Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)
1955-03-09 / 58. szám, szerda
2 ÜI S I 0 1955. március 8. A prágai nők hatalmas manifesztációja a nemzetközi nőnap alkalmából Sj 1 II 1 i Sj 11 K i JÖfil & 1 Az utca megváltozott arca Fővárosunk asszonyai, az üzemek, a közlekedés, a hivatalok, az iskolák dolgozó női, a háztartásban dolgozó nők hétfőn, március 7-én ünnepelték meg nagy ünnepüket, a nemzetközi nőnapot. Az ünnepséget, amely az „örömteljesebb munkáért, a család boldogságáért, a haza békéjéért és biztonságáért" jelszó jegyében folyt le, a csehszlovák és a szovjet himnusz elhangzása után Eliška Svobodová, a Köztársasági remi viselője nyitotta meg röviddel 17 óra után. Szívélyesen üdvözölte a jelenlevőket, akik között ott voltak Ľudmila Jankovcovö mérnök, miniszter elnökhelyettes, Macliáőová-Dostálová begyűjtésügyi miniszter, Anežka Hodinová-Spurná, a Csehszlovák Nőbizottság elnöke, a nemzetgyűlés alelnöke, a Köztársasági rehd viselője és a Nemzeti Front képviselői. A díszelnökségben helyet foglaltak Mária Zápotocká asszony és a Hétfőn, március 7-én volt Prágában a Csehszlovák Békevédők Bizottsága elnökségének ünnepi ülése, amelyen átadták Anežka Hodinová-Spurnának, a Béke-Világtanács tagjának, a Csehszlovák Békevédők Bizottsága elnökének, a Köztársasági rend viselőjének a Német Béketanács „a békehareoan elért érdemekért" című kitüntetését. Az ülésen részt vettek Zdenék Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke, a Csehszlovák Nőbizottság képviselői és más vendégek. Jelen volt továbbá Bemard Koenen, a Német Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A gyűlést dr. Anna Slechtová, a Csehszlovák Békevédők Bizottsága elnökségének tagja vezette. Bouček Václav képviselő, a Békevilágtanács tagja, aki a magas kitüntetést február 12-én Drezdában a Német Béketanács plenáris ülésén átvette, átadta azt Anežka HodinováSpurnának a kísérő levéllel együtt. Dr Walter Friedrich, a Német Béketanacs elnöke közli a kísérő levelében, hogy a Német Béketanács elnöksége határozatának alapján átadják a CsehszloAkdrmilyen jó dolga is legyen az embernek, a ház, a falu, a táj, ahol született, kedves emlék marad örökre. 11a nazamegyek, én is jólesően szippantok egyet az ipolymenti levegőből. Felém integet az ipolykeszi szőlőhegy, melynek nedűje dalt fakaszt az ember ajkán. Akárhányszor hazamegyek, más kép fogad. Ma még hó takarja a tájat, de nemsokára kizöldül a fű és május végén, június elején meg már illatozó akácok bólogatnák felém. A természet felölti legszebb ruháját. Tetszeni akar, mint az eladó lány. Később megtermékenyül a sok virág. Kopottabb köpenyt ölt a táj. Az ősz, aztán a tavasz és a nyár minden pompáját elfecséreli és a tél újra egyhangú fehér leplet borít a. vidékre. Mostanában ismét otthon jártam. Háborította vidék fogadott. Kiálltam a házunk végére és onnan néztem körül. Két fekete házőrző kutyánk vidám csaholással ugrándozott körülöttem. Az egyik a répakupac tövében egy egérlyukat kezdett kaparni. Kisvártatva rozsdás géppisztolytárat fordított ki. Egi/ szempillantás alatt felújult bennem a múlt. Tíz évvel ezelőtt lövészárkok tarkították a vidéket. 1944 őszén mint fiatal gyereket szekereken Szécsénybe vittek, hogy onnan rövid kiképzés után az első vonalba vessenek be. A fasisíta qyilkosok őrültségükben nem tudták, mit csináljanak. Látták, hogy minden összeomlik, és mégis 14—15 éves gyerekeket akarták a halálba küldeni. Emlékszem az egyik kocsis kifakadására: — Öngyilkosság ezeket a gyerekeket katonaruhába öltöztetni! Azt akarták, hogy mi védjük meg a .jiazát". Elszámították magukat, a nép utálta már őket. Mindenkinek az járt az eszében, miniszterek feleségei. Az ülésen jelen volt közéletünk minden ágának 200 legjobb dolgozó nője. Lelkes tapssal és a szolidaritás forró megnyilvánulásával fogadta körében az ülés a külföldi vendégeket, Zinaida Trojicka, Antoniana Civiljevova. Maria Popova szovjet küldötteket. Szófia Tomozykowa és Janina Kalinovska lengyel küldötteket, a Német Demokratikus Nőszövetség küldötteinek tagjait, élükön Hilda Wünderrel, a francia küldötteket, Gina Veyrert és Genevieve Bouchont, az osztrák küldötteket, Frída Hauberget és Elisa Neumann-Roemischt. A megnyitó beszéd után Ľudmila Jankovcová miniszterelnökhelyettes beszélt. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Nemzeti Front kormányának nevében jókívánatait tolmácsolta az összejövetel részvevőinek ünnepük alkalmából. ' vák Békevédők Bizottsága elnökének a „békeharcban elért érdemekért" című kitüntetést elismerésül azon nagy érdemekért, amelyeket a világ-békemozgalomban, különösen pedig a csehszlovák és a német nők közötti barátság elmélyítésében szerzett. Bemard Koenen, a Német Demokratikus Köztársaság nagykövete jókívánságait fejezte ki Anežka HodinováSpurnának és értékelte a békebizottság mozgalmában kifejtett fáradhatatlan tevékenységét. Ezután Anežka Hodinová-Spurná emelkedett szólásra, aki először megköszönte a Német Béketanács magas kitüntetését, amely nemcsak az ö személyének szól, hanem egyúttal a Csehszlovák Békevédők Bizottságának és az egész csehszlovákiai békemozgalomnak. Anežka Hodinová-Spurnának, a Csehszlovák Béke védők Bizottsága elnökének Zdenék Fiedlinger a nemzetgyűlés elnöke és a . Csehszlovák Békevédők Bizottsága elnökségének nevében epdig dr. Anna Slechtová fejezte ki jókívánságait. hogy az első kínálkozó alkalommal visszaszökik falujába. Már az előzetes kiképzés során, a leventefoglalkozások alatt, napoňta voltak összetűzések a leventék és az oktatók között. A Krákovszky gyerekek, Markó Jani, Buris és többen mások) nem akartak szót fogadni a leventeparancsnoknak. A főhadnagy, öcsémmel együtt engem is felpofozott, mert nem jártunk templomba. Büntetésül gugoló állásban kellett a puslcát fejünk felett tartani. Öcsém célbavette a főhadnagyot. Ezért nekünk rohant, pofozott bennünket, belénk rúgott és magából kikélve üvöltötte: — Kiirtunk benneteket, még írmagotok sem marad meg, disznó kommunisták! Azután is töbsször ismételte, hogy majd ő elbánik a keszi kommunistákkal. Ezekre az eseményékre gondoltunk, amikor Szécsény felé szállítottak bennünket a lovas fogaton. A balassagyarmati országúton katonák és civilek jöttek velünk szembe. Teljes volt a pánik. Menekültek a kakastollas csendőrök is. akik azelőtt nagy legények voltak, de a szovjet csapatok közeledtére összecsomagoltak és hanyatt-homlok menekültek. Szécsényben egy nagy térre tereltek bennünket, ahol civilruhás nyilasok osztályozták a népet. A Hunyadi SS-zászlóaljba akartak beosztani. Tervük azonban nem sikerült. Harmadnapra a város felett megjelentek a szovjet repülök és tönkrezúzták a szécsényi vasútállomást. A nyilasokra már senki sem hallgatott. Kisebb csoportokban szöktünk, ki merre látott. Azzal senki sem törődött, hogy esetlen kivégzik. Pedig a leventék közül néhányat felakasztottak. Több százan mentünk a vasúti töltésen, fejünk felett keringtek a szovjet ráták. Mint hóMárciusban a gömöri vasércbányák nyolc munkaszakaszán vezették be az önálló elszámolást A gömöri vasércbányák nyolc munkahelyén vezették be március 1-től az üzemen belüli önálló elszámolás alapján való gazdálkodást. Elsőnek a rozsnyói üzem bányászai, a Szadlovszky- és az István-bánya, Alsósajó három részlege, Vashegy, Dobsina és Dernö egyegy munkaszakasza kezdett így dolgozni. Az üzemen belüli önálló elszámolás alapján való munkát a Szadlovszkybányában Pavol Vierg, az István-bányában pedig Gejza Strmej élmunkások kezdeményezték elsőnek. Márciusban, amely hónap a gömöri vasércbányák nyolc munkaszakaszán az üzemen belüli önálló elszámolás alapján való gazdálkodás próbahónapja, a bányászok a terv egyenletes teljesítésére törekszenek és azt akarják, hogy a gömöri bányákból minél jobb érc kerüljön ki. Ez év végéig az üzemen belüli önálló elszámolás alapján való gazdálkodást bevezetik a gömöri vasércbányák minden szakaszán, az ércfinomítóban, az ércpörkölőben, az előkészítőben és a flotációban is. ' • BratisSavában megnyitották az „ötszáz éves a cseh üvegipar" című kiállítást Vasárnap, március 6-án a városháza épületében levő városi múzeum kiállítási helyiségeiben „Ötszáz éves a cseh üvegipar" címrriel kiállítást nyitottak, melyet a prágai iparművészeti múzeum rendez. A kiállítás a cseh üvegfúvók, üvegmetszők és csiszolók értékes munkáinak jellegzetes darabjaiból van összeállítva és bemutatja a cseh üvegipar fejlődését a XIV. század második felétől egészen a mai napig. A cseh üvegipar történetéről a kiállítás megnyitásakor dr. Emanuel Poche, a prágai iparművészeti múzeum igazgatója beszélt. A kiállítás naponta, hétfő kivételével, egész április •2b-ig megtekinthető. pelyhek szálltak lefelé a röpcédulák. „Magyar katonák, dobjátok el a fegyvert!" — állt rajtuk. Senki sem gondolt arra, hogy a szovjet repülők ránk lőhetnének. A mieinknek éreztük őket. A faluba két barátommal, Rados Pityóval és Skerlec Janival érkeztünk meg elsőknek. Nagy volt az öröm. Hírt adtunk arról, hoqy jönnek a többiek is. Az ágyúk hangja eqyr e erősbödött. Mindenfelé kóbor lovak bitangoltak. Tudtuk, hogy már nem sokáig tart a háború, de azért vigyázni kellett, hogy a nyilasok meg ne tudják, kik jöttek haza. A falu egységes volt. Nem akadt egyetlen áruló sem. A németek sohasem tudták meg, hogy ki szökött haza és azt sem, hogy egy szakasz magyar katona civilbe öltözött a faluban. A pusztulásra ítélt fasiszták tudták, hogy közeledik a vég, de azért nem akartak engedni. Akkoriban a templomban egy kisjxtp prédikált. Ezt mondotta: — Magyarok, harcoljatok a civilizáció megmentéséért! Torkig voltunk az ö civilizációjukkal. Községünkből, a szomszéd községből is, koncentrációs táborba vitette az embereket egy vezérkari százados. Abban az időben egy munkaszolgálatos különítmény tartózkodott községünkben. Hideq volt. de többnek nem volt bakancsa. Egy ízben a Szmorádféle vegyeskereskedés előtt osztottak nekik ebédet. Még most is látom magam előtt azt a beesett arcú. szakállas embert, aki mezítláb táncolt a hideg sárban, hogy meg ne faovjanak a lábai. Ügy bántak velük, mint az állatokkal. Ezt nevezték ők civilizációnak. A várva várt nap nehezen, de mégis megérkezett. A németek a szőlőhegyekbe vonultak vissza. Egy szép decemberi napon megjelentek a faluban az első szovjet katonák. Olyan egyszerűek, olyan barátságosak voltak. A falu népe kint állt a kapukban és integetett A Felszabadítók tere egyik kiágazásánál gyermekek mozognak élénken, fürgén. A legfiatalabb talán kilenc, a legnagyobb alig van 12 éves. Méricskélnek, mérnöki pontossággal húznak ki zsinórokat. A járókelők érdeklődéssel figyelik a szorgos munkát, vajon mi készül. A fiatalok eljegesítik a 12 méter hosszú és 6 méter széles területet, jégpályát készítenek maguknak a leesett és megkeményedett hóból. A pálya elkészült. A délutáni órákban 10—15 gyermek játszik rajta, kezükben hoki-bot, lábukon fényes korcsolya, bokavédők, térdvédök. A hideg időnek megfelelő öltözet, szvetterek, sálak, sapkák a legkülönbözőbb színekben tarkítják a fiúk csoportját. Állandó nézőközönségük van, mert olyan odaadással verik a korongot, hogy még az is, akinek sürgős dolga van, megáll pár percre és gyönyörködve nézi a kipirult arcú, egészséges fiatal sportolókat. A látvány eléggé mindennapi, hasonlókat sokfelé látunk. Nincsen benne különös és nem is kívánkozna a hír az újság hasábjaira, ha -az ember egy kicsit el nem gondolkozna a múltak felett. Ugyanott, ahol most jól öltözött, jó játékszerekkel felszerelt, gyermekek szórakoznak, a felszabadulás előtti időkben talán ezeknek testvérei, rőkoA MARIANSKE LÁZNE-I járásban működő közművelődési körök tagjai jól felkészültek a „könyvhónapra". Huszonkét könyvkiállítást rendeznek, húsz községben pedig beszélgetéseket készítenek elő „Az aratás" és a „Marja'' című szovjet regényekről. SELMECBÁNYA dolgozói vasárnap, e hó 6-án ünnepi akadémia keretébon emlékeztek meg a városnak a dicső szovjet hadsereg által való fölszabadítása 10. évfordulójáról. Selmecbánya fejlődésére a szabadság tíz éve alatt Štefan Kordík, a helyi nemzeti bizottság elnöke mutatott rá beszédében. feléjük. Mellettem keresztanyám sírt. Férjét elvitték a háborúba és nem tudtuk, mi van vele. A szovjet katonák hamar megbarátkoztak az emberekkel, a dohányosoknak mahorkát adtak. Beszélgettünk velük, ahogy tudtunk. Hozzánk egy alacsony, barna szovjet katona jött be. Örömmel megvendégeltük. Öthónapos kisöcsémet a térdére ültette és úgy beszélgetett hozzá. Mindketten mosolyogtak. Megértették egymást. Később többször is ellátogatott hozzánk, szinte családtag lett nálunk. A helyzet azonban továbbra is komoly volt, mert a szőlőhegyekről aknavetővel belőttek a németek. Egy este ágyútüze^ zúdítottak a falura és ellentámadásba lendültek. A gyilkos tűz elől mindenki a falu mellett lévő pincékbe menekült. Csak reggel felé tudtuk meg, hogy mi történt, amikor előbújtunk a pincéből. A szovjet csapatok ideiglenesen visszavonultak. Dermedten ébredt a falu. Szanaszét elesett katonák tetemei hevertek. A mi házunk a két tűzvonal között volt. Hazamentünk. Megnéztük, hogy mi történt. Az úton a ház előtt döglött ló hevert. A répákupac oldalán pedig vérző fejjel feküdt a mi szovjet katonánk. Mellette elszórt töltényhüvelyek, kezében á géppisztoly. A homlokán sebesült meg. Egy darabig némán néztük. Ekkor döbbentem rá a háború borzalmaira. Eqy ideig azt hittük, hogy meghalt. Később mégis megmozdult. •Ypámmal bevittük a házba. Egy elesett katonától kötszert szereztünk és bekötöttük a fejét. Tejet akartunk neki adni, de fogait öszszeszorította. Nagyon súlyos fejsebe volt, talán már fel sem ismert bennünket. Három napig ápoltuk. Apám tudta, hogy nem marad életben, mert „szanitéc" volt az első világháborúban. Mégis reméltünk, közben a németek is észrevették, hogy a sebesült nálunk van. Bejöttek a házba, elszedték igazolványait, ellenségesen végigmértek bennünket és nai játszadoztak. Az eltérés abban van, hogy azelőtt nem fényes korcsolyákkál, hoki-botokkal, de legjobb esetben rongylabdával játszottak a szegény srácok. A mai jó öltözetek helyeit kopott, rongyos ruhákban játszadoztak a rosszultáplált, elsenyvedi gyermekek. Jómagam több mint 40 éve járom ugyanezeket az utcákat, így önkéntelenül párhuzamot vonok a múlt és a jelen között. Az utca, ahol most gyermekeink szórakoznak, alig 10 percnyire van Kassa központjától, a Nemzeti Színháztól. De ez a 10 percnyi távolság méterekben nem fejezhető ki. Ez már proletárnegyed, ahol egészségtelen odúkban, pincékben éltek a családok. Az egyik^házban, a Holló utca 19. szám alatt az ott lakó családoknak összesen 54 gyermekük volt. Ma ebben a házban egyetlen egy lakó nem lakik, í mert a lakásviszonyok ott tűrhetetlenek voltak és ezért a pincékből és az egészségtelen odúkból emberhez méltó körülmények közé költöztek át a lakók. Megváltozott az utca arculata, ami kifejezésre fut a jól öltözött gyermekek, az egészséges ifjú nemzedék sok ígéretet magában hordozó jövőjében. STEIN JENŐ, Kassa AZ OPAVAI Zdenék Nejedlý kerületi színház szombaton bemutatta Erkel Ferenc „Bánk bán" című magyar nemzeti operáját. Ez volt az operának első csehszlovákiai bemutatója, amelyen részt vettek a közművelődésügyi minisztérium, a Magyar Népköztársaság nagykövetségének, valamint az ostravai kerület kulturális és politikai életének képviselői. KEDDEN, március 8-án a reggeli órákban megérkezett Szlovákia fővárosába, Bratislavába a szovjet és lengyel nők küldöttsége, amely részt vesz a nemzetközi nőnap idei szlovákiai ünnepségein. visszamentek állásaikba. Este géppuskával belőttek az ablakon. Egy golyó még most is ott van az ablakrámában. Szerencsére mindannyian a földön feküdtünk, senkinek sem esett baja. Egyik reggel apám szomorú hírrel jött: — Meghalt a katonánk — mondotta. Egmásra néztünk, nem tudtunk szóhoz jutni. Viaszsárga arccal ült ott a szomszéd Ivanics Pali bácsi is, akinek közvetlen közelében csapott le egy akna. Ha nem húzódik az árokba, hát ö is halott lenne. Apámat akkor láttam először sírni. Mindannyian kimerítünk és némán néztük a hálóit szovjet katonát. Talán a Kaukázus mellől, vagy Szibériából jött hozzánk, hogy segítsen kivívni szabadságunkat. A zsebében egy kis zsebkendőt találtunk. Kezdetleges hímzéssel egy név kezdőbetűi voltak rajta kihímezve. Lehet, hogy kislánya adta neki emlékül. Pár nappal előbb mág úgy örültünk a szovjet katonákkal együtt, déhát a felszabadulás naqyon sokba került. Egy hét múlva újra fellángolt a harc. A szovjet „csimbum" ágyúk belőtték a német állásokat. Nagy veszteségeket okoztak nekik. Kénytelenek voltak elmenekülni. Ojra bejöttek a szovjet csapatok és szőlőhegyi állásaikból is kiverték a németeket. Később hatalmas támadást indították az összes arcvonalon. Ez a történet jutott eszembe a rozsdás géppisztolytárról. Lehet, hogy a mi katonánk fegyveréből volt. Ez a fájdalmas emlékezés adta kezembe a tollat. Azóta sok év telt el. Vidám élet folyik a falunkban. De sose fogjuk elfelejteni azokat a szovjet katonákat, akik elűzték falunkból és országunkból a fasisztákat, a földesurakat. Nem feledjük el azokat, akik vérrel öntözték hazánk földjét, hogy új és szebb élet viruljon rajta. BALLA JÓZSEF. Á Csehszlovák Békevédők Bizottsága elnökségének ünnepi ülése A GÉPPISZTOLYTÁR \ + • •