évre előirt 1772 tojásból semmit nem adott át a 2813 liter tejből pedig csak 249 litert szolgáltatott be. Ugyancsak ebben a községben Kovács István, akinek 12 hektáros gazdasága van, az előírt 1314 tojásból a mai napig egyet sem adott át, a 2452 lit. tejből pedig mindössze 92 litert szolgáltatott be. Mehet ez így sokáig? Természetesen nem! Ugyanakkor Kelecsényben Timko János, Csörgő Sándor, Medve Lajos, Kovács Ferenc, Meggyesi Gyula, Ferenc Sándor, üveges Imre és más kisparasztok példásan teljesítik beadási kötelezettségeiket. Határozottan el kell ítélnünk azokat, akik nemtörődömségből elhanyagolják állampolgári kötelezettségeik teljesítését. Ezzel kapcsolatban azt sem hallgathatjuk el, hogy Kaposkelecsényben a beadások teljesítése helyett, a borjukat feketén vágják le. Mi ebből a tanulság? Nem más, mint az, hogy a helyi nemzeti bizottságnak nagyobb súlyt kell helyeznie a felvásárlás biztosítására. Ma már a nemzeti bizottságok minden funkcionáriusának tudnia kell, hogy munkájáért felelősséggel tartozik választóinak — a népnek. (-ki-) Megjegyzések Vietor Márton ?,Az 1919. évi Szlovák Tanácsköztárság" c. könyvéhez Az Ifjazságügyminisztérium brati- I slavai jogi intézete a Szlovákiai Politikai Könyvkiadó kiadásában nemrégiben jelentette meg dr. Vietor Márton „Slovenská Sovietska Republika v r. 1919" („Az 1919. évi Szlovák Tanácsköztársaság") című 399. oldalas művét. Ez az első nálunk meg jelent nagyobb munka, amely marxista szemszögből igyekezett feltárni a Szlovák Tanácsköztársaság keletkezésének okait, fejlődését és hatását munkásmozgalmunkra. A könyv nagy űrt tölt be történelemtudományunkban. Habár a Szlovák Tanácsköztársaság 1919-ben csak rövid ideig, néhány hétig tartott, mégis nagy jelentősége volt a szlovák és a cseh nép munkásmozgalmának szempontjából. A München előtti köztársaságban a szlovák és a cseh burzsoázia és a csehszlovák szociáldemokrácia teljesen érthetően le akarta tagadni a Szlovák Tanácsköztársaság létezését. S amikor a burzsoá történészek említették, meghamisították történetét, vagy pedig úgy állították be, mint a burzsoázia és a proletariátus közti harc kis, jelentéktelen epizódját. A Szlovák Tanácsköztársaságot és vele kapcsolatban a kommunistákat ócsárolták. Sokkal tartoznak még a marxista történészek is a szlovák nép e nagyszerű forradalmi hagyományának feldolgozása terén. Be kellene mutatniuk erejét, fel kellene újítaniuk a szlovák nép 1919. évi hősi tettének forradalmi hagyományát, hogy mindez dolgozó népünk nevelését szolgálja hazánk szocialista építésében. Mind ez ideig egy mű sem jelent meg a Szlovák Tanácsköztársaság történetéről, amely mélyebb marxista magyarázatát adná a Szlovák Tanácsköztársaság eseményeinek, működésének és jelentőségének. Néhány elvtárs ugyan művében megemlítette, de egy munka sem foglalkozott kizárólag ezzel a kérdéssel. Ezért is Vietor elvtárs nagy érdeme, hogy foglalkozott ezzel a problémával, nehéz munka árán nagyon sok értékes dokumentáris anyagot gyűjtött össze és dolgozott fel, többnyire olyan anyagot. amely igen kevéssé, vagy egyáltalában nem volt ismeretes. Vietor elvtárs művét öt fejezetre osztotta fel. Az első két 115 oldalas fejezet a Csehszlovák Köztársasáo politikai és gazdasági helyzetével foglalkozik 1919 márciusa előtt, tehát a Magyar Tanácsköztársaság keletkezése előtti időben. Bemutatja a Magyar Tanácsköztársaságban 1919 áprilisa során lejátszódott eseményeket is. A I harmadik és negyedik fejezet 160 oldalán a szerző foglalkozik a csehszlovák burzsoá hadsereg ellenforradalmi felvonulásával a fiatal Magyar Tanácsköztársaság ellen. Ezek a fejezetek továbbá még foglalkoznak a Szlovák Tanácsköztársaság keletkezésével és fejlődésével egészen utolsó napjáig. Az ötödik fejezet 24 oldalon tárgyalja a Szlovák Tanácsköztársaság jelentőségét munkásmozgalmunk szempontjából. Vietor elvtárs műve ugyan a Szlovák Tanácsköztársaság keletkezése és fejlődése eseményeinek számtalan okirattal és ténnyel alátámasztott keresztmetszetét adja. azonban szükséges lesz, hogy a szerző még visszatérjen művéhez, következetesen átvegyen és elemezzen minden anyagot és ellenőrizze a tényeket. Marxista szempontból mélyebben kell majd értékelni a Szlovák Tanácsköztársaság minden eseményét. Politikailag jobban ki kell domborítani és feldolgozni az eddig még hiányosan kifejtett problémákat, amelyek még a történészek vitájának tárgyát képezik. Ilyen problémák többek között pl. a következők: 1. Az amerikai imperializmus szerepe a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság elleni intervenciós háborúban. 2. A szociáldemokrácia szerepe nálunk. a csehszlovák burzsoá hadsereg mindkét tanácsköztársaság ellen irányuló imperialista támadása során. 3. A csupán a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása helyességének marxlenini bizonyítása a Csehszlovák Köztársaság egységének szemszögéből. 4. A Szlovák Tanácsköztársaság alapvető hibái. * * * Ma már rendelkezünk azokkal a dokumentumokkal és tényekkel, amelyek feltárják az 1919. évi párizsi békekonferencia kulisszákmögötti mesterkedéseit. Akkoriban Párizsban székelt a nemzetközi ellenforradalom vezérkara. Masaryk, Beneš, Kramáŕ stb. csak figurák voltak, akiket az ellenforradalomnak ez a vezérkara irányított. Ma már ismertek azok a szálak is. amelyek ettől a vezérkartól a román bojár i hadsereg és a csehszlovák burzsoá hadsereg főparancsnokságáig húzódtak. amely hadseregek intervenciós háborút folytattak a Magyar és később a Szlovák Tanácsköztársaság ellen is. Az 1919-i párizsi békekonferencia vezető személyiségei W. Wilson, az USA elnöke, Lloyd George angol és Clemenceau francia miniszterelnökök voltak. Habár e tőkés cápák között nagy érdek- és nézeteltérések voltak a világ felosztása kérdésében, teljesen egységesek voltak a bolsevizmus elleni harcban. Meg akarták fojtani Szov.jetoroszországot, az első proletárállamot, majd a Magyar- és a Szlovák Tanácsköztársaságot is. Clemenceau brutálisan lépett fel. Lloyd George francia kollégájától eltérően, kissé elővigyázatosabban. Wilson kapitalista telhetetlenségét, válogatatlan eszközeit, a bolsevizmus elleni határtalan dühét és gyűlöletét, szovjetellenes céljait a szabadságról, természetesen a burzsoá szabadságról szóló emberszerető frázisokkal leplezte. Wilson és Lloyd George a békekonferencián agyafúrtabb és kendözöttebb bolsevizmus elleni eljárást javasoltak mint Clemenceau, valamint Churchill, az angol hadsereg és Foch. a francia hadsereg főparancsnoka. E szempontból az amerikai, angol és a francia imperializmus nem változott meg. Csak még agresszívabb lett a bolsevizmussal. a kommunizmussal szemben és az amerikai imperialisták kiléptek a kulisszák mögül és nyíltan odaálltak az imperialista arcvonal élére. Ezért jelentenek számunkra is , tanulságot az imperialisták akkori módszerei és célkitűzései. 1918 vége felé és 1919 elején az antant-hatalmak egységes nyílt intervencióra készültek Szovjetoroszország ellen. Ügy vélték, hogy Oroszország nem állhat ellent a számbeli túlsúlynak. Kombinációikba természetesen belevették Csehszlovákiát és Lengyelországot is, de számítottak az Ukrajnához közel fekvő Magyarországra is. Az ismert dokumentumokból tudjuk, hogy Masaryk és Beneš nemcsak egyetértettek Csehszlovákiának azon államok sorába való bevonásával, amelyeknek katonai erőkkel kellett volna hozzájárulniuk Szovjetoroszország megtámadásához, hanetn türelmetlenül vártak erre. Az úri Lengyelország 1920-ban tényleg megkezdte a szovjetellenes támadást. És a Károlyi-féle burzsoá Magyarország, amint erről Gvőrffi magyar történész ír, az 1918. októberi fordulat után készségesen jelentkezett ezen államok társaságába. Lovászi Márton, az akkori magyar külügyminiszter, 1918 novemberében kijelentette, hogy Magyarország hivatott a bolsevizmus terjedésének véget vetni, örömét fejezte ki afölött, hogy e tekintetben egyetértés uralkodik Magyarország és az antant hatalmai között. Böhm Vilmos, az akkori szociáldemokrata magyar hadügyminiszter, 1918. március 4-én feqyverszállítási szerződést ír alá az úri Lengyelországgal. Magyarország fegyvert szállított Lengyelországnak és ezzel szemben szenet kapott, amelyet a szállítás során francia katonák őriztek. Természetesen a szociáldemokraták e mesterkedései titokban folytak. A szociáldemokraták féltek attól, hogy a magyar nép, amelynek rokonszenve Szovjetoroszország iránt napról napra nőtt. véget vet a burzsoázia ezen szovjetejlenes machinációinak, amelyeket az ó segítségükkel hajtottak végre. Károlyi Mihály közvetlenül támogatta az antant-hatalmaknak tett ezen ellenforradalmi szolgálatokat. Ennek fejében arra várt, hogy a másik oldalon Wilson támogatni fogja a békekonferencián a magyar kormány kérését, hogy kedvezőbb határokat állapítsanak meq Magyarország számára. 1919. január 15-én Berlinben Ebért és Noske szociáldemokrata miniszterek parancsára letartóztatták Liebknecht Károlyt és Luxemburg Rózát. A német kommunisták é két vezetőjét még aznap bestiálisán meggyilkolták. Liebknecht és Luxemburg Róza , meggyilkolásának előkészítésében nagy szerepet játszottak az amerikai imperialisták, akik A. E. Kunyinova szovjet történész szerint támogatták Nosket, a vérszomjas szociáldemokrata minisztert bolsevikel'enes támadásában. Noske a burzsoázia eszményképe lett a bolsevizmus ellen folytatott harcban. Azon a napon, amikor Berlinben meggyilkolták Liebknechtet és Luxemburg Rózát. Budapestre érkezett Collidge tanár, a bécsi amerikai misszió vezetője, hogy Wilson megbízásából a magyar kormánnyal a bolsevizmus elleni harcról tárgyaljon. Ugyanakkor Budapestre érkezett Barthelot francia tábornok, az ukrajnai és krimi intervenciós antant-seregek főparancsnoka is. A Neue Freie Presse bécsi polgári lap így számolt be Collidge és Barthelot budapesti tárgyalásáról: „A bolsevizmus megsemmisítése az antant bizottságai segítségével... Amint értesültünk. Barthelot francia tábornoknak, a versaillesi haditanács felhatalmazottjának — aki Smith angol Őrnagy kíséretében tartózkodik Budapesten — a bolsevizmus megsemmisítéséről szóló tárgyalásai sikeresek voltak. Barthelot tábornok beszélgetést folytatott Kunfi szociáldemokrata közellátásügyi miniszterrel, a magyarországi bolsevista mozgalom jelentőségéről. A tábornok ma Collidge tanárral, az amerikai misszió vezetőjével tanácskozott, aki holnap Varsóba utázik. hogy ott is tárqyaljon a kormánnyal a bolsevikok megsemmisítéséről." Természetesen Collidge és Barthelot tárgyalásainak igazi céljairól a magyar kormány nem tájékoztatta a nyilvánosságot. A budapesti burzsoá sajtó csak azt írta, hogy Collidge magyarországi útjának célja tájékozódni a gazdasági helyzetről és előkészíteni az úgynevezett ..amerikai segélyt". Collidge tárgyalásai a jobboldali szociáldemokrata Kunfival eredményesek voltak. A magyar szociáldemokraták Noske német jobboldali szociáldemokrata útjára tértek. Az első lépés az volt. hogy 1919 januárjának végén a munkástanácsokból kizárták a kommunistákat. Ezután betiltották a Vörös Cjságot, Magyarország Kommunista Pártjának központi sajtószervét, majd letartóztatták a magyar kommunista párt vezető funkcionáriusait. Az amerikai imperialisták így készítették elő tervszerűen a bolsevizmus elleni támadást Magyarországon. A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21-i kikiáltása tehát a nemzetközi imperializmus veresége és a marxizmus-leninizmus győzelme volt. Amikor az amerikai imperialistáknak Magyarországot nem sikerült bevonniok a szovjetellenes arcvonalba, március 26-án, közvetlenül a Tanácsköztársaság kikiáltása után Lansino.