Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-05 / 81. szám, kedd

Világ proletárjai egyesüljetek l Í/ŕ''A&ť' ­* - fW IjľjB'í SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. április 5. kedd 30 fillér VIII. évfolyam, 81. szám A mai számban: Csehszlovákia népe a kassai kormányprogram kihirdetésének 10. évfordulóját ünnepli Viliam Široký miniszterelnök beszéde a kassai manifesztáción (3—4. old.) Legyünk büszkék gyönyörű Bratislavánkra — tegyük becsületes munkánkkal még boldogabbá, még szebbé! Karol Bacílek elvtárs beszéde (5—6. old.) / , Csehszlovákia népe a kassai kormányprogram kihirdetésének 10. évfordulóját ünnepli A párt- és kormányküldöttség jelenlétében leleplezték a dargói szovjet hadsereg emlékművet ' A kassai kormányprogram kihirdetése 10. évfordulójának or­szágos ünnepeire vasárnap, április 3-án Kassára érkezett Cseh­szlovákia Kommunista Pártja és a Csehszlovák Köztársaság kormányának küldöttsége. A párt és a kormány küldöttségében vannak Antonín Zápo­tocký, a CSKP KB politikai irodájának tagja, köztársasági elnök, Viliam Široký, a CSKP KB politikai irodájának tag­ja, miniszterelnök, dr. Alexej čepička, a CSKP KB politikai Irodájának tagja, hadseregtábornok, a miniszterelnök első he­lyettese, nemzetvédelmi miniszter, Zdenék Fierlinger, a CSKP KB politikai irodájának tagja, a nemzetgyűlés elnöke, Václav Kopecký, a CSKP KB politikai irodájának tagja, miniszterel­nök-helyettes, továbbá Zdenék Nejedlý tanár, miniszter, dr. Emanuel Šlechta mérnök-tanár, építészeti miniszter, dr. Jozef Kyselý, helyi gazdálkodásügyi miniszter, Antonín Pospíšil, közlekedésügyi miniszter, Václav Nősek, munkaerőügyi mi­niszter, Július Ďuriš pénzügyminiszter, František Zupka, a Szakszervezetek Központi Tanácsának ügyvezető alelnöke, kép­viselő, Ludvig Svoboda képviselő és hadseregtábornok, Miloslav Vecker képviselő, a CSISZ KB elnöke és Oleg Homola képviselő, a Csehszlovák-Szovjet Baráti S zövetség Központi Bizottsá­gának titkára. A párt és a kormány küldöttségével Kassára érkezett ha­zánk e jelentős jubileumának ünnepségeire Nyikolaj Pavlovics Firjubin, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott prágai nagykövete. Az ünnepi induló hangja mellett futott be 10 órakor a kü­lönvonat a párt és a kormány küldöttségének tagjaival a fel­díszített állomásra. A párt és a kormány küldöttségét a szlo­vák szervek küldöttségeinek tagjai, Pavel Dávid, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága irodájának tagja, az SZLKP KB titkára, Michal Bakuľa, Szlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága irodájának tagja, a Megbízottak Tes­tületének első alelnöke, továbbá František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Vojtech Daubner, képviselő, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnöke, Jo zef Gajdošík, helyi gazdálkodás­ügyi megbízott és Tibor Bohdanovský, az SZLKP kerületi bi­zottságának vezető titkára. Az előcsarnokban jelen voltak még a Nemzeti Front városi és kerületi szerveinek képvise­lői, az SZLKP kerületi bizottsága irodájának és a Kerületi Nem­zeti Bizottság tanácsának tagjai, a csehszlovák hadsereg, a fegyveres erők képviselői és egész Kelet-Szlovákia dolgozóinak képviselői. A küldöttségeket a kassai kerület dolgozói nevében Tibor Bohdanovský, az SZLKP kerületi bizottságának vezető titkára fogadta. A köztársaság elnöke megköszönte a szívélyes és kedves fo­gadtatást, majd ezt mondotta: „Küldöttségünk azokban a napokban jött Kassára, amikor egész népünk népi demokratikus köztársaságunk első szabad napjai 10. évfordulójáról emlékezik meg. Az önök városát örökké említeni fogjuk hazánk történelmében, mert a dicső­séges szovjet hadsereg áldozatteljes és győzelmes harcai után itt ült össze felszabadult köztársaságunk első kormánya és itt fogadta el a kassai kormányprogramot, amelyben felszabadított hazánk építésének alapelveit szögeztük le." Antonín Zápotocký köztársasági elnök dr. Alexej Čepička. hadseregtábornok, a miniszterelnök első helyettese, nemzet­védelmi miniszter kíséretében szemlét tartott a díszőrség felett, amely harci zászlóval vonult fel. A kassai állomáson a fogad­tatás a katonai dlszegységek ünnepélyes felvonulásával fejező­dött be. A kassai kormányprogram kihirdetése 10. évfordulójának ün­nepségei vasárnap délután kezdődtek a dargói-nyergen, amely Kassától körülbelül harminc kilométerre van. Ezen a he­lyen — a gálszécsi és a kassai járás határában — 1944—1945. évben hét hétig tartó keménv harcok folytak, amelyekben ha­zánkért 18 000 szovjet katona halt meg. A szovjet hősök halhatatlan emlékének tiszteletére állították fel a dargói-nyereg legmagasab b pontján — Dargón — az emlékművet. ... Napsugaras délután a dargói-szorosban pontosan 14 órakor kezdi meg M. Chudík, a kassai KNB elnöke a párt- és kormány-, küldöttség, valamint N. P. Firjubi n szovjet nagykövet fogadá­sának aktusát. Felhangzanak a himnuszok, a közelben ágyúk sortüze dörög . . az emlékművet takaró fehér lepel lehull. Az emlékmű ünnepélyes leleplezése után Antonín Zápotocký köztársasági elnök, a párt és a kormány küldöttségének veze­tője beszélt a több mint 10 000 dolgozóhoz, akik a kassai, gálszécsi és tőketerebesi járásokból és a, kassai kerület más részéből gyűltek össze. Az ünnepség befejező részében a párt és a kormány küldöttsége, N. P. Firjubin, a Szovjetunió nagy­követe és a kassai kerület képviselői koszorúkat helyeztek az emlékműre. * * * í! Az ünnepségek késő délután Kassán, a Štúr-utca 10. szám alatt folytatódtak, ahol tíz évvel ezelőtt a CSKP Központi Bi­zottsága székelt januártól egészen májusig. A párt és a kor­mány küldöttségének jelenlétében és a kassai lakosok nagy­számú részvétele mellett leleplezték a házon levő emléktáblát. Az ünnepségen Václav Kopecký miniszterelnökhelyettes beszélt. * * * A kassai kormányprogram meghirdetése tizedik évfordulójá­nak ünnepségei alkalmából vasárnap, április 3-án a kassai Nem­zeti Színházban ünnepi előadás keretében bemutatta Ján Cikker, csehszlovák békedíjas zeneszerző Juro Jánošík című operáját a bratislavai Nemzeti Színház operatársulata. Az előadáson részt vettek a párt és a kormány küldöttségei, élükön Antonín Zápotocký köztársasági elnökkel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagjával, N. P. Firjubin, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vete, a szlovák állami szervek küldöttségének tagjai, a kassai kerület legjobb kitüntetett dolgozói, a csehszlovák hadsereg képviselői, a Nemzeti Frontba tömörült szervezetek küldöttei és számos vendég. Antonín Zápotocký köztársasági elnök beszéde a szovjet hadsereg dargói emlékművének leleplezésénél ' Tisztelt polgártársak, elvtársak! Ez a hely, ahol állunk és az egész környező vidék történelmi jelentőség­gel bír. Ezeken az utakon, szakadéko­kon, erdőkön és mezőkön keresztül jött el hozzánk tíz esztendővel ezelőtt a szabadság. A gaz fasiszta betolakodók, akik a cseh és a szlovák burzsoázia árulásá­nak segítségével megszállták orszá­gunkat, itt lépésről-lépésre hátráltak a Szovjet Hadsereg hős katonáinak ro­hama elől. A második világháborúban, a Szovjetunió dicső Kommunista Párt­jának vezetésével a dolgozó szovjet nép tízmilliós tömegei hatalmas haza­fias arcvonalba tömörültek és áttörhe­tetlen gátat vontak a gaz fasiszta ter­jeszkedés elé. A Szovjet Hadsereg, a szovjet nép kemény ökle lesújtott a fasiszta betolakodókra Moszkva, Sztá­lingrád és Leningrád alatt. Kiűzte or­szágából a hitlerista fasiszta bandákat, majd tovább vitte a szabadság ragyogó csillagát, eljuttatta minden fasiszta megszállás alatt sínylődő országba és nemzethez. Ez a diadalmas hadsereg szétzúzott minden fasiszta erődítményt és aka­dályt, a határhegyeken átkelve meg­hozta a szabadságot a mi csehszlovák hazánknak, a szlovák .és cseh népnek is. Ma, amidőn az elkeseredett, áldoza­tos és győztes harcok helyén leleplez­zük ezt az emlékművet, arra emléke­zünk, hogy nagy barátunk és felszaba­dítónk, a Szovjetunió győztes hadsere­ge nélkül nem lenne ma népi demok­ratikus köztársaságunk. Nem tekint­hetnénk vissza tíz esztendős alkotó munkánkra, amellyel országunkban a szocializmust építjük, nem örülhetnénk boldog életünknek és kulturális fellen­dülésünknek, amely feltartóztathatatlan léptekkel halad előre itt, körülöttünk, minden kerületben és járásban. Ezért szívünkből és gondolkodásunk­ból sohasem tűnik el hálánk és szere­tetünk a Szovjetunió iránt. Ezt a tényt szüntelenül emlékezetünkbe idézzük, hálásak leszünk érte és hűek mara­dunk hozzá. Hűek maradunk ahhoz a szövetséghez és barátsághoz, amely felszabadítónkhoz, a Szovjetunióhoz fűz bennünket. Hűek maradunk a Szovjet­unió békés törekvéseihez. Hűek mara­dunk harcához, amelyet minden új tá­madó és háborús gyújtogató ellen foly­tat. Hűek maradva a Szovjetunió nagy példájához, építjük országunkban az új, jobb életet, felépítjük a szocializmust. A dargovi szorosért folytatott har­cok története önmagában véve is an­nak bizonyítéka, mily kemény, elszánt és áldozatos harcokban született meg szabadságunk. E harcok története arról tanúskodik, hogy a szlovák nép mindig gyűlölte a fasiszta megszálló­kat, a Tiso—Tuka párti lakájokat és árulókat, és hogy az itteni lakosok a Szovjet Hadsereget felszabadító sereg­ként fogadták. Ez nem is lehetett másképpen. A hitlerista megszállók a maguk uralmát akarták megszilárdítani és ennek ér­dekében felhasználták az újkori rab­szolgatartók minden embertelen eszkö­zét. A Bratislavában uralkodó áruló Tiso—Tuka-klikk igyekezett legalább a megszállók asztaláról lehullott morzsá­kat megkaparintani és minden erejéből támogatta a megszállók népellenes rabszolgatartó politikáját. De az ön­álló, szabad szlovák államról szóló hangzatos, népbutító frázisaikkal sen­kit sem téveszthettek meg, hisz a dol­gozó nép látta, hogy egyre inkább ki­fosztják, kizsákmányolják és megnyo­morítják és hogy a hazai kizsákmá­nyolókhoz még idegen megszálló urak is csatlakoztak. Amikor a Szovjet Hadsereg diadalt aratott a hitlerista fasiszták, valamint a Tiso—Tuka-féle árulók fölött, orszá­gunkban évszázados elnyomás után végre virágba zsendült a valódi, igazi — és szilárdan hisszük, — tartós sza­badság, amelyet készek vagyunk min­den erőnkből védelmezni és érte har­colni. Helyénvaló, ha emlékezetünkbe idéz­zük, hogy ez a szabadság a Szovjet Hadsereg diadalmas előnyomulásával éppen azokon a történelmi helyeken érkezett hazánkba, ahol szabadságunk ötszáz esztendővel ezelőtt halódott. Itt, a Felvidéken, ahogyan akkoriban hív­ták ezt a területet, találtak menedé­ket a lipani csata után, amelyben a gő­gös idegenek, a papi hierarchia és a hazai áruló főnemesség legyőzte a cseh népet, a dicső huszita forradalmárok maradványai, akik a X. század elején felkeltek „minden ellen", minden el­nyomó, kizsákmányoló, rabszolgatartó és leigázó ellen. Itt játszódott le a nép szabadságáért vívott harc utolsó hős­költeménye, amelynek feledhetetlen emléket állított Alojz Jirásek, a nagy cseh író „Testvériség" című regényé­ben. Éppen erről a tájról, a gálszécsi já­rásból indultak csatába a „Testvérek" utolsó maradványai, hogy döntő, utolsó és szerencsétlen harcot álljanak Sáros­pataknál. A vereség nem törte meg a nép­tömegek forradalmi harcát, amelyet az elnyomók és az árulók ellen vívtak, ez a harc nem halt hamvába, hanem újra csírázott és kalászba szökkent Ez a vidék volt a XVI. század nagy parasztlázadásainak színhelye, itt in­dult meg először az első világháború után a forradalmi munkásmozgalom, itt alakultak, e vidék városaiban és falvaiban az első munkás-kormányzó­tanácsok, amelyek annak a győze­lemnek úttörői és meghirdetői vol­tak, amelyet ma végérvényesen el­értünk e reakciós kapitalista erők fö­lött. A munkástömegek és a dolgozó nép győzelme Csehszlovák Köztársasá­gunkban azonban csakis azáltal vált lehetővé, hogy a diadalmas Szovjet Hadsereg, amely felszabadította a fa­siszták leigázta és megszállta orszá­gokat és nemzeteket, nem táplált és nem táplálhatott semmiféle hódító szándékot. Csakúgy, mint az egész szovjet népet, ezt a felszabadító se­reget is a demokrácia, a szabadság és haladás eszméi lelkesítették. Eb­ből eredt nagy erkölcsi ereje, amely a fejlett haditechnikával karöltve ké­pes volt diadalútján legyűrni a leg­nehezebb akadályokat is. Ebből fakad népünk nagy szerete­te is a Szovjet Hadsereg iránt, amely a nagy Honvédő Háború éveiben a szabadság jelképe és a végső győ­zelem biztosítéka volt számunkra. E tizedik évfordulón visszaemléke­zünk felszabadult hazánk első sza­bad napjaira. Emlékezetünkbe idéz­zük a felszabadult köztársaság első kormányprogramjának, a kassai kor­mányprogramnak meghirdetését. Ma már visszatekinthetünk és számba­vehetjük, mit tettünk a békés mun­ka első évtizedében, amely a háborús pusztítások és rémségek esztendeit követte. Büszke öntudattal tölt el bennün­ket, hogy merészen és nyugodtan ki­jelenthetjük: az elmúlt tíz "esztendő alatt nemcsak megőriztük, hanem to­vább szilárdítottuk hazánk nehezen ki­harcolt szabadságát és önállóságát. Megszilárdítottuk, és ezért a hála él­sösorban Csehszlovákia Kommunista Pártjának bölcs és előrelátó politi­káját illeti. Kommunista pártunk a nép egységét tűzte célul maga elé, az azelőtt országunkban uralkodó pol­gári pártoktól eltérőn, amelyek tő­kés kizsákmányoló céljaik érdekében megbontották a nép egységét és egy­más ellen uszították a nemzeteket. Ezért építettük fel Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével v a Nemzeti Frontot, mint a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség, szi­lárd, megbonthatatlan szövetségét, mint két egyenjogú nemzet, csehek és szlovákok testvéri szövetségét. Dolgozó népünk szabad alkotó erői­nek óriási fellendülése alapján, a Szovjetunió testvéri, önzetlen támoga­tásával nemcsak azokat a pusztító káro­kat hoztuk helyre, amelyeket orszá­gainkban a háború hátrahagyott, ha­nem iparunkat is országunk történeté­ben példátlanul álló hatalmas mé­retben fejlesztettük. Szemünk előtt tartva azt a szilárd elvet, hogy alap­vető célkitűzésünk a nép szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükség­letei kielégítésének maximális bizto­sítása, az ipar — és elsősorban a nehézipar — fejlesztésének alapján hozzáfogtunk falvaink szocialista alapo­kon való átalakításához is, hogy a me­zőgazdasági termelés fejlesztésével biztosíthassuk népünk életszínvonalá­nak további emelését. Megszüntettük a munkanélküliséget. Az embereknek, ma már nem kell messzi idegenben munkát keresniük, mint az első burzsoá köztársaság ide­jén tették. Különösen Szlovákia és mindenekelőtt Szlovákia keleti vidékei, köztük az itteni gálszécsi járás is sú­lyosan szenvedett a kivándorlástól. Ma mindenkinek munkát adunk, aki dol­gozni akar és tud. Hála országunk soha nem látott gazdasági fellendülésének, erkölcsileg erős, technikailag és anyagilag töké­letesen felszerelt hadsereget építet­tünk fel, amely polgáraink életének, köztársaságunk önállóságának biztos védőpajzsa. Mindezeket a sikereket a legutóbbi tíz esztendő folyamán azért érhettük (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom