Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-02 / 104. szám, hétfő

6 UJSZ0 1955. május 2. -i Tánccal, énekkel ünnepelte j Prága népe a tizedik szabad május elsejét Május elseje. Talán ez volt a legszebb tavaszi nap az idén. A főtribünön ülnek szabad hazánk nép-« szerű vezetői, oldalt a kitüntetetf tek. Tarka, minden színben játszó! a prágaiak felvonulása. Amikor el indul a nyüzsgő, sokszázezres tömeg, olyan az ember érzése, mint ha a Vencel-tér Is megindult j volna. Napfény csillog mindenki f homlokán, amint a tribünök előtti elvonulnak és éltetik a pártot, a f hazát, a Szovjetuniót, a nemzet-» közi proletariátust és a békét, j Boldog Prága dolgozó népe, hogy f hitet tehet a szocializmus mellett | és a munkásszolidaritás nagy ün- í népén olyan eseményekre hivat- j kozhat, amilyenekre csak szabad i ember képes a szabad hazában. | Boldogok vezetőink, hogy látják a ? nagy lelkesedést, boldog a fiatal f Anna Krchová,- Vörös Ágoston, bol- 1 dog Bydzvsky akadémikus és | mindazok, akiknek megadatott, i hogy szocializmus alapjait lerak-1 hassák szép hazánkban. » Az erőnket és egységünket ki- i íejezö felvonulás után, a Sztálin- { emlékmű felavatása után boldog f hangulatban, — tánccal, énekkel j ünnepli Prága népe a tizedik sza- t Megértik bad május elsejét. Jó Sándor i A Vencel tér egyik épületének V. emeletén írom ezeket a sorokat. Hiába Is gondolkozom, töröm a fejem, nem tudok más kifejezést találni e felejthetetlen napra, minthogy gyönyörű, csodálatos szép látvány az ujjongó, ünneplő tömeg. A Vencel tér egész szélességében öt szakaszból egybefolyva negyven ember menetel egymás mellett. A népviseletek, egyenruhák, fehér köpenyek, virágos nyári ruhák, rózsaszínbe öltöztetett gyerekek, feldíszített kerékpárok, vörös és kék melegítők tarka összevisszaságát egyetlen festő sem tudná híven visszaadni. A színes transzparenseket, a világ összes békeszerető népeinek zászlóit büszkén magasba emelő dolgozók éljenzése, éltető kiáltásai összefolynak a zenekarok indulóival. Éljen a béke! — hallatszik a leggyakrabban. Olsen, a norvég kerékpárosok csapatának vezetője szinte megbabonázva nézi az ünneplőket. — Életem soha ilyen élményben nem volt részem. Mi is megünnepeljük a május elsejét, de nem a város főterén, hanem egy keskeny mellékutcában. Nálunk ez a bátrabb munkások harcos manifesztációja, míg itt nemzeti ünnep, népünnepség. Nem, nem lehet a kettőt összehasonlítani — mondja Olsen, miközben szüntelenül integet az Öö oros zaszio ló Rudolf Martanovič temetése május 3-án lesz Mari néni korán megvénült. Hetvenéves sincs még és az arca ráncosabb. mint a fonnyadt almáé. Járása, mozgása nehézkesebb lett, mert. mint általában a földmunkás asszonyok, ő is futott, rohant, amerre az élet kergette, aztán egyszerre megrokkant, megcsendesedett. Most már C9(ik a ház körül segít, a határba nem megyen. Nehéz a szíve, a tüdeje, a hosszú úton elfúl, kifárad. Pedig még menne, szívesen dolgozna, ha az idő nem csinált volna belőle gyereket, a kis ötéves Jussával játszani tudó öreg gyereket. Olyan a házban, mint a jóság. Kedves a lányához, vejéhez, unokájához. Már az utóbbi időben tartózkodó a fiatalokkal szemben. Különcködő, rejtelmes, kifürkészhetetlen vénség az új házasok szemében. Van is ebben némi igazság. Mari néni néhány év óta jobban szereti kis szobácskáját, több ott a dolga. Többet időz benne. Nem mintha a családban nem érezné jól magát. Gonosz lenne, ha panaszkodna. Más csalogatja őt a szobába, a pénze. Ahogy ő mondja, a Gottwald pénze. Mikor az első összeget markába nyomta a postás, azt se tudta, mit csináljon örömében. Míg a pénzt a kezében tartotta, céltalanul járkált ide-oda a házban, mint az élelmet szerző tyúk és csak, amikor a párnája alá tette, akkor nyugodott meg. Reszketett a keze és remegő hangon mondta lányának, vejének, unokájának: — Istenkém, hát még az ilyen tehetetlennek is?... A fiatalok meghitten bólogattak. Azóta Mari néni elaondolkodóbb. Mert hát mivel, érdemelte ki ő a pénzt? Zsellér ember felesége volt, sok ínséget elszenvedő, még több szidalmat lenyelő zsellérasszony. S most jutalmat kap, pénzt, amely mindig álma volt, amit olyan ritkán látott, mint az égen feltűnő hulló csülagokat. Adták neki. hozták neki és sem ö, sem az ura — nyugodjék békében — rtem tett ezért semmit. Még a dolgozók nemzetközi napján sem ünnepeltek. Az úr elbocsátotta volna őket, ha menetelnek... A kis szoba, hogy pénz került bele, az öreg asszony boldogságának birodalma lett. Lánya, veje nehezeitek rá, mert azt vélték, hogy dédelgetett pénzecskéjét a családtól félti. De idővel megszokták ezt is és már zsörtölődésre ssm került volna sor többé, ha a mostani május elsejét megelőző héten az öregasszony nem kap rá megint a bezárkózásra. Délutánonként magára kulcsolja az ajtót és nem mehet be hozzá se veje, se lánya, se unokája. A vő persze morog, hogy éppen etetés idején zárkózik be, amikor a baromfi még ellepi a pitvarajtót, a malacok meg összetörik a léckarámot. Azért haragszik, mert nem beteg az asszony, csinálhatna xxilamit. De nem szól. A feleségének is csak úgy hümmögi a nemtetszését és bevágja az ajtót elrohan valamerre. Hanem másnap már durván sért a hangja, amikor az asszony bezárkózni készül. — Mi az istent csinál zárt ajtó mögött? Nem találna egyéb munkát? Az öregasszony összerezzen és sokáig néz a vejére. Aztán befordul, kattan a zár, és a komát legalsóbb fiókjából piros szövetanyagot húz elő. Az ablakhoz ül, mert hiába teszen okulárét, neki már kevés a világosság. Arany zsinórokat hímez a szövetre, varrásba merül el szíve, kedve szerint. Szegény jó ura míg élt, míg nem ez a világ volt, május elsején mindig a szolgaságba, a nyomorba döntött ember hangján sóhajtózott, hogy „látod Mari, nekünk ezt sem lehet, felvonulni, ünnepelni sem lehet. Pedig én is szeretné': menetelni, Mari! Mert az a zászló az a piros, nekem se ellenségem." — Zászló alatt szeretnék menetelni, — ezt a néhány szót hallotta meg a vénasszony és nem hagyta nyugodni. Elhatározta, hogy elkészíti a zászlót 's a kis Julcsinak adja, hadd vigye, hadd lobogtassa, ha már az ő elhúnyt férje-ura nem viheti, nem lobogtathatja. Varrogatott délutánonként, mindjobban kitéve magát szidalmazásnak, szemrehányásnak. Félve várt az időre, amikor be lehet jutni a szobába, de előbb vejének, lányának a gúnyos csipkelődését kell hallgatnia. A vő szombaton reggel már megállította az asszonyt és korholó szavakkal támadt rá. — Van-e jó dolga? Mink iparkodunk, míg maga a szobában rostokol. Maradjon és ne menjen be. Adjon a malacoknak. A kis Juľcsa a nagymama szoknyájához simult, mert a gyermekpalánta mindig azt sajnálja, akit bántalom, szidalom ér. S mert Mari néni inkább az unokát öleli meg, minthogy egymást éltető tömegnek. A szőke norvég fiúk, a csapat többi tagjai helyeslően bólogatnak. Egy pillanatra se veszik le szemüket a felvonulókról. Egyikük megjegyzi, hogy mindenkinek ragyog a szeme, mindenki mosolyog és vidám. Náluk bizony a május elseje sokkal komorabb. Nem volt nehéz ennek az okát megmagyarázni. Persze, hogy mindenki vidám, hiszen a tizedik szabad májust ünnepeljük. Ennél szebb, emlékezetesebb napot nem lehet elképzelni. Nehéz megkülönböztetni az egyes személyeket. Csak a transzparensek árulják el, kik vonulnak fel, de mégis messzire kitűnik a menetben egy fehéringes, piros pionírkendős néger. Odaszalad hozzá egy kis pionír és mindkét arcára cuppanós puszit nyom. Népviseletben lépkedő koreai lányok különféle nyelvű békefeiiratot emelnek a magasba. Élükön főiskolások a csehszlovák és koreai zászlót viszik. Ugyanezekben az órákban ünnepli a világ minden békét akaró polgára a május elsejét. Moszkvában, Szófiában, Budapesten, Tiranában és Osló egyik mellékutcájában is. Különböző emberek, különféle nyelven egyet akarnak. Megértik egymást, mint a kis cseh pionír és a piroskendős néger. KIS ÉVA a dorgáló szóra figyeljen, a vő mérgesen veti. — Majd megnézem, mi az ördögöt csinál bent, de abban nem lesz köszönet. Az öregasszony fejcsóválva lopódzik be megint, kint marasztal m a kis unokát. Öregesen, s mégis gyorsan dolgozott a keze, mert hátha netán nem készülne el a hímzéssel, a meglepetésből semmi sem lenne. Egész nap varrt, öltéseket csinált és mire esteledett, elkészült a zászló. Nyugodtan ment az istállóba, megetette a jószágot. Mire a fiatalok haza/értek a mezőről, a konyhában is kitakarított. A kis unoka most nem kísérgette az ólig, meg vissza, hanem azt az időt, amit a vénasszony az udvaron töltött, arra használta fel, hogy belessen a titoktartó szobába. Semmi különöset nem látott a vörös zászlón kívül. Jött is ki rögvest, hogy a konyhába toppanó édesanyja nyakába csimpaszkodva elsuttogja, mit látott bent. Anyja tűnődve mondogatta: — Zászló? ... Vörös zászló? .. És komolyan, mindent értően ránézett az emberére. Az öregasszony meg csak úgy ki s be járt a házban, mint azelőtt. Szótlanul, közönyösen. Majd letette a moslékos vedret és hogy még egyszer megtekintse a hímzett zászlót, behúzott nyakkal indült az ajtó felé. arra számítva, hogy ismét kiabálás, veszekedés lesz a rövid út vége. De hiába lépegetett lassan, mintha mázsás súlyok húznák a lábát, hiába torpant meg az ajtóban, várva a pattogó szóra, semmit, még csak moccanást sem hallott. Kíváncsian fordult meg és tekintete mosolygó, szeretetet sugárzó szemekbe fúródott. A vö szólt előbb. — Menjen no, hiszen nem azért haragudtam én, hogy . .. — Menjen édesanyám! — bíztatta a lánya is. Az öregasszony állt, csak állt és a szemében bujdosó érthetetlenséget két kövér könnycseppje rejtegette. Lányát, vejét, hirtelen jóságukat nem értette akkor, nem értette este sem és még másnap is a csodálatos fordulat okát találgatta, amikor a zászlótartó kis unoka után elindult a család, amely nem szolga, nem megalázott többé, hanem szabad mint a virágszirmokat bontogató természetben a madarak. Mács József Szlovákia Kommunista Pártja kerületi bizottsága és a bratislavai kerületi nemzeti bizottság közli, hogy Rudolf Marta novi č tói, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjelöltjétől, Szilovákia Kommunista Pártja kerületi bizottsága tagjától, a bratislavai kerületi nemzeti bizottság elnökétől kedden, május 3-án 15 órakor vesznek kegyeletes Szombaton, április 30-án a prágai Vár ősrégi Spanyol-termében, népeink dicső történelme sok jelentős eseményének színhelyén összegyűltek az egész köztársaságból iparunk, mezőgazdaságunk, építőiparunk, közlekedésünk, tudományunk, kultúránk és művészetünk legjobb dolgozói, akik közül sokan már ezelőtt is magas megtisztelő elismerést kaptak a szocialista haza építésében elért jelentős munkaeredményeikért. A legjobb dolgozók ünnepélyes kitüntetésénél a Köztársasági-érdemrenddel és a Munka-érdemrenddel részt vettek a párt és a kormány képviselői, a nemzetgyűlés elnökségének, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, a Megbízottak Testületének tagjai, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom vezetőségének, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és a Nemzeti Front többi szervezeteinek tagjai, akadémikusok, nemzeti művészek, államdíjasok, a tudomány, a kultúra és a művészet élenjáró tényezői, a hazai és külföldi sajtó képviselői. A vendégek között voltak a kitüntetett dolgozók feleségei is. Az ünnepélyes aktuson részt vettek a prágai diplomáciai testület tagjai Is. Lelkes tapssal fogadva foglalták el helyeiket a díszelnökségben a párt és a kormány képviselői: Rudolf Barák, dr. Alexej Cepička, dr. Jaromír Dolanský, Zdenék Fierlinger, Václav A dicső május elseje előestéjén — szombaton, április 30-án Josef Tesla képviselő, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára és Edvin Chleboun, a Szakszervezetek Központi Tanácsa nemzetközi osztályának vezetője a prágai Poflčín Üdülés-Házában fogadta 18 kapitalista állam Az idei Munka ünnepének, május elsejének előestéjén Bratislava lakosságát felejthetetlen élményben részesítette a szovjet hadsereg vörös zászlajának Ének- és Táncegyüttese, az Alekszandrov együttes. Az együttesnek 1946-ban, 1948-ban, 1951-ben hazánkban tett látogatásai alkalmával lakosságunkra tett mély benyomása és azok a hatalmas sikerek, amelyeket a szlovák vidékeken ért el, Szlovákia fővárosában óriási érdeklődést keltett mostani fellépése iránt. Az ősrégi bratislavai vár tavaszi napfényben ragyogó amfiteátrumát szombaton, április 30-án már jóval a műsor megkezdése előtt az utolsó helyig megtöltötte a bratislavai közönség. A fellépésen jelen voltak Karol Bacílek, a CSKP KB politikai irodájának tagja, Szlovákia Kommunista Pártja KB első titkára, Rudolf Strechaj, Szlovákia Kommunista Pártja KB irodájának tagja, a Megbízottak Testületének elnöke, továbbá Szlovákia Kommunista Pártja KB irodájának további tagjai, František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a Szlovák Nemzeti Front KB képviselői, a hadsereg képviselői, az érdemrendek viselői, az akadémikusok, államdíjasok, a kitüntetett példás dolgozók, valamint Szlovákia politikai és kulturális életének további képviselői. Jelen voltak a bratislavai konzuli testület tagjai is. Amikor az Alekszandrov-együttes tagjai megjelentek az emelvényen, az amfiteátrumban hatalmas taps hangzott fel. Bratislava hálás lakossága búcsút a régi Városháza tükörtermében. Az elhunyt földi maradványai május 3-án kedden 8—13 óráig a Városházán lesznek elhelyezve. A gyászszertartás után a menet a Sztálin téren, Jesenký utcán és a Hviezdoslav téren át vonul a csalogányvölgyi temetőbe. Kopecký, Antonín Novotný, Viliam Široký, Antonín Zápotocký és Otakar Siműnek mérnök, továbbá dr. Václav Škoda, miniszterelnökhelyettes, dŕ. František Kahuda, František Krajčír, Josef Krosnáŕ, Alois Málek, dr. Alois Neuman, dr. Josef Plojhar, Antonín Pospíšil, Josef Púčik mérnök, Marek Smida, dr. Emanuel Šlechta tanár, mérnök, Ladislav Štoll tanár és Jindŕich Uher miniszterek, František Zupka, a Szakszervezetek Központi Tanácsának ügyvezető alelnöke, Ján Bukal, Václav Černý mérnök és Jaromír Matušek, miniszterhelyettesek. A csehszlovák és a szovjet himnusz elhangzása után František Zupka képviselő, a Szakszervezetek Központi Tanácsának ügyvezető alelnöke nyitotta meg az ünnepélyt. A megnyitó beszéd után Bedfich Prokoš államdíjas felolvasta a kitüntetettek névsorát. Az illetékes mw niszterek közben átadták nekik az érdemrendeket és az okleveleket és gratuláltak nekik a magas kitüntetéshez. Ezután dr. Jaromír Dolanský, a miniszterelnök első helyettese emelke^Jptt szólásra. A kitüntetett dolgozók nevében Ján Božon, a Köztársasági- és a Munkaérdemrend viselője, a místeki Sztálingrád Vasmüvek bádoghengerlője, köszönte meg a magas kitüntetést. szakszervezeti küldöttségét. A küldöttség részt vesz Csehszlovákiában május l-e és a szovjet hadsereg által történt felszabadításunk 10. évfordulójának ünnepségein. Május 1-től május 9-ig a küldöttségek meglátogatják kerületeinket. az együttes tagjaiban a szovjet hadsereget, felszabadítóját üdvözölte. Az Alekszandrov-együttes május 1én a bratislavai amfiteátrumban megismételte sikerét. Az együttes két fellépése, amely visszatükrözi a szovjet embernek az élet iránti nagy szeretetét, lelkesedéssel töltötte el a nézőket és Bratislava többi lakosságát is, amely az egész műsort a helyi rádióból hallhatta. Lelkesedéssel töltötte el őket a további békés élet építése iránt és megerősítette bennük azt a szilárd elhatározást, hogy a Szovjetunió oldalán akarnak állni a béke őrhelyén. LÉVÄN, a Városi Szálló nagytermében vendégszerepelt a Sokol nagysallói színjátszó-csoport. A műkedvelők Cserháti Lajos és Kiss Zoltán háromfelvonásos operettjét: „Dankó Pista muzsikájá"-t adták elő Belujský István és Valach Vilmos rendezésében. Léva dolgozói szívesen látták a színjátszó-csoportot és gyakori tapssal jutalmazták játékukat. A szereplők közül kitűnt Hutura elvtárs (Pet: kontrás), Heisler Ica (Rózsi), és Tencer József, a főszereplő játéka, aki Dankó Pistát alakította. Korbeli libor IDŐJÁRÁS Felhős idő, főleg a hegyvidékeken, helyenként zivatarok. A szép és meleg idő általában tovább tart. A legmagasabb délutáni hőmérséklet 25 C fok körüli és helyenként 26—28 C fokra emeíkedik. Enyhe déli szél. A legjobb dolgozók ünnepélyes kitüntetése a Köztársasági érdemrenddel és a Munkaérdemrenddel Külföldi szakszervezeti küldöttségek a május 1-i ünnepségeken Az Alekszandrov-együttes sikeres fellépése Bratisiavában .,ÜJ SZÔ", kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava. Jesenského 8—10, telefon: 347-16. 352-10. Kiadóhivatal: Bratislava, Gorkého 8. telefon: 337-28. Előfizetési díj havonta Kčs 6.60. Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. Megrendelhető minden postahivatalC-111072 nál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának kiadóvállalata. Bratislava. ^