Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-09 / 58. szám, szerda

Világ proleU' űíi egyesüljetek! A legjobbak példáját követve SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA Bratislava, 1955. március 9 szerda / 30 fillér VIII. évfolyam 58. szám HAZÁNK ÉLETÉBŐL A póiori kombájnosok ciklusban fognak dolgozni A kékkői szénbányák Háj-Üzemében a napi fejtés egyharmad részét a 32. számú kombájnfal adja. Koronci András élmunkás negyventagú kollektívája, amely ezen a falon dolgozik, rövid idő alatt elsajátította a szénfejtés gépesítésének fő elveit. A Háj-bánya falfejtöi a múlt hónapban több tonna szénnel maradtak adósak, f« Ieg az egyenetlen szállítás és a szállítószalagok nagymértékű üzemzavara miatt. Márciusban a munka lényegesen javult Közvetlenül a tárnában építettek egy nagy tartalékolót. amely a kifejtett szén szállításában a minimumra csökkentette a zavarokat. Ján Uvaček, Megyeri Géza és mások segítik a bányászokat a bányafa jobb szállításában és tanáccsal látják el őket, hogy hogyan szervezzék meg a munkát a falon. Az ő érdemük az is, hogy a kombájnfal dolgozói már többször túlteljesítették tervüket. Az egy emberre eső átlagteljesítmény a múlt hónaphoz viszonyítva műszakonként 3,4 tonnáról 3,9 tonnára emelkedett. E napokban a Háj-bányában dolgozó falfejtőknek segítenek az ostrava-karvinai bányák technikusai is. akiknek gazdag tapasztalataik vannak a ciklusos fejtésben. A tapasztalatcsere lehetővé teszi a pótorl kombájnosok részére, hogy rövid időn belül megkezdjék a ciklusos grafikon alapján való fejtést. Török Pál, a szlovákiai össz-szakszervezeti konferencia küldötte A szlovákiai össz-szakszervezeti konferencián, amely március 10— 12-tg terjedő napokban lesz Bratislavában, 500 élenjáró szakszervezeti dolgozó találkozik. Köztük lesz Török Pál, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, a Munkaérdemrend viselője is, a komplex-ciklusos munkamódszer alapján dolgozó kőmüvescsoport vezetője, az ismert építőipari dolgozó is. Az „Augusztus 29." nevet viselő csoportjával a bratislavai Šoltés-utcában levő négytömbös, háromemeletes lakóház építésén dolgozik, amelyben 48 lakásegység lesz. A csoport árammódszerrel dolgozik, miriek következtében a kőműves- és ácsmunkák folyamatosan következnek egymásután, amivel kiküszöbölődik az időveszteség, emelkedik a munkatermelékenység és az alkalmazottak keresete is. Mostani munkahelyén a csoport ezt a módszert nemcsak a szuteréntől fölfelé, hanem a szuterén betonozásánál is alkalmazza, amivel a munka még gyorsabban halad. Török Pál, mint a munkakollektíva vezetője, törődik o munkahelyeken a szakszervezeti tevékenység fejlesztésével, a szocialista munkaverseny elmélyítésével és érdekeltekké teszi az összes dolgozókat a terv következetes teljesítésében, ami a csoport részére már számos kiváló sikert, eredményezett. A műit évben a csoport december 19-ig 440 lakást vakolt be. ajtta ornor felett Mint a juhok, amelyek közé betört a farkas, úgy szorongnak egymAs mellett Migléc házacskái. A kis kunyhók kicsi udvaraikkal és kertjeikkel összebújtak, mint az emberek, ha szerencsétlenség éri őket. A múltban nem volt soha itt könnyű az élei. talán épp azért építették a kis falucska lakosai házaikat úgy, hogy az ajtóból majdnem kezet lehetett fogni a szomszéd ház lakójával. Titkot itt nem. ismertek. Mindenki mindent tudott. a másikról és az a tény, hogy szinte egymás félig, vagy egészen üres gyomrába láttak, segítette őket ahhoz a nézethez, hogy ennek így kell lenni. már az Isten keze úgy intézte a dolgokat, hogy az ércben gazdag Gömörben szegények is legyenek. Azt tették hát. amit lehetett. Elszéledtek n Szlovák Érchegység déli részén, vasércét bányásztak, kicsi földjükön gazdálkodtak, néhányan agyagedényeiket hordták és árulták a gazdasszonyoknak. Ezt az utolsó foglalkozást azért tanulták meg, hogy ne kelljen koldidniok Mások vüáoaá mentek szerencsét keresni. Elszéledtek egész Európában, legtöbben azonban az óceánon túlra. Am.erikába vándoroltak. A gömöri Miglécbe a viláo minden részéről kezdtek jönni a levelek. Mindegyikben uawnaz volt: mindenhol úgy van. mint otthon. Az egyik oldalon gazdagság, a másikon a nvomor. Eh, legyen meg az Isten akarata. S így múlt az idő. Jött a megszállás és a hábörú. A migléci fiatalokat a fasiszta Horthy-hadseregbe hurcolták s a Szovjetunióba küldték. Oda keriui Bartók Jani is, akkor még alig 25 éves legény. >1 hóditókkal eljutott Ukrajnán keresztül egészen Sztálingrádig. Élénken figyelt mindenre, ami körülötte történt. Csodálkozással állt meg a nagy gazdasági épületek, romjai előtt és e sebzett föld lakóival folytatott gyakori beszélgetések közben meggyőződött arról, hogy a gömöriek. noha bejárták majdnem az egész világot, még nem látták a legfontosabbat: a Szovjetuniót és annak kollektív a azdálkodását. A Szovjetunióban isten keze nem osztotta az embereket két részre, a nyomorgókra és a jómódban tobzódókra. S így. egy sötét éjszakán Bartók Jani néhány barátjával egy kis csónakba ült, hogv a sötétség leple alatt a túlsó — orosz partra evezzen. Ez volt az első lépése, amelyet annak tudatában tett, hogy dacolnat sorsával. Ettől a pillanattól kezdve hasonló lépéseket gyakrabban is tett. A leghatározottabb ezek közül az volt, amely a kommunista pártba vitte ötRövidesen utána megtette a következő lépést is, s ez az egységes földműKisszövetkezetbe vezette öt. Bartók Jani szövetkezeti elnök lett. Ma, amikor a gömöri Migléc már harmadik éve folytat közös gazdálkodást a legmagasabb típusú szövetkezetben, ő is harmadik éve elnök. A falu lakosai, akik ősidőktől fogva jóban-rosszban osztoztak, a szövetkezet esetében is egyöntetűek voltak. Harmincegy tanya határozta el, hogy az új úton együtthaladnak. Csak három földműves nem tartott velük. S csodák csodája! Az a föld, amely nemrégen még nem tudta eltartani tulajdonosait, ma 53 szövetkezeti tagnak és családjának ad megélhetést és bőven ontja terményeit. A hároméves fejlesztési terv Migléc szövetkezeti tagjainak céljául a búza hektárhozamának 20 mázsára való növelését tűzte ki 1957-ig .A hegyes Gömörben ez nem mindennapi termés. S ilyen eredmények mutatkoztak már a múlt í'.vekben is. Ma már Miglécen senki sem gondol' külföldre. Lépjetek csak be a szövetkezeti sertésetetőbe és kérdezzétek meg Farkas András etetőt, vissza akar-e menni a francia bányákba Nem! Elég volt a München előtti köztársaság ideje alatti hat év. Dolgozzon az urakra az, aki akar. Farkas András ma magának dolgozik, saját hazájának. Ha tudni akarjátok, müyen volt annak a családnak a sorsa, amelynek fenntartója idegenbe ment, keressétek meg a szövetkezet irodájában Bartók Janit, az elnököt. Ha n-em ziláljátok ott, annál jobb. „Valószínűleg az istállók építésénél szövetkezetünk büszkeségénél lesz" — mondja valaki és odavezet. ..Hogy hogyan éltünk?" Az elnök havas cipője orrát nézi. kezefejével szőrmesipkáját tarkójára tolja és savanyú arcot vág. Nem errúéksrik jól rá. Mikor apja kiment Argentínába, óz éves volt. Húsz éves korában már nem volt apja. Milyen tíz év volt az, míg megjött a levŕl a hírrel, hogy apját a banditák megölték es minden pénzét ellopták! „Elet? Az nem is volt élet.. És akik ott maradtak? Hallgassák meg, mit ír Amerikából Bartókék nénje: „Állandóan otthon ülök. nincs anynyi pénzem sem, hogy csáládcnrwt meglátogathassam. A fiaim 3 hetente csak 40 órát dolgoznak. Itt. minden drága s egyre kevesebb a pénzünk Szívesen jönnék yegiteni nektek. Van valami munka számomra?" Hát hogyne lenne munka — neveti "1 magát Bartók, s szeme előtt ott van az építkezés, amelyet éppen most hagyott jóvá ,a járási nemzeti bizottság tanácsa: a magtár, az útépítés, a baromfiólak. a Steiman-szekrény, a sertés ellető és a lakások a szövetkezeti tagok számára. Mennyi ember kellene ide! És mit hoznak a következő évek? Menny* terv születik meg csak Jani fekete báránysipkája alatt. Most még titkolia őket. de elejtett szavaiból gondolni lehet, mivel foglalkozik, mit tervez. Ha meglátja Murányt, elgondolkodik Ez a kicsi, az első tekintetű jelentéktelen folyócska az ellenség:Hány koronával lenne többjük a migléci szövetkezeti tagoknak, ha árvíz idején nem garázdálkodna. Nag't kedve volna a szárnyait lenyesni Ha ma még Bartók Jani néhány elképzelése korai is, nem megvalósíthatatlan azért, mert új életünk hajnala felvirradt Gömör felett is. A Rudé Právóból A CsKP Központi Bizottságának és az SzIKP Központi Bizottságának februári plenáris ülései rámutattak arr», hogy elégtelenül teljesítjük a CsKP X. kongresszusának irányelveit és egyben kitűzték az utat, amelyen megszüntethetjük e fogyatékosságokat. A központi bizottsági ülések után mezőgazdaságunk sokkal nagyobb felelősségtudattal lát hozzá történelmi feladatának teljesítéséhez. Erről tanúskodik egyrészt a hazafias kötelezettség vállalások egyre nagyobb méreteket öltó mozgalma falvainkon, másrészt a mezőgazdasági szervek szilárd elhatározása, hogy a mezőgazdaság irányításainak új, hatásosabb formáit alkalmazva . biztosítják mezőgazdasági termelésünk fellendülését. Az idén mezőgazdasági termelésünket több, mint 12 százalékkal kell növelni. Nem könnyű feladat ez. Hisz e 12 százalék országos méretben ezer meg ezer vagon gabonát, burgonyát, kukoricát, cukorrépát, több tízezer tonna húst, több tízmillió liter tejet jelent. Ahhoz, hogy a termelés e gyarapodását elérjük, minden községben, minden szövetkezetben, minden gazdaságban céltudatosan és fáradhatatlanul kell harcolni érte. Látnunk kell azonban, hogy bár feladatunk nem könnyű, mégis teljesíthető. Nem tűzünk magunk elé olyan célokat, amelyekről ne tudnánk, hogy elérhetők. A köztársaság minden lészén, minden termelési területén tu. atszámra, száz és ezerszámra találhatunk rá példákat, hogy milyen nagy tartalékok állnak rendelkezésünkre a mezőgazdasági termelés gyarapítására. Vannak kiváló dolgozóink, kiváló munkaközösségeink, élenjáró szövetkezeteink, állami gazdaságaink és falvaink. Most el kell érnünk, hogy egész mezőgazdaságunkban úgy dolgozzunk, mint ők. Ezzel 1. -solatban emlékezetesek és figyelemre méltók Hruscsov elvtárs szavai, amelyeket az SzKP Központi Bizottságának 1953. szeptember 3-i történelmi jelentőségű plenáris ülésén mondott: „Minden körzetben, minden kerületben és köztársaságban sok mezőgazdasági újítónk, élenjár!'' kolhozunk, gépállomásunk és szovhozunk van. Ha manapság úgy gazdálkodunk, hogy nem vesszük tekintetbe az élenjáró kolhozok, gépállomások és szovhozok tapasztalatait, az újítók elérte ered ményeket, úgy ez azt jelenti, hogy tudatosan lemaradásra kárhoztatjuk mezőgazdaságunkat." Ezek a szavak teljes egészükben érvényesek miránk is. Hadd említsünk ezzel kapcsolatban néhány pél dát: Sok szövetkezet és sok paraszt tavaly azzal mentegetődzött, hogy a kedvezőtlen időjárás következtében egy hektáron nem termelhetett többet 16—17 mázsa gabonánál. Fonód Dávid, az ekecsi EFSz mezei munkacsoportjának vezetője azonban 22 hektárnyi területen 32 mázsa őszi bű zát termesztett átlag hektáronként, 10 hektárnyi területen pedig 36 mázsa tavaszi árpát átlag hektáronként. Ugyanakkor, amikor egyes szövetkezetek és egyénileg gazdálkodók hektáronként csupán 200—220 mázsa cukorrépatermést értek el, Renczés Sándor, a felsőpatonyi EFSz csoportvezetője 15 hektárnyi területen átlag 360 mázsa cukorrépát termesztett hektáronként, egy öthektárnyi táblán pedig, amelyet a prosenicei mozgalom alapelvei szerint gondozott, hektáronként 520 mázsa cukorrépatermést takarított be. Vagy nézzük, milyenek a terméseredmények legfontosabb takarmánynövényünkben, a kukoricában. Sok termelő hektáronként csupán 20---24 mázsa termést takarított be. Az Ifjúság Falvában azonban a szövetkezeti tagok több mint 70 hektárnyi területtől 86,81 mázsa csöveskukoricát gyűjtöttek be hektáronként, vagyis 54 mázsa maghozamot értek el. Hasonló a helyzet az állattenyésztési termelésben is. Sok szövetkezet, állami gazdaság és egyénileg gazdálkodó paraszt a sertéshízlalásnál csak 30—35 dekás napi súlygyarapodást ér el állatonként Ugyanakkor Illés István és Borka Ferenc Szimőről 250 sertésnél napi 75 dekás súlygyarapodást érnek el állatonként, Suh Pál örsújfalusi szövetkezeti tag 180 sertésnél 80 dekás napi súlygyarapodást ér el állatonként. Szlovákiai országos átlagban a tehenek évi tejhozama alig éri el állatonként az 1500 litert, Pavlina Vencencová majláti szövetkezeti tag a gondjára bízott 14 tehénné! állatonként 2750 liter évi tejhozamot, Jurina Petronella pedig a galántai állami gazdaságban az általa gondozott 10 fejőstehénnél állatonként átlag 5345 liter évi tejhozamot ért el. A számtalan példa közül csak néhányat ragadtunk kí, de ez is mutatja, mekkora lehetőségek állnak mezőgazdaságunk előtt. Hisz, ha egyes dolgozók és munkaközösségek ugyanolyan feltételek mellett, amelyek egyebütt is megvannak, ilyen eredményeket értek el. úgy hasonló eredmények sokkal szélesebb körben is elérhetők. Mit jelentene ez? Ha az idén szlovákiai országos méretben a kukorica hektárhozamát három mázsával növeljük, annyi kiváló minőségű takarmányra teszünk szert, hogy 7 millió 680 ezer kilogramm sertéshússal többet juttathatunk piacunkra, ezenfelül többszázezer kilo-\ gramm sertészsírt is. Lássunk egy másik példát: Ha nagyobb gondot fordítunk a burgonyatermesztésre és szlovákiai országos méretben 7 mázsavai növeljük a hektárhozamot, az így nyert takarmányból legalább 6 millió 600 ezer kg tiszta sertéshúst és több százezer kilogramm zsírt termelhetünk. Mindezek a lehetőségek egyrészt hozzájárulnak közellátásunk megjavításához, másrészt növelik a szövetkezeti tagok és a parasztok jövedelmét. Hasonló lehetőségek állnak fenn mezőgazdaságunk többi szakaszán is. Sajnos, mezőgazdaságunk eddigi gyakorlata azt mutatta, hogy alig tanulmányozták újítóink és a példás EFSzek tapasztalatait, nem általánosították és nem juttatták el éket a többi szövetkezetekbe és gazdaságba. H. szövetkezetek és a parasztok többségét magára hagyták, hogy a maguk eszétől érjenek el jobb eredményeket ahelyett hogy megismertették vrlna őket az átlagosnál sokkal jobb eredményeket elért dolgozók munkájának tapasztalataival és módszereivel. Állami és pártszerveink egyes dolgozóinak az a rossz szokása, hogy n.egelégszik vele, ha a járásban egy vagy két kiváló dolgozó akad, azokkal büszkélkedik, de nem nagyon bántja, hogy a gyakorlati munka általános színvonala siralmasan alacsony. A losonci járásban pl. Gálád elvtárs, a tamásfalvi EFSz zootechnikusa kitűnő eredményeket ért el a sertéshízlalásban. Járási méretben azonban az ottani szövetkezetek tavaly igen gyönge eredményeket értek el az állattenyésztési termelésben, de sem a járási nemzeti bizottság, sem a/ SzIKP járási bizottsága nem tette meg a szükséges intézkedéseket, hogy Gálád elvtárs zootechnikus tapasztalatait valamennyi szövetkezetben elterjessze. E téren többet és jobban kell tanulnunk szovjet tanítómestereinktől. A Szovjetunióban a párt hangsúlyoztt, hogy a mezőgazdaság irányítása elsősorban a haladó tapasztalatoknak, tudományos vívmányoknak és a legjobb gyakorlati dolgozók eredményeinek tanulmányozását általánosítását és terjesztését je'enti. Az agronómiai és zootechnikai propaganda legyen a mezőgazdasági irányítószervek munkájának legfontosabb, elválaszthatatlan része, ezért harcoljanak a párt szervei és szervezetei is. A párt funkcionáriusai és oktatói se tartsanak általános síkon mozgó beszámolókat, hanem tanulmányozzák l'gjobb dolgozóink tapasztalatait, szervezzék meg gyakorlatilag e tapasztalatok alkalmazását minden szövetkezetben, az állami gazdaságokban, a gépállomásokon és a parasztgazdaságokban. Ha ezen az úton" haladunk, ha a szövetkezeti tagok és a parasztok tömegeit a legjobbak példájának követésére buzdítjuk — és erre köteleznek bennünket a CsKP KB és az SzIKP KB februári plenáris ülésein hozott határozatok — úgy ez azt jelenti majd, hogy biztosi tjul^ a CsKP X kongresszusa irányelveineK valóraváltását, mezőgazdaságunk felvirágoz" tatását. í 4