Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)

1955-05-26 / 126. szám, csütörtök

6 III

SZ0 1955. máius 26. Nagyobb gondot kell fordítani az új munkahelyek előkészítésére A pótori bányák környéke tavaszi színben pompázik, kivirultak a domboldalak, zöld szőnyeget terített a természet. A nap még nem is látszik, csak a keleti égbolt vöröses színe jelzi a közeledő reggelt. Az aknához vezető utakon már szállingóznak a bányászok, hogy pontosan, idejében leváltsák az éjjeli műszak embereit. A pótori bánya még fiatal üzem. A bányászok ebben az évben már jobban kihasználják a bányagépeket. Jól gazdálkodtak a bányafával, széldeszkával, robbanóanyaggal, s ennek az eredménye, hogy az összüzemi teljesítmény emelkedő irányzatú, a havi fejteljesítmény majdnem három tonnával növekedett a múlt évhez viszonyítva, önköltség tekintetében is van javulás, körülbelül 7 koronával bányásznak ki olcsóbban egy tonna szenet, mint a múlt évben. Elbizakodásra azonban semmi ok sincs, mert a hónapról hónapra mutatkozó javulás ellenére a követelményeknek még mindig nem tesznek eleget. A tervezettnél többezer tonna szénnel adtak kevesebbet hazánknak ebben az évben. A terv teljesítéséhez pedig nem kell nagyobb emberi erőfeszítés, csak a gépek jobb kihasználása, a munka jobb szervezése. Természetes, hogy a termelés növelésének elengedhetetlen követelménye a technológiai fegyelem. A 32-es munkahelyen dolgozó bányászok azért értek el kiváló eredményeket, mert nincsenek kirívóbb hibák a technológiai fegyelemben. A három műszakban, Koronci, Novosadsky és Cserba Sándor csoportjaiban dolgozók arra törekszenek, hogy a legmesszebbmenően betartsák az utasításokat. Januárban alig 65 százalékra teljesítették tervüket. A ciklusos grafikon szerinti munkaszervezéssel áprilisban már 125 százalékos teljesítményt értek el kombájnjukkal. Az eredmény titka nem más, mint hogy 24 óra alatt 50 folyóméter szenet fejtenek ki, ezt a gumiszalagok segítségével kiszállítják, új ácsolást készítenek, a kombájnt, szállítószalag <t áthelyezik az új falhoz, az öreg, ineg használható ácsolást kiszedik és beomlasztják. Jóval éjfél volt, amikor a 32-es falhoz érkeztünk. Koronci András 44 éveSj magas, testes, tapasztalt bányász. Kevés szavú, nem nagyon szereti, ha valaki munka közben megzavarja. Rövid beszélgetésünk közben is szeme állandóan a bányászokon fügött. A legnagyobb nyugalommal irányítja csoportját. Nem kapkodnak, mindegyikük tudja pontosan, mi a teendője. Bencsik János, a kombájn vezetője, társaival éppen a kombájnnak a szénfal túlsó végére való áthelyezésével foglalkozik. Közben Pál Sándor lőmester a majdnem kétméteres villanyfúróval szorgoskodik hogy a fal meglazításával segítségére legyen a kombájnnak. Az ácsolok sem hagyják magukat zavarni. A vastag, gömbölyű fákat pillanatok alatt ét-, vágják, ami azt igazolja, hogy jól gondozzák szerszámaikat. Alighogy a kombájnt áthúzatták a folyosó másik végére, már a kaparóberendezés és a szállítószalag is a helyén van. Nem botladoznak a szén és fadarabokban, olyan tisztán tartják a munkahelyüket, mintha patika lenne. Mire mindent áthelyeztek, mögöttük már szedik ki az ácsolatot, omlik a föld, a kőzet, a beékelődött fa, bármilyen vastag is, ropog, törik. Szervezett, biztos fogásaikat figyelve a katonák — hidászok jutottak eszembe, mert épp ilyen pontossággal és fegyelmezetten végzik munkájukat. Büszkék arra, hogy május első dekádjában 131 százalékra teljesítették tervüket. Egy szinttel lejjebb, a 33-as munkahelyen Fűzik Jakab JSOportvezetővel találkozunk. A nevét éppen aznap a lemaradók között láttuk a villámújságban. Pedig csoportja az egész vonalon szorgalmasan dolgozik, vájárok fúrnák, ácsok faragnak és mégis május első dekádjában csak 47 százalékos eredményt értek el. A kombájn vajon miért hever üzemképesen a munkahely egyik sarkában? Fűzik Jakab jóval beszédesebb ember, mint Koronci elvtárs. Elmondja, hogy a kombájn beállításával járó kezdeti nehézségeket fáradhatatlan felvilágosító munkával áthidalták. A csoport tagjai közül néhányan nehezen barátkoztak meg a kombájnnal. Azt bizonyítgatták, hogy a kombájn nem való ebbe a bányába. Hetek múltak, a kollektíva jó összedolgozásával már az elsők közé sorakozott fel. Azonban egy szép napon a munkahely egy része beomlott. Ezt Fűzik elvtárs úgy magyarázta nekünk, mintha az ilyen eset természetes és elkerülhetetlen volna. Az igazságot nehéz megtudni, mert többen érveltek úgy, mint ő. De találkoztunk olyanokkal is, és ez a valószínűbb, akik azt mondták, hogy ha nagyobb gondot fordítottak volna az ácsolásra, nem történt volna omlás. A saját hibájukból való tanulást nehéz munkával kell megfizetniök, mire megint erőfeszítés nélkül dolgozhatnak. De talán az az előnye, hogy a gép, a kombájn segítségét a jövőben még jobban megbecsülik és az ácsolásnál is elővigyázatosabbak lesznek. A lemaradásnak ez csak az egyik oka. A bányászok legtöbbjének véleménye szerint a termelés legnagyobb fékezője az: hogy lassan halad az új munkahelyek előkészítése. Nézzük csak meg, mit mond erre Básti 3éla. Az ő neve is a lemaradók között van a villámújságban. A 22-es szinten találjuk meg. Bokáig érő vízben dolgozik munkatársaival, ügyel arra, hogy a folyosó előírt mérete meglegyen. Básti elvtársat nem is az báníja, hogy sokszor a víz majdnem a gumicsizma szárának a felső szélét tri, mert ha működik a szivattyú, ezt egykettőre kihúzza, őket az bántja a legjobban, hogy lemaradtak és nem az ő hibájukból. Mert csapata május 1-től 11-ig nem kapott fát és egy-egy darab bányafáért több helyen hasoncsúszva barangoltak a bányában. Hasonlóan Veselka János a 14-es szintben arról panaszkodik, hogy éjjeli műszakban négy órát kellett várnia a karbantartóra, mire megjavította a vontatókötelet. Müller Kornél, az éjszaka* műszak után jelentette az aknásznak, hogy fúróra van szüksége a következő éjjeli műszakban és mégsem kapott. Tehát igazuk van Vese'ka, Básti és Lukács István elvtársaknak, ha bírálják Dobec Gyulát, a villámújság szerkesztőjét, mert sok esetben neki a technikusok tevékenységét is bírálni kellene. Az ő feladatuk, hogy tervszerű, előrelátó munkával megteremtsék a termelés lehető legjobb feltételeit. Az üzemi tanács és az üzemi újság szerkesztője ne érjék be annyival, hogy kiírják az eredményeket a versenytáblára, vagy az üzemi újságba. Kutassák azt is, hogyan érték el a jó teljesítményeket, a mun kának milyen új módszerei váltak pe. És népszerűsítsék azokat. Törekedjenek arra, hogy ne csak egyesek, hanem minden bányász munkája eredményesebb legyen, hogy a technikusok és a bányászok szorosabban együtt dolgozzanak a feladatok teljesítésének biztosításáért. Ha a hiányosságok gyökerére mennének, a harmadik kombájn sem állna már második hónapja azért, mert nincs számára munkahely előkészítve. Gondos körültekintéssel már jóval az egyik munkahely befejezése előtt készítsenek el olyan munkahelyet, ahol a kombájn segítségével a legnagyobb teljesítményt érhetik el. Az üzemi tanács szervezzen tapasztalatcseréket, hogy a munkások a helyszínen gyakorlatban lássák az új módszer előnyeit. Suhaj János középtechnikus a hiányosságok okait azzal magyarázza, hogy egyre több és több gépet kapnak és kevés a hozzáértő ember. Magfeledkezik arról, hogy a szocializmus építésében egy vezető sem kap kész képzett kádereket. Munkaközben kell azokat nevelni, tanítani, fegyelmezetté tenni. Mindezen hibák előfordulását elősegíti az, hogy a pártbizottság megelégszik azzal, hogy jelentéseket icüld a hiányosságokról a járási, vagy kerületi pártbizottságra ahelyett, hogy a kommunistákra, a becsületes dolgozókra támaszkodva hozzálátna a hibák kijavításához. A szakszervezet sem magyarázza meg a bányászoknak, mit miért tesznek. A bizalmiak is csak papíroson dolgoznak. Bizonyára eredményre vezetne, ha a pártszervezet az agitáció fellendítésével foglalkoznék, ami nágy erő a termelés növelésében. A pártbizottság tagjai járjanak gyakrabban a bányába, beszélgessenek többet a munkásokkal, műszakiakkal, eredményesebb lesz munkájuk. Hiszen a párt alapszabályzata szerint a pártbizottság a mindennapi politikai vezetéssel egyidejűleg köteles állandóan ellenőrizni, hogy a vállalatvezető és az üzemi kollektívák idejében és lelkiismeretesen teljesítik-e pártunk és kormányunk kitűzte feladatokat a termelés megszervezése, az új technikai vívmányok meghonosítása és a terv teljesítése terén. Tévesen értelmezi Dukát elvtárs, a pártbizottság tagja a pártszervezet ellenőrzési jogát, mikor azt mondja, hogy az igazgató elvtárs, mint a pártbizottság tagja rendszeresen beszámol a helyzetről a bányában és a pártbizottság a részlegszervezetek segítségével igyek szik a munkamenetet megjavítani ott, ahol az igazgató elvtárs szükségesnek látja. Ez nem meríti ki az ellenőrzési jogot, még kevésbé jelent segítséget Zemanek elvtársnak, a bánya igazgatójának. A pártbizottság tevékenysége irányuljon arra, hogy növelje a részlegszervezet és a pártcsoportok szerepét a terv megvalósításáért való harcban. Hogy minden egyes tag a munkahelyén megtalálja az útat ahhoz, hogy feltárja a hiányosságokat a terv teljesítése és túlteljesítése érdekében. Ellenőrizzék a technikusok tevékenységét és idejében jelentsék a lazaságot, hanyagsá got a pártbizottságnak, mert az aknában dől el a terv sorsa és az igazgatóságot is pontosan tudja majd tájékoztatni a pártbizottság a termelésben felmerülő hiányosságokról. A pártszervezet komoly sikereket érhet el, ha a párttagok segítségével erősíteni fogja a pártonkívüliekkel való kapcsolatot, ismerteti velük pártunk politikáját és személyes példa mutatással serkenti őket kezdeményezésekre. Erdősi Ede A gépkocsivezetők jó munkája elősegíti a terv teljesítését ' A királyhelmeci mezőgazdasági építőüzem legjobb gépkocsivezetője Gálya László. Fiatal kora ellenére nagy szakmai tudással rendelkezik. Sikeres munkájának titka ezenkívül az, hogy szívvel-lélekkel végzi munkáját és gondosan óvja gépét. Múlt havi tervét 132,8 százalékra teljesítette. A vezetése alatt álló szállítási csoportban kitűnő az együttműködés. Az üzem többi gépkocsivezetője is jó munkával segíti elő az üzem tervének teljesítését. Főként arra törekednek, hogy az építőanyaggal érkező vasúti kocsik minél rövidebb ideig vesztegeljenek az állomáson. Holod Béla, Borsi Határidő előtt teljesítik az évi tervet Az A Mami Útépítési Hivatal királyhelmeci osztályának dolgozói az év eleje óta kitűnnek jó eredményeikkel Az SZLKP kongresszusa tiszteletére tett felajánlásaikat túlteljesítették. Az év első öt hónapjának tervét május 9-ig teljesítették. A versenyben nagyon szép teljesítményeket mutattak fel az útépítési, a középhen gerlő- és a szállítási csoport tagjai. Az eddigi szép eredmények buzdították az üzem dolgozóit azon kötele zettség vállalásuk bejelentésére, hogy november 5-ig egész évi tervüket teljesítik. Zelenák István, Perbenyík. Olvasztárok eredményes harca a terv teljesítéséért A múlt év végén a dubnicai Vorosilov-üzem olvasztáréi nem nagyon icsekedhettek a munkaszervezéssel. Január elején aztán elhatározták, hogy többé nem szégyenkeznek adósságuk miatt. Az üzemrészleg dolgozói öszSZÍ gyűltek az egyik teremben és alaposan megvitatták, hol mi a hiba. Egyik a technológiai fegyelem gyakori megszegéséről beszélt, a másik a szakszervezet munkáját bírálta, mert kevés gondot fordított a termelési értekezletek rendszeres megtartására, harmadik pedig munkaversenyre hívta fel olvasztár társait. Az üzemi tanács javaslatára új termelési bizottságot választottak a legjobb munkások és mérnökök soraiból. A bizottság minden héten rendszeresen ülésezik, hogy megtárgyalja a vállalatvezetőség és az egyes olvasztárok észrevételeit. Az elfogadott javaslatokat jegyzőkönyvbe foglalják. Ha olyan javaslat végrehajtásáról van szó, amely túlhaladja a művezető vagy a részlegvezető hatáskörét, Zelkó István, a bizottság elnöke megállapodik a főmérnökkel, hogy milyen határidőre kell teljesíteni az elfogadott javaslatot és ki a felelős annak végrehajtásáért. Ma már példás rend uralkodik az öntődében. A kemencék és a kokillák között könnyű, veszélytelen a mozgás. Nincs összevisszaság, zűr-zavar, kapkodás, mint a múlt esztendőben. Szigorúan betartják mérnökeik tanácsait és a technológiai előírásokat, hogy a berakásnál ne kerüljön vizes érc a kemencébe. A csapolás pedig kellő hőfokon történjék, mert hideg öntésből van a legtöbb selejt. — Az egész öntöde szoros együttműködésé tői függ a minőség javítása, a selejt csökkentése és a terv teljesítése — mondja Zapletal elvtárs, az üzemrészleg pártszervezetének elnöke. Dolgozott ő már valamennyi munkabeosztásban, mindenkit jól ismer, tanácsaival, tapasztalataival segíti az olvasztárokat. Az egyik kemencénél Eger János CSISZ-tag szorgoskodik lapátjával. Valamilyen port dobál a fortyogó katlanba és máris fétreugrik, mert olyan sercegés hallatszik, mintha egy hordó zsírt öntöttek volna a tűzre és a kemencéből terjedelmes hófehér lángfelhő lobban eló. Az összüzemi pártbizottság elnökériek irodájában már az előző napon sck dicsérő szót halottunk Eger Jánosról. Megtudtuk, hogy alig húsz éves, és az olvasztárok iskolájából került az üzembe. Kollektívájának eredményeivel az üzemi újság is már többször foglalkozott. — Képzeljék el az elvtársak, milyen meglepetés volt számomra — mondja a fiatalember — mikor megbíztak a kemencék kezelésével. Nem bíztam eléggé magamban, de Misik elvtárs, az első segédolvasztár bíztatott, hogy az iskolában szerzett tudásomat párosítjuk az ő gyakorlati tapasztalataival és menni fog a munka. Igyekeztem minden erőmből. Nem akartam szégyent hozni az iskolára, mesteremre, magamra és kollektívámra Januárban, februárban a mi műszakunk volt az első. Százhúsz százalékos átlageredményt értünk el selejt nélkül. De márciusban kissé elmaradtunk. Kucharik elvtárs brigádja került az élre 125 százalékos átlageredménnyel. S mi mögötte a második helyre. Megérdemlik, keményen küzdöttek az elsőségért. Most igyekeznünk kell, hogy a második negyedévben miénk legyen a győzelem. A brigádok egymással való versenyének eredménye, hogy a selejt csökkentésével 126 500, az áramtakarékossággal pedig 28 760 koronát takarított meg az üzemrészleg. Büszkén, felemelt fejjel, jókedvűen járnak az olvasztárok, vidámabban folyik a munka a kemencék forró szája mellett és az izzó acéllal teli öntőcsarnokban, mert győzelmet arattak a 321-es üzemrészleg felett, melynek dolgozói majdnem egy évig tartották az üzem és szakszervezet vörös zászlaját. A zászló most az öntöde bejáratát díszíti. Ez a siker szinte szárnyakat ad az embereknek. Egyszerre bizakodóbbakká, derűsebbekké váltak. Ügy érzik, azt mondják, ez csak a kezdet. Ezután még nagyobb eredmények következnek. A politikai munka megjavulása érezteti hatását. A pártbizottság kezdi betölteni igazi szerepét. Naponta megbeszéli a feladatokat az öntöde vezetőjével és így idejekorán a nehézségek leküzdésére, a hibák kijavítására tudja mozgósítani a népnevelőket, a bizalmiakat és a párttagokat. (—e—) Ifjúságunk örömére A májusi napsugarak beragyogják 1 á Slavin üdezöld szőnyegét. A közeli kertek tarka virágai és a vadvirágok az út mentén szirmaikat bontogatják Elbűvölő a természet üde ülata ezeken a helyeken. A trolibusz utolsó megállóján leszállva, gyermekek zajos csoportja kis gereblyékkel, kapákkal, ásókkal a vállukon a hegyi ösvénynek indul. Pionírok — Micsurin-követők ők. A Búdková utcától nem messze néhány apró kéz a magasba lendül és a távolabb álló még be nem vakolt épületre mutat. Közelebb mennek hozzá, lépteik élénkebbekké válnak. Körüljárják az épületet és megállnak a kicsiny, de példásan rendezett veteményes ágyaknál, ahol a növények ehö levélkéi kandikálnak ki a földből. A kis micsurinisták figyelemmel kísérik növekedésüket és példásan gondoskodnak róluk. Bratislava felett, a gyönyörű dombos vidéken érdekes típusú vakolat'an épület áll. De még érdekesebb az a cél, amelyre készül. Technikai Micsurin-központ lesz benne a pionírszervezetek érdekköreinek tagjai számára. Építőipari dolgozóink szép müvet akarnak adni ifjúságunknak Anton Verza és Juraj Lang kőművesek, Katonai, Banci, Kovács és más elvtársakkal együtt ma már a korlátok berögzítésén dolgoznak. A lévai Andezit Kőfejtő hattagú csoportja az építkezés nyers falainak díszítésén dolgozik. PejCha Ferenc kőfaragó Sándor nevű fiával a főbejárat előtti gránitlépcsőket rakja le. A többi dolgozó travert-lapokkál rakja körül a falakat. Ehhez hasonló lesz a homlokzat is, az épület külső falai i*. Az épület belsejében már befejezték a vakolást, a szerelési munkálatokat és a központi fűtés szerelését. A fogadóteremben velencei padlózat, márványdíszítésű lépcsők lesznek, ízléses rirágtartók teszik majd élénPejcha Ferenc Sándor fiával az épület gránitlépcsőjet helyezi el, ké az egész termet. Az épület Középső részében egy új, tágas hall van. Hátterében színpad lesz, ezt filmek bemutatására is fel lehet majd használni. A teremben a pionírok kultúr- és társadalmi kezdeményezéseket rendeznek majd. A központi teremből kisebb helyiségek nyünak. A színpad mellett ruhatárak, mosdóhelyiíégek, laboratóriumok, asztalosműhelyek, klubhelyiségek vannak. A fogadóteremből lehet az emeletre jutni, ott lesz a társalgó, a vetítőterem és kétoldalt a díszes karzat. Az építőmunkások keze nyomán gyors ütemben halad a munka. Közeledik az átadás határideje és azt szeretnék betartani. A Technikai Micsurin-Központ legkisebbjeinek számára elméleti és gyakorlati jellegű iskola lesz, ahol közös szórakozás mellett szorgalmasan készülnek majd ifjú mezőgaszdászaink jövő hivatásukra. J^an Pohovat