Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-14 / 88. szám, csütörtök

1955. április 14. ÜJS20 7 MAJAKOVSZKIJ Majakovszkij halála óta huszonöt év telt el, de a költő közelségén hozzánk és az időközben felnőtt nemzedékhez ez a negyedszázad nem változtatott. Immár kipróbált és megpecsételt valósággá vált hazájában és a Szovjetunió által felszabadított országok kultúréletében, sőt felszabadulásukra ínég vártkozni kénytelen dolgozó nemzetek körében is az, amit Majakovszkij meggyőződéssel és jogosan hirdetett, hogy az ő verse üt fog^a törni „az évek roppant seregét". Honnan ered müvének , eljövendő nemzedékek és évek beláthatatlan, során át érintetlenül maradó, sőt fokozódó időszerűsége, miben gyökerezik az emlegetett átütő erő? Miért hordta magával Kirillov szovjet katona, — ez nem egyéni, hanem tipikus példa — 1942-ben, Sztálingrád védelmének napjaiban Majakovszkij verseinek gyűjteményét, amely azután a belecsapódott gránátszilánktól megtépve a tulajdonos adományaként egy moszkvai múzeumba került? Miére újítottal? fel írók és művészek 1941-ben a fasiszta támadás megindulta után a Majakovszkij által kezdeményezett képpel és szóval agitáló ROSZTA (Orosz Távirati ügynökség) szatírakirakatok hagyományát TASZSZ-ablakokkal? Miért adtak elő a Nagy Honvédő Háborúban agitációs brigádok a fronton Majakovszk'jkölteményeket, miért tudták ekkor épp Majakovszkij szavaival kötelességeik teljesítésére lelkesíteni, a fronton küzdőkkel egyetlen testté, széttéphetetlen nemzeti honvédő és erkölcsi egységbe forrasztani a hátország népét, üzemeit, dolgozóit? Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkijt, aki 1893-ban született, s 25 évvel, tehát egy embernyommal volt fiatalabb Gorkijnál, 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tette a dolgozók forradalmi lendületét kifejező, egyértelműen pártos, újszerűen népies, a szabad hazát forrón szerető és az embert — világot átfogó értelemben — becsülő költővé. 1930-ban bekövetkezett haláláig átélte lankadatlan munkában azokat a napokat, amikor a katonák és vörös gárdisták ajkukon az ö verseinek egyikét dalolva mentek rohamra a Téli Palota ellen, a belső és a betörő külső ellenségek ellen megvédték a munkások és parasztok államát: 1925 után támogatta a népgazdaság helyreállításának gigantikus müvét, majd a szocialista iparosításért folytatott harcot s végül tanúja volt 1928-tól az első sztálini ötéves terv és a mezőgazdasági kollektivizálás meginduló megvalósításának. A Szovjetunió történetének első 13 éve alatt Majakovszkij olyan, az emberi társadalmak történetében egyedül álló megmozdulásoknak, küzdelmeknek és nekilendüléseknek volt részese, átélője, hogy azután mint költő megörökítésükkel hallatlánul messzevilágítő és tipikus egyetemességű életet tudott belesűríteni írásaiba. ő mindig a jövő felé fordulva foglalt állást az eseményekkel szemben, előttük jár, következményeikre utal, mert marxista szemléletével felismeri törvényszerű alakulásukat. Az első világháború idején a várható forradalmat, később a szocializmus megvalósulását megközelítő pontossággal tudja bekövetkezésük előtt előre jelezni. De Majakovszkij műveiben nemcsak az 1917 utáni bel- és külpolitikai küzdelmek és szereplők vannak az ő sajátos művészi eszközeivel tömören és éles körvonalakkal megörökítve, hanem visszatekintést kapunk a párt és a munkásmozgalom alakulására Lenin forradalmi tevékenységének kezdetéig. Nem szabad azonban tisztán epikai jellegű, eseményeket részletesen elmondó, .feliemeket aprólékosan ábrázoló alkotásokra gondolnunk, bár van három hosszabb poémája. A forradalmi Oroszországot megszemélyesítő Iván viaskodása a kapitalizmust képviselő amerikai Wilsonnal a tárgya az 1920-ban elkészült „150 000 000"-nak. Lenin halála alkalmával 1924-ben _ a forradalom lángelméjének és géniuszának hősi nagyságáról és emberi egyszerűségéről készült remekmű a „Vlagyimir Iljics Lenin". Az Októberi Forradalom tizedik évfordulójára írott „Csudajó" a dolgozóknak új és valóságos hazát teremtő Nagy Október munkájáról, harcos útjáról és világhistóriai jelentőségéről szóló, a nemzeti eposz nevére is méltó költemény. Egy negyedik poéma, a költő és a költészet feladatáról tervezett „Teli torokból" nem jutott túl a bevezető, részen. Majakovszkij ezekbe az elbeszélő művekbe is beleviszi lelkesedését, személyes elragadtatását, szóval lírai színezetet ad nekik. A szovjet irodalomtörténetírás megállapítása szerint ő a szocialista realizmus alkotó módszerét a Urában alkalmazza, míg Gorkij ugyanezt az elbeszélő prózában, a regényben és a novellában teszi. A lírát is ugyanaz a társadalom és valóság sugallja, mint az epikát, azonban a lírai költő nem ábrázolásnál időzik, hanem a maga viszonyát emeli ki a valósághoz, érzelmi és gondolati állásfoglalást fejez ki. De a nagy költő, mint Majakovszkij, ezt a munkát nem úgy értelmezi, hogy mint a lírikus a maga elszigetelt énjét mutogatja. Mindenkor nemcsak mint egyén, hanem mint a dolgozók közösségének hű fia szólal meg. Ha felemeli szavát, egy ember beszél — tegyük hozzá, amit Petőfi mondott a polgári társadalom törvényhozóinak — „de milliók nevében." Erre; volt kiváltságosán képes Majakovszkij. Gondolatban és érzésben egy a tömegekkel. Fzért tud milliókra hatni, az ő törekvéseik adnak számára lírai témákat s a maga tisztánlátásával felnyitja a szemeket s tudatossá teszi az erőket és akarásokat. Ma akovsz i i megszólaltatja a hitet a szovjet nép, a párt és az állam törekvéseinek magas emberiességében, a szolidaritást minden népek dolgozóival, a büszkeséget, hogy a Szovjetunió polgárának útlevelével utazik. A szovjet polgár szemével nézi külföldön a technika mestermüveit, elismeréssel adózik, de nem hallgatja el, hogy azokat a dolgozó nép készítette és mégsem rendelkezhet velük a maga javára. Micsoda örömmel tud szólni az első ötéves terv idején a szibériai Kuznyeck-medencében folyó gigantikus kohó-építkezésről, de' annak a lakásnak fürdőszobájáról is, melynek kényelmét élvezi a lakáshoz jutott proletár Kozirev vasöntő. Ahogy szenvedélyesen lelkesedik a forradalmi hősiességért és a szakadatlan alkotó előretörésért, úgy megbélyegzi kímélet nélkül a bürokrácia elfajulását, az „önagyonülésezők" naplopását, a sebtében magát kommunistává álcázó kispolgári söpredéket. Ki az utcára költők, a forradalom napjairól kezdjünk dalt, ezt a hadparancsot adja ki Majakovszkij 1918-ban. A költő feladata harcosan | részt venni küzdelmekben és építésben Mintegy végrendeletként írta a be irem fejesstt „TeK torok"-ban: Légy te közkatona s úgy Is halj meg versem mint névtelen hős, kit elnyeltek a harcok. A szocialista munkával való pártos azonosulást tűzi a költő elé ugyanebben a művében: Fütyülök én a mázsás büszke bronzra és vágyamat márványszobor se vonzza: a dicsőségre valahogy majd csak megalkuszunk közös emlékműként hadd álljon ragyogva harcokban izmosult szocializmusunk. i Maguk a költői alkotások azonban külön emlékmű nélkül tovább élnek: Feledés ködébe tűnnek a költök, kormányok, de versem eléri a messzi századokat. Arany János a költői teremtés fáradságos munkájáról azt mondja, hogy a költő bányász, s mély föld ólén kergeti vakon a vak eret. Sajátságosan egyezik ezzel Majakovszkijnak következő hasonlata: A költészet akárcsak a rádiumbánya. Egy ember egy gramm rádiumért esztendőkig gUrcöl. Nem sajnál se fáradságot, a küzdelmet se bánja, Hogy egy ragyogó siót olvasszon száz tonna vasércből. Hány gyönyörű alkotását lehetne felsorolni, így szatirikus, groteszk „himnuszait", köztük az élettel, semminemű kapcsolatban nem álló tudóshoz intézettet, a matrózoknak szóló „Indulót balra", a havannai néger proletár felhördülésének megörökítését a durva cukorgyáros ellen, a Lenin arcképével folytatott beszélgetést a kukikok, szektánsok, talpnyalók és munkahalogatók elleni küzdelemről. Hogy tud pár sorban — agitkákban, csasztuskákban vagy egy-egy időszerű verspárban — a tömegekhez beszélni, milyen ötletesen magyaráz komoly dolgokról — így munkakör választásáról — gyermekeknek. (Mi leszek, ha nagy leszek). Nyelve nem ismeri a túlrészletezést. A szavak tömörítő és gazdaságos használatában a legművészibb ökonómiára ad példát, őserő lüktet verseiben, a tartalom dinamikája úgy megragad, hogy nem is keressük a hagyományosan egyenlőkké kimért verssorokat és a szabályosan párosított rímeket. Majakovszkij népies, de az ő népiessége a technika és a termelés urává lett tömegek tudásához, törekvéseihez, gondolkozásához és érzéseihez kapcsolódik. Miközben harcol az új világért és a régi maradványainak felszámolásáért, eredeti hasonlatok és egyéb szóképek sokasága vonul el az olvasó előtt, valamit a pergő filmből és a rakétamotorból érzünk stílusában, futólagos odatekintésre is megragadja a lényegest, s a lényeget megkapóan eredeti fordulatokkal szemlélteti. Verssorainak lépcsőzetes tagoltsága kifejezi a forradalmi idők, majd az újjáépítés és nz ötéves tervek minden percének hangsúlyozottságát, az események lendületes menetében nyert újabb jelentőségúket. Majakovszkij valóban fáradságot nem kímélve rendkívüli műgonddal dolgozott. Előfordult, hogy tizenkét variánst készített egyetlen veissorhoz. míg megtalálta * legmegfelelőbb változatot. * * * Majakovszkij Grúziában született, apja erdész volt s az apa halála után 1906-ban 13 éve* korában családja Moszkvába költözött, ahol eleinte folytatta a grúziai Kutaiszi városában megkezdett gimnáziumi tanulmányait, majd 1908-ban abbahagyta őket. 1908-ban már bekapcsolódik az illegális munkásmozgalomba s háromízben letartóztatják. Utóbb rajzolni tanul, amihez határozott tehetsége volt. Később propaganda célokra plakátokat és gyermekek számára irt verseihez illusztrációkat maga készített. Első versei 1912-bgn jelentek meg nyomtatásban egy futurista verses kiadványban, melynek címe így hangzott: Pofon a közízlésnek. A futurizmus a polgári ízlés szokványos hagyományai ellen fordult, ütötte a filisztereket, de ezt mint öncélt próbálta, ami nyilván dekadenciának volt a jele. Az első világháború alatt a költő 1915-ben már szakít a futuristákkal, a polgárságról felismeri, hogy az ő érdekeikért vérzenek a tömegek a háborúban. 1917-ben tudatára ébred, hogy az Ideiglenes Kormányra elsöprés vár, s a bolsevik politika útja a jövő útja. Az októberi győzelem után szervezi a művészeket, művészi folyóirat szerkesztésében közreműködik, majd az Orosz Távirati Iroda plakátpropagandáját irányítja a polgárháború legsúlyosabb éveiben (1919—1921.) 1922-ben kezd mint újságíró dolgozni, állandó alkalmazást kap a Komszomolszkaja Pravda szerkesztőségében. Rengeteget dolgozott, egy tragédiát és három szatirikus vígjátékot írt, forgatókönyvet, egy sort filmekhez, maga rendezett filmeket, sőt fel is lépett bennük. ^ 1922,-től kezdve kilencszer járt külföldön, megfordult Német-, Francia- és Spanyolországban, Kubában, Mexikóban, az USA-ban. ismételten járt köztársaságunkban, a kommunista és haladó értelmiségre erős hatással voltak Prágában töltött napjai. Kitűnő előadó volt, különösen 1926-tól kezdve tart nagyszámú női estet és előadásokat. Pompásan szavalt, hallgatóit magával ragadta. A proletárírók szervezetébe befurakodott osztályellenség itt is ahhoz a taktikához folyamodott, hogy kíméletlen baloldalisággal próbált bomlasztani. Majakovszkijba belekötöttek azzal, hogy individualista s a munkásság számára nyelve riem érthető. Holott épp Majakovszkij vitte be a beszélt köznyelvet a költészetbe és müveiben individualista témának vagy hangnak a nyomát sem lehet fellelni. A felszabadulás óta a legjobb műfordítók fogtak össze, hogy Majakovszkijt méltó formában megszólaltassák magyarul. A fordítók között találjuk többek között Illyés Gyulát, Gábor Andort, Aczél Tamást. Majakovszkij Leninről szóló nagy költeményéhez hasonló alkotás Zelk Zoltántól a „Hűség és a hála éneke". Sas Andor volt? Van két gyermekbetegség, amely a tuberkulózisra különösen hajlamossá teszi a qyermeket és régi folyamatok felújítását is okozhatja: a szamárköhögés és a kanyaró. Kívánatossá vált tehát, hogy az első fertőzést mesterségesén lehessen előidézni olyankor, mikor az a legalkalmasabb, tehát amikor a gyermek egészséges, s hogy a fertőzés olyan bacilussal történjék, amely annyira gyönge, hogy semmi esetre sem okozhat megbetegedést, de mégis kényszeríti a szervezetet védőanyagok termelésére. Cahnette és Guérin (Kaimét és Gérin), két francia tudós 13 év munkájával tenyésztettek ki ilyen bacilust a szarvasmarhatípusú tuberkolózis-bacilusokból. így vált lehetségessé a tuberkulózis elleni védőoltás, az ún. kalmetizáció. Ezt a védőoltást a Szovjetunióban tökéletesítették és ma már a legtöbb állam kötelezően bevezette, mint a tuberkulózis elleni küzdelem egyik leghathatósabb eszközét.. Nálunk is rendszeresen folyik a kalmetizálás és az eredmények igen biztatóak. Oltani csak azokat kell tbc ellen, akik az első fertőzésen rJég nem estek át, tehát szervezetükbén nincs még tuberkulózis elleni védőanyag. Ezért az oltást mindig tuberkulinpróba előzi meg. A tuberkulin a tbcbacilus mérge. Ha ezt bedörzsöléssel, kenőccsel, vagy injekcióval a szervezetbe visszük, a szervezetben lévő védőanyagok „reagálnak" rá, piros kis gyulladás keletkezik. Ez azt jelenti, hogy az illetőnél már szerencsésen lezajlott az első fertőzés, vagy esetleg éppen most beteg. Ha a tuberkulin próba negatív, vagyis a bőrön nem mutatkozik reakció, a gyermeket oltani kell tuberkulózis ellen. Leghelyesebb, ha a gyermeket nyomban születése után kalmetizáljuk, amikor még bizonyosan feltőzésmentes, s így tuberkulin-próbát sem kell nála csinálói Mik a legújabb eredmények a tuberkulózis gyógyításában Maga a kalmetizáció is csak bizonyos mértékig véd a tuberkulózis ellen, mert ha a szervezet valamilyen okból erősen leromlik vagy hosszantartó erős fertőzésnek van kitéve, az így szerzett védettség sem bizonyul elégségesnek. A tuberkulózis elleni harc további fontos szakasza a fertőzés forrásainak megszüntetése, a betegek elkülönítése és a betegek gyógyítása. Századokon át hiába keresték az orvosok a tuberkulózis gyógyszerét. Koeh nyomán sok nagy tudós szentelte magát a tbc-bacilus tanulmányozásának, akik közül különösen nagy érdemeket szereztek az orosz Mecsnyikov és tanítványai. De csak a legutóbbi években sikerült a kutatóknak olyan anyagot találniok, amely a Kochbacilust a szervezeten belül elpusztítja. Az első ilyen gyógyszer a streptomycín, a penicillinhez hasonló penészgombatermék, amelyet az orosz származású Wachsmann fedezett fel. Az idejében .alkalmazott streptomycín sok esetben gyógyítja a tuberkuloťikus agyhártyagyulladást is, amelynél mind ez ideig nem volt segítség. A tüdőtuberkulózisnál azonban csak bizonyos esetekben alkalmazható kielégítő eredménnyel. Ezért a páciens ne követeljen az orvostól stí-eptomycínt, hanem bízza rá, hogy milyen gyógyszert alkalmaz. Vannak már vegyileg ható gyógyszereink is a tuberkulózis ellen, a PAS (paraaminosalicylsav) és az újabban alkalmazott Rimifon. A gyógyítás egyik leghatásosabb előmozdítója továbbra is a szanatóriumi kezelés marad az ún. klimatikus, főleg magaslati gyógyfürdőkön. A tiszta hegyi levegő, a helyes táplálkozás, a rendszeres szanatóriumi életmód áthangolja a szervezetet és mozgósítja saját gyógyító erőit. Az első ilyen intézetet Posztnyikov szervezte meg Oroszországban, 1858-ban, a Szovjetunióban pedig se szeri se száma a szebbnél szebb klimatikus helyeken, magas hegyek között vagy tengerparton épült korszerű gyógyintézeteknek. Ezen a téren mi is jó! állunk, hiszen Szlovákia a világhírű klimatikus gyógyfürdők gazdag földje. Azelőtt sok, nagyon sok pénz kellett ahhoz, hogy valaki szanatóriumban kezeltesse magát, s a szegény „pénztári" betegnek az orvos legtöbbször csak otthonra ajánlhatott „bőséges táplálkozást, jó levegőt és sok pihenést", amit persze nem lehetett megvalósítani. Ma Muránytól a MagasTátráig és az Óriás-hegvségig a dolgozóké mindaz a hatalmas gyógytényezö, amit a helyesen kihasznált természet nyújt. A tbc előrehaladottabb formáinál, a kóros gócok szétesésénél üregek, kavernák támadnak a tüdöszövetekben. Ezeknek gyógyulásához meg kell adni a mechanikai előfeltételeket is. El kell érni, hogy a beteg tüdő pihenjen. azaz korlátozni kell a lélegzést és lazítani kell a beteg tüdörész feszült állapotán. (Hasonlóan ahhoz az eljáráshoz, mint mikor a csonttuberkulózisnál a beteg végtagot gipszbe tesszük.) Ez az elgondolás vezetett a tüdösebészethez, amelyben szintén sok érdemük van a szovw>t tudósodnak. (Sternberg, Jeszipov, Sztojko.) Legismertebb és leggyakoribb ilyen eljárás a mesterséges légmell (pneumothorax), amikor a tüdő és a mellkasfal közé levegőt vezetnek be s ennek következtében a beteg tüdörész átmenetileg összeesik. A mesterséges légmell elő^gíti a tüdő gyógyulását, javítja a beteg közérzetét és sok esetben megszünteti a bacilus-kiválasztást, vagyis a nyílt folyamatot zárttá teszi. (Nyílt tüdőfolyamatról akkor beszélünk, ha a beteg köpetével tbc-bacilusokat ürít, zárt tüdőfolyamatnál viszont a beteg nem választ > / ki a környezetébe bacilusokat.) Csak röviden említjük meg a thorakoplasztikát, vagyis azt a műtétet, amikor egyes bordarészek eltávolításával teszik véglegesen mozdulatlanná a beteg tüdőt és azokat az eljárásokat, amikor a mellüreget a hasüregtől elválasztó rekeszizmot bénítják meg, hogy az a beteg tüdőt alulról felfelé ne nyomja össze. A tuberkulózis kezelésében tehát igen változatosak a korszerű gyógyeljárások, a gyógyulás sikerének azonban egy fő titka van: ti., hogy a beteg idejében kerüljön orvoshoz. A kezdődő tbc-s tüdőmegbetegedést aránylag könnyű meggyógyítani, az elhanyagoltat nagyon nehéz. A tuberkulózis a többi fertőző betegségtől egy lényeges tulajdonságban különbözik: míg a legtöbb fertőző betegség heveny (akut) jellegű, vagyis szemmelláthatóan hevesen kezdődik és bizonyos ideig tart, mint pl. a kanyaró, addig a tuberkulózis idült (krónikus) fertőző betegség, alattomosan, sokszor észrevétlenül kezdődik és esetleg évekig tart. A betegség elején a köhécselést sokan „megfázásnak" tulajdonítják, az étvágytalanságnak és esetleges súlyveszteségnek nem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget, a pár tizednyi hőemelkedést észre sem veszik és csak akkor fordulnak orvoshoz-,- amikor ezek a tünetek már hosszabb idő óta tartanak, éjjeli izzadás iárul hozzájuk, esetleg tüdővérzés lép fel. (A tüdővérzés különben nem jelenti feltétlenül az állapot súlyosságát, h{szen kezdeti stádiumban is előfordul.) A Szovjetunió szép gyógyeredményei éppen azon alapszanak, hogy részben ránevelik a lakosságot, hogy idejében forduljanak orvoshoz, részben pedig nem is váriák meg a betegség észrevehető tüneteit, hanem szűrővizsgálattal kiválasztják az iskolások közül és az üzemekben azokat a tbc-seket, akik betegségükről nem is tudnak. A tüdőtuberkulózis korai megállapítását a röntgen-vizsgálat teszi lehetségessé. Az ún. ernyőfényképezéssel — amelyet már mi is használunk — óránként 100—120 betegről lehet röntgenfelvételt készíteni. Mik a kilátásaink a tuberkulózis elleni harcban Mindenből világos, hogy a tuberkulózis elleni eredményes harc a kapitalizmus bukásával és a szocializmus építésével kezdődik. A Szovjetunió nemcsak jelentős tudományos eredményeket ért el ebben a harcban, hanem elsősorban megteremtette azokat az életfeltételeket, amelyek mellett a tuberkulózissal le lehet számolni. Az életszínvonal állandó emelésével és rendszeres védőoltással fokozza a lakosság ellenállóképességét, magas színvonalú orvosi gondozással biztosítja a betegek idejében való sikeres gyógykezelését. A jól szervezett tüdőbeteggondozók minden egyes beteget nyilvántartanak, látogatják családjaikat és védik őket a fertőzéstől. A gvógvultakat megfelelő feltételek meliett küldik vissza munkába, hogv a dolgozók társadalmának teljes értékű tagjai maradhassanak. A Szovjetunió közvetve azzal is harcol a tuberkulózis ellen, hogy a hatalmas béketábor élén áll, hiszen a háborús nélkülözések mindig a tuberkulózis nagymértékű elterjedését vonták maguk után. A szocializmus legyőzi a tuberkulózist és a fiatal dolgozók, akik egészségesen élnek, tartózkodnak az a"">holtól és a dohányzástól, szeretik a szabad természetet és a sportokat, mindinkább elkerülik ezt a megbetegedést. A győzelem annál biztosabb, minél előbb kapcsolódik bele tudatosan mindenki az egészséges, boldog életért folyó harcba. Ezért terjesztjük a tuberkulózisról szóló ismereteket és építjük ki mindjobban a tüdőbeteg-gondozók széles hálózatát, hogy a szovjet példát követve mi is legyőzhessük a múlt örökségeként ránk maradt népbetegséget: a tuberkulózist. Mudr. Rýl Ernő.