Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-25 / 152. szám, szombat

2 Ül S zo 1955. június 24. Fordítsuk minden igyekezetün et az egyenletes tervtel jesítésre Á kézsmárki Tatraľan nemzeti vállalat dolgozóinak felhívása Eddigi munkánk tapasztalatai meg­győznek bennünket arról, hogy a nép anyagi és kulturális színvonalának eme­lése a köztársaság gazdasági gyarapí­tásának és védelmi erejének megszi­lárdításával egyidejűleg csak úgy le­hetséges, ha jobban, olcsóbban és töb ; bet termelünk. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a tervet nemcsak havonként, hanem minden dekádban és minden nap egyenletesen teljesítjük. Az egyen­lőtlen munka árt az üzemnek, egész népgazdaságunknak, valamennyiünk­nek. mivel a terv teljesítésében a hó­nap elején beállott lemaradást a hó­nap végén káros hajrával kell behoz­nunk, ami kimeríti az embereket és a gépeket, drágítja és rosszabbítja a termelést. A terv egyenletes teljesítése egész tiemzeti vállalatunk minden dolgozójá­nak szilárd elhatározásává vált. Ezért 36 kollektív és 850 egyéni kötelezett­ségvállalást tettünk, melyek alapján az 1955. év harmadik negyedévére elha­tároztuk a következő összüzemi kötelezettségvállalást: 1. A jobb minőségért, az egyenletes tervteljesitésért és gazdaságosságért folyó harcot azzal támogatjuk, hogy a Jiholen nemzeti vállalat dolgozóinak felhívása szerint alkalmazott új bér­rendszert a szövőosztályon az 1955. év harmadik negyedévében kibővítjük az egyenletes tervteljesítés után járó jutalmazással. A többi termelési rész­legen bevezetjük az év végéig az új bérrendszert. Ezzel anyagilag is érde­keltekké tesszük a dolgozókat a jó és egyenletes munkavégzésben. 2. A tervet egyenletesen teljesítjük és túlteljesítjük minden dekádban, úgyhogy kiküszöböljük a tervteljesí­tésben előforduló helytelen kilengése­ket az egyes dekádokban, de főleg a hónap harmadik és első dekádjában. Egyetlen hónapban sem lépjük át a harmadik és első dekád tervteljesítése közötti különbséget többel, mint a ti­lolóban 3,7 százalékkal, a fonóosztá­lyon 0,8 százalékkal, a szövőosztályon 0,8 százalékkal, az előkészítőben 2,2 százalékkal. Igy kiküszöböljük az üze­mi terv dekádteljesítésében előforduló ingadozásokat és a harmadik és elsó dekád közötti eddig fennálló különb­get, amely az év első öt hónapjában 9,6 százalékot tett ki. Ezt a különb­séget csökkentjük és 1955 harmadik negyedévében nem lépjük át többel, mint 1,6 százalékkal. 3. Az I. osztályú féllenszövetek mi­nőségét a tervezett 92 százalékról 98.8 százalékra emeljük, az I. osztályú bú­torszöveteknél 96 százalékről 100 szá­zalékra és így 26 514 koronát taka­rítunk meg. 4. A szocialista munkaverseny elmé­lyítésével, új munkaformák elterjesz­tésével, két fonógép kezelésére való át­téréssel, a szövő-osztályon öt gép ke­zelésére való áttéréssel, a karbantar­tási munkák jobb megszervezésével, Js elsősorban a termelés ütemes és egyen­letes munkamenetével az 1955. év har­madik negyedévében a tervhez viszo­nyítva 5 százalékkal emeljük a mun­katermelékenységet és így biztosítjuk a munkatermelékenység gyorsabb nö­vekedését az átlagkeresetekhez viszo­nyítva. 5. Az üzemen belüli önálló elszámolást a fő termelésben megjavítjuk, a pót­termelési részlegen és a nem ipari szakaszokon kiépítjük ennek rendsze­rét. A személye^ takarékosság szám­láját az 1955. év harmadik negyedévé­ben további 100 dolgozónál vezetjük be, minek következtében a rnunkástik több mint felének lesz személyes ta­karékossági számlája. Az önköltségeket az 1955. év harma­dik negyedévében a tervhez viszonyít­va további 72 300 koronával csökkent­jük, amit a minőségi megtakarítások­kal együtt, mint terven felüli nyeresé­get vezetünk át az állami költségve­tésbe. 6. Arszejevá elvtársnő módszerével ež év harmadik negyedévének végéig 179 dolgozó legkevesebb két munka­menetet sajátít el, ami hozzásegít bennünket a terv teljesítésében elő­forduló ingadozások kiküszöböléséhez. 7. A késmárki gép- és traktorállo­mósnak és a toporci gép- és traktor­állomásnak, melyek felett védnökséget vállaltunk, segítünk a munkatermelé­kenység színvonalának emelésében, a termelés, tervezés, könyvelési nyilván­tartás, szocialista munkaverseny, az új munkaformák, az anyag-technikai el­látás, karbantartás és a szocialista el­vek alapján való jutalmazás érvénye­sítésének szakaszán. Ezáltal segítünk nekik az üzemen belüli önálló elszá­molás fokozatos bevezetésében. A len gondozásában és betakarításá­ban, valamint az aratási munkálatok­ban 11 200 brigádórát dolgozunk le. Mivel az egyenletes tervteljesítés nagy segítségére lehet minden üzem­nek a munkatermelékenység, minőség és gazdaságosság emelését szolgáló eddig kihasználatlan források feltárá­sában és népgazdaságunkat nagy érté­kekkel gazdagíthatja. FELHÍVJUK az összes nemzeti vállalatokat, hogy széleskörű szervezési igyekezetet fejt­senek ki minden munkahelyen az egyenletes tervteljesltésért minden hó­napban, minden dekádban, minden nap és ezt az 1955. év harmadik negyed­évére vonatkozó összüzemi kötelezett­ségvállalásban juttassák kifejezésre. Ha felhívásunk visszhangra talál ha­zánk minden üzemében, ha a terv egyenletes teljesítését a szocialista termelés ezen törvényszerűségét és el­kerülhetetlen velejáróját magukévá te­szik az összes dolgozók, ahhor hatha­tósan hozzásegítik pártunkat és kor­mányunkat a rendszeres árleszállítás és népünk életszínvonala emeléséhez szükséges feltételek megteremtéséhez. Jozef Veselý s. k., vállalati igazgató Ján Ďurča s. k., Szlovákia Kommunista Pártja üzemi szervezetének elnöke Štefan Pjatek s. k., a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságának elnöke Stanislav Böhmer s. k., A CSISZ üzemi szervezetének elnöke Késmárk, 1955. június 21. Készülnek a bányásznapra (e. e) A handlovai VII-es aknában ezekben a napokban új termelési győ­zelmek születtek. Az akna dolgozói elhatározták, hogy a júniusi tervet teljesítik annak elle­nére, hogy az első és második dekád­ban technikai okok miatt lemaradtak. Legyűrték a nehézségeket. Már a harmadik dekád első napján megvál­tozott a munka menete. Ján Mačay csoportja a 34-35-ös falon 119,2 szá­zalékra teljesítette napi tervét. Ver­senytársa, Ján Kadera sem tétlenkedik csoportjával: 106 százalékos termelési eredményt ért el ugyanazon a napon De nemcsak a termelési eredménye­ket javították meg csoportjaik, ha­nem az önköltség csökkentésének is élharcosai és a robbanóanyagnormák pontos betartásában, az árammal és a fával való takarékosságban is példát mutatnak. Azon igyekeznek, hogy a bányász­napot a terv és a kötelezettségválla­lás teljesítésével üdvözölhessék. Jól halad a mezőgazdasági építkezés Lakásépítkezésünk mellett egyik leg­fontosabb feladatunk a mezőgazdasági épületek építése. A feladat fontossá­gát teljes egészében megértik a vere­bélyi és a kiskereskényi gép- és trak­torállomások építőmunkásai is. A ve­rebélyi gép- és traktorállomás épl^ő­munkásai versenybe léptek a többi építkezési dolgozókkal. František Vala­šik, az építkezés vezetője, Ladislav Gašpar mester és Jakub Gajdoš helye­sen kezdték a versenyt értékelni, ami a dolgozókat nagyobb igyekezet kifej­tésére ösztönözte. Az elmúlt gazda­sági időszakban a dolgozók kevesebb munkanapot mulasztottak. Igy sike­rült a fő munkálatok tervét 117 szá­zalékra teljesíteni. Azonkívül, hogy lé­nyegesen növelték az építkezés gaz­daságosságát, az építkezési anyag jobb felhasználásával, amely ezelőtt gyak­ran hulladékká vált, sikerült a terve­zett termelékenységet is 105 száza­lékra teljesíteni. Példájuk nyomán a kiskereskényi gép- és traktorállomás épltőmunkásal is egyenletesen teljesítik a tervet. Ugyanebben az időben a főbb munká- | latok tervét 101 százalékra, a munka­termelékenységét pedig 129 százalék­ra teljesítették. Nagy része van ebben Štefan Ambrónak, az építkezés veze­tőjének és Jozef Zahar mesternek. Mindketten gyakran elbeszélgetnek az építkezés dolgozóival, megmagyaráz­zák nekik a tervet s egyben rámutat­nak a hiányosságokra is. Igy a dolgo­zók megismerkednek az építkezés me­netével és minden dolgozó előre tud­ja, milyen munkát kell végeznie és mennyit kereshet. Mindkét említett építkezés jó példa arra, hogyan lehet teljesíteni a mező­gazdaságban az építkezés tervét, s ugyanakkor hogyan lehet magasabb munkatermelékenységet elérni. Az épít­kezések dolgozói között folyó helyes verseny eredményeként így most már Szlovákiában nemsokára két új gép­és traktorállomfissal több lesz. A mezőgazdasági építkezést csak az új munkamódszerek széleskörű alkal­mazásával lehet meggyorsítani és megjavítani. Viliam Janiéina Brigádmunkával segítik bányáinkat A napokban az érsekújvári Elektro­svit dolgozói újabb kötelezettségválla­lásokat tettek. A hűtőszekrények sze­relőműhelyében Janik József csoport­ja kötelezettséget vállalt, hogy kikü­szöböli a nyersanyag szállításban fel­merült hibákat. Az üzemi bizottság felhívására Laducky József, Szabó Mi­hály és Siling József azt a kötelezett­ségvállalást tették, hogy brigádmunká­ra jelentkeztek bányáinkba. Az emlí­tett kötelezettségvállalásokon kívül az adminisztratív dolgozók több olyan in­tézkedést foganatosítottak, amely biz­tosítja a folyamatos anyagellátást. Major Ferenc, Érsekújvár az USA államtitkára Wilsont arra ösz­tönözte, hogy azonnal katonai táma­dást indítson a Magvar Tanácsköz­társaság megsemmisítésére. Továbbá javasolta: 1. Magyarország megszállá­sát csehszlovák és román ellenforra­dalmi hadseregekkel. 2. Magyarország elfoglalását az amerikai, anaol és fran­cia szövetségesek katonai alakulatai­val, 3. pedig a Maavar Tanácsköztár­saság elleni blokádot. A csehszlovák burzsoá kormány, amelyben szociáldemokrata miniszterek is helyet foglaltak, nemsokára utasítást kapott az amerikai és francia imperia­listáktól, akiknek képviselői a párizsi békekonferencián üléseztek, hogv gyor­san készüljön fel a katonai interven­cióra a Magvar Tanácsköztársaság megfőitására. A cseh és szlovák burzsoá­zia kész volt erre. Éppúgy, mint Wilson és Clemenceau nem tűrhetett Európa szívében bolsevik államot, nem tűrhet­tek ilven államot Csehszlovákia szom­szédságában Masaryk, Beneš. Kramár és a szociáldemokraták: Tusar. Sou­kup, Hampl. Dérer és a többiek sem. A Magyar Tanácsköztársaság hatal­mas hatást gyakorolt dolgozóinkra is, különösen Szlovákiában. A szlovákiai, de a csehorszáqi dolgozók is százával haqvták el a köztársaságot s önkénte­se- átmentek a Maqvar Tanácsküztár­sasagba. azt védelmezni és beléptek a magvar vörös hadseregbe. 1919 áprili­sában Budapesten a cseh és a szlovák kommunisták megalakították a kom­munisták szlovák és cseh szekcióiét. / Ez „Červené noviny" (Vörös Üisáq) cí­men szlovák nyelvű kommunista lapot adott ki. Sajnos, Csehszlovákia munkásosztá­lyának akkoriban még nem volt bolse­vik típusú munkáspártja, amely a szovjetorosz kommunisták útián a hatalom átvételére irányította volna őket Csehszlovákiában. A csehszlová­kiai szociáldemokrata párt jobboldali vezetősége 1919. április 2-án a Právo Lidu című vezércikkében azzal ijeszt­geti a munkásokat, hogv a magyaror­szági munkáskormány semmi más. mint a magvar imperializmus leplezett uralma. A lap többi száma is uszít a Maavar Tanácsköztársaság ellen, éspe­dig éppolv rendszerességgel, mint a burzsoá hírlapok. A cseh és szlovák munkásokat bolsevikellenes rágalmak­kal és méreggel akariák megfertőzni. A becsületes baloldali szociáldemok­raták által vezetett cseh és szlovák dol­gozóknak a Szovjetoroszország és a Magvar Tanácsköztársaság iránti ro­konszenve mind erösebbé vált. A iobb­oldali szociáldamokraták ezért óvato­sabbak lesznek. Ámíkor a boiár Ro­mánia az amerikai-francia imperialis­ták utasítására hadaival megtámadta a Magyar Tanácsköztársaságot, a iobb-. oldali szociáldemokrata vezetők a Prá­vo Lidu április 24-i számában álszen­tül arról írnak, hogy a csehszlovák hadsereg nem szándékszik megtámad­ni a Magyar Tanácsköztársaságot. Sőt 1919. április 27-én ez a lap közli a csehszlovák szociáldemokrata párt vég­rehajtó bizottságának nyilatkozatát, amely visszautasítia mind a Szovjet­oroszország, mind pedig a Magyar Ta­nácsköztársaság ellen Irányuló katonai beavatkozás gondolatát. Ugyanakkor azonban a kormánv zárt ajtók mögött már meqegvezett abban, hogy Cseh­szlovákia megtámadta a Magyar Ta­nácsköztársaságot. Ugyanaz nap, ápri­lis 27-én, V. Klofáč „szocialista" nem­zetvédelmi miniszter titkos parancsot ad a csehszlovák hadsereg szlovákiai vezérkarának, hopy támadást indítson a Magyar Tanácsköztársaság ellen. A csehszlovák burzsoá hadsereg főpa­rancsnoksága élén olasz és francia tá­bornokok állnak. Ilyen volt nálunk 1919-ben a jobb­oldali szociáldemokraták szerepe. Egy­részt a Právo Liduban el akarták al­tatni a dolgozó nép éberségét, más­részt titokban a kormányban meg­egveztek a burzsoáziával, hogy az amerikai-francia imperialisták utasí­. tására megtámadják a békeszerető Maqyar Tanácsköztársaságot. A Magvar Tanácsköztársaság béke­szerető volt. Ezt tettei bizonyltiák. Egy hónappal kikiáltása után határain már csak kb. 32 ezer maavar kétona állt. abből a Csehszlovákiával határos északi demarkációs vonalon 10 500 em­ber. Ezzel szemben a csehszlovák ol­dalon, beleértve a tartalékokat, több mint 40 000 katona állt. A 32 ezer maayar vöröskatonával szemben Ro­mániában, Csehszlovákiában és Jugo­szláviában (beleértve a lugoszláv te­rületen álolmásozó francia sereget is) I a Maqyar Tanácsköztársaság ellenségei­nek több mint 200 ezer .iói felfegyver­zett katona állt rendelkezésére. Csak miután a bojár román hadsereq meg­támadta a Magyar Tanácsköztársasá­got. került sor Maqvarorszáqon a dol­qozók önkéntes mozgósítására a vö­rös hadsereg soraiba. A budapesti qvá­rak munkásainak fele azonnal jelent­kezett a vörös hadsereabe. Miután a csehszlovák burzsoá hadsereg is meg­támadta a Maqvar Tanácsköztársasá­got. úgyszólván máról holnapra a földből nőtt ki a magyar proletárok íiadsereqe. Ennek a hadsereqnek so­raiba nemzetiségi hovatartozásra valő tekintet nélkül állnak be a proletárok. Memzetközi brigád, vörös szlovák ez­red alakul, amelybe a kommunisták budapesti szlovák és cseh szekciója to­borozza az embereket. Nem sokkal április 27-e után a csehszlovák burzsoá hadsereg már el­foglalta Miskolcot és Magyarország legnagyobb szénmedencéjét, Salgótar­jánt fenyegette. A magyar vörös had­sereg azonban gyorsan megállítja a csehszlovák haderők támadását és el­lentámadásba megy át. Amerre a győzedelmes magyar vörös hadsereg átvonul, Szlovákia dolgozó népe meg­alakítja a munkások, parasztok és ka­tonák tanácsait, s ezek átveszik a ha­talmat. Június 16-án Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. A Szlovák Tanácsköztársaság kormányá­nak elnöke Antonín Janoušek cseh kommunista lesz. A kormány azonnal átveszi a magyar vörös hadsereg ál­tal a burzsoázia alól felszabadított területek igazgatását. A szovjet kor­mány példájára a húsz alkalmazottnál többet foglalkoztató magyarországi ipari üzemeket azonnal államosítják és ugyanígy a nagybirtokokat is. Szlovák vörös hadsereget is létesít, amelybe tömegesen jelentkeznek Szlo­vákia dolgozói. A Szlovák Tanácsköz­társaság kormányának első lépése az volt, hogy szövetséget ajánlott fel Szovjetoroszországnak és a Magyar Tanácsköztársaságnak. A kormány fel­hívással fordult a cseh munkásokhoz is, hogy rázzák le a burzsoázia ural­mát és teremtsék meg a proletariátus diktatúráját. Néhány marxista történészünknek az a véleménye, hogy 1919-ben hely­telen volt csak a Szlovák Tanácsköz­társaság kikiáltása, Véleményük szerint a Csehszlovák Tanácsköztársaságot kellett volna kikiáltani. Állításukat azzal indokolják, hogy ez ellentétben állt a csehek és szlovákok 1918. ok­tóber 28-án alakított közös államának gondolatával. Ügy vélik, hogy a Szlo­vák Tanácsköztársaság kikiáltása tö­rést jelentett a cseh és szlovák mun­kásosztály közös harcainak hagyomá­nyaiban és kifogásolják azt is, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság kormánya nem nyilvánította ki világosabb for­mában akaratát, hogy a cseh és szlo­vák nép közös államában, a Csehszlo­vák Tanácsköztársaságban akar élni. Ha a kérdés úgy állna fenn, hogy Szlovákiában burzsoá Szlovákia alakult volna, amely elszakadt volna a cseh országrészektől, amelyek akkoriban szintén burzsoá jellegűek voltak, ak­kor a fentemlített nézetek talán he­lyesek volnának. Azonban 1919-ben Csehszlovákia burzsoá állam volt. A Magyar Tanácsköztársaság hadserege az ellentámadás során a burzsoázia uralma. alól szabadította fel Szlovákia területének egy részét. Most az a kér­dés, vajon a szlovákiai proletároknak akkoriban ed kellett határozniok a Szlovák Tanácsköztársaság megalakí­tását, vagy várniok kellett volna arra, amíg a cseh országrészek proletariá­tusa is megalakítja a szovjeteket. Két­ségtelen, hogy a Szlovák Tanácsköz­társaság a marxista-leninista nemzeti­ségi politika értelmében a dolgozó nép hazájának magasabb formája volt, mint a burzsoá Csehszlovákia. A Szlovák Tanácsköztársaság kor­mánya azt várta, hogy a forradalom ereje az egész Csehszlovák Köztársa­ságban kialakítja a tanácsköztársasá­got. Tények bizonyítják ezt. Ezt bizo­nyítja pl. a červené Noviny 1919. jú­nius 3-i számában megjelent „A pro­letariátus diktatúrája Szlovákiában és Csehországban" című cikk ls. A szlo­vák kommunisták azt akarták, hogy a cseh országrészekben is győzedel­meskedjék a munkásosztály. Vagyis a szlovák nép, amikor 1919-ben csak a Szlovák Tanácsköztársaságot kiál­totta ki, nem sértette meg a munkás­osztály érdekeit. Nem járt el a dolgozó nép érdekeivel ellentétben, ha az ak­kori helyzetet vesszük tekintetbe. A marxista történészeknek pedig a munkásmozgalom eseményeit mindig az adott helyzet és körülmények sze­rint kell vizsgálniok. A Magyar Tanácsköztársaság által elkövetett hibák sajnos a Szlovák Ta­nácsköztársaságban is ismétlődtek. Ezek a hibák nagyok voltak. A kom­munisták egyesültek a szociáldemok­ratákkal anélkül, hogy a szociáldemok­rata pártot megtisztították volna a jobboldali árulóktól. Ennek Szlovákiá­ban is következményei voltak. A jobb­oldali szociáldemokraták aláásták a szovjeteket, együttműködtek az ellen­forradalommal, s közvetlenül támogat­ták azt. A Magyar és Szlovák Ta­nácsköztársaság nem tudta a szovjet rendszerben érdekeltté tenni a kis­és középparasztokat, mivel nem osz­totta fel a földnélküliek között a nagybirtokosok földjét. Nem tudta megszilárdítani és elmélyíteni a mun­kásosztály szövetségét a parasztság­gal. Azonban mindezek és az akkori­ban elkövetett hibák nem vezettek volna bukáshoz. A becsületes kom­munisták bizonyéra megvalósították volna az egyesült szocialista-kommu­nista párt megtisztítását az árulók­tól. Bizonyára sor került volna a pa­rasztság kérdésében elkövetett hibák helyrehozására is, ha az ellenforra­dalmi intervenciós hadseregek túlsú­lya 1919. augusztus 1-én nem fojtotta volna meg a kis Magyar Tanácsköz­társaságot és ezzel együtt a kis Szlo­vák Tanácsköztársaságot is, amelynek területét a vörös hadsereg már július 5-től kezdve elhagyta. * • * Maľ 36 évvel ezen események után, amikor dolgozó népünk drága hazájá­ban, a népi demokratikus Csehszlová­kiában boldogan él, kezében tartva a kormányrudat, meghatottan és tiszte­lettel emlékeznek azokra a nagy és hósi harcokra, amelyeket Szlovákia dolgozói 1919-ben a Szlovák Tanács­köztársaság fennállása során vívtak. Ettől az időtől kezdve egészen 1945 májusáig, amikor a dicső szovjet had­sereg felszabadított minket a nácik igája alól, de különösen 1945 óta Cseh­szlovákia népe megtanult testvéri sze­retetben, egységben élni hazájában, a szocializmus felé haladó népi demok­ratikus Csehszlovákiában. Végül még néhány szót dr. Vietor Márton könyvével kapcsolatban. Ez a mű sok hiányossága ellenére is igen értékes dolgozó népünk számára. A dokumentumok és a tények százai tükrében mutatja be a szlovák és a cseh dolgozó népnek 1919-ben foly­tatott hősi harcát a kizsákmányolás ellen, a szabadságért. Ezt a szabad­ságot dolgozó népünk csak 26 évvel később érhette el, hála a hősi szovjet hadseregnek, mely Csehszlovákiát fél­szabadította. František D. Pór a CSKP Története Intézetének igazgatóhelyettese, Prága

Next

/
Oldalképek
Tartalom