Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-01 / 103. szám, vasárnap

:CE OR; Készülünk május 9-re A katonák nagy előkészületek je­gyében élnek. Ahogy tavaly, az idén is kemény katonalépésektől, menete­lestől katonaindulóktól hangosak a kaszárnyák udvarai és előterei. Kato­náink készülődnek, meg akarják mu­tatni dolgozóinknak harci erejüket, felkészültségüket. Meg akarják nekik mcndani, hogy nyugodtan dolgozhat­nak, építhetnek, ok őrséget állnak. Nézzük meg a kaszárnyák egyikét. A labdarúgó-pályán katonák csoport­ját láthatjuk. A füst után ítélve inkább dohányosak csoportját. A fél­órás menetelés után jól esik egy szip­pantás. Szünet van. A sorok azonban bontatlanok. Felhangzik a vezényszó. A fegyve­rek — minha szárnyat kapnának — a vállakra repülnek. „Rimko katona, jobban húzza ma­gához a fegyvert!" „Skatuliák, ero­scbben tarstsa a puskát!"' — intik a parancsnokok a katonákat.' Még Zeg­len és Náton katonák nevét hallot­tuk, de nem volt időnk megfigyelni, mit mondanak nekik, mert Štejnmajer tiszt kiadta a további parancsot és az egység elindult. Ma a fegyver helyes tartásét ta­nulják menet közben és a „Fegyvert szegezz!" „Puskát vállra!" elvégzé­sét. Štejnmajer tiszt most „hármat" a ballábra vezényel, majd négyet, s az­tán: „Fegyvert!" A fegyverek megvillannak és máris előre szegezett puskákkal megy to­vább az egység. Jól sikerült. A pa­rancsnok azonban még mindig elé­gedetlen. A parancsnok most hozzánk jön éfs mosolyogva mondja: „Jól megy, tudjuk, ezt azonban nem mondhatjuk meg. Kis hibákat „bolhákat" keresünk, hogy így a legkisebb hiányosságot is kikü­szöböljük." Nem szabad már azt gondolni, hogy­ha már jól megy, nem kell a gyakor­latoknak figyelmet szentelni. Nehogy a fejünkbe szálljon a dicsőség. „Három, négy, fegyver!" A parancs még néhányszor ismétlődik. Némely­kor a fegyver elörészegzését, más­kor a vállra tevését jelenti. így futnak a percek. A nap már le­menőben van. Sugarai nem érnek el a labdarúgó-pályára, csak a szuronyo­kon csillannak meg. A gyakorlat is befejeződik mára. A katonák és a parancsnokok megvan­nak elégedve a jól végzett munkával. Este elkészülnek, hogy holnap ugyan­olyan jól teljesíthessék feladataikat, mint a mai gyakorlatot. Csak igy tovább, elvtársak! Közele­dik május 9. Ha a gyakorlatokat to­vábbra is olyan felelősségérzettel és keddvel végzitek, mint ma, a sereg­szemlén biztosan az elsők között lesztek. Š. Durkovič tiszt Kommunista nem maradhat el Jirka Vejdelek eleinte nem volt olyan kitartó, erős legény, mint ma. Jirka földmérő mérnök. Persze szögmérővel a kezében katonai szolgálatának első napján is versenyt futott volna az édes anyaföldön. Fedezéket ásni, kúszni és puskával, felszereléssel futni, ez már nem volt kedvére. Egyébként Jirka Vejdelek kommunista mindenben jó segítőtársa volt parancsnokának, Bi­riovec főhadnagynak. De ha fedezék­ásásról vagy a géppuska hordozásáról volt szó, nehezen találták Jirkát a pa­rancsnok közelében. Egyszer Biňovec főhadnagy szaka­sza az „ellenséges" őrség megtámadása után több kilométert futott a sáros terepen hegynek felfelé, vízmosáso­kon, gödrökön keresztül. Jirka Vejdelek már roskadozott a géppisztoly és a gépfegyver terhe alatt. Már csak egy alak körvonalai tartották lábon, melyet maga előtt látott futni az alkony ho­mályában, s amely kitartóan futott. A parancsnok gépszerűen futott, <• ma­gával ragadta az egész szakaszt, mely egy csomóban követte. Jirka meg­feszítette minden erejét, hogy ne ve­szítse szem elől a parancsnok alakját, aki a sötét erdő széléhez közeledett. A visszavonulás elején a parancsnok­tól távol tartotta magát, most sokat adott volna érte, ha közvetlenül mö­götte lehetett volna. De Jirka mégis csak elmaradt a többiektől. Amikor a szakasz elhagyta a földeket és eltűnt a sötét erdőben, Jirka még csak a föld közepe táján járt. Nem bírta tovább. Most a szakasz élén futó alak vissza­tekintett, megfordult, megkerülte a szakaszt és a lihegő Jirka felé tartott. A főhadnagy megállt Jirka előtt és szigorúan kérdezte: „Miért maradt hátra?" A géppuskát — főhadnagy elvtárs — már nem bírom — felelte levegő után kapkodva. „Hányszor ci­peltem én már ezt a gépuskát, maga pedig, ilyen erős ember létére nem bírná?" — csodálkozott a parancsnok. Vejdelek szemébe nézett és még eyy szót mondott: Egy kommunista? ... De ha tényleg nem bírja, majd én viszem. És a parancsnok megfogta a golyószórót. Jirka nyelt egyet és ököl­beszorítottá kezét. Ebben a pillanatban eszébe jutott valami: Katonai szolgálata első napjaiban, amikor a főhadnagy arról a bizalomról beszélt, amelyet a parancsnokok he­lyeztek belé, amikor a felderítökhöz osztották be ... A parancsnok kötele­zettségvállalása: Tavaly szakasza mind a nyolc kommunistájából kitűnő, pél­dás katonákat nevelt. És az idén még jobb eredményt akarnak elérni.. Eszébe jutottak a „Tavasz az Oderán", „A csillagok", „A Dovator-generális" filmekről tartott megbeszélések: akkor megígérték, hogy olyanok lesznek, mint Lubencov, Travkin, Dovator, Gordijon­kov és hogy ők is követnék Biňovec főhadnagyot minden veszélybe ... És most lemaradt a parancsnok, az egész szakasz mögött. Eszébe ötlött: talán azt gondolja, hogy már nem aka­rok futni; igen, ez lehetséges, a gya­korlótéren mindig olyan savanyú arcot vágtam ... és ha most a parancsnok ezt gondolja? Nem, ez nem lehetsé­ges. És most — Jirka kihúzta magát, szinte rákiáltott a parancsnokra: „Nem, főhadnagy elvtárs, én ezt a golyószó­rót nem adom.. Szégyelnéni magam." Kikapta a parancsnok kezéből és így szólt: „Megyek". Ezután a legnehezebb meneteléseknél is mindketten az elsők között voltak. Karel Kroupa tiszt Egységünk életéből Foglalkozás utáni szabad időnket tetszésünk szerint használjuk ki. So­kan olvasnak, néháiny csoport sak­kozik, az egység többségét azonban a lövöldén találhatjuk meg. Itt gyako­roljuk a lövést kisöblű fegyverrel. A gyakorlatok folyamán állapíthatjuk meg a legjobban, ki hogyan kezeli fegyverét. Aki itt a lövöldén megfe­lelő eredményt ér el, azt a lövész­versenyekre küldjük, amelyeket min­den második vasárnap rendezünk. A legutóbbi versenyen a legjobb ered­ményeket 100 lehető pontból Horálek 62, GotUieber 91, Beneš 88 és Samek 86 ponttal érték el. Hasonló verse­nyek rendezésével elérjük azt, hogy egységünk többsége a kiképzési év végéig megszerzi a sportlövész képe­sítését. Hazák felszabadulásának 10. évfor­dulója alkalmából a dolgozók ezrei lépnek , be a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségbe. Ezen a téren szakaszunk kalóriái megmutatták, hogy jó úton haladnak, mert a sza­kaszban kivétel nélkül mindnyájan' a CSSZBSZ tagjai vagyunk. Már csak néhány nap válaszit el a prágai díszszemlétől. Egységünkben a díszmenet már jól megy, csak itt-ott tf'állhatunk még néhány kisebb hi­bát. A hibák: egyes elvtársak nem emelik elég magasra lábukat a dísz­lépésnél, vagy nem tartják helyesen fejüket a „Jobbra néz" gyakorlatnál. Ezeket a hibákat segítenek eltávolí­tani Kušner és Tošenovský elvtársak, akik állandóan figyelmeztetnek a sza­bályok pontos betartására. G. F., közkatona JKríjuP A Žiika-iskola tanulói a népiskolái, tanulóival együtt nézik a május 1-i menetet, amelyben boldog jövőjük biztosításáért harcoló katonáink és dol­gozóink karöltve tüntetnek a bekéért a proletár netazetköziseg e nagy ün­nepén. BERLIN ELESTE A szovjet n-jdserej Nyugat-Magyar­országból intézett hatalmas csa­pása 1945. tavaszán szétzúzta a hitleri parancsnokság azon terveit, hogy meghosszabbítsák a háborút az ausztriai „Alpesi-erod" ellenállásává^ Csak egyetlen remény maradt szá­mukra: Berlin kemény védelmével időt nyerni és kivárni a Hitler-ellenes koa­líció felbomlását, amelyben a nyugati reakció mesterkedései, valamint az Egyesült Államokkal és Angliával Bernadott svéd herceg közvetítésével megkötendő különbékére való törek­vések következtében hittek. Ezért a hitleristák megszüntették ellenállásukat a nyugati fronton és minden erejüket Berlinben összpon­tosították a szovjet katonaság ellen. Száz kilométer hosszúságú védelmi vonalat építettek, amelyen összponto­sították a „Visztula" és a „Közép" nevű hadseregcsoportok katonáinak millióit. A szovjet hadsereg, hogy megakada­lyozza a világreakciónak a háború meghosszabbítására irányuló sötét ter­veit, 1945. áprilisának végén támadni kezdett. Április 16-án megkezdődött az első fehérorosz front offenzívája az Oderánál. A front katonái, akiknek pa­rancsnoka G. K. Zsukov marsall volt, áttörték a münchbergi szakaszon az ellenséges védelmet és észak .felől megkerülték a 9. német hadsereg magvát, amely a frankfurti körzetben ellentámadásokkal igyekezett veszé­lyeztetni az I. fehérorosz és az I. ukrán front szárnyait. Az I. ukrajnai front I. A berlini harci helyzet térképé. Sz. Konyev marsall parancsnoksága alatt azonban dél felöl is megkerülte okét és így megteremtették a bekerí­tés feltételeit. Az I. ukrajnai front harckocsi ala­kulatai gyorsan nyomultak előre Zos­senon keresztül, ahol április 23-án el­foglalták a hitleri főhadiszállást, majd Postupimon keresztül Ketzin község felé tartottak Berlin nyugati szélen és ott egyesültek az I. fehérorosz front harckocsiegységeivel. Berlint bekerí­tette a szovjet hadsereg acélos köre. Ebben a kétségbeejtő helyzetben Hitler személyesen adta ki a parancsot egy katonai intézkedésre, amelynek egyben 1 politikai célokat is kellett szol­gálnia: a nyugati frontról Berlinhez helyeztette át a 12. német hadsereget, amivel megnyitotta a frontot az angol­amerikai katonaság előtt. A 12. had­seregnek segítenie kellett volna a be­kerített 9. hadsereget, amelyet a szov­jet hadsereg Berlintől délkeletre elvá­gott és vele együtt kellett volna kitör­nie a Berlin körüli gyűrűből. Az I. ukrajnai front katonasága azonban szétzúzta a sereget Treuenbritzen kör­zetében és ezzel megpecsételte a 9. el­lenséges hadsereg sorsát. Az erőddé alakított Berlin még el­lenállt. A szovjet hadsereg április 21­én közvetlen támadást intézett a város ellen és egy hét alatt az ellenséget nehéz utcai harcokban visszavetette a város közepébe. Április 30-án szov­jet géppisztolyos katonák feltűzték a Reichstag épületére a vörös zászlót. A városban levő német haderők helyzete kilátástalanná vált. A hitleri parancs­nokság azonban meg akarta várni az angol-amerikai katonaság megérkezé­sét, . meg akarta akadályozni, hogy a szovjet hadsereg foglalja el a várost és folytatta az ellenállást. Május 2-án reggel a német katonák parancsnokaik mesterkedései ellenére tömegesen kezdték megadni magukat. Berlin — a fasiszta vadállat barlang­ja — elesett. J. Fukatsch, tiszt. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom