Uj Szó, 1955. május (8. évfolyam, 103-130. szám)
1955-05-02 / 104. szám, hétfő
I 1955. május 2 . A SEATO tagállamainak tanácskozása 5 Nehru indiai miniszterelnök nyilatkozata a kalkuttai sajtókonferencián Baguiuban (Fülöp-szigetek) a SEATO (délkeletázsiai katonai tömb) tagállamainak katonai szakértői április 25-e óta tanácskozásokat folytatnak. Az „United Press" ügynökség tudósítója közli, hogy a tanácskozásokon elhatározták a SEATO hadseregének A szovjet kormány az atomkutatás terén tudományos, műszaki és termelési segítséget ajánlott a Kínai Népköztársaságnak, a Lengyel Népköztársaságnak, a Csehszlovák Köztársaságnak, a Román Népköztársaságnak és a Német Demokratikus Köztársaságnak. Ez év márciusában és áprilisában Moszkvába érkeztek ezen államok küldöttségei, hogy megismerkedA „l'Humanité" április 20-i számában Pierre Courtade vezércikkben foglalkozik a jelenlegi vietnami helyzettel. A vezércikk a többi között így szól: Edgár Faure nyilatkozata a sajtókonferencián A „Francé Presse" sajtóügynökség közlése szerint Edgár Faure francia miniszterelnök az április 29-i sajtókonferencián kijelentette, hogy nem lát abban lehetetlent, hogy a négyhatalmi konferencia bármely összetételben is létrejöjjön. Csou En-laj azon bandungi kijelentésével kapcsolatban, hogy a Kínai Népköztársaság kész az USA kormányával tárgyalást kezdeni a távolkeleti, különösen a Tajvan térségi feszültség enyhítése végett, azt mondotta, hogy ezt a javaslatot .fontosnak és érdekesnek tartja. Nagy megnyugvással vette tudomásul azt, hogy milyen fogadtatásra talált ez a javaslat — tekintettel Dulles és Eisenhower elnök erre vonatkozó nyilatkozatára. Edgár Faure hangsúlyozta, hogy Franciaországnak a Távol-Keleten reális politikát kell folytatnia, amelynek végül el kell ismernie azt a kormányt, amely több mint fél milliárd embert képvisel. (A Kínai Népköztársaságot értette.) felállítását. A SEATO tagállamaira az a feladat hárul, hogy területükön az USA számára a lehető legtöbb katonai-, légi- és tengerészeti támaszpontot építsenek. Az Egyesült Államok pénzzel és fegyverrel járul hozzá a támaszpontok építéséhez. j&iek a szovjet tudósok kutatómunkájával. A szovjet kormány elhatározta, hogy a kutatás terén segítséget nyújt az említett államokon kívül a Magyar Népköztársaságnak és a Bolgár Népköztársaságnak is, amely államokkal a legközelebbi időben megkezdi az erre vonatkozó egyezmények tárgyalását. Szajgonban az északról menekülőkre szomorú sors vár. A hazug propaganda által félrevezetve a szegény menekültek azzal a reménnyel jöttek délre, hogy itt szabadságot és békét találnak, azonban itt háború, elnyomatás és nyomor fogadta őket. Nagy különbség van Észak- és Dél-Vietnam között. Északon az egész nemzet hozzáfogott az építő munkához, délen pedig véres zűrzavar uralkodik. Mindenki előtt világos, melyik oldalon van a vietnami nép igazi jövője. A véreskezű francia, amerikai és angol imperialisták nem akarják, hogy 1956-ban általános választást tartsanak Vietnámban. Attól félnek, hogy a vietnami nép egyöntetű állást foglal a valódi függetlenség mellett. Az amerikai és francia gyarmatosítók részéről nagy veszély fenyegeti a vietnami népet, mert a jelenlegi zűrzavaros helyzetet arra akarják felhasználni, hogy „rendet" teremtsenek. A rendteremtés ürügyéül azt kürtölik szét, hogy külső ellenség avatkozik az ország belügyeibe. A kommunistákat nevezik külső ellenségnek^ A szajgoni véres eseményeket a kommunistákra és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányára igyekeznek hárítani a felelősséget. A vietnami nép azonban nem hagyja magát félrevezetni és kitart igazságos ügye mellett. UJSZ0 Eden nyilatkozata A Reuter hírügynökség közlése szerint Eden angol miniszterelnök a „Primrose League" nevű konzervatív szervezet ülésén április 29-én kijelentette, hogy nagy megnyugvással vette tudomásul Csou En-laj kínai miniszterelnöknek az ázsiai és afrikai országok bandungi konferenciáján elhangzott nyilatkozatát a tárgyalásokra vonatkozó készségéről és azon törekvéséről, hogy kikerülje az erőszak alkalmazását. A négyhatalmi konferenciával kapcsolatban Eden kijelentette, hogy ennek fel kell ölelni minden elintézetlen kérdés megoldását, amely Kelet és Nyugat előtt áll. Azt akarjuk, hogy ez a tárgyalás az enyhülés csökkentését és a lefegyverzés kérdésének elintézését eredményezze. Londoni demokratikus körökben rámutatnak arra, hogy Eden ezen beszéde, habár a konzervatív párt szervezetében hangzott el, összefügg az alsóházban való választások agitációs kampányával. A vietnami népi hadsereg Haifon 4-ik övezetébe lépett A vietnami sajtóiroda jelentése szerint a vietnami népi hadsereg egységei Haifon negyedik övezetébe léptek. A 4. övezethez tartozik a Hai Duong tartománybeli Kin Mon és Kin tan járás és a Kion An tartománybeli An Duong és An Lao járás egyes részei. A lakosság lelkesen fogadta a népi hadsereg katonáit. Pinay tárgyal Ádenauerrel Pinay francia külügyminiszter és Adenauer bonni kancellár között Bonnban április 29-én tárgyalás kezdődött. A bonni tudósító közlése szerint a tanácskozások célja az európai általános helyzet és a francianyugatnémet kapcsolatok konkrét kérdésének megvitatása. Az „United Press" sajtóügynökség bennj tudósítója szerint a nyugatnémet kormány képviselője április 29én kijelentette, hogy Adenauer és Pinay az első ülésen megegyeztek abban, hogy szükséges összehívni a négyhatalmi konferenciát a Kelet és Nyugat között uralkodó feszültség enyhítése és Németország egyesítése céljából. Az indiai sajtóhivatal jelentése szerint Nehru indiai miniszterelnök a kalkuttai sajtókonferencián kijelentette, hogy a bandungi konferencia nagyon sikeres volt nemcsak azért, hogy összegyűltek az ázsiai és afrikai országok képviselői, hanem azért is, mert ezek az eltérő politikai berendezésű államok jelentős megegyezésre tudtak jutni. Nehru rámutatott arra, hogy a konferenciának tagadhatatlanul kedvező hatása volt Ázsia, Afrika és Európa népeire. A bandungi konferencia hozzájárult í világbéke megszilárdításáAmerika továbbra is támogatja Ngo Dinh Diemet Az „United Press" sajtóügynökség jelentése szerint Suydam, az USA állami départementjének képviselője Collint tábornoknak, az USA elnöke délvíetnami külön megbízottjának Szajgonba való utazása után néhány órával kijelentette, hogy az USA továbbra is támogatja Nga Dinh Diem kormányát. Újabb izraeli—egyiptomi összetűzés A sajtó hírei szerint április 28-án Gazy körzetében további fegyveres összetűzésre került sor az egyiptomi és izraeli katonák között. A lapok közlése szerint izraeli katonák megkísérelték a demarkációs vonal átlépését és az Egyiptom által ellenőrzött palesztinai területr" való behatolást. A fegyveres összetűzés két óráig tartott. Az angol munkáspárt április 28-án közölte választási felhívását. A felhívás első része a külpolitikai kérdésekkel foglalkozik és elégedetlenséget fejez ki afölött, hogy a munkáspártnak az alsóház 1954. áprilisában jóváhagyott ama határozati javaslatát, amely felhívást tartalmaz a hidrogénbombára vonatkozó tárgyalás összehívására, még nem foganatosították. A felhívás követeli, hogy a tárgyalást mielőbb tartsák meg. Hangsúlyozza egyben, hogy szükséges, hogy a tárgyaláson részt vevő miniszterelnök pohoz és elősegítette a függő nemzetek ügyét. Csou En-lajnak, a tajvani kérdésben az USA-val való közvetlen tárgyalásról szóló javaslatával kapcsolatban Nehru kijelentette, hogy ez a javaslat helyes. Már maga az a tény, hogy Kína ezt a javaslatot megtette, megnyitja az utat a megegyezés felé. NÉHÁNY SORBAN AZ ÜJ KlNA sajtóiroda jelentése szerint Mao Ce Tung, a Kínái Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Kínai Népköztársaság elnöke április 29-én fogadta Harry Pollitot, NagyBritannia Kommunista Pártjának főtitkárát és Róbert Stewartot, NagyBritannia Kommunista Pártja felleb^ bezési bizottságának elnökét, és hoszszabb beszélgetést folytatott velük. NASZR, egyiptomi miniszterelnök Salah Salem egyiptomi nemzeti együttműködési miniszter kíséretében hivatalos látogatásra április 29-én Afganisztáhba érkezett. AZ ÜJ KlNA sajtóiroda jelentése szerint Csen Jun, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökhelyettese a Kínai Népköztársaságban időző csehszlovák küldöttség tiszteletére április 30-án fogadást rendezett. A NÉPI FELSZABADÍTÓ háború részvevőinek jugoszláv szövetsége az április 28-án Lublinban tartott kongresszusán állást foglalt az atomenergiának háborús célokra való felhasználása ellen. zitív békepolitikát folytasson. A továbbiakban a munkáspárt békepolitikájának három céljáról van sző. Ezek között van az a követelés, hogy NagyBritannia működjön közre a tényleges leszerelés és hatásos nemzetközi ellenőrzés tervének megvalósításán, még akkor is, hogyha ez a nemzeti szuverenitás bizonyos részéről való lemondást von maga után. A felhívás hangsúlyozza, hogv első lépésként a hidrogénbombákkal való kísérleteket kell azonnal beszüntetni. A Szovjetunió fokozza segítségét az atomenergia békés felhasználásában A vietnami nép nem hagyja magát félrevezetni Az angol munkáspárt választási felhívása Az imperialisták gyarmatosító politikája ellen Bandung indonéz városban befejeződött az ázsiai és afrikai országok nagy konferenciája, amelyen részt 'vettek Ázsia és Afrika legjelentősebb 29 országának kormányküldöttségei. Ez a maga nemében első konferencia a gyarmattartó hatalmak részvétele nélkül, sőt akaratuk ellenére folyt le. A konferencia célja az volt, hogy az ázsiai és afrikai népek között megszilárdítsa a kapcsolatokat és kiépítse a kölcsönös érdekek közös védelmét. Az imperialisták minden lehetőt megtettek arra, hogy meghiúsítsák a konferenciát. Nem riadtak vissza még a gyilkos'támadásoktól sem a kormányküldöttségek megfélemlítésére, mint ezt az indiai repülőgép ellen elkövetett merénylet igazolja, amely a kínai kormányküldöttség személyzeté.nek'egy részét és néhány külföldi újságírót vitt a konferenciára. Már semmiféle gyarmatosító módszer nem állítja meg az ázsiai és afrikai események folyamatát. E két világrész népe feltartóztathatatlanul tör előre, azzal a tudattal, hogy országaik békéjét és biztonságát, gazdaságuk fejlődését csakis mint független államok, az imperialisták „segítsége" nélkül tudják elérni szoros kölcsönös gazdasági és kulturális együttműködéssel. Bandung az összes ázsiai és afrikai 1 nemzeteknek megmutatta azt az utat, amelyen haladniok kell. Bandung történelmi határkövet jelent Ázsia és Afrika népeinek történetében. Mint hideg zuhany hat az amerikai, az angol, a francia és holland imperialistákra az a tény, hogy a konferencia kijelentette, a gyarmatosítás minden egyes megnyilvánulásában gonoszság, amellyel gyorsan le kell számolni. Kijelentette továbbá, hogy a népek rabságban tartása és kizsarolása idegen hatalmak által az alapvető emberi jogok megtámadását jelenti és ellenkezik az ENSZ alapokmányával. valamint megakadályozza a világbéke megszilárdítását és az együttműködést. A gyarmatosítás ezen egyöntetű elítélésének, valamint az ázsiai és afrikai gyarmati rendszer mielőbbi felszámolására való felhívásnak nagy jelentősége van az ázsiai és afrikai népek további nemzeti felszabadító harcában. Amikor az amerikai imperialisták megállapították, hogy az ázsiai és afrikia események lefolyását és a bandungi konferencia megtartását nem tudják megakadályozni, amikor visszautasították azon kísérletüket, hogy a konferenciára mint „megfigyelők" jussanak el, sebtében utasították a világ e részében — Irakban, a Fülöp-szigeteken, a Thaiföldön és másutt működő bérenceiket, hogy fellépésükkel a konferencián hárítsák el az amerikai imperializmus, mint az ázsiai és afrikai népek ellen irányuló minden gonoszság fő okozója felé irányított kardhegyet és hogy ezt a népi Kína és a Szovjetunió felé fordítsák a „kommunista imperializmusról" hangoztatott elcsépelt frázisaikkal. Ezek a kísérletek azonban kudarcot vallottak. Szétzúzta őket Csou En-laj és az egész kínai küldöttség öntudatos fellépése. A kínai küldöttség a konferencián azzal a vezérgondolattal lépett fel, hogy az ázsiai és afrikai népek társadalmi berendezkedésük különbözőségének ellenére megértsék, kölcsönösen segítsék egymást és hogy sorsukat a gyarmatosítók nélkül maguk irányítsák. Ez az álláspont nagy rokonszenvet keltett a kínai küldöttség iránt és teljesen háttérbe szorította az USA ázsiai szószólóit. Az amerikaiak arra törekedtek, hogy az összeférhetetlenség magvát hintsék el a konferecián részt vett küldöttek között és hogy meggyengítsék a békés együttélés öt elve kínai-indiai vonzóerejét, hogy szétboimlasszák az ázsiai és afrikai nemzetek tanácskozásait. Azonban ellenkező eredményt értek el. Még a bandungi konferencia folyamán csatlakoztak a békés együttélés elvéhez Afganisztán, Laosz, Kambodzsa és más államok. Az amerikai imperialisták e sikertelen kísérletek után más taktikához folyamodtak. Amerika ázsiai bérancei ravasz módon dicsőíteni kezdték az amerikai „gazdasági" segítséget, hogy ežáltal a részvevő küldöttségekben azt a benyomást keltsék, hL>gy ez a segítség több hasznot jelent számukra, mint az ázsiai és afrikai országok kölcsönös gazdasági együttműködése, amelyben — ahogy azt helyesen gondolták, a Kínai Népköztársaság még nagyon jelentős szerepet fog betölteni. És ez az amerikai imperialistáknak nem tetszik. Ázsia és Afrika népei már saját bőrükön is meggyőződtek arról, hogy mit jelent az a „segítség", amit az amerikai imperialisták és gyarmatosítók nyújtanak nekik. Durva kizsákmányolást, milliók éhínségét, az ázsiai és afrikai nemzetek szándékos egymásra uszítását avégből, hogy az imperialisták könnyebben folytathassák rablópolitikájukat, hogy azokkal a fegyverekkel, amiket az amerikai monopolisták olyan készségesen szállítanak, onthassák a gyarmati nép vérét és azt amerikai dollárhegyekké változtathassák. Ezért e behízelgő, álnok szólamokat a bandungi konferencia küldöttei nem hallgatták meg. A küldöttek i e'sősorban • a kölcsönös gazdasági együttműködésre vonatkozó egyezményt kötötték meg. A bandungi konferencia záróközleményének összes részei arról tanúskodnak, hogy az ázsiai és afrikai népek azon óhaja, hogy szabadon éljenek és maguk intézzék ügyeiket a gyarmattartó hatalmak beleegyezése nélkül, még konkrétebb formát ölt. Tudatában vannak ennek' az USA imperialista körei is, amelyek ezen a konferencián meggyőződték arról, hogy szándékaik megvalósításának — hogy az államokat térdre kényszerítsék — legfőbb akadálya a Kínai Népköztársaság. A kínai küldöttség biztos fellépése a béke védelmében és az a készsége, hogy az ázsiai és afrikai nemzeteket teljes mértékben segítse, meggyőzték a küldöttségek egész sorát arról, hogy szükséges a Kínai Népköztársasággal felvenni, vagy megszilárdítani a kapcsolatokat. Az amerikai imperialisták tudatában vannak annak, hogy a népi Kína hatalmas fejlődésének hatása alatt nő a függetlenség utáni vágy mind az ázsiai, mind az afrikai népeknél. Ez a két világrész már megmozdult. India kiszorítja országából az utolsó portúgál és francia gyarmatosítókat, Szíria visszautasítja a Szovjetunió ellen irányuló török-iraki katonai egyezményben való részvételt, a japán nép követeli, hogy kormánya kereskedelmi kapcsolatokat kössön a népi Kínával és a Szovjetunióval. Marokkó, Tunisz és Algír a francia imperializmustól népük számára teljes önállóságot követelnek. Ezért viseltetnek az USA imperialista körei Kína iránt olyan nagy ellenszenvvel. A legszívesebben kitörülnék a világ térképéről. Azért fenyegetődznek Tajvan biztonsága védelmének ürügye alatt, hogy háborút szítsanak Ázsiában. Felbőszülve a Koreában elszenvedett vereségeken, a múlt évi genfi konferencia eredményein, az akaratuk ellenére, részvételük nélkül megtartott ázsiai és afrikai népek bandungi konferenciájának eredményein és azon, hogy ez a konferencia a gyarmatosítással való felszámolás mellett foglalt állást — átvizsgálják és felújítják ázsiai hatalmi terveiket. Erről tanúskodik az a körülmény, hogy haladéktalanul összehívták a SEATO paktumban részvevő államok konferenciáját a délkelet-ázsiai katonai egyezmény, amelyben Ázsiát csak a Fülöp szigetek, Thaiföld és Pakisztán „képviseli", azonban az USA, Anglia, Franciaország és Ausztrália viszik benne á főszerepet), hogy ellenséges álláspontot foglaljanak el a bandungi konferencia eredményeivel szemben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta sok változás történt Ázsiában és Afrikában. Az Októberi Forradalom jelentette Ázsia és Afrika népeinek felszabadítása történelmi szakaszának kezdetét. A gyarmatosítók az amerikai imperialistákkal az élen napról napra rádöbbennek arra, hogy évszázadunk Ázsiája már nem az á régi Ázsia, amelybe valaha betörtek hódító hadseregeikkel és amelyet ügyszólván teljes egészében gyarmataikká tettek. Ugyanez a helyzet Afrikában is, ahol napról napra nő a népek öntudata. Ezt a történelmi változást megerősítette a bandungi konferencia, ahol a független államok egész sora jött össze, amelyek nemrégen még gyarmatok, vagy félgyarmatok voltak. Ezek az államok állást foglaltak az összes imperialist.. tervek ellen, amelyek arra irányultak, hogy az ázsiai országokat háborús kalandokba kergessék és fenntartsák a gyarmati rendszert. Ezek az államok szembehelyezkedtek az amerikai imperialisták összes arra irányuló kísérleteivel, hogy ismét felülkerekedjenek Ázsiában. Az ázsiai és afrikai népek elszántságát nem döntheti meg már egyetlen gyarmatósító sem. v Jirí Jakoubek. \
