Uj Szó, 1955. április (8. évfolyam, 78-102. szám)

1955-04-01 / 78. szám, péntek

2 m %w 1955. április 1. A dolgozók életszínvonalának további emelésére irányuló intézkedések és a párt feladatai Ľudmila Jankovcová eívtársnő beszéde a CSAP Központi Bizottságának és a Csehszlovák Köztársasog kormányának 1955. március 29-én tartott együttes ü ésén Ludmüa Jankovcová elvtár?nö beszámolójának első részét az Uj Szó tegnapi számában kö­zöltük. Az alábbiakban a be­számoló bejejezö részét ismer­tetjük. VI. Külön említést érdemel gaz­daságunkban a személyes költsé­gek kérdése és ezzel összefüggés­ben a bérek fejlődésének pi\rtvtmái. A népgazdaság fejlesztésének állami terve évről évre a dolgozók szamá­nak növekedésével, a béralapok ter­jedelmének növekedésével és a kü­lönféle osztályokba tartozó alkalma­zottak átlagos keresetének szüntelen emelkedésével számít. A nominálbé­rek emelkedése a gazdasági rendszer jellemző vonása, az érdem szerint' díjazás elve következetes érvényesí­tésének eszköze és a dolgozók élet­színvonala emelésének egyik tényező­je. Ez az elv szöges ellentétben áll a kapitalista világban tapasztalható való helyzettel, ahol a tartós munka­nélküliség alapján a kapitalisták igye­keznek leszállítani a munkabéreket, hogy növelhessék a maguk munka nélkül szerzett hasznát. A szocializmusban az átlagkereset emelkedését a munkatermelékenység tartós növekedése teszi lehetővé. Ebből az elvből indul ki állami ter­vünk is, megállapítva az átlagkerese­tek növekedésének ütemét, és ezt közvetlen összefüggésbe hozza azzal az elvvel, hogy a munka termelé­kenységének gyorsabban kell növeked­nie a nominálbéreknél. Ezért ennek az elvnek bármiféle megsértése, a munkatermelékenység > és a bérek ala­kulása közötti minden aránytalanság, a béralapok túllépése anélkül, hogy ugyanakkor a termelés a nagyobb munkatermelékenység alapján megfe­lelően növekednék, súlyosan megsérti a terv arányosságát, fenyegeti a terv biztosította feladatok teljesítését és következményeiben veszélyezteti min­denekelőtt azt a vonalat, amelynek teljesítésével a kiskereskedelmi árak leszállítása révén emeljük a lakosság életszínvonalát. A béralapok túllépése a munkatermelékenység egyidejű nö­vekedése nélkül megzavarja a lakos­ság bevételeinek és kiadásainak egyensúlyát, mégpedig azzal, hogy nö­veli a lakosság kezében a tervben előre nem látott pénzösszegeket és nem biztosítja az új fogyasztási igé­nyek kielégítését szolgáló árualapo­kat. A béralapok helyes kiaknázása és a munkaterv többi mutatóértékének teljesítése a legfontosabb minőségi mutatószámok egyike, amely közvet­len jelentőséggel bír az árleszállítások biztosításában és azoknak az előfel­tételeknek a megteremtésében, ame­lyek lehetővé teszik a párt és a kormány e. poltikájának tartás végre­hajtását. Megbocsáthatatlan hiba, ha e kér­désre a vállalatok és a felettes szer­vek vezetői nem fordítanak jelentő­ségéhez mért figyelmet és ha a szakszervezetek, mindenekelőtt pe­dig a kommunisták nem tudják oly világosan megmagyarázni e kézenfek­vő elvet, hogy ne álljanak elő arány­talanságok, ne sértsék meg a bérek és a munkatermelékenység tervszerű arányosságát. Az efféle politika végeredményben maguknak a dolgozóknak okoznak ká­rokat, mivel társadalmi rendünkben az állam érdeke és a dolgozók érdeke egyező és nem ellentétes. A bérellenőrzés szakaszán még min­dig sok a fogyatékosság, a miniszté­riumok és a főosztályok nem ellen­őrzik a vállalatokban a bérfegyelem betartását és a bankellenőrzés sem képes hathatósan megakadályozni, fő­leg pedig megelőzni a béralapok jog­talan túllépését. Különösen elítélendők azok az esetek, ha a helyi gazdálko­dás vállalatai és a termelőszövetke­zetek merítik ki helytelenül a bérala­pokat és indokolatlanul nagy béreket fizetnek ki. Népgazdaságunk valamennyi szaka­szán fokoznunk kell a gazdaságossá­got. Ez megköveteli, hogy a pártmunka elsősorban arra irányuljon, hogy nap­ról napra gondoskodjék a terv minő­ségi teljesítéséről, a munkaidő egysé­gére jutó termelés növeléséről, a gyártási folyamatok intenzívebbé té­teléről, a leghaladóbb technika és technológia bevezetéséről, az önkölt­ségcsökkentések tervének biztosítá­sáról a műszaki és munkaszervezési intézkedések tervének biztosításával, és a dolgozók szakképzettségének gyarapításáról. Ez egyaránt vonatko­zik az iparra és a mezőgazdaságra is, hiszen különösen az állami gazda­ságokban az eddigi eredmények sze­rint ítélve, a gazdasági vezetőség és a pártszervezetek nem fordítanak kel­lő figyelmet sem a mennyiségi, sem a minőségi tervmutatószámokra. Sok eredményt értünk már el, ennek el­lenére még sok mindent kell megja­vítanunk. A múlt esztendőben például csök­kent a munkamulasztás, ennek elle­nére komoly probléma továbbra is a várakozások következtében le nem dolgozott munkaórák nagy száma, a túlórák aránytalanul nagy száma, a m nk.iorőhullamzás. Minden feltételünk és elég erőnk van ahhoz, hogy megszilárdíthassuk a gazdaságosság rendszerét, amint azt a CSKP X. kongresszusának egyik legfontosabb irányelve kötelességünk­ké teszi. A dolgozó tömegeket mozgósítanunk kell e feladat megoldására. Ennek fontos eszköze a vállalaton belüli ön­álló elszámolás rendszere, amelyet most vezetünk be vállalatainkban, üzemeinkben, műhelyeinkben és a többi munkahelyen. A vállalaton be­lüli önálló elszámolás bevezetése, amit az idén valósítunk meg tömegesen, az anyag- és nyersanya'gfogyasztási normák felülvizsgálása, az üzemveze­tő káderek gazdaságii ismereteiriek gyarapítása, világos mutatószámok megállapítása, amelyek minden mun­kahelyen, műhelyben és minden mun­kásnak lehetővé teszik, hogy megálla­pítsa munkájának eredményeit és ha­tását a termelés gazdaságosabbá té­telében és ezzel a maga érdemét a jólét növelésében — mindez új sza­kaszt jelent szocialista gazdasági ren­dünk építésében. Határozott különbséget kell tenni az olyan vállalatok és gazdaságok, valamint műhelyek és egyéb dolgozók között, akik teljesítik és túlteljesítik feladataikat és ugyanakkor le kell lepleznünk és a közvélemény bírála­ta elé kell állítanunk azokat, akik fé­kezik a szocializmus építését és a nép életszínvonalának emelését. Feladataink a munkatermelékenység növelésében és a termelés gazdasá­gosabbá tételében olyanok, hogy csakis minden dolgozó legszélesebb körű együttműködésével teljesíthet­jük őke^. A szocialista gazdálkodás előnye, hogy a társadalom érdeke teljesen megfelel az egyén érdekeinek, hogy minden dolgozónak közvetlen érdeke fűződik a társadalmi termelés gya­rapításához és gazdaságossá tételéhez és hogy minden dolgozó a maga ta­pasztalatai alapján győződik meg ró­la, milyen hasznot lát munkájából. Az életszínvonal tartós emelkedé­se növeli a dolgozók politikai és ter­melési aktivitását is, ami a munka­verseny további fejlődésében nyilvá­nul meg. A mi feladatunk — és ezt a feladatot elsősorban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak kell tel­jesítenie — az adott körülmények között az, hogy biztosítsuk a szocia­lista munkaverseny további, minőségi és mennyiségi fejlődését, és a mun­kaversenyt elsősorban azoknak a ter­melésben tapasztalható szűk kereszt­metszeteknek a megszüntetésére irá­nyítsuk, amelyek a termelés további fejlesztésének útjában állanak, vagyis a munka versenyt úgy kell irányítani, hogy hathatósan elősegítse a munka­termelékenység és a gazdaságosság növelésével kapcsolatos feladatok tel­jesítését. Termelésünk gyorsabb fejlődésének, a munkatermelékenység gyorsabb üte­mű növekedésének, a gazdaságosság legszélesebbkörű érvényesítésének biz­tosítása érdekében egész gazdasá­gunkban következetesen be kell tar­tanunk a végzett munka mennyisége és minősége szerinti díjazás elvét. Gazdaságunkban gyakran előfordul, hogy ezt az elvet nem érvényesítik következetesen. Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának határozata alap­ján végrehajtott felülvizsgálás meg­mutatta, hogy bérezésünk gyakorla­tában sok komoly hiba és hiányosság tapasztalható, különösen a munka normázásában, a pótjutalmak rendsze­rének alkalmazásában, és ezek a hi­bák a munkások keresetének nivelli­zálásában jutnak kifejezésre a mér­nöki-műszaki dolgozók és hivatalno­kok fizetéseihez képest, valamint ezeken a kategóriákon belül is. A ni­vellizáció csökkenti a dolgozók anya­gi érdekeltségét munkájuk eredmé­nyeiben, nagyobb szakképzettség meg­szerzésében és fékezi a munkaterme­lékenység növelését és a termeles gazdaságosabbá tételét. Ezért dolgozunk ki kormányhatáro­zatot a munka műszaki normázásának megjavítására s a bérezésben tapasz­talható fogyatékosságok megszünte­tésére. E határozat célja, hogy a je­lenlegi helyzet bírálata alapján vé­get vessenek a bérek eddigi fejlődé­sében fellépő egészségtelen jelensé­geknek és lehetővé tegye a konkrét feladatok kidolgozását és politikai biz­tosítását az egyes termelési ágakban. Az eddigi fogyatékosságokat azonban nem szüntethetjük meg gazdasagi­közigazgatási úton. Az iparág és a vállalat életéből vett konkrét példák alapján kell meggyőzni a dolgozókat arról, hogy a bérvisszásságok akadá­lyozzák a munkatermelés növekedését és ezzel valamennyi dolgozó életszínvonalának emelését. Ennek a határozatnak a végrehajtásában fontos és felelős feladat jut Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak, elsősor­ban a szakszervezetek szerveiben dol­gozó kommunistáknak, akiknek a bé rezés rendjéért folytatott harc élén kell haladniok. Hogy megszüntessük a nivellizáció­nak és ezzel a munka szerinti díja­zás szocialista gazdasági törvénye megsértésének legkirívóbb jelenségeit, a Központi Bizottság elé javaslatot terjesztettünk elsősorban a mesterek, továbbá a főiskolai tanárok és az (ipari) szakiskolák tanítói, valamint a vezető orvosok fizetéseinek rendezé­sére. Ez a rendezés április 1-ével lép életbe. A mesterek fizetésrendezésének az a célja, hogy megszüntesse kerese­teik eddigi nivellizálását, fokozza anyagi érdekeltségüket a terv gaz­daságosabb téljesítésében, szakkép­zettségük gyarapításában és ezáltal növelje jelentőségüket a termelésben. Összesen több mint 47 ezer mester fizetését rendezzük és átlagjövedelmük • havonta 152 koronával emelkedik majd. A nagyobb kereset egyrészt az alap­fizetés emelésében, másrészt prémiu­mokban nyilvánul meg, ugyanakkor külön prémiumokat vezetünk be az önköltségek csökkentéséért is. Ez a fizetésrendezés szükségessé teszi, hogy a béralapokat évi 86 millió ko­ronával növeljük. A főiskolák tanárai és a szakisko­lák (ipariskolák) tanítói fizetésének rendezésével az első lépést tesszük meg abban az irányban, hogy értékel­jük tapasztalataikat és szakképzett­ségüket, amelyeket az új szocialista értelmiség nevelésében használnak fel és hony e munkának további, leg­kiválóbb szakképzettségű dolgozókat nyerjünk meg. A javasolt rendezés célja, hogy megszüntesse a főiskolai tanárok és a hasonló szakképzettségű termelési dolgozók fizetése közötti aránytalanságot. A rendezés összesen 7760 főiskolai tanárt és 880 ipariskolai tanítót érint, az utóbbiak a bányászati, kohászati, földtani, építészeti, gépészeti, elektro­technikai, vegyi és közlekedési szak­iskolákon adnak elő elméleti és szak­mai tantárgyakat. A főiskolai tanárok fizetése havonta 279 koronával, az ipariskolai tanítóké havonta 427 ko­ronával emelkedik. Az évi béralapot 30,5 millió koronával kell növelnünk. A vezető állásokban lévő orvosok fizetésének rendezésével igyekszünk megjavítani annak feltételeit, hogy a Kiválóbb orvosok vezető állásokat foglaljanak el egészségügyünkben. A javasolt rendezés igyekszik megszün­tetni a vezető állásokban lévő orvo­sok fizetésének nivellizálását, hisz eddigi keresetük alig haladta meg az egészségügyi központokban dolgozó örvösök fizetését. A rendezés kb. 2700 vezető orvost érint és azt jelenti, hogy az egyes állások szerint átlag 150—300 koronával emeljük havi fi­zetésüket. Ezenfelül külön díjszabást javaslunk az alorvosoknak az éjszakai és va­sárnapi készenléti szolgálatért. Ezeket a szolgálatokat mindeddig nem díjaz­ták, bár komolyan igénybevették az orvosokat. Ez az intézkedés kb. 5800 orvost érint és mivel egy szolgálat díja 13—42 koronát tesz ki, átlag 160 koronával növeli egy-egy orvos jövedelmét. Ez a i fizetésr ndezés szükségessé teszi, hôgy a béralapot évente 16,5 millió koronával növeljük. (A vezető állásokban lévő katonaorvosok fizeté­sének hasonló rendezésén kívül.) Pártunk X. kongresszusán és a Központi Bizottság februári plenáris ülésén külön hangsúlyozták a gép­éš traktorállomások műszaki szakem­bereinek fontosságát. A gén- és traktorállomások mun­kájának sokoldalú megjavítása és feladataik jelentős növelése az egy­séges földművesszövetkezetek és az e—'énileg gazdálkodó parasztok me­; Gazdasági termelésének gyarapítá­sával a legfontosabb út, amelyen emelhetjük a mezőgazdasági munka kulturális és műszaki színvonalát és termelékenységét, szocialista irányban fejleszthetjük mezőgazdaságunkat, amint azt Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága plenáris ülésének határozata megállapítja, ame­lyet ez év február 11-én hoztak Ši­roký elvtárs beszámolója alapján. Ezért már ez év február 1-i hatály­lyal a gép- és traktorállomások dol­gozóinak fizetéseit a gépipari dolgo­zók fizetéseinek színvonalára emel­tük és bevezettük a traktorosok pót­jutalmazását bizonyos nehéz és eddig elégtelenül díjazott munkáért (a ka­pásnövények sorközi megművelése, a burgonya négyzetes-fészkes ültetése, a kukorica négyzetes-fészkes ülteté­se, a cukorrépa és burgonya begyűj­tése kombájnokkal). Ezzel megteremt­jük annak feltételeit, hogy a gép- és traktorállomások minden dolgozóját harcra mozgósítsuk a mezőgazdasági termelés maximális növeléséért és hogy a szakemberek további ezreit nyerjük meg a gép- és traktorállomá­sok munkájára. VII. A párt előtt felelősségteljes és fon­tos, ugyanakkor azonban örvendetes feladat áll: megteremteni annak to­vábbi feltételeit, hogy szüntelenül to­vább emelkedjék hazánk lakosságá­nak életszínvonala. E feladat biztosí­tásának útjait ismerjük és megterem­tettük annak feltételét, hogy előre­haladhassunk ez utakon. Tanítónknak, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának tapasztalataira támasz­kodva pártunknak határozott harcot kell folytatnia azért, hogy minél na­gyobb sikereket érjünk el az ipari termelés, a kereskedelem és a közle­kedés szakaszén, minél nagyobb ered­ményeket érjünk el a mezőgazdaság­ban is. E harc döntő ereje pártunk alap­szervezetei, amelyek széleskörű konk­rét propagandával és agitációval nyerjék meg a pártonkívüli tömegeket és biztosítsák tevékeny részvételüket pártunk és kormányunk politikájának megvalósításában, amelynek célja né­pünk életszínvonalának emelése. Pár­tunk Központi Bizottságának vezetésé­vel ugyancsak a pártszervezeteknek kell megalkuvást nem ismerő következe­tes bírálat segítségével feltárniuk a termelés hiányosságait, könyörtelenül pellengérre állítaniuk a megállapított fogyatékosságokat és hathatós intéz­kedésekkel hozzájárulniuk a hibák ki­küszöböléséhez. A párt vezető szerepének érvénye­sítése a terv teljesítéséért folytatott harcban az az út, amelyen elmélyít­jük a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatait és megszilárdítjuk a tömegek bizalmát pártunk politikája iránt. E téren helyesen ismerték fel feladatukat a ČKD Stalingrad-művek­ben dolgozó elvtársak. Azelőtt ott is megelégedtek a feladatok teljesítésé­nek formális ellenőrzésével és nem vették fel a pártszervek ülésének napi­rendjébe a sikeres termelés és a vál­lalat jó gazdalkodásanak kérdéseit kellő mértekben. Azóta azonban, hogy a pártszervek és az aktíva ülésein foglalkoztak a termelés lemaradásának konkrét eseteivel, pl. a turbinagyár­tás kérdéseivel, és a selejtképzödés problémáit megvitatták a műszaki dolgozókkal és a munkásokkal, alap­vető fordulatot értek el a termelés megjavításában. Nemcsak a gyár egyes munkahelye­in változott meg az élet, hanem meg­élénkült és elmélyült a párt alap­szervezetének belső élete is. Az ered­mény az, hogy tökéletesen elsajátítot­ták a hajtókarolt és turbinák gyár­tásának technológiáját és lényegesen megjavították e gyártmlnyok szer­kezetét. A gondosan végzett ellenőrzés elő­segítette a kommunisták nevelését, megszilárdította elvhűségüket és en­gesztelhetetlenségüket a fogyatékos­ságokkal szemben, a partszervezet és a vállalat vezetősége között elvtársi, kommunista viszonyt teremtett, amely oiztosította' a kölcsönös bizalmat és támogatást. Az alapszervezetek taggyűlésein meg­vitatott ellenőrzés eredménye növelte a dolgozók érdeklődését az ülések iránt, és az addigi 20—30 százalékos részvétel 77 százalékosra emelkedett. A vysočanyi elvtársak hasznát lát­ták annak, hogy szakítottak a régi munkamódszerekkel és következetesen szem előtt tartva pártunk alapsza­bályzatát, új utakat kerestek. Az állami kiskereskedelmi árak ne­gyedik leszállítása további lépést je­lent előre, hazánk lakossága anyagi és kulturális színvonalának emelésé­ben és elsősorban arra kötciez, žiogy egész pártunk a legkomolyabban és legfelelősebben szem előtt tartsa gaz­dasági feladatainkat és teljes aktivi­tásával fokozza harcát mindannak megszüntetéséért, ami mindeddig fé­kezte és még mindig fékezd gyors elő­rehaladásunkat. A negyedik árleszállítás és az ai út, amelyet eddig megtettünk orszá­gunk dolgozói jólétének emelésében, megcáfolhatatlanul bizonyítja az új társadalmi rend erejét és legyőzhe­tetlenségét. Arról tanúskodik, hogy a szocialista gazdaság az ipar és a me­zőgazdaság építésének nagy feladatai mellett, az ország védelmi képessé­gének megszilárdítása mellett, a kulturális és szociális gondoskodás elmélyítése mellett képes biztosítani a személyes fogyasztás szüntelen nö­vekedését és ezzel az egész nép anya­gi színvonalának emelését. A negyedik árleszállítás is azt bi­zonyítja, hogy a párt és a kormáijy tántoríthatatlanul folytatja azt a tö­rekvését, amelynek célja hazánkban a lakosság jólétének biztosítása a szo­cializmus gazdasági alaptörvényének szellemében. N. P. Firjubin szovjet nagykövet Szlovákiába érkezett Bratislava szovjet hadsereg által való felszabadítása 10. évfordulójának ünnepségei alkalmából csütörtökön, március 31-én N. P. Firjubin, a Szov­jetunió csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a csehszlo­vák kormány meghívására Szlovákiába érkezett. A Szovjetunió nagykövetét dr. Ivan Kopecký, a külügyminiszté­rium szovjet osztályának vezetője és dr. Dobrorrtil Ječný, a külügyminisz­térium diplomáciai protokollfőnöke kí­sérték. N. P. Firjubin nagykövet szlovákiai tartózkodása alatt meglátogatja Bra­tislavát és részt vesz Kassán a Kassai Kormányprogram kihirdetése 10. évfordulójának ünnepségein. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom központi szervei dolgozóinak és funkcionáriusainak országos aktívája Szerdán, március 30-án volt Prágá­ban a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom központi szervei dolgozóinak és funkcionáriusainak országos aktívája Prágában, amelyet a Szakszervezetek Központi Tanácsa hívott össze. Az aktíván, részt vettek a Szakszer­vezetek Központi Tanácsa vezetőségé­nek, a Szlovák Szakszervezeti Tanács elnökségének tagjai, a szakszervezeti szövetségek központi bizottságainak és a kerületi szakszervezeti tanácsoknak elnökei, néhány nagyobb üzem üzemi tanácsainak képviselői és a Forradal­mi Szakszervezeti Mozgalom több dol­gozója. Az aktívát, amelynek napirendjén a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom legfontosabb feladatainak megtárgya­lása szerepelt a III. össz-szakszerve­zeti kongresszus előkészületei idejé­ben, Vojtech Daubner, a Szlovák Szak­szervezeti Tanács elnöke nyitotta meg és vezette. „A III. össz-szakszervezeti kong­resszus jegyében növeljük szakszerve­zeteink törekvéseit az állami terv fel­adatainak teljesítésére" témáról Fran­tišek Zupka képviselő, a Szakszerveze­tek Központi Tanácsának ügyvezető al­elnöke beszélt. Az aktíva részvevői a vitában arról beszéltek, hogyan kell megjavítani a szakszervezetek tevékenységét a CSKP X. kongresszusa irányvonalának telje­sítésében. Hangsúlyozták, hogy ez lesz a legszebb köszönet Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a kormány­nak a dolgozó nép életszínvonala eme­léséről való gondoskodásáért, amely a közszükségleti cikkek kiskereskedelmi árainak negyedik leszállításában nyil­vánult meg. A záróbeszédet Gustáv Hnilička, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára mondotta. r Uj csehszlovák követ Ausztriában Antonín Zápotocký, a Csehszlovák Köztársaság elnöke dr. Otokar Vaše­kot rendkívüli nagykövetté és teljha­talmú miniszterré nevezte ki az Osztrák Szövetségi Köztársaságba. A köztársaság elnöke egyidejűleg visszahívta Ladislav Koupekot, az eddigi követet és más funkcióval bízta meg. ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom