Uj Szó, 1955. június (8. évfolyam, 131-156. szám)

1955-06-01 / 131. szám, szerda

UJSZ0 1955. június 1. A kommunisták munkája nyomán MIELŐTT A PÄRKÄNYI járás egyes szövetkezeteinek munkaeredményeit értékelnénk, meg kell állapítanunk azt, hogy a járás kommunistái a szövetke­zeti tagok kezdeményezésének figye­lembevételével már olyan eredmé­nyeket értek el, ami felett nem sza­bad csak mindennapian elsiklani. Már az a tény is, hogy a szövetkezeti ta­gok bátran merik alkalmazni a haladó módszereket, arról tanúskodik, hogy a kommunisták népnevelő munkája , ;ó talajra talált a szövetkezetesek sorai­ban. Bíznak a kommunistákban, hisz­nek nekik, s irányításukkal követke­zetesen küzdenek a X. pártkongresz­szus határozatainak megvalósításáért. Az új munkamódszereket, — mint pl. a kukorica és a krumpli négyzetes­fészkes vetési módja — a járás szö­vetkezeteinek túlnyomó része bátran és következetesen alkalmazza. A X. pártkongresszus irányelveiből kiindul­va a járási pártbizottság határozatot fogadott el, melynek értelmében a kukorica és krumpli négyzetes-fész­kes ültetési módszerének nagyméretű alkalmazásával lényegesén növelik el­sősorban a takarmányalapot. Hogy a kommunisták ezen feladatukat meny­nyire tudták megvalósítani, a következő számadat mutatja a legjobban. A já­rási pártbizottság határozata értelmé­ben a járás területén az idén 'J40 hektáron kellett négyzetes-fészkes módszerrel vetni kukoricát. A tényle­ges eredmény pedig az, hogy 960 hektárt vetettek be. Ez a'zt jelenti, hogy a határozat nem maradt papí­ron, hanem a gyakorlatban is megva­lósult. A határozat megvalósítása kü­lönösen a bélai, muzslai, szőgyéni, ebedi és libádi szövetkezetekben ta­lált kitűnő talajra. Az említett szö­vetkezetekben dolgozó kommunisták egy percre sem tévesztették szem elől a CSKP X. kongresszusán kitű­zött irányelvek megvalósítását. A já­rási pártbizottság irányításával aktívan harcoltak a termelés növelését szol­gáló új módszerek bevezetéséért. Az említett szövetkezetekben nemcsak a tervben meghatározott területet ve­tették be négyzetes-fészkes módon, hanem jóval többet. / Nem így van ez azokban a szövet­kezetekben, ahol a kommunisták ma­guk sem_ értették meg az új mód­szerek bevezetésének fontosságát a terméshozam növelése érdekében. Így áll a helyzet pl. Bátorkeszin is, ahol a tervezett 200 hektár helyett csak 130 hektárt vetettek négyzetes-fészkes módszer szerint. Ez azért történt, mert a szövetkezeti tagok a meg­művelésre kiosztott kukoricaföld sorai között babot termeltek. Valaki most azt jnondhatná, mi van ebben rosjz? Nincs is ebben semmi megveten­dő, csak az, hogy a szövetkezet ku­koricaföldjén termelt babnak a fele a szövetkezeté, a fele az illető tagé. No meg a két növény mégis csak kiéli a földet. No de ha a szövetkezeti alapszabályzatban lefektetett szövetke­zeti törvényeket ismerjük, meg kell állapítanunk, hogy itt már valami nincs rendben. A szövetkezeti alap­szabályzat ugyanis kimondja, hogy a közös területen termelt termékek a közösség, vagyis a szövetkezet tu­lajdonát képezik. A közös területen termeitekből a szövetkezeti tag mint egyén, csak a ledolgozott munkaegy­ségeinek megfelelően részesülhet. A négyzetes-fészkes ültetési mód alkal­mazásával lényegesen növekedik a hektárhozam, — ezt már sok tapasz­talat bizonyította — így a munka­egységek értéke is magasabb és pót­jutalmazás címén a tagok kaphatná­nak annyi kukoricát, hogy az árán nem egy, hanem húsz véka babot is vehetnének. HASONLÓ A HELYZET Dunamocson is. A tervezett 40 hektár helyett csak 20 hektár kukoricát vetettek az em­lített módon. Itt nem a bab, nem a borsó játszik közre, hanem az, hogy kulák van a szövetkezetben, sőt nem is egy, hanem kettő. Jól ismerik a dunamocsiak is Szenei és Báby ura­mékat, akik a múltban nyúzták őket, most mégis megtűrik soraikban. Igaz, Szendék ellátják a szövetkezetet „jó tanáccsal", de olyannal, amilyentől a szövetkezet visszafejlődik. Itt nem igen van helye a sok beszédnek, in­kább azt szeretnénk megtudni a duna­mocsi kommunistáktól, meg a szövet­kezeti tagoktól, meddig takargatják még a kulákokat, meddig tűrik még soraikban. Talán a dunamocsi kom­munisták megfeledkeztek az osztály­harcról, megfeledkeztek arról, hogy kulák nem való a szövetkezetbe, ahol pedig befurakodott, ki kell tenni a szűrét. A hús, tojás, tej termelése terén is nagy feladatok megvalósítása áll a párkányi járás előtt. A járás kom­munistái ezen a téren már komoly eredményeket tudnak felmutatni. A munka jó megszervezésének, a takar­mányalap szakszerű kihasználásának már kézenfekvő eredményei vannak. A KARVAI EFSZ-ben már a múlt évben is szép eredményeket értek el az állattenyésztés terén. Az összes termékekből pontosan teljesítették be­adási kötelezettségüket. A X. párt­kongresszus irányelveinek alapján azonban még sokkal nagyobb felada­tok teljesítésére vállalkoztak. Megfo­gadták, nem elégszenek meg annyival, hogy beadási kötelezettségüket telje­sítsék, hanem terven felül is akarnak adni az országnak húst, tejet, zsírt, tojást, mert így kívánja a párt, így kívánja a dolgozó nép és a saját ér­dekük is. Eme nagy elhatározás meg­valósításának az élén Kerekes Ferenc, a szövetkezet elnöke áll. Azt mondják róla, hogy keménykezű ember, ke­ménykezű kommunista. Szereti a ren­det. Igaz, azért egyesek görbe szem­mel is néznek rá. Szenei András is panaszkodik rá, hogy így meg úgy, a Kerekes neki nem engedte kifizetni a múlt évben járandóságát. Szenei Andrást ugyanis megrúgta a szama­ra. Kezét felkötve hordta, .úgy járt a faluban. Be is jelentette a szövetke­zet irodájában, hogy ő bizony fájós kézzel nem igen dolgozhat. Bele is nyugodtak a vezetők, mert hát Szenei András eddig sem sok vizet zavart a szövetkezetben. Később aztán kide­rült a turpisság, hogy a szamár igen óvatosan bánt gazdájával, mert a be­tegség ideje alatt Szenei barátunk úgy dolgozott ám a saját szőlőjében, ahogy a szövetkezetben még nem igen látták. Amikor beszüretelt, a beteg­ség is elmúlt, csak a munkaegysége nem szaporodott. Követelte az elnök­től, hogy a betegség idejére, minden napra írjon neki legalább háromne­gyed munkaegységet. Ezt bizony Ke­rekes Ferenc nem tette meg. Ezért haragszik az elnökre Szenei András. KEREKES FERENC azonban nem azért kommunista, hogy az efféle ap­ró-cseprő dolgokon rágódjék. Követ­kezetesen irányítja a szövetkezetet. Lépésről lépésre viszi előre a X. párt­kongresszus által kitűzött cél felé. Megtanította a szövetkezet állatte­nyésztőit, hogyan kell helyesen gaz­dálkodni a takarmánnyal, hogyan le­het növelni a tejhozamot, fokozni a súlygyarapodást. Segített a vezető­ségnek bevezetni a pótjutalmazást. Rábírta az állatgondozókat, hogy osszák szét az állatokat gondozás cél­jából egymás között. így aztán, ki hogyan dolgozik, úgy veszi hasznát. A párt segítségének, útmutatásának az eredménye még jobban meglátszik a szőgyéni szövetkezetben. Ez a szö­vetkezet nemrégen is még a leggyen­gébbek közé tartozott a párkányi já­rásban. A járási bizottság Horváth Já­nos elvtársat küldte a szőgyéni szö­vetkezetbe, mint politikai szervezőt, aki rövidesen maga köré tömörítette a szőgyéni kommunistákat és az ő se­gítségükkel hozzáfogott a szövetkezet talpraállításához. Már a múlt ősszel arra törekedett, hogy a szövetkezet biztosítsa az idei takarmányszükség­letét. A múlt év őszétől kezdve állan­dóan arra törekedett, hogy az állat­gondozók jól szervezzék meg mun­kájukat, s ki-ki feleljen a tejhozamért. Ez azonban nem akart menni. Végre aztán május 1-én megtört a jég. A szövetkezeti tagok beleegyeztek ter­vébe. Azóta az átlagos napi tejhozam 200 literrel emelkedett. A múlt évben a szőgyéniek — bár szégyen rájuk, de megírom — adó­sai maradtak az államnak. A becsüle­tükön esett csorbát azonban az idén ki akarják küszöbölni. Ügy látszik, hogy ez sikerül is, mert az első fél­évi kötelező beadás teljesítésén felül már 43 mázsa sertés- és 75 mázsa marhahúst értékesítettek szabadpiaci áron. Szilárd elhatározásuk azonban, hogy az év végéig terven felül 250 mázsa sertés- és 200 mázsa marhahúst adnak az államnak. A SZŐGYÉNIEK ma már büszkék az elért eredményekre és szeretettel, há­lával néznek a partra, mert a párt emelte ki őket a kátyúból és még ma is vezeti "a szövetkezetet azon az úton, amely a dolgozó parasztság boldogabb jövőjéhez vezet. Szarka István Új minisztérium létesült A köztársaság kormánya május 28-i ülésén elhatározta, hogy az eddigi Tü­zelő- és Energetikaügyi Minisztériumot Tüzelőanyagügyi Minisztériumra és Energetikaügyi Minisztériumra osztja fel. Ez az intézkedés jobb szervezési lehetőségeket teremt a tüzelő és ener­getikai ágazatokban a termelés helyes irányítására és tervezésére. Ezekben az ága?atokban feltétlenül meg kell oldani a beruházási építkezésben, valamint a már létező kapacitások ma­ximális kihasználása terén fennálló nagy és bonyolult feladatokat a tüzelő­és energetikai alap gyors fejlődésé­nek biztosítása érdekében. * * * Antonín Zápotocký köztársasági el­nök május 30-i határozatával Viliam Široký miniszterelnök javaslatára Jo­zef Jónást, az eddigi tüzelő, és ener­getikaügyi minisztert a Tüzelőanyag­ügyi Minisztérium irányításával bízta meg. Ugyanakkor a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára dr. Franti­šek Vlasákot, az állami tervhivatal elnökhelyettesét, a miniszter eddigi helyettesét miniszterré nevezte ki és megbízta az Energetikaügyi Miniszté­rium irányításával. Dr. František Vlasák, az újonnan ki­nevezett miniszter május 31-én a prá­gai Várban a miniszterelnök jelenlé­tében a köztársasági elnök kezébe le­tette az alkotmányban előírt fogadal­mat. Csehszlovákiában amerikai <kémügynőköket tartóstattak le A Belügyminisztérium dolgozói az utóbbi időben 13 amerikai ügynököt lepleztek le és tartóztattak le, köztűk Václav Urbant, Adolf Klímát, Blaris Matéjiceket és másokat, akiket Nyu­gat-Németországból küldtek a Cseh­szlovák Köztársaság területére. Egy­úttal letartóztatták az amerikai hír­szerző szolgálat részére kémtevékeny­séget folytató személyek egész sorát. A kémek letartóztatásakor nagy bizonyítóanyagot találtak és foglaltak le, többek között fegyvereket, rob­banóanyagot, mikrófényképezőgépeket, leadóállomásokat, hamis okiratokat, jelentős összegű pénzt és más kém­jellegű okmányokat. A Belügyminisztérium szerveinek sikerült megakadályozni, hogy az ame­rikai kémek teljesítsék feladataikat. A vizsgálat során a letartóztatott személyek vallomásából megállapítást nyert, hogy az amerikai kémszolgálat számára adatokat kellett volna besze­rezniük a csehszlovák fegyveres erők­ről, a népgazdaságról, valamint fény­képfelvételeket , kellett volna készí­teniük a fontos ipari és katonai épü­letekről, közlekedési hálózatról stb. A kémügynököket hosszú tartamú tanfolyamokon képezték ki amerikai előadók vezetése alatt arra, hogy a Csehszlovák" Köztársaság területén kémhálózatot építsenek ki. A letartóztatott személyek kihall­gatása folyik. Az Alekszandrov-együttes hangversenye Brnóban A brnói Téli-stadion alig tudta be­fogadni mindazokat, akik az esti hang­verseny iránt érdeklődtek. Viharos taps üdvözölte az együttest, amikor felsorakozott az emelvényen. A műsor minden száma az Alek­szandrov-együttes művészi alkotásá­nak nagyszerű eredménye volf, mely a békét és barátságot szolgálja. Az etjyüttes idei csehszlovákiai körútja alkalmából először adta elő Turikov „A békéért" címú da'át. A brnói ke­rület dolgozói szűnni nem akaró taps­sal mondtak köszönetet azért a szép­ségért, örömért és a békéért és szo­cializmusért folytatott harcban nyúj­tott támogatásért, amiben az együttes részesítette őket. A hangverseny be-> fejező részében V. A. Alekszandrov üdvözölte a közönséget. Az éljenzés, az elismerés és a testvéri szeretet megnyilvánulásai kísérték a szovjet művészeket, amikor virágcsokrokkal kezükben búcsúztak a brnói közönség­től. A brnói fellépéssel az Alekszandrov­együttes befejezte hazánk kerületei­nek látogatását. Az együttes kedden, május 31-én tért vissza Prágába, ahol június 1. és 2-án a Téli-stadionban rendezett hangversenyével búcsúzik a főváros közönségétől. H -4-t-Hŕ A nemzetközi gyermeknapon... Rólatok ernlékezünk, legdrágább, legféltettebb kincsünkről, gyerme­keinkről. Titeket köszöntünk meleg szeretettel. Benneteket, akikben bol­dog jövőnk zálogát, életünk célját, értelmét látjuk. Hozzátok fordulunk, akik csak hív­ből ismeritek a régi vüág sok millió gyermekeinek életét. Ti már nem tud­játok, mi az — iskola helyett libákat őrizni, télvíz idején mezítláb járni. T i már egy szebb jövő életét élitek. Előttetek áll az élet, hogy erős, egész­séges, művelt emberekké váljatok. Olyan pályát választhattok, amilyet akartok. Játsszatok, majd az iskola padjaiba kerülve tanuljatok, sportol­• • KÖZTÁRSASÁGUNKBAN 1963-ig a szőlő területét 3600 hektárral kell növelni, az asztali borszőlők gondozá­sának százalékát pedig a mostani 10 százalékról 15 százalékra kell emelni. , A IIANGLEMEZüZEMEK hanglemez­re veszik fel a „Prágai Tavasz" legje­lentősebb hangversenyeit és az egyes művészek teljesítményét. Eddig P. Tortelier francia csellista egyes ze­neszámait vették fel lemezre. játok, szórakozzatok, drága gyerme­keink. A ti gondtalan, boldog gyer­mekéveiteket szolgálják bölcsődéink, óvodáink, iskoláink. Szüleitek, taní­tóitok, az egész állam szerető gon­doskodása kíséri életetek minden ifiozzanatát. Drága gyermekeink, most mi állunk előttetek a szeretet virágaival szí­vünkben én kívánjuk nektek, nőjjetek nagyra és legyen életetek boldog és derűs. Ne tudjátok meg soha, mi a háború, és a béke sok-sok termékeny esztendeje kísérjen benneteket egész életeteken keresztül. G. A. * KELET-CSEHORSZÄG egyik leg­szebb ' városa Chrudim. Itt rendezik meg június 4—7-e között a IV. or­szágos bábszínház-fesztivált. IDŐJÁR ÁS Kisebb felhőátvonulások. A hőmér­séklet tovább emelkedik. A legmaga­sabb napi hőmérséklet Délnyugat­Szlovákia területén 20—24 C fok, másutt 16—20 C fok. Enyhe északi szél. afeif ••••• iiiiiiaiiBisiiii iBiiii ii •••••^itiiiEiitmiaáiii nini •isiiiiiiiiii iiiiiiiiiiiiiiii iiiii ii mi •••••••••••••niiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiif y QflaqjLp &üikt (LVelt Ma, június elsején, amikor a nap­sütéses utcákon a gyermekkocsikat tologató boldog anyákat, a gyermek­játszótereken futkározó gyermekha­dat nézem, eszembe jut egy tíz év előtti történet. Késő ősszel történt, amikor a hulló falevelek szomorú condolatokat ébresztenek az ember­ben. Fáradtan vánszorognak a menekü­lök. Öregek, ifjak, gyermekek, fér­fiak és nők. A nők túlnyomó több­ségben vannak, mert a fegyverforga­tó férfiak a partizánok soraiban ha.r­colnak a vad, kegyetlen ellenség ellen. A csapat élén Nagy Éviké, egy 11 éves eperjesi lányka jár. Vele van édesanyja, nagyanyja és nagyapja. A nyurga kislánii vékony, fürge hosszú lábaival gazellaként, szökdel előre, varkocsba font szőke haja vállát ver­desi, arca kivirult és kék szeme paj­kosan csillog. A csapat közepe táján halad Er­zsébet két gyermekével, Péterrel és Verával. Erzsébet éppúgy, mint a felnőttek legtöbbje hátizsákkal mene­tel. balkezében kulacsot visz. Péter is hátizsákot cipel, csak Vera — ő még kicsi, — mm hord csomaoot. iCsendben haladnak. Erzsébet asz­szony, ha szól is néha a gyermekek­hez, nagyon halkan beszél, mert közel az ellenség, aki pusztít, rabol, keract és gyilkol. Étlen, — szomjan halad a csapat. A felnőttek nagyon ritkán és keveset esznek, elsősorban a gyerme­keknek jár abból, ami van: Kevéske élelem van velük és arra számítanak, hogy útközben forrásra bukkannak. Sajnos, a források környékét minde­nütt megszállta a könyörtelen ellen­ség. Óvatosan kell haladni. A parti­zánok nyomdokain járnak. Végre a csapat forráshoz ér. Sokan vannak és mindenki egyszerre akar inni. Ez bizony nem megy minden szóváltás nélkül. Többen hangos üdv­rivalgással üdvözlik az ivóvizet, meg­feledkezve az óvatosságról. Ebből támadt a baj.-A németek meg­hallották a hangos szavakat és lö­völdözni kezdtek. A menekülők sza­naszét futottak. A fiatalabbak beira­modtak az erdőbe, az öregebbek buk­dácsolva törtettek a bozótba — né­hányan a farakások mögé bújtak. Éviké gyors lábaimi őzként rohant fel a magas hegyoldalon. Kevesen ju­tottak oly messzire a veszélyes hely­től, mint ő. Anyja és nagyszülei nem jutottak messze, a német golyók ki­oltották életüket. < A kislány a puskaropogásbol meg­értette,, mi történt odalent. Kétségbe­esetten bújkált a fák mögött, sírt, zokogott és ijedten tekintett a vész irányába, attól félve, hogy őt is eléri a végzet. Az ellenség azonban másfelé for­dult, és a két gyerekével menekülő Erzsébet megtalálta a síró kislányt. Szomorú, rémült szemmel nézett rá és megszólította. Éviké sem a magyar, sem a szlovák, sem a német szóra nem válaszolt, pe­dig mind a három nyelvet bírta. Mondhatatlan félelemmel szegezte őz­tekintetű szemét Erzsébetre. Olyan nagy fájdalom én félelem volt a te­kintetében, hogy Erzsébet szíve ősz­szeszorült. Ne félj, gyere vélünk, gon­doskodni fogunk rólad és vigyázni fo­gok rád — bátorította a kislányt. Végre a kislány erőt vett rémüle­ten és szóra nyílt az ajka — igen, én is veled megyek! Könnyei patakzottak, ajka' sírás közben meg-megvonaglott. Nem volt vesztegetni való idő. Meg kellett találni az ösvényt, eljutni a partizánokhoz, hogy az ő oltalmuk alatt biztos hely­re jussanak, ahol bevárhatják a fel­szabadító szovjet hadsereget. Tíz év múlt el azóta. Éviké nagyra nőtt — egyetemre jár, mérnöknek készül. De fájdalommal gondol' arra a rémületes napra, amikor az édes­anyját és nagyszüleit elvesztette és ő árván maradt a rengeteg nagy er­dő mélyén. Asszonytársaim! Fogjunk össze a háborús fenevadak ellen. Emeljük fel tiltó szavunkat! Soha többé háborút! Nem akarjuk többé látni a rettegést, a fájdalmat és rémületet gyermekcink "kémében! Mi a békét akarjuk! A bé­két hirdetjük és a békéért küzdünk minden gondolatunkkal, cselekede­tünkkel és munkánkkal. Ha mindnyájan összefogunk a béke érdekében, győzelemre visszük ügyün­ket! IK. RJ k

Next

/
Oldalképek
Tartalom