Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-04 / 54. szám, péntek

4 UISZ0 1955. március 4. Á.német nép nem akar háborúi Megértést, békés egyesítést és igazságos békeszerződést akar Az NDK kormányának nyilatkozata a népi kamara ülésén Folytatódik a Német Kommunista Párt elleni per Karlsruheban Március 2-án, szerdán a nyugatné-' met szövetségi bíróság folytatta Karlsruheban a Német Kommunista Párt elleni pert. A bíróság szót adott dr. Kroegernek, a Német Kommunista Párt megbízottjának, aki pontról pontra megdöntötte azokat az állításokat, amelyeket előző nap terjesztettek elő a Német Kommunista Párt előkészületeiről, hogy t. i. erőszakkal meg akarja buktatni a bonni kormányt. Dr. Kroeger után a Német Kommunista Párt nevében Walter Fisch beszélt, aki visszautasította az Adenauer-kormány megbízottjainak semmivel sem bizonyítható állításait. Walter Fisch rámutatott arra, hogy a Német Kommunista Párt a bonni államban minden erőfeszítését az alapvető polgári jogok biztosítására fordítja és nem az erőszakos fordulatra. Éppen a Német Kommunista Párt elleni per bizonyítja, mennyire veszélyben vannak Nyugat-Németországban a polgári szabadságjogok Winterfeld kormánymegbízott néhányszor félbeszakította a szónokot és kijelentette, hogyha Walter Fisch azonnal nem fejezi be beszédét, akkor a következő napon a bizonyítási anyag felsorolására kerül sor. Ezután a bíróság teljesen ok nélkül megvonta a szót a Német Kommunista Párt képviselőjétől. Ezután a bíróság a tárgyalást március 3-ra halasztotta el. A német nép harca az újrafelfegyverzés ellen A bonni szövetségi parlament elfogadta ugyan a párizsi egyezmények ratifikálását, de ezzel nem szűnt meg a német nép ellenállása Nyugat-Németország újrafelfegyverzése, Adenauer politikája ellen. Adenauer helyzete ezzel a szavazással még jobban kiéleződött. Elismerik ezt a nyugatnémet burzsoá lapok is. „Azt a tényt, hogy a német nép többsége ellenük van, még a párizsi egyezményeknek a bonni parlamentben történt megszavazása sem tudja eltakarni." így jellemezte a helyzetet a Frankfurter Rundschau című burzsoá lap keddi vezércikkében. „Adenauernek és pártjának presztízse egyre csökken. A kancellár politikája iránti bizalom tűnőben van", jelentette ki a „Mittag" című düsseldorfi lap. Ezt a tényt ismeri el a „Volkswirth" című gazdasági lap is. Ezt írja: „A parlament és a nép Nyugat-Németországban a párizsi egyezmények kérdésében nem egységes. Ha a kormány állandóan azt ismétli, hogy ebben a kérdésben kizárólag a parlament dönthet, ez gyöngeségének bizonyítéka." A bonni parlament embertelen határozatát elítélik a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói is. Munkások, hivatalnokok és technikusok ezrei hatalmas tiltakozó gyűléseken nyilvánították ki, hogy sohasem ismerik el a szövetségi parlament határozatát és nem tűrnek semmiféle összeesküvést Németország ellen. Az olasz közvélemény a párizsi egyezmények ellen Az olasz haladó újságok közölték, hogy Olaszországban folytatódnak a tüntetések a párizsi egyezmények ratifikálása ellen. Rómában az olasz partizánok kezdeményezésére március 1-én az ellenállási mozgalom részvevői, akiket aranyéremmel tüntettek ki (a legmagasabb katonai kitüntetés Olaszországban), nagygyűlést tartottak. A konferencia határozatot fogadott el, amely elítéli Nyugat-Németországban a Wehrmacht felújítását. A határozat ugyancsak felhívja a „kormánytényezőket. képviselőket, az elesettek hozzátartozóit. a háborúban részt vetteket, és az egész olasz népet, hogy egyesüljön a béke megvédése érdekében " A sajtójelentések szerint a szenátust a küldöttek százai keresik fel. A küldöttségek tagjai a szenátoroknak határozatot adnak át, amelyben követelik a párizsi egyezmények ratifikálásának visszautasítását. Március 2-án kezdték meg a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának ötödik plenáris ülését. Az ülést dr Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke nyitotta meg Azután Ottó Grotewolil, az NDK miniszterelnöke emelkedett szólásra és felolvasta a kormány ny iatkozatai. Ottó Grotewohl azt ajánlotta, hogy mind a bonni szövetségi köztarsaságban, mind a Német Demokratikus Köztársaságban 'tartsanak népszavazást a frankfurti Szent Pál templomban elfogadott német manifesztum alapján. Az egész német népnek fel kell tenni ezt a kérdést: „Amellett vagytok-e, hogy Németországot az 1955. évben lefolytatandó szabad össznémet választások alapján egyesítsék és a Szent Pál templomban elfogadott német manifesztum érvényben legyen, vagy pedig a párizsi katonai egyezmények mellett?" A miniszterelnök ezután rámutatott arra, hogy a párizsi katonai egyezmények ratifikálása következtében Nyugat-Németországban a nép és a parlament között olyan ellentét támadt, amelyet csak a nép simíthat el. A bonni parlament már nem illetékes arra, hogy ebben az életfontosságú kérdésben — a háború vagy béke kérdésében — a német nép helyett határozzon. Ilyen kérdésben nem elegendő 500 képviselő szavazata, különösen akkor nem, hogyha a nép ebben a kérdésben maga akar dönteni. Ehhez még hozzá kell fűzni azt is — mondotta Grotewohl miniszterelnök, — hogy 1. a bonni parlament 1953. október 6-án kelt születési bizonyítványa már régen elavult és érvényét vesztette, mert a választókat nem kérdezték meg az újrafelfegyverzés kérdésben elfoglalt álláspontjukról, 2. a választók nézete időközben már annyira megváltozott, hogy a bonni kormánykoalíciónak valójában már nincs többsége és a ratifikációra vonatkozó határozat ennek következtében erkölcstelen és ezért érvénytelen. A bonni parlament tulajdonképpen már halott. Ezért nem határozhat az emberek életéről, 3. az eddigi részleges népszavazás eredményei értelmében az akarat demokratikus megnyilvánulásának legfőbb fórumához, a néphez kell fellebbezni. » A népszavazás keresztülvitelében egész Németországban azokra a feltételekre lehet támaszkodni, ameiyek a weimari köztársaságban voltak érvényben és amelyeket 1921. június 27-i népszavazási birodalmi törvény tartalmaz, — mondotta Grotewohl miniszterelnök. A birodalmi törvény 27. paragrafusa ezt mondja: „Az engedély iránti kérvényt 5000 jogos választónak kell aláírnia. Az 5000 jogos választó aláírásának előterjesztése nem szükséges, ha a kérvényt valami társulat elnöksége adja be és hitelesen igazolja, hogy a kérést 100.000 választójoggal rendelkező tagja támogatja.'; Tény az, hogy mind a szövetségi köz-' társaságban, mind a Német Demokratikus Köztársaságban van több politikai párt és társadalmi szervezet, amelyek az ilyen kérelem jóváhagyására fognak szavazni és több mint 100 000 tagjukat vethetik a mérleg serpenyőjébe. Hogy a népszavazás zavartalanul folyhasson le, Ottó Grotewohl azt ajánlotta, hogy mind a Német Demokratikus Köztársaságban, mind a szövetségi köztársaságban biztosítsák a következőket: 1. a polgárok titkos szavazással való szabad akaratnyilvánítását, 2. az összes demokratikus pártok, szakszervezetek, társadalmi szervezetek és egyházak szabad agitációját az ország mindkét részében, 3. az újságok, a folyóiratok és minden egyes sajtótermék szabad terjesztését egész Németország területén, 4. a népszavazásban résztvevő pártok, társadalmi és egyéb s^rvezetek képviselőinek személyi sérthetetlenségét, valamint a szövetségi köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság polgárainak mozgási szabadságát egész Németország területén, 5. középületek, helyiségek és szállítási eszközök rendelkezésre bocsátását a népszavazás céljait szolgáló gyűlések és ülések rendezésére, 6. korlátlan lehetőségek nyújtását a vélemények szabad kicserélésére a gyűléseken, a sajtóban és rádióban és Németország mindkét része összes demokratikus pártjai és szervezetei képviselőinek paritásos alapon való fellépését a rádióban. „A népszavazásban való " részvételt egyezmény alapján meg lehetne engedni minden polgárnak, aki betöltötte 18 életévét" — mondotta a miniszterelnök. — „Kijelentjük, hogy az NDK-nak nincs semmi ellenvetése az össznémet népszavazás keresztülvitelének nemzetközi ellenőrzése ellen, ha ezt a szövetségi köztársaság szükségesnek fogja tartani. Az NDK egyszersmind hajlandó megvizsgálni és megtárgyalni minden más, az össznémet népszavazás megrendezésének feltételeire vonatkozó olyan javaslatot vagy kiegészítést, amit a szövetségi parlament akar előterjeszteni." „Ha a szövetségi parlament többsége, amely mindeddig alaki kifogásokkal elutasította a német nép ama követelését, hogy állapítsa meg a nép akaratát, továbbra is vonakodna ettől, akkor az kell, hogy az akarat szabad és politikai megnyilvánulásának összes demokratikus jogosult tényezői a szövetségi köztársaságban — a pártok és szakszervezetek, tartományi, kerületi és községi parlamentek — haladéktalanul közös kezdeményezéssel megszervezzék ezt az össznémet népszavazást" — jelentette ki Grotewohl miniszterelnök. — „A nemzeti szorongattatás helyzete arra kényszeríti a német népet, az összes demokratikus szervezeteket és intézményeket, hogy igénybe vegyék az akarat demokratikus megnyilvánulásának végső formáját, a népszavazást. Hisszük, hogy az ilyen népszavazás reális út a lakosság akarata tárgyilagos megállapítására. Németország mindkét részében, és az egész világ közvéleménye előtt kétségtelenül bebizonyíthatja, hogy a német • nép Németország békés és demokratikus egyesítésére törekszik. Az ilyen népszavazásnak nagy jelentősége volna abban, hogy Németország mindkét részének összes demokratikus pártjai és szervezetei előkészítsék az 1955. évben megvalósítandó össznémet szabad választásokat. Ezzel elérhető volna az, ami már most sürgős követelmény: Eltávolítani a párizsi katonai egyezményeket, hogy egyetértés jöjjön létre a német kérdésben a négy nagyhatalom között, ami saját egyetértésünkkel megnyitná az egyesített német nép békés és demokratikus jövője felé vezető utat. „Csakis a csökkent feszültség légkörében lehet megoldani a német problémát békés úton" — mondotta Ottó Grotewohl — .Csakis az európai kollektív biztonság rendszerében lehet Németország biztonságát biztosítani. Ezért szükséges minden körülmények között meghiúsítani a párizsi egyezményeket. Valamennyi békeszerető németnek most meg kell érteni egymást és össze kell fogniuk, hogy meghiúsítsák e káros szerződéseket. Ez sürgős követelmény." Ottó Grotewohl miniszterelnök felhívta a nyugatnémet ifjúságot, hogy tekintettel a párizsi katonai egyezményekből eredő veszélyre, kerülje ki Adenauer kaszárnyáit és jöjjön át a Német Demokratikus Köztársaságba. 1 „Ne hagyjátok magatokat kikergetni Európa és az egész világ csatatereire a külföldi intervenciósok hódító tervei érdekében: Hajlandók vagyunk a Német Demokratikus Köztársaságba fogadni Nyugat-Németország ifjúságát, amely abban a veszélyben van, hogy az amerikai és nyugatnémet militaristák érdekében életét veszti a csatatereken Hajlandók vagyunk a nyugatnémet ifjúságnak megadni a békés nevelés és tanulás összes lehetőségeit mesterségükben, hogy tudását és erejét a? új, békeszerető es demokratikus Németország szolgálatába állítsa." Grotesvohl miniszterelnök felhívta a nyugatnémet földműveseket is, akiket a külföldi intervenciósok kikergettek otthonaikbol és gazdaságaikból, hogy jöjjenek a Német Demokratikus Köztársaságba. A kormány földet és munkaalkalmat ad nekik és életfeltételeket teremt számukra. Ottó Grotewohl kijelentette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a béke és a nyugodt munka hazája. Bevehetetlen bástya a német és külföldi imperialisták expanzív törekvéseivel szemben. A kormány nevében Ottó Grotewohl egyetértését fejezte ki a frankfurti Szent Pál templomban 1955. január 29 -én elfogadott német manifesztummal, amely követeli, hogy részesítsék előnyben az egyesítésre vonatkozó négyhatalmi egyezményt a katonai tömbök létesítése és Nyugat-Németország felfegyverzése fölött. Már a német manifesztum aláírási akciójának első eredményei igazolják — hangsúlyozta Ottó Grotewolll —, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a szövetségi parlamentben ellentétben áll a nyugatnémet Jakossag akaratával. Az NDK miniszterelnöke részletesen foglalkozott a szociáldemokrata képviselők magatartásával a bonni szövetségi parlamentben, akik, amint mondotta, világos érvekkel bizonyították be a párizsi egyezmények minden veszélyét. Megemlítette K. Schmidt beszédét, aki kifejezte a szociáldemokrata párt készségét minden lépésen útjába állni annak a politikának, amely félő, hogy a német népet olyan útra tereli, ami nem vezet az egységesítéshez. Ottó Grotewohl idézett Wehner szociáldemokrata képviselő beszédéből, aki a koalíciós képviselőknek szemére vetette, hogy nem veszik tekintetbe a nép akaratát és figyelmeztette a szövetségi parlamented, hogy vegyék tekintetbe a petíciók aláírását, a dolgozók sztrájkjait, tiltakozásait és tüntetéseit és figyelmeztette őket, hogy ne becsüljék le a lakosság hangulatát és kívánságait. „Azt kérdezzük a szövetségi parlament szociáldemokrata képviselőitől — mondotta Ottó Grotewohl —, hogy azon a véleményen vannak-e, elegendők-e a beszédek arra, hogy legyőzzék a német militarizmust. Emlékezzenek a német munkásmozgalom történetére és hagyományaira és végre hívják fel a bonni parlament által erőszakosan befolyásolt német népet a párizsi egyezmények ratifikálása elleni aktív harcra!" Ezzel kapcsolatban Ottó Grotewohl kormányelnök hivatkozott Ollenhauernek, a szociáldemokrata párt elnökének az NDK lakosságához intézett beszédére, amelyben Ollenhauer kijelentette, hogy a békés egyesítés útján csak a német nép együttműködésével és beleegyezésével lehet haladni. Ollenhauerre nézve ebből csak az a következtetés származhat — mondotta Grotewohl —, hogy hívja fel a népet a tárgyalásra. A németeknek meg kell egyezniük az útra vonatkozólag, le kell ülni egy közös asztalhoz, tanácskozni kell és megvalósítani az egyesülést. Kérjük Ollenhauer urat és a bonni szövetségi parlament többi képviselőjét, hogy tekintettel nemzeti felelősségükre, a szavakat tettekre váltsák és azonnal kezdjék meg az együttműködést és mutassák meg a népnek azt az utat, amelyen haladnia kell, hogy kikerülje az új gyilkos háborút. A mi nézetünk az, hogy most félre kell tenni mindazt, ami elkülönít minket és előtérbe kell helyezni mindent, ami összeköt bennünket, hogy teljesíthessük az össznémet nép béke és egység utáni mély vágyát és hogy Németország egységes, békeszerető, független és demokratikus állammá váljék. Aki Németország békés egyesítésének híve, annak keresnie kell azt az utat és meg kell tennie azokat az intézkedéseket, amelyek ennek megvalósításához vezetnek. Ennek első feltétele a párizsi egyezmények bukása, hogy a német nép útja szabad legyen. A második feltétel az egymás közötti megértés és a négy nagyhatalom közötti megegyezés. Ezt az utat mutatták nekünk a szocialista Szovjetunió javaslatai. A Szovjetunió ismét kijelentette, hogy állást foglal a nagyhatalmak tárgyalása mellett Németország egyesítése érdekében, valamint, hogy a béke és konstruktív javaslatpk politikáján valósítja meg, eltérően a nyugati hatalmak által űzött fenyegetés és zsarolás politikájától. Ottó Grotewohl kormányelnök ezután rámutatott arra, hogy a németek közötti megértés lehetséges. ' Szükséges, hogy törekedjünk a megegyezést elérni, mielőtt a párizsi egyezmények érvénybe lépnek és mielőtt ä német népet újabb szörnyű nemzeti szerencsétlenség éri. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya kijelenti, hogy sohasem ismeri el a párizsi egyezményeket — mondotta továbbá Ottó Grotewohl. — „A bonni szövetségi parlament a német nép akarata ellenére ratifikálta azokat. Érvénytelenek és nincs semminemű jogi erejük. Ma ismét egyöntetűen megállapítjuk, hogy a párizsi egyezmények elleni harc még távolról sém fejeződött be. Nem fejeződött be a parlamentekben, de nem fejeződött be Németország és más európai országok néptömegeinek harca sem. A békéért és biztonságért vívott harc folytatódik. O. Grotewohl kormányelnök a párizsi egyezmények veszélyét bebizonyította azzal is, hogy a bonni és amerikai hivatalok nyilatkozatai alapján rámutatott arra, hogy az újrafelfegyverzés kiadásainak minimális határa három év leforgása alatt 125,4 milliárd márkát fog kitenni, ami sokkal több, mint amennyit a hitleri fegyverkezésre használtak fel, aminek összege Hitler saját szavai szerint 90 milliárdra rúgott. Nem elégednének meg 500 000 emberrel. Háború esetén — mondotta Grotewohl — a bonni hadsereg lenne a Kelet ellen irányuló támadó ék éle és sikertelen támadás esetén fedeznie kellene a NATO többi haderejének visszavonulását. A párizsi egyezmények nemcsak hazánk nyugati részének korlátlan és ellenőrizhetetlen felfegyverzését jelentik, hanem annak szoros kapcsolatát az amerikai katonai tömbök rendszerével és megszállásukat külföldi fegyveres erők által egészen 1998-ig. Amennyiben ez megvalósul, nem lehet Nyugat-Németországot békés államnak tekinteni és Németország kettéosztottsága véglegessé válna. A párizsi egyezmények ezek szerint Európa kettéosztottságának elmélyítéséhez is vezetnek. Ottó Grotewohl miniszterelnök rámutatott továbbá az 1954 decemberi moszkvai konferenciára, amelyen a békeszerető nemzetek kijelentették, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása Európában teljesen új helyzetet teremt, mivel azután jelentősen megnövekszik az új háború veszélye. A moszkvai konferencia, mondotta Ottó Grotewohl, világosan figyelmeztette a háborús uszítókat többek között arra, hogy: „Bármilyen kísérletet, hogy népeinket megtámadják, háborút robbantsanak ki és a békés életet megzavarják, keményen visszaverünk." Ottó Grotewohl hangsúlyozta, hogy annak a tárgyalásnak, amit Adenauer a ratifikáció után állítólag szorgalmazni fog, csak akkor lesz értelme, ha a párizsi egyezményeket semmissé nyilvánítják. A békeszerető Német Demokratikus Köztársaság a militarista,. Nyugat-Németországgá' való egyesítése elképzelhetetlen. A német nép nem akar új háború Megértést, békés egyesítést i igazságos békeszerződést akar. bonni 324 „ígen"-nel szemben a i met nép millióinak „nem" szava Az olasz szenátus ülés Az olasz szenátusban március folytatódott a vita a párizsi e mények ratifikálásának törvény latáról. De Marsico, a nemzeti r chista párt tagja, aki azelőtt volt a fasiszta párt vezetőségé Mussolini kormányában igazsác niszter volt, dicsérte a párizs

1' ményeket és úgy nyilatkozot Olaszország adja fel nemzeti lenségét a nyugat-európai katonai blokkja érdekében. Mancinelli, szocialista ki Nyugat-Németország felfegj fakadó mérhetetlen veszély Kifejtette, hogyha Nyuga szág teljes szabadságot k verkezésben, s ha felhat porosz nagyipart, úgy Nyugat-Európa legerőseb' lámává válik.