Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-12 / 114. szám, csütörtök

UJSZ0 1955. május 12. A becsületesen végzett munkáért és a haza építéséért A Csehszlovák Köztársaságnak a szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójának alkalmából a következő dolgozóknak adományozták Szlovákiában „Az építésben szerzett érdemekért" és „A kiváló munkáért" tüntetéseket: A BRATISLAVAI KERÜLETBEN: „Az építésben szerzett érdemekért" című kitüntetést: Eugen F a b a n a mérnöknek, a bratislavai Energotrust nemzeti vállalat technikusának, Michal Vdoviáknak, a myjavai Slovenská Armaturka-üzem esztergályosának, Mikuláš Plavecky csoportvezetőnek, — a bratislavai Magasépítkezési Vállalat kőművesének, Jozef Š i m o n a k, a bratislavai Stavomontáž, nemzeti vállalat burkolójának, Aladár Dragún kapitánynak, a bratislavai Csehszlovák Dunahajózási n. v. hajóparancsnokának, Megyessy Györgynek, a Csehszlovák Gépkocsi javító-műheiyek oroszvári 01. számú üzeme gépkocsiszet elöjének, Zuzana Krošlákovának, a trenčéni Viliam Siroky-üzemek mesterének, A trencséni járási nemzeti bizottság pénzügyi osztálya dolgozói kollektívájának, Čestmír Skála vezérőrnagynak, Rozália Novákovának, vradištei sertésgondozónak, Ján Chropovský mérnöknek, a trencséni Keramoprojekt tervezőjének, „A kiváló munkáért" kitüntetést Ján Soukupnak, a Stará Turá-i Finommechanikai üzem dolgozójának, Karol Salamonnak, a Stará Turá-i Finommechanikai üzem dolgozójának, Karol Fingerland mérnöknek, a bratislavai J. Dimitrov-üzem technikai osztálya vezetőjének, Albert Rosának, a bratislavai Magasépítkezési Vállalat 711. számú üzeme kőművesének, Štefan J a n o v j á k mérnöknek, a Stávokonstrukcia és montázs kísérleti intézet gépszerelőjének, František B 1 a h ó n ak, a TrenčínSkalka-i Hydrostav n. v. bágerosáoak, Karol Bújnának, a BratisiavaDél vasút karbantartójának, Mária ŠkriniároVá vonatkísérőnek, Helena Bočincovának, a vrbovei Trikota n. v. dolgozójának, Štefan Ba l k o n a k, a bratislavai Merkantil-nyomda gépmesterének, M o 1 n ár Ferencnek, a NyugatSzlovákia Malmok szenei dolgozójának, Dr. Juraj Červeň ka orvosnak, körzeti higiénikusnak Bratislavában, Jozef B o h u n i c k ý n ak, a nagyszombati gép- és traktorállomás traktorosának, Viliam Gaňónak, a bratislavai Állami Pedagógiai Intézet dolgozójának, Štefan L o h n e r tisztnek, Imrich Remešnek, a trencséni Stavoindustria dolgozójának, Petronela Jurinovának, a galántai állami gazdaság fejőnőjének, Vojtech Č i č m a n n a k, a galántai állami gazdaság etetőjének és állatgondozójának, Ján Šimkonak, a Horné Srnie-i cementgyár dolgozójának, A KASSAI KERÜLETBEN: „Az építésben szerzett érdemekért" című kitüntetést: Vojtech Česneknek, a kasai mozdony javítóműhely főmozdonyveze tőjének, Ľudovít Koreňnak, a Tatra Svitüzem harisnyakötő részleg vezetőjének, Ondrej Michaliknak, a mikolčanyi HNB elnökének. „A kiváló munkáért" kitüntetést: František Hoffmaisternek. a kassai Kelet-Szlovákia Gépgyárak hegesztőjének, Vladimór Ďurišnak, a svitá CHEMOSVIT-textilüzem vezetőjének, Pavol Hriconak, a kassai Magasépítkezési Vállalat 1. számú üzeme dolgozójának, •» Ján K e v é ľ n e k, az iglói mozdonyjavítóműhely mozdonyvezetőjének, Ján Gubelíninek, a kassai vasútállomás lejtőpálya-vezetőjének. Štefan Orechovskýnak, a királyhelmeci gép- és traktorállomás kombájnosának, Michal Brezinának, a hranovnicei EFSZ állatgondozójának, A ŽILINAI KERÜLETBEN: „Az építésben szerzett érdemekért": Mária Baginovának, a žilinai pedagógiai iskola tanítónőjének, Metod Sanigának, a rózsahegyi Liptói Erdőipar erdészének, Vincent Privitzernek, a Túróci Erdőipar traktorosának, Kláštor pod Znievom, Emil Z a c h a r mérnöknek, a žilinai Vág menti vegyi-üzemek műhelyvezetőjének, Augustín Škultétynek, a Vágbesztercei Klement Gottwald-üzem műhelyvezetőjének, dr. Ján Senešnek, a Turč. Teplice-i szénkutató intézet vezetőjének. „A kiváló munkáért" kitüntetést: Miloš Štetkának, a turányi Drevina barakkfal-összeállítójának, Anton Šedo mérnöknek, a žilinai Vág-menti cellulóze gyár vezetőjének, Jozef J á š i k n a k, az istebnai érckohó-üzemek szerelőjének, Pavol Ševecnek, az Energotrust szerelőjének, Mária Lenhartovának, a rybárpolei V. I. Lenin-üzem fonónőjének, Pavol Šúlovecnek, a bytčicai EFSZ elnökének. Mária Z emanová mérnöknek, a žilinai Vág-ment-i vegyi-üzemek dolgozójának, Dušan Tréger mérnöknek, a Lipt. Hrádok Tesla-üzem kísérleti és kutató részleg vezetőjének, Vincent Kunovskýnak, a martini J. V. Sztálin-üzem marósának, A BESZTERCEBANYAI KERÜLETBEN: „Az építésben szerzett érdemekért" Michal Šovčíknak, a Selmecbányái Érckohók nemzeti vállalat olvasztárénak, Miroslav Hruškovič mérnöknek, a Žiar nad Hronom-i NSP üzemvezetőjének, Pálka Dezső füleki esztergályosnak, Ján Jedlovskýnak, a likieri Szlovák Vegyi-üzemek igazgatójának, Ernest Šeholkának, a Ziar nad Hronom-i SNP-üzem igazgatójának. Felső Imrének, az apátfalvai Pol'ana-üzem igazgatójának, „A kiváló munkáért" kitüntetést: Imrich S a 1 á t e k besztercebányai bányásznak, Jozef B uz a r k a Selmecbányái bányásznak, Dósa Dezs§ füleki mesternek, Ján Hálnak, a likieri Szlovák Vegyi-üzemek dolgozójának, Ondrej R i e č a n rakytoveci juhászgazdának, Helena Hrnčarovának, a besztercebányai Középszlovákiai Nyomdák dolgozójának, A NYITRAI KERÜLETBEN: „Az építésben szerzett érdemekért" Ján Daniš nemzetgyűlési képviselőnek, a Partizanské-i Augusztus 29-e üzem kovácsának, dr. Martin K o d e 1 a mérnök technológiai kollektívájának, a novákii vegyiüzemek karbidmészkő műhelyében. A palárikovói állami gazdaság kollektívájának, „A kiváló munkáért" cím kitüntetést: Štefan Andelnek, a Csehszlovák Országútak n. v. nyitrai 1131-számú mechanizációs üzem gőzhengergépészének, Ján Froncnak, a handlovai szénbányák beruházó központja vezetőjének, Rudolf Chrenkonak, a lévai Azbeszt-cement kőfejtő munkásának, Ondrej J a k u b e c tehéngondozónak, jelenleg a Felső Aranyosi EFSZ elnökének a komáromi járásban. Ján N a p p kombájnosnak, a zselízi gép- és traktorállomás javitómunkásának, Ján Ondrušnak, a ČSAD prievidzai 1505-számú szállítóüzeme teher gépkocsivezetőjének, Adam Šebennek, a topolčani faipari-üzem vezetőjének. AZ EPERJESI KERÜLETBEN: „A kiváló munkáért" kitüntetést: Josef V i š n o v s k y na k, az eperjesi erdőgazdaság dolgozójának, Bartolomej Zahoranskýnak, a Keletszlovákiai Kőbányák robbantó munkásának. A csehszlovák kormányküldöttség hazautazott a Német Demokratikus Köztársaságbői A csehszlovák kormányküldöttség, amely részt vett május 6—10. napjaiban a Német Demokratikus Köztársaságban a német népnek a fasiszta járom alól a szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójának ünnepségein, kedden, május 10-én haza utazott Berlinből. Az Ernst Thälmarm téren a küldöttség búcsúztatásakor felsorakozott a népi rendőrség díszszázada. Dr. Václav Skoda miniszterelnökhelyettes, a csehszlovák kormányküldöttség vezetője, szemlét tartott a díszszázad felett. Utána Brano Leuschner, a Német Demokratikus Köztársaság Állami Tervbizottságának elnöke, a Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, valamint az NDK kormányának és a közéletnek további képviselői szívélyes búcsút vettek az NDK kormányának nevében a küldöttségtől. A legutóbbi nemzetközi politikai eseményeket mérlegelve, összbenyomásunkat legjobban egy ismert költői sorral fejezhetjük ki: „Sírt az ég egyik szemével, a másikkal nevetett ..Leginkább Is így festettek a hírügynökségek jelentései, melyekben hol komoran, hol derűt íakasztóan, a béke és a haladás táborát buzditóan tükröződött bonyolult valóságunk. Most pedig vizsgáljuk közelebbről e fejleményeket. Minthogy Anglia és Franciaország kormányai mitsem törődve azzal, hogy a német militarizmus újjáteremtése veszélyezteti a békét s Európa népeinek biztonságát, közvetlenül megsértették a Szovjetunióval kötött szerződésükben vállalt kötelezettségeiket, s így ténylegesen hatálytalanították megállapodásukat A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége kimondotta az angol-szovjet és a francia-szovjet szerződés hatálytalanítását. E lépéssel tehát a Szovjetunió csak megfogalmazta azt a döbbenetes valóságot, amit Anglia és Franciaország kormányainak magatartása teremtett. Alighogy megtörtént a ratifikációs okmányok letétbe helyezése, az Egyesült Államok kormánya — Anglia és Franciaország nevében is — felhívta Nyugat-Németország kormányát, csatlakozzék az Északatlanti Szövetséghez, ami után Adenauerék már annyira epedtek. Ezért válaszuk egy pillanatig sem késlekedett Viszont annál kínosabb feltűnést keltett, hogy a párizsi szerződések életbelépéséről szóló parlamenti bejelentés, amely egyúttal azt is jelenti, hogy Nyugat-Németország úgynevezett „szuverenitáshoz" jut, csak fagyos fogadtatással találkozott. Az Associated Press hírügynökség tudósítójának szavaival élve, „e napon nem volt zászlódísz, nem hallatszottak hurrá-kiáltások." Nem csoda! A német dolgozók széles rétegei már felismerték, hogy a párizsi egyezmények szerzői csak álszuverenitást adtak s gúnyt űznek a német nemzet felségjogából. Mert lehet-e szuverenitásról szó egy olyan országban, ahol Idegen hatalmak bármikor cafatokra téphetik az alkotmányt, s ahol egy fél évszázadig állomásoztathatják haderőiket. N yugat-N émetország dolgozói — akiknek a nemzeti egység és a békepolitika győzelmére irányuló törekvései a lehető legnagyobb egyetértéssel találkoznak a Német Demokratikus Köztársaság kormányánál és népénél —, fokozódó gyűlölettel nézik Adenauerék politikáját. Viszont annál nagyobb rokonszenvvel és reménységgel követik az osztrák államszerződés ügyének további alakulását. Maga a szociáldemokrata párt elnöke, Erich Ollenhauer is szükségesnek tartotta megállapítani, hogy „az osztrák kérdésben történt jelentős előrehaladás növeli a német kérdés megoldásának kilátásait." Persze csak akkor, ha ezt nagyszabású népi megmozdulások, tehát a szociáldemokrata párt harcos aktivitása is elősegíti, amit azqnban Ollenhauer még nem jelzett. Dőreség volna elvárni Adenaueréktól, hogy majd maguktól okulnak az osztrák példán. A nyugat-német militaristákra lidércnyomásként nehezedik. a bécsi nagykövetek értekezlete amelyről egyelőre csak szűkszavú hivatalos kommüniké jelent meg. Ez a kommüniké, ha lakonikus rövidséggel is, de annál biztatóbban sejtteti, hogy az előkészületek sikeresen folynak s reménységet nyújtanak az államszerződésnek külügyminiszteri szinten történő további kedvező megtárgyalására. Ezen fejleményeket kamatoztatva, Németország Kommunista Pártjának első titkára, Reimann elvtárs javasolta a Szociáldemokrata Pártnak, hogy a két párt követelje a bonni parlament rendkívüli összehívását, segítse elő a négyhatalmi értekezletet és közös akcióval akadályozza meg a párizsi szerződések megvalósítását. Az osztrák államszerződés ügyében folyó tárgyalások nyilvánvalóan buzdítják a német nemzeti egység táborát, amely az igazi függetlenség, a demokrácia és a béke útján küzd Németország jövőjéért. A sikeres harc lehetőségei tehát még most is fennállanak. Az imperialisták minduntalan azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy csak a Kelettel szemben vannak „áthidalhatatlan" ellentéteik. Hogy ez mennyire nem igaz, bizonyítja a Saar-vidéki probléma megoldatlansága is. E kérdésben ugyanis szakadatlanul „egyezkednek", szüntelenül marakodnak az imperialisták. Erre vallanak Pinay francia külügyminiszternek Adenauerrel folytatott legutóbbi bonni tárgyalásai is, ahol a Röchling-konszern jogutódainak igényei, illetve ezen üzem további sorsa került megvitatásra. A hírek szerint Röchlingék örökösei acélműveikért össze-vissza „csak" 200 millió svájci frank kártérítést kapnak, aminek ellenében Francia- és Németország fele-fele arányban osztozkodnak az acélműveken. Minthogy azonban a Röchling-konszern részvényeinek 60 százaléka azelőtt — háborús jóvátétel címén — Franciaország kezén volt, Pinay vesztett az alkun. A Röchling-konszern üzemeinek jelentőségét az adja meg, hogy a Saar-vidék egész acéltermelésének harmadát biztosítják. Persze, a bonni tárgyalások nemcsak e fontos részletkérdés körül folytak. Adenauerék mindjobban meg akarják rendíteni a franciák Saarvidéki uralmát s a jelek szerint Pinayt e téren is engedményekre szorították. Mindez mély csalódást okozott a francia parlament külügyi bizottságában, amely határozatában nagy szótöbbséggel helyteleníti a kormány eljárását a párizsi szerződések okmányainak letétbe helyezésével kapcsolatban. Ennek áraként ugyanis a francia nagyburzsoázia azt követelte, hogy Franciaország csorbítatlanul tartsa kezében a Saar-vidéket. Mint a l'Humanité írja, a külügyi bizottság tiltakozása a ratifikáció elítélését jelenti. A Saarvidéken pillanatnyilag még a francia imperialisták ülnek a nyeregben, de az amerikai monopolisták együttműködésére támaszkodó nyugatnémet iparmágnások erőviszonyaikhoz mérten állandó ostrom alatt tartják ezt a már most is megtépázott erődöt, melynek igazi lakói — a Saar-vidéki dolgozók egyre jobban küzdenek, hogy lerázzák az imperialisták uralmát. A nemzetközi események sodrában különös figyelmet érdemel az indiai külügyminiszter, Krishna Menőn pekingi látogatása, melynek során minden bizonnyal szőnyegre kerül a tajvani tűzszünet kérdése is, amelyre vonatkozólag mint tudjuk, az Egyesült Államok elvben hajlandó a Kínai Népköztársasággal tárgyalásokat kezdeni. Krishna Menőn útja, amelynek hátterében, a jelentőségében ma még alig felbecsülhető bandungi értekezlet áll, kétségtelenül fontos mozzanat, s nagyban hozzájárulhat a tajvani tűzszünethez, amely — anélkül, hogy a legkevésbé is érintené a Kínai Népköztársaságnak Tajvanhoz való elvitathatatlan jogát — csökkentené a Távol-Keleten felidézett feszültséget, amelyet a háborús gyújtogatok szüntelenül szítanak. A Kínai Népköztársaság és India barátsága, mint az ázsiai népek összefogásának alapillére nagy mértékben segíti azokat a törekvéseket, melyek a hatalmas Kínának méltó helyet akarnak biztosítani az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Befejezésként kidomborítjuk a tegnap megindult varsói tanácskozások jelentőségét, amire miniszterelnökünk, Viliam Široký elvtárs és a testvéri Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, L. M. Kaganovics hazánk felszabadításának X. évfordulója alkalmából megtartott nagy beszédében rámutatott. E tanácskozások azáltal váltak szükségessé, hogy a nyugati nagyhatalmak és a Német Szövetségi Köztársaság kormányai letétbe helyezték a párizsi egyezmények okmányait, ami e szerződések érvénybelépését is jelenti, a múlt év végén megtartott moszkvai konferencián részvevő nyolc ország kormányküldöttsége úgy határozott, hogy a párizsi szerződések ratifikálása és megvalósítása esetén megvitatják a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésével s a közös katonai parancsnokság felállításéval kapcsolatos kérdéseket. Ami kormányunk és népünk állásfoglalását illeti, miniszterelnökünk fent említett beszédében hangsúlyozta: „Ellene vagyunk annak, hogy Európa egymással szembenálló tömbökre szakadjon és továbbra' is arra törekszünk, hogy összefogjuk Európa valahiennyi népének békés törekvéseit. De sohasem engedhetjük nteg, hogy a nyugati agresszív tömbök bármi cselszövénye felkészületlenül találjon bennünket. Sohasem engedhetjük meg. hogy a revansizmus és a népeink iránti gyűlölet mérgével táplált új Wehrmacht ismét fosztogathassa gyönyörű hazánkat." Nem vitás, hogy a moszkvai értekezlet részvevői, akiknek tanácskozásain a hatalmas Kínai Népköztársaság megfigyelője is jelen van, biztosítják ennek az állásfoglalásnak törhetetlen győzelmét. S. 3. t J