Uj Szó, 1955. március (8. évfolyam, 51-77.szám)

1955-03-01 / 51. szám, kedd

1955. március 1. UJSZ0 3 A bonni parlament reakciós többsége keresztül hajtotta A párizsi egyezmények jóváhagyását Á bonni militaristák és revansisták a német militarizmus felélesztésénél és az új háború előkészítésénél semmibe veszik a német nép hatalmas többségének akaratát A bonni parlamentben a biztonságra és a védelemre vonatkozó kérdések vitáját Erler szociáldemokrata képviselő nyitotta meg február 25-én délelőtt. Követelte a német kérdés békés megoldására vonatkozó négyhatalmi konferencia összehívását. Ez a konferencia — mondotta — hozzájárul a fegyverkezés általános csökkentéséhez és a lázas feliegyverkezés megszüntetéséhez. Az atomfegyver kérdésében Erler hangsúlyozta, hogy az USA-nak van nyek második olvasása utáni szava-, zast. Az egyezmények minden részérő' külön szavaztak. Először a megszállási rendszer megszüntetéséről szóló jegyzőkönyvre vonatkozó szavazast tartották meg. A szavazásban 473 képviselő vett részt, mellette 327, ellene 151 szavazott. A második szavazás a külföldi katonaságnak Németországban való tartózkodásáról szóló törvényre vonatkozott. 477 képviselő vett részt benne. Mellette szavazott 323, ellene 150. ugyan atomfegyvere, de van a Siov-SNégy képviselő tartózkodott a szava jetuniónak is és felszólította a parlamentet, hogy hallgasson az atomkutató tudósok figyelmeztető szavára, akik a tömegpusztító fegyver betiltása mellett foglalnak állást. Erler lándzsát tört „mindkét rendszer" együttélése mellett és hangsúlyozta, hogy Németország békés egyesítése nemcsak Németország biztonságának biztosítását jelentené, hanem a nagyhatalmak biztonságát is szolgálná és a nemzetközi feszültség enyhüléséhez vezetne. Erler felhívta a képviselőket a párizsi egyezmények visszautasítására, ha Németország egyesítését kívánják. Ezután Adenauer emelkedett szólásra, aki ismételten kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása szükséges. Február 26-án reggel a bonni parlament folytatta a párizsi egyezmények tárgyalását. Az ülés elején Erich Mer.de, a Szabad Demokrata Párt képviselője, volt náci ezredes másfélórás lázító beszédet tartott Nyugat-Németország felfegyverzése és az Északatlanti Tömbbe és a Nyugateurópai Unióba való bevonása mellett. Védelmére kelt a német háborús bűnösöknek és követelte a kötelező katonai szolgálat bevezetését. Felajánlotta, hogy az új nyugatnémet Wehrmachtban használják fel a „régi frontharcosok tapasztalatait". Mende a nyugatnémet hadsereg számára mintaképül az amerikai fegyveres erőket állította. Küthe asszony, az SZPD képviselője felszólalásában hangsúlyozta, hogy szükséges egyezményt elérni a nagyhatalmak között és mindent elhárítani, ami a nemzetközi helyzet kiéleződéséhez és végül is háborúhoz vezet. Állást foglalt a párizsi egyezmények ratifikálása ellen, a fegyverkezés csökkentése, az atomfegyver és más tömegpusztító fegyverek betiltása mellett. Kreysig és Schöne szociáldemokrata képviselők beszédeikben leleplezték Adenauer hívei állításának hamis voltát. Adenauer hívei ugyanis azt állították, hogy Nyugat-Németország felfegyverzése állítólag nem hat kedvezőtlenül a nyugatnémet gazdasági életre és a dolgozók életszínvonalára. Erhart gazdaságügyi miniszter propagandabeszédet tartott, amelyben igyekezett alátámasztani Nyugat-Németország felfegyverzésének szükségességét. A nyugatnémet szövetségi parlament február 25-i és 26-i vitája során kiderült, hogy nem iehet betartani az időrendi programot. A parlament a párizsi egyezményeket február 26-án csak második olvasásban tárgyalta, holott az Adenauer kormánykoalíció eredeti terve szerint 26-án meg kellett volna tartani a harmadik olvasást és a végső szavazást is Adenauer és a kormánykoalíció pártjainak elnökei minden erejükkel arra törekedtek, hogy a ratifikálást a megszabott időben keresztülhajszolják. Az ellenzéki szociáldemokrata párt képviselői és a kormánypártok néhány képviselője a néptömegek hatása alatt vagy visszautasították a párizsi egyezményeket, vagy sok fenntartását fűzte hozzá és így Adenauer hívei kénytelenek voltak a párizsi egyezményeket bőbeszédűen védelmezni. A február 26-i délutáni órákban a bonni parlament tanácsa elhatározta, hogy a harmadik olvasást február 27-re elhalassza. Február 27-én a bonni parlamentben megkezdték a párizsi egyezmézástól. A harmadik szavazás Nyugat-Németországnak a Nyugat-európai Unióba és az Északatlanti Tömbbe való belépésére vonatkozott. A 477 részvevő képviselő közül 315 szavazott mellette, 153 ellene. Kilenc képviselő tartózkodott a szavazástól. A negyedik szavazás a Saar-vidéki statutumra vonatkozott. A 477 részvevő képviselő közül 264 szavazott mellette, 204 ellene és kilenc képviselő tartózkodott a szavazástól. Az ADN hírügynökség jelentése szerint a párizsi egyezmények második olvasása befejező részében a bonni parlament képviselői határozati javaslatot hagytak jóvá, amelyben a párizsi egyezmények ratifikálása után négyhatalmi konferencia összehívását kérik Németország újbóli egyesítésére vonatkozólag. Adenauer ezt a demagóg mesterkedést a nyugat-németországi és külföldi közvélemény megtévesztésére használta. Adenauer, aki ennek a határozati javaslatnak a kezdeményezője, nagyon jói tudja, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén a Németország újbóli egyesítésére vonatkozó tárgyalás tárgytalanná válik. Vasárnap, február 27-én megkezdték a harmadik olvasást. A vasárnapi vitát Adenauer nyitotta meg. Rövid nyilatkozatra szorítkozott. A bonni kancellár azt állította, hogy a szövetségi parlament szilárdan elhatározta, hogy a párizsi szerződések útján fog haladni, holott a második olvasásban a párizsi egyezmények ellen szavaztak a szociáldemokrata képviselők és a Saar-vidéki egyezmény ellen szavaztak kívülük még 'a kormánykoalíció pártjainak képviselői is. Adenauer ugyancsak kijelentette, hogy a párizsi, egyezmények állítólag hozzájárulnak az újbóli egyesítéshez, a békéhez és szabadsághoz. A második olvasásban lefolyt szavazás után Adenauer elhatározta, hegy a harmadik olvasást csak formálissá teszi, mivel mindent a lehető leggyorsabba' be akart fejezni. Nyilvánvaló szótöbbsége dacára a parlamentben Adenaueren az izgatottság jelei mutatkoztak. Bizonyára a?ok az események nyugtalanították őt, amelyek a parlament falain túl egész Nyugat-Németország területén zajlottak le. Adenauer vasárnapi beszéde nagyon rövid volt. Tudatában van február 25-i fellépésének visszhangjával, amely franciaországi tiltakozások viharát idézte elő és nagyon kényes helyzetbe sodorta az angol és amerikai diplomáciát. Ezután von Brentáno, az Adenauer párt parlamenti frakciójának elnöke mondott lényegtelen beszédet. Utána Ollenhauer, a szociáldemokrata párt elnöke szólalt fel. Rámutatott arra, hogy az Adenauer hívei által jóváhagyott párizsi egyezmények ellentétben állnak a német nép többségének akaratával. Állást foglalt a kormánykoalíció képviselőjének rágalmazási kitöréseivel szemben, a Németország egyesítése melletti és a párizsi egyezmények elleni tömegmozgalommal kapcsolatban. Ollenhauer azután a „német felhívás" aláírási kampányáról beszélt. Ezzel kapcsolatban védte a nép jogát, hogy határozhasson saját sorsáról. Az aláírási akció során szerzett adatok alapján rámutatott arra, hogy Nyugat-Németország lakosságának többsége a párizsi egyezmények ratifikálása elótt a Németország egyesítésére vonatkozó tárgyalás megtartása mellett van. Ollenhauer az aláírási akciő elleni támadásokat a demokráciával összeférhetetleneknek minősítette. Ollenhauer visszautasította Adenauer ama állítását, hogy a Szovjetunió Németország egyesítéséről állítólag tárgyalni fog a párizsi egyezmények ratifikálása után is. Megemlítette a német kérdésre vonatkozó szovjet javaslatokat és hangsúlyozta, hogy a német nép számára olyan mérhetetlenül fontos ügyben minden lehetőséget fel kell használni Németország egyesítésére és ne mellőzzék ezeket. Rámutatott arra, hogy Németország kettéosztottsága nagy veszélyt jelent az európai békére. Ha a szövetségi parlament ratifikáljá'a párizsi egyezményeket, hosszú időre lehetetlen lesz megvalósítani Németország egyesítését. „Meg vagyok róla győződve, — mondotta Ollenhauer .—, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása nem oldja meg az egyesítés és a biztonság kérdését, sem pedig a Saar-vidéki kérdést. Éppen ellenkezőleg, veszélyezteti az ország egyesítését és az európai békét." Ollenhauer után Dehler, a Szabad Demokrata Párt parlamenti csoportjának elnöke tartott beszédet. Mint a koalíciós pártok többi képviselője, ő is igyekezett a párizsi egyezményeket tetszetős színben feltüntetni, de nagyon élesen foglalt állást a Saar-vidéki egyezménnyel szemben. Elítélte azt a nyomást, amit a bonni kancellár azokra a politikusokra gyakorol, akik más nézetet vallanak, mint ő. A többi pártok képviselőinek felszólalása után a szövetségi parlament megkezdte a párizsi egyezményekről szóló szavazást. A megszállási statutum megszüntetésére vonatkozó jegyzőkönyv mellett 475 képviselő közül 324 szavazott, ellene 151; a Nyugat-Németországnak a nyugat-európai unióba és az északatlanti tömbbe való belépéséről szóló jegyzőkönyv mellett 473 képviselő közül 314 szavazott, ellene 157 és kettő tartózkodott a szavazástól; a külföldi katonaságnak Nyugat-Németországban való tartózkodásáról való törvény mellett 474 képviselő közül 321 szavazott, ellene 153; a Saar-vidéki egyezmény mellett 474 képviselő közül 263 szavazott, ellene 202 és kilenc képviselő tartózkodott a szavazástól. A bonni parlament reakciós többsége tehát harmadik olvasásban is keresztülhajtotta a párizsi egyezményeket és ezzel megmutatta, hogy a bonni militaristák és revansisták a német militarizmus felélesztésének és a háborús előkészítéseknek politikájával semmibe veszik a német nép hatalmas többségének akaratát, amely Nyugat-Németország felfegyverzése és a katonai tömbökbe való bevonása ellen és az ország békés egyesítése mellett harcol. Választások a Szovjetunióban Vasárnap, február 27-én 11 szovjet köztársaság jelentős napra virradt. Az OSzSzK-ban, Ukrajnában, Fehéroroszországban, Lettországban, Moldavában, Litvániában, Üzbekisztánban, Tandzsikisztánban. Turkméniában, Észtországban és Grúziában megtartották a köztársaságok Legfelsőbb Szovjetjeibe, az autonóm köztársaságok és a helyi szovjetek legfelsőbb tanácsaiba való választásokat. A választások helyi időszámítás szerint reggel 6 órakor kezdődtek mindenütt. A moszkvaiak és a kieviek hat órakor jöttek a választóhelyiségekbe, amikor már Irkutszk, Vlagyivosztok és Csukotka lakossága régen leszavazott. Moszkvában már hat óra előtt tömegesen álltak a választók a választási helyiségek előtt, melyeket zászlókkal, jelszavakkal és a jelöltek fényképeivel díszítettek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa jelöltjeiként a Kommunista Párt és a szovjet kormány legkiválóbb képviselőit, N. A. Bulganyint, N. Sz. Hruscsovot, N. Kaganovicsot, G. M. Malenkovot, A. I. Mikojant, V. M. Molotovot, N. V. Pervuhint, K. G. Vorosilovot, M. Z. Szaburovot, számos kiváló munkást, kolhoztagot, tudóst és művészt, kommunistát és pártonkívüllt javasoltak. A szovjet választók szavazatukkal kifejezésre juttatták a jelöltekbe vetett szilárd bizalmukat, hogy azok élére állnak az ötéves terv idejében történö teljesítéséért a szovjet ipar, mezőgazdaság és kultúra további fejlődéséért kifejtett igyekezetnek, hogy minden erejüket a nép életszínvonala emeléséért folytatott harcnak szentelik. Megnyílt a lipcsei nemzetközi vásár A lipcsei színházban február 26-án ünnepélyesen megnyitották az 1955. évi nemzetközi tavaszi vásárt. A vásár megnyitásán jelen voltak: J. Dickmann, a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának elnöke, 0. Grotewohl, az NDK miniszterelnöke, W. Ulbricht, O. Nuschke, K. Schierdewan és H. Rau miniszterelnökhelyettesek. A vendégek közül az ünnepélyes aktusnál jelen voltak többek közt: A. I. Mtkojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának alelnöke, a lipcsei vásárra érkezett szovjet delegáció vezetője, a Kínai Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Magyar Népköztársaság küldöttségei, valamint a diplomáciai testület tagjai és a külföldi újságírók. Adenauer megnehezítette a párizsi egyezmények franciaországi ratifikálását A francia sajtószervek igen nyugtalanok Adenauernek a párizsi egyezmények tárgyalásakor a Saar-kérdésben tett nyilatkozata miatt. A Francé Presse hírügynökség közölte, Párizsban „nagy szenzációt keltett Adenauer ama kijelentése, hogy Anglia és az USA nem fogják támogatni a Saar-kérdésre vonatkozó francia követeléseket, a Németországgal megkötött békeszerződés után." A hírügynökség jelentése szerint Londonban Adenauer kijelentését „nagy csodálkozással" fogadták. Több újság azt írja, hogy Adenauer kijelentése majd megnehezíti a párizsi egyezmények tényleges ratifikálását Franciaországban. Adenauer kijelentése a Saar-kérdéssel kapcsolatban bizonyára nagy izgalmat kelt a francia parlamentben. Ha Olaszország bekapcsolódik a nyugat-európai unióba, elveszti függetlenségét és amerikai érdekterületté válik Az olasz szenátus folytatja a vitát a párizsi egyezmények ratifikálásáról Az olasz szenátusban folytatták a párizsi egyezmények törvényjavaslatának vitáját. Lannaccone független szenátor, a liberális párt volt tagja, neves nemzetgazdász, élesen kritizálta az egyezményeket. A szenátor Martin külügyminiszternek két kérdést tett fel: közölte-e az olasz kormány Londonnal és Washingtonnal, hogy mielőtt megkezdik Németország újrafelfegyverzését, szükséges egy konkrét programot kidolgozni a Szovjetunióval való tanácskozásra, amely tartalmazza az atomháború megtiltását, a fegyverkezés korlátozását és amennyire lehetséges, a normális együttélés feltételeit? Rámutatott-e az olasz kormány arra, hogy revidiálni kell az északatlanti paktum és a brüsszeli paktum cikkelyeit? Ha a kormány ezekre a kérdésekre konkréten nem tud felelni, akkor viselni fogja a politikai és történelmi felelősséget az összes egyezményekért, amelyeket megköt — jelentette ki Lannaccone. Banfi kommunista szenátor kijelentette, hogy Olaszország a nyugat-euNÉHÁNY SORBAN A NÉMET DEMOKRATIKUS Köztársaság nyilatkozatot tett k^-j a „vidám szünidő és a gyermekek boldog jövője egész Németországban" akcióval kapcsolatban. A nyilatkozatban épp úgy mint a múlt évben, meghívják a nyúg t-németországi gyermekeket szünidei tartózkodásra az NDK-ba. AZ URUGUAYI SAJTÖ statisztikai adatokat közölt, amelyek az ország nehéz gazdasági helyzetét bizonyítják. Növekedett az állami költségvetési különbözet, valamint a bel- és külföldi adósság. Az Accior című lap jelentése szerint Acevodo Alvares pénzügymin' zter kijelentette, hogy az 1954-es költségvetés 79,5 millió különbözettel zárult annak ellenére, hogy emelték az adókat. DAMASZKUSZBÓL érkezett hírek szerint az ottani egyetem diáksága és más iskolák ifjúsága tüntetett a török-iraki katonai szerződés ellen. A tüntetők az imperialista katonai szerződés elleni jelszavakat kiáltozták. I MÁRCIUS 2-RA összehívták » Német Demokratikus Köztársaság népi kamaráját, hogy meghallgassa a kormány nyilatkozatát. FEBRUÁR 26-ÁN szombaton megérkezett Lipcsébe az a nyolctagú csehszlovák kormánydelegáció, amely részt vesz az 1955. évi tavaszi lipcsei vásáron. A küldöttséget Jozef Rajtmajer, a kohó- és bányaügyi miniszter vezeti. Ugyanaznap este a küldöttség részt vett a vásár ünnepi megnyitásán a lipcsei Városi Színházban. ÖT HÖNAP telt el a vietnami fegyverszünet aláírása óta. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Állami Bankja a vietnami földműveseknek és kereskedőknek 29100 millió piaszter állami kölcsönt fizetett ki. EGÉSZ OLASZORSZÁGBAN sikeresen folyik a Béke-Világtanács bécsi felhívására indított aláírási mozgalom. Az olasz békevédők bizottságának jelentése szerint eddig 13 tartományban 360 000 aláírást gyűjtöttek. rópai unióba való bekapcsolásával teljesen elveszti függetlenségét és az ország teljesen amerikai érdekterületté válik. Nyugat-Németországban, ahol ugyanazok a politikai és társadalmi erők uralkodnak, amelyek segítették a nácizmust, szükségszerűen megkísérlik, hogy ezt az uniót expanzív céljaik érdekében használják ki. Mariotti szocialista szenátor kijelentette, hogy minden katonai egyezmény ellen van és azt akarja, hogy Olaszország Európában a „tevékeny semlegesség" politikáját kövesse azzal, hogy segíti az összes béketörekvéseket, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítését célozzák. A német nép tiltakozik a párizsi katonai egyezmények ellen Azokban a napokban, amikor a bonni szövetségi parlament a párizsi katonai egyezményekről tárgyalt, Nyugat-Németország és a Német Demokratikus Köztársaság területén hatalmas tüntetések és népgyűlések folytak. Az amerikai szektorban levő Zehlandorf nyugat-berlini kerületben a lakosság tüntető gyűlést tartott, amelyen jóváhagyták azt a határozatot, amely a Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elleni aktív harcra mozgósítja a lakosságot. Hasonló tüntetések voltak Münchenben, Düsseldorfban, Sollingenben, a Rajna menti Kölnben és más nyugatnémet városokban. A fürthi tüntetők kijelentették, hogy a szövetségi parlamentnek nincs joga határozni az egész nép életéről és haláláról. A remseheidi acélmúvek dolgozói két napig tartó hatalmas tiltakozó sztrájkot szerveztek, amelyben részt vett a gyár minden dolgozója. A rostocki tüntetésen a Német Demokratikus Köztársaságban 60 ezer személy vett részt, Magdeburgban 15 ezer és Potsdamban 15 ezer A demokratikus Berlin körzeteiben több mint 100 ezer polgár tüntetett.