Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-01 / 103. szám, vasárnap

4 UJSZ0 1955. május 1; A pártkongresszus első napján a kora reggeli órákban hárman ültek össze az Ifjúsági Falu szövetkezetében, hogy megszövegezzék a kongresszusnak küldendő táviratot. A pár soros távirat kollektív munka eredménye volt, mint általában minden, ami tbben a szövetkezetben létrejön. Turcsina József, a szövetkezet elnöke azt mondta, hogy a pártkongresszussal pontosan közölni kell, mit teljesítettek eddigi vasalásaikból. — Tudja meg a párt, hogy ígéretünket beváltjuk —

r mondotta nyoma • tékosa.n, miközben egyet húzott a sapkáján és komoly tekintete szigorúan kutatta két ' munkatársa arcát. — De röviden és tömören — tette hozzá Turony, a főkönyvelő. Zatykó, az állattenyésztési csoport vezetője is helyeslően bólintott és már kezdte is megfogalmazni a távirat első mondatait, amelyeket Turony szép gyöngybetűkkel irt le az előtte fekvő papírlapra. Itt-ott húzott, javított egy-egy jelzőn, de főleg rövidített * szövegen, mert a főkönyvelő a szokás rabja volt és itt is az önköltségcsökkentés elvéből indult ki. Ezen Zatykó, meg az elnök is mosolygott. A „fukar" főkönyvelő A szövetkezetben azt tartották, hogy Turony minden garast a fogához ver. Reggeltől késő estig szakadatlanul azon töri a fejét, hogy raoiyik munkaszakaszon lehetne valamit megtakarítani a szövetkezet számára. Zatykó szerint év végén, amikor a szövetkezeti tagoknak kifizették a súlyos ezreseket, nem volt nála boldogabb ember. Mint a kristály a fényt, százszorosan tükrözte vissza az arca, a szeme a tagság ragyogó örömét. Králik, a szövetkezet agrónomusa is hasonlóképp jellemzi Turonyt, holott köztük gyakran voltak súlyos nézeteltérések. Amikor például a normaszilárdításról volt szó, Turony és Králik úgy álltak egymással szemben, mint két veszekedő kakas. A következőkről volt akkor szó: az évi pénzügyi terv kidolgozásánál Králik, aki ma országos hírű agronómus — azt javasolta, hogy egy-egy hektárra 6 mázsa műtrágyát kalkuláljanak. Turony helyeselte ezt a befektetést, csak éppen osendesen megjegyezte, hogy akkor a búza átlagos hektárhozamának a normája 26 mázsa lesz. Ez ellen Králik hevesen tiltakozott, mert azt állította, hogy az állami norma csak 24 mázsa. Turonynak viszont nem kellett a szomszédbe menni érvekért, kapásból rávágta, hogy ez igaz, viszont az állami norma eléréséhez nem szükséges, hogy a föld megjavítására annyi befektetést eszközöljenek. Persze Turony győzött és Králik dühöngött. A dühöngő Králikra viszont az jellemző, hogyha valaki tökéletesen megpróbálná Turonyt elcsalni az ifjúsági Faluból, ő lenne az első, aki a leghevesebben tiltakozna az ellwi, mert ez az éber, körültekintő könyvelő rengeteg pénzt takarított már meg a szövetkezetnek. Turony Ludevít Árvából, Námestovo községből származik, ahonnan a legközelebbi állomásig 40 kilométert kellett gyalogolni. Apja, aki két hektár sovány föld tuladonosa, napszámos volt és munkájából 11 gyermeket fcellett felnevelnie, ami emberfeletti vállalkozásnak bizonyult és bizony i nagy nyomorban négv testve- | rét már gyermekkorában elvesztette. — Krumpli és zabkenyér volt napi eledelünk — mondja keserűen — és bizony nem emlékszem arra, hogy gyermekkoromban valaha disznót öltünk volna. Apám a felszabadulás után 1947-ben 45 éves korában meghalt. Szegény olyan roncs volt már akkor, armyira elkopott a nyomortól, hogy a -szívem ma is fáj ha rágondolok; . — Fáj — ismétli —, hogy a keserves élet után nem ismerhette meg mai felszabadult életünket. , Nyílt gyermektekintete keménnyé válik most, amikor az apjáról beszél és zöldesbarna szemében úgy villan fel a fény, mint valami éles penge. — Akkoriban — folytatja — mindössze húszéves voltam, a legidősebb a családban. Ezért az akkori r^nde'e

r értelmében mint családfenntartó mindössze 5 hónapig szolgáljam a katonaságnál. Ez až idő azonban döntő hatássál volt további fejlődéEGYFAJTA HŰSÉG semre. Megtanultam ott szépirodalmat olvasni. Különösen nagy hatással volt rám Jilemnický „Töretlen föld"-je és Gorkij az „Anya" című müve. Különös helyzet alakult ki nálunk odahaza. Anyám megkapta a gyermeksegélyt és én, aki Ostraván és Plzenben építkezéseknél dolgoztam, hazaküldtem pár koronát, úgy, hogy már jobban éltünk, mint amikor az apánk élt. Mindez gondolkodásra késztetett, éreztem, hogy egy láthatatlan kéz őrködik felettünk, de azt nem tudtam, hogy cz a kéz a mi népi demokratikus kormányunk. Viszont a negyvennyolcas februári események és a sajtó, amit naponta szívesen olvastam, lassan felnyitották a szemem. Amikor hazánkban megszületett az első ötéves terv gondolata, már én is tervszerűen kezdtem az életemet berendezni. — 1950-ben — folytatja élénken — alapos megfontolás után 25 000 téglát égettem otthon és a régi düledező viskó helyében új családiházat építettem. Amikor ezzel nagyjában elkészültem, hozzáfogtam a magam élete kiépítéséhez és 150 brigádossal együtt megérkeztem az Ifjúsági Faluba kéthónapos munkára. Itt szereztem először betekintést abba, hogy mit jelent a szövetkezeti élet és a két hónap letelte után azonnal tagnak jelentkeztem. — Meg kell jegyeznem, hogy a közösségi életben nemcsak a munka, • hanem a kultúráiét is magával ragadott. Itt a napi munka után kézről kézre járt Makarenko műve, az Oj ember kovácsa, amely mindannyiunkra nagy hatással volt. A könyv emlékeztetett a kapitalizmus éveire is, amikor magányosan koplaltam, nyomorogtam, mert tapasztalatból tudom, hogy a nyomor magányt, légüres teret teremt az ember körül. Viszont a közös munka eredménye megteremti azt a légkört, amely elősegíti az ember fejlődését. — Üres kofferrel jöttem ide, ma főkönyvelő vagyok, van feleségem és két gyermekem. Van szép lakásom, bútorom, minden, amire szükségem van és fudom, hogy még több lesz nemcsak nekem, hanem mindannyiunknak. Testvéreim is tanulnak. Egyik öcsém most fog érettségizni Bratislavában, húgom pedig Tvrdosinban végzi a pedagógiai gimnáziumot. Mind ez a változás csak a Turony-családban történt és hány ilyen Turony-család van az országban?! Érted most már, miért kell nekünk körültekintően dolgoznunk? Mélységes becsületesség jellemzi Turony magatartását, logikus gondolkozás! módját, amellett rendkívül szerény, egyetlen szót sem beszél arról, hogy további tervei is vannak. Szeretne leérettségizni és eljutni az erdészeti főiskolára. Erdők, hegyek ringatták bölcsőjét és az erdők hatalmas fái táplálják álmait. A szerény és kitartó elölök Szerénységben csak Turcsina, az elnök tesz túl rajta. Ő is ^rvai, csak más községből'' való. Turcsina és Turony csak annyiban egyformák, hogy középnövésűek és egyfajta hűség fűti őket munkájukban, de jellemük különböző. Turony elsősorban számokka! dolgozik és azokon keresztül jut e! a valóságig, míg Turcsina a gyakorlati munkákon keresztül jut el a számokig. Turcsina jelleme inkább Marosi csoportvezető jellemével egyezik Mindketten makacs kitartással a terv, az agrotechnikai határidők pontos betartására törekednek. Célkitűzéseik elérésében nem ismernek akadályt. Mindkettő rendkívül szófukar és mert életük nyitott könyv, akár csak a munkájuk, ha valaki érdeklődik munkájuk felől, egyazon magatartással azt felelik, hogy a kérdés megválaszolására nem ők, hanem munkatársaik a legalkalmasabbak. Ők ketten egyébként tökéletesen megértik egymást, bár Turcsina alig tud magyarul és Marosi szlovákul. Mégis, ha a határban vagy este az irodában találkoznak, remekül elszórakoznak. Marosi rejtélyes módon Turcsina minden kérdésére pontos választ tud adni és viszont ... Turcsina szorgalmára mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy az Ifjúsági Faluba jövet nem tudta megkülönböztetni a paprikapalántát a gyomtól. De ez egyáltalán nem riasztotta vissza a mezőgazdasági munkától, ellenkezőleg arra serkentette, hogy Králik agronómus minden szavát úgy lesse, mint a szentírást. Ilymój don pár hónap múlva csoportvezető lett és a következő esztendőben 1950ben a cukorrépatermelésben az ő csoportja országos viszonylatban a második helyre került, amennyiben a proszenyicei mozgalomban 680 mázsás átlagos hektárhozamot ért el. Ez az eredmény az élmény erejével hatott rá. Látta, hogy szakértelemmel micsoda ragyogó kincsesbányává varázsolhatjuk a földet. Itt mindjárt azt is hozzá kell tenni, hogy mint csoportvezető, nemcsak irányította csoportját, hanem épp úgy dolgozott a földeken, mint csoportjának bármely tagja, sőt úgy dolgozott, hogy munkájával példát mutasson a többieknek. V Turcsináról egybehangzóan az a vélemény, hogy rendkívül becsületes és hűséges a szövetkezethez. Bárkinél is érdeklődik az ember felőle, mindenkitől ugyanazt a feleletet kapja, hogy egyszerű, szenvedélyes, igazságszerető ember. Zatykó, akinél az Ifjúsági Falu fejlődésének valamennyi szála öszszefut, mert ó volt ennek a községnek vezetője és szervezője, azt mondja róla, hogy rendkívül szívós és kitartó. Az elsők között volt, aki 1949. április 4-én megérkezett erre a mocsaras és lápos vidékre. Nagy érdemei vannak abban, hogy az első keserves hetekben, amikor a brigádosoknak sem rendes fekvőhelyük, sem rendes ennivalójuk nem volt, hitet tudott önteni fiatal társaiba és a sár meg a latyak közepette munkára, építésre tudta őket serkenteni. Turcsinéra Zatykó bukkant rá az Ifjúsági Vasútvonal építésénél, ahol élmunkás volt. Ezt az élmunkási rangját híven megőrizte az Ifjúsági Faluban is, mert minden munkából kivette részét. A nélkülözésekkel teli első hetekben azt szokta volt mondani, hogy rövidesen jobb és szebb napok következnek. Az épülő Ifjúsági Falu igen élénken élt képzeletében, a moesár helyén már ott látta az új házakat, amelyeknek vízvezetékéből folyni fog a víz, akárcsak az árvái hegyek és dombok közt a csermelyek és patakok eleven vize. És az új falu képe egyre virágzóbban formálódott benne, mert nem tudta elfelejteni szűkös otthoni életét, amikor 9 testvérével együtt krumplin és káposztán tengődött. Minduntalan hangoztatta, hogyha ott Árvában azt a mostoha földet meg tudták művelni, akkor ezt a termékeny földet nem szabad parlagon hevertetni. Nem szabad, mert a föld a mienk. Amikor a szófukar Turcsina kiejti ezt a szót, hogy a „mienk", akkor érzi az ember, hogy ez a szó, amivel a felszabadulás megajándékozta őt, megtelik tartalommal, élettel és-'' ~ mondja nevetve. a föld szeretete a szabadságszeretettel azonos. E szó mögött a nehéz és önfeláldozó munka eerdménye, a változatos élet gazdagsága lüktet. Turcsina élete az Ifjúsági Falu életével párhuzamosan fejlődött. Szakadatlan munkája közepette állandóan tanult, több tanfolyamon vett részt, sőt egy hathónapos mezőgazdasági iskolát is végzett. 1949-ben megnősült és amint a szép kis lakóházak gyarapodtak, az ö családja is növekedett. Már három gyermeke van. 1950ben 12 társával együtt belépett a pártba. így erősödött a virágzó Ifjúsági Faluban a párt. Arra a kérdésre, hogy mit érzett 1954-ben, amikor egyhangúan megválasztották a szövetkezet elnökévé, szokásához híven mosolyogva hallgat és azt válaszolja, hogy helyesebb lenne, ha erre a tagok válaszolnának, mit éreztek ők. Legnagyobb élményének egyébként azt tartja, hogy az EFSZek országos kongresszusán alkalma volt Zápotocký és Široký elvtársakkal I személyesen elbeszélgetni, akik igen élénken érdeklődtek a szövetkezet munkája iránt. Nem fér kétség hozzá, hogy április 20-án, amikor a pártkbngresszushoz küldött táviratban az elnök fejből bediktálta, hogy a félévi beadáson kívül terven felül 78 mázsa sertés- és 56 mázsa marhahúst, azonkívül 20 500 liter tejet és 12 000 tojást szolgáltattak be, alapjában Zápotocký és Široký elvtársaknak válaszolt. Aki szereti a lovakat Mint az üveglencse gyújtópontja a napsugarak erejéből, úgy ad számot ez a válasz az Ifjúsági Falu dolgozóinak hűségéről és hazafiasságáről. De mert most már az árvaiak életéről és munkájáról van szó, hadd mutassuk be Ján Otrubát is, aki ugyan sokban különbözik Turcsinától és Turonytól, de hűségben nem marad el mögöttük. Otrubára főleg az jellemző, hogy nagyon szereti a lovakat. Ezt nemcsak munkatársai tudják, hanem a lovak is érzik. Most éppen a kovácsnál időzik, ahol egyik lovát patkolják. A munkánál Otruba segédkezik, aki könnyedén, gyengéden tartja a ló lábát, miközben a kovács vágja, formálja a ló patáját és ráilleszti a patkót. Sötétbarna állat a ló. Engedelmesen áll három lábon, gazdája minden hangjára megrezzen, mintha értésére adná, hogy gondolatait is megérti. Mint a hegyi patak eleven csörgedező vize, oly áradó Otruba hangja, amikor a lovakról beszél, am-l.vek gyermekkora óta benépesítik é'etét. Nyílt, kék szeme csillog, ragyog, wtikor az otthonáról beszél, Zazriva dombjairól, hegyeiről, ahol apja tíz hektáron egy pár lóval gazdáik idik. — Azok aztán lovak — sóhajtja. Arra a kérdésre, hogy hát ha otthon tíz hektár földjük van, miért jött ide, derűsen azt válaszolja, hogy ő félhektárjával különbül él, mint apja a 10 hektáron, amelyből 9 gyermeket kellett eltartania. Apja ez idén csak bámult, amikor eléje rakott 5000 koronát, hogy rendbehozhassa házát. Hol látott az apja annyi pénzt egyszerre? Illllllllllllllllll I :IIIIIHIilllllll!llllllllMlllllll!l I I • illllllllllUllllllfllllMllillllltlIIIIIIUIMIIIIIIIIIIIIIMIllllllIIIIIIIIII'IHIIIIIIIHIIIIIf'llitlIllllMlllllllllllflIlfllllllllllllllll IMIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIII1I Áruló nem akadt közöttünk Szepsi járás dolgozóit a válság nehéz évei már szervezetten találták. Ebben az időben a szepsieket gyakran keresték fel Walló és Košík elvtársak, hogy kiharcolják a munkásság jogait, s ellensúlyozzák Slávik belügyminiszter csendőreinek, a járási főnök és a községi jegyzők túlkapásait. Emlékezetes május elsejét ünnepelt Szepsi proletársága 1932-ben. Erre a nagy tüntetésre igen jól emlékeznek a párt régi harcosai. A felvonulásra annak rendjemódja szerint megkértük az engedélyt. A hatóság az engedélyt nem adta meg, s azzal fenyegetőzött, hogy ha mégis megtartanánk a felvonulást és gyűlést, akkor a csendőrséggel veretnek minket széjjel. Erre az alkalomra külön ötven csendőrt összpontosítottak Szepsibe. Mi mindennek ellenére mégis felvonultunk Persze a városba vezető utakat mindenütt csendőrök zárdák el. De nem maradtunk tétlenül mi sem. Minden útrii a sendőrkordonon túl kiküldtük embereinket. hogy megadják az érkezőknek íz útirányt amerre veszélytelenül bejöhetnek Szepsibe, s hogy a gyülekezés a város felső határában, a vásártéren lesz Összejöttek 5—600-an, mind munkanélküli szegény földmunkások, akik semmi mást nem akartak, csak munkát és kenyeret. Ezekkel a jelszavakkal vonultak fel a piactérre. Röviddel azután, hogy Wallo elvtárs megkezdte beszédét, körülfogott bennünket a csendőrWilönítmény. mely a csendőrhadnagy parancsára karddal, a külön ide rendelt 50 csendőr pedig puskatussal, gumibottal rohamozta meg a tömeget. Így verték szét Slávik miniszter csendőrei a szegény földmunkások felvonulását. Többeket letartóztattak, de megígérték, hogy mindenkit szabadon engednek, ha kiadjuk Kosik elvtársat. Áruló azonban nem akadt köztünk, senki nem adott felvilágosítást Kosík elvtárs hollétéről. Így volt ez Szepsiben 1932 tavaszán Soha azelőtt ilyen vagy ehhez hasonló felvonulás nem volt Szepsiben. Ma. amikor a munkások legszebb ünnepére, május elsejére készülünk, sok ezer ember vonul fel boldog mosollyal, megelégedéssel, hogy éltesse a felszabadító szovjet hadsereget és pártunkat. Csehszlovákia Kommunista Pártját! Gros Benő, Szepsi. !lll:li;l ;f;illlll!lllllll!ll!ll llílllllil • I I I I • I I I I I I I I I I I I I II.I * III I • 1.1 I llllllllllllfllllllllllllllfllflllllllllilllll A kovács közben gyakorlott mozdulatokkal az utolsó simításokat végzi a ló patáján és ráveri a patkót A ló nyerít, Otruba új állatairól beszél. A télen a juhokhoz osztották be és ottléte alatt 340 bárány született, de mindössze egyetlen egy pusztult el. Ez alatt kiderült, hogy otthon apjának 20 birkája van és már gyermekkorában ő őrizte a birkanyájat, s úgy ismeri a birkát, akár á lovat. De legkedvesebb állata mégis csak a ló. Érdekes történetet beszélnek el róla a szövetkezeti tagok. 1953-ban a szövetkezet két lovat vásárolt Gútán. Hatalmas, erős állatok voltak, de vadak, elhanyagoltak és rakoncátlanok. Amikor Otruba meglátta az állatokat, könyörgött, hogy adják neki az állatokat, ő majd remek igásokat nevel belőlük, hogy élvezet lesz velük dolgozni. , Munkába vette hát őket. Hónapokig nagy gonddal fegyelme ettségre nevelte és vidáman dolgozott velük. Ez idő alatt soha senki sem látta, hogy ostorral csapott volna a lovakra. Elegendő volt egy-egy szó, s a lovak engedelmeskedtek neki. A szónak döntő szerepe volt nála. Nem is engedte, hogy a lovakhoz más nyelven szóljanak. Könyörgött kocsistársainak, hogy csak szlovákul szóljanak a lovakhoz, mert azok nem értenek más nyelven. Emiatt sok csete-paté adódott az istállóban és számtalan tréfa forrása volt. E tréfák akkor keserítették el, amikor lovai közül az egyik annyira elhízott, hogy a jóléttől kimúlt. Kocsistársai persze ezt az alkalmat arra használták, hogy ugrassák. Ekkor az istálló egyszerűen elviselhetetlen lett számára és átment a juhokhoz, ahol példás módon végezte munkáját. A lovakról azonban egyetlen pillanatra sem feledkezett meg és február végén, mire már a tavasz éreztetni kezdte hatását, Jano a vezetőség elé állt és komolyan kijelentette, ha nem osztják be újra a lovakhoz, akkor elmegy innen. Nyílt kék szeme olyan komor volt, mint a hegyek fölé boruló viharelőtti égbolt. így került újra a lovakhoz, ahol mindenki megelégedésére jól végzi munkáját. Becsületes magatartásáért kocsistársai úgy megszerették, mintha testvérük lenne. Jano hő vágya ma az, hogy az Ifjúsági Falu egy lovascsoporttal vonuljon fel május elsején Komáromban. Vajon sikerül-e, az még kérdés. Mert közel 30 kilométert kellene ügvtniök a lovaknak, amíg Komáromba jutnak. Jano azonban mégis szeretné. Ügy érzi, hogy a felvonuló díszkocsik, traktorok mellett a ragyogó lovasok sora igen szép képet nyújtana. Emelné annak az ünnepnek szépségét, amelynek jelentőségére itt az Ifjúsági Faluban jött rá, mert a szövetkezet dolgozói együttesen vonulnak fel a védnökségi üzem, a komáromi Steiner Gábor hajógyár munkásaival. Szabó Béla.