Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-01 / 103. szám, vasárnap

8 191 SZO i 1955. május f. A magyar nehézipar új büszkesége A BÉKE ÉS A BOLDOGULÁS ÜTJÁN III ľ I I i: I I .•::•• II « I I III lllll I I I I I I I III I I I III I I I I I I I I • • • i i i I I I , '• ••••'''' Vietor Tulbure, román költő: JílAq, tenni, keli... Egy lenyűgöző méretű építkezés befejezésének lehet tanúja most Ajkán a látogató. A timföldgyár beruházási osztályán érdekes számításokat végeztek a napokban az építkezés arányairól. Az új timföldgyárban például Igen sok óriási tartály épült. Ezeknek befogadóképessége akkora, hogy Magyarország egész lakosságának körülbelül nyolcnapi ivóvíz-szükségletét lehetne bennük tárolni. Ha az új timföldgyár építésére felhasznált valamennyi anyagot és berendezést- vasúti kocsikra raknánk, 150 kilométer hosszú szerelvényt lehetne belőlük összeállítani, A 300 millió forint értékű új bauxitfeldolgozó üzem méreteire igen jellemző, hogy megindítása után egy ideig még „saját szükségletére" termel, tartályainak feltöltésére, és e h ne z a feltöltéshez körülbelül annyi alapanyag szükséges, mint amennyit a régi ajkai timföldgyár 4 hónap alatt termelt. Azokról az üzemrészekről, amelyek egyelőre még nem szükségesek a termeléshez, és csak június-júliusra lesznek készen, úgy beszélnek az építkezés vezetői, mint „kis objektumokról", „utolsó simításokról". Pediq ezek között a „kis objektumok" között olyanok is vannak, mint a 45 méter magas vasbeton-hűtőtorony. Egyszerű dolog könnyedén beszélni nagy méretekről, súlyokról, számokról, de a gyakorlatban szervezni, irányítani és végezni ezt az építkezést — bizony, nem egyszerű 'feladat. Amikor az építkezés korábbi, lassúbb ütemét meggyorsítva, tavaly októberben megkezdődött a küzdelem a május elsejei indításért, az építkezésen nyüzsögni kezdtek az emberek. Kőművesek, szerelők, szigetelők egymás hegyénhátán dolgoztak, egymást sürgették, hogy folflámatosan munkaterülethez jussanak. Beállt a tél és a hideg, a bonyoluit munkák érthető szervezési nehézségei mellé újabb akadályokat hozott. Az építkezésen a Dunavölgyi Építőipari Vállalat munkásai, szerelői mellett Í4 különféle szerelő- és építővállalat, valamint a berendezések egy tekintélyes részét szállító csehszlovák üzemek küldöttei dolgoztak. A segítségnyújtás, az összefogás sok-sok nagyszerű példája született a nehéz napokban. A gyárépítés lendülete azóta sem hagyott alább, és nem is csökken május l-ig. A nagy küzdelem valamennyi emlékezetes fegyvertényét lehetetlen volna felsorolni. Befejezésül annyit, hogy szerte az építkezésen minden a szükséges ütemben halad ahhoz, hogy az ajkai új timföldgyár, a magyar nehézipar büszkesége, Sztálinváros, Komló, Inota, Kazincbarcika méW testvére, a munka ünnepén az ország szolgálatába álljon. Magyarország nehéziparának egyik pillére a hatalmas diósgyőri kohászati kombinát. Hány év telt el a nagy háború óta! S nem céltalan: gondolj a tűnt napokra, A békéért épült itt minden, érte, , S az emberért! Nem tűzre s szenvedésre! A fények és csaták korában élünk' S nyugvóra — igaz sokszor későn térünk, De míg a csákány vén falakat dönget — Ki alhatna át lustán ily időket? Mi mindent tettünk — s mennyi van még hátra, Hány utat kell még kikövezni végig És mennyi várat kell megvívni bátran, S mily hosszú út visz fel a csillag — égig! Uránium vár — sziklák drága érce, És földek várnák ekére, magra, És reánk vár sok város építése, És sok-sok érzés nem szökkent még dálbt, S a földgolyóról nem röpült fel még fi bolygók egére villámló rakéta. acélvázat szereltek össze, egy r.iillió téglát építettek be és több százezer négyzetméter fa'.at vakoltak be. A vízvezeték, a szellőztetök és központi fűtés, a levezető csövek hálózatának hossza éppen két és fél ezer kilométer. A palota padlózatának nagysága 160 000 négyzetméter. Az épületben 28 000 villanyégő és 2000 különféle helyiség van. A külső mukákat már régen befejezték. Most teljes ütemben halad a felső emeletek belső részének berendezése. Az épület minden szárnyába rádiókadót szerelnek. Megkezdődött a teleyízós állomás építése is. A felhőkarcolóhoz épített szár* nyat már teljesen berendezték. Á színház-, koncert- és előadótermek már várják a

1 látogatókat. Készen van már a testnevelési részleg is. L

enyűgöző a kész szobák és termek gyönyörű berendezése. Szép ornamentumok, művészi díszítés, gyönyörű kristálycsillárok és parkett változatossága kápráztatja el a nézőket. Az Uraiból, Kaukázusból, Ukrajnából és Karéliából szállított különféle színű márvány díszíti a termeket. A kongresszusi terem, amely 3700 személy befogadására alkalmas, Európa legjobb kongresszusi terme lesz. Az elnökségi térség amely 250 személy részére elég, teljesen automatizált. Az elnökségnek székeit lépcsőzetesen helyezték cl és egy gombnyomásra az egész térség színpaddá alakul, az asztalok és a székek a pódium a'fi süllyednek. A terem kárszékeit különleges készülékkel szerelték fel, melynek segítségével a szónok beszédét nyolc nyelven lehet fordításban hallgatni. Ebberi a teremben tömegjellegű ünnepi üléseket és nemzetközi kongresszusokat rendeznek majd. A palota körüli térség rendezése állandóan folyik. Szökőkutakat építenek és több száz ötéves fát ültettek el a palota körül. Előtte tribünt építenek ,5s ez évtől kezdve minden ünnepség és felvonulás ez előtt a pulota előtt folyik majd le. Tízezrével járnak ide a lengyel dolgozók az építkezés megtekintésére. Sokan azért jöttek el, hogy a szovjet építőktől elsajátítsák a kitűnő munkamódszereket. N

éhány hét múlva a palota ajtajai kitárulnak Varsó lakói előtt. A színházi, a kiállítási termek és sok előadóterem eqyszerre körülbelül 12 000 embert képes befogadni. A palotában helyezik el a Lengyel Tudományos Akadémiát és a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő- Társaságot, az ipari és technikai múzeumot, drámai színházat, mozikat és az ifjúság kultúrotthonát. Ezt a palotát a szovjet né] önzetlen ajándékának és a lengyel—szovjet barátság megdönthetetlen és örök szimbólumának tekintik a lengyel dolgozók. A

nikor Lengyelország fővárosára leszáll az este, Varsó egén kigyullad egy vörös csillag. Ez a csillag a Sztálinról elnevezett épülő kultúra és tudomány palotájának csúcsán ragyog. Nem is olyan régen, három évvel ezelőtt, ez a hatalmas térség, ahol ma Varsó büszkesége épül, még épületromokkel és bombatölcsére-kkel volt tele, a fasiszta megszállás borzalmas éveire emlékeztetve. - Váratlanul érte az öröm a varsóiakat. 1952 egy szép áprilisi napján a lengyel rádió örömteljes hírt közölt: a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság kormányai között megegyezés jött létre, amelyben a Szovjetunió vállalta, hogy a lengyel népnek saját erejéből és saját költségeire felépiti Varsóban a kultúra és tudomány hatalmas palotáját. V

arsóba hamarosan megérkeztek a szovjet munkások, mérnökök c-s technikusok. Lengyelország újjáéledésének nyolcadik évfordulóján helyezték el a hataltalmas palota alapkövét. Azóta a palota varázslatos gyorsasággal nőtt. Éjjel-nappal dolgoztak rajta a szerelők és építők. 1952 októberében állították fel az első acélvázat. És egy évre .rá már elérte a palota a 227 m-es magasságot és rákerült a győzelmes vörös csillag. A palota építői derekas munkát végeztek, alig három év alatt. Több mint 25 000 tonna S van hely talán, hol meddők még a földek, Ss vannak, vannak föl nem száradt könnyek, ts hárfák várnak zengő pengetésre — Megvédünk bizton, győzni fogsz, ó béke! BODOR PÁL fordítása. • Az albán nép Életében napról napra nagyszerű változások történnek. A felszabadulásig Albániában alig néhány kisebb üzem és bánya volt, az is a külföldi kapitalisták tulajdonában. Ma Albániának jól felszerelt ipara van. 1954-ben az ipari termelés átlaqa a háború előttinek 11.4-szeresére emelkedett. Albániában a felszabadulásig egyetlen falusi villanytelep sem működött és ma már számuk meghaladja az ötvenet. Csak az elmúlt évben több mint 23 erőművet létesítettek. Képünkön Foto Janik földműves házába bevezetik a villanyt. „Kétezer faiu tartó. monyának" nevezték ezelőtt a környékbeli pásztorok Htibei tartományt. Kétezer nyomorúságos falu, néhány tízezer nyomorúságos, földhözragadt, éhező, életét egyik napról a másikra tengető lakója túrta kezdetleges faekéjével a földet, vagy dolgozott látástól — vakulásig a Hanjepin tröszt tulajdonát képező Ce-san bányákban, hogy mindennapiját előteremtse s ami még fontosahb, hogy adóját kifizesse. 1891-ben kezdték meg Dae megyében a vasérc-bányászatot. A kínai és külföldi tökével működő Hanjepin fémipari tröszt tette rá kezét a hatalmas vagyont jelentő vasérbányákra. A részvénytársaság kínai, angol, Tapán és amerikai részvényesei nem panaszkodhattak: évenként hatalmas osztalékot vágtak zsebre részvényeik után. A munkáskéz olcsó volt. „A kínai munkás igénytelen" — hangoztatták a bel- és külföldi tőkések és ugyanakkor gondoskodtak arról is, hogy a munkások ne szokjanak el ettől az igénytelenségtől. A bányákban csaknem minden munkát kézierővel végeztek. Az ember olcsóbb volt, mint a gépi erő. Hiányoztak a legelemibb munkavédelmi berendezések is. A munkásbalesetek szinte napirenden voltak és akit nem ölt meg a bánya, azt megölte a tartomány vasbányáit körülvevő mocsarak dögeletes levegője. Pusztított a mocsárláz, dühöngött a tüdőbaj, széles rendet vágott a lakosság soraiban a szinte véget nem érő éhínség, a különféle társadalmi betegségek. Ez volt a helyzet 1938ban is, amikor a tartományt megszállták a japán csapatok és Japán kapitulálása után a kuomintang-bandák folytatták a Ce-san bányák vasércének az amerikai megszállás alatt levő Japánba való szánítását. A kínai nép szabadságvágya nyilatkozik meg abban a többezer éves közmondásban, amely szerint. „Ha majd az egész nép egyszerre sóhajt fel, vihar támad". És a kínai nép nem hiába bizakodott. A népi vihar, a felszabadulás hatalmas forgószele elsöpörte a külföldi tőkéseket, a kínai földesurakat, a japán hódítókat, a kuomintang-rablóbandák tagjait, a vérszopó adóvégrehajtókat, a helyi kiskirályokat. Megváltozott a „kétezer falu tartományának" arculata. Tiz 111 és tízezer dolgozó jelentkezett a párt és a kormány felhívására és önfeláldozó mukával lecsapolták a mocsarakat, utakat építettek, vasútvonalat fektettek le, ott pedig, ahol hajdan két jelentéktelen, nyomorúságos falucska, névszerint Sihojao és Huan Si-cian terült el, ott épült a népi Kína első tervének és egyben az egész TávolKeletnek leghatalmasabb fémkombinátja: „Huansí.Dae". A felszabadulás után romok és kifosztott gyártelep fogadta a népi hatalom képviselőit. A japanok és csatlósaik, a kuomintang-bandák részint kifosztották, részint meg lerombolták a gyártelepet. A párt és a kormány legnagyobb részében a helyi viszonyokat ismerő szakembereket, bányászokat, olvasztarokat, hengerműmunkásokat, martinászokat, vasesztergályosokat, marósokat nevezett ki a kombinát különféle részlegeinek vezetésére. A munkasok lelkes, fáradságot nem ismerő munkával kezdtek hozzá a gyártelep rendbehozásához, a gépállomány megjavításához. A szovjet segítség nagyjelentőségű volt a gyár és később a fémkombinát életében. Szovjet mérnökök, szovjet technikások, szakemberek érkeztek, akik átadták gazdag tapasztalataikat a testvéri kínai nép fiainak. Jelenleg hatvanféle acélt termel a fémkombínat acélöntő részlege. — Amikor a kuomintangista banditák tartották kezükben az uralmat, napi öt öntést végeztünk és rosszminőségű acélt gyártottunk — mondja Liu Vejcizsen, az acélöntőrészleg vezetője. Ma már több mint 90 csapolás a napi eredmény. Ez azonban korántsem végleges. A mennyiségi termelési eredmény mellett szembeszökő a minőségi változás. IIoI vannak azok az idők, amikor a „Dae"üzem egyféle és rossz minőségű acélfajtát gyártott? Ma már kitűnő minőségű tűzálló, rozsdamentes acélfajtákat gyártanak — kivitelre is. Megváltozott a munkások élete. A hatalmas femkombinát munkásai, a hajdani „kétezer falu tartománya" nyomorúságos falvacskáinak hkosai, nap nap után új meg új csodára ébrednek. A mérhetetlen sár, a járhatatlan utak, a földhöz tapadt viskók falvai helyén hatalmas kertváros épült. Széles utcáit, nyílegyenes sugárútjait díszfák szegélyezik. Véget nem érő egymásutánban haladnak az úttesten a cementtel, vassal és egyéb építőanyaggal megrakott tehergépkocsik. A Jangce folyam vize lassan ringatja hátán a hatalmas terheruszályokat, amelyek engedelmesen simulnak az újonnan épített ki-1 kötő oldalához. Folyik az építkezés. Kell is a homok, a mész, a tégla, a cement, a fa, hiszen nemcsak a hatalmas fémkombinát épül és bővül napról napra, hanem a városban is gombamódra emelkednek új níeg új lakóházak, iskolák, középépületok. Az idén mintegy 90 ezer köbméter új iakóterületet bocsátanak a kombinát munkásainak, technikusainak, mérnökeinek és hivatalnokainak rendelkezésére. Harminchét iskola működik ott, ahol nemrégen a lakosság közel 90 százaléka írástudatlan volt. A számtalan hétosztályos elemi iskola mellett geológiai és fémipari szakIskolák, egészségügyi középiskola fogadja falai közé a fémkombinát jövendő szakembereit. Hatalmas kórház emelkedik ott, ahol a múltban javasasszonyok gyógyítottak, a Csizsencijahu-tó mellett pedig korszerű szanatóriunTot építettek a kombinát dolgozói és a város lakossága részére. Eddig két nagy befogadóképességű mozi, egy színház működik a város területén. A sportoló ifjúság teljesen modern felszerelésű stadionban versenghet különféle sportágakban. A város szélén lévő tó mellett nagykiterjedésű üdülőparkot létesítettek. A szocialista Kína Hubei tartomány lakóinak íleto gyökeresen megváltozott. Nemrég építették át és bővítették ki a város villanyerőművét, teljesen üzembehelyezték a hegyek oldalán emelkedő cementgyárat, amelynek napi termeléséből egy ötemeletes házat lehet reV építeni. Vihar, jótékony, gyógyító vihar támadt a kínai népmilliók együttes sóhajtásából. A vihar nyomán indult meg az egészséges vérkeringés, a termelő n unka, az új, a népi, a szocializmust építő Kínában. És ennek az alkotó munkának egyik nagy eredménye, a népi Kína büszkesége, a „Huansi Dae" fémipari kombinát.