Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-13 / 62. szám, vasárnap

N ÉP HAD S KE OR cft äzanpet katonák éLetéhtxl Kitűnően ismerik a legkorszerűbb harci technikát A fenyőfák mozdulatlanul, sötéten merednek a fekete éjszakába. A láthatárig a sima havon apró, feíkete pontok húzódnak az éjszakai ködben. N. egység téli gyakorlatozását végzi. Az egyik terepjárón Alekszandr Plakunov gárdatizedes a nehézgépfegyver kezelője. A kocsin rajta kívül a géppisztolyos őr iil. A terepjáró mélyen besüpped a hófújta buckákba, a motor erőlködik, de végül minden akadályt legyőz. A gépkocsivezető, Borisz Butkejsv nyugodtan és biztos kézzel vezeti a páncélost. — Mióta gépkocsivezető? — Amióta a hadseregben szolgálok. Jobb oldalán Pjotr Makarov ül, egyike a legjobb beméröknek. Nemrégen még gyárban dolgozott mint gépkocsivezető. Makarov mellett Viktor Lahtyint látjuk, aki szintén szorcsan összenőtt a gépekkel: mielőtt bevonult, mint traktoros és mechanikus dolgozott. Az ott szerzett tapasztalatok segítségére varrnak a fiatal katonának. Hátunk mögött egy másik páncélos motorja zúg. Ez a páncélos Pavel Taraszov gárdatizedes ágyúját húzza. Mint egyetemi távhallgató elvégezte a műszaki főiskolát és ez segítette hozzá ahhoz, hogy rövid időn belül kitűnő tüzérré váljon. Mindnyájan kitűnő ismerői fegyvereiknek. A katonáknak megvan mindenük ahhoz, hogy a korszerű háborúban a legújabb technika alkalmazásával győzhessenek. Közben megszólalnak a tüzérek ágyúi. A rajvonalakon végig száll a parancs: A. Szulejmanov, a gárdaegység tagja, éjszakai felderítésen kitűnően végzi feladatát. — Előre! A rajvonal megmozdul, előretör az „ellenség" lövészárkai felé. Az éjszakai harc eléri tetőfokát. A páncélosok áttörik az „ellenség" védőállásait. Átvágják magukat a drótakadályokon, megbirkóznak egy mély sánccal, két gerendából álló „hídon" robognak át. Viktor Carkov gárdatizedes ütege Ukészült a tüzeuőállással. Rövid időn belül tüzelni kezd. A gyakorlat parancsnoka órájára pillant: gyorsak ezek a fiúk! A bonyolult harci gépek engedelmeskednek a katonáknak! ... Virrad. A mély hóban mozdulatlanul fekszik a gárdaegység. A fiúk pihennek. Aztán újra hangzik a 1

1 parancs: Előre! Mint a szél lendülnek előre a katonák és hangos „Hurrá ľ' kiáltással vetik magukat a láthatár felé, szembe a felkelő nappal. A gyakorlótér kemény kiképzésében edződnek a haza hős katonái. V. Rugydm (ügenyek.) A téli kiképzés idején is nagy gondot fordítanak a szovjet katonák az éjszakai gyakorlatokra. Képünkön az egység előnyomulását látjuk magas hóban, nehéz gépfegyverrel. Alkotó kezdeményezéssel a szocialista munka verseny fellendítéséért Mecser tiszt alakulatánál már hagyományossá vált a katona-bányászok versengése, kezdeményezése a haladó szovjet és hazai munkamódszerek bevezetésében, a fárasztó munkák gépesítésében. Noha a CsISz ezredbizottsága már az új kiképzési év kezdetén fontos feladatként tűzte ki a szocialista muilka verseny megindítását az újoncok körében, illetve a mumkaverseny fellendítését az alakulat keretén bélül, a verseny még nem vált azzá, amit vártunk: nem vált katona bányászaink túlnyomó többségének egyöntetű, kezdeményező akciójává, amely a normák rekordszerű megdöntésében, újabb kiváló tonnateljesítményekben mutatta volna meg erejét a széncsatában. A kezdeményezés egy ú^aob, tartalmasabb szoci iista munkaverseny megindítására Petrik tiszt egys géríél született meg. Petrik tiszt századának katona-bányászai nagy hírnevet szereztek tervfeladataik hagyományos túlteljesítésével. így pl. ez év januárjában 105,6 százalékra teljesítették a tervet, ami nagyon szép teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy az kién 6 százalékkal nagyobb tervfeladatokat kell teljesíteniük. Századunk katonabányászai összesen 9270 tonna szenet adtak népgazdaságunknak. A munkamulasztások terén is a legjobbak voltak, mert az engedélyezett 5,5 helyett csak 4,9 %-ot tettek ki a műszakmulasztások, teháť 0,6 százalékkal kevesebben. Jancsiból János lesz Mielőtt Szűcs Jancsi bevonult katonának, bányász volt. 16 éves korától nem élt otthon és így a szülői felügyelet hiánya megszoktatta a fegyelmezetlenségre. Egyszerre azonban vége lett ennek 'a „gyöngy" életnek, Jancsi bevonult. Altiszti iskolába került, itt pedig a pontosság és a fegyelmezettség volt a fő tényező. Ez már a kellemetlenebb oldala volt a dolognak Jancsi számára. Nap nap után múlt, az egyik hét a másikat váltotta fel. Jancsi pedig a katonaéletet nem szokta meg. Amikor nem segített a figyelmeztetés, először az őrs parancsnoka, majd nemsokára rá a század parancsnoka büntette meg. Eljött az éleslövészetek napja is. Jancsi mint mindig, a tűz vonalon is fegyelmezetlenül viselkedett. Cjabb büntetés. A szakaszparancsnok három napi börtönt szabott ki rá. Már azt kezdték Szűcsről beszélni, hogy javíthatatlan. Az altiszti iskola parancsnokának nem tetszett, hogy Szűcs közkatona neve mellett ilyen hosszú sor büntetés van. Elhívta magához és elbeszélgetett vele. A beszélgetés folyamán a parancsnok megtudta, hogyan ÍS élt Jancsi civilben. „Csak büntetni? — ez nem jó! Jancsit a fegyelmezettségre nevelni kell," Ez volt a parancsnok elhatározása és megbeszélte a dolgot Jancsi szakaszparancsnokával. Azt ajánlotta, hogy halászszák el Szűcs közkatona büntetését. A büntetés lerovására már nem került sor. A következő éleslövészetek alkalmával Szűcs úgy viselkedett, ahogy ez egy katonához illik, sőt kitűnően lőtt. Üjra múltak a napok, a hetek és Szűcs közkatonára még kifogást sem találtak. A nehézgépfegyverrel végzett éleslövészetnél a legjobb eredményt érte el. Megjavultak a harci és politikai kiképzésben szerzett osztályzatok is. Eljött annak a napja is, amikor János — most már így hívják, — büntetéseit a szakaszparancsnok törölte és Jánost példának állította a többiek elé. Ma így beszélnek a szakasznál. „Hja, büntetni — az egyszerű, de nevelni — azt tudni kell." A parancsnokok az altiszti iskolában meg így mondják: „ha tudni akarod, hogyan kell bánni a katonával, először meg kell őt ismerned." K. Cejpek, tiszt. Készülünk a spartakiádra N. egység katonái példásan készülnek a spartakiadra. A puskával végzett gyakorlatokat gondosan csiszolják, míg elérik a gyakorlat egyöntetűségét és pontos kivitelezését. Fordítsunk nagyobb gondot ifjúságunk katonai nevelésére A Hadsereggel Együttműködők Szövetségében ifjúságunknak alkalma nyílik elsajátítani a katonai művészet alapjait, még mielőtt a hadsereg kötelékébe lépne. A jövendő katonák itt nemcsak a fegyverekkel való bánásmódot tanulják meg, hanem a szövetség hazaszeretetre és az ellenség gyűlöletére is neveli őket. Mi altisztek, őrsparancsnokok látjuk a legjobban a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége munkájának eredményeit. Beosztottjaink viselkedésén, munkáján azonnal meglátjuk, tagja volt-e a szövetségnek vagy sem. A katonai előnevelésben részesült katonák nagy könnyebbséget jelentenek munkánkban és gyakran példaképül állíthatjuk őket a többiek elé. Láthatjuk azonban az egyes alapszervezetek hibáit is, amelyek neveltjeik bevonulása után nyilvánulnak meg. A Hadsereggel Együttműködők Szövetségének alapszervezeteiben a fiúk megtanulnak bánni a fegyverekkel, elsajátítani a legkorszerűbb harci technikát. Szükséges azonban, hogy ezenkívül az alapszervezetek nagyobb gondot fordítsanak a tereptanra. Fontos, hogy megismertessék velük a világtájak meghatározását, tanítsák meg őket használni az iránytűt és térképvázlatot rajzolni. Tanítani kell a térkép használatát és a katonai jelzések ismeretét is. Minden községben a Hadsereggel Együttműködök Szövetségének szervezetében tartalékos katonák töltik be a vezetők szerepét, ők már bizonyos ismeretekkel rendelkeznek és éppen ezért oda kell hatniok, hogy a jövő katonáit sokoldalúan és becsületesen készítség elő azoknak a feladatoknak a teljesítésére, amelyek a hadseregben várnak rájuk. Majerszky Márton tizedes. Bachleda közkatona kitűnő lövész. Jól végzi feladatát mint összekötő Is. Gondosan elkészítette óvóhelyét, mely védi őt az ellenség megfigyelőitől és lövészeitől. Ebből a néhány számadatból látjuk, hogy katona-bányászaink szép és eredményes munkát végeznek és van mire támaszkodniuk a szocialista munkaverseny fejlesztésében. Mi adott mégis ösztönzést arra, hogy az illetékes szervek felkarolják a verseny ügyét és új alapokon szervezzék. Ennek oka abban keresendő, hogy a CsISz alakulat szervezete nyugodtan pihent babérjain és nem vált a verseny leikévé és éltető erejévé. Számbelileg gyenge pártszervezetünk sem tudta erőteljesen irányítani a verseny fellendítésének ügyét. Noha a CsISz szervezet határozatának értelmében katonáink felének be kellett volna kapcsolódnia a szocialista munkaversenybe, ez nem történt meg s így a szocialista verseny csak felületes volt, nem volt rendesen kiértékelve, a CsISz-csoport nem tartotta nyilyin a felajánlásokat és így érthető, hogy nem is ellenőrizte teljesítésüket. A szocialista verseny eddigi hiányainak oka abban is gyökerezett, hogy a verseny nem épült konkrét, komoly pontokra, amelyek lehetővé tették volna rendszeres kiértékelését és irányítását. Nemrégen nagy kezdeményezés történt. A kezdeményezés parancsnokunk tói és Stŕedňavý őrvezetőtől indult ki, akik a CsISz-tagok öntudatos csoportjára, az 1649-es falfejtésen dolgozó „II. CsISz-kongresszus" élmunkásbrigádra támaszkodva, felhívást intéztei; a többi egységek tagjaihoz igazi szocialista verseny megindítására. Felhívásukat alakulatunk politikai osztálya is támogatta és így csakhamar kilenctagú bizottság alakult, amely k'dolgozta a verseny feltételeit. A versenyfeltételek között szerepel a vájatok fejtési tervének százalékokban kifejezett teljesítése és a tervezett tonnamennyiségnek, a teljesitménynormáknak és a ciklusoknak teljesítése, a balesetek számának csökkentése, a fekete túlórák kiküszöbölése (egy ciklust 24 óra alatt fejeznek be), további! a gazdaságosság fokozása, ami pártunk gazdasági politikájának egyik fő irányelve. A versenybizottság ezenkívül konkrét intézkedéseket határozott el, amelyek szintén hozzájárulnak a verseny színvonalának emeléséhez. Így például bevezeük a pontozási rendszert. Alapul tíz pontot vesznek (100 százalékos teljesítés), minden további százalék egy jó pontot, minden 100 százalékon aluli százalék egy pont veszteséget jelent. Ezenkívül ha valamelyik vájat dolgozói közül egyeseket megbüntetnek, ez szintén egy pont veszteséget jelent esetenként, engedélyezett túlóra egy pont, nem engedélyezett túlóra két pont veszteséggel jár. A bizottság minden 14 napban ellenőrzi a versenyben részvevő vájatokat; hiányosságok észlelése esetén felhívja a figyelmet kiküszöbölésükre, objektív nehézségek esetén módosítja a versenyszabályokat. A bizottság tagjait a bányaüzem szakembere kíséri ellenőrző útjukon. A verseny havi kiértékelésén a bánya igazgatója, vagy főmérnöke is részt vesz tanácsadói joggal. A verseny díja egy díszkötésű vándorkönyv, amelyben az egyes legjobb dolgozók nevét örökítik meg. Egységünk tagjai feszült figyelemmel várják a nemrég megindult verseny eredményeit, hogy a „II. CsISzkongresszus", a „Békevédők élmunkáscsoportja" és a „CsISz-élmunkásbrigádja" közül melyik kerül első helyre a hóvégi kiértékelésben. Lőrincz László, közkatona I V r