Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-01 / 103. szám, vasárnap

1955. május 2. U J SZO 9 AZ ÉPÖLÓ ÉSZAK-KOREÁBAN A gépkocsi döcögve halad a vízmosta göd­rökön át. Az út délre vezet, Keszon irányába. „Történelmi nevezetességű országút ez!" — mondja Ll Ren Gel, fiatal sofőr, aki nemrég szerelt le a néphadseregből. „Ezen az úton támadt az amerikai hadsereg és ezen az úton is menekült. Li sofőr ismeri az út minden egyes kilométerét. A háború alatt erre szállította a lőszert az arc­vonalba; éjjel, világítás nélkül. Áthaladunk a fegyverszünet megkötése óta felépített falun. Az új házakat cseréptető fedi. Van közöttük olyan ház is, amit préselt anyag­ból építettek és friss szalmával fedtek be. „Ezt itt senki földje volt", — magyarázta Li elvtárs. „És most nézze csak meg!" — mu­tat rá a vidám füstfelhőkre: „az új lako­sok ..." Már vagy két órája haladunk. Végre zöld kapu tűnik fel a láthatáron. Fenyőgalyakkal díszítették és sokszínű szalaggal szegélyez­ték. Ez Szarivon város kapuja. A fő' utcát rtiár újra utcának lehet nevezni. Szarivon városát, éppúgy, mint Fenjánt, va­lamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság más városait napalmbombákkal gyújtották fel, és a legtöbb ház a tűz martaléka lett. Most szorgalmasan építik Szarivont, Fenjánt, és a köztársaság többi városait. Téglát, ce­mentet és homokot szállító teherautókkal ta­lálkozunk. Az útkereszteződéseknél elhelye­zett megafonok jelentik: „Ma érkezett Fenjánba a Német Demokrati­kus Köztársaság küldöttsége. A vendégek 25 gépekkel, cipőkkel, ruhákkal és gyógyszerekkel megrakott vasúti kocsit hoztak nekünk." Max Zimmering író, e küldöttség vezetője, levelet mutatott, amelyet a vonatszerelvény szállítmányának berakodásánál segédkd& né­met gyermekek kívánságára a koreai Iskolá­soknak kell átadnia. A német diákok a le­vélben azt írták, hogy egymás között pénzt gyűjtöttek, iskolai bútorberendezést vettek raj­ta és ezt küldik ajándékul a koreaiaknak. Az összes demokratikus ál­lamok dolgozói testvéri segítsé­get nyújtanak a háború sújtotta Koreának. Szarivonban magyar orvosokkal találkoztunk. Kan­vonbcr csehszlovák mérnökök­kel jöttünk össze, akik a ce­mentgyár újjáépítésében segéd­keztek. Vonszanban lengyel vas­utasok dolgoznak. Fenjanban is találkoztunk szovjet textilmun­kásokkal és kínai kőművesek­kel. Szarivont magunk mögött hagytuk. A láthatáron új hegy­lánc emelkedik. Rövid idő múl­va már sziklás hegyek között Utazunk tovább, amelyeket cse­nevész tölgyek, gesztenyefák, akácfák és nyírfák borítanak. A fák között elesett hősök sírjai sorakoznak. A ^>ZEBB, ÖRÖMTELIBB SZOCIALISTA HOLNAP FELÉ A vietnami nép a békés építés útján Belépünk a sarkig kitárt francia erőd kapuján. Most itt telepedett meg a Hanoi—Dong— Dang—Munan—Guan vasútvonal építőinek igazgatósága. A beton­boltozatú szobákban, ahol nem­rég még a vietnami nép ellen irányuló katonai fikciókat ter­vezték a francia megszállók, most írógépek kattognak, szá­mológép zümmög, és a hosszú bambuszasztalok fölött mérnö­kök, technikusok hajolnak ösz­sze. Többségük még fiatalem­ber, akik még a háború alatt tanultak ki vasúti szakemberek­ké az Észak-Vietnam dzsunge­leiben megnyitott iskolában. Vienamban a nemzeti felsza­badító harc első hónapjaiban több mint tízezefkilométer utat tettek járhatatlanná és körül­belül ötezer méter hosszúság­nak megfelelő hidat robbantot­tak fel. A vasúti síneket lesze­relték, s a dzsungelben fegyve­reket és ekéket gyártottak be­lőle. Nyolc év alatt a vasúti töltéseket benőtte a dudva, a gaz, sok helyen teljesen eltűn­tek. A nemzetgazdaságnak és a győzelmesen támadó hadsereg­nek már a háború éveiben új utakra és vasútvonalakra volt szüksége. A dzsungel mélyén iskolát nyitottak vasúti szak­emberek képzésére. A kormány felhívására az ország minden részéből jelentkeztek mérnökök, technikusok, pályamesterek és tanítók. Tanulókban sem volt hiány. 1950-ben néhány parasztfiú, akik befejezték a dzsungelben az iskolát és' vasúti szakembe­rek lettek, felkutatták a régi vasútvonal nyomait. Még az el­lenség által megszállt Hanoiba is eljutottak. Gyakran találkoz­tak ellenséges járőrökkel, de minden nehézséget legyűrve megszerezték a vasút újjáépí­téséhez szükséges technikai adatokat. Az általuk készített térképek, vázlatok és számítá­sok tették lehetővé az újjáépí­tés megindítását. Már 1950-ben megszervezték a fiatal építők első önkéntes brigádját. Munkájukat azzal kezdték, hogy Vietbak hegyvi­déki járásban több kilométer vasutvonalat újjáépítettek. A francia repülők, akik gyak­ran bombázták ezt a járást, za­varba jöttek, rftert nem tud­ták elképzelni, hogy a vietna­miak miért építenek vasúti töl­tést. Hiszen egyetlen mozdo­nyuk sincs. Milyen nagy lehe­tett a meglepetésük, amikor meglátták, hogy a síneken moz­dony helyett teherautó jár. A vietnami technikusok a zsák­mányolt autókat, amelyek gu­mihiány miatt nem járhattak, átalakították „sínen járó autó­nak". Minden ilyen „autóvonat" húsz tonna teher száHítésáiw is képes Vok. Ho Sí Minh köztársasági el­nök meglátogatta egyszer a brigádot és verset írt hozzá­juk, amely azóta a vietnami if­júság népszerű dala. A vietnami dolgozók óriá­si lelkesedéssel fogadták a kor­mány határozatát, hogy újjá­építik a vasútvonalakat. Az or­szág minden részéről sok-sok fiatal jelentkezett az építke­zésre. Minden tartomány kül­dött egy-két ifjúsági munka­csoportot. Külön munkacsopor­tot alakítottak az észak-viet­nami partizánok és a hanoi munkások. A vietnami nép a barátság vasútvonalának nevezi a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság fővárosát a kínai határral összekötő épülő vasútvonalát. A vietnami vasútépítőknek hatalmas segítséget jelent a kínai szakemberek támogatósa, akik a vietnami kormány ké­résére jöttek segíteni a viet­nami nép békés építését. A vietnami és kínai építők nemrég már befejezték a Ha­noi— Fu-Lang-Toung-i szakasz építését. Ezen a részen már megindult a rendszeres közle­kedés. A kínai határtól már Esang-Son városéig közlekednek a vonatok, Hanoitól pedig Mu­nan Guaníg. Rövidesen elkészül a közbeeső rész is, és a barát­ság vasútvonalának építői meg­iinnepettieíik első jelentős mun­l(esitíer<H«e<t. A koreai nép sikerei A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság népe sikeresen tel­jesíti a gazdasági újjáépítés és fejlesztés hároméves tervét (1954—1956). A múlt évi ered­mények után, amikor több mint 120 különféle vállalatot állítot­tak helyre az iparban, a tervet 13® százalékra teljesítették, a dolgozók újabb és újabb köte­lezettségeket vállalnak, hogy ebben az évben még szebbek legyenek az eredmények. 1955. évben az 1954-es évhez Viszo­nyítva 70,36 százalékkal, az 1949-es háború előttihez viszo­nyítva pedig 5,52 százalékkal akarják növelni a termelést. A szonzsini acélgyár munkásai Vállalták, hogy a hároméves tervet már 1956. márciusában befejezik. Sok üzem és válla­lat bejelentette, hogy egy évvel határidő előtt teljesíti a három­éves tervet. Hogy ezek az ígé­retek valóra válnak, azt bizo­nyítják az első negyedév terme­lési eredményei. A szonzsini acélgyár ebben a negyedévben háromszor annyi acélt gyártott, mint az elmúlt évben. A fen­jani textilüzem is élenjár a ter­melésben. Fenjanban rövidesen befejezik a mezőgazdasági gép­gyár építésének munkálatait is. Az üzemben 25-féle mezőgaz­dasági gépet fognak gyártani. Észak-Korea népe fokozott munkával válaszol a délkoreaiak háborús provokációjára. A kínai népi hadsereg báttan őrködik a 600 KHÍÖS kínai nép építömtMMflin. Százezer iíj szakember A Kínai Népköztársaságban nagy jelentőséget tulajdoní­tanak a technikai iskolázta­tásnak, A „Huanminzsibao" című lap jelentése szerint a Kínai Népköztársaságban több mint 660 technikai is­kola működik, amelyet több mint 300 ezer tanuló láto­gat. A technikai iskolák ta­nulóinak fele a nehézipa: különféle ágazataiban nyert elhelyezést tanulmányainak befejezésével. A Kínai Nép­köztársaság technikumán 180 szakma számára nevelnek kezdték meg. 1954. decemberében az erőmű szakembereket, ezek között szét má r U^mbehelyertéb. t * i olyan szakembereket is, ami A Sfórga-folyam a kínai nép szoigála­fcabaw A Stage-folyam sikeresen elienáíl a tavaszi átadások hatalmae vízmennyiségének. A folyam középszakaszán, azokon a helyeken, ahol a legszámottevőbb mellékfo­lyók ömlenek belé, másod­percenként 3200 m" víz fo­lyik le, ez olyan mennyiség, amilyenre 193Í9 óte nem em­lékeznek. Az idei tavaszi áradás si­keres Megfékezésének elő­feltétele az a törekvő munka voit, amelyet a népi . kormány a vad Wnai folyók A..^ ua nV ho^y;róm» épjtesét 11)53. októberében szab á, yozá9áM fordf t. Csa k a Sárga-folyam előzetes szabályozására és vizének felhasználására Kina a fel­egy ré­Az új iparüzemek építésével emelkedik a villanyener- , .... .. „. lyenek azelőtt Kínában nem giaszükséglet. A Kínai Népköztársaságban a villanyenergia ' szaöadltSs ota 2 Z­s z« r a ny­nyerhettek képesítést: gép- termelés Í954-ben két és félszer akkora volt, miiit az nyi t fordított, mint ameny­. , , . 1949. évi termelés. Az 1954. év folyamán húsz vH- nyit erre a célra az 1914-től KOCSI-, traKtor-, turemater- ]f my tele p építését kezdték meg. A csunkingi viHanytelap Ü952-ig felhasználtak, vezők, a kohászati ipar szak- egyike annak a 141 üzemnek, amelynek építésében Ki- g« év végéig az eddigi emberei stb. a Szovjetunió támogatja A munkafolyamatok leg- ^zzasztógátek rendszeréhez _, . . többje itt onmukodoen történik és minden nehéz íi- ° , . , t .. Ez évben a technikai is- zikai munká t kiküszöböltek. Ugyanez történik Csen- mf? hár0 m hatalmas vízta­kolákban 100 ezer fiataí" csou, Szian és Fuszin új villanytelepein is. Kínában rolót éP Itene k- A Sárga-fo_ ízakemher feie^i ho t<,n,,i fejlődésnek indult az elektrotechnikai ipar is. Ma már >y a m középszakaszának men­' J Kína 10 000 kw kapacitású generátorokat és víziturbiná- «n a vízierőművek egész mányait. kat is gyárt. rendszerét építik ki. Az NDK a béke földje O ttó Brosowski rézbányája egyike a Mans­feld-kombinát példás bányáinak. A bá­nyát az évszázad elején alapították és már 50 éve használják. Négy évtizeden keresz­tül a bányában semmi sem változott. A báj­nyászok munkafeltételei nagyon nehezek vol­tak. A munkavédelmet és a biztonsági beren­dezéseket nagyon elhanyagolták. Nem volt itt orvosi rendelő és nem volt pihenőhely sem. A munkások az éttermet lóistállónak nevez­ték. Mindez már a múlté. Az utolsó kilenc év alatt — azóta, hogy a bánya nemzeti válla­lattá lett, az érctermelés megsokszorozódott. Nőtt a kollektíva is. Oj gépek jöttek, amelyek megkönnyítették a munkát. Bevezették a mun­kavédelmet. A „lóistállónak" már emléke sem maradt. A munkások tiszta, tágas, szépen be­rendezett étteremhez jutottak. Három évvel ezelőtt orvosi rendelőt ren­deztek be a bányatelepen. A legmodernebb kvarcolási, belélegzési és röntgenterápiai be­rendezéssel látták el. Az új élet sok változást hozott a régi bánya dolgozóinak. Javulnak lakásviszonyaik is. Az utolsó két év folyamán mintegy 150 bányász költözött új lakásba. A munkatermelékenység növekedésével a bérek is javulnak. A bánya műhelyében megismerkedtünk Horst Frietaggal. A húszéves fiatalember munkaruhá­ban, kék sapkában' dolgozott gyaluval. Meg­tudtuk, hogy Horst nem munkás, hanem az elektrotechnikai intézet tanulója Ilmenau vá­rosában. Intézete küldte a bányába, termelési gyakorlatra. A tanuló gyakornok a bányában valami egé* szen újszerű. Horst egyszerű lakatos fia. Em­lékezik apja szavaira, aki tanulni szeretett volna, de nem volt meg hozzá a lehetősége. A szabad munka alapjaiban megváltoztatta Kurt Helmhold sorsát is. Elborul az arca, ha rágondol régi életére. Kurt Helmhold egyike Nyugat-Németország ama több ezer lakosának, akik átjöttek a Német Demokratikus Köztársa­ságba. Szülővárosában, Salzgi^terben, Kurt bá­nyamozdonyvezető volt. Rosszul ment a sora. Havi keresete nem haladta meg a 250 márkát és Kurt négytagú családja nagyon szűkös kö­rülmények között éldegélt. 1954. nyarán Kurt életében nagy változás történt. Meglátod gatta a Német Demokratikus Köztársaságot. Ott meggyőző­dött saját szemével, mit jelent kizsákmányolók nélkül dolgozni, és, hogy mit jelent a valódi demokrácia. Amikor visszatért, az igazat hirdette. Azzal az in­dokolással, hogy ellenséges pro­pagandát folytat, elbocsátották állásából. Erre Kurt feleségével és két gyermekével átment a Német Demokratikus Köztársa­ságba. Most egész másképp folyik Kurt élete. Lakást adtak neki és segítették, hogy berendezked­hessek új helyén. Mint moz­donyvezető dolgozik, de sok­kal többet keres, mint azelőtt, „Egészen más embernek ér­zem magam" — mondja Kurt Helmhold. „Szabadon lélegzem". Beszédes számok Lengyelországból AZ 1854. ÉVBEN a lengyel gépipar 41 százalékkal több mezőgazdasági gépet gyártott, mint 1953-ban. Ma ebben az új, hüború utáni ipari ágazatban a különféle mezőgazdasági gé-> pek 34 típusát állítják elő: ga­bonakombájnokat, traktorokat,­burgonyafelszedőket, vetőgépe * ket, sarabolókat stb. A LENGYEL TEXTILIPAR ál­landóan fokozza termelését. Gsak a gyapot-textilüzemekben évente 500 millió méter szöve­tet gyártanak. (1938-ban 287 millió méter szövetet gyártot­tak.) Még nagyobb emelkedést mutat a gyapjúanyag-termelés — évente 80 millió métert ké­szítenek az 1938-as év 37,7 milliójával szemben. LENGYELORSZÁGBAN a há­ború előtt alig 85 km villa­mosított vasútvonal volt. Ma rendszeresen közlekednek villa­mos vonatok a Varsó—Lodzs-i űj vonalon. Ez évben megnyílik a közlekedés a* Lodzs—Szilézia-i vonal további villamosított sza­kaszán. A lengyel Ipar megkezdte a villamos személyvonatok és vil­lanymozdonyok gyártását. LENGYELORSZÁG a jövő év­ben megkezdi a televíziós ké­sztilékek sorozatgyártását. Az 1956. évben csak 500 készülé­ket, azonban 1960-ban már évente 115 ezer készüléket fog gyár,tani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom