Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-01 / 103. szám, vasárnap

10 *WS20 1955. május f: Soha többé Hirosimát Minden népnek legdrágább: Anglia jövőjéért harcolnak A „Fukurju Maru 5" békés japán halászhajó a bikini hidrogénbomba kísérletkor rádióaktív felhőbe került. A halászok közül a harminckilenc éves Ajkici Kubojama meghalt és a többi huszonkét halász már több, mint egy éve kórházban szenved. Ajkici Kubojama özvegye felhívással fordult a világ népeihez: „Én Ajkici Kubojama fe­lesége vagyok, aki először szenvedte meg a hidrogén­bomba szörnyűségeit. Fér­jem az első áldozatok között volt. Huszonkét társával ha­lászott a kis „Fukurju Maru 5"" halászhajón, messze a Bi­kini szigetektől. A hajó sze­rencsétlenségére belekerült a halálthozó rádióaktív fel­hőbe, amely az 1954. már­cius 1-én megtartott ameri­kai hidrogénbombakísér­letekből eredt. A halászok mit sem sejtve, március 14­én visszatértek Jajcu kikö­tőjébe. Mikor megvizsgálták őket. kiderült, hogy a mér­gező rádióaktív-hamu a hu­szonhárom halász egészségét aláásta. Semmihez sem ha­sonlítható az a fájdalom, amelyet a betegek és hoz­zátartozóik éreztek. A legjobb orvosok beavat­kozása sem segített. 1954. szeptember 23-án férjem, Ajkici meghalt. Utolsó sza­vai ezek voltak: „Pusztuljon minden atom- és hidrogén­bomba !" Három kiskorú gyermeket hagyott árván, itthagyta testvéreit, öreg szüleit és engem. Kilenc évvel ezelőtt az amerikaiak először dobták le Hirosima és Nagaszaki városokra az atombombát. Több mint százezer embert pusztítottak el és elterjesz­tették a borzalmas atombe­tegségeket, amelyek az el­következő években is ren­geteg emberáldozatot köve­teltek és amelyek még ma is veszélyeztetik nagyon sok ember életét. Ne ismétlőd­jék még egyszer Hirosima tragédiája! Soha többé Hi­rosimát! Ez a japán nép határozott és egyöntetű akarata! A legutóbbi időben még rettenetesebb tömegpusztító fegyvert találtak ki: a hid­rogénbombát, amelynek gyil­koló hatása még nagyobb. Ennek is mi, japánok va­gyunk az áldozatai. Azt akarjuk, hogy a Csen­des-óceán vidékén csend és nyugalom legyen. Nincsen joguk a halászoknak, hogy békésen halásszanak a nyílt tengeren ? Az amerikai háborús ter­vek miatt elvesztettem fér­jemet és huszonkét dolgos társa még most is a kór­házban szenved. Gyűlölöm a hidrogénbombát és mind­azokat, akik azt az emberi­ség elpusztítására akar-ják felhasználni." MEGGYŐZŐ TÉNYEK MALÁJFÖLD. Hatszázezer malájföldi lakost (az egész lakosság 10 százalékát) arra kényszerítettek, hogy el­hagyják otthonukat. Az angol hatóságok táborokban gyűjtötték össze ezeket az embereket, mert nem voltak hajlandók értesüléseket szolgáltatni a „terroristákról". Az iskolaköteles gyermekeknek csupán 30 százaléka részesül oktatásban. (A malájföldi közoktatás vezetője szerint ez „figyelemreméltó" eredménynek tekintendő.) A tanulással járó költségek 400 százalékkal emelkedtek. A gyermekmunkások száma egy esztendő alatt 3793-ról 4722-re emelkedett. Minden hetedik malájföldi lakos tüdőbajban szenved. (Ez az adat csak a kórházilag nyilvántartott betegekre vonatkozik.) KÉNYA. Az országban kegyetlen háború dúl, a gyar­matosítók Lincoln-bombázókkal támadják a békés kikuju törzsét. 1953-ban háromezer afrikait öltek meg, öt­száztizet kivégeztek az állítólagos Mau-Mau tevékenysé­ge miatt, százhatvanezer afrikait a legmegalázóbb körül­mények között „hallgattak ki". Sok száz afrikait letar­tóztattak, meztelenre vetkőztettek és arra kényszerítet­tek, hogy órák hosszat álljanak fejük fölé emelt ka­rokkal. Sok afrikait börtönbe zártak, ahol már hosszú ideje sínylődnek minden kihallgatás és a per megindí­tása nélkül. A 42 000 európai gyermek oktatására évenként és fe­jenként száz fontot költenek. Az öt és félmillió afrikai lakos gyermekeinek nevelésére évenként és fejenként Gsupán két font jut. iniir a I I i • • !<11II>• I!•;• IIIMI>KTII>>tl[i>!III•III:!iitaniniii(!!iuli;iiiiirai>amil>nilha^IAI[•i;*IIIFI*ITII!«T!(IIIIIMIIIIII^III'iTiiiiiiiaitatiCiiiíriiitnitiviiiiianaiiiitviii)I*MIIIIIIATIIR>>uaiipHit<anait«IRI]iar<ifiai:•::>>III ai iI• I IMI I I i i IIIIIIIIIIIIIÜIIIIIIIHIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIÍ I I A Délafrikai Unióban hitleri típusú koncentrációs tá­oorokat létesítettek. Kelet- és Közép-Afrika angol gyarma­tain véres terror dúl és Tunisz, Marokkó, Algír és Mada­gaszkár területei egy klikk kezében vannak, amelynek élén a francia finánctőke képviselőinek maroknyi csoportja áll. Mialatt a lakosság elképzelhetetlen nyomorban tengődik, addig a konszernek a lakosság kizsarolásával, az ország megrablásával hatalmas nyereségeket vágnak zsebre. Az af­rikai népek azonban már nem hajlandók tűrni a gyarmato­Kenyában až angol King's Afričan Riflex ötödik hadosz­tályának tagjai a rendőrséggel együttműködve bestiális támadást intéznek a védtelen bennszülöttek ellen. Az afrikai népek függetlenségi és szabadságharca sítók garázdálkodásait. Az afrikai felszabadító mozgalom mind szervezettebb lesz. A bányaipar, a nagy ültetvények és a közlekedés fejlődése a helyi proletariátus gyors növe­kedéséhez vezetett, amely legharciasabb csapatként az afrikai felszabadító mozgalom 'élére állt. Az afrikai országok túl­nyomó többségében a gyarmatosítók megtiltották a mun­kásoknak a politikai szervezkedést, kiváltképpen a kommu­nista párt és a munkássajtó ellen lépték fel. Majd min­den országban szakszervezeti szövetségek létesültek. Az af­rikai népek igazságos követeléseire a gyarmatosítók Afrika minden táján a legnyersebb terrorral válaszolnak. Észak­Afrikába katonai erősítéseket szállítottak. A rendőrség ke­gyetlenül letöri az algíri, marokkói ós tuniszi hazafiak küz­delmét és nem retten vissza a legkönyörtelenebb kínzások­tól sem. A Délafrikai Unió hivatalai a durva faji elnyomás politi­káját folytatják az USA példájára. Strijdoma jelenlegi mi­niszterelnök pártja új intézkedéseket foganatosít a 9 mil­lió néger, több mint egy millió félvér és 400 ezer hindú el­nyomására. Az erőszakkal foganatosított szégyenteljes in­tézkedések közé tartozik a négerek nevelését szabályozó törvény, amely betiltja a néger és fehér gyermekek közös iskolai nevelését és 60—70 ezer afrikai kitelepítését ter­vezi Johannesburg város nyugati részébe. Egy másik fös­vény megtiltja az afrikaiaknak és a haladó szellemű euró­paiaknak a külföldi utazásokat, hogy ne panaszkodhassanak a Dél-Afrikában folyó elnyomó rendszerre. De az Afrika minden részében folyó terror, gyilkolás, kín­zás és letartóztatás ellenkező hatást vált ki, mint amilyet a gyarmatosítók és a délafrikai nacionalista kormány kíván az elnyomott lakosság tömegei még nagyobb elhatározással kapcsolódnak be a gyarmati és függő országok népeinek imperialistaellenes harcába. Az ázsiai és afrikai országok bandungi konferenciája to­vábbi lépést jelent a gyarmati népek szabadságharcában. Utjfl s E t i s Marokkóban a francia harckocsik a terror, a gyarma­tosítás és az embertelen kegyetlenkedés jelképéi. » : rriin uinwn aiiauaiiÉiranaiiaii>i<anaHaiiaiiaiiaiiaiiBi:aiiBi<aj:a:iaiiaiiaiiat<aiiaiiaitatianaiim>HaTra<iaiiaiit !anariai;an • I liiľ'ľlIllllllMllltnillllKMWdlIIIIIIKIIIl l i l i 1 I I I I PAKISZTÁN. Kelet-Pakisztán lakosságának csupán 13 százaléka tud írni, ha íráson azt értjük, hogy valaki le tudja írni a nevét. A gyermekek 85 százaléka sohasem járt iskolába, fogalmuk sincs a modern világról. FRANCIA SZUDÁN. Az elégtelen táplálkozás következ­tében Szudánban 35 év az átlagos életkor. A lakosság több mint egyharmada csak egyszer eszik naponta. A bérek olyan alacsonyak, hogy az afrikai munkás alig egytizedét keresi annak, amit fehérbőrű kollégája. Ami az oktatás kérdését illeti, az analfabéták száma eléri a 96 százalékot. Szudán egyetlen középiskolájába nem veszik fel a fekete diákokat. A műszaki iskolák hallgatóinak 70 százaléka lemorzsolódik az ötödik osz­tályig. Az egyes anyanyelveket nem tanítják. Néhány év óta Afrika történetét is törölték a tantervből. A jog­A műit heteiíben Anglia minden részéből érkeztek hírek arról, hogy mozgósítja sorait az ifjúság a nyugat­német náoik újrafelfegyver­zése ellen. A múlt hónapok­ban, amikor az angol alsó­házba ezrek és ezrek küld­ték el képviselőiket, a moz­galom — élén az ifjúsággal — tetőfokát érte el "és az­óta is a legkülönbözőbb for­mákban nyilvánul meg Nézzünk meg néhány ese­tet... Mrs. Janet Cook 22 éves férjes asszony, kis gyer­meke van, Coventryben lá­tók. Ebben a városban na­gyon is jól tudják, hogy mi a háború. Janet a napokban vásárolt egy irkát és annak első lapján rövidke levelet írt képviselőjének. Megírta, hogy gyűlöli a háborút, fél a nyugatnémet újrafelfegy­verzéstől és maga és kisba­bája nevében tiltakozik el­lene. Ezután a kisbabát be­tette a gyermekkocsiba és a gyerekkél, kocsival és ir­káival körben járta a szom­szédokat. Megfordult 260 otthon­ban, összegyűjtött 222 alá­írást. A szomszédok behív­ták lakásukba és gratulál­tak munkájához. — öh, ha több időm len­ne — mondta később —, biztosan összegyűjtöttem voilna ezer aláírást is. Egy fiatal leány, a skót­országi Aberdeenböl való Sarah Cockburn még csak 15 éves, de már ö is kivette részét a mozgalomból. Egy szép napon 400 aláírás kí­séretében megjelent a helyi munkáspárti képviselő laká­sán. A közéleti férfiú kije­lentette, hogy ő személy szerint ellenzi ugyan a né­met újrafelfegyverzést, mind­amellett támogatja azokat a munkáspárti vezéreket, akik a felfegyverzés mellett van­nak. Sarah erre mérgesen kioktatta a képviselőt, hogy választóinak álláspontját kell képviselnie, azok pedig ha­tározottan ellenzik ezt a programot. A képviselő erre nem tudott mit válaszolni. Élénk tevékenységet fej­tenek ki a diákok is. A Štu­dent Labour Federation, egy baloldali diákegyesület leg­utóbb egyhangú határozatot fogadott el a párizsi egyez­mények ellen és felszólitat­ta tagjait, tegyenek meg mindent a német újrat'el­fegyverzés megakadályozá­sára. Aláírásokat gyűjtenek a gyárakban is Anglia minden részében. Ugyanezt teszik az ifjúsági klubok is. És a harc élén ott áll az Ifjú Kommunisták Szövetsége, fáradhatatlanul buzdítva tagjait, akik erőiket nem •címéivé vetik bele magukat a mozgalomba. Manchesterben is meg­mozdult az ifjúság. Estén­ként mintegy 40 fiatal fiú és leány fáklyákkal vonuit végig a város legfőbb utcáig. Hatalmas plakátokat vittek magukkal, röpiratokat osz­tottak, aláírásokat gyűjtöt­tek és jelmondatokat kiál­toztak. A mozgalom a legkülön­bözőbb formákban halad elő­re, ezer és ezer íiatal fiú és lány lelkes, önzetlen, mun­kájával. Anglia ifjúsága a tettek mezejére lépett, hogy segítse elhárítani egy új Vi­lágháború veszélyét. MFGGYŐZŐ TÉNYEK FRANCIAORSZÁG. A francia dolgozók helyzete egyre romlik. A pá­rizsi szerződések ratifikálásával az ország még inkább az USA im­perialista köreinek függvénye lett. Képünkön a hajléktalan munka­nélküliek a párizsi földalatti vasút Rennes állomásán keresnek éj­szakai menedéket. egyenlőségnek nyoma sincs, bármit is ír a francia al­kotmány. Francia Nyugat-Afrikában kétfajta állampolgár él, vagyis a faji megkülönböztetés továbbra is fennáll. TOGO. Togóban 75 ezer lakosra jut egy orvos, míg Angliában 2500 lakosra. A SZA BADSÁG ÉS A B ÉKE NYUGAT-NÉMETORSZÁG. A hamburgi nők e?rei tiltakoztak tünte­tésükön a nyugatnémet Wehrmacht felélesztése ellen. OLASZORSZÁG. Az olasz nép nem akar háborút, gyűlöli mindazokat, akik Olaszországot be akarják rántani egy újabb világégésbe és az imperialista erőket hűségesen kiszolgálják. Képünkön Forli város lakóinak tüntetését látjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom